Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1913-09-07 / 71. szám

126 4 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba 1913 szept. 11. hatszázas létszámát is, ami a bizottságok működését jelenben nehézkessé és felületessé teszi. Az államosítás helyett most már ezek a reformok vannak kidolgozás alatt. Nem lesz rendkívüli megyegyülés Pedig akarták a gyulaiak. A törvényhatósági bizottság tudvalevőleg négy rendes közgyűlést szokott évente tartani: februárban, májusban, októberben és decemberben. Legnagyobb distáncia a májusi ós októberi közgyűlések között szokott lenni. Sokszor ez a distáncia kitesz 5 hónapot is. Öt hónap alatt pedig sok olyan fontos ügy érkezik b9 a vármegyéhez, amelyekben sürgősen kell határozatot hozni, mert a halogatásból különféle hátrányok származnának. Erre való tekintettel csaknem minden óv augusztusának végén rendkívüli közgyűlést szokott tartani a megyebizottság a gürgős ügyek elintózóse céljából. Az idén is várták sokan a vármegyében a rendkívüli közgyűlést, mert sok községnek és sok egyénnek vannak benn ügyei, amelyeknek a mielőbbi elintézését szeretné. A vármegye vezetősége azonban ugy látszik, egyik ügyet se találta olyan halaszthatatlanul sürgősnek, hogy miatta szükségesnek tartotta volna a rendkívüli közgyűlés összehívását. Ambrus Sándor alispán különben se nagy barátja a rendkívüli közgyűlésnek. Az idén tehát minden érdekeltnek meg kell várnia az októberi rendes közgyűlést, ami különben nincs is már olyan nagyon messze. Különösen a gyulaiak szerették volna, ha most rendkívüli közgyűlést tartott volna a vármegye. Szerették volna pedig a városháza újjáépítése miatt. Megírtuk, hogy a városháza újjáépítésének terve és költségvetése már elkészült, sőt hosszas vita után a képviselőtestület már a vállalatbaadás fölött is határozott, amennyiben Pfaff, Szabados és Schneider építőmestereknek adta ki az építkezési muakálatokat 348,000 koronáért. Kétséges azonban, hogy a képviselőtestület határozata jogerőre fog emelkedni. Ugyanis, mint értesülünk, megfelebbeztók ugy a tervet, mint a vállalatbaadást. A tervvel nagyon sokan nincsenek megelégedve. Célszerűtlennek ós drágának is tartják. A vállalatbaadást szintén azért felebbezték meg, mert a Pfaffékénál volt olcsóbb ajánlat is. A képviselőtestületcsupángaranciálisszempontokat tekintett, mikor nekik kiadta a munkálatokat azzal a feltétellel, hogy az esetleg felmerülő többköltsóget nem fogja fedezni. Ugy a felebbezők, mint az ellenkező nézetüek szerették volna, ha a vármegye mielőbb határoz az újjáépítés kérdése fölött, amely a gyulaiakat most mindennél jobban érdekli ós foglalkoztatja. Ezért akarták a rendkívüli megyegyűlési, amelynek összehívását azonban az alispán arra való tekintettel, hogy az ügy nem sürgős ós október különben is közel van, megtagadta. Mint értesülünk, a vármegyén nem rokonszenveznek egyáltalában az újjáépítés elfogadott tervével. Különösen azt szeretnék tudni, hogy a rossz anyagi viszonyok közt tengődő Gyula honnan veszi a 348,000 koronát ? Előreláthatólag tehát heves vitát fog provokálni az októberi megyegyűlésen az újjáépítés ügye. Szentetornya orvosi ellátása. Bajban a közegészségügy. Magyarország közegészségügye nagyon sok kárt szenved amiatt, hogy kevés az orvos. Nagy az orvoshiány mindenfele. A budapesti ós kolozsvári egyetemek orvosi fakultásain mindig kevesebb a medikusok száma. Ennek oka főként az, hogy az orvosi pálya nehéz, hosszú, költséges, szegény ember gyermekének nem igen való. Az orvosnövendóket studiumai annyira lekötik, hogy ideje nem marad valami mellékfoglalkozás üzésóre, amellyel megélhetését biztosíthatná, ^zegóny diákok tehát nem mehetnek orvosnövendókeknek. Mennek bölcsésznek, vagy