Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-02-23 / 16. szám

86 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba 1913 február 23. delmet biztosítani, állami fizetéskiegószitést élveznek a jegyzők. Erre vonatkozólag azt írja a miniszter, hogy az állami fizetóskiegészitések akkor sem szűnnek meg, ha a képviselőtestületek felemelik a jegyzők fizetését, ugyancsak jár a korpótlék is. A miniszternek ez az üdvös iniézkedése bizonyára örömet fog kelteni a jegyzők körében, mert egy jó pillanatban akármilyen magasra is emeli fel fizetésüket a képviselőtestület, az államtól fizetéskiegészités, vagy korpótlék cimén kapott összeget nem veszítik el. A magánmunkálatokra vonatkozólag azt az érdekes és fontos kijelentést teszi a miniszter, hogy a képviselőtestületek imperative nem tilthatják el a jegyzőket a magánmunkálatok végzésétől. A jegyzők, ha nekik ugy tetszik, lemondhatnak róla, de akkor is a községgel kötött egyezség alapján. Velük tehát e kérdésben csak alkudhat a képviselőtestület, de nem parancsolhat. E rendelkezését azzal indokolja meg a miniszter, hogy a jegyzők magánmunkálatokat miniszterileg is jóváhagyott szabályrendeletek alapján végeznek, e szerzett joguktól tehát erő^zikkal megfosztani őket nem lehet, Most kü önben sem időszerű ezzel a gondolattal foglalkozni, mert küszöbön van a jegyzők államosítása, amikor a magánmunkalatok kérdése is végérvényesen tisztázódni fog. A jegyzők államosítását a közigazgatás államosításával kapcsolatosan akarja megvalósítani a miniszter. Az a kérdés is régóta izgatja már a közvéleményt és a hoinapi megyegyűlésen is foglalkozni fognak vele. A jegyzők államosítása után önmagálól megszűnik a magánniunkálatok végzése, aminek a zsírosabb állásokban levők nemfnagyon fognak majd örülni a jegyzők. Annái,jobban örülnek majd a fiskálisok. Bizonyosan alig lesz valamire való községe az országnak, amelyben legalább egy fiskális ne laknék. Magyarország akkor l'3Sz fiskális ország igazán. Megyegyülés előtt. Póttárgysorozati ügyek. Holnap, hétfőn újból megnyílnak a vármegyeháza nagytermének ajtajai, mert ülést tart a megye parlamentje. Parlamentnek nevezzük a megyebizottságot abban a tiszta angol értelemben, amelytől Magyarország parlamentje különösen most nagyon távol áll, mert undok és a közvéleményre is csak romboló hatással biró párftusák folynak benne. A parlamentben nagyon megingott az ország bizalma, mert mindenki látja, hogy hitvány, személyes harcok tanyája lett és hogy annak egyes tagjai nem átallják meghurcolni Magyarországot az egész világ előtt, rémes vádakkal illetik az ország miniszterelnökét és ezzel ujabb hatalmas táplálékot adnak a rólunk elterjedt és csöppet sem dicséretes véleményeknek. Még j vigasztaló, hogy Békésmegye parla, mentje ilyen politikai hajszától távol i át, mert tagjait a vármegye és közséj geinek érdeke vezeti, aminthogy az ország parlamentjét is e szerencsétlen or szág érdekeinek kellene vezetnie. Mult számunkban már ismertettük a megyegyülés főlárgysorozatának nevezetesebb ügyeit. Ez alkalommal a póttárgysorozat néhány fontosabb ügyéről emlékezünk meg. A póttárgysorozat is elkészült már és 45 ügyet foglal magában. Valami nagyobb, vitát provokáló ügy ebben sincs, úgyhogy a megyegyűlés előreláthatólag minden vila nélkül fog véget érni. Ennek dacára szükségesnek tartjuk, hogy a szőnyegre kerülő póttárgysorozali ügyek közül egy párra már előzőleg is felhívjuk a megyebizottsági tagok figyelmét. Első helyen kell ezek között megemlítenünk Öcsöd község beadványát, melyben az öcsöd—mesíerszállssi és sz öc öd—pusztaföldvári utak kikövezését kéri. Metdirtuk annak idején, hogy Jásznagykunszolnok vármpgye elhatározta összes köíutainak kikövezését. Békésmegyét a fentebb emiitett két ut érdekli a kövezési programmból, amennyiben a mi vármegyénk határáig kövez ugyan ( Jászna^ykunszolnok vármegye, de a i határtól Őc-ödig már