Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-05-25 / 41. szám

4 BÉKÉSSMEGfYEI KÖZLÍNl Békéscsaba, 1913 május 11. módosításával fogadták el és így az indítvány minden pontját elfogadták. Dr. Horváth Dezső s. tanfelügyelő indítványozta, hogy báró Eötvös József f. é. szeptember hó 13-án száz éves születése évfordulóján a megye tanítósága emlékünnepélyt rendezzen. A közgyűlés ezt az indítványt lelkes örömmel elfogadta. T a n t ó József a „Nemzeti Kultura" cimü folyóirat támogatását kéri. Tudomásul szolgált. A pénztáros évi jelentését és a jövő évi költségvetést a közgyűlés elfogadta. Ezzel a gyűlés véget is ért. A községi jegyzői nyugdijválasztmány ülése. Zárszámadás. Érdekes határozatok. Békésmegye községjegyzői nyugdijválasztmánya, amikor összeül, rendesen egy-két nyugdíjazási ügyben szokott határozatot hozni. Annál tartalmasabb ós gazdagabb volt az Ambrus Sándor alispán elnöklete alatt lefolyt legutolsó ülés, amelyen számos érdekes tárgy szerepelt. Mindegyikre vonatkozólag hozott a választmány határozatot, de ezek tulajdonképen még csak javaslatok, határozatokká csak a törvényhatósági bizottság jóváhagyása után emelkednek. Mivel azonban a törvényhatóság nem szokott a nyugdij-választmány gondosan ós a körülmények kellő mérlegelésével készült javaslatain változtatni, bátran tekinthetjük azokat már is határozatoknak. A választmányi ülés tárgyairól az alábbi tudósításban számolunk be: Körösladány korán elhunyt főjegyzője, Such István özvegyének nyugdiját évi 1060 koronában állapította meg a választmány. Ez a nyugdij soknak egyáltalában nem mondható, de az elhunyt főjegyző szolgálati idejét figyelembe véve, a választmány nagyobb nyugdijat nem állapithatott meg. Kalandra Gyula segédjegyzö özvegye szintén nyugdíjért folyamodott. A választmány azonban nem teljesíthette a kórelmet, mert Kalandrának elhalálozásakor még nem volt öt szolgálati éve. A szabályrendelet értelmében pedig a jegyzők özvegyei csak akkor tarthatnak nyugdíjra igényt, ha férjük legalább öt évig szolgált. Két községi segédjegyzö, akiket az idén választottak meg más vármegyékből, az iránt folyamodtak a választmányhoz, hogy nyugdijukba számítsa be a más vármegyékben eltöltött szolgálati idejüket is. A választmány a kórelmet csak részben teljesítette, amennyiben olyan értelmű határozatot hozott, hogy a segódjegyzők csak akkor tarthatnak igényt más megyékben eltöltött szolgálati idejük beszámítására, ha Békésmegyében legalább 10 évet szolgálnak. Mert könnyen megeshetik, hogy egy-két óv múlva máshová választják meg őket és eltávoznak a vármegyéből. Egyik segédjegyző 1500 korona kölcsönt akart felvenni a nyugdijalapból. A választmány a kölcsönt nem adtá meg, mivel a segédjegyző csak egy házat jelölt meg fedezetül. Azt pedig a jelenlegi viszonyok között a választmány nem találta kellő biztositóknak. Á nyugdijalap zárószámadása elég jó eredménnyel végződött, amennyiben dacára a mult évi meglehetősen sok nyugdíjazásnak, nincsen deficit. A zárószámadás deficit helyett 880 korona fölösleget tüntet fel. É fölöslegből a választmány két szegény jegyzőözvegynek 100—100 korona segélyt utalványozott ki. Két ugyancsak szegény jegyzőözvegy az iránt folyamodott a választmányhoz, hogy részesitse gyermekeiket tanulmányi segélyben. A