Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1913-10-05 / 79. szám

Békéscsaba, 1913. XL-ik évfolyam. 79-ik szám. Vasárnap, október 5. BEKESMEGYE SOZLONY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova a lap szellem' részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem p.iintn«l< uiív.a. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. EltOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre Ji kor. El3fizctnl bármikor lehet ívneaveden belül i». Egyes szára ára 12 fillér. felelős szerkesztő; PUI-YÁS JÓZSEF. Laptulajdonos; 8ZIHET.SZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Békéscsaba, október 4. Küldöttség járt a napokban a kereskedelemügyi miniszternél és Budapest polgármesterénél, ame'y száznegyvenezer ember nejében kért munkát és kenyeret. Munkát azért, hogy kenyeret kereshessen s kenyeret pedig azért, mert éhezik. A száznegyvenezer éhező közül negyvenezer Budapesten várja helyzetének javulását, százezer pedig a különböző vidéki városokban elosztva. A száznegyvenezer munkanélküli állítólag mind képzett ipari munkás. ' Sem a kereskedelemügyi miniszter, sem Budapest polgármestere nem állhattak neki a küldöttség kérelmére a kenyérosztogatásnak, hanem ehelyett egyszerűen megígérték, hogy amint a magasabb érdekek engedik, azonnal gondoskodni fognak munkaalkalmakról. Többet igazán nem tehettek. Ámde éppen emiatt korántsem bizunk abban, hogy az ígéretek teljesülésével megfog szűnni a munkanélküliség s apadni fog az éhezők, koplalók száma, sokkal mélyebben kell keresni a baj gyökerét, mint a mostani roszrafordult gazdasági helyzetben, aki alaposan ismeri a viszonyokat, az tudja jól, hogy a mostani viszonyok jobbrafordultával is ugy nálunk, mint idegen országókban a munkanélküliség megmarad, a külömbség legfeljebb az lesz, hogy a szocialista szervezetek által kimutatott száznegyvenezer koplaló helyett maradni fog százharminckilencezer, Bebizonyított dolog ugyanis, hogy a mnnkanélküliek száma különösen a városok falain belül még a legjobb gazdasági viszonyok mellett is évrőlévre növekszik és növekedni is fog mindaddig, amig .valamiképen nem orvosolják a falusi nép városokba való tódulásának nagy problémáját. A munkanélküliek számát korántsem ! az szaporítja nagyobb mértékben, hogy | az ipar valamelyest visszahanyatlott, hanem inkább az, hogy a város tömérdek embert elvon a falutól, olyanokat, akik könnyelműen odahagyják eddigi hivatásuk terét s a könnyebb j élet reményében anélkül, hogy egyebet tudnának magukkal vinni, mint munkához szokott két tenyerüket, beállnak szaporítani az ipari proletariátust. A városnak nagy átalakító hatása van. Ez az átalakító hatás s különösen az a körülmény, hogy a falusi ember nagy városba ritkán jön készre, okozzák azl, hogy a városba tódulok inkább az éhezők, nyomorgók, mint azok seregét szaporítják, akikre a városi jólét megteremtése körül számítani lehetne. A városba tóduló földmives munkások felcsapnak ipari munkásoknak. Addig, amig nehéz kétkézi munkáról van szó, talán bírják is a versenyt a szakképzett iparos munkássággal, de mikor a képzettségnélküli munkás is jogot formál bizonyos kényelemhez, akkor az ilyen városba tódult falusi elem — még ha munkaalkalom akadna is — elveszti a harcot s lesz belőle csapszékek tölteléke, amely eleven szimbólum marad az örök elégedetlenségnek. Annak a száznegyvenezer éhezőnek túlnyomó nagy része ilyenekből került ki. Ezeknek tehát nem igen használ az ujabb munkaalkalom, nem használ a gazdasági élet fellendülése sem, ez csak legfeljebb arra lesz jó, hogy a városba tódulok számát jövőben mindinkább szaporítsa. Ha munka lesz, ha megindulnak az építkezések, ezzel esak azt fogjuk nyerni, hogy ismét egy csomó mezőgazdasági foglalko- ; zást üző ember hagyja ott falusi tüz- j helyét abban a reményben, hogy a városok ezernyi látnivalójából és százféle szórakozásából, élvezetéből egy jórész neki is ki fog jutni anélkül, hogy azért túlságosan kapaszkodnia, dolgoznia kelljen. A munkanélküliség nehéz problémájának egyedüli helyes megoldása