Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1913-09-07 / 71. szám

Békéscsaba, 1913. XL-ik évfolyam. 71-ik szám. Vasárnap, szeptember 7. BEKESMEGYEÍ KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám; 7. Szerkesztőség: Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. EltOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. El3flzetni bármikor lebet évnegyeden belül I*. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos; SZIHEX.SZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Az istenadta nép. Békésosaba, szeptember 6. Az ország közel három milliót kitevő önálló gazdasági üzemének 90 százaléka kisbirtokos, 100 kat. holdon aluli birtoktest. Kétségtelen, hogy ennek a nagy embertömegnek, melyet ez üzemek tulajdonosai és hozzátartozóik alkotnak, a boldogulása — az ország boldogulása. Aki tehát ez apró ekszisztenciák jólétének előmozdításával foglalkozik és fárad, országos ügyet mozgat, amidőn a „kisember" érdekeinek gondozására irányítja a közfigyelmet s tömöríti elsősorban magukat a kis ekszisztenciákat. A „kisember" érdeke tehát szinte szállóigévé vá't ma, ámde sajnos, nem egy helyütt gúnyos hangsúlyozással halljuk emlegetni. A „kisember" gondozására nincs szükség — mondják — mert annak van ma a legjobb helyzete, aránylag legtöbbet keres. A „kisemberért" fáradni nem érdemes, mert hálátlan, önző és cserbe hagyja a legjobb jóltevőjét. A „kisember" felvilágosítása, kereskedelmi kiképzése, szövetkezetekbe való társítása károsítja a kereskedelmet, - mondják a merkantilisták. A „kisember" istápolása, érdekeinek gondozása veszedelmes, mondja a szociálista, mert az elégedett „kisemberek" tömege legnagyobb akadálya a szocializmus terjedésének. Mindezeknek azonban nincs igazuk, mert ha való az, hogy a nép gazdasági nevelése meggátolja annak kizsákmányolását s biztosítja anyagi boldogulását, ha csakugyan igaz, hogy a szövetkezetekbe tömörült „kisember" a leghatalmasabb védbástya a szocializmus terjedése ellen, ha csakugyan igaz, hogy a „kisembernek" egybegyűjtött garasai azok a milliók, amelyek válságos időkben az ország kimerithetlen erőforrását képezik, — aminthogy ez mind igaz — akkor meg van adva az ut, ki van jelölve az irány, amelyen gazdasági politikánknak haladni kell. Bizonyos, hogy a néppel való érintkezés sok csalódást szül különösen azokban, akik gyors eredményekre számítanak, vagy a néphez leereszkedni, alkalmazkodni nem tudnak, vagy érdekösszeütközésbe jönnek, ami viszont a gazdasági életben elég gyakori. A nép bizalmának megnyerése, a nép vezetése és irányítása, a nép ügyeinek gondozása bizony igen-igen nehéz és mostoha feladat annak, aki munkájának, fáradozásának jutalmát másban s nem saját megnyugvásában, saját meggyőződésében keresi, amely azt sugalja, hogy helyes uton jár. Hálátlansággal, álnoksággal, csalafintasággal bizony a köztéren mindenütt találkozunk, csakhogy ezt már másutt megszoktuk és csak a néppel való érintkezés terén találjuk újnak. De ne csodálkozzunk ezen, ha figyelembe vesszük, hogy mennyit rontott a népen a merkantilista uzsora és pálinka, a szocialista szennyirodalom és a pártpolitikai szenvedelem, amely mindhárom irányzat a népre, a tömegre appellált s nem mindig törekedett a legnemesebb tulajdonságainak fejlesztésére. Nagy kár, hogy az állam népjóléti akciója szinte tüntetőleg mellőzi a gazdatársadalmi létező intézményeket, holott ezek segélyével a munka eredményesebb lenne. Igy csak az a hit támad a népben, hogy mindent csak az állam ad és az állam adhat. Ez ellen kell különösen tiltakozni azoknak, akiket a néppel való érintkezés folyamán csalódás ért, mert az ilyen eljárás a szükséges bizalom csiráit is elpusztítja és szinte lehetetlenné teszi a nép között való élést azoknak, akiket pedig foglalkozásuk odaköt s erre kényszerit. A népre, a kisemberre, az erős, vagyonos, okos kisgazdára az országnak szüksége van, de szüksége van a gazdatársadalmi szervezeteknek, a gazdatársadalom vezető elemeinek is, mert ma csak a tömegekkel lehet hatni és eredményt elérni. S miután az egész gazdatársadalomnak egységes