Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1913-08-17 / 65. szám

Békéscsaba, 1913. XL Ik évfolyam. 65-ik szám. Vasárnap, augusztus 17. BEKESME6T POLITIKAI LAP EOZLONT elefon-szám : 7. Szerkesztőség : érenc József-tér, 20. sz. ház, hova a lap szellem részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem nűanuik vis.oza Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap ós csütörtökön. ElrOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. RlSfizetni bármikor lehet évnegyeden belül I*. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő: OUX.TÁS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZIHELS7-KY JÓZSEF. Kiadóhivatal: TeIefon-s*ím 7 Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova t hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A közigazgatás rendezése. Békéscsaba, augusztus 16. Az ázsiainak nevezett magyar köz­gazgatás rendezésének kérdése a leg­lürgősebben elintézendő ügyek élére cerülvén, innen is, túlnan is felvonul­lak a harcosok, hogy megvívják tu­;ájukat: föntartandó legyen-e a mai /álasztási rendszeren alapuló önkor­mányzat, vagy pedig az autonómia igyébkénti épségben tartása mellett íinevezés utján nyerjék a tisztviselők megbízatásukat? Az autonómia, az önkormányzat a lemzeti szabadság egyik bástyája. Ez 3Ízonyos, valamint az is kétségtelen, hogy a tisztviselők időnkénti válasz­tása is tündöklő és hatásos polgári jog. Azonban a fejlődés törvénye kér­lelhetlenül belevágott szép ideálunkba és amit mi nemzetvédq bástyának sze­rettünk volna látni, az egyes famíliák gondűző menedékhelyévé vált, a tiszt­viselők megválasztásának joga pedig oda módosult, hogy egyes családok kisajátították a közhivatalok egy nagy r-észét, tekintet nélkül arra, hogy a megválasztottak érdemesek-e a biza­lomra, rátermettek-e a hivatalra? Ez az idilli állapot uralomra jut­tatta a pajtás közigazgatási rendszert, melynek sok helyen vezérlő csillaga a „kéz kezet mos" elve lett. Tehetetlen egyének évekig nyomorítottak egyes vidékeket, mert ezt kívánta a családi érdek, máskor meg valóságos razziát tartottak a tisztviselőkre és seregestül elcsapták őket, ha netn hajtottak tér­det-fejet a megyét kisajátító dinasz­táknak. Az, aki jó pajtás volt, aki haszna­vehető eszközzé vált, pláne aki be­nősült a famíliába : szédítő sebesség­gel haladt fölfelé a hivatali ranglétrán, még ha nem is volt nagy tudása és a tudásánál is kevesebb volt a szor­galma, de bezzeg várhatott az előlép­tetésre az, akinek szorgalmán, tudásán és becsületességén kívül más jó tulaj­donsága és különösen jó családi ösz­szeköttetése nem volt. Mi az önkormányzati elv rendit­hetetlen hívének valljuk magunkat és mégis örömmel üdvözöljük azt a ter­vet, hogy a közigazgatási tisztviselő­ket ezután nem fogják választani. A tisztviselők kinevezésében a demok­ratikus haladás egy nagy lépését lát­juk, mely alkalmas lesz arra is, hogy az igaz érdem elnyerje mindenkor a jutalmát és minden köztisztviselő a tehetségének és szorgalmának meg­felelő helyen fejthesse ki tevékeny­ségét. A tisztviselők választási jogáért kardoskodók megfeledkeznek a többek között arról, hogy más a mai tiszt­viselő helyzete, mint volt hajdanta. Ma a tisztviselő hivatalnok, akinek dolgozni kell, nem pedig rezisztálni