Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1913-08-07 / 62. szám

4 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1913 aug. 10. lenne a miniszterekkel szemben. Nem provokál annyi miniszteri Ígéretet — talán azért, mert nem egy miniszterelnök olyan közmondásosán megbízhatatlanná tette azokat — nem küld mindenért deputációt a miniszterekhez, hanem csak megnyugszik abba: a miniszter is csak ember, akinek a lehetőségekkel muszáj hadakozni. A miniszterek pedig megerősítik ezt a felfogást és csöndes, lobogómentes útjaikkal is azt mondják: igen, mi is emberek vagyunk, akiket nem illet meg a természetfölötti lények dolga és ép olyan észrevétlenül akarunk dolgozni a vidéken, ha ott van dolgunk, mint amilyen csöndben vagyunk a hivatalban. Igy, ezzel a formával kívánatosnak, szükségesnek tartjuk a kormány tagjainak vidéki utazásait. Ismeretes a minisztériumok közös hibája, hogy Budapesten, a középponti hivatalokban nőtt emberekből állanak, akik nem ismerik a vidéknek körülményeit, a gyakorlatot, akik elméletek és paragrafusok szériát akarnak dönteni olyan dolgokban, amelyek mélyére sohase hatolhattak. A minisztériumok létszámát nem lehet egyhamar fölváltani, vagy fölfrissíteni a vidék praxisában nőtt, tápasztalt emberekkel ós az még kevésbé lenne keresztülvihető, hogy a minisztériumok referenseit tömeges tanulmányútra küldjék. Legalább a miniszterek, amikor ós amennyire a politika megengedi nekik, igyekezzenek a fontosabb ügyek közvetlen megismerésére, a vidék igényeinek, vágyainak tanulmányozására. Mentül távolabb tartják ilyen utazásaiktól a diszt, a babokat, az udvarlást, annál több és jobb módjuk van arra, hogy tisztán lássanak ós hogy a tapasztalatok legértékesebbjeivel térhessenek haza. Ennél a szürke ügynél Madách nagy színjátékának egy szép jelenete jut eszünkbe, amelyben Hippia azt mondja a római gavallérnak: „Ó Sergiolus, mennyi sok nemes érzést találtál volna e kebelben, ahol csak muló kéj után kutattál!" Kegyelmes uraimók, mennyi sok jó tervet, okos törekvést és jóravaló ideát találhatnak a vidéki városokban, ahol elődeik csak muló diszt, lefutó emlékű fogadtatást kerestek ! Az ilyen miniszteri utazások csak hasznára válhatnak az illető vidéknek és közvetve hasznára válnak az államnak is, melyet igy miniszterei jól megismerhetnek. A békési tisztviselők fizetésrendézése. Mit mond a közigazgatási bíróság. A mult óv tavaszán szenvedélyes vita folyt le a törvényhatósági bizottaág közgyűlésén Békés község módosított szervezési szabályrendelete körül. A módosítást nagyon örvendetes körülmény tette szükségessé. A képviselőtestület ugyanis, figyelemmel a nagy drágaságra ós azzal szemben a tisztviselők csekély fizetésére, humánus gondolkozással megjavította mindegyik tisztviselő fizetését. A javítás olyan gyökeres volt, amilyenre Békésmegyében még nem volt példa. Nemcsak a fizetést emelte fel a képviselőtestület, hanem korpótlékot is szavazott meg a tisztviselők számára, akiket valósággal boldogokká tett ez a határozat. Más községekben a kicsiktől a nagyokig mindenki örül az ilyesféle humánus határozatoknak, azonban Békésen nem igy van. A társadalom különösen akkor még mindig kétfelé vol, tagolva, áldatlan személyi harc folytt amely harc még a legfontosabb községi érdeket képviselő tárgyalásoknál sem szűnt meg. A személyes antipátiát fölébe helyezték a pártvezérek a község érdekének ós képesek voltak kicsinyes okok miatt galibákat csinálni. A fizetésrendezési hattározatnak is akadtak felebbezői, akik szenvedélyes vitát provokáltak a megyegyűlésen ós unszimpatikus viselkedésükkel maguk ellen fordították a közgyűlés többségének hangulatát, bár a csabai parasztpártot is sikerült céljaik számára megnyerni. A szenvedélyes vita eredménye