Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-02-23 / 16. szám

Békéscsaba 1913 február 23 3 A es'.bai ipartestölet köréből ElöljArósági ülés. Csaknem valamennyi tag jelen volt a csabai ipartestület elöljáróságának csütörtöki ülósón, mely a testület helyi­ségében folyt le. Az ülés sok tekintet­ben érdekes volt, mert utolsó volt a közgyűlés előtt, amelynek napjául már­cius 30-át tűzte ki az elöljáróság. Ennek az ülésnek tehát foglalkoznia kellett többek között a közgyűlés előkészíté­sével, illetve az előterjesztendő javas­latokkal, amelyekből következteive ér­dekesnek Ígérkezik a közgyűlés. Az idén ugyanis lejárt ugy az elnökség, mint a jegyző mand ituma, tehát meg kell ejteni a tisztújítást. Békéscsaba iparossága csak akkor cselekszik he­lyesen, ha meghrgvj a jelenlegi tiszti­kar r, amely minden tokintetban móltó­nak bi.oayult arri a bizalomra, amely­lyel a legutóbbi választás alkalmával az iparosság kitüntette ő'set. Tímár En­dre, a mostani elnÖÁ minden alkalmat felhasznált és felhasznál ma is arra, hogy a csabai iparosság érdekében tegyen valamit. E'.enkivül kellőképen tudta reprezentálni is mindenütt az ipartestületet. Úgyszintén csak jókat lehet elmondani Horváth Mihály jegyzőről is, aki fáradhatatlanul vezeti már évek óta a testület sok munkát adó ügyeit és irodáját. Ugyancsak foglalkozott az elöljáró­ság Uhrin András pénztárnok hu­szonöt éves jubileumával is\ Uhrin András egy negyedszázadon át vezette a testület pénzügyeit rilka lelkiismeret­sőggel ós becsületességgel. Méltó tehát arra az ünnepeltetésre, melyben iparos­társai fogják részesíteni március 30 án a közgyűlés alkalmával. Az előijárósági ülésről egyébként tudósításunk a kővetkező: Ti már Endre elnök a megjelen­tek üdvözlése után az ütést me nyitván, Horváth Mihály jegyző jelentést tett a mult ülés jegyzőkönyve kapcsán el­intézttt ügyekről. A jelentest az elöl­járóság tudomásu 1 vette. Bemutatta Horváth Mihály jagyzőa márciu? 30-iki közgyü és elé terjesztendő évi jelentést is. Az igazán tartalmas és mindent felölelő évi jel ntésen, mely macában fog alja a testület mult évi p^nztárforgalmaról szó ó kimutatást ÍF, nem változtatott semmit az elöljáróság, hanem elhatározta, hogy változtatás nélkül a közgyü és i ló terjeszti. E'zel kapcsolatosan foglalkozott az elöljáróság a testület kiváló pénztárosá­nak Uhrin Andrásnak a jubeliumával is. Uhrin András 25 év óta pénztárosa az testületnek. Az elő.járóíág elhatározta, hogy a közgyü és napj tn ünneplésben fogja részesíteni Uhrin Andrást. A köz­gyü és az ünnepség tartamára di-zköz­Pedig a pénzt már elverte sz* pen, az utolsó ezresig. Ezzel az utolsó ez­ressel azután ő is rágyaj ott az utolsó szivarjára, akárcsak az apja. M^rt bizony ő is gavallér. De tovább már nem követte apja nyomdokait, mert neki felesé e, apró gyermekei voltak. S b r igazi gavallér volt, de api is volt. Síerette a gyer­mekei*. S most érezte különösen, mi­kor a szép vagyonból nem volt egyt.be, mint a 30 hold föld a laposon, meg a virágoskeries házikó. Nagyapó tehát mikor elszívta az utolsó szivarját, felkelt és hazamén'. S tttől fogva sohase látták Nagyapót a korcsmában, sem társaságban, hanem ól* a gyermekeinek, meg az unokáinak, meg a virágainak, szegényen, de bol dogan. És n m ment el többet sohasem nagyan 1 ^ mellől, hatvan esztend ig. Kimegyek a kertbe, olyan furcsa mos: minden, hogy nem Já;om Nagy­apót árván maradt