Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1913-11-01 / 87. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1913 nov. 1. egyszerre csak felállott a munkapárti oldalon egy képviselő Mándy Samu és kijelentette, hogy nehéz kötelességet teljesít, mert gáncs éri emiatt. Téves az, hogy a munkapártban szt jelentette ki, hogy az ellenzék szerepelt volna a kijárók között. Csak azt mondta, hogy a nemzeti munkapártban nincs kijáró. Elitéli ő is a kijárást. Ezennel összeférhetetlenségi panaszt nyújt be Kristófjy József ellen, aki a margitszigeti játékbank alapszabályainak láttamozását kijárta. Ezért pénzt kikötött és elfogadott. Más nincs érdekelve a képviselők közül. Elnök felszólalásai után Mándy Samu kijelenti, hogy a bejelentést Írásban indokolja. Mándy kijelentésének óriási hatása volt az egész országházban, ugy hogy percekig az alatt állottak jnindkét oldalon a képviselők. Az ügyet aztán a Ház áttette az összeférhetlenségi bizottsághoz. íme, a Csabát érdeklő szenzáció. Kristóffy tehát megint bajban van. A múltkor már összerugta a port Tiszával és a küzdelemben ő maradt alul. Most valószínűleg, ismét ő marad alul, mert Mándy Samu bizonyára nem a levegőből kapta az értesülését, mikor Kristóffy ellen az összeférhetlenségit bejelentette. Ha ez a kijárási vád beigazolódik, akkor Kristóffy csabai mandátuma mecsemmisül ós a csabaiak ismét választhatnak a ciklus hátralevő rövid részére képviselőt. Kristóffy tehát kijárt és pedig — pénzért. A csabaiaktól sok panaszt hallottam, hogy nekik nem valami sokat járt. Ha nagyobb dolgokat kért tőle a kerület, Ígéretet tett ugyan, de lépéseket nem. Egyszóval nem igen exponálta magát Csaba érdekében, amelynek pedig néhanapján nagy szüksége lett volna reá. Hja kijárni valamit — pénzért sokkal kellemesebb, mert az ember nem fárad hiába. Kristóffyt tehát ugy látszik üldözi a fátum, hiába szeretne, mondhatni kétségbeesett erőlködéssel újból tettekkel tényező lenni a magyar politikában. Darabont szoreplése miatt anélkül is nagy a népszerűtlensége az egész országban ós ha még ilyen panamázások is felmerülnek, nem hisszük, hogy elkövetkeznék valamikor az az epedve várt feltámadás . . . A Békós-csanádi vasút és a teherszállítás. Panaszkodó gazdák. A vármegye a gazdák érdekében. Már szinte az unalmasságig a közszájon forognak azok a panaszok, amelyek a vicinálisok ellen fel szoktak hangzani országszerte. A panaszok nagyrésze már felöltötte a vicc alakját is és a vicinális viccek még unalmasabbak, mint a panaszok. A vicinálisokon az sem sokat segit, ha az állam veszi kezelésbe őket. A MÁV-nak vannak kiérdemült, negyven-ötven éves ssolgálatban megrokkant mozdonyai Valahogy, nagy ügygyel-bajjal rendbe hozzák őket, adnak nekik egy kis ótherinjekciót és kimondják róluk, hogy megfelelnék még vicinális mozdonyoknak. Az öregek aztán tipegnek-topognak előre, vontatják a szintén kiérdemesült, recsegő-ropogó kocsikat, amelyekbe ha egyik olda on felszáll az ember, a másikon mindjárt ki is potyoghat belőlük. Azért nem kell a vicinálisokat nagyon leszólni. Egyes vidékeken még kitűnő szolgálatot teljesítenek, amennyiben a hizó disznókat se gázolják el, mert nem érik utói. Az a panasz azonban, amely az egyik békésmegyei vicinális ellen merült fel nemrégiben, sokkal komolyabb volt a rendes vicinális panaszoknál, amennyiben sok érdekelt földbirtokosnak a gazdasági érdekeit veszélyeztette. A Békós-csanádi vasútról van szó, amely már szintén állami kezelés alatt áll. Éz a vasút Békésmegyének Szarvas, Kisszénás, Orosháza stb. állomásain megy keresztül, tehát elsősorban a szarvasi és orosházi járások községeit, illetve az ottani földbirtokosokat érdekli. Főjövedelme ennek a vasútnak a teherszállításból van. A környékbeli gazdák terményeit szokta szállítani. A teherforgalom sem mondható valami nagynak ós bizonyosan ennek lehet tulajdonítani, hogy a MÁV. nem valami sokat törődik a vonallal, különösen a teherforgalom