Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-01-30 / 9. szám

8 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1913 január 19. — A Köröstarcsa— mezöberényi vasút. Vasárnapi számunkban erről irott cik­künkre vonatkozólag a következő leve­let kaptuk Köröstarcsáról: T. Szerkesztő Ur! A Bákésmegyei Közlöny folyó évi január 26 iki számá­ban a „Köröstarcsa—mezőberényi va&ut" cimü cikk személyemre vonatkozó ré­szére a következő megjegyzésem van. 1-ször: Nem felel meg a valóságnak az, mintha ón a vasutellenesek közé tar­toznám, mert kijelentem, hogy pártolója voltam és vagyok most is a rendes nyomtávolságú vasútépítésnek. 2 szor: A vasutépités ügyét azért vettem le a napirendről, mert az ügy előadója sze­rint az összes képviselők abszolút több­sége kívántatik ahhoz, hogy a vasútépí­tés költségeihez a község a 160 ezer koronát megszavazhassa. Köröstarcsa, január 27. Puskás László, biró. Készséggel vesszük tudomásul és adjuk közre, hogy a biró ur nem ellen sége a vasútnak. Azt is elismerjük, hogy az előadó véleménye alapján vette le az ügyet a napirendről. Az előadó azon­ban, mint vasárnapi cikkünkben is ki­fejtettük, tévedett, mikor azt mondta, hogy az összes képviselők abszolút többsége szükséges a vasúti költség megszavazásához. A törvény értelmében ugyanis a vicinális vasutak költségéhez való hozzájárulás fölött egyszerű szó­többséggel is lehet dönteni, nincs szük­ség abszolút többségre. Ez csak ingat­lanok vételénél és eladásánál szükséges. — A csabai építőiparosok közgyii ése. Az Építőiparosok Országos Szövetségé­nek csabai fiókja vasárnap délután 3 órakor az ipartestület üléstermében közgyűlést tartott a tagok igen élőnk részvétele mellett. A budapesti központ részéről Csokonai-Vitéz Mihály titkár jelent meg, aki igen tartalmas és szép beszédet tartott az építőiparosok nehéz helyzetéről, amely a jelenlegi viszonyok állandósulása eseten még nehezebbé válik. A közgyűlésen Mol­nár J mos, a fiók elnöke presideált, aki rövid, de tartalmas elnöki meg­nyitójában visszatekintett a fiók műkö­désére. Az elnöki megnyitó után a kü­lönféle jelentések következtek, majd p dig a tisztújításra került a sor. — Elnökké egyhangúlag újból Molnár Jánost választotta meg a közgyűlés, aki erre a bizalomra méltán rá is szolgált. A tisztikar többi tagjai a következők lettek : Alelnökök Krisztof András ós Lipták János, pénz'áros Klimen* György, ellenőrök Steiner Vilmos és Pdtaj An­drás, ügyész dr. Z horan Mátyás. — Végrehajtó bizottsági tagok Csányi Já­nos, Boskó György, Dénes Bálint* Eva­nyics György, H bich Miklós, Kázsmér András, Krisztof Jmos (tc-), L-hoczky János, Matyaskó Pál, Ros nthal Miksa, Simon B^Ja ós ifj. Tomka Pál. — Purcsi Pepi dijat nyert. A csabaiak népszerű kis P< pije moat Budapesten a Spolarits kávéházban gyönyörködteti a fővárosi publikumot, amely szintén nagyon megkedvelte. A hegedű mellett azonban ráér a kis Pepi nótaszerzésre is, amely téren már nem egy szép si­kert aratott. Egyik nótáját: „Magas je­genyefán sárgarigó fészek". .. már az egész országban dalolják. Most ismét dijat nyert a kis Pepi. A „Zenészek Lnpja" által hirdetett országos dalpá­lyázaton ugyanis „Visszavárlak édes ró­zsám, szentem" . . . kezdetű dalával sok száz pályázó közül megnyerte a máso­dik dijat. Hogy ez a siker értékes, an­nak bizonyítékául elég megemlítenünk azt, hogy a zsűriben olyan kiváló szak­emberek voltak, mint Révfy Géza, ez ismert zeneszer? ő és kritikus. — Revolveres gyermekek. Csaknem állandó rovatot nyílhatnánk a gyermek­kézbe került fegyver okozta balesetek­nek. Alig muiik el hét, hogy ebből származó szerencsétlenségekről ne ér­tesülnénk. Az elmu't héten Faraszán Pál béres fiu egyedül maradt kint Kern József