Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-05-25 / 41. szám

Békéscsaba 1Q13 május 18. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 3 kiszállani Gerendásra rendelés céljából Igaz, hogy Csabát a mulasztás vádja nem terheli, mert mindent elkövetett a gerendásiak ebbeli óhajának teljesíté­sére. Külön tanyai orvosi állást akart rendszeresíteni. A beszerzett adatok alapján azonban ez olyan óriási költ­ségbe került volna, hogy nem birta volna el a község. Egyrészt a megfe­lelő orvosi lakás emésztett volna fel nagy összeget, másrészt nagy fizetést kellett volna adni az orvosnak. És még ilyen körülmények között is kétséges volt, hogy vájjon kapott volna-e a köz­ség orvost a mai nagy orvoshiány ide­jén ? Hiszen tudjuk, hogy a megye né­pes nagy községei is milyen nehezen kapnak orvosokat a belterületre is. Gyak­ran évekig kell orvos nélkül szűkölköd­niük. Az orvosok a városokat keresik, ott telepszenek le inkább, községekbe, különösen pedig pusztára nem szívesen mennek. Ezzel tisztában vannak a gerendási elégületlenek is. Ennek dacára számos aláírással olyan értelmű kérvényt nyúj­tottak be a belügyminiszterhez, hogy engedje meg Oerendás önálló nagyköz­séggé való átalakulását. A kérvényben hivatkoznak Gerendás jelentékeny né­pességére, nagy kiterjedésére, a Csabá­tól való távolságra és főként arra, hogy Csaba becsapta őket, nem adta meg, amiket igért, főként pedig az orvosi ellátást nem reformálta. A gerendásiak a kérvényt az alan­tas fóramok megkerülésével közvet­lenül nyújtották be a belügyminiszter­hez, aki természetesen nem hozott azonnal döntést, hanem leküldötte a kérvényt a vármegyéhez további eljárás céljából. Most tehát Csabának ismét sarkára kell állania, ha meg akarja gátolni Ge­rendás elszakadását. A miniszterhez intézendő felterjesztésben ki kell fejteni, hogy az önálló községgé való alakulást csak egy örökké elégedetlen frakció akarja, a nagy többség távol áll az akciótól, amelynek esetleges sikere csak nagy terhet róna a gerendásiak vállára. Mert akkor jóval nagyobb adót kellene fizetniök, mint most és hely­zetük semmivel se lenne előnyösebb. Közigazgatási kirendeltségük úgyis van már, amely elintézi községi ügyeiket. És ez nekik elég. Önállósítás esetén egész tisztikart, elöljáróságot kell tar­tamok és fizetniök. Aztán az orvos­kérdés. Ne higyjék a gerendásiak, hogy ha faluvá lesznek, csakúgy repülnek oda az orvosok. Ha olyan rendezett nagy községek, mint Körösladány, Kö­röstarcsa, Békésszentandrás csak évekig tartó várakozás után, mindenféle elő­nyök ígérgetésével tudnak csak orvosra szert tenni, hogy remélheti Gerendás azt, hogy azonnal kap orvost! Nagyon vérmes reményüek azok az atyafiak, akik az önállósítás mellett kardos­kodnak. De a belügyminiszternek nem lehet megengednie Gerendás önállósítását azért sem, mert ez az elszakadás nagy veszteséget jelentene Csabára nézve. Ez a város rohamos fejlődésnek indult, erőforrásainak tehát inkább a szaporí­tására van szükség, mint kevesbitésére. Gerendás elszakadása jóval visszazök­kentené Csabát a fejlődés utján, ezt psdig bün volna a kormányzatnak elő­mozdítani. Az elégedetlen gerendásiakat nem izgatja más, mint az orvoskérdés. Ha erre a jelenleginél kielégítőbb meg­oldást keres ős talál a képviselőtestület, bizonyára el is hallgatnak és nem fog­nak ilyen utópisztikus álmokkal elő­állani, amelyeknek a netaláni teljesü­lése csak rájuk nézve volna a leghát­rányosabb. Pár szó a gyulai városháza golyók, égett a mező. Félelmetesen nagyszerű látvány volt a tűzben hul­lámzó kalásztenger, amely mint egy végeláthatatlan vörös fátyol zizegett a szélben. A huszároknak is vissza kelleti huzódniok és magukkal vitték a szép fiatal leány holttestét, kosarát, borát. Amikor aztán megpihentek, kard­jukkal sirt ástak a hős markotányos­nőnek és gyászdalt énekelve, beiete­mették a megcsonkított leányt. Rózsika sírjára nem tűzhettek