virágai között. Kis fiam odatötyög hozzám, kezéb9n a Nagy­apó kampós botjával. — Papi kéjem, itt a Nagyapó bolj i, ha hazajön, odaadom neki. . — Ed s bogaram, nagyapót ne várd, nagyapó elment messze, nagyon messze s többé vissza nem jön. — D hogyis — mondja a kis gyer­mek - vissza fog jönni. — Igen, — mondja nagyanyó és könnyel telik meg sztp kék szeme ­nagyapó vissza fog jönni, mert nem hagy el engem, mert nagyapó gavallér ember. gyűléssé alakul át. Elhatározta az elöl­járóság azt is, hogy az ipirtestü'et ülés­tarmo számára megfested Uhrin András arcképét és a közgyűlés napján társas­vacsorát rendez tiszteletére. H-o r v á t h Mihály jegyző ezúton a tagforgalmi jelentést olvassa fel, mely szerint január végén a testület tagjai­nak száma 768 volt. Iparigazolványt csak egy ember nyert: Schenker János fegyvermüves. A tanoncok száma 583 volt január végén, decemberben pedig csak 575. Tanoncszerződóst kötöttek 11-et, fel­szabadult 14 tanonc és tanoncszerző­dést felbontottak ötöt. Az érkezett ügyiratok közölt neve- I zetesebb és a közt is érdeklő egy sem volt. Azoknak a bemutatása illetve is­mertetés után Timár Endre az elöljáró­sági ülést berekeszti. Reformok a katonai szolgálat terén A honvédelmi miniszter a vármegyéhez. Mióta az uj véderőtörvény, ha ne­héz viszonyok között i*, ker s'tül ment a parlamentben és életbe is lépett: az­óta egymásután érkeznek a honvédelmi miniszteriői a törvényt kiegészítő, ma­gyarázó rendeletek,; amelyekj gyökere­st bbnól gyökeresebb reformodat tartal­maznak, u.ynogy nemsokára teljesen át fog alakulni a katonai szolgálat. Az uj véderő örvénynek nagyon sok hu­már.u üdvös r rdelkezése van. Külö­nösen a katonai szo'gálat alól való ment* sités terén vannak hasznos újítá­sok. Most a/, ekinek valamelyes jogci­it.ük var, s okkal könnyebben mentesít­heti ma^ót a kalon i szolgálat alól, mint régebben. Akáihány leirata érke­zik Bókósmegyéhoz a honvédelmi mi­niszit rtö 1, mird syik tartalmaz valami ujabb üdvös reformot, amelyek közül eayik sem áll ellentétben a löivóny szegemével. Az kü őrben meg sem tör­tónh tik, m. rt a miniszteri rendeletek­nek mindig a törvény alapján kell ál­laniok. A honvédelmi miniszter legutóbbi leiratában levő uj intézkedéseket az alábbi ikban ismertetjük: Mindjárt elől a fölös számban be­sorozott újoncokkal foglalkozik, akikre vonatkozólag pedig már több rendelet érkezett a vármegyéhez. Mult VE sárnapi számunkban is ismertettünk egy ilyen rendeletet. A fölös számmal besorozot­takat a régi törvény nem is ismerte, az uj törvé-ny azonban igen sok üdvös rend-^kezéseket foglal magában azokra vonatkozólag. Legfontosabb ezek között az, hogy a fölös számmal besorozottak 4 százaléka póttartalékba helyezendő át, ha erre valami csekély kis jogcímmel rendelk'-znek. És nagyon meg van könnyitv * az áthelyezés. Legutóbbi le­iratát) n p Idául aként rendelkezik a miniszter, ho^y a fölös számuaknál a hozzátartozók kerese,képtelenségének igazolására sinc en szükség, mert a bizo tság anélkül is figyelembe veszi az áthelyezés iránti kérelmeket. E ég csak annak az iga olása egy anyakönyvi ki­vonattal, hogy az apa betöltötte a 65 életévét, vagy p dig meghalt, akkor a bizottság mindjárt családfentartónak tekinti a fö'ös sz mmal besorozottat és átteszi a pó tartalékba. A törvény a 65 éves embert már keresetképtelennek tekinti. Azzal nem törődik egyáltalában, hogy az illető életerős, munkabíró em­ber is lehet. A bizottságok a póttarta­lrkba való helyezések alkalmával az ö-szes vi-zonyokat mérlegelik ós azért megy olyan könnyen az áthelyezés. Az idén is minden ez iránti kérelmet telje­sített a Csabán működő bizottság. Nem utasított el egyet sem, ha csak volt valami kevés jogcím. Kü.