jogásznak, ahol az előadásokra való járás nem kötelező és nézhetnek jövedelmező mellékfoglalkozás után. De nemcsak az orvosi pálya nehézsége ós drágasága okozza a nagy orvoshiányt, hanem az is, hogy a községi, különösen pedig a körorvosok megélhetése nagyon gyöngén van még mindig biztosítva. Kapnak egy kis fix fizetést, aztán pár hatosos látogatási dijat. Azért bizony kár volt megszerezni azt a nehéz dip'omát. A községi orvosi állásokat, különösen pedig amelyek kisebb ós szegényebb községekben vannak: kerülik a diplomás fiatal orvosok, mint a macska a forró kását. Természetes dolog, hogy ebből nagy kára van a közegészségügynek. Á fiatal orvosok legnagyobbrósze nagyobb városokban telepszik le, vagy kórházakba megy, mert ott biztosabbnak látja megélhetését. Bókósmegye községeinek keserves tapasztalatai vannak az orvoshiányból. Köztudomásu, hogy még olyan rendezett ós népes község is, mint Körösladány, milyen nehezen tudott orvoshoz jutni. Csalogatta pedig őket mindenféle A kastély körül őszi szelek zúgtak, kegyetlenül megcibálták a park fáit ós nagy hullámokban korbácsolták a tó békés vizét. Az égen sötéten gomolygó felhők kergetőzdtek és nagy, nehéz cseppekben megeredt az eső. A jeges zápor zuhogva csapkodta a park szólén álló kis pavillon könnyű tetejét és lármája elnyelte a kerti házban felhangzó női hang kétségbeesett zokogását. — Nem birom tovább ... nem bírom tovább ... A bejáratnál halálsápadt arccal állt Balla Péter, a fiatal jószágigazgató. — Nem birom tovább — ne hagyj el — zokogta az asszony. A férfi magas alakja kiegyenesedik. — Elmegyek, Magda. El kell mennem. Nem akarok gazember lenni. Eldobtál, kegyetlenül, ok nóikü', — mégis szeretlek, jobban, forróban, mint valaha .. . Megtudnók halni éretted, de ne kivánd, hogy becstelen legyek .. . — Ne hagyj el Péter, nem tudok élni nélküled — könyörgött az asszony — Könyörülj rajtam ... ne menj el. Vérhullám szállt a férfi arcába és a hangja rekedt volt, amikor rákiáltott az asszonyra: — Ne kinozz!. . . Hűtlenül elhagytál, pedig a szemeid pillantása, a kezed szorítása is azt igórte folyton, hogy engem szeretsz. Ki kónyszeritett, hogy eladd magad? Ki kónyszeritett, hogy megrontsad az életemet ós halálra gázold a boldogságomat! ? Egy golyót röpíthetnék a szivembe, az véget vetne a kínszenvedéseimnek, de nem teszem. Inkább szenvedek, szégyenlenóm, hogy miattad lettem öngyilkos. Az asszony sápadt, fehér arcán hirtelenül felszáradtak a könnyek nyomai.* — Péter, hallgass meg, ón vezekelni ígéretekkel. Békésszentandrás csakúgy tudta megtartani orvosát, hogy 1000 korona fizetésjavitást adott neki, mikor el akart távozni. Kótegyházának nincs orvosa. Pusztaföldváron a belügyminiszter segített 1200 korona helyi pótlék kiutalványozásával, mert különben otthagyta volna szintén az orvosa. Az orvosi ellátás nagyon siralmas Szentetornyán is. Azt meg pláne kerü lik az orvosok, mert nagy területen fekszik, valóságos tanyai község, ahol napról-napra mórtföldes utakat kell tennie az orvosnak. Emellett a fizetés csekély, a magánpraxisból eredő jövedelem minimális. Nem is lehet csodálkozni, hogy az orvosi állás már évek óta üresedósben van. A község vezetősége ugy segített nómikópen a bajon, hogy megegyezett az egyik orosházi orvossal. Az látja el ideiglenesen az orvosi teendőket Szentetornyán. Ez az orvos azonban nagyon el van foglalva Orosházán is, mert kerületi betegpénztári orvos, Máv. pályaorvos ós amellett még nagy magánpraxisa is van. Ilyen körülmények között természetesen csak nagyon csekéiy i időt szentelhet Szentetornyának, ahol j tehát felfordulhatnak a betegek anélkül, hogy orvos még csak rá is nózett volna. Hát még micsoda veszedelem volna ott, ha véletlenül kiütne