szempontjából. Az alábbiakból mindenki elképzelheti, hogy milyen kellemes dolguk volt azoknak a ? gazdáknak, akik e vicinálison akarták terményeiket valahová elszállíttatni. Felpakkolt a gazda egy vagy több kocsira való holmit ós elhajtatott valamelyik állomásra. Ott aztán két kellemes meglepetés érte. Tudniillik vagy volt teherkocsi, vagy nem volt. Az előbbi esetben, — ami még nagyon kedvező volt — neki és a cselédeinek kellett a waggonokba beraktározni a szállítani valót, mivel munkások nem voltak, akik ezt elvégezték volna. Ha pedig nem voltak kocsik — ami a leggyakoribb eset volt — le kellett neki rakni a kocsikról az árut és várni, várni. Da ne tessék hinni, hogy még aznap megjöttek a teherkocsik. Dehogy. Gyakran egy hetet is ki kellett böjtölni. Ez idő alatt ötször-hatszor érdeklődni kellett 20—30 kilométernyi távolságról vagy kocsin, vagy gyalogszerrel, hogy mi van a waggonokkal. Mikor azíán végre-valahára elkövetkezett az a várvavárt nap, azzal a kellemességgel lepte meg az állomás vezetősége, hogy tessék a leraktározott gabonáért fekbórt fizetni. A már-már végletekig gyötört környékbeli földbirtokosok az idén végre meggondolták a dolgot ós azzal a kórelemmel fordultak a vármegyéhez, hogy tegyen valamit a tarthatatlan állapotok orvoslása érdekében. A közigazgatási bizottság, amely elé ez az ügy került, fel is ismerte az érdekeltek kórelmének a jogosságát és felirt a kereskedelmi miniszterhez, hogy a Békés—C3anádi vasút állomásain állandóan legyenek munkások és hogy a gazdák értesítést kapjanak a teherkocsik megérkezéséről, hogy ne kelljen nékik fekbért fizetni. Most érkezett válasz a felterjesztésre, de nem a minisztertől, hanem a MÁV. igazgatóságától, amely csakugyan legilletékesebb ebben az ügyben feleletet adni. Ez a válasz félig kedvező, félig elutasító. Azt mondja ugyanis az igazgatóság, hogy azokon az állomásokon állandó munkásokat nem lehet tartani, mert messze vannak a községek és senkisem vállalkozik. Állandó munkásokra különben, a csekély teherforgalom miatt, sincsen szükség. Hanem azt ajánlja az igazgatóság, hogy a gazdák mindjárt első intrádára ne vigyenek gabonát, hanem anélkül menjenek ki ós érdeklődjenek a waggonok iránt. Csak akkor szállítsanak, ha biztos kilátás van waggonokra. Megígérte különben az igazgatóság, hogy a jövőben külön küldönccel fogja értesíteni az érdekelt gazdákat a teherkocsik megérkezéséről. A gazdákra tehát csak az a kellemetlenség marad meg, hogy saját személyzetükkel kell a terményt a waggonokba rakni. A fekbér fizetése alól könnyű szerrel megmenekülhetnek. — Ennyi eredménye mégis volt a közigazgatási bizottság felterjesztésének. A Csabai Nőegylet közgyűlése. A brádi aranybánya. Irta: Dr. Papp Károly. Európa legnagyobb aranybányájában hosszú időn keresztül szünetelt a munka. A gurabárzai zuzómü, amely máskor dübörgésével szinte megfélemlíti az utast, sokáig csöndesen terpeszkedett a Fehér-Körös partján. A bányatelepen csendőrség, katonaság járt-kelt, hogy a rongyos alakokat elűzze a környékről, mert a nómet társulat attól félt, hogy a sztrájkoló munkáshad zuzómüveit a levegőbe röpiti és bányáit szétrombolja. A tárnák száját vasajtók védik s mégis valamennyi bejáráson feltűzött szuronynyal őrködött egy-egy baka. Inkább katonai erőditvónynek, mintsem bányatelepnek hitte az ember a tizenkét apostolról nevezett rudai társu'at aranybányáit, Háromezer munkása pedig szerteszóledt az Erdélyrószi Érchegység falvaiba. A sztrájk idejében a Bárza-hegy oldalán járva-keive, az egyik tisztáson szomorú embert pillantottam meg. Nekikeseredve próbálgatta a dudát, de sehogysem sikerült tisztességes nótát belőle kicsalni. Rögtön fölismere n, hogy nem a Bárza teteje, de a hegység mélysége az ő tanyája s hogy nem pásztor, hanem bányamunkás őkegyelme. Megszólítom oláhul. Áldás és szerencse. Az oláh ember tisztességtudóan kalapot emel ós viszonozza a köszönést: Légy boldog uram 1 — Jobb itt fönn a mezőn, mint