Bfkesmegyének kell kövezni. Ezért adta be Öcsöd a kérelmét. Azonban hiába, mert a törvényhatóság a legjobb akarat me'lPtt sinc. sn jelenleg abban a helyzetben, hogy a két útszakaszt kiépítse. A közúti alap ugyanis, mint már sokszor irtuk, teijesen ki van merülve, úgyhogy abból egy ki óméternyi utat sem lehetne i kiépíteni. És nem is igen van rá kilátás, hogy a közuti-alap a köz^l jövőben : nagyobb összeghez jut. A keresked mi I miniszter ugyanis kij lentette, hogy az | idén nem ad pénzt és jövőre is csak abban az esetben, ha a viszonyok magengedik. De még ha p^n/h^z jut is a közúti alap, akkor se foghat mindjárta fent emiiiett ket ut kövezéséhez, mert azoknál sokkal fontosabb utvonalak várnak kiépitesre, közöltük olyanok, amelyekre a vármegye már régebben kötelezettséget vállalt és csak a pénzhiány miatt nem volt képes őket kiépíteni. — Az állandó választmány javaslata az öcsödiek kérelmére vonatkozólag az lesz, hogy a törvényhatósági bizott ág a közúti alapban uralkodó teljes pénzhiány miatt ez alkalommal ne teljesítve. A megyebizottság kénytelen is lesz elfogadni a javaslatot, ami az öcsndiekn^-k bizonyosan nem fog jól érni, különösen mikor .Jásznagykunszolnok megye a határig ki fogja építeni a kót útszakaszt. Sokat irtunk már Békésmegye községeinek arról az egyértelmű állásfoglalásáról, hogy kisebb alkalmazottaikat nem biztosítják a gyulai kerületi munkásbiztositó pénztárnál, hanem ehelyett betegség esetén kiadják az alkalmazottak husz heti fizetését. Emiatt sok pör támadt már országszerte. Csakhogy az a baj, hogy a felsőbíróság dö ütései egymásnak ellentmondók, amennyiben hol a pénztárnak, hol a községeknek, vagy városoknak adnak igazat. Maga a kereskedelmi miniszter sem tud rendet csinálni e sok kellemetlenséget okozó kérdésben. A közigazgatási bizottság ilyen értelmű felterjesztésére ugyanis azt válaszolta, hogy csak majd a törvény módosítás alkalmával fog intézkedni a kérdés tisztázása iránt. Legutóbb p »dig azt is kimondotta, hogy a községeknek szabályrendaletileg kell gondoskodni alkalmazottaik biztosításáról, mivel egyszerű határozat nem e ógséges. Három község már el is készítette az erre vonatkozó szabályr ndeletet és beterjesztette jóváhagyás céljából a törvényhatósági bizottsághoz, a neiy bizonyára nem is íog a jóváhagyás elöl elzárkózni. Hat felebbezés fölött is kell határozatot hozni a törvényhatósági bizottságnak. E felebbezísek között legérdekesebb a7, amely a csaba—gerendási a táró választás ellen szól. A polgárság tudvalevőleg K e s j á r Györgyöt választotta meg albiróvá, bír a parasztpárt nem azt akarta. Ezért felebbeztók meg a választást. A felebbezésnek ugyan nem sok értelme van, mert elfogadható indokok hiányában a törvényhatóság előreláthatólag el fogja utasítani. A többi felebbezós a békési bérház bérbeadására, a békési betonjárda építésére, az oro-házi beionjárda átvételére a csabai járdaépítési szabályrendeletre vonatkozik. — Ez utóbbi felebbezést Fabry Karoly és társai nyujtotiök be azért, mert szerintük a polgárság súlyosan van megterhelve a ho/^ájárulassal. Békésmegye törvény hatósáia még régebben évi 400 koronát szavazott meg segélj kép-in a bók ^i állami kosárfonó iniézet szamára. Most a kereskedelmi miniszter leir', hogy a vármegye tartsa fenn továbbra is a segélyezést. A törvényhatóság bizonyára eleget is fog tenni a miniszter kívánalmának, mert a segélyt az a hasznos intézmény nagyon is megérdemli. Öcsöd örököl. Megnyert egy örökösödési pört. R4gi mondás, hogy a szerencse legtöbbször azt éri, aki nincsen valami nagyon rászorulva. Ez alkalmazható most Öcsödre. Öcsöd a legjobb módú községek közé tartozik nemcsak a vármegyében, hanem az eg^sz országban is. Lakósai, vagyonos, önérzetes szép szál magyarok, akik bizony alamizsnára so hase voltak, de nem is lesznek rászorulva, kitűnt ez nemrégiben is. Annak idején megírtuk, hogy az alispán Öcsödöt is