választmány a kórelmék ügyében nem hozott határozatot, mivel a folyamodványok nem voltak kellőképen felszerelve. Visszaadta tehát kelíö felszerelés céljából az özvegyeknek. A kis cseléd tragédiája. Széngázzal megmérgezte magát. Tipikus cselédtragédia. A faluból a városba került cseléd tragédiája. Az akáclombos, csöndes falukban, egyszerű, tiszta erkölcsű nép között nagyon sok kislány szövögeti az álmokat a városi életről. A városról, ahol finom uri nép lakik, diszes, cifra hajlékokban, ahol szépséges uri dámákat elegáns gavallérok oldalán tovalebbenn az utcakon, ahol fényes kirakatokban lehet gyönyörködni, ahol van színház, ahol a szegény lányoknak is nyilik mindenféle szórakozás, nem unatkoznak, mint a fehérremeszelt nádfödeles házakban. Ha valamelyik ismerősük hazakerül a városból, bámészkodva hallgatják, amiket beszél. Olyan az nekik, mint a legszebb tündérmese. És a lelkük megtelik ujabbnál ujabb álmokkal, a szivük vággyal ós mennek, mihelyest felcseperednek a városba a csendes faluból, az egyszerű, tiszta erkölcsű nép közül. Csak aztán, mikor a tömkelegbe lépnek, mikor üde hamvas arcuk a bókok özönétől pirul, mikor csalódnak, szenvednek, akkor sírnak vissza az akáclombos kis faluba és akkor következnek be a cselódtragédiák. Ez lett a sorsa K o c s ó Esztinek is. A szép kis falusi virágszál Kótegyházáról került be Gyulára. Gyulán legény is, katona is van bőven, akik vadásznak a szép lányokra. Esztinek is hamar akadt udvarlója, minden ujjára kettő. Goldstein Mór kereskedőnél szolgált. Mikor leszállott az alkony, valóságos búcsújárás volt ahhoz a házhoz. Ha kitette a lábát az utcára, háromnégy kísérője is akadt, akik mind neki hízelegtek, neki tették a szépet. Eszti valósággal lázban volt. Szép, hamvas arca kipirult, a szive hangosan dobogott. Nem is lehet csodálkozni azon, hogy szerelmes lett abba, amelyik legcsinosabb volt a legények közül ós legszebben tudott beszélni. A cselédszerelmek, mindenki tudja, milyenek. Az Esztié is olyan lett. Egyszer csak elkezdett szomorkodni, siránkozni. A barátnői, akik keresztül estek már az ilyen dolgon, vigasztalták. De Eszti folyton cs?k azt hajtogatta: — Én igy nem kerülök az anyám elébe ! És nem is került. Szerdán este, mikor már mindenki lefeküdt a háznál, lehozta a padlásról a kis szónkályhát, bevitte a szobájába, megrakta, meggyújtotta, aztán imádkozott és lefeküdt. És másnap reggel halott fehéren találták meg az ágyában a szép kis Kocsó Esztit. Festmény és rajzkiállitás a Rudoíf-főgimnáziumiban. Nem először rendez a tanintézet növendékeinek rajz- és festészeti munkáiból kiállítást Z v a r i n y i Lajos, a főgimnázium kiváló rajztanára és festőművésze. A mostani kiállítás sem marad mögötte az eddigieknek; gazdag az a szorgalom és tehetség szép munkáiban. A közönség, mely bizonynyal nagy számban fogja megtekinteni, mert érdeklődését az üzleti kirakatokban elhelyezett, ügyesen tervezett és festett plakátok már is felkeltettek: nagyon sok képet is fog vásárolni. A rajzterem tárlattá van átalakítva. A falakon az I—VlII-ik osztály kötelező rajzai vannak elhelyezve. Ha a szemlélő figyelemmel nézegeti ezeket a rajzokat, látja, hogy egyik-másik tanuló a rajzolásban, a tanár kiváló módszere mellett már a negyedik osztályig mily óriásit haladt. A