Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) július-december • 52-101. szám
1913-07-20 / 57. szám
Békéscsaba 1913 julius 10. BÉKÉSJLEGYEI KÖZLÖNY 3 fonoda bérlője, Achillo R i v a ós Invernizzi igazgató, mily humánusan bánnak az ott dolgozó munkáslányokkal. A könnyű munkáért tisztességes fizetést • adnak nékik, amikor kell szabadságban ! részesitik őket, karácsonykor jutalmat adnak a szorgalmasabbaknak, sőt egy- 1 szer-másszor még mulatságot is rendez- ! nek számukra. Egyszóval a bánásmód j ellen egyik munkáslánvnak sem lehet kifogása, pedig ott 350 lány dolgozik. Invernizzi ur a következőképen nyilatkozott a munkásnőotthonokról: — Nagyon jól ismerem már azt az intézményt. Humánus hivatása mellett főként azért előnyös, hogy a selyemfonodák tanult, állandó munkásnőket kapnak és nem kell a folytonos változások miatt az ujak betanításával bajlódni. Emellett azok a leányok, tudván azt, hogy a fonoda tulajdonképen jóitevőjük, sokkal szorgalmasabban, lelkiismeretesebben dolgoznak, mint azok, akik csak ideig-óráig tartoznak a fonoda kötelékébe ós a legelső, kínálkozó alkalmat felhasználjak a távozásra. — Nem tagadom, nekünk nem volna kifogásunk az ellen, ha Csabán is ló tesülne ilyen munkásnő-otthon. Sőt biztosítom," hogy nagyobb támogatásban részesitenök, mint akármelyik má3 fonoda. Mikor a lányok sztrájkoltak, gondoltam is arra, hogy megcsinálom az otthont. Azóta azonban megváltozott a helyze*. A lányokkal meg vagyok elégedve és sajrá'nám is, ha a munkásnőotthon miatt sok szegény lány elveszítené a keresetét. Mert bizony a gyermekmenhelyi lányok ideérkezése után sokkal kevesebb C3abai lányt alkalmazhatnánk. — Nem is hiszem, hogy a munkásnőviszonyok nálunk rosszabbakká válnának, mert a hatóság f^je, Kiss László főszolgabíró ur, dr. D e b r e c z e n í Lajos szolgabíró ur, aztán Korosy László főjegyző ur ügyes-bajos dolgainkban mindig készséggel állanak rendelkezésünkre, úgyhogy csirájában elejót tudjuk venni minden bajnak. Amig a város vezetői igy támogatnak bennünket, nem látom szükségét a munkásnő otthon felállításának, amely sok szegény csabai lány kenyerét venné el és sok szegény családra mérne érzékeny csapást. 'isy nyilatkozott Invernizzi igazgató ur. Állásfoglalását, amely csak üdvös lehet a csabaiakra, részünkről is h9l eseljük. A Sárréti árvizveszedelem. Egy szemtanú és érdekelt elbeszélése. Több izban foglalkoztunk már lapunkban avval a nagy veszedelemmel, amely a Körösök áradása folytán Bókó3megyót, különösen pedig annik a Sárréthez tartozó részét a mult héten és még a héten is fenyegette. A veszedelemnek szerencsére sikerült elejét venni, ugy hogy a mi megyénkben nem volt nagy kár. A Körösök már leapadtak. Nincs azonban kizárva, hogy ha az abnormisan eeős időjárás (ovább is tart, a Körösö'i ismót megdagadnak ós ismót veszélyeztetni fogják vármegyénk élet- és vagyon biztonságát. Most a veszedelem elmultával levelet kaptunk Kiss Antal vésztői földbirtokostól, akinek birtoka éppen a Körös mellett van és aki szintén tevékeny részt vett a védekezés emberfölötti munkájában. Ő következőképen adja elő a Körös rakoncátlankodásának lefolyását: Pusztatordai birtokomon, a SebesKörös jobb oldalán, a 15. sz. őrháznál volt a védekezéshez beosztva Urszinyi Pál társulatunk szakaszmérnök?, ki velem az áradások idején állandó összeköttetésben állott. A hírszolgálatot köztünk egy lovasjárőr bonyolította le. A távolság az őrház és tanyám között, a hol állandóan lakom, másfél-kilométer. Ursziny Pál mérnök urnák 150 napszámos állott