ön intézkedést fog al magában a leirat a tanítókra vonatkozólag. Az uj víderőtörvény nem valami üdvös a ta­nítókra nézve. Ezelőtt ugyanis csak két hón;.pot k illett szolgálniok és azt is nyáron, amikor nem volt diligencia, te­hát ráért k. Az uj törvény egyéves ön­kéntes kkó avanzsiroztatta őke f, tehát most már egy évet kell szolgálniok. Ezt a tartalékos tisztek szaporítási miatt rendelte igy az uj törvény. Mos 1, aztán a minis/ter elrendelte, hogy azok a ta­nítók, akik a régi törvény alapján, te­hát az uj törvény életbeléptetése előtt soroztak be, csak két hónapot kötele­sek szolgálni. Ennek a vége egy csomó szabadságolás lesz, mert az októberben bevonult tanitó egyéves önkéntesek leg­nagyobb része olyan, akiket még a régi j törvény alapján soroztak be. Hasonló- i képen két hónapot, vagy helyesebben j mondva 10 hetet kell szolgálniok a gyógypaedagógiai tanároknak is Ei utóbbi különben Bákósmegyót nem na- I gyon érdekli, mert itt gyógypaedagógiai j tanárok nincsenek. Ezek a honvédelmi miniszter leg ujabb reformintézkedései, amelyek is­meretére szükségük van azoknak, akik még nem voltak, hanem csak lesznek a császár katonái. Pénzhamisítók Békésen. Leleplezte őket a osabai rendőrség. Szép sikere volt a héten a csabii rendőrségnek, aaiojyre miltán büszke is lehet. Nagy ügyességgel kinyomozott ós nyakonc-tipett egy később könnyen veszedelmessé válható pénzhamisítót, a kinek nemsokára a gyulai törvényszék előtt kell számolnia a bűncselekményért. Még az a szerencse, hogy az ipsa újonc, tehetséges kezdő volt a pónzhamitás te­rén, mert különben Békést ós Csabát már elárasztotta volna hamis pénzzel. Még csak keveset, néhány koronát és husz fillérest hozott forgalomba. Meg­próbálkozott 5 koronások gyártásával is, de bizony az magas volt neki. Nem sikerült a szódás üvegek ónját ötkoro­násokká átvarázsolni. A korona ós husz­fillóres gyártás azonban ment, mint a karikacsopás. Ott kezdődött a bűnügy, hngy egy Romacsinszki nevü fiatalember egyik hetipiac alkalmával hamis 1 ko­ronásokkal és huszfillóresekkel akart fizetni. A hamisítványok nem voltak va­lami sikerültek, úgyhogy a kofa észre­vette, lármát csapott és Romacsinszki rendőrkézre került. — Hol vette ezeket a pénzeket — kérdezte tőle Horváth István rand­őrfőbiztos. — Ea is csak ugy kaptam. — Kiiől ? — Egy ismerősömtől, Vágási Pétertől. — Hol lakik az ? — Békésen. — Hát az hogy jutott hozzá ? — Tetszik ludni, ő csinálja. Látva, hogy nagyobbfajta bünügyről van szó, Horváth István főbiztos alapo3 kihallgatás alá fogta Romscsinszkit. — EQ még Petrozsínyből ismerem Vágásit — mondta Rjmacsinszki. - Ott dolgoztunk együtt. Egyszer adtam is neki 10 koronát kölcsön, de még most sem fizette meg. Egyszer aztán meg­sokaHottam a vtrakozást és irtam neki a pénzért. Nekem is kellett. Erre ő azt válaszolta, hogy menjek ótal hozzá Békésre, va ami nagyon fontosat akar mondani ós meg lesz a pénz is. EQ átmentem abban a hiszemben, hogy megadja a pénzemet. De csalódtam. Ehelyett azzal állott elő, hogy csinál­junk hamis pénzt, mert ö ért hozzá. Én Cjak azt válaszoltam, hogy meg­nézem, hogy