Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1913-07-20 / 57. szám

2 Békéscsaba, 1913 julius 20 ben mintegy száz ujabb tanú kihallgatásának elrendelését kérte. A törvényszék hosszabb tanácskozás után részben helyt adott az előterjesztésnek, de csak hat ujabb tanú kihallgatását rendelte el, a tárgyalást pedig elhalasztotta. Az ujabb törvényszéki tárgyalás augusztus 5 ón lesz. A gyulai városháza újjáépítése. Hétfőn lesz az árlejtés. Több mint két éven át tartó gyülósezós, veszekedés, tárgyalás után végre valahára abba a stádiumba jutott a gyulai városháza átépítésének ügye, hogy az uj olcsóbb terv előkészült, sőt holnap hétfőn már az építési munkálatokra beérkezett ajánlatokat is elbírálja az erre a célra kiküldött bizottság. Nagyon sokszor foglalkoztunk már a városháza ügyével. Tudvalevő, hogy körül belől három évvel ezelőtt látván a jelenlegi városháza nagymérvű hátrányait, a képviselőtestület 300,000 koronát szavazott meg annak az újjáépítésére. Két pártra oszlott akkor a képviselőtestület. Az egyik teljesen uj épületet akart emelni, a másik csak a jelenlegi célszerű átalakítását. Mégis az előbbi álláspont győzött és a város országos pályázatot hirdetett a tervekre. E körül ismét összeütközés történt a Magyar Mérnök és Építész Egylet között. Mégis érkeztek be gyönyörű pá lyatervek, de ezek mindegyike százezrekkel haladta meg az előirányzott öszszeget, ugy hogy a város nem mehetett bele az építkezésbe. Ekkor jóidéig elaludt az ügy, a vén városháza roskadozott, repedezett, bátran tovább ós a tisztviselők várták, hogy mikor szakad a nyaknkba. Csak ez év januárjában támadt fel újból az újjáépítés ügye. Az emlékezetes decemberi közgyűlés ugyanis, amelyen nagy viharok közepette a tisztviselők fizetésemeléséről volt szó, egy bizottságot küldött ki abból a célból, hogy vizsgálja meg a tisztviselők ügykörét, munkásságát ós igyekezzék azok számát redukálni. A bizottság a vizsgálat teljesítése alkalmával elszörnyüködve látta, hogy milyen balkáni állapotok uralkodnak a városházán, milyen sötétek, szűkek a hivatalos helyiségek és milyen egészségtelen milliőben kell dolgozniok a szegény tisztviselőknek. Nem is gondolt a bizottság a tisztviselők számának redukálására, hanem olyan értelmű előterjesztést tett a képviselőtestületnek, hogy haladéktalanul gondoskodjék a városházának ha nem is az újjáépítése, legalább is a kibővítéséről, átrestaurálásáról. El is határozta a képviselőtestület, hogy az építőiparosok gyulai szövetségét felkéri egy olcsó, a megszavazott 300,000 koronánál többe nem kerülő terv elkészítésére. A gyulai építőiparosok erre hajlandónak bizonyultak ós hosszú tanácskozás után végre megszületett a terv, melyet a Schneider ós Pfaff cég készített. Alkalmunk volt látni a tervet. A homlokzata igen csinos, monumentális hatással biró épületét ábrázol. Hossza ugyanannyi, mint a jelenlegi épületé. A mostani bal kapu bejárat helyén magas tűztorony áll, amelyre szintén szükség van, mert a róm. kath. egyház tűzjelzés céljaira nem hajlandó a tornyát átengedni. A homlokzat tehát igen díszes, csak az a baj, hogy abban a keskeny utcában nem fog kellőkép?n érvényesülni. De az mindegy. Szegény a város és másképen nem cselekedhet. A beleő berendezése a városházának szintén igen célszerű. Minclen ügyosztály kényelmes, világos, egészséges helyiséget kap, mert a jelenlegi épület egy ugyancsak egyemeletes szárnnyal bővül az udvar felé. Ha a kiirt árlejtés kellő eredménynyel jár, aifii hétfőn majd kiviláglik, akkor a városháza építéséhez nemsokára hozzá is fognak. Nem a kerületi pénztárnál biztosítják őket. A földmivelésügyi miniszter Békésmegyéhez. Nem egy ízben irtunk már a kerületi munkásbiztositó pénztárak tehetetlenségéről és arról, hogy általában