rendelkezésére állandóan, de a legkritikusabb pillanatban segítségül mentem 100 aratómmal és 15 szekérrel. Ez időtől kezdve valóságos élet-halál harcot vívtunk az elemekkel ós a tul oldallal, ahol László ós Ö3iu3z társu'a'i vizmesterek védekeztek ugyan ilyen erővel. É'et halál harcot vivott a két o'dal egymással azért is, mert a Vésztő felő i bal oldali véd öltések valamival alacsonyabbak, ott már csak a korona tetejébe húzott nyúlgáttal lehetett a vizet a kiöntéstől vissza tartani. Itt Göllner Antal ós Tóth Emil, a gróf Wenckheim uradalom főtisztjei segédkeztek ós végeztek emberfeletti munkát az uradalmi cselédséggel ós kétszáz trencséni munkással. A jobb oldili szeghalmi védgát elég magas volt ahoz, hogy a viz rajta át ne folyon, de itt, a mi sokkal nagyobb ( veszedelmet jelentett, a védtöltós alsó padkái szakadoztak le és folytak mintegy négyszáz méter hosszú vonalon. ! Az erős szivárgást, a mi a hatalmas méretű, de rossz kotás földből épült gáttest összeomlását rejtette magában, ; Ursziny Pál szakaszmérnök ur rendelkezései szerint, folytonos zárt falazással csökkentettük. A viz eközben lassan apadni kezdett s azt hihette mindenki, hogy a veszélyen tul vagyunk, de két nap múlva jött a hir, hogy Révnél és Elesdnól felhőszakadásszerű eső volt és a Sebeskörös újra áradni kezd. Ez már a legnagyobb veszedelmet jelentette a Körös egész alsó szakaszán, mert a gátak teljesen átázva, leomladozva ós szakadozva egy uj vizrohamot s annak óriási nyomását ki nem bírhatták volna. E súlyos és bizonytalan helyzetbpn társulatunk igazgató főmérnöke, T ab ó r y Ármin nagy felelősség tudatában a közerő kirendelését kérte az illetékes hatÓ3ágoknai, Szeghalom, Vésztő, Kornádi és CsökmÓ községekből s ezenkívül két századot a nagyváradi 101-ik gyalogezredből és két század honvédet szintén Nagyváradról. A közerő kirendelése, tekintve az aratási időszakot, nagy munkát adott a hatóságoknak. Vasárnap tiz óra volt, amikorra 180 szekeres és 400 gyalogos ember kiérkezett a legveszélyesebb pontokra a jobb oldalon s ugyanilyen erő a baloldalon. A viz még ekkor apadóban volt. Ezt látva a kirendelt emberek, csak a nagyszámban kirendelt csendőrség közbelépésére volt hajlandó a földhordást megkezdeni. A délutáni órákban kezdett áradni a viz rohamosan s látva a veszélyt, akkor már lelkiismeretesen dolgozott minden ember. Hétfőn, 14 én, reggelre itt volt az óriási víztömeg, amely végveszólylyel fenyegette 40—50 ezer hold földnek ez évi termését, jószágállományát és épületeit. A legnagyobb erőfeszítéssel folyt a gátak védelme ós javítása mindkét oldalon, a most már harmadik nagy vizet tartó ós teljesen átázott töltések sok helyen erősen folytak, de társulatunk szakközegeinek mesteri tudása és odaadó lelkiismeretes munkája, a kéznél levő nagy munkaerő helyes alkalmazása ós kihasználásával a legkritikusabb pillanatokban is el tudta hárítani a veszedelmeket. Ez emberfeletti munka odaadó és lehetetlenséget nem ismerő teljesítéséért a legnagyobb elismerés illeti meg társulatunk igazgató-főmérnökét, T a b é r y Ármint, nemkülönben a fáradságot nem ismerő ós nagytudásu szakaszmérnököt, Ursziny Pált, aki a legveszélyeztettebb szakaszon működött ós aki, mikor már engem összes cselédeimmel és jószágommal a hatóság kilakoltatott, még mindig azt merte r ondani, ne félj, nem lesz semmi baj. Elismerés illeti meg a szeghalmi 03 berettyóujfalusi főszolgabírókat, akik vasszigorral rendelkeztek ós mindég a kellő időben. Elismeréssel kell adóznunk Vészlő és különösen Szeghalom