megkereste a munkásházak ügyében és felhívta a községet, hogy közölje vele a munkásházakra szoruló szegény emberek számát. Más község mindjárt kapott az alkalmon és sokkal nagyobb számot mondott, mint amennyi tényleg volt, csakhogy több munkásházat kapjon. Öcsöd azonban nem igy tett, önérzetesen visszairt az alispánnak, hogy neki niccsen egyetlenegy munkísházra sem szüksége, mert hát Öcsödön nincsenek szegény emberek. És most még gazdagabb less a község, mert jelentékeny vagyont örökölt. Volt egy jómódú polgára : I z b é k i Sándor. Nem volt ugyan árva rokontalan, mert rokonai most is szép számmal vannak Öcsödön, de azokat nem szerette az öreg Izbéki. Hiába igyekeztek mindenképpen a kedvébe járni, az öreg indulatai nem lettek hozzájuk szelídebbek. Végrendeletében nem is hagyott rájuk semmit, hanem egész vagyonát a községnek hagyományozta. Az atyaiak természetesen nem voltak megelégedve e végrendelkezéssel és pört indítottak a község ellen, amely azonnal rátette a kezét az örökségre. A község dr. M á z o r Elemér szarvasi ügyvédet bízta meg a képviseletével. Ojyan egyezséget kötött az ügyvéddel' hogy 3000 koronát fizet neki, de csak akkor, ha megnyeri a pört. Ezenkívül megígérte a közféa azt is, hogy perköltségre is ad 1000 koronát, ha nem lehet az illető rokonokon behajtani. Fo yt a pör sokáig. Mindkét fél bizott abban, hogy a biróság javukra fog dönteni. Az atyafiak már a markukban érezték azokat a ropogós ezreseket, amelyet majd az Izbéki vagyonból kapnak. Pedig hát hiába volt a reménykedés, mert a biróság a község javára döntött. Dr. Mázor Elemér megnyerte a pört. A képvise őtestület ebkor az egyezség értelmében örömmel kiutalta Mázor Elemérnek a 4000 koronát. Örömében a perköltségek behajtását sem kísérelte meg a pervesztes Izbéki atyafiakon. A képviselőtestületnek ilyen értelmű határozatát a község most beterjesztette jóváh-igyás végett a törvényhatósághoz, amely bizonyára nem is fog a jóváhagyás e Ő1 elzárkózni. .. . Asszony 1 Mily talányos, különös lelked van neked 1 Minden keservedet feledni tudod zsarnokodnak egykét pillantására. Őrjöngtél, amig élt, mert kegyetlen volt, most azért őrjöngsz, mert a hideg halott csöndes, immár nem bestia. A magam vádalá helyezése, védekezése, a királyi kegyelemig menő pör izgalma, idegsejteimnek roncs volta nem foglalt el oly benső lélekmeginduiással, mint mikor láttam azt a feketeruhás asszonyt, veresre ki?irt szemekkel, sápadt arcán a démoni bosszúállás vádjával, mikor a biróság előtt talalkoz unk. Én, a megiiprott jogrend hivatott őre igyekeztem jóvátenni hibámat ós a kenyérkereső uólküd nőnek havi segélyre köteleztem magamat, amire az asszonynak egy kijelentése volt : — Vfrdij nem kell. Férjem gyilkosának aranya sem kellene, ha az üdvös sógemet váltanám is meg vele Sohasem felejtem el, midőn a harmadbirósági itólet kihirdetése után elém boiult az őrület fájdalmával és igy szorította össze a szivemet: — Az uramat add elő nekem, az uramat, akit felednem nem lehet. És én kitántorogva mentem, futottam, csak feledni nem voltam képes. Még évek múlva is eszembe van az asszony ós Hugó Viktorral mondom : fi az égnél is van nagyobb látomány: az emberi lélek." Irta: Hováts leásató. Nagyapó meghalt, nagyapót eltemették. Ez a mindennapi, szomorú aktus a fólváros apróságait borította gyászba. Mert nagyapó nemcsak nekünk, hanem valamennyi gyermeknek nagyapja volt, aki csak ismerte. Pedig nagyon sokan ismerték, úgyszólván minden gyerek. O t lakott a B itlehem-utcában, egyszerű kis házban, mely virágos kert közepében állott. Öreg volt már, igen öreg, haja, bajusza fehér, mint a hó. Da azért még mindig peckesen, egyenesen, délcegen járt, kifent bajusszal, mert hát N gyapó gavallér vo t, az, világ életében. Ptdig hát szép időt élt, fiatalnak senki S3 látta, mindenki Nigyap^nak ismerte. Olyan öröl ifju volt Nagyapó, akirek kedélyén nem fog az idő. Csalt a