az egész munkásbiztositási törvény mennyire el van hibázva, miiy kevéssé vált be a gyakorla ban s a panaszok, átkok mekkora légiója zudul feléjük napról-napra! Mai szjrvezetében az egész intézmény C3ak a munkáltatók és munkások bosszantására való. A munkáltatók nagy kárát vallják, de nem sok hasznuk van belőle a munkásoknak sem, akik érdekében pedig a kerületi pénztárakat szervezték. Tudja mindenki, hogy például a gyulai kerületi pénztárral is milyen sok baja van az iparosoknak és a kereskedőknek. Maga a pénztár igen gyakran küzd anyagi zavarokkal. Ezért, valamint azért is, mert a törvényben nincs szabatosan precizirozva, hogy kik tartoznak a tagok közé: a pénztár vezetősége minden alkalmazottat meg akar fogni, akar magán-, akár közalkalmazott legyen is. Igy akarja a jövedelmet növelni. Hoszszu ideig tartott például a küzdelem a pénztár ós a községek közt a községi be, amit a lányka magával hozott, e szavakat: „Az én bámulómnak." A fickó majdnem komolyan vette magát. A bemutató, — hogy a siker teljes legyen, — eltávozott. A dolog kezdett már gonosszá válni. Az exaltált kis román leány csaknem áldozata lett „Racine"-nak. Maga mellé ültette, perzselő szemekkel nézte ós simogatta jéghideg kis kezeit. Lágy, szclid hangon óh, ha igy tudott volna játszani a színpadon is — beszélt hozzá : - Édes gyermekem, máskor is el kell jönnie hozzám ! Különösen, de ugy tetszik, mintha öröktől fogva ismertem volna. Hősnőimnek szépségét, kiválóságát mind megtalálom benne. Ha mellettem érezném mindig, milyen mester-, müveket alkothatnék ! De az én szegény lelkem terméketlen lett, hiányzik a forrás, a távoli „kis forrás" . . . Sajnos, maga el fog menni! Vanna nagy, mélabús szemeit bátortalanul emelte fel hozzá, de azok mégis olyan világosan, olyan érthetően mondták: — Mi vagyunk Vanna életének kék ablakai, nézz rajiunk keresztül a lelkébe . . . O nem megy el, ha te is ugy akarod . . . Milyen szomorú volt ez a szent bizalom! Ilyen magasztos hittel, ilyen tiszta álommal, ilyen angyali odeisseivával ide jutni! Vannak naiv szerelmek és szenvedélyes képződések, amelyek ég felé törnek, a kétely ólomsulya soha nem éri el. Vanna fölötte állt a világ minden csalásának — ós ez mentette meg. A férfi nem merte túllépni a tréfa határait. Jeane Racine szelleme nem engedhette meg, hogy ez az ártatlan gyermek, aki szenvedélyesen szerelmes a geniejébe, elvesszen egy komédiás karjaiban. A fiatal leány egyedül találta magát a nagy Párisban. Az est beáltával az álomnak vége szakadt és Vannának ez a sorsa, hogy ne is álmodhassék tovább. Pár órával később a Comedie Francaise előtt történt a dolog. A színlapok Fédrát hirdették. A kis zarándok űzve és hajtva a vágytól, belépett a színházzal szemben levő Regence-kávóházba. Ebben a kávéházban gondolkozott sakktáblája felett a halvány Bonaparte, itt felejtette el múzsáját az abszint zöld ruhájáért Alfréd de Musset. De Vanna csak Ricinó-t ismerte és ahogy beszólt vele: megtelt a lelke büszke boldogsággal. Egyszerre egy csapat ember jött be az ajtón. A szinházban felvonásköz volt. Hangosan beszélgettek. Mit is mondtak ? Mik voltak azok a rettenetes szavak, amik a fülébe jutottak ? . . . — Hát bizony az a Racine — mondta valaki hangosan — nagyszerű! Ki hinné, hogy kétszáz éve ólt 1 A genije olyan, mintha most is itt élne köztünk . . . — Ha- meggondolja az ember, hogy Fédrát annak idején nem méltányolták ! Micsoda nagy poéta volt ő, ós a mostanik milyen törpék hozzája képest 1 Igy folyt még néhány percig a beszélgetés, de hirtelen elhallgatott. A kávéházon fájdalmas sikoltás hangzott végig s egy fiatal test vonaglott a mozaik padlón. Vanna, a kegyetlen szavak hallatára kétségbeesve, ájultan esett össze. alkalmazottak biztosítása miatt. A