keresztet, de ott volt az elesett huszár törött kardja, azt tűzték melléje, aztán egy kihűlt ágyú­golyót tettek rá sírkőnek. — Jertek barátaim halotti torra, — szólt könnyeit törülve Rózsika vőle­génye, aztán sorra adogatta köztük a leányka boros csuioráját. Az italtól sirva vigadó hangulatba jöttek. Körülülték a frissen hantolt sirt, aztán elénekelték fölötte Rózsika ked­venc nótáit. A kürtösök is odajöttek s mivel Rózsika legjobban szerette az ébresztő méla-akkordjait, a trombitások mély érzéssel, panaszos sírással elfújták fölötte az ébresztő mólabus dallamát. Hanem a szegény kis Rózsika nem pattant fel többé, nem szaladt végig a puszta földön alvó századok előtt és nem kiáltotta csengő nevetéssel: — Ti lusták, még se keltek? Nem halljátok az ébresztő hangját?! Rózsika már csendesen pihent a jó puha anyaföldben, amelyet jobban sze­retett az édesanyjánál is, akitől bucsu nélkül ment el, hogy a honvédek szen­vedéseit enyhítse, felvidítsa őket, ha busulnak, megkacagtassa őket, ha vidá­mak. Sokszor verőfónnyó varázsolta köztük a komor hangulatot és dalolva ment értük a halálba. És hány ilyen névtelen hősnője volt a szabadság­harcnak 1 A sasokkal repültek a ga­lambok is a dicsőség vérmezője fölött. — Gyulai levél. — Kaptuk és minden kommentár nél­kül közöljük az alábbi szerkesztőségünk­höz érkezett cikket: Régóta vajúdó közérdekű kérdés nyer megoldást a gyulai városháza ki­bővítése által. Ez a munkálat még a folyó évben kivitelre fog kerülni. Ugy értesülünk, hogy a tervezéssel megbízott gyulai építőmesterek a na­pokban számoltak be munkájuk ered­ményéről a képviselőtestület kebeléből e célra alakított bizottságnak, amely a terveket kivitelre alkalmasnak találván, a tervezőket a további teendőkkel is megbízta. A bemutatott tervek szerint a jelen­legi városház homlokzata tetszetősebb külsőt fog nyerni s egyszersmind az udvar két oldalán két szárnyépület épül, mely lenyúlik a Körösp°rtig. A régi épület keleti részén levő kapu helyett egy gyalogjáró ut lesz, mely a Város­ház-utcát a Körös-parttal fogja össze­kötni. A kapu mellett a régi épületre tűzoltó torony épül azzal a hivatással, hogy a tüzőri szolgálatot tökéletesebbé tegye. Az igy 300—350000 korona költ­séggel kibővített városházban az összes városi hivatalok elhelyezhetők lesznek. Az ügyes-bajos közönség ós tisztvi­selők szempontjából örülünk a kérdés dűlőre jutásának. De örömünk nem teljes, belevegyül egy bántó, elégület­len akkord. Ugy érezzük, mintha a be­mutatott tervek szerinti ópitkezis a vá­ros érdekét nem minden irányban eló­gitenó ki. Ez az építkezés a várost nem fogja egy lépéssel sem előbbre vinni: ez csak egy szükséges rossz, a helyzet­tel való megalkuvás. Mi szeretnénk a régi épület mellé még utcai frontot ragasztani azzal a célzattal, hogy amikor a város pénzé­vel egy közvetlen hasznot nem* hozó épületet létesítünk, szolgáljon legalább ez az épület a város szépségének eme­lésére, — ha már a közvagyon egy tekintélyes összegét egy kamatot nem hozó ingatlanba fektetjük, legyen ez a befektetés olyan, hogy az éveken át I veszendőbe menő kamatok egykor mégis megtérüljenek az ingatlan érté­kének tetemes emelkedése révén, — ha már a tarthatatlan állapotok minden­képen arra kényszerítenek, hogy épít­sünk, építsünk ugy, hogy az épületnek minél nagyobb legyeu a kereskedelmi értéke. Képzeljük el, mennyivel szegényebb lenne az Erdélyi Sándor-ut, ha a tör­vényszéket egy negyven méter utcai fronttal biró telekre szorították volna és milyen lenne a törvényszéki épü­let ?.. . Nem sokkal szebb, mint a mostani városháza. Természetesen mi szidnók azokat, akik ehez hozzájárultak. Ilyen megérdemelt korholásban lesz részünk nekünk is, ha megengedjük, hogy szük udvarra szoruljon az az épület, mely hivatva van a várost ép ugy emelni, mint ahogy emeli a város szépségét a törvényszéki palota. És vájjon miért mondanánk le er­ről a sokkal előnyösebb