község elöljáróságának, akik a nállam összpontosított 32 tagu csendőrkirendeltsóg, két század katonaság, valamint ezen csapatok tisztjeinek ós még a karhatalmilag visszatartott, de már kenyér nélkül levő munkásemberek élelmezéséről is a legjobb módon gondoskodtak. Igy folyt le az árvédelem a SebesKörösön eddig sikerre), de félő, hogy a folytonos esős idő uj áradásokat hoz, amitől Isten óvjon mindenkit, mert ez már a vógveszedelmet jelentené.. Kereskedőinasok Csabán. Betörtek a Deutsch Mór üzletébe. Meglepték a suhancokat. A Níck Karter-fóle polyvairodelmi „müvek" nagyon sok fiatal gyerek fejét csavarták már el. Az ilyen gyerekek tisztán kalandvágyból hajlandók lesznek a bűnözésre, nem egyszer teljesen elkiváló >ór- és lithiiuios : gyócyfcrrá* * hély»|laj»iwál, kSszvénynél, cnkM-totafséfaél, virfcMyaél, @iéas» tért ét lüig té tj szrwfc lamtt«kái kMaHmáw. Vrateatansmitnam^is. ALVATQR S6HVLTIS ÁCOST n C romlanak ós felnőtt korukban a börtönöknek, fegyházaknak lesznek állandó lakói. Bizonyosan az ilyen olvasmányok csavarták el azoknak az inasgyerekekis a fej<'f, akikről az alábbi történetben lesz szó. Valósággal regénybe illő tervet eszeltek ki ezek a vásott suhancok a főnökük üzletének kifosztására, de nem nélkülözi a regónyessóget az elfogatásuk sem. A csabai kis nickarteriáda a következő : Deutsch Mór és társa csabai divatkereskereskedő főtéri üzletében volt alkalmazva két inasgyerek. A nevüket kíméletből elhallgatjuk, csak a kezdő betűket irjuk ki. K. ós P. fantáziáját rendkívül módon felizgatta a Weinberger-fóle betörés. Szerettek volna ők is valami hasonlót csinálni. Kiszemelték tehát a főnökük üzletét ós elhatározták, hogy kirabolják egy éjszaka ugyancsak a padláson keresztül. Napokon, heteken keresztül szőttók-főztók a terveket. Magukat azonban gyengéknek érezték a nagy terv kivitelére. Beavatták tehát a Löwy-cég két tanoncát is, akiknek a zsákmányból busás osztalékot Ígértek. A Löwy cég raktára szomszédságában van a Dautschék raktárának. Ugy tervezték, hogy behatolnak a Löwyók raktárába, áttörik a választófalat, aztán a Deutschféle raktárból a csapóajtón keresztül könnyű szerrel behatolnak az üzletbe. A Löwy tanoncainak csak az a szerep volt kiosztva, hogy elcsenik a raktárkulcsot és átadják K.-nak vagy P.-nek. Az inasok vonakodtak jó darabig, de végre mégis C3ak átlopták a kulcsot. K. ós P. csütörtökön, nappal a kulcs birtokában behatoltak a Löwyók raktárába, a vékony közfalat átbontották, olyan nyílást csináltak rajta, amelyen átférhettek, aztán a nyílást deszkával eltakarták és készültek a nevezetes csütörtök éjszakára. A Löwy-cóg tanoncait furdalta a telkiismeret a kulcs átadása miatt. Féltek, hogy súlyos következményei lesznek a dolognak. Ezért elhatározták, hogy elárulják K. ós P. tervét. Ugy is történt. Deutschék megütközéssel értesültek a fiuk szándókáról, de nem siettek őket megfenyíteni, ami helyesebb lett volna, hanem ennél kalandosabb módot választottak. Deutsch Mór egyik fiát, Andort este bezárták az üzletbe, aki elrejtőzött. Tiz óra falé meg is kezdték munkájukat a jeles csemeték. A kulcscsal kinyitották a Löwy féle raktárt, Löwy egyik inasa tartotta a tolvajlámpát, K. és P. pedig előre mentek. A csapóajtón át sikerült is mind a négynek az üzletbe hatolni. K. azonnal a kasszához rohant. Felfeszitette. Utána szaladtak mind és villogó éhes tekintettel szemelték a benne levő 300 koronányi ezüst pénzt. K. rá is szólt Löwy egyik inasára. — Te, ne tartsd olyan fel azt a lfcmpát, mert valaki a kulcslyukon észreveszi