második osztályú Mészáros Jenő és D i s p i t e r János már olajfestéssel is foglalkozik és tájképei, bár másolatok, meglepően csinosak. A harmadik osztályban igen szép számban van tehetséges rajzoló ós igen ügyes ecsetkezelő, ilyen V u k o v i t s Vilmos, Hajdú László, Perneczky Géza, de legkiválóbb : Z v a r i n y i Miklós, a rajztanár szorgalmas ós tehetséges fia, akinek rajzai, kiállított festett virágai ós két városrószlet, nagyon szépek. A negyedik osztály sok rajz és festett képei között feltűnnek Mázán Zoltán ügyes karikatúrái ós Francziszki Dániel szépen stilizált virágai. Az ötödiktől kezdve a tanulók a kötelező rajzon kivül már természet után is rajzolnak ós festenek: tárgyakat, állatokat stb. E négy osztály természet utáni rajzain, festményein szembeötlően látKróniKa. hagy igazság s régi, hogy „Sok megárt a jóból", Hisz hány embert berugat Egy pár liter jó bor I Ezen jár most az eszem, Mikor széjjelnézek, Keseríti lelkemet E pocsolyafészek. fldtál, uram, jó esőt S nincs köszönet benne, Szeretnénk már nagyon is, ha napsugár lenne. Ivott a rét eleget, hem kell viz már annak, R szénáért a gazdák Már is oda vannak. R széna ha tönkre megy, Mit eszik a marha? Takarmány kell, sok pedig Mert a marha falja. R marhák mind ilyenek, Falnak, egyre falnak, S valamennyi nekimegy Rz észtül a falnak. Eledele bár kalács, Csirkecombbal gyakran, hem fog rajta; az esze Óh — leírhatatlan 1 . . . Hogy az ég igy könnyezik, Tudom én azt, mér' van: Sajnálja, hogy a magyar Nem fürdik most zsirban. Mindenfelé nagy a baj, Szörnyű a szegénység, S hogy jobban lesz, oda van Rrra a reménység. Politikánk szomorú, Semmi öröm benne, Magyarország a véghez Mintha közel lenne. Mégis van még egy remény: Itt Kristóffy bácsi, ható, hogy a rajztanár mily kiváló módszerrel tanítja tárgyát. Sok tanitványn.yal nemcsak megkedvelteti a szépmüvésze- j tet, de oly biztos alapra is állítja, amely felüláll a dilletntizmuson. Nagyon sokat ós szépen dolgoztak az V—VlII-ik osz- ; tályosak. Egy kedves leányka: M a z á n Manci, a hatodik osztály növendéke ügyesen festett kályhaellenzőjót bizonynyal nagyon sokan óhajtanák szobadíszül. Az őszi ós téli tájkép diszkrét színezésével s a stilizált virágok, szintén nagyon szép. Klein Géza nagy szeretettel ós tehetséggel vizfestéssel fog-, lalkozott és nagyon szép dolgokat állított ki. A kiállítás hat falát szép táj-, csendélet ós állatképek foglalják el. A hatodik osztályosok közül: Nagy Béla sokat és jót festett. Igen sikerült a két melegedő gyermek másolata. A természet után festett ókigyósi templom ós kastély kellő szinhatással szépen érvényesül. T e r n e y Géza kitűnően fest, kiváló a szinérzóke, mit bizonyít két miniatűr tájképe. Magyar László, M a c z á k András, P a p p József kiállított szép munkáikkal elismerést érdemelnek. A természet után rajzban és festésben a legkiválóbbat Kvasz György állította ki, aki kitűnően választja meg és színezi kópéit. A legtöbb képpel, egy élethűen megfestett férfi arcképpel és igen ügyes karrikaturákkal szerepel a kiállításon Hegedűs Károly. Képein, karrikaturáin látszik, hogy szeret ós kitűnően tud rajzolni ós tehetsége van a festészethez is. Dehát, aki afestőmüvószeti pályát tűzte ki életcélul, annak kell is tudni. Hegedűs bátyja arcképét, táj- ós