az lett, hogy ugy a szervezési, mint a fizetési szabályrendeletet visszaküldötte a törvényhatósági bizottság ujabbi tárgyalás céljából és egyúttal elrendelte azt is, hogy az ujabb tárgyalást meg előzően a szabályrendeleteket ki kell nyomatni és a képviselőtestületi tagoknak meg kell küldeni. Kimondotta végül a törvényhatósági bizottság azt is, hogy a három évi megbízással biró községi tisztviselők a fizetési szabályrendelet alkalmával egész bátran szavazhatnak, nem lehet őket visszautasítani azzal a kifogással, hogy érdekelt felek. Azonban nem került az ügy uj képviselőtestületi tárgyalás alá, mert a másik párt megfellebbezte a megyebizottsági határozatot a belügyminiszterhez, akitől meg a közigazgatási bíróság elé is került a békési tisztviselők ügye. A felebbezós folytán a belügyminiszter kimondotta, hogy a szervezési szabályrendelet a törvényhatóság által tett észrevételek miatt újból tárgyalandó a község által, azonban a szabályrendelet kinyomatását nem rendelte el, mert e tekintetben a törvény nem intézkedik. A fizetési szabályrendeletre nézve azonban azt jelentette ki a miniszter, hogy az nem tárgyalandó újból a község által, hanem elrendelte, hogy a törvényhatóság érden;ben bírálja felül a felebbezéseket. Ez elhatározását a miniszter azzal indokolta, hogy a fizetési szabályrendelet kinyomatását nem rendeli el a törvény, másrészt a fizetési szabályrendelet érvényes módon hozatott meg a község által, tehát nem szükséges azt újból tárgyalni, azért sem, mert az a körülmény, hogy a fizetési szabályrendelet tárgyalása alkalmával a három éves megbízatással biró tisztviselők nem szavaztak, csak erőssége a hozott határozatnak, tehát a törvényhatóság idevonatkozó rendelkezése tárgytalan. A belügyminiszter döntésébe dr. T e 1 e g d y Lajos ós társai, akik a megyegyűlésen is ellene voltak a fizetésrendezési szabályrendeletnek, nem nyugodtak bele, hanem azt a közigazgatási bírósághoz panasszal támadták meg. A közigazgatási bíróság döntését most meg hozta és kimondotta, hogy az a kérdés, vájjon a szabályrendelet kinyomandó-e vagy sem, nem tartozik a biróság elhatározása alá, tehát e részben a belügyminiszter határozata végérvényes. A belügyminiszternek azon intézkedésére peí dig, hogy az a körülmény, hogy a három évi megbízatással biró tisztviselők a fizetési szabályrendelet tárgyalása alkalmával nem szavaztak, éppen erőssége a határozatnak, tehát amiatt a szabályrendelet nem tárgyalandó újból: — a biróság kijelentette, hogy az szintén nem tartozik az ő elbírálása alá, mert ebben a kérdésben csak akkor lett volna jogosított dönteni, ha a kérdéses tisztviselők tényleg szavaztak volna. Mivel azonban a tisztviselők szavazati jogukkal nem éltek, ez a kérdés a biróság szempontjából — tárgytalanná vált. A közigazgatási biróság döntvénye és a belügyminiszter határozata alapján, mint az előadottakból látszik, nem kell újból tárgyalni a fizetésrendezósi szabályrendeletet, tehát az a rosszmájúak minden igyekezete dacára is jóváhagyottnak tekinthető. rom szöszke fiát csitítgatta, akik vidáman hancúroztak a terített asztal mellett. Az asszony aggodalma egyre nőtt. Ha utóbb rossz hírt kapott volna a regimenttől, vagy pláne beteg volna elsőszülött fiuk . . . — Istenem, mi történhetett, — sóhajtott magában, mikor a kovács, mintegy válaszképen, dühösen felkiáltott: — Oh, azok a gazemberek! Azok a cudar bitangok I Megijedt az asszony ós félve kérdezte : — Kire haragszol, Lory? — Hogy kire? Azokra az átkozott fickókra, akik francia katonaruhában ténferegnek reggel óta a városban ós derüre-borura ölelkeznek a bajorokkal. Ezek bizonyára ismét olyan opciós poroszok lesznek. Nem múlik el egyetlen nap sem, hogy ilyen visszautazott elszásziakat ne látna az ember