Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-02-23 / 16. szám

Békéscsaba, 19l3. XL-ik évfolyam. 16-ik szára. Vasárnap, február 23. BEEESME6YEI EOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap ós csütörtökön. EltOFIZETÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 3 kor. Negyedévre 3 kor. ElSfizetni bármikor lehet évnegyeden belQl i*. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos; BZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A f | H M # es » i # Békéscsaba, febr. 22. Kétségtelen, hogy a kül- és belpolitikai bonyodalmak folytán felidézett pénzügyi válságot a gazdasági életnek minden ágában megérezték, de ez a válság legjobban éreztette hatását a kereskedelmi életre. A fővárosban nap-nap után nagyobb számú becsukott boltajtó, nao-nap után szaporodó kereskedői bukás jelzi annak a pusztító viharnak az útját, amelyet csakis erős gazdasági szervezetek tudnak megrázkódtatás nélkül kibírni. Sajnos, a magyar kereskedelemben ilyen erős szervezetek meglehetős gyér számmal vannak. Nálunk, hogy valaki kereskedelmi vállalkozásban bocsátkozzék, ahhoz teljesen elegendő kelléknek tartják, ha az illető konyit egy kicsit az üzlethez. A szükéges alap és forgótőkét, az üzleti szolidságot az úgynevezett erkölcsi alapot a kereskedelmi vállalkozásoknál másodrendű kelléknek tartják. Ez okozza aztán azt, hogy Magyarországon az esetleges gazdasági válságok vihara aránylag jóval nagyobb pusztítást okoz, mint külföldön, különösen a műveltebb nyugati országokban. Hogy ez igy van, arra nézve elég bizonyíték a fogyasztási szövetkezetek legnagyobb magyar központjának a »Hangyá"-nak a mult üzletévről kiadott igazgatósági jelentése, amelyben szinte örvendetesnek mondtható kivételképen nem találjuk fel a válságos pénzügyi helyzet miatt megszokott siránkozásokat, hanem annak épen az ellenkezőjét. A válságos helyzet nemhegy rossz hatással lett volna arra az 1195 falusi fogyasztási szövetkej zetre, amely a Hangya kötelékében működik, hanem inkább megszilárdító hatással. Bebizonyosodott tehát ismét az, hogy a tüz a forgácsot elhamvasztja, az acélt ellenben még keményebbé edzi. A fogyasztási szövetkezetek sike reinek a titkát nem kell tehát másban keresnünk, minthogy a szövetkezetek megfelelnek a reális üzlet minden követelményeinek. Van elegendő alap és forgótőkéjük, feltalálhatjuk bennük a kereskedői szaktudást is s végül meg van a kellő erkölcsi alapjuk is, mert a szövetkezetek nem nyerészkednek, nem akarnak a fogyasztó közönség rovására gazdagodni. Ugy látszik, hogy ezt a körülményt minálunk is mindjobban kezdik felismerni. A fogyasztási szövetkezetek száma ugyanis az elmúlt évben ismét több mint százzal szaporodott, de meggyarapodott e szövetkezetek központjának, a Hangyának a forgalma is. Még pedig kereken négy millióval ugy, hogy elérte a 28 millió koronát, ami annyit jelent, hogy számbeli eredményt tekintve a Hangya, amelynek üzleti tőkéje legnagyobb részeben a falusi nép összerakott filléreiből képződött, ma már a legnagyobb magyar kereskedelmi vállalkozás. Pedig hát ezt a fényes eredményt aránylag igen rövid idö alatt, mindössze 14 év munkájával érték el. A fogyasztó közönség szervezkedésének, öntudatraébredésének meg volt tehát az eredménye. Pedig a magyar szövetkezeteknek sokkal nagyobb akadályokon kellett keresztül gázolniok, sokkal több ellenséggel kellett csatázniok, mint a külföldi fogyasztási szövetkezeteknek. Itt azonban ismét csak arra hivatkozunk, hogy a tüz az acélt nem hogy elégetné, hanem még keményebbé teszi. Talán épen a folytonos ellentállás tette szívóssá és kitartóvá a szövetekbe tömörült fogyasztókat, akiknek a száma ma már jóval meghaladja a 200,000-et s amely szám, különösen az utóbbi években mutat fel igazán örvendetes szaporodást. Ez a szaporodás azonban aligha következett volna be, ha nálunk, főleg a falvaknak sok minden bajtól szorongatott földmivelő népe kézzelfoghatóig bebizonyítva nem látná a fogyasztási szövetkezetek nagy anyagi és erkölcsi előnyeit. Láthatja