az érdeke, egységes alapon is kell szervezkednünk, amely szervezkedésben azonban a vezérlő gondolat az kell hogy legyen : a kis ember érdekében. Rubinok Gyula. Államosítás tielyett megyei reformok. A belügyminisztérium tervei. Általános a vélemény, hogy a közigazgatás államosítása befejezett tény, csupán a kodifikálás, a technikai mego'dás van hátra. Általában ez a felfogás. Most az a hir terjedt el a főváros politikai köreiben, hogy a látszólag biztos uton haladó államosítás körül bajok vannak. A legelső és legfőbb akadálya az államosításnak az, hogy Teleszky János pénzügyminiszter vonakodik anyagi terhek vállalásától. Az államosítás ugyanis szűkös számítás szerint 40—50 millió koronába kerülne. Az tehát, ha a kormány az államosítás keresztülvitelénél tisztviselői és közigazgatási érdekeket is honorálni óhajt, igen sok milliót igényel. Nem maradna igy más hátra, mint egy-két szakaszos törvénnyel kimondani | az államosítást anélkül, hogy az álla| mositással kapcsolatos kérdések megi oldatnának. Kinevezés utján töltenék be majd a megyei tiszti állásokat, de anélkül, hogy központosított megyei nyugdíjügy, illetményemelés, jobb előí menetel lenne. Hasonlókép kinevezés utján jutnának álláshoz a jegyzők is, szintén anélkül, hogy az állami tisztviselők fizetési osztályaiba Boroztatnának. Sérelmes volna az bizonyos, de igy nem kerülne sok pénzbe. Ennek a megoldásnak viszont a belügyminisztériumban vannak az ellenségei A belügyminisztériumban ugyanis sok tisztviselő a mogyai autonómia hive s az az általános felfogá3, hogy ha már szükségesnek tartja a kormány az államosítást, legalább a közigazgatásnak is legyen haszna belőle. Az egyik belügyi államtitkár határozottan ellene van az egyszakaszos államosításnak, a kodifikáló osztály főnökéről pedig köztudomású, hogy a megyék autonómiájának hive. Az államosítás ügyében az őszre alighanem szenzációs fordulat fog bekövetkezni. Az államosítás helyett — amint értesülünk — csak reformok lesznek. Első sorban rendezni fogják a törvényhatósági választóijog kérdését s meg fogják szüntetni a megyei tisztikar ciklusos választását, úgyhogy a választás életfogytiglanra fog szólni. Reformálják a megyei közigazgatási bizottságot is. A községi igazgatásra nézve megcsinálják a járási autonómiát, mely a községi gazdálkodást ós községi fejlődést érintő kérdésekben lenne felettes hatósága a községeknek, mig a jogi és szervezeti ügyek továbbra is a megye elé tartoznának. Arról is szó ! van még, hogy csökkentenék a megyei törvényhatósági bizottságok nagyszázfllmodni hív az est.. . Álmodni hív az est ., . Rlmodni hívja a virágokat. Álmodni hív az alkony engem is. Kertembe édes áldott csend fogad. Áldott az est Mely csönddel, békeséggel van tele . . fl holdsugárban Megnyílik a virágok kebele. Fiozzám beszélnek, Érzik, hogy- hű barát vagyok I Lágy szirmukon — mint lányszemén a köny, R tiszta harmat ott ragyog. Áldott a csönd I Áldott a béke, mely szivemre száll. Mily jó lehet a szív szelíd öle, S mily áldotf a halál — ... Eácz Etns. Magdolna. Irta: Dóra A leány a tükör előtt állt és nézte magát. Hátrasimította fehér homlokáról a sürü, vörösesbarna haját. Szép arcára lázas pirt festett a nagy szerencse fölött érzett öröm. A kastély és a nagybirtok ura, az öreg báró, feleségül kérte a kis gazdatiszt leányát ! Az ablak mellől egy bánatos, szenvedő hang szólalt meg : — Az égre kérlek, gyermekem, ne vakítson el a gazdaság. Csak azért küldj tünk nevelőintézetbe, hogy halálunk í után is legyen kenyered, de te ott hiu lettél és nagyravágyó! — Más anyát boldoggá tenne a j leánya szerencséje, de te, anyám, ugy ; beszólsz, mintha a szegény öreg báró az életemre törne. Pedig oly keveset kíván tőlem; egy kis jókedvet. Azt akarja, hogy énekeljek, zongorázzak neki, hogy örüljek, kacagjak ós talán még, hogy ápoljam egy kissé ós ón ezt nagyon szívesen megtenném. — Ne akarj elnémítani, Magda. Te pénzért, hamis fényért készülsz eladni magadat. Gőgös lettél, nagyzási hóbort szállt meg. Meggondoltad, hogy nemcsak szórakoztatója leszel a bárónak, a felesége, testestől-lelkestől