tavaszt szerette. A virágos, mad^rddos tavaszt. Amint jött a tavasz, nagyapót nap n»p után kertjében lehetett látni, ott 1< S e az elfő rüyy fakadásá*, az első bimbó pattanását s ott elt az ő féltett virágai között, mig csak az utolsó viragszi; rom is le nem hu lott. A kis kertnek rácsos kerítése mögött minden gyermek, akinek csak arra volt járója, megállott, hogy Nagyapót meglássa és naponként tiz-tizenötször is bekiáltott egy-egy vékony gyermekhangocska : — Edes Nagyapó 1 kérek szépen egy kis virágot! Es nagyapó adott, szívesen adott, különösen kislányoknak. Mert hát Nagyapó gavallér volt. Szerették is naayon. Mi, unokái is nagyon szerettük. Oi jobban, mint az atyánkat. Már mint meglett férfiak is ép oly szeretettel ós tisztelettel tekintettünk reája, mint apró gyermekkorunkban, p dig az ritkaság, hogy egy i köztünk élő ember alakját gyermekkorunk, sőt férfikorunkig változatlanul I tudjuk megőrizni. Da ő megmaradt olyannak, amilyennek akkor láttam, amikor kis padra ülve, nekünk, apró unokáknak, meséket mondott. Legszívesebben buszéit az ő fiatalkoráról, nagyanyáról, meg a családjáról. Mert hát nagyanyó igazi uri famíliából származott. Az apja 500 holdas nemes, aki gyönyörűen verte el mind az 500 holdját pezsgő mellett, cigány mellett s amikor egyetlen ezrese volt csak az ősi dominiumbói, abból szépen fidibuszt sodort, a zsebéből előkotorászott egy utolsó szivart, azután rágyújtott az ezres tüze melleit. S mikor a szivar elégett, előve te revolverét és elment ő is a domínium után. Mert gavallér embar, uri.. ember volt ő is, akárcsak nagyapó Özvegy, apró gyermek nem maradi utána, csak Nagyapó. Nigyapó p dig akkor már meg tudóit állani a maga lábán. Jurátus volt az alispán mellett. M*jd nemsokára esküdt. Vigan élt ő is, gond né kül haladt, emelték az alispán kisasszonyok érdekében. Csak az anyagi gondok zavartak néha-néha ós pedig mindig szaporábban. Szerette a legényszabadságot nagyon, de még jobban megszerette a Ru-z Mo nár Klárát, a gazdag Ru-z Molnár Maté leányát. Taián mert igen kivanatos leány volt, talán mert igen módos is volt. Nem tudom, lehet, ámbátor Nagyapó gavallér ember volt. A leány is szerette, nagyapó megkérte. Nem ad ák. Megszöktette. Aztán elvette. Megesküdtek, mert Nagyapó gavallér ember vo t. Hanem a hivatalban nem emelkedett tovább. N m segítették most már a pártában maradt alispán kisasszonyok. Sőt az alispán ur folytonos hivatal vizsgálatokkal addig zaklatta, mig aztán Nagyapó odavágta a gyeplőt ós azt mondta, hogy eb ura a fakó, neki nem parancsol az alispán, se a főispán, nem lesz többet a vármegye szolgáje, mikor maga ura is lehet. Mert hát Nagyapó gavallér ember volt. Aztán lett a maga gazdája. Öreganyóval kapott kerek százezer pengő forintot, harminc hóid földet a laposban, meg azt a kis kertes házikót. Ebből azután elkezdett Nagyapó élni. Élni szépen, vigan, urasan, mert hát N igynpó is iga

r/i ur volt, mint az apja. Nappal aludt. Este színház, azután pezsgő, cigány. Da hát hiabtt, ha iiyen az uri élet. Mikor azután a szinészpk tovább mentek egy más-ik városba Nagyapó is ve ük ment. E'tönt. Csak valami két hét .nu va került vissza. De visszakerült. Pedig már azt mondták, 1 ogy valami színésznőbe belegabalyodott s nem jön többet vissza. De ez csak olyan szóbeszéd volt, mert Nagyapó szerette nagyanyó^, csakhogy hat épen gavallér volt és szerette ... a művészetet. Da visszajött és ólt tovább is, mint gavallér. Ekkor került ide az uj nagy vendéglős, nÓL»y szép leányával, a „hatytyukkal". E'Után ezekkel élte Nagyapó uri életét, cigány mellett, pezsgő mellett hallgatva a üattyudalokat. Igen kedvelte őket, különösen az egyiket. Az is egészen odáig volt Nagyapóért. Biztatgatta is eleget, hogy hagyja ott nagyanyót és jöjjön vele, legyenek boldogok örökre. Da Nagyapó nem ment, mert gavallér ember volt. Ne mondhassák, hogy elverte felesége pénzét és azután otthagyta.