I Az asszony megpróbálta mentegetni őket: — Eredj apjuk, azok a gyerekek nem is olyan hibásak, Algirbe küldik őket s az oly messze van ! És elfogja őket a honvágy, azután az is biztaija őket, ha visszajönnek, már nem katonák többé. Tehetnek arró.', hogy honvágyásuknál nem erősebb semmi? — Hallgass anyjuk — kiáltott fel a kovács és dühösen verte az öklével az asztalt, — csak asszony ne beszélne olyan dologról, amihez nem ért. Anynyit mondok, ha az én fiam jönne haza ilyen renegátnak, kardommal mennék keresztül gyáva testén . . . A falon függött hosszú vadász svádéja, melylyel hót évig szolgált a francia vadászoknál. Alatta fiának arcképe zuáv katonának öltözve. Ahogy nézte, önmagát vigasztalva, elkezdett nevetni: — De hiszen az én Keresztólyem nem abból a matériából való! Ahány poroszt ez már levágott . . . Jókedvében átment sörözni a szomszédba. Az asszony egyedül maradva, lefektette a három kis fiát, közben szünetlenül arra gondolva: ha mégis haza jönne Keresztólyje. Gyáván, renegátnak, de itthon volna és ő is azok közé a boldog anyák közé tartoznék, kik viszontláthatják gyermeküket. Ha belépne ide és . . . — Jó estét mama ! Valójában ott állt előtte. Egyenruhája rendetlen. Arca zavarodott, szógyenkenző. Egy óra óta csavargott már a ház körül, várva, mikor megy el apja Az anyja örülni szeretne, nem mer. Korholni akarná, nincs hozzá bátorsága. Es a gyerek oly kedvesen beszélt. Haza akart jönni, mert megunta a katonaságot, ahol mindig porosznak csúfolták elszászi kiejtése miatt. Bevezette a szobába, ahol apró testvérkéi ingben, meíítláb szaladgáltak hozzá, hogy megöleljék. Az anya etetni akarja, ő nem kívánt mást, csak vizet, hiszen annyi sört ós bort ivott ma már a csapszékben. Valakinek lépteit hallják az udvarban. —Az apád ! És rémülten vonszolja fiát a nagy cserépkályha mögé. De véletlenül az asztalon maradt a gyerek vörös zuáv sapkája. Nagyot ordított. Itt van az ón fiam is ?! — kiáltott rettenetes hangon, lekapva a kardot a falról, a kályhához rohan, hogy a gyerek halottfehóren, kijózanult fejjel, sápadtan támaszkodik a falnak. Az asszony kétségbeesve rohan közéjük. - Az istenért ne öld meg! En irtam neki, hogy jöjjön haza, hogy szükséged van reá a műhelyben, hogy te épp oly szeretettel várod, mint ón. Hallod apjuk, hallod ? Zokog, sikong a szegény anya ós visszhangkép behallatszik a másik szobából a három gyerek kedves sirása. A kovács, mintha mellbelökték volna, megtántorodik és egészen más hangon kezd el beszólni. — Te hittad vissza? Ez bizonyos ? Akkor minden jól van. Menjünk aludni. Holnap, majd holnap meglátom mi a teendőm. Másnap reggel felkeltette fiát. A gyerek félálmosan kapkod az ágya mellett levő zuáv ruhája után. Apja leinti. Nem azt kell felvenni Anyja aggodalmaskodik. De hiszen nincs más. — Adj az enyémből. Keresztély felöltözik, ezalatt pedig az apja összerakta az egyenruhát, a kis zubbonyt, a vörös nadrágot, bugyorba kötötte, nyakába akasztotta a bádogtokot, amelyben a katonai menetlevelet őrzik. Szótlanul tett-vett feleségének legnagyobb rémületére. v Mikor elkészült a fiu is az öltöz ködéssel, lementek a kovácsmühelybe. Szótlanul mind a hárman. Lenn a mühelybeD, ahol már a tüz vörösen lobogott ós dolgozott mindenki, végre megszólalt az apa : — Nézd gyerek, itt van, örülj neki, legyen a tied. Az anyád hazahívott, te idekívánkoztál. Legyen meg kívánságod. Minden a tied. A ház, a műhely, a kert, a szőllő, minden. Eayém csak becsületsd érte cserébe. Én tudom mi ja kötelességed. És én most elmegyek leszolgálni azt az öt esztendőt, amivel te tartozói Franciaországnak. — Lory, ón öregem hová indulsz ? — Atyám - zokog a fiu. De a kovács vissza sem tekintve, nagy léptekkel halad előre. És pár napra reá Sidi-bel-Abbes