a fogyasztó közönség azt is, hogy a szervezkedés erején megtörik minden hatalom, láthatja, hogy a fogyasztási szövetkezetekben eltanult szervezkedést más téren alkalmazva az anyagi és erkölesi boldogulásnak egészen uj utjai tárulnak fel részére. Csak egyebet ne említsünk, amióta a fogyasztási szövetkezetekben rendszeresen folyik a nép kereskedelmi kiképzése, azóta mindég szűkebb körre szorítkozik azoknak önző manipulációja, akik a nép kereskedelmi tudatlanságát kihasználva jutottak nagy vagyonhoz. Ez talán mindenek fölött legszebb eredménye a fogyasztási szövetkezetek 14 évi munkásságának. á községi jegyzők Érdekes miniszteri rendelet. A községi jegyzők magánmuukálatainak kérdésével már régóta foglalkonak Bákésmegyóben is. Mivel legtöbb helyen kevés a jegyzők fizetése, nagyon is rá vannak szorulva magánmunkálatok végzésére, ugy hogy tulajdonképeni főjöved lemforrásukat a magánmunkálatok képviselik. Fel is megy egyik másik községben olyan magasra a jegyzők évi jöv delme, hogy e tekintetben nem cseré'nének az alispánnal, főispánnal sem. Sőt némelyik még azt is meggondo'ná, hogy cseréijen-e egy évi jöVi delmet a miniszterrel ? Az ilyen nagy jövedelmű jegyzőket irigy szemekkel nézik különösen a fiskálisok, akiknek száma évről évre folytonosan szaporodik. A jegyzők által végzett magánmunkálatokat ugyanis tulajdonkép an nekik kellene végezni, tehát a jövedelem az övéké volna. Az ő körükből indult ki az a mo?galom is, amelynek célja, hogy a jegyzők eltiltassanak a magánmunkálatok végzésétől és fix fizetést húzzanak a helyett. Sok helyen már be is hozták ezt a szokást. Békéscsabán például már egy évtized óta nem végeznek magánmunkálatokat a jegyzők, mert a képviselőtestület addigi fizetésük jelentékeny felemelésével kárpótolta őket. Da azóta Seg is szaporodott Csabán az ügyvédek száma alaposan I A jegyzők magánmunkálatainak megváltására vonatkozólag sok bákésmegyei község hozott ujabban is határozatotAz ám a baj, hogy ezek a határozatok nem egybehangzóak. Az egyik képviselőtestület meghagyta a magánmunkálatokat a jegyzők kezében, a másik megváltotta. Attól függött, hogy a jegyzők milyen viszonyban voltak a képviselőtestülettel. Hogy ez a kérdés végre-valahára rendeztessék, Ambrus alispán felirt a belügyminiszterhez, aki a felterjesztésre most terjedelmes leiratban válaszoltMindenekelőtt a jegyzők állami fizetéskiegészítésével foglalkozik a leirat. Kisebbés szegényebb községekben ugyanis, amelyek nem képesek megfelelő fizetést adni a jegyzőknek és magánmunkálatokból se tudnak nekik elegendő jöveBékesmegjei Közlöny tarcíja. Szabad a csók. Volt egy ország, hol tiltva voltak, Ahol az ajkak némák voltak, Csak epedtek és nem esókoltak Mert a kormány szigorúan Azt mondta, hogy bacillus van, Minden ajkon, minden szájon, S hogy ez másra át ne szálljon, Büntetéssel, rendelettel Bár egy egész nép epedt el Megtiltották, hogy a szájak Bár hogy égnek, bárhogy vágynak, Egymásra találjanak. Évek multak, évek teltek, S most im uj megoldást leltek A tilalmat visszavonták S most a csókot csak ugy ontják Nyilvánosan és titokban Kikötés pedig csak egy van : Hogyha két ajk egymást éri, Hogyha csókot ad a férfi, Vagy a nő, vagy mind a kettő Bármily szép az ur és delnő, Az ajka zártan érje A másiknak ajakát, Mert a baci csupán nyitott S nedves ajkon árad át. S hogy a rendet be is tartsák, Bizottsággal vizsgáltatják, Hogyha két ajk összeér, Hogyha perzsel és forr a vér, S csak ha rendben van az ajka Mindkettőnek : akkor rajta Furcsa szokás, furcsa ország, Köszönjük az ilyen rendet : Nem is csók az, mit a kormány Szabályoz, mér és megenged. Irta : Verner Jenő Szilveszter este volt. Ilyenkor, midőn a családok szivét melengeti valamelyes boidog, ünnepélyes érzés, az agglegények fűtetlen szobájában kellemetlen gondolatai vannak és subjectivitások is megbocsáthatók ilyenkor. Végigjártam az utcát, azt a kegyetlen, vidéki sáros utcát, mintha nekem is menőkéin lenne valamelyik jókedvű familiahoz. De az agglegényé ilyenkor a füstös kávéház, melynek