Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-01-30 / 9. szám

8 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1913 január 19. — A Köröstarcsa— mezöberényi vasút. Vasárnapi számunkban erről irott cikkünkre vonatkozólag a következő levelet kaptuk Köröstarcsáról: T. Szerkesztő Ur! A Bákésmegyei Közlöny folyó évi január 26 iki számában a „Köröstarcsa—mezőberényi va&ut" cimü cikk személyemre vonatkozó részére a következő megjegyzésem van. 1-ször: Nem felel meg a valóságnak az, mintha ón a vasutellenesek közé tartoznám, mert kijelentem, hogy pártolója voltam és vagyok most is a rendes nyomtávolságú vasútépítésnek. 2 szor: A vasutépités ügyét azért vettem le a napirendről, mert az ügy előadója szerint az összes képviselők abszolút többsége kívántatik ahhoz, hogy a vasútépítés költségeihez a község a 160 ezer koronát megszavazhassa. Köröstarcsa, január 27. Puskás László, biró. Készséggel vesszük tudomásul és adjuk közre, hogy a biró ur nem ellen sége a vasútnak. Azt is elismerjük, hogy az előadó véleménye alapján vette le az ügyet a napirendről. Az előadó azonban, mint vasárnapi cikkünkben is kifejtettük, tévedett, mikor azt mondta, hogy az összes képviselők abszolút többsége szükséges a vasúti költség megszavazásához. A törvény értelmében ugyanis a vicinális vasutak költségéhez való hozzájárulás fölött egyszerű szótöbbséggel is lehet dönteni, nincs szükség abszolút többségre. Ez csak ingatlanok vételénél és eladásánál szükséges. — A csabai építőiparosok közgyii ése. Az Építőiparosok Országos Szövetségének csabai fiókja vasárnap délután 3 órakor az ipartestület üléstermében közgyűlést tartott a tagok igen élőnk részvétele mellett. A budapesti központ részéről Csokonai-Vitéz Mihály titkár jelent meg, aki igen tartalmas és szép beszédet tartott az építőiparosok nehéz helyzetéről, amely a jelenlegi viszonyok állandósulása eseten még nehezebbé válik. A közgyűlésen Molnár J mos, a fiók elnöke presideált, aki rövid, de tartalmas elnöki megnyitójában visszatekintett a fiók működésére. Az elnöki megnyitó után a különféle jelentések következtek, majd p dig a tisztújításra került a sor. — Elnökké egyhangúlag újból Molnár Jánost választotta meg a közgyűlés, aki erre a bizalomra méltán rá is szolgált. A tisztikar többi tagjai a következők lettek : Alelnökök Krisztof András ós Lipták János, pénz'áros Klimen* György, ellenőrök Steiner Vilmos és Pdtaj András, ügyész dr. Z horan Mátyás. — Végrehajtó bizottsági tagok Csányi János, Boskó György, Dénes Bálint* Evanyics György, H bich Miklós, Kázsmér András, Krisztof Jmos (tc-), L-hoczky János, Matyaskó Pál, Ros nthal Miksa, Simon B^Ja ós ifj. Tomka Pál. — Purcsi Pepi dijat nyert. A csabaiak népszerű kis P< pije moat Budapesten a Spolarits kávéházban gyönyörködteti a fővárosi publikumot, amely szintén nagyon megkedvelte. A hegedű mellett azonban ráér a kis Pepi nótaszerzésre is, amely téren már nem egy szép sikert aratott. Egyik nótáját: „Magas jegenyefán sárgarigó fészek". .. már az egész országban dalolják. Most ismét dijat nyert a kis Pepi. A „Zenészek Lnpja" által hirdetett országos dalpályázaton ugyanis „Visszavárlak édes rózsám, szentem" . . . kezdetű dalával sok száz pályázó közül megnyerte a második dijat. Hogy ez