pénztár azt vitatta, hogy a községeknek a tisztviselőkön kívül álló alkalmazottjai tagjai a pénztárnak, tehát érettük fizetni kell a megszabott illetéket. A községek legnagyobb része azonban erre semmiképen se volt hajlandó. Sok pör támadt ebből és a pörök következményei egymásnak ellentmondó ítéletek lettek. Csak nem rég intéződött el ez a vitás ügy egy olyan értelmű miniszteri döntéssel, hogy amely községek alkalmazót taiknak betegség esetére kiadják a 20 heti fizetést, azoknak semmi közük a kerületi pénztárhoz. Ciaknem valamennyi község természetesen ezt a könnyebb és kényelmesebb megoldást választotta, a pénztár tehát vesztes lett a küzdelemben. Hasonló veressógről számolhatunk be ez alkalommal is. A kerületi pénztárak uayanis az egész országban igényt tartottak eddig a cséplőgép-munkásokra. E -liatt szintén sok félreértés, csetepaté és súrlódás támadt egészen a legújabb időkig. A törvény imperative kimondja ugyan, hogy a mezőgazdasági gépek munkásai az Országos Gazdasági Munkáspónztárnál biztositandók baleset esetére, de egyéb betegségre vonatkozólag nem tartalmaz intézkedéseket. A kapzsi kerületi pénztár ezt látva, rögtön kapott az alkalmon és követelte a munkáltatóktól, hogy a cséplőgép-munkásokat nála biztosítsa. Emiatt igen sok viszály keletkezett és rengetek sok kellemetlenségük volt a gazdálkodóknak. A kormány végre is megsokallotta a tarthatatlan állapotokat ós ez évben megalkotta, sőt törvényerőre is emelte az 1913. évi XX. törvénycikket. E törvénynek az intézkedései nem hagynak fenn kétséget az iránt, hogy a gazdasági gépek munkásai — kivéve a vizsgázott gépészeket — kizárólag a Gazdasági Munkáspénztárnál biztositandók s a kerületi Munkásbiztosiíók hatásköre alá egyáltalában nem tartoznak. A földmivelésügyi miniszter a kereskedelmi miniszterrel egyetórtőleg kiadott rendeletében julius 3 án léptette életbe a? uj törvényt. Ezzel egyidejűleg a békésmegyei közigazgatási hatóságokhoz is, amelyben annak a reményének ad kifejezést, hogy a biztosítás tekintetében eddig fennforgott zavaroknak az uj törvény intézkedésem 1 elejét lehet venni az érdekeltek megfelelő felvilágosítása utján, de egyúttal őrködni fognak arra is, hogy a gazdasági alkalmazottak mindazon segélyekben részesüljenek, amelyeket számukra a törvények ugy betegség, mint baleset esetére biztosítanak. A kerületi pénztár tehát most ismét vereséget szenvedett. Es igy is fog az történni mindig, mig a munkásbiztositási törvény várvavárt reformálása be nem következik. Remélhető, hogy rövidesen lesz már belőle valami, mert a reformot maga gróf Tisza miniszterelnök is kilátásba helyezte. Hogy a reformra mily nagy szükség van már, mutatja az a nagy összetűzés is, mely a Munkásbiztositó Hivatal ós az Országos Pénztár között csak a napokban is törtónt. A hivatal, mely a munkásbiztositási ügyek állami, hivatalos intézője a kereskedelmi minisztériumban: nem hagyta jóvá az Országos Pénztár számadását, mert százezrekre menő fölösleges kiadást talált benne. A kereskedelmi miniszter is a Hivatal álláspontjára helyezkedett és most folyik a harc, amely előreláthatólag szét is robbantja a Pénztár jelenlegi vezetőségét és a munkásbiztositási törvény célszerű és üdvös reformját fogja eredményezni. Bár ugy lenne! Bolgár, román és szerb katonaszökevények Békéscsabán. Menekülés a Balkánról. Rövid egy óv leforgása alatt a Balkán lett a világ legnagyobb, legszomorúbb temetője. Öldöklő, véres csatak váltogatják egymást napról-napra. Rémesen megcsonkított holttestek borítják a csatatereket, amelyek fölött a hollók, ragadozó madarak légiói fekete felhőkként szálldogálnak. Felégetett, romba döntött falvak, városok mindenfelé. A sáppadt arcú, remegő élőket vigasztalan nyomor kínozza. Kietlen, kétségbeejtően