állatképeit nagyszerűen festette meg, karrikaturáit, akik alakjait ismerik, nagyon találónak ős kacagtatónak fogják mondani. Mindet együttvéve, nagyon sok szépet tartalmaz a kiállítás ós a közönség, mely annak megtekintésével jótékonyságot is gyakorol, bizonyára tömegesen fogja felkeresni. A kiállítás ma vasárnaptól kezdve három napon át van nyitva, hétfőn ós kedden csak délután. A belépti-dij csak 20 fillér, más intézetbeli növendékeknek 10 fillér. Beszédétől majd talán hem fogunk igy fázni. Remélem, hogy melegit, Szebb jövőt fest nékünk, Beszédétől kivirul Hervadt reménységünk. R tanitók is hiszik, Hogy szebb jövőt látnak, Ezért zúgott a fala R vén városháznak. Gyűléseztek ugyanis, Voltak háromszázan, S elfértek egy jókora Asztali tálcában. Mert mindenik ösztövér, Csont, az istenadta: R pénzüket a kormány Katonákra adta. Fizetésük bár elég: Ha spórolni tudnak, Ünnepeken még talán Húsleveshez jutnak. Rzért híznak annyira És ha híznak, bíznak, Hogy majd egyszer, valaha Még tán — bort is isznak. Ilyenek a viszonyok Bizony, bizony nálunk, Nem csoda, ha néhanap Más vidékre vágyunk. Például ugy vágyom én Bergengóciába, S ha jön velem Csibike hem megyek hiába . . . Guy. Mennyit dolgozott a megyei árvaszék ? Jelentés a mult évi forgalomról. A vármegyeháza kitatarozott, de azért mégis csak öreges épületének udvarán van még öregebbnek látszó épület. Annak sóuterrainjében voltak a régi jó betyárvilágban a vármegyei tömlöcök, ahol a perzekútor-kézre került szegénylegények sínylődtek bizony néha sok ideig. Most az egész épület a vármegyei árvaszék befogadására szolgál. Ott vezetik és intézik, Gyula és Csaba kivételével, az egész vármegye árvaügyeit. Csabának tudvalevőleg külön árvaszéke van már régóta, mert népessége, vagyonos volta nemcsak lehetővé, hanem még szükségessé is tette az önálló árvaszék felállítását. Egyetlen községe is az országnak, amely önálló árvaszókkel rendelkezik, aminthogy legnagyobb falu is nemcsak az országban, hanem az egész világon. A csabai árvaszóknek igen tekintélyes a forgalma. De természetszerűleg jóval nagyobb a megyei árvaszókó. Békésmegyében csupa nagyközségek vannak, amelyek ellátják dologgal bőven az árvaszóket. A legkisebb községnek is több a lakosa 4000-nél, ott van aztán Békés, Szarvas, Orosháza, amelyeknek a népessége felül van jóval a 20,000 en. Aztán Mezőberóny, Gyoma, Endrőd, Tótkomlós, mind 10,000-nól több lelket számláló községek. És Körösladány, Szeghalom, Vésztő se maradnak el nagyon a 10,000 tői. Mindezeket csak annak az illusztrálására hoztuk fel, hogy a megyei árvaszék nem panaszkodhatik csöppet sem a dolog hiánya miatt. Ahol sok ember lakik, ott sok az árva, a gondnokolt, az elhagyott gyermek és azokat mindet az árvaszóknek kell védőszárnyai alá venni. A törvényhatósághoz most benyújtott jelentós szerint például a megyei árvaszék nyilvántartott a mult évben 20,869 ktskorut, 509 gondnokoltat, 286 hót éven aluli és 325 hót éven felüli elhagyott gyermeket. Ugy-e elég tekintélyes számok? Már e számokból is következtetni lehet, hogy a megyei árvaszóknek elég sok gondja és dolga van. És díszére, becsületére válik az ott működő tisztikarnak, ólén S á r o s s y Gyula elnökkel, hogy az árvaszóknél minden a leggyorsabban, a legnagyobb rendben fo-