nómeibenedeki tanyáján. Ezt az alkalmat már régen leste, mert vágyainak netovábbja egy kis lövöl­dözés volt. Elővette az öreg béres pár­nája alól az állandóan ott tartolt revol­vert s amint tanulmányozni kezdte, a kakas elcsattant s a fiu tenyerét ke­resztül lőtte. — Hasonló eset törtónt Békésen, ahol Gomba Gábor 13 éves fiu, az apja által, vele a vasunó. haza­küldött pénzen revolvert vásárolt s amint útközben babralgatta, a revolver­rel kezét meglőtte. Mindkét sérültet a gyulai közkórházban ápolják. — Közgvülés. A kereskedelmi csar­nok tagjai felkéretnek, hogy vasárnap, ebruár 2-án, délután 3 órakor az egye­sület helyiségében tartandó közgyűlé­sen megjelenni szíveskedjék. Tárgyso­rozat: 1. Évi jelentós. 2. Az 1912.' évi számadás előterjesztése s a számvi/sgá'ó bizottság erre vonatkozó jelentése. 3. Az 1913. évi költségvetés megállapítása. 4. A választmány esetleges javaslatai. 5. Indítványok. — A honvédelmi miniszter és a szere­lem. F írsangra kedves meglepetést szer­zett báró Hazai Samu honvédelmi miniszter a szerelmes ifjú pároknak. Rendeletet bocsátott ki, hogv a jövő­ben nincs szükség kivételes nó'sülési enge­délyre s az az ifjú, aki szive hölgyét szereti, oltár elé vezetheti, ha még nem is szolgálta le a három esztendőt. A honvédelmi miniszter rendelete ma ér­kezett meg a vármegyéhez, s azt az alispán a következőkben teszi közzé : „A m. kir. honvédelmi miniszter urnák f. évi január 20-án 9000-912. szám alatt keíl körrendelete foytán közhírré teszem, hogy a véderőről szóló 1912 évi XXX. t.-c. 40. § ának második bekezdóseben kapott törvényes felhatalmazás alapján a m. kir. honvé­delmi miniszter ur az állítási kötelezett­ségüknek még eleget nem tett férfiak nősülhetésére vonatkozó tilalmat 1913. évi február 1-től kezdve esetleges ujabb rendelkezésig megszüntette, igy tehát az állitásköteles^k ezentúl minden elő­zetes katonai engedély nélkül nősül­hetnek. Megjegyzem azonban, hogy a fentidózett törvénycikk 40 §-ának har­madik bekezdése értelmében a nősülés semmi esetre sem szolgaitat alapot a hadkötelezettség teljesítése tekintetében valamely kedvezményre." — A nagyapa ezer koronája. Néhány nappal ezelőtt szomorú kétségbeesett arccal állított be a csabai rendőrségre R o h o s k a Pál kisgazda. — Főbiztos ur kérem — mondta nagy lelkendezve Horváth István­nak, — nagy a bajom. — Na mi az apóka, mondja. — Mig a templomban voltam, va­laki ellopta az ezer koronámat. Pedig nehezen kuporgattam össze. Bizony nehezen, öreg napjaimra. És egy pár könnycseppet morzsolt szót az öreg a szemében. Horváth Ist­ván alaposan kihallgatta, kikérdezte az öreget, hogy hol, milyen helyen volt a pénz, kire gyanakszik. — Nem gyanakszom ón senkire — mondta nagy busán az öreg. A rendőrség bevezette a nyomo­zást. A legtöbb gyanú Szász Pálra, az öreg Rohoska unokájára volt. Az öreg váltig erősködött, hogy az ő unokája nem lehet tolvaj. Pedig mégis csak ő volt. Hosszas vallatás után be­ismerte, hogy ő lopta el az ezer koronát, mig az öreg a templomban imádkozott. — Hát aztán hol van a pénz? — kérdezi k tőle. — Kölcsön adtam, kérem, Z a c h a r Györgynek. Később kiderült, hogy a Pali gyerek gyakran megfordult a Zachar famíliá­nál, mert belegabalyodott az egyik lányba. Meg aztán barátja is volt Zachar ; György. A família az ujjai körül for­[ gatta a szerelmes legényt, aki képes volt még lopni is. A pénz csakugyan ott volt a Z.char familiáná', de átala­| kulva. Lett belőle disznótor, arany­• gyürü, szekrény, dívány, szép ruha stb. ! Készpénzben mindössze csak 20 koro­< nát találtak. Az unoka ellen természe­tesen megindult az eljárás. — A vésztői templom betörője. A re­formátus temp ontok berendezese nem sok oiyan kincet tartalmaz, a