Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1913-08-07 / 62. szám

Békéscsaba Í913 aüg. 7. BÉKÉSXEGTEI KÖZLÖNY 3 nek a peticionálók. Az ok, melyért a választási szabályrendeletet hozták, — megszűnt. Bejelenti végül, hogy eddigi költségei 2000 koronára rúgnak s abban az egyházat kéri elmarasztalni. Dr. Linder Károly alapos érvekkel dönti meg a vádló sérelmeit. A választási szabályrendeletet azért alkották, hogy betartsák. Jogos volt a bizalmi férfit kérő iv elutasítása. Ahogy fél 9 órára eljöhettek, ott lehettek volna 8-kor is. A választási elnökök a szabályzat alapján nem engedték meg a kisegítő névsor használatát. A Népegylet vezetőségének megengedték, mórt a kisegítő névsort azok állították össze. A titkosságot is megóvták. A név beírására is elég nagy hely volt. Sokkal jobban óhajtja az egyház békéjét, mint akár a peticiónálók ós képviselőjük. A bíróság akkor szolgál legjobban a békének, ha igazságos ítéletet hoz és a petíciót elutasítja. Költségeit 500 koronában kéri megállapítani. Emtána törvényszék ítélethozatalra vonult vissza. Egy órai tanácskozás után újra megjelent a törvényszék és kihirdette az Ítéletet: A bíróság a keresetet elutasította, vizsgálati és tárgvalási költségekben egyetemlegesen 787 koronát, a panaszlottak ügyvédének 400 koronát állapit meg. Az Ítélet az Egyházi Alkotmány 421. szakasza alapján felebbezhető meg. Az Ítéletet dr. L a d i c s László hosszasan, alapos érveléssel indokolta meg. A peticiónálók kérelmüket a választás megsemmisítésére arra alapították, hogy a bizalmi férfiakat kérő ivet az egyház lelkésze nem fogadta el. Megállapítást nyert, hogy fél órával később akarták benyújtani. Ha a lelkész elfogadta volna, azzal kötelességmulasztást követett volna el. A harmadik kerületi elnök eljárásánál a szabályzat jog alapján állott. Szigoiubb vagy enyhébb eljárásra az illetőt lelkülete készteti, igy az lelkiismereti kérdés. A kihallgatott tanuk a csendőrség állitólayos igénybevételét nem igazolták, csak hallomás után állították. A visszautasított szavazók más kerületbe tartoztak. Hogy az elnök miért vette át a Népe; ylet vezetőségétől a kisegítő ivet, a törvényszék nem veheti figyelembe, mert sérelem nem esett. Hogy miért számozták meg a szavazólapokat s ez a titkosságot sértette volna? A szabályzat nem ir elő titkosságot. A szabályzat egyes hézagos értelmezésének elbírálása nem tartozik a bíróságra. Hogy a szavazóhelyisógek nehezen voltak megközelíthetők, ez a vád nem alapos, mert iskolahelyiségben volt. Már pedig, az iskolák mindig ugy állitatnak fel, hogy kerületbeliek könnyen megközelíthetik. A szavazati lapok kiállítására vonatkozó kifogás szintén elesik, mert az üres helyre név beírható. Azt koncedálja a bíróság, hogy a nagy és népes ev. egyház közigazgatása tul nehézkes, de ezen változtatni nem a bíróság, hanem az egyháztanács feladata. Az elnök indokolását kezdetben a Népegylet tagjai csendben hallgatták, majd megjegyzéseket tettek, úgyhogy az elnök csendre volt kénytelen inteni a közbeszólókat. Majd pedig, midőn kivonultak, egy az ajtóból visszakiáltott gúnyosan: — Köszönjük az igazságos ítéletet! Felebbezést jelentettek be. Ez ügyben a kerületnek van utolsó szava. Esetleg októberben. A gyulai vágóhíd kibővítése. Képviselőtestületi közgyűlés. Vasárnapi számunkban már megemlékeztünk Gyula legutóbbi képviselőtestületi közgyűléséről, amelynek fontosabb és legérdekesebb tárgya a városháza újjáépítésére beérkezett ajánlatok elbírálása volt. Csaknem ilyen fontos tárgy volt azonban a vágóhid kibővítése is. Bár a megyében a gyulai vágóhid a legkülönb berendezésű, mégis oly messze áll egy modern, a hygiénia követelményeinek mindenben megfelelő, ideális vágóhidtól, hogy a vármegye a törvényhatósági állatorvos jelentése alapján kénytelen volt a várost a vágóhid gyökeres átalakítására utasítani. Ilyen utasítást különben nemcsak Gyula kapott, hanem Csaba, Orosháza ós Szarvas is. E két utóbbit pláne rendkívül energikusan kötelezte a megye, mert vágóhidjaikon csakugyan botrányos állapotok uralkodnak. Gyula, bár tudvalevőleg anyagiakban egyáltalában nem mondható gazdagnak, eléggé siet a vármegye utasításának eleget tenni. Már elkészítette 1 régebben a vágóhídi épületek kibővi- ; tési ós renoválási terveit, amelyeket a földmivelósügyi miniszter pótlás végett ! visszaküldött. Pedig az átalakítás halogatására már nincsen idő. Mutatja az a körülmény is, hogy a nyári abnormis esőzések folyamán a vágóhid régi, rozoga tetőzetén a viz becsurgott és az ott levő állatorvosi lakást alaposan eláztatta. A teljes átalakítással a pénzviszonyok mostohasága miatt még várni kell, de a képviselőtestület elhatározta az újjáépítés előtt is a vágóhídi épületeknek eternit palával való befödésót, mert erre már halaszthatatlanul nagy szükség van. A képviselőtestületi közgyűlés többi tárgyai a következők voltak: Az alispán a köztemetőben hullaház építését sürgeti, melyre a közkórházból kikerülő nagyszámú hullák eltakarítása miatt van halaszthalatlan szükség. A közgyűlés hajlandó a kívánságot teljesíteni, azonban mivel az épületre éppen a megyei közkórház érdekében van szükség s a városnak az építkezésre fedezete nincsen, megkeresi a vármegye törvényhatóságát, hogy a költségeket a vármegyei közegészségügyi ebadó alapból fedezze. Addig a kérdés függőben tartatik. Schrőder Istvánná városi óvónő kérte, hogy a természetben birt belvárosi óvónői lakását bérbe adhassa, mivel a lakás nedves, egészségtelen s engedélyt kért, hogy helyette más lakásról gondoskodhassék. A becsatolt városi orvosi bizonyítvány szerint a lakás meglehetősen egészségtelen, de kisebb javításokkal helyréhozható. A mérnöki hivatal utasíttatott a szükséges pótlások végrehajtására, a bérbeadási kérelem pedig elutasittatott. Serbán József napidíjas betegsége miatt nyégdijaztatását kérte. A hármas orvosi bizottság munkaképtelennek találta, igy a közgyűlés 15 évi és két hónapi szolgálata után 652 48 korona illetménnyel nyugdíjazta azon hozzáadással, hogy amennyiben a városi nyugdijalap nem volna fizetőképes, aránylagos leszállításnak lesz helye. Emandity Konstantin és Jesztl Nándor és társai utcájuknak betonpallóval való ellátása iránti kérelme egyelőre nem teljesilhető, mivel ezek az utcák az eddigi építési programmba nincsenek felvéve. A folyamatban levő járdaépítések befejezte után azonban ezek az utcák is sorra "kerülnek. Csabai rendőrök a gyulai törvényszék előtt. A Jeszenszki-ügy tárgyalása. A mult óv Ő3zén nagy port vert fel Jeszenszki Béla gyulai szabómester ügye, úgyszólván az egész vármegyében. Jeszenszkinek az őszi országos vásár alkalmával konfliktusa támadt a csabai rendőrséggel, aminek következtében előállították, itletve bevitték a városházára. Nem tudni bizonyosan, hogy a rendőrszobában mi törtónt, de Jeszenszki valósággal rómregónyt beszélt el mindenkinek. Azt mondta, hogy ütötték-vertók, félholtra kinozták. Öccse> dr. Jeszenszki Nándor még nagyobb fantáziával színezte ki a dolgot, úgyhogy a felháborodás moraja zúgott végig mindenütt, ahol csak a Jeszenszki kálváriájáról volt szó. A csabai rendőrségre és annak a vezetőjére mindenki „pereát

u-ot kiáltott, sőt egyesek, a szenvedélyesebbek egyenesen Bali Mihály kezére szerették volna juttatni az egész rendőrtársaságot. Az „audialur et altéra pars" elvét tiszteletben tartván, mi már akkor is tárgyilagosan irtunk az esetről. Tudtuk, hogy a rendőrség hibát követett el, de távolról sem olyan súlyos hibát, mint amilyet Jeszenszkiók rájuk fogtak. Aztán Jeszenszki Béla se volt épen ártatlanul megkínzott mártír, ő is" hibás volt egy kissé. A Jeszenszki testvérek azonnal bűnvádi feljelentést tettek az esetben szereplő Horváth István rendőrfőbiztos, továbbá N á n á s i Imre és L a c z ó András rendőrök ellen. De a rendőrök se maradtak adósok. Horváth István szintén bepörölte dr. Jeszenszki Nándort egy levél miatt, amelyben az ügyvéd őt súlyos becsületsértő kifejezésekkel illette. Jeszenszki Béla ellen hatóság elleni erőszak cimén emeltek viszonvádat a rendőrök. Nagyarányú vizsgálat indult meg ekkor, amelynek folyamán a vádtanács Horváth István rendőrfőbiztos ellen a vádat elejtette, mivel beigazolást nyert, hogy Jeszenszki Béla állítólagos megkínzása alkalmával nem volt benn a rendőrszobában és nem is adott olyan utasítást a rendőröknek, hogy verjék meg Jeszenszkit. A csaknem egy évig tartó vizsgálat befejezte után hétfőn tárgyalta az ügyet a gyulai törvényszék. Horváth István már csak mint tanú jelent meg a tárgyaláson, mig a vádlottak Laczó és Nánáei rendőrök, továbbá Jeszenszki Béla ós dr. Jeszenszki Nándor voltak. A tárgyalás nagyon sokáig elhúzódott, mivel Jeszenszkiók vagy 30 tanút jelentettek be, dacára annak, hogy Jeszenszki Béla megkinozását .senki sem látta. A 30 tanú kihallgatása egészen hétfőn este 9 óráig elhúzódott, ugy hogy a perbeszédekre és az Ítélet meghozatalára csak kedden délelőtt kerülhetett a sor. A tárgyaláson különben K u r t z Antal törvényszéki biró elnökölt. Szavazóbirák Szabó László és Madarász Lajos voltak. A vádat dr. Konrád Ernő kir. ügyész, a rendőrök védelmét dr. Galli Károly, a maguk védelmét pedig dr. Jeszenszki Nándor látták el. A vád'ottak kihallgatása ulán a rendőrök ügye mindjárt kedvező fordulatot kezdett venni, amennyiben dr. Konrád Ernő ellenük az előállításnál, a hivatalos hatalommal való visszaélés vádját elejtette, tehát csak azt kellett bizonyítani, hogy a rendőrök Jeszenszkit megverték-e a rendőrszobában, vagy gem ós csakugyan ejtettek-e rajta súlyos sérülést? A sok tanú dacára Jeszenszkiók nem tudtak elérni sokat ós nem sikerült magukat kimenteni a vád alól. A törvényszék ugyanis Nánási és Laczó rendőröket, továbbá Jeszenszki Bélát 50—50 korona fő ós 20 korona mellékbüntetésre, dr. Jeszenszki Nándort pedig 20 korona pénzbüntetésre ítélte. A bíróság azonban az enyhítő paragrafus alkalmazásával felfüggesztette az ítéletek végrehajtását. Ennek dacára a két Jeszenszki felebbezett az ítélet ellen, amit kissé furcsának, különösnek tartunk. Békés és a hunyadmegyei erdő. Küldöttség a földmivelésügyi miniszterhez. A „Bék'smegyei Közlönyében számos cikk jelent meg a fásmelléki erdő kiirtásáról akkor, mikor Békésen ennek az eszméje felmerült. Mi határozottan ellene voltunk, mint ahogy közegészségügyi érdekből ellene vagyunk minden erdőirtásnak az Alföldön. A 700 holdas szép erdő a maga mozdulatlanságában is csinált annyi hasznot, mint amennyit a helyére kerülő szántóföldek hajtanak. Nemcsak mi elleneztük azonban az erdő kiirtását, de ellenezték azok a fórumok is, amelyeknek ilyen ügyekben döntő szavuk van. A vármegyei erdészeti albizottság, az erdészeti fel ügyelősóg akadályt akadály után gördítettek a békésiek romboló törekvése el 4. A földmivelésügyi miniszter mégis segített rajtuk, bár az is' meglehetősen nehéz feltételhez kötötte az erdőirtást. Kimondotta ugyanis, hogy csak akkor engedi meg, ha a békésiek máshol megfelelő erdőterületet szereznek. A békésieknek o'yan nagy volt már ekkor az irtási vágjuk, hogy ettől a feltételtől sem riadtak vissza. Megindult a keresgélés és sikerült is nekik Hunyadmegyóben egy 2400 holdnyi erdőt taláiniok. Ezt megvásárolták ós a földmivelésügyi miniszter megfelelő értékű erdőnek el is fogadta. Ennek a megtörténte után a fásmelléki erdő irtása is kezdetét vette. Békésnek van tehát meglehetősen szép erdőterülete, csak az a baj, hogy meszszire van és ennélfogva kezelése, gondozása nagyon nehéz. Aztán még más baj is van. Mig ugyanis a friss erdei levegő szállításának a módját ki nem találják, addig a békésiek nem igen fogják beszívni a hegyvidéki erdő ózondus levegőjét, amivel a fásmelléki erdő bármikor szolgált nekik. Ha már meg van a „muszáj" erdő és benne fekszik a lakosság pénze, természetes, hogy annak a hasznosításáról gondoskodnia kell a község vezetőségének. És, ugylátszik, gondoskodik is, mert a képviselőtestület nemrégiben kiküldött egy dr. Török Gáborból, dr. Balázs Józsefből és K o c s o r Andrásból álló bizottságot a hunyadmegyei erdő üzemtervének megállapítása céljából. A bizottság el is utazott Hunyadmegyébe, alaposan megnézte az erdőt ós érintkezésbe lépett a brádi erdőgondnoksággal is. Eljárása eredményéről a legutolsó képviselőtestületi közgyűlésen terjedelmes jelentésben számolt be, amely szerint a bizottság a terület felmérése után talált 1800 hold erdőtalajt, továbbá 800 hold kaszálót ós legelőt. A brádi erdőgondnokság ezt a tekintélyes területet hat év alatt akarja erdősiteni, illetve a még be nem fcSito't terű etet pótoltatni a községgel. Ez azonban a község háztartásának egyensúlyát alaposan felbillentené, mert évente akkor 10—15000 koronát kellene rákölteni. A képviselőtestület ennélfogva elfogadta dr. Balázs József indítványát, vagyis kimondotta, bogy küldöttséget meneszt a földmivelésügyi miniszterhez és engedélyt kér arra, hogy az erdősítést nem 6, hanem 18 óv alatt foganatosíthassa. Egyúttal kéri azt is, hogy a szükséges facsemetéket ingyen adja az állam. Elfogadta a képviselőtestület a bizottságnak azt a javaslatát is, hogy amennyiben a kaszáló ós legelő területére akadnának olyan vállalkozó egyének, akik azt mezőgazdaságilag müveinek és gyümölcsfákkal is beültetnek — ami lényegesen megnövelné a község jövedelmét —: a legelőterületeket ezen a gazdaságosabb módon fogja értékesíteni. Aki revolverrel fizet. Hogy vásárolnak Szarvason. Tagadhatatlan, hogy most mindenfelé kevés a pénz ós bizony meglehetős gondot okoz iparosnak is, kereskedőnek is, mikor egy nagyobb summát ki kell fizetniök. Nem is fizetnek szívesen. Az adós ezelőtt is ellenségének tekintette a hitelezőjót, de most még jobban retteg tőle, mint a halálraítélt a hóhértól. Amennyire lehet ós módjában van, igyekszik túljárnia »z eszén ős igyekszik megcsalni kisebb-nagyobb összeg erejéig. Az azonban, ami Szarvason történt a legutóbbi hetivásár alkalmával, épen nem tartozik a tisztességes kereskedelem világába ós egyáltalában nem nevezhető szolid üzletkötésnek, hanem inkább kalózkodásnak. Egy kis középkor az a jelenet, csakhogy ám hiányzik róla a romantika bája, amit sokan ugy szeretnek. Ugy esett a dolog, hogy egy nagyszénási asszony a szarvasi hetipiacon eladta a búzáját egy gabonakereskedő bevásárlójának. A neveket kimóletből elhallgatjuk. — Csak menjenek a gazdámhoz, — mondta a vásárló — majd ott megmázsálják és kifizeti a gazdám. A nagyszénási asszony ólt a gyanúperrel, nem bízott a kereskedő mázsájába s elhajtatott a községházára ós ott mérte meg búzáját a hivatalos mázsán. Az ott kapott cédulával aztán elment a kereskedőhöz. Nem maga vitte be a cédulát, hanem a fuvarosával küldötte be. Ő maga a szekérnél maradt. Mikor a fuvaros a cédulát átadta a kereskedőnek, az dühösen kérdezte. — Mi ez? — Hiszen látja az ur. — Azt látom, hogy valamit megmázsáltak. De mit, hogy ? Hogy jövök ón ehhez a cédulához ? — ügy, hogy az embere megvette tőlünk a búzát, osztán mink lemázsáltuk a városházán. — Mórt a városházán. — Mert ott akarta az asszony, akié a buza. — Eh, nekem az ilyen cédula nem ér semmit. Engem nem lehet becsapni. Ezzel elszakította a cédulát és a földre dobta.