és a hazát passzive védeni. Ma egy kétmilliárdos költségvetéssel dolgozó állam vagyunk, ahol a közigazgatás­nak az óramű pontosságával kell mű­ködnie és nem lehet a nemzeti életet megállítani. De megfeledkeznek arról is, hogy van egy tisztviselői karunk már, mely kinevezés utján nyeri meg­bízását, amelynek sem hazafiasságához, sem becsületességéhez, sem független­ségéhez szó sem fér. A bírákra és bírói tisztviselőkre gondolunk, akiket szintén a kormány vagy a kormány előterjesztésére a király nevez ki és mondhatjuk, hogy sokkal jobban funk­cionál, mint amikor a bírákat is vá­lasztották ! De megfeledkeznek arról is, hogy a tapasztalat szerint a kinevezett tiszt­viselők sokkal tárgyilagosabban inté­zik el az ügyeket mint a választottak, mert nem kell a multat meghálálni és a jövőt megszolgálni. Ha a közigazgatási tisztviselők ki­nevezése oly módon történik, mint azt jelenleg a bíróságoknál látjuk, ha a fegyelmi eljárás szabályozva és az ítélkezés független közigazgatási bíró­ságokra lészen ruházva, akkor szíve­sen lemondunk a restórációs szép napokról. Egy darab muzsikás élet fog le­tűnni a közélet látóhatáráról és he­lyébe fog kerülni mindenhol, mert Békésmegyében eddig is igy volt, a prózai való: a szorgalmas, becsületes munkálkodás. Békéscsaba közgyűlése. Állatorvos-választás. — Az árvák tűzbiz­tosítása. — Emelték a tanítók fizetését. — Segítsünk az árvízkárosultakon! — Az irattár. — Kisebb ügyek. Csaba képviselőtestületének csütör­töki közgyűlése nem volt hosszú, de annál érdekesebb ós tartalmasabb. Való­ságos mintaközgyülés.volt, nemcsak tár­gyainál, hanem a rajta elhangzott fel­szólalásoknál fogva is. A két leghosz­szabb vitát provokáló tárgyról, tudni­illik a közigazgatási állatorvosok fize­tésemeléséről és az Anker-féle kölcsön ről külön cikkekben számolunk be. De a többi tárgyak között is sok volt az érdekes. Különösen ki kell emelnünk a képviselőtestület igen nemes és hu­mánus állásfoglalását az árviz által le­sújtott, nyomorba, kétségbeesésbe dön­tött szerencsétlen vidékekkel szemben. Amellett, hogy maga a képviselőtestü­let is jelentékeny összeget szavazott meg számukra, elhatározta, hogy gyűj­tést is indit a lakosság körében, ame­lyen a gyűjtést végző községi elöljárók nemcsak pínzt fogadnak el, hanem ter­ményeket is. Ilymódon remélhető, hogy igen tekintélyes összeg fog összegyűlni a szerencsétlenek számára. A közgyűlésről, amely különben nyugodt, csöndes lefolyású volt, tudó­sításunk a következő : Mindenekelőtt tisztújító szék volt, amelyen Kiss László főszolgabíró el­nökölt. A tisztujitószéken a harmadik állatorvosi állást töltötte be a képviselő­testület. Kiss László főszolgabíró beje­lentette, hogy a tévedésből 1300 koro­násnak jelzett, de valójában 1200 koro­nával javadalmazott állásra csak egy pályázó jelentkezett, Szák György csabai születésű okleveles állatorvos személyében, akit ő jelöl. A választási eljárás tartamára bizalmi férfiakul B e­1 i c e y Gézát, Botyánszky Jánost, B o h u s M. Györgyöt ós Varga An­drást jelölte ki a főszolgabíró. Az eljárás azonban nem volt hosszú, mert a képviselőtestület egyhangúlag Szák Györgyöt választotta meg a har­madik állatorvosi állásra. Ezután Zahorán György biró vette át az elnöklést. A pénzügyigazgatóság