mire az elvetemedett lelkű ember rávesse a szemét azért, hogy azt elemelje. Mó is akad e puritán berendezésű templo­moknak is betörője, fosztogatója, mint azt az alábbi eset igazolja. Nagy Imre 17 éves ifjú a napokban bemászott a temp om batört ablakán s a perselyt feltörve, elvitte az abban talált 3 ko­ronát s mert egyéb neki való, értékes tárgyat nem talált, az urasztaii teritőt széttépte s a számrakótábiákat öss/e törte. — A csendőrségnek sikerült a tettest kézrekeriteni. — Szerencsétlen esés. M i h a 1 i k János gyulai kelmef stő László nevü gimnazista fia házuk udvarán oly sze­rencsétlenül esett el, hogy a lábát el­törte. A kórházban gipszkötést alkal­maztak a törött lábra. — A községi levéltárak rendezase. Pár évtizede már annak, hogy a belügymi­nisztérium körrendeletet intézett a vár­megyékhez, melyben arra utasította azokat, hogy a rendezett tanácsú váro­sok és községek levéltárainak mikénti állapotáról tegyenek részletes jelentést. A vármegyék eleget is tettek a rende­letnek ós azok jelentéséből megtudhatta a belügyminisztérium azt is, amire leg­főkép kíváncsi volt, azt t. i. hogy a szóban levő levéltárak mennyire si­ralmas állapotban vannak. Azóta mi sem törtónt a levéltárak dolgában. Mert a rendezett tanácsú ós számottevő nagy­• községek levéltárai máig botrányos álla­> pótban vannak legtöbb helyt. Elsősor­ban szakszerüleg egyáltalán nem keze­lik azokat, mert hiszen ahhoz szakem­berek kellenének, azután legtöbbhelyt , sötét, nedves, penészes, szellőzetlen és tűzveszélyes helyiség -kbe eldugva, ösz­szehányva tarijak azokat. A levéltárakat maguk az elöljárók sokhelyt kellemet­len s lürt lomtárnak tekintik s csak azért nem tüzelik fel, mert nem szabad, azért nem rendezik azokat, mert nincs rá pénz. Hogy pedig a levéltárak minő nagyfontosságú s nagyértókü gyűjtemények országos szempontból is, minden kulturember tudja. Minő kin­csek vannak azonban eldugva, penész­nek kitéve, Csáky-szalmájaként kezelve, még fel nem használva ós folyton az elhamvadás veszélyének kitéve. Csodá­latos azért, hogy á belügyminisztérium is megfeledkezett egykori rendezési szándókáról és a maga részéről is ve­szendőbe hagyja a rendezőit tanácsú városok ós a nagyközségek levéltárait. B késmegyében a vármegyein kívül Uü.yszólvan nincs is rendezett levéltár. A Cüaba múltjára vonatkozó igazán ér­dekes és értékes iratok, például a pad­láson ht vernek barbár összevisszaság­ban, kitéve a pornak és egerek légiói­nak. Egy város, vagy község polgárai­ban több kegyeletnek kell lenni a múlt iránt. Ha maguktól nem hajlandók, a hatóságoknak kellene kényszeriteniök a községeket a levéltárak szakszerű rendezéscre és a/ok rendbentartására. A jól rendezett levéltár valamely város vagy község kulturális fejlettségét jelenti. — Dobozi tanítók a kulturáért. Dobo­zon szép lendü etet nyert az idén a sza­badoktatás Rakssányi Bála ós T ö­r ö k Miháiy áll. isk. igazgatók áldozat­készsége folytán. Ugyanis ezek a lelkes kul urmunkások az ő szeróuy tanítói erszényük terhére több száz korona ér­tékben megszerezték a legmodernebb vetítőgépet s így képesek nagyvárosi mintára immár Dobozon is zsúfolt ház mellett adni elő minden csütörtökön ós vasárnap igazán élvezetes ós tanu'sá­gos programmjukat. Csak az a kár, hogy az állami iskola tanterme kicsi és nem képes helyt adni az érdeklődőknek, a 4 méter magas fal pedig a na^y vetí­tésre kicsinynek bizonyult és igy^a né­zőknek jelentékeny része kénytelen ha­sonfekve szemlélni a kép ket. — Kaszinói estély. A gyomai uri ka­szinó február hó 4 ón, húshagyó ked­den, saját pénztára javára estéiyt ren­dez. Az estéiyt remek ólőképtáriat előzi meg. A rendezőség igen változatos mű­sort állított egybe, amely a következő: 1. Prológ, irta Gulyás József, elmondja Kon­koly Tihamérné. 