valamelyik járvány! Ideje volna már, ha Szentetornya vezetősége is követné Pusztaföldvár példáját ós a legmagasabb helyi pótlékért folyamodna a belügyminiszterhez. A vórmegye bizonyosan szintén meleg pártolással terjesztené fel a folyamodványt. Ha megkapná Szentetornya az 1200 korona helyi pótlókot ós emellett egy csekély áldozatkészséggel nagyobb fizetést adna az orvosnak, biztos kilátása lehetne arra, hogy kapna községi orvost ós megszűnne a mai tarthatatlan állapot az orvosi ellátás terén. akarok bűnös könnyelműségemért. Légy segítségemre Péter. Utolsó szívesség, amire kérlek. — Mit kívánsz még tőlem ? — Vigyél át csónakon a zárdába. Mária testvérhez megyek. Apáca akarok lenni. A házasságomat nem bonthatom fel, de zárdába vonulok . . . mert tovább nem birom már, Péter . . . megőrjít a vágy ... ós megöl az undor . .. — A zárdai élet nem neked való, Magda ! Te a pompát, a fényt, a gazdaságot szereted . . . Mit csinálnál te a zárdában? . . . — Vigyél át, Péter, könyörögve kórlek . . . — Ilyen rossz időben . . . zuhogó esőben . . . még megfázol — mondta a férfi, de végül mégis engedett az aszszony rimánkodásának . . . Fekete felhők nyargaltak az égen és vad, tomboló vihar zúgott a tó fölött . . . Könnyű csónaK himbálódzott a mérges hullámokon ós a sápadt férfi hiába pazarolta rá egész erejét, hogy megküzdhessen a felbőszült elemekkel... a csónakot már félig megtöltötte a betóduló viz ... lassan elmerült.. . Balla Péter gyermekkora óta nem sírt... de most, az elmúlt órák kinzó keserve heves zokogásban tört ki szóles melléből. Vad szenvedólylyel ölelte magához a térdeplő asszony remegő testét . . . — Enyém lettél mégis ... az Isten irgalmas . . . A felkavart vizek zúgása elnyelte az utolsó szavakat és a hullámok eltemették a szorosan egymáshoz simuló fiatal emberpárt . . . Egy felborult csónak táncolt a jeltelen sir fölött . . . Az iskolák szaporodása Csabán. Nyolcvanhárom elemi iskolája lesz. Mult számunkban részletesen foglalkoztunk a kultuszminiszter üdvös elhatározásával, amelylyel Békésmegye 4 községében összesen 28 uj állami elemi iskolát, illetve ugyanannyi uj tantermet akar létesíteni. Ezekből Békéscsabára 12 esik. Cikkünkben kifejtettük azt is, hogy leghelyesebb lesz a 12 tanerőből az alsó ós felső végen egy-egy 6-6 tanerős iskolát létesíteni, mivel ezek a városrészek nagyon is nélkülözik az állami iskolákat. Az ott levő felekezeti iskolák is túlzsúfoltak, úgyhogy legfőbb ideje volna már azokon a városrészeken uj iskolákat létesíteni. A miniszteri elhatározás félhivatalos formában is megjelent. Most már a község vezetőségén áll, hogy az uj isko Iák 1914 szeptemberében megnyíljanak. Haladéktalanul foglalkoznia kell tehát a képviselőtestületnek a két hat tantermes iskola felépítésének kérdésével. Köztudomásu ugyanis, hogy az állami elemi iskolák dologi kiadásai mindenütt a községeket terheHk. Nemrégen még a koldusszegény Kótegyházának is a saját költségén kellett felépítenie az állami iskolát. Ilyen kulturális célokra a költségeket sajnálni nem szabad. Nagy bün volna ez Csabán is, ahol, mint mindenki tudja, az iskolák száma csekély, a meglevők valamennyien zsúfolva vannak ós az állami elemi iskolából a mostani tanóv elején is százszámra kellett a gyermekeket elutasítani. Ha a község most mindjárt nem teszi meg a szükséges lépéseket a két uj iskola felépítése iránt, akkor azok a jövő iskolai óv elején nem nyílhatnak meg, pedig a miniszteri elhatározásnak a félhivatalos közlés szerint az az intenciója, hogy az uj iskolák a jövő tanév elején megkezdjék működésűkéi. Természetes, hogy az építkezés tetemes költségbe kerü'. A terhen azonban hatalmasat lehetne könnyíteni az által, ha a község felhasználná az alkalmat ós