értesítette a községet, hogy a borital ós husfogyasz­tási adók biztosítása ügyében a tárgya­lást szeptember 2 re tűzte ki. A tárgya­láson Csaba képviseletében Zahoran György biró,KorosyLászló főjegyző és Zahorán Pál gazdasági intéző fog­nak részt venni. Az árvaszék az árvák vagyonának tűzbiztosítása ügyében még tavaly szer­ződést kötött a „Hungária" biztosító in­tézettel, amely a legolcsóbb ajánlatot tette. Ezt több n megfelebbeztók sa törvényhatóság a szerződést hatályon kivül is helyezte, kimondván, hogy ilyen szerződések kötésére nem az árvaszék, hanem a képviselőtestület jogosult, mint amely felelős az árvák vagyonáért. A tanács javaslatára a képviselőtestület ki­mondotta, hogy uj pályázatot hirdet a biztosító társulatok között. Hrabovszky Pál közgyám hangsu yozza, hogy a biztosítási eljárás­sal sietni kell, mert az Első Magyar ral még a mult évben lejárt a szerződós ós mivel a Hungária szerződését megsem­misítették, az árvák vagyona most biz­tosítatlan. A jegykendő. Irta: Csite Károly. Régi a történet. Mokány, pörge ba­juszu legény volt akkor még Csiza Gergő s a bal zsebéből egy szines cérnákkal kivarrt jegykendő csücske kandikált ki mindig, akárcsak annak ajándékozója, a csalfa szemű, mosolygós Boriska szoba­leány a kastély ablakán. Es Gergő nem értvén meg teljesen az idők szívbéli jelét, elment egy esős napon a dörgösi javasasszonyhoz, hogy segítsen az ő nagy baján. Az ezerráncú javasasszony szívesen fogadta Gergőt, mialatt a tűzhelyen sok apróbb és nagy bögrékben rotyogtak a vajákos gyógyitalok és kenőcsök. — No, ha te füstölsz, akkor én is füstölök ! — gondolta Gergő s pipára gyújtott. A javasasszony föltette pápaszemét s felütötte a százados, kopott csizió könyvét s abból olvasta ki a bölcses­séget : — Hát biz' nagy a baj fiam, igen nagy! Nincs más segítség, minthogy meg kell házasodnod. — Ez az igazság, nénóm-asszony 1 — csapott Gergő bizalmasat a comb­jára. — Ugyanezt gondoltam én is. Mondhatom, okos könyve van kendnek. Mindjárt fel is állott Gergő indu­lásra készen, mint akinek teljesen el­intézték az ügyét: — Köszönöm, öreganyám az okos szót, mit fizetek érte ? — Azért semmit, csak ezért a kis szerelemitalért fizess valamit, amit akarsz, — nyújtott át a vajákos asszony Gprgőnek egy kis üvegcse piszkos fo­lyadékot. — Még ez is vele jár ?! — csodál­kozott Gergő — de hát mit fizessek ezért a nemtommicsodáért ? — Mondom már, fizess, amit akarsz 1 — Amit akarok? — vakarászódott Gergő a zsebeiben, de az oly üres volt, mint a lyukas kulacs. — Nohát, tartsa tenyerét öreg édes­anyám ! A kuruzslónő elébe nyújtotta szá­raz, aszott kezét s Gergő pedig fölnyi­totta a kialvófólben levő pipája kupak­ját s bele ütötte forró tartalmát a nyi­tott tenyerébe. — Tessék hát, öreganyám egy kis bagó, ugy hiszem a fogára való! — mondta Gergő s a következő pillanat­ban kiugrott az ajtón, nem várta be, hogy a boszorkány seprűje hátát érje. Gergő a jó tanácshoz hiven, még aznap tárgyalásba bocsátkozott a szép Boriskával, de az egyelőre nem vezetett teljes eredményre, mert a szép hamis szemnek még hamisabb tulajdonosa kereken megmondta, hogy lakodalom nélkül nemcsak Gergőnek, de még a királynak sem lenne a felesége. Már pedig a lakodalom tartásra mindenütt pénz kell. — Igazad van