a tulajdona leszel? Megfeledkeztél Balláról, aki olyan hűségesen szeret ós olyan becsületesen, szorgalmasan dolgozik, hogy még jószágigazgató is lesz belőle ? Meglásd, ő is magasra viszi. Hiszen te is szeretted Ballát. Ne vétkezz, ne szódülj az örvénybe. A leány piros, telt ajkai könnyelmű mosolyra nyíltak. Igaz, Balla nagyon szereti, szegény ... Jó fiu, de az ő oldalán dolgozni is kellene ós az urasság szeszélyeit eltűrni, mint szegény, jó szülei teszik . . . Eh, talán gazdaszszonya lenne az urának, cselédsorba álljon, amikor parancsoló úrnővé lehet! ? — Összetett kezekkel kórlek, Magda, hallgass reám. Nem akarom, hogy boldogtalan legyen az egyetlen gyermekem. A gazdagság egymaga nem boldogít. — Ne gyerekeskedj anyám. Meg lásd, nektek is hasznotokra válik, ha a báró felesége leszek ós . . . — Elhallgass! — fortyant fel az asszony. Bennünket bele ne keverj ebbe a becstelensógbe. Mi nem bővelkedünk földi javakban, az igaz, de elégedettek vagyunk ós boldogok, mert szeretjük egymást. — A gazdagság sem tesz boldogtalanná, anyám . . . Szegénynek lenni. . . ez a legnagyobb szerencsétlenség, ón nem bírnám el a szegénységet, ezen még a legodaadóbb szerelem sem segíthetne . . . — Magda ! — az asszony hangja remegett az izgalomtól. — Ismertem egy leányt, aki hűtlen lett a vőlegényéhez — pedig szerette — csak azért, hogy egy gazdag ember felesége lehessen ... eladta magát ... ós megőrült. Megőrjítette az első délutáni vágyódása, a megbánás ós az undor ..." A kastély udvarára hintó érkezett ós az inas egy öreg urat segített ki a kocsiból, aki lassan ment fel a vastag szőnyeggel letakart márványlépcsőn. A nagy, gyönyörű faragványos bútorokkal díszített teremben, a kandalló mellett, fázósan üldögélt a kastély ura, az öreg báró. Apró, vézna ember, csupa ránc, az arca olyan, mint egy összeaszalódott alma. Lábait melengette ós belebámult a sistergő, lobogó lánggal égő fatuskók tüzébe. Amikor bejött a vendég, meglepő mozgékonysággal ugrott fel helyéről. Valósággal kellemetlen és groteszk látvány volt a fiatalos mozgékonysággal ugrándozó hetvenéves aggastyán. A bárót ós vendégót, Mándy egészségügyi tanácsost, gyerekkori-intim barátság fűzte egymáshoz. Külsejükben egyenesen ellentétek voltak. Mándy magas, szélesvállu, nyílt arcú és hajlott kora dacára is katonás tartású, egyenes alakú férfi volt. A báró ellenben össze száradt emberke, betegesen reszkető kezekkel. Valóságos rajongással csüngött öreg barátján. A rajongást csak akkor fenyegette veszély, ha Mándy a halálról beszólt. A báró irtózattal gondolt a halálra. Elni akart és újra fiatal szeretett volna lenni. Ezen törte folyton, vörhenyesen szürkehaju madárfejét. Egyszer aztán gondolt egy nagyot. Megnősül! Szép, forróvérű fiatal leányt vett feleségül, aki csengő kacagással, vig dalolással tölti be a zord kastély szobáit, aki puha karokkal öleli és reá leheli viruló fiatalságának üdeségét! Ez majd ő belé is önt fiatalságot, eltünteti a sötét árnyékokat, melyeket a halál rémesen odafest a nagy, széles falakra. Nem remélt ő szerelmet. Csak meleget akart, napsugaras meleget és fiatalságot, mely elriassza a halálfélelmét. . . A kandalló mellett egymással szemben ültek a báró ós Mándy. A báró elmondotta barátjának házassági tervét, hogy feleségül veszi Magdát, egyik régi gazdatisztjének szépséges leányát. — Nem szégyenled magad — szólt reá hangosan Mándy — Nézz a tükörbe ! Egyik lábbal már a sírban vagy és mégis házasságról álmodozol! — Csakis azért teszem látod, nem akarok folyton a sírra gondolni, a halálra. Inkább Magdában gyönyörködöm, Őt bámulum, az ő diadalmasan szép fiatalságát csodálom! — Ebbe aztán bele is őrülsz! Nem szeretném megérni, hogy végül kónyszerzubbonyba bujtatnak, öreg pajtás. Azt hittem, azért hivattál, mert beteg vagy, arra nem is számítottam, hogy vónsógedre ilyen bolond gondolatok motoszkálnak a fejedben. Ez nagyon komoly baj, amelyen azonban ón nem segíthetek. Sajnállak ... — Tálalva van — jelentette egy inas ós Mándy fejcsóválva követte a szaporán lépkedő kis gnom alakú bárót az ebédlőterembe.