2. Gyermekkarnevál. Balassa Gizike, Berkovics Miklós, Fábián Iza és Béluska, Németh Géza. 3. Babák. Kovács Gizike. 4. Hit, remény, szeretet. Almássy Irénke, Kürpy Bözsike, Manyi Olgicza. 5. Hollandi kép. Liszy Baba és Dodó. 6. Ballerinák. Hartenstein Ilonka, Králik Bözsi és Kató. 7. Gé?ák. Eisler Ella, Vaniss Manczi. 8. Várakozás. Herczegh Ella. 'i. Kártyavetés. Kemenczky Irén és Wagner József. 10. „Alom." Molnár Ilonka és Szilágyi Esztike. 11. .Sappho." Kovács Sárika. 12. Szevillai énekesnő. Laiossy Duczi. 13. „Vallomás." Kner Ilonka és Kner Imre. 14. Schumann: Arabesk. Raff: Sonate III. tétel prestissimo. Zongorán játsza Kemenczky Elza. —- Kútba ugrott. így télvíz id jón szenzlció számba jöhet azaz esemény, ha valaki a kútba ugrik. Ez az eset p adig megesett a héten S'.egbalmon egv hajadonnal. Pásztor (Bolgár) Julcsa az öreg Dinyi Is ván gi/dmal cMédleány. Megbízható, hűséges cse­léd. Mint áféie „eladó" leánynak s/.e­re;ője is volt, mag pedig ifj. V i d a János, aki egy szép napon gyűrűvel ajándékozta meg Julcsát. Jtnos a ón­ban tekintettel a teli szezonra, elhide­gült Julcsától ós vissza kérte a gyürüt. Julcsa efeetti bánatábm a múlt héten csütörtökön délelőtt 8 órakor a háznál levő gémes ku:ba bel < ugrott. Da mi­vel mindan szoknyástól akart az ó ő világtól elbúcsúzni, nem merült aiá. Segelykiáltására a házbeliek kimentet­tek Julcsát, aki szent fogadalmat tett, hogy ilyen bolondságot többet n^m hogy telén, de még nyáron sem tesz. A haláltól mindössze csekély bőr és fejhorzsolással menekült. — Blaha Lujza Szarvason. A Szarvasi Leányegyesület a böjt folyamán nagy­: szabású magyar estély rendezését vette | tervbe. Az estólynek,' melynek jellegét j az is kifogja domborítani, hogy azon a leányegyesület tagjai mindannyian ma­gyar ruhában jelennek meg, kimagasló esemény Jesz Blaha Lujza fellépte, ki ily irányú közreműködése iránt már ígéretet tett. Sajnos, a művésznő azon­ban most nagy beteg. — Nagy a közmunka-hátralók. A köz­úti törvény érteim-ben az állami egye­nes adót nem fizetők tartoznak három kézi napszámot természetben leszolgálni, vagy annak a törvényhatóság által megállapított egyenértékét megfizetni. A termeszeden való leszo'gálások azon­ban nagyon nehezen mennek, mert csak karhatalom alkalmazásával lehet — de igy is csak nagy nehezen — a leszo'gálasokat csekély részben végre­hajtani. A most egybeállított kimutatás szerint a természetben leszolgálandó ufadó hátralék 53,624. Hogy milyen ke­vés a leszolgálás, mutatja az a körül­mény, hogy az 1912. évben leszolgálta­tok 3140, mig a mult évben csak 1723 kézi napszám. Az eddigi tapasztalatok szerint hiábavaló a hatóságok legszigo­rúbb iatézkedése, az eredmény mégis nevetségesen csekély és az is többe kerül, mint amennyit ér. — A Kéménysaprö balesete. Wagner Károly gyulavárii kómónyseprőtanonc a mesterével átment Dobozra, amely község szintén az ő kerületükhöz tar­tozik — kéményt sepreni. Ahol éjjelre megszállottak, a gazda éppen fát aprí­tott. A kéményseprőinas odament se­gíteni, de rosszkor nyúlt a tőkéhez, mert a favágó embernek a baltája éppen lesujtásra készen áflott s nem vette észre, hogy a fiu oda akar nyúlni. A fejsze lesújtott ós a fiu jobb kezének két ujját Jbvágta. A gyulai kórházban ápoljak. Tarkaságok. Az elégedetlen ember. Egyik járási hivatalban volt egy nagyon elégedetlen ember, aki se a fi­zetésével, se a munkakörivel nem volt meglégedve. Folytonosan panaszkodott a kolle­gáinak, hogy milyen igazságt lan dolog ez, igy fizetni b csüíetes munkát ebben a drága világban. A koll< gái, akik mér unták az örö­kös p3naszlodá-ít és kesergést, egy al­kalommal, amikor elégedetlen társuk