Borcsám neked is, nemcsak a tisztelendő urnák! — he­lyeselt Gergő — mikor mulatnánk ki magunkat, ha még a saját lakadalmun­kon sem táncolhatnánk muzsikaszóra. Másnap ünneplőbe öltözve, elindult a városba, honnét az a hir jött az előző héten, hogy egy pénzes boltot nyitot­tak a gazdag urak s mindenki kap ná­luk pénzt, aki egy hosszúkás ördöngös papírlapot aláír. No ő aláír akár százat is, csak pénzt kapjon ! Beállított az urak­hoz a takarékpénztárba s előadta egy jók'pü urnák a dolgát. — Mennyi vagyona van, barátom ? — kérdezte tőle a takaréki ur. — Tyű, hát igy fütyülik a nótát 1 — vakarta meg Gergő a feje hátulját. De nem esett zavarba. — Nem sok, csak egy jó hold az egész; — felelte egy kis ravasz mo­solygással. — Biz' az csekélység! Node meg­nézzük előbb is a telekkönyvnél; — mondták az urak s egyikük elment a telekkönyvi hivatalba s az hamarosan vissza is jött onnét, azzal a kijelentés­sel, nemhogy egy hold birtokot talált volna Cziza Gergő nevén, de a neve elő sem fordul a telekkönyvi mutatóban. — Hát öcsém, merre van az az egy hold ? — kérdé tőle az ur. — Azt biz' nem ott keresték, ahol kellett volna, mert az nem a kendi ha­tárban, hanem az Isten mezején van. Ott ni, a nyugati égboltozaton most is látható; — mondta Gergő szörnyű ko­moly ábrázattal. — Ugy?! Eiég szép! — mondták neveive az urak. — Hát még egyéb ily fajta birtoka nincs ? — De van egv jó hosszú köz földem is : Körmendtől Kendig enyém az egész országút. — Ez is szép! — kacagott a jó­kedvű öreg takaréki ur, — csak az a baj, hogy ezeket a birtokokat nem lehet zálogul lekötni. —• Hát bizony baj nekem, mert igy a szép Borcsa lelkemet más veszi örök zálogba! — sóhajtotta Gergő. Az öreg ur megsajnálta a tréfás fickót. — Hát öcsém, ha valami kis zálo­got tudsz letenni, adok ón ötven pen­gőt a Saját zsebemből. S meglátom majd, milyen becsületes ember leszel! G-rgő pirospozsgás arci oly ke­rekre gömbölyödött erre, mint' egy pengő foiint. Zsebeiben tapogatózott s először is pipáján akadt meg a keze. — Haj a pipámat nem adhatom oda a világért sem! — gondolta magá­ban — Iokább meghalnék, mintsem egy nap is nélkülözném. Már már az arca mindinkább enged a pengő forinttal való hasonlatosság­ból, mikor keze megakadt a Borcsától kapott jpgykendőa. — Nini! van valami, amit zálogba lehet tenni! Ami ugyan nem valami ildomos cselekedet, de a szükség sok mindenféle törvényt megbont.. Az öreg ur mosolyogva fogadta el a felajánlott kézizálogott s leolvasta Gergőnek az ötven pengőt. Gergő boldogan köszöntött el, azon igárette', hogy egy ív múlva ha törik, ha szakad, de visszaváltja zálogát. Ámde már harmadnap múlva megjelent a ta­karókban s titkolózva súgta az öreg urnák: — Visszajöttem ténsuram a ken­dőért. Ihol az ötven pengő ! Az öreg takaréki ur csodálkozva kérdezte tőle : — De hát mi baj öcsém ? Tán meg­halt a menyasszonyod ? — Nekem meghalt, de másnak an­nál vígabban él! — szólt Gergő némi ke­serűséggel. Ugy áll a dolog teljességgel uram, hogy átpártolt a cifraság az ura­sági erdésilegónyhez. Tegnap már meg is tartották a kézfogójukat. No, mon­dok, ha már elrepült a madár, repüljön utána a kendője is, hogy ne tartozzak senki másnak a világon, mint az Úr­istennek a végső nagy számadással.

Next

/
Oldalképek
Tartalom