kívülről, hogy világos van és akkor vége van mindennek. Az összes pénzt még se akarták elvinni. — Milyeneket vigyünk el ? Ötkoronásokat, vagy koronásokat ? Rtvid tanácskozás után az ötkoronásokbin állapodtak meg. Megosztoztak rajta teitvériesen. Majc egy csomó értékes bőrárut csomagotak össze. — Mtstraác mehetünk — mondták suttogva. Ebben a pillanatban kigyúltak a villanylámpík ós a nem várt nagy fényességben i fiuk előtt állott Deutsch Andor. Leirhatatkii jelenet következett ezután. A bűnös két fiu, K. ós P. sápadtan, remegve, kmeredt szemekkel bámultak rá, mint egy kísértetre, aztán elkezdtek keservben sirni és fogadkozni, hogy nem csinálnak olyasmit soha ezután. Most aztán táv»zni kellett az üzletből. Ez azonban n*hezen ment, mert Deutsch Andornak lem volt ku'csa az üzletajtóhoz. Kónytehn volt tehát ő is a betörő nebulók ut£n távozni. Még meg is kellett nagyobbítani a raktári közfalon a nyílást, mert nem tudott ke- i resztülbujni rajta. A fiatal betörőket Diutsch még azon az éjszakán átadta \ csendőrség- ' nek, amely kihallgatta őfot és megindította ellenük az eljárást. KróniKa, Negyven napos nagy eső Ránk ijjesztett szörnyen ; Azt hittük, hogy belehalunk E siralomvölgyben. Duzzadtak a Körösök Gátat kezdtek törni, Sebest, Fehért, Feketét Kezdtem már gyűlölni. Komolyképü magyarok Fúrtak nappal, éjjel, Hogy valahogy a folyó Ne rohanjon széjjel. Oh mert akkor a nyomor Lesz ur e megyében. Kevés falu, kevés ház Marad akkor épen. A keresztek ezrei Szanaszéjjel szállnak, Akkor sivár képe vőn' E dus kanaánnak. Dehát elmúlt a veszély fiz istennek hála I Ez egy kis ir a magyar Ezernyi bajára : Félhetünk, hogy mező Melytől annyit vártunk, Annyit ad, hogy biz' attól Felkopik az állunk. Mert sok áldás hullt reá Negyven napon által; Médárd napot töröltetem Az öreg pápával. Oly komisz volt az a nap Az idén, hogy skandál, Ilyen napot törleni, Mi sem könnyebb annál I Inkább legyen Habakuk, Legyen szent Heverdel, De Médárdot, a cudart, Öreg pápám, verd el I Itt végezvén dolgomat Kiki tetszésére Kimegyek a csabai Állomás elébe. jajj be szép, be gyönyörű Az a vén épület I Bakfis-ruhás vén banya Mellette elülhet. Meszelték az öreget, Szint pingáltak rája, S a szin alól kivirit Redves fogú szája. Abban minden ócskaság, Minden muzeális, Muzeumi emberek Szállitgatnak már is. Ott a kultúrpalota, Bárcsak abba tennék, S jövőre már perecet CJj „resti"-ben ennék I De a Máv. csak hallgatag Sphinx e sivatagban, Hiába vár, kér Csaba, Hallgat konokabban. Nem ártana egy kicsit A képire mászni : Félszázadig hogy lehet Semmitse csinálni ? Disznóság ez, mondom én, S tudom, igazam van Dehogy higyje Pest, Arad, Tamás vagyok abban . . . Guy. Felemelte büntetését a tábla. Annak idején megemlékeztünk a körösladányi állomás sikkasztójáról, Kovács Kálmán állomási elüljáróró), aki egy szép napon ott hagyott mindent és megszökött. A szökés hire élénk feltűnést keltett Körösladányban, ahol mondhatni, az egész község ismerte Kovács Kálmánt. Ismerték ós szívelték eokan, különösen a sör-borszerető, mulatság kedvelő emberek. Mert Kovács mulatós ember volt. Szerette a barátkozást, még jobban a tivornyázást. És ráadásul még gavallér ember is volt. Fizetett mint katonatiszt, különösen, ha felöntött a garatra. Pezsgő, cigány napirenden volt olyankor. A borbarátoknak fel se tűnt, hogy olyan nagyon szórja a pénzt. Legendák keltek róla szárnyra, hogy nagy a fizetése, rengeteg sok mellékjövedelme van ós ezenkívül még hazulról is gazdag ember, akinek 100—200 koronát eldőzsölni