a siker értékes, annak bizonyítékául elég megemlítenünk azt, hogy a zsűriben olyan kiváló szakemberek voltak, mint Révfy Géza, ez ismert zeneszer? ő és kritikus. — Revolveres gyermekek. Csaknem állandó rovatot nyílhatnánk a gyermekkézbe került fegyver okozta baleseteknek. Alig muiik el hét, hogy ebből származó szerencsétlenségekről ne értesülnénk. Az elmu't héten Faraszán Pál béres fiu egyedül maradt kint Kern József nómeibenedeki tanyáján. Ezt az alkalmat már régen leste, mert vágyainak netovábbja egy kis lövöldözés volt. Elővette az öreg béres párnája alól az állandóan ott tartolt revolvert s amint tanulmányozni kezdte, a kakas elcsattant s a fiu tenyerét keresztül lőtte. — Hasonló eset törtónt Békésen, ahol Gomba Gábor 13 éves fiu, az apja által, vele a vasunó. hazaküldött pénzen revolvert vásárolt s amint útközben babralgatta, a revolverrel kezét meglőtte. Mindkét sérültet a gyulai közkórházban ápolják. — Közgvülés. A kereskedelmi csarnok tagjai felkéretnek, hogy vasárnap, ebruár 2-án, délután 3 órakor az egyesület helyiségében tartandó közgyűlésen megjelenni szíveskedjék. Tárgysorozat: 1. Évi jelentós. 2. Az 1912.' évi számadás előterjesztése s a számvi/sgá'ó bizottság erre vonatkozó jelentése. 3. Az 1913. évi költségvetés megállapítása. 4. A választmány esetleges javaslatai. 5. Indítványok. — A honvédelmi miniszter és a szerelem. F írsangra kedves meglepetést szerzett báró Hazai Samu honvédelmi miniszter a szerelmes ifjú pároknak. Rendeletet bocsátott ki, hogv a jövőben nincs szükség kivételes nó'sülési engedélyre s az az ifjú, aki szive hölgyét szereti, oltár elé vezetheti, ha még nem is szolgálta le a három esztendőt. A honvédelmi miniszter rendelete ma érkezett meg a vármegyéhez, s azt az alispán a következőkben teszi közzé : „A m. kir. honvédelmi miniszter urnák f. évi január 20-án 9000-912. szám alatt keíl körrendelete foytán közhírré teszem, hogy a véderőről szóló 1912 évi XXX. t.-c. 40. § ának második bekezdóseben kapott törvényes felhatalmazás alapján a m. kir. honvédelmi miniszter ur az állítási kötelezettségüknek még eleget nem tett férfiak nősülhetésére vonatkozó tilalmat 1913. évi február 1-től kezdve esetleges ujabb rendelkezésig megszüntette, igy tehát az állitásköteles^k ezentúl minden előzetes katonai engedély nélkül nősülhetnek. Megjegyzem azonban, hogy a fentidózett törvénycikk 40 §-ának harmadik bekezdése értelmében a nősülés semmi esetre sem szolgaitat alapot a hadkötelezettség teljesítése tekintetében valamely kedvezményre." — A nagyapa ezer koronája. Néhány nappal ezelőtt szomorú kétségbeesett arccal állított be a csabai rendőrségre R o h o s k a Pál kisgazda. — Főbiztos ur kérem — mondta nagy lelkendezve Horváth Istvánnak, — nagy a bajom. — Na mi az apóka, mondja. — Mig a templomban voltam, valaki ellopta az ezer koronámat. Pedig nehezen kuporgattam össze. Bizony nehezen, öreg napjaimra. És egy pár könnycseppet morzsolt szót az öreg a szemében. Horváth István alaposan kihallgatta, kikérdezte az öreget, hogy hol, milyen helyen volt a pénz, kire gyanakszik. — Nem gyanakszom ón senkire — mondta nagy busán az öreg. A rendőrség bevezette a nyomozást. A legtöbb gyanú Szász Pálra, az öreg Rohoska unokájára volt. Az öreg váltig erősködött, hogy