és szebb meg­oldásról ? . . . Ha ceruzát veszünk a kezünkbe és egy kis számitást csinálunk, arra az eredményre jutunk, hogy az utcai fronton való építkezés épen nem drágább, mint az udvari szárnyak léte­sítése, mert a telekvételre szükséges összeg az építési tőke apadása folytán megtérül. Ugyanis nem kell lebontanunk a kapu feletti részt, sőt a kapualjat is zárt helyiségekké alakithatjuk; nem kell a köröspart közelébe mennünk és ott igen mély alapokba temetni a pénzt, hanem jó talajon alapozhatunk. E mellett sike­rülhet szerencsésebb alaprajzi megol­dást találnunk, kevesebb sötét helyiség­gel és ennek folyományaként kevesebb uj localitással. Kötelességünknek akarunk megfe­lelni, mikor ezeket a dolgokat az utolsó órában a közönség eló visszük ós kér­dezzük: Mikor szolgáljuk jobban a vá­ros jelen és jövő érdekét: akkor-e, ha a mielőbbi megvalósulás érdekében sza­bad folyást engedünk az udvari megol­dásnak, vagy pedig akkor, ha felfogva az utcai front meghosszabbításában rejlő kereskedelmi, városfejlődési ós repre zentácionális előnyöket, uj vágányokra tereljük a kérdést és kimondjuk, hogy a város érdekét legjobban az a megol­dás szolgálja, mely az emelendő uj épü­letrészeket a régi épület mellé, az utcára helyezi és ezzel szép épüleiben szegény városunkat lényegesen csinosítja — ki­mondjuk, hogy ez a megoldás a helyi­ségek gondos és takarékos elrendezése, a bontásoknak minimumra redukálása ós a külső kiképzésnek monumentális egyszerűséggel való tervezése esetén többe sem kerül. Még azt a szerény megjegyzést füz­zük az ügyhöz: hogy a költségek apasz­tása azáltal is elérhető volna, ha a rend­őrség az épületből kihelyeztetnék. Ez a hivatal ugyanis már a legközelebb jövő­ben államosítva lesz, vagyis nem fog a városi hivatalokhoz tartozni. Nincs tehát indokolva, miért költsön a város ennek a hivatalnak az elhelyezésére, mikor an­nak egy külön állami rendőrpalotában való elhelyezése sokkal kívánatosabb ós a városra is előnyösebb. Ezek után a városatyák és szak­emberek teendője következik, akiket arra kérünk, hogy tervezéseikben ós határozatukban helyezkedjenek a dol­gok magaslatára Ennek a városnak nem adatott meg, hogy egyik óv mu­lasztását nagy összegekkel ós nagy szerencsével a következő óv helyre­hozhassa; ennek a városnak minden követ okos előrelátással és bölcs meg­fontolással kell elhelyezni, hogy a ha­ladás utján megmaradhasson, ennek a városnak csekély anyagi ereje csak nagy szellemi gazdaság mellett képes hatalmas munkára izmosodni. Egy gyulai. A Békésmegyei Altalános Szerdán délelőtt tartotta a Békés­vármegyei Tanitóegyesület Békéscsabán a városháza nagytermében rendes évi közgyűlését. Az egyesületi élet iránt nagy most a tanitóság érdeklődése. A fizetósrendezósi törvény most már szen­tesítve van, az iskolák államosítása az érdeklődés központja. A közgyűlésen igen élénk volt a hangulat. A legna­gyobb érdeklődést C z a b á n Samu nagyszénási tanitó indítványa váltotta ki. Az indítványozó igen jeles szónoki készséggel bir és megokoló beszédében nagyon is éreztette, hogy az ellene el­rendelt fegyelmi nagyon bántja és ez még több polgári szókimondásra ser­kenti. Czabán beszéde után nagyon is megcsappant a hallgatóság. A közgyűlésről tudósításunk a kö­vetkező : A közgyűlést megelőző napon dél­után 2 órakor az áll. elemi iskolában kiváló bór- és lithiumos c gyógyforráto * fcély«§taj«knál, kfozvénynél, cak«rtota«<égiél, v§rhe**séi. mim­téd & Wt« ré >l tzmitit tanrtjalaál titUt hatáaa. Tsmssnte nmsvte smiyaTfc. I6HVLTIS ÁCOST Y. rc igazgató bizottsági gyűlést tartott az egyesület. Itt a Tanítók Háza szobaala­pitványainál megüresedett két alapít­vány helyet töltötték be ós a közgyűlé­sen tárgyalandó indítványokat vitatták meg. iüSte ismerkedési összejövetel volt a Próféta vendéglőben. Szerdán reggel a vármegye minden községéből sereglettek a tanítók a vá­rosháza felé. Uhrin Károly elnök