csinálja. — Végignézte? — Igen. Gipszporból pépet csinált azt beleöntötte egy gyufaskatuiyába és belenyomta a jó koronást, amelynek a képe ott is maradt. A másik oldalával hasonlóképen csinált egy másik gyufás­skatuiyában. Aztán összeillesztette a két lenyomatot, megfúrta ós valami ólom­ból kóozült do got öntött be a lyu'-on keresztül. Ilyen eljárással csinált az ón jelenlétemben 7 korona értékű 20 fillérest. Másnap a babájával, Sima Ju'csával értékesítettük is a hamis hatosokat a békési piacon. Később csinált koronásokat is, amelyekből ne kiváló bor- és lithiumos gyógyforr áte v**- fe Miyi|^j«ksái, kferonyRél, czrtMtatsgtéfaéi, virhmyeéi, emés*­tési 64 tétofztei tzensk ^nrtj&ísái kitfa* katím. ftnfccato maextts ovujnfc. kem átadott 8 darabot azzal, hogy itt, Csabán értékesítsem. Da nem sikerült. E fogtuk a legelső alkalommal. Horváth István főbiztos e vallomást jegyzőkönyvbe foglalta ós folytatta to­vább a nyomozást. Átment Békésre és házkutatást tartott Vágási lakásáu, aki egészen meg volt rőkönyödve, mikor megtudts, hogy el van titka árulva. A lakáson nagymennyiségű gipszet ós önfejnálküli szódás üveget talált. A föl­dön hevert egy gipszdarab, amelybe öt koronás volt belenyomva. — Azt nem tudtam csinálni — mondta Vágási, aki bevallott töredel­mesen mindent — mert sok massza kell hozzá, az pedig tönkre teözi a gipszet. — Mióta gyártja maga a pénzt ? — kérdezte a főbiztos. — Nem régóta, — volt a felelet, — Petrozsónyban tanultam a téglagyárban egy Adorján Béla nevü légiagyári felűgyelőtő 1, akivel együtt dolgoztam. De ott én nem csináltam pénzt, csak idehaza jutott eszembe. Adorján tanított meg arra is, hogy a masszát hogyan és mikből állítsam elő. Az ilyképen gyorsan elcsípett és mindent beismerő Vágásit Horváth Ist­ván főbiztos feljelentette a gyulai kir. ügyészségnél. KróniKa. Szomorú az én életem fikármerre járok, Egy zugot, egy csöndest, némáit Sehol se találok. Mert mindenütt csak azt hallom, fiz van a beszédben, Hogy Désynél a biróság Levizsgázott szépen. Másról szó sincs Naiv jogász Csak ezt pertraktálja, fi gyerek is csak Vázsonyi Nevét kiabálja. Sőt talán a csecsemő is Erről motyog nékem, Amikor a kacsójával Karmolássza képem. Bizony, bizony, a Désy-ügy­Több már, mint a Balkán, Nem törődnek most avval, hogy Mit csinál a Szultán. Gyilkolhatnak ezer béget, Meg százezer bolgárt, Ez az ügy már nem izgatja Itt a magyar polgárt. Désy, Lukács, meg Vázsonyi Vannak előtérben, Hogy mi;'rt, az nem is csoda, fizt én nagyon értem: Fáj azoknak, kiknek elég Sohse volt a jóból, Hogy potyán nem részesültek Áz öt millióból Ha belőle kaptak volna, Szépen hallgatnának. Nem beszélnék keservüket El most fűnek-fának, Élveznék az ezreseket, fikár ahogy én itt, És szamárnak bélyegeznék Vázsonyit, me.g Désyt. De elég már. Most szidom a Fecsegőket rendre 5 Guy ur a fecsegő cim lm, ráillik kendre. Beszélhetne másról is már: fi holnapi napról, Gyulán sok bölcs megyeatya Jön össze majd akkor. Beszélgetnek, tanácskoznak, Mint máskor is tették, Egyik-másik meg is ereszt Egy pár teringettét, fizután meg jön a „Komló" Hol ázik a gége, És nagy, bölcs mondásoknak Becsipés a vége ügy kell lenni. No de hiszen Mért lenne másképen, Hisz eleget uszkálunk a Bánat tengerében. Kell egy kicsit felejtnünk is, Vigadnunk is néha És olyankor — sokan tudják — Én se vagyok —- néma . . . SCHILTIf Á60ST Guy,

Next

/
Oldalképek
Tartalom