az ő unokája nem lehet tolvaj. Pedig mégis csak ő volt. Hosszas vallatás után beismerte, hogy ő lopta el az ezer koronát, mig az öreg a templomban imádkozott. — Hát aztán hol van a pénz? — kérdezi k tőle. — Kölcsön adtam, kérem, Z a c h a r Györgynek. Később kiderült, hogy a Pali gyerek gyakran megfordult a Zachar famíliánál, mert belegabalyodott az egyik lányba. Meg aztán barátja is volt Zachar ; György. A família az ujjai körül for[ gatta a szerelmes legényt, aki képes volt még lopni is. A pénz csakugyan ott volt a Z.char familiáná', de átala| kulva. Lett belőle disznótor, arany• gyürü, szekrény, dívány, szép ruha stb. ! Készpénzben mindössze csak 20 koro< nát találtak. Az unoka ellen természetesen megindult az eljárás. — A vésztői templom betörője. A református temp ontok berendezese nem sok oiyan kincet tartalmaz, a mire az elvetemedett lelkű ember rávesse a szemét azért, hogy azt elemelje. Mó is akad e puritán berendezésű templomoknak is betörője, fosztogatója, mint azt az alábbi eset igazolja. Nagy Imre 17 éves ifjú a napokban bemászott a temp om batört ablakán s a perselyt feltörve, elvitte az abban talált 3 koronát s mert egyéb neki való, értékes tárgyat nem talált, az urasztaii teritőt széttépte s a számrakótábiákat öss/e törte. — A csendőrségnek sikerült a tettest kézrekeriteni. — Szerencsétlen esés. M i h a 1 i k János gyulai kelmef stő László nevü gimnazista fia házuk udvarán oly szerencsétlenül esett el, hogy a lábát eltörte. A kórházban gipszkötést alkalmaztak a törött lábra. — A községi levéltárak rendezase. Pár évtizede már annak, hogy a belügyminisztérium körrendeletet intézett a vármegyékhez, melyben arra utasította azokat, hogy a rendezett tanácsú városok és községek levéltárainak mikénti állapotáról tegyenek részletes jelentést. A vármegyék eleget is tettek a rendeletnek ós azok jelentéséből megtudhatta a belügyminisztérium azt is, amire legfőkép kíváncsi volt, azt t. i. hogy a szóban levő levéltárak mennyire siralmas állapotban vannak. Azóta mi sem törtónt a levéltárak dolgában. Mert a rendezett tanácsú ós számottevő nagy• községek levéltárai máig botrányos álla> pótban vannak legtöbb helyt. Elsősorban szakszerüleg egyáltalán nem kezelik azokat, mert hiszen ahhoz szakemberek kellenének, azután legtöbbhelyt , sötét, nedves, penészes, szellőzetlen és tűzveszélyes helyiség -kbe eldugva, öszszehányva tarijak azokat. A levéltárakat maguk az elöljárók sokhelyt kellemetlen s lürt lomtárnak tekintik s csak azért nem tüzelik fel, mert nem szabad, azért nem rendezik azokat, mert nincs rá pénz. Hogy pedig a levéltárak minő nagyfontosságú s nagyértókü gyűjtemények országos szempontból is, minden kulturember tudja. Minő kincsek vannak azonban eldugva, penésznek kitéve, Csáky-szalmájaként kezelve, még fel nem használva ós folyton az elhamvadás veszélyének kitéve. Csodálatos azért, hogy á belügyminisztérium is megfeledkezett egykori rendezési szándókáról és a maga részéről is veszendőbe hagyja a rendezőit tanácsú városok ós a nagyközségek levéltárait. B késmegyében a vármegyein kívül Uü.yszólvan nincs is rendezett levéltár. A Cüaba múltjára vonatkozó igazán érdekes és értékes iratok, például a padláson ht vernek barbár összevisszaságban, kitéve a pornak