fél 9 órakor nyitotta meg az előórtekezle­tet, melyen a gyűlés tárgysorozata vég­leg megállapítást nyert, továbbá pénz­tárvizsgáló ós jelölő bizottságok küldet­tek ki. Pont 9 órakor nyitotta meg az el­nök az igen látogatott közgyűlést, me­lyen M i k 1 e r Sándor tanfelügyelő, dr. Horváth Dezső s. tanfelügyelő, Zsilinszky Endre dr. és Kiss László főszolgabiró vettek részt. A csa­bai egyes egyházak papjaikkal képvi­seltették magukat a gyűlésen. Elnök megnyitó beszédében rámu­tatott mindarra, ami a tanítókat a múlt­ban foglalkoztatta. Sajnálja, hogy a ta­nítói fizetésrendezóssel nem teljesültek a tanitóság reményei. Kéri a kartársa­kat, hogy ez a munkakedvet ne lohasz­sza le, hanem bízzanak továbbra is egy jobb időben. Üdvözölte a vendégeket és a megjelent tagokat. A békéscsabai Rudolf-főgimnázium átirata, melyben a tanítókat melegen üdvözli, örömmel szolgált tudomásul. P e t z József egyesületi főjegyző felolvasta jelentését az egyesület évi működéséről, melyben mozaikszerűen összevonta mindazt, amit a megyei ta­nitóság ez óv alatt a népnevelés terén tett. Az egyes járáskörök működését vá­zolva, kiemelte azt a tevékenységet, me­lyet a tanítók a tanítás gyakorlati mód­szerének javítása érdekében kifejtettek. Majd elparentálta az elhalt kartársakat. Jelenleg az egyesületnek 309 rendes tagja van. A főjegyző jelentése végén indítványozza, hogy kérje meg az egye­sület az Országos Szövetséget, hogy a tanítói nyugdíjügy revízióját szorgal­mazza. A jelentés révén kimondotta a köz­gyűlés, hogy a tanitóság szívesen fog­lalkozik az analfabéták tanításával, csak­hogy a tiszteletdíj 200 koronánál keve­sebb ne legyen. Az analfabéták tanítá­sára az Országos Közművelődési Tanács kérte fel a tanítókat. Miután a szeghalmi járáskör kevés tagjaira való tekintettel kellő munkás­ságot kifejteni nem tud, a békési járás­körhöz csatolták. M a z u r e k Ferenc gyulai állami iskolai tanitó a „Kisegítő iskolák"-ról értekezett igen érdekesen. Előadó ezen a téren nagy szakértelmet árult el. Ez a téma élénk vitára nyújtott alkalmat, mert a kisegítő iskolákra égető szük­ség van, amely iskolákban a gyenge tehetségű tanulók nyernének megfelelő tanítást és nevelést szaktanító és orvos felügyelete mellett. P a u 1 o v i c s József orosházi ál­lami elemi iskolai igazgató-tanító az „Eötvös-alap" uj alapszabályait ismer­tette, kérve, hogy a kartársak saját jól felfogott érdekükben lépjenek be az alap kötelékeibe. Azután a Magyarországi Tanító­egyesületek Országos Szövetségébe vá­lasztotta meg a kiküldendő képviselő­ket a közgyűlés. A közgyűlés az indítványok során S z o t y o r i István gyomai tanitó olyan értelmű indítványát, hogy betegsegélyző intézetet és üditő telepeket létesítsen a tanitóság, tudomásul vette. Czabán Samu nagyszénási áll. tanitó indítványa, hogy tudniillik az egész népoktatási törvény revidiáltassék, uj alapra fektessék, a tanítók pragma­tikája, a tanítók minősítése változtassák meg : nagyon élénkké tette a közgyű­lést. Ezen indítványt a benyújtó hosz­l szabb, tartalmas beszéddel indokolta , meg, melyet a közgyűlés feszült figye­lemmel hallgatott. Az indítvány röviden ez volt: 1. A népoktatás az egész vonalon j államosítandó. 2. A felekezeti hittan az iskolából az egyházak körébe utalandó. A nép­iskolában világi tanítók által általános emberi erkölcstan tanítandó. 3. Az iskolába való járás szigorúan keresztülviendő. A tankötelezettség 8 évessé, teljesen ingyenessé teendő. 4. A tanítóképzés is teljesen álla­mosítandó. 5. A pragmatika megalkotásában sarkalatos elvnek tekinti a tanitó pol­gári jogainak biztosítását. Az indítvány második pontja nagy vihart támasztott és az elnök többek kérése folytán e pont el- vagy el nem fogadása fölött titkos szavazást rendelt el. A szavazás eredménye az volt, hogy 63-an Czabán indítványát teljes egészé­ben, 41-en pedig az igazgató-bizoiiság

Next

/
Oldalképek
Tartalom