szomorú az a világ, a Balkán világa. Törökországot, a beteg embert megalázták a szövetségesek. Most pedig a legderekabb, legintelligensebb ós leghősibb balkáni népet, a bolgárt akarják tönkretenni a szövetségesei, akik számukra tengernyi vér, rengeteg emberáldozat árán kaparták ki a parázsból a gesztenyét. Mert a letagadhatatlan történelmi tény, hogy a törökökre a bolgárok mérték a legnagyobb csapásokat. Es a bolgárokat nemcsak a szövetségesek támadják, hanem a föleszmélt Törökország és a zavarosban halászni akaró gyáva Románia is. Ha a hatalmak nem tesznek valamit, ez a szépen fejlődő kis ország letűnik a Balkán térképéről. Ismerve a balkáni országokban uralkodó rettenetes állapotokat, nem csodálkozhatik senki sem azon, ha a lakosság, sőt még mtfguk a sok harctól holtra fáradt katonák is menekülnek oda, ahol békésebb állapotokat, rendezettebb viszonyokat találnak. A balkáni katonaszökevényeknek valóságos Eidorádója Magyarország. Tehát még a mi szegény, szintén sok sebtől vérző hazánk is Edorádó a Balkánhoz képest! Micsoda szeszélyes játéka a sorsnak ! A hét közepén, szerdán öt bolgár és egy román katonaszökevényt toloncoltak Csabára. Jól öltözött, intelligens emberek. Van köztük kereskedő, kereskedelmi utazó, fogtechnikus is. Fiatal, 20—30 év közötti emberek mind. A kereskedelmi utazó jól beszól németül ós ő volt a tolmács. -- Nem birtuk már tovább uram a nyomort, meg a rengeteg fáradtságot. El sem hiszik, hogy mennyi szenvedésen mentünk keresztül. Naponta húszan kaptunk egy kenyeret, az volt az élelmünk. A zsoldnak szinót se láttuk. De még pénzért se kaphattunk volna semmit. Nagy ott a nyomorúság uram, a mi szegény hazánkban! Hogy Csataldzsánál ott vo!tunk-e. Ott bizony. Egyszer három napig voltunk harcvonalban étlen, szomjas, sárban, pocsolyában fetrengve. Még visszagondolni se jó rea. — Visszamennek-e? — kérdeztük. — Nem mi, uram. Hiszen végünk volna. — Mi a szándékuk ? — Letelepszünk itt, Magyarországon ós dolgozunk. A román fiatalember a mozgósítás elől szökött meg. A szökevények átjutva a Dunán, Orsovára mentek és ott vettek maguknak civilruhát. Csabáról a rendőrség Szolnokra továbbította őket, onnan pedig Sátoraljaújhelyre mennek. A hatóság azt a várost szemelte ki letelepedésükre. Egyszóval minél messzebb a Balkántól. Pénteken ismét balkániak érkeztek a városházára. Három szerb katonaszökevény, akiket szintén valamelyik felvidéki városban telepítenek le. Ők is megunták már a katonáskodást és nem szeretnének a bolgár golyóktól a fűbe harapni. Egyszóval el vagyunk látva katonaszökevényekkel Magyarországon. Munkásnő otthonok a selyemfonodák mellett. A csabai igazgató nyilatkozata. Némrógiben részletesen ismertettük a munkásnő otthonok modern, szociális intézményét, amely B e z e r ó d j Palnak a magyar selyemtenyósztós elévülhetetlen érdemű megteremtőjének és felvirágoztatójának a kezdeményezésére néhány selyemfonoda mellett már pár óv óta teljesiti humánus hivatását. E munkásnő otthonok tudvalevőleg az állami gyermekmenhelyekből kikerült s a selyemfonodáknál dolgozó lányok befogadására, gondozására szolgálnak. A lányok teljes ellátást kapnak ott, keresményüket az intézet vezetői félrerakják, úgyhogy mire férjhezmenendők lesznek, már elég szép hozomáuynyal rendelkeznek és tisztességes fórjet kaphatnak maguknak. A munkásnő otthonok beváltak mindenütt, úgyhogy az országos selyemtenyésztósi főfelügyelőség most több fonodával kapcsolatosan szándékozik olyat létesíteni. Ismertető cikkünkben felvetettük azt az eszmét, hogy a csabai selyemfonoda mellett is létesülhetne ilyen munkásnő otthon. A cikk megjelenése ufán alkalmunk volt beszélni a csabai fonoda szimpatikus olasz igazgatójával, Invernizzi Rafaellal. Többször irtuk már, hogy a