és egerek légióinak. Egy város, vagy község polgáraiban több kegyeletnek kell lenni a múlt iránt. Ha maguktól nem hajlandók, a hatóságoknak kellene kényszeriteniök a községeket a levéltárak szakszerű rendezéscre és a/ok rendbentartására. A jól rendezett levéltár valamely város vagy község kulturális fejlettségét jelenti. — Dobozi tanítók a kulturáért. Dobozon szép lendü etet nyert az idén a szabadoktatás Rakssányi Bála ós T ör ö k Miháiy áll. isk. igazgatók áldozatkészsége folytán. Ugyanis ezek a lelkes kul urmunkások az ő szeróuy tanítói erszényük terhére több száz korona értékben megszerezték a legmodernebb vetítőgépet s így képesek nagyvárosi mintára immár Dobozon is zsúfolt ház mellett adni elő minden csütörtökön ós vasárnap igazán élvezetes ós tanu'ságos programmjukat. Csak az a kár, hogy az állami iskola tanterme kicsi és nem képes helyt adni az érdeklődőknek, a 4 méter magas fal pedig a na^y vetítésre kicsinynek bizonyult és igy^a nézőknek jelentékeny része kénytelen hasonfekve szemlélni a kép ket. — Kaszinói estély. A gyomai uri kaszinó február hó 4 ón, húshagyó kedden, saját pénztára javára estéiyt rendez. Az estéiyt remek ólőképtáriat előzi meg. A rendezőség igen változatos műsort állított egybe, amely a következő: 1. Prológ, irta Gulyás József, elmondja Konkoly Tihamérné. 2. Gyermekkarnevál. Balassa Gizike, Berkovics Miklós, Fábián Iza és Béluska, Németh Géza. 3. Babák. Kovács Gizike. 4. Hit, remény, szeretet. Almássy Irénke, Kürpy Bözsike, Manyi Olgicza. 5. Hollandi kép. Liszy Baba és Dodó. 6. Ballerinák. Hartenstein Ilonka, Králik Bözsi és Kató. 7. Gé?ák. Eisler Ella, Vaniss Manczi. 8. Várakozás. Herczegh Ella. 'i. Kártyavetés. Kemenczky Irén és Wagner József. 10. „Alom." Molnár Ilonka és Szilágyi Esztike. 11. .Sappho." Kovács Sárika. 12. Szevillai énekesnő. Laiossy Duczi. 13. „Vallomás." Kner Ilonka és Kner Imre. 14. Schumann: Arabesk. Raff: Sonate III. tétel prestissimo. Zongorán játsza Kemenczky Elza. —- Kútba ugrott. így télvíz id jón szenzlció számba jöhet azaz esemény, ha valaki a kútba ugrik. Ez az eset p

adig megesett a héten S'.egbalmon egv hajadonnal. Pásztor (Bolgár) Julcsa az öreg Dinyi Is ván gi/dmal cMédleány. Megbízható, hűséges cseléd. Mint áféie „eladó" leánynak s/.ere;ője is volt, mag pedig ifj. V i d a János, aki egy szép napon gyűrűvel ajándékozta meg Julcsát. Jtnos a ónban tekintettel a teli szezonra, elhidegült Julcsától ós vissza kérte a gyürüt. Julcsa efeetti bánatábm a múlt héten csütörtökön délelőtt 8 órakor a háznál levő gémes ku:ba bel < ugrott. Da mivel mindan szoknyástól akart az ó ő világtól elbúcsúzni, nem merült aiá. Segelykiáltására a házbeliek kimentettek Julcsát, aki szent fogadalmat tett, hogy ilyen bolondságot többet n^m hogy telén, de még nyáron sem tesz. A haláltól mindössze csekély bőr és fejhorzsolással menekült. — Blaha Lujza Szarvason. A Szarvasi Leányegyesület a böjt folyamán nagy: szabású magyar estély rendezését vette | tervbe. Az estólynek,' melynek jellegét j az is kifogja domborítani, hogy azon a leányegyesület tagjai mindannyian magyar ruhában jelennek meg, kimagasló esemény Jesz Blaha Lujza fellépte, ki ily irányú közreműködése iránt már ígéretet tett. Sajnos, a művésznő azonban most nagy