mutatós, festett jószága egyforma konvencionális mosol yal fogad minden rendű embert. Én is tartozom neki néhány banális (bókkal, mely lehet sivárság is, gorombaság is, azonban ezen a szilveszter estén menedékhelyem volt ez az agglegény tanya. Beszéltem hát ülve, fazva, elkeseredve. Az egyik márvány aszialnál három fiatalember ült és megteht-tős lármásak voltak. Egyik mar öklével csapkodta az asztalt, amit a másik kettő szinte restelt és figyelmeztették: — Jani! légy csöndben. A pityókos ember nem törődött a leintéssel. Szeme olyan tűzben égett, hogy szinte kiabált róla a delírium, össze-vissza beszólt, sőt néha szitkozódott. A pincért szólítottam. — Kik ezek ? — Ez a kettő szabólegény, a részeg : kovács. — És miért engednek ide ilyen alakokat ? — Tűrnünk kell. Itt áztak el, le kell tehát vonni a konzequ-mciát — mondta Józsi pincéri hidegvérrel. — Hat vaiami gyöngéd tuszkolás nem volna jó hatású ? i — O aj a tűzre. Már a felesége itt i járt a kovácsn k, de azóta duhajkodik I csak igazán. Szegény asszony ! Szilkoj zódott, FÍránkozott, rimánkodott, mind! ez borsó voit a falra. Részvéttel gondoltam az asszonyra, i a pincér meg foiy.atta: — Pedig ez a durva ember igazán engedhetett volna a könnyeknek. A maiszterné szép fekete szemekkel, sápadt, vértelen arcával olyan szenvedő volt. És a kovács, üti, tessék elhinni üti. A durva öklözés nyomát most is viselte. Szerencsére itt nem merte bántalmazni, mert ezt el nem néztem volna. Mikor a négy éhező gyermekét emleget e, akik elől ez a véres szemű bestia elissza a kenyérnek valót, szinte elfeledtem, hogy üzletember vagyok és majdnem kidobtam ezt a sehonnait. M'.

jg a kis fiát is elhozta az asszony, hogy meggyőzze a gondatlan apát, oda mutatta a nyári ruba alól kimeredt, ványa tagokat, a fagyszitta könyököt. A pincér olyan színesen beszélte e<, mintha állandóan csupa riportokat irna az élet rejtelmeiből. A ra'ragadt stilus, vagy a vaióság izgatta ez elbeszélésében, még filozófáiására is ragadta Józsit. — Végre ón is üzletember vagyok. A kenyeret, ezt a keserű nehéz kenyeret kell megkeresnem ós igy tétován kellett néznem ezt a bestiát, meg aztán ilyenekből él a kávés, nem a pikolókból. Ez a kovács mesésen tud költeni. Pedig ez az asszony megerdemelné, hogy féltve őrizzék. — Talán nem szereti ez az ember a feleségót ? — Az bizonyos. A kék folt tanúsítja a gyöngédtelenség e bizonyitókát. Micsoda gyilkos szemet vetett a feleségére, mikor az nem akarta, hogy a kis fiát, aki nem több hat esztendősnél, leitassa. — Hogy hagyta itt a rabiátus embart? — Mig én az egyik vendéget kiszolgáltam, kirugdosta fiastól ós kibuktak a hóra. Feiallot'am. A megtaposott igazság ébredt e fel bennem, vagy a gondviselés engem rendelt-e ki megtorló feladatja. Éreztem e percben, hogy a vér a fejembe száll, előttem a fenyegető tekintetű ember, aki bestia, nem ijed meg a vértől, reám néz halálmegvető szemével, amellyel kip^cézve vad szenvedélyének ökleinek kielégítését. A különös helyzet belőlem, az agglegény csöndes vérű alakjaból is hőst formait és aztán összenéztünk. A részeg emberek balsorsa segített, ő volt a b -számithatatlanabb, a gyöngéd és a cselekedetet már utóbb meg is bántam, a tehetetlen embert, ki kell jelentenem minden retorikai szépítgetés nélkül, kidobtam az utcára. Nem tudom, de a társadalom bevett jogrendjének a korcsmai kiegyenlítése nem hozott lelkemre enyhítést. Azóta egy emlek kínoz, egy megfagyott halottat látok, akinek fagyott ökle, mintha fenyegetne, hogy leüt. Hallom az aszszony jajveszékelését, a didergő porontyokat, látom azt a kegyetlen képet: a temetést. És én futok, mig kimerülök, összeroskadok. Be akarom fedni a szememet ós ón látOK. Szomorú halottat, szomorú családot látok. Pedig talán oka sem vagyok, hogy megfagyott a hóban . . . Ő akarta az életemet, kést rántott rám és igy dadog bennem a védelem: a magam óletót feliettem. Szivemet mardosó kin facsarja. A megrugdalt asszony sírása, azé az aszszonyó, aki igy siratja a korhely urát: — Édes drága uram 1