az volna tehát, ha sikerülne valamiképen kiegyenlíteni a városi és falusi élet közötti nagy különbséget. Vigyünk egy kis kulturát a falvakba. Az arra hivatottak világosítsák fel a falvak népét, hogy a város inkább a nyomort, mint a jólétet osztogatja, falun még az is sűrűbben jut hozzá libapecsenyéhez, aki darócban jár, mint városban az, aki százforintos — bár részletre vett — módis ruhát hord s útját villamoson rövidíti meg. Mielőtt kezdődik . . . - Fővárosi levél. — Rövid néhány nap múlva véget ér a nyári szünet ós kezdődik az országgyűlés őszi időszaka. Mielőtt kezdődik, időszerű egy kis szemlét tartani, ki hogyan megy neki a közeledő télnek és ki mit várhat ezek után a télre rávirradó tavasztól? A legnagyobb jóakarattal sem lehet mondani, hogy az ellenzék valami kitűnően áll. A nyári időszakra hirdetett agitációja teljesen elmaradt. Nyilván nem volt kinek és nem volt mivel agitálni. A közvélemény elfordult a koalíciótól. A parlamenti macskazene ós a nyiltan bevallott elvtelen hatalmi hajsza pedig nem alkalmas arra, hogy az ellenzéki pártoknak hiveket szerezzen. Agitáció ós szervezkedés helyett az ellenzéken a nyár folyamán a bomlás tünetei mutatkoztak. A régi vezéreket elcjapták, az egyesült, de fogcsikorgatva egyesült nyegyvennyolcasok szívesen elcsapnák már az uj vezért is. Az újonnan alakult Andrássy párt pedig csak arra volt jó, hogy még jobban kidomborítsa az ellenzéki sorokban mutatkozó egyenetlenséget ós hogy minden kétséget félre tolva meggyőzze a közvéleményt, hogy az ellenzék úgynevezett alkotmányos küzdelme: önző hatalmi hajsza ós semmi más. Ilyen körülmények között igazán semmi oka sem lehetett az ellenzéknek agitálni. Esek nem olyan szempontok, amelyek népszerüsithetők. A hatalmi törekvés ós az ebben való féltékeny versengés aligha lelkesítik a tömegeket. Ha a közvélemény egyáltalában mutat még valami érdeklődést az ellenzéki pártok ós szándékaik iránt, akkor ez legföljebb arra a kérdésre szorítkozik, hogy mi lesz a megnyíló ülésszakban. Bejön-e az ellenzék a parlamentbe, vagy végleg kint marad ? Erre a kérdésre pedig nemcsak nem akarnak, de tényleg nem is tudnak válaszolni. Hiába-ülnek össze a legtitkosabb konventikulumok napról-napra, hiába puhítják, kapacitálják, oktatják egymást. Sem ebben, sem valami más érdemleges határozatban nem fognak megegyezni soha. Ha az egyik valamit javasol, a másik C3ak azt keresi, mi előnye lehet amannak ebből ós hogy az egyik hűséges, szövetséges ajánlott valamit, ez már önmagában elég ok arra, hogy a másik hasonlóképan odaadó szövetséges társ el ne fogadja. Minden jel arra mutat tehát, hogy az ellenzék, amint a nyáron nem agitált, tólen nem fog a parlamentbe menni. Ami pedig nagy baj lesz az ellenzékre nézve és sokkal kisebb baj a kormánypárt szempontjából. Mert a kormány ós az ő pártja tisztán látja a maga teendőjót. A minisztériumok nem lustálkodtak a nyáron. Az országgyűlést sok kész javaslat várja. És a miniszterelnök utolsó audienciája betetőzte azt az előkészítő munkálkodást, mely az összeülő képviselőház napirendjének anyaBÉkugyei Közlöm tárcáin A csuda. Régi regék erdejében Suttogó lomb rejtekén, Csillagfényes, titkos éjen, Csöndes éjen járok én . . . Régi regék erdejében Szó nem száll a messzeségben Es pihegve szunnyad mélyen Minden ág, minden bokor . . Régi regek erdejében Ott áll némán, szüzfehéren, Hófehéren egy szobor . . . Hűvös harmat hulló cseppje Hajló lombról lepereg: Halk imára esdekelve Kulcsolom a kezemet. Nincs, csak én, aki megértse, Mohos mult tündérregéje, Rejtett csodák bűvös éje, Mért oly sötét, oly komor; Régi regék erdejében Mért áll némán, hófehéren, Szűzfehéren a szobor . . . Szilágyi Ferenc. V Csizáék pénze. Humoreszk. Irta : Csite Károly. Alkonyodott. Csiza Gergő kiált az teára s a ház előtt morfondórozott maában, hogy merre tartson — pénz nélkül? Miközben kót vándorlegény surrant el mellette a sötétben. — No, né, hová siettek ? — szólt rájuk Gergő, de azok ügyet sem vetettek a megszólításra. — Szerbusz, Miska ! — kiáltott utánuk Gergő, mire az egyik