beteg. — Nagy a közmunka-hátralók. A közúti törvény érteim-ben az állami egyenes adót nem fizetők tartoznak három kézi napszámot természetben leszolgálni, vagy annak a törvényhatóság által megállapított egyenértékét megfizetni. A termeszeden való leszo'gálások azonban nagyon nehezen mennek, mert csak karhatalom alkalmazásával lehet — de igy is csak nagy nehezen — a leszo'gálasokat csekély részben végrehajtani. A most egybeállított kimutatás szerint a természetben leszolgálandó ufadó hátralék 53,624. Hogy milyen kevés a leszolgálás, mutatja az a körülmény, hogy az 1912. évben leszolgáltatok 3140, mig a mult évben csak 1723 kézi napszám. Az eddigi tapasztalatok szerint hiábavaló a hatóságok legszigorúbb iatézkedése, az eredmény mégis nevetségesen csekély és az is többe kerül, mint amennyit ér. — A Kéménysaprö balesete. Wagner Károly gyulavárii kómónyseprőtanonc a mesterével átment Dobozra, amely község szintén az ő kerületükhöz tartozik — kéményt sepreni. Ahol éjjelre megszállottak, a gazda éppen fát aprított. A kéményseprőinas odament segíteni, de rosszkor nyúlt a tőkéhez, mert a favágó embernek a baltája éppen lesujtásra készen áflott s nem vette észre, hogy a fiu oda akar nyúlni. A fejsze lesújtott ós a fiu jobb kezének két ujját Jbvágta. A gyulai kórházban ápoljak. Tarkaságok. Az elégedetlen ember. Egyik járási hivatalban volt egy nagyon elégedetlen ember, aki se a fizetésével, se a munkakörivel nem volt meglégedve. Folytonosan panaszkodott a kollegáinak, hogy milyen igazságt lan dolog ez, igy fizetni b csüíetes munkát ebben a drága világban. A koll< gái, akik mér unták az örökös p3naszlodá-ít és kesergést, egy alkalommal, amikor elégedetlen társuk ismét a sorsa miatt panaszkodott, rá szóltak : — Mit zokogsz itt örökösen ? Törj ki! . . . Törj ki ! . . . — Megtenném, de nem tudom, hol kezdjem, — feieite az elégedetlen fiatalén; b:>r. — A nyakadnál! — mondták neki a kollegái. Gyakorlatok alatt. Katonalisztek beszélgettek a gyakorlatokról, nevezetesen egy tüzérségi gyakorlatról, amelyről a következő vidám megemlékezést mondták el. Egy alkalommal a tüzérségnek gyakorlata volt, amelyen több tartalékos is részt vett. A gyakorlat hevében egy . tartalékos hadnagy rossz mozdulatot | akart tenni a csapatával. Erre a vezénylő őrnagy messzebbről rákiáltott: — Hadnagy ur! Jobbról tüzet kap! . . . A hadnagy udvariasan felelte: — Köszönöm őrnagy ur, nem dohányzom. fÜi«V£^YKE£á§. § Tolvaj suhancok. Oltyán János 16 éves, P e t r e h « l e Ignác 18 éves es Piros Ignác 16 éves suhancok, i kovacsinasok Gyulán. Az inasoknak, különös m pedig a kovácsinasoknak í nem vaiami sok örömük, szórakozásuk van, inert nem igen van alkalmuk p^nznragra szert tenni. A három suhanc mégis szert t«;t rá, h » nora is tisztességes uton. Ö s'.eb^szóltek és a mult ev október 16-án éjjel behatoltak Hick Márton udvariba a kerítésen s magukkal vittek öt zsak tengerit, amit még azon az éjstakán eladtak Ilich János szabómesternek 16 koronáért. Az igy szerzett pénzből aztán volt hegyenvölgyö i lakodalom. A turpisság azonban nemsokára kiderült és a gyulai törvényszék O tyánt, mag Pirost 15—15 | napi, Prttrehelét ós Itichet pedig 1—1 ! hónapi fo házra itólte. Lich tiltakozott az orgazdaság vádja ellen. Azzal érvelt,