városában, a harmadig zuávezredbe egy ötven-ötéves ember állt be önkéntesnek. A presbyterium-választás reformja és a petíció. Az ág. ev. egyházmegyei törvényszék ítélete. A csabai ág. ev. egyház most is funkcionáló egyháztanácsának már 1910 december 31-én lejárt a mandátuma, de azért ma is az a presbyterium működik, mert az 1910 december 22 én választott és százról százötven tagura emelt uj egyháztanács választása ellen a Nópegylet vezetősége, nem lóvén inyére az, hogy az egyház által kiadott szavazólap győzött, petíciót nyújtott be. Ez a már három óv óta húzódó ügy nyert végre kedden elintézóst. Az egyházmegyei törvényszók több elhalasztó ülésezés után letárgyalta a felpanaszolt sérelmeket és a kihallgatott tanuk azt bizonyították, hogy a választás elleni petíció nagyon is erős, de a valónak meg nem felelő kiszinezéssel állította be a vádat. Igy a törvényszék sem tehetett mást, mint elutasította a petíciót, az azt aláírókat pedig elmarasztalta a költségekben, mely eddig 1187 korona. Az egyházmegyei törvényszék az ügy ujabb tárgyalására kedden délelőtt ült egybe. Dr. L a d i c s László elnök, báró Solymossy Lajos, L i n d e r Károly, C s e p r e g i György lelkószek, G a 11 i János -bírák, dr. Margócsy Miklós jegyző, dr. L i n d e r Károly ügyvéd a csabai egyház, dr. Tardos Gáspár bátyját helyettesitette), a peticionálók képviseletében voltak jelen. Mint panaszoltak: dr. Szeberónyi Zs. Lajos lelkész, dr. Zsilinszky Endre egyházfelügyelő is jelen voltak. Az egyház tanácstermét, a tanukon kivül nagy hallgatóság töltötte meg. A biróság a megalakulás után a peticionálók által bejelentett tanuk kihallgatását kezdte meg. A peticionálók különösen azt tartották sérelmesnek, hogy a harmadik kerületi e'nök, dr. S a i 1 e r Vilmos erőszakosan járt el: nem engedte a kisegítő lista használatát, majd pedig ha a szavazók az uj név beírásával soká gondolkoztak, csendőrség igénybevételével kivezettette őket. Da nem volt az elnök konzekvens sem, mert néhai Áchim Andrástól és néhány, a vezérkarhoz tartozó szavazótól a kisegítő listát elfogadta. A kihallgatott F a j ó Mihály, D o rk o v i t s András, S i p i c z k y' András, K a c z k ó János, C s a n k ó Adám, L i p t á k L. Pál, K a c z k ó András, B o h u s M. György pozitívumot a csendőrség igénybevételéről nem tudtak, csak hallottak róla. A tanuk hihallgatása az egész délelőttöt igénybe vette. A délutáni tárgyalás megkezdésekor dr. Tardos Gáspár azt kérte, hogy az idézésre meg nem jelent tanuk kihallgatása végett a törvényszéki tárgyalás napoltassék el, E kérelemnek a törvényszék nem adott helyet, mert a kihallgatott tanuk és a még ki nem hallgatottak jegyzőkönyvi vallomásából minden tisztázva van. Dr. Tardos Gáspár kérte a bizonyítást arra is, hogy az ötödik kerület bizalmi fórfiai nem tudtak írni. Az elnök a választási jegyzőkönyv aláírásával bizonyítja, hogy a bizalmi férfiak írni tudtak. Panaszolták a peticionálók, hogy a szavazólapokat csak a választási helyiségben kapták kézhez. Beigazolást nyert, hogy az egyháztané esi tagságra jelöltek névsora az ösz szes egyházi iskoláknál két héttel a vá lasztás előtt kifüggesztve volt. A bizonyítási eljárás befejeztetvén dr. Tardos Gáspár a választási el járás megsemmisítését kérte a törvény szóktői, mégpedig azért, mert Szebe rényi Lajos a kitűzött határidőnél fó órával később az ötven bizalmi-férf jelölő ivet nem fogadta el. A választás elnökök nem engedték a kisegítő név sor használatát; mert a szavazólapol számozásával a titkosságot megsértették a harmadik kerületi elnök erőszakos sága miatt; mert a szavazólapon az u név beírására kis hely volt: a válasz tás megsemmisitésével biztosit-ák a egyház békéjét. Nem gőgös győztesek hanem megelégedett epyházfagok lesz