megfordult s azt kérdezte. — Honnan ismer engem ? — Hát a tuszi-muszi formád ötlött a szemembe, öcsém. Szegény édes apádat, az öreg Miskát is ismertem. Jó barátom vót. Borzasztó mód szerette a káposztát. — Igy már elhiszem, hogy ismer, mert ón is szeretem a káposztát — hússal — mondta némi csodálkozással a megszólított. — Hogy ne ismernélek, Miska fiam. De még téged is ismerlek, Ferke, izé, no, János, vagy mi a szösz, Józsi öcsém j — nyújtotta kezét parolázásra a másik bagyros legénynek is. Aki szintén s örnyen csodálkozott, hogy az ő nevét is eitalálta az atyafi — harmadszorra. — Tudjátok mit, öcsóim, kedves fiaim ? A találkozás örömére iszunk jó nagyot. G.y« rtek a korcsmába, éljünk egyszer vigan. Ugy is lesz majd nemulass, ha jönnek a szerbek. Tehát betértek mind a hárman a korcsmába s Gergő nagy hangon kiáltotta : — Icig bátyám, három literrel a legjobbik borából! Mulatni akarnak a fiaim. Aztán ha van valami pecsenye féléje, azzal is szolgálhat, hogy jobban csússzék a bor. A három literre még több is következett, mert egyéb kisegítő ivótársak is jelentkeztek. Folyt a bor s folyt a beszéd, legfőkép a háborúról s főleg a kót vándorlegény nyelve oldódott meg, hogy igy lesz, meg ugy lesz, szóval cudar világ lesz: jönnek a szerbek s leöldösik a férfiakat és a gyermekeket, a szép lányokat ós menyecskéket pedig elviszik. És elviszik a takarékpénztárak pénzeit is. Ez utóbbi ütött legnagyobb szeget az atyafiak fejébe. S Gergő már türelmetlenül izgatt-mozgott helyén. Azon töprengett, hogy mikép szökjék meg a fogadott fiai mellől, nyakukba hagyva a fizecsóget. — Izé, gyerekek 1 — állott fel Gerő — most jutott eszembe, hogy a feleségem finom fánkot süt odahaza. Elmegyek s hozok belőle egy tállal. — Nagyon jó lesz! — helyeselték a fiai. Gergő erre felkerekedett s ingadozó léptekkel botorkált ki a korcsmából. — Bábi, ébredj! jönnek a tatárok, vagyis a szerbek a szép lányokért ós menyecskékért! — ezzel nyitott be otthon Gergő. — Jaj, galambom, édes uram, ne engedjen engem elvinni! — könyörgött Bábi asszony, összetett kézzel s még a fogfájása is elmúlt a nagy rémülettől. — No, abban megnyugodhatsz, hogy niucs olyan szörnyű buta szerb, aki ilyen vén asszonyt is elvigyen. Megmaradsz te már csak az én gyönyörűségemre ! — De hátha mégis szemet vet rám valamelyik. — No, no, még a szerbek sem vesznek be teljesen világtalan katonát. Hanem elviszik magad helyett a pónzedet a takarókból, amit a Fáni nénédtőt örököltél. Azért nincs más hátra, minthogy azonnal kikérd a pónzedet onnét. Bábi asszony is helyeselte a pénzkivételt s másnap beküldte emberét a városba. Gergő már kora reggel beállított a takarékpénztári helyiségbe. A takaréki urak még nem is érkeztek meg, ellenben ott volt már egy sereg asszony 8 oly óriási zenebonát csaptak, hogy Gergő majdnem megsiketült belé. Sokan betótkönyvecskéket szorongattak kezükben, azon célból, hogy kiveszik a pénzüket. — Tyü! — gondolta Gergő — ez a sok menyecske mind megelőz engem a kivétellel s mire rám kerülne a sor, elfogy a takarók pénze, ón nem kapom meg a pénzemet. Ezen segíteni kell. — Asszonyok! Viruló s hervadó rózsaszálak! — kiáltott harsányan. Ha akarnak szemnek ós szívnek kedves dolgot látni, siessenek ki a város végére. Ott sorakozik sok ezernyi vitéz huszár, mennek a szerbek ellen. Nosza, rohant ki az asszonynép nagyrésze az épületből. S igy Gergő elsőnek jelentkezett a betótkivótellel. — Megtisztölöm a tekintetes urakat, — szólt alázatos hangon — legyenek szívesek, adják ki ezt a csekóly pénzecskét. — Megijedt maga is! — kérdezte tőle a takarékpénztár könyvelője. — Én ? ! Még csak az kellene, hogy megijedjek! — Hát akkor miért veszi ki a pénzét ? — kérdezték tőle. — Hát, izé, magához vette a jó Isten a feleségem keresztanyját és elvette a Perec Istók a keresztlányát. Tehát itt is, ott is kell a pénz kőcscségre, — mondta Gergő nagy hangon. A takaróki urak mosolyogtak s kifizették Gergőnek a felesége ötszáz korona betétjét, kamataival együtt, ami kitett már ötven koronát. — Ejha, de^megnőtt már a fia is !