mindent elkövetne az öt községi iskola államosítása iránt. Ha ezt sikerül kivívni, egyrészt nagy évi kiadástól szabadul fel a község, másrészt pedig alkalmat nyit tanítóinak arra, hogy a városba a tanyákról bekerüljenek, amire hosszú szolgálatukkal már j régen rászolgáltak. A 12 uj tanterem megnyitásával Csaba nípoktatásügye hatalmas lépést tesz előre. Örvendetes már ez azért íf, mert általuk a teljesen magyar tanítási nyelvű iskolák kerülnek többségbe, ami Csaba teljes megmagyarosodását mozdítja elő. Az uj tantermek megnyílása után ugyanis Csaba elemi iskolái tanítási nyelv szerint következőképen alakulnak : Magyar tót nyelvű Állatni iskola a varosban 29 a tanyákon 1 Községi a tanyákon 5 Ag. ev. a városban 8 18 a tanyákon 10 Róm. kath. a városban 6 a tanyákon l Izraelita 4 Görög keleti l Összesen: 55 28 I Lesz tehát tiszta magyar iskola 55, olyan pedig, amelyikben a vallástant tótul tanítják 28. Az úgynevezett „tót" iskolákat se lehet tisztán tót iskoláknak tekinteni, mert a tantárgyak egy részét magyarul tanítják. Vegyes tannyelvüeknek lehetne őket tekinteni, de ilyen iskolákat az uj népoktatási törvény nem ismer. Egy felmerült vitás kórdósbői kifolyólag a kultuszminiszter ezeket az iskolákat is magyar iskoláknak minősítette. A csabai szülők részéről nagyon érthető, hogy gyermekeiket mórt szeretik inkább az állami vagy a tiszta magyar tannyelvű iskolákba beadni. Az úgynevezett tót iskolákban valósággal herkulesi munkát kell vógezniök a tanítóknak ós a tanalóknak is egyaránt. A gyönge, fejletlen gyermeknek két nyelven kell irni, olvasni megtanulnia. Már ha ezt eléri, az is elég. A továbbképzésre még idő is alig marad. Ezért nincs a tanítási eredmény soha olyan jó a tót iskolákban, mint a magyar tannyelvüekben. Ds nem is lehet kívánnia ^ senkinek, hogy olyan legyen. Ha még hozzávesszük az iskolák zsufolfságát ós azt, hogy az egyházi iskolákban a tanítási idő jóval rövidebb, mint az állami iskolákban, könnyen megértjük, hogy ugyanolyan képesítésű tanítói kar mellett is mért gyengébb az eredmény az egyházi iskolákban, mint az államiakban. Az iskolafenntartó ág. ev. egyháznak már a hivek kulturális színvonala érdekében is szakítani kellene a régi, konzervatív állásponttal ós behozni a tisztán magyar tanítási nyelvet a 10 hónapos szorgalmi idővel együtt. Reméljük, hogy illetékes helyeken előbb-utóbb utat fog törni ez a felfogás. Mert egyedül ez a helyes, ez a célravezető. Akkor az egyházi iskolák a máris szépen magyarosodó Csabán az államiakkal nemes versenyben fogják szolgálni a magyar műveltség és Csaba kulturális haladása ügyét. Most azonban elsőrangú szükség, hogy Csaba mielőbb hozzá lásson a kót uj hat tantermes iskola felépítéséhez és a községi iskolák államosításához. Nincsen kivándorlás megyénkből. Egy útlevelet sem állítottak ki. A legu'olsó évtized alatt nagy arányokat öltött Békésmrgyében is az Amerikába való kivándorlás. Az egyre rosszabbodó gazdasági viszonyok mellett oka volt ennek az is, hogy a lelketlen kivándorlási ügynökök várme gyónket is behálózták, a könnyen meginogó lelkeket gyönyörű álomképekkel csábítgatták ós ugy tüntettók fel Amerikát, mint a boldogság és gazdagság Ígéret földjét. Sokan léprementek ós az uj szigorú kivándorlási törvény dacára az alispáni hivatalnak százszámra kellett kiállítania az Amerikába szóló útleveleket. Odakünn, mint ez már rendesen történni szokott, a kivándorlók legnagyobb része keservesen csalatkozott ós sirva, kétségbeesetten vágyott vissza az elhagyott hazába, amely kevesebb ós tisztességesebb munkáért megadja a kenyeret mind nkinek, aki dolgozni akar és szeret. Mint minden évben szoktuk, most is érdeklődtünk a vármegyeházán az iránt, hogy az idén milyen mérvet öl-