a hegy alatt? — kérdezem tovább. — Bizony uram, jobb volna itt, ha nem éhezne otthon öt gyermekem. — Hát miért sztrájkolsz ? — Mert muszáj. Ha beállok dolgozni, jobb, ha ki sem jövök többé a bányából, mert idekünn úgyis leütnek a társaim. A bányász vállat vont ós tovább haladt a kanyargós uton. Elgondolkoztam a szociálista munkás szavain. Évezredek óta hajtja a kapzsiság az embert az aranyért. A főniciak és rómaiak korbácscsal kényszeri tették rabszolgáikat a rudai bányákba s halál fia volt az, aki egy szemernyi aranyat mert lopni. Százezrek verejtékeztek európaszerte a föld alatt s száz, meg száz ember szenvedett kinos halált, hogy a császárok megkaphassák hetenkint a nógy font aranyat. Ma pedig a Gothában székel, részvénytársulat kapja havonkint a másfél métermázsa nyersaranyat s a magyaré ős az oláhé csak az, amit a német társulat ezeknek kegyesen odavet. De ne tépelődjünk ezen. Örüljünk, hogy a hatalmas Magyarországra vetette a szemét, mert bizony a magyar pénzvilágtól még ma is ott rejtőznék a tömérdek arany a Bárza alatt. Igy p jdig a német társulat ezer ós ezer magyar állampolgárt táplál a hegyek kincseiből. Hazánk gazdag bányavidékei: az Erdélyrószi Érchegységet a dákok kezdték rendszeresen művelni. Majd Tr-^jánusz legyőzve a dákokat, ezektől töméntelen aranyat harácsolt össze és megalapította a római provinciát. Tervszerűen körülzárta erődítésekkel az Erehegységet és a mai Zalatnán, meg Körösbányán bányaszékheiyet alapított. Krisztus után 103-tól 265-ig, másfélszázados római uralom alatt, Primics György geologus szerint, mintegy huszonötezer métermázsa aranyat bányásztak ki az Érchegys

sgből. A kőzetet tűzz 1 porhanyositották s ily módon egész hegyeket átszeltek. A kőrösbányai Karács ós a verespataki Csetátye óriási szakadékaira főivé tekint fel a turista, de még a szakember is bámulva áll meg a római külmüveletek előtt. A brád—rudai hegységekbe gyönyörű folyosókkal haj ladtak be a rómaiak, boltozatos tárnáikI hoz foghatót még az olasz bányász sem \ tud kivésni. A brádi bányákból igen sok | római emlők került ki, bányamócses, j kalapács, vizemelő kerék, amik mind ! nagyszerű bányászkodásról tanúskodnak. A középkorban azonban feledésbe Az elnök 25 éves jubileuma. Ezer koronás alapitvány Az oly áldásosán működő Csabai Nőegylet szerdán tartott közgyűlése keretében zaj aim, az igazi tisztelet és kerültek a brádi bányák s csak a XVIII. századtan kezdte művelni a R bicz ycsalád, megalapítván a tizenkét apos'olról elnevezett rudai bányát. Majd a Toldalaghy gróf ós Zeyk báró családok tulajdonába jutottak ezek a bányák. A két család egymással haragba élvén, a mult század elején külön altárnák készítéséhez fogtak, amivel aztán elfecsérelték erejüket. S mikor a félszázadon át hajtott tárnák már végcéljuk küszöbén voltak, akkor vásárolta össze ezeket a góthai Harcort-fóle társulat. Kihajtotta a grófi tárnát s ez ma métermázsa számra ontja az aranyat. Az is érdekes, hogy ez a társulat bányatelkeinek kótharmadrészót csaknem ingyen szerezte meg az osztrákoktól ránk erőszakolt s ma is érvényes bányatörvény alapján. A brádi bányák középpontja a Bárzahegy kúpja alatt van. A trahitnak vagy ujabban andezitnak nevezett kőzetben ós ennek zöldköves máladékában vannak a nemes erek. Ezek a teleerek vagy bányászosan szólva: telérek gyakran két-három méter vastagok és száz, meg száz méternyire nyu nak a hegyek belsejébe. Az arany ezekben az erekben többnyire mákszemnyi szemcsékben van elhintve, helyenkint azonban egy-két centiméter vastagságnyira is összetömörül. Különösen olyan he'yeken, abol a telérek egymást keresztezik. Igy a muszári telórkereszteződés

an a muít század nyolcvanas éveiben 58 kilogrammos aranytömegre bukkantak, amelynek szivacsszerű hézagait ezer és ezer aranylevélke töltötte ki. Századunk hajnalán ismét a nőmet társulatra sütött a szerencse. A mult óv őszén ugyanis 30 kilogrammos aranytömzsőt találtak és pedig olyan helyen, ahol ezt nem is remélték, az altárna alatt 120 méter mélységben. Régi bányászok tapasztalása szerint az arany a mélység fülé fogy. A brádiak is azt hitték, hogy a FehérKörös szine alatt ninc3 arany. S ime kiderült, hogy ott van bizony a nemes fém, csak keresni kell. szeretettől áthatott ünnepély folyt le. A közgyűlésen nagy számban megjelent egyleti tagok bensőséges ovációban részesítették az egylet elnöknőjót: özv. Beiiczey Rezsőnót, abból az alkalomból, hogy immár huszonötéven át áll az egyesület élén, gondozza a szegények ügyét és dacára annak, hogy a segélyezés folytonosan fokozódott, az egyesületet oly tőkeerőssé fejlesztette, hogy ilynemű egyesületek között az elsők közé tartozik. Azt az elismerést, becsülést ós szeretetet az elnöknő — évek hosszú során át a szegények, a szegény isko'ások felruházása, télen eledellel való el látásáért ós az egylet pénzügyeinek oly odaadó és lelkiismeretes gondozásáért, amelyhez hasonlót alig lehet találni, — méltán megérdemli. Da nemcsak az egylet tagjai, hanem Békéscsabának összlakossága is ugy érzi, attól van áthatva, hogy Beiiczey Rezsőné a szerénység, a jóság és szeretet megtestesülése. De nemcsak a szeretet, hanem a vallásosság istápolója is. Csak az utóbbi egyleti pénztár számvizsgálatánál tűnt ki, hogy még az elmúlt évben ezer korona alapitvány tétetett, melynek kamatai óvenkint szegény iskolásgyermekeknek imaés énekeskönyvvel való ellátására fordítandó. Ha pedig az alapitvány kamata nem lenne óvenkint 60 korona, az alapító azt mindig kiegósziti annyira E közgyűlésen tudódott ki, hogy a lelket nemesítő alapítványt Beiiczey Rezsőné tette. A közgyűlésről tudósításunk a következő : Az impozáns számban megjelent egyleti tagokat Beiiczey Rezsőné szívélyesen üdvözölve, a közgyűlést megnyitottnak jelentette ki. Utána szólásra emelkedett Jávor Gyulánó s kérte, hogy engedjék meg neki néhány percre a közgyűlés idejét igénybe venni. Majd igy folytatta : Mólyen tisztelt Elnökünk ! Huszonöt éves, csendes, de annál áldásosabb egyleti tevékenységének évfordulóján, — addig is, mig egyletünk ez ünnepélyes alkalomhoz méltóbb formában adhat kifejezést Nagyságod iránti végteien tisztelete s ragaszkodásának: fogadja hálánk külső jeléül e néhány szál virágot. Éltesse a jó Isten Nagyságodat évek hosszú során át jó egészségben, mint egye-ületünk díszét, szegényeink gyámoli'óját, mindnyájunk örömére s mi minden igyekezetünkkel, mindenkor örömmel osztozunk nemes munkájában. Éljen a mi szeretett Elnökünk! A meghatottságtól ós szeretettől telitett beszéd, mély hatással volt az elnöknőre és a közgyűlés minden tagjára. Minden szemben a szeretet igaz könnye csillogott, majd lelkes, hosszantartó éljenban tört ki. Ennek elülte után Beiiczey Rezsőnő köszönte meg a lelkének jóleső ovációt. A megemlékezés huszonötévi működése fölött ugy hat szivére, mint az őszi napsugár melege, a szeretet, a ragaszkodas, mint egy kósj ősszel nyújtott szép virág. Lelki megnyugvást nyújt, hogy látja azt, miszerint nem végzett hiábavaló munkát, mert vele egyetemben az egylet minden tagja azt érzi, vallja: a békéscsabai Nőegylet emberszeretettől áthatott fahdatát hiven teljesítette és fogja teljesíteni. Újból köszöni a mpgemlékezést. Az éljenek elhangzása után Láng Frigyes dr. titkár olvasta fel az elnöki évi jelentést és zárszámadást. Az egyesületnek a nehéz közgazdasági viszonyok, a keresethiány folytán még fokozottabb mértékben kell feladatát gyakorolni ós ezt teljesiti is. Mintegy 47 szegényt részesít rendes havi segélyben, azonkívül ugyanannyit rendkívüli sególyben. A tetemes kiadás mellett mőgis mintegy 5000 korona a vagyonszaporulat, de ezt az alapok kamatai, ujabb alapitvány eredményezte. A rőegvlet vagyona különféle alapokban 76,915 korona. Az évi jelentós és zárszámadás előterjesztése végeztével V a r s á g h Béla szóialt fel. Az idei számvizsgálat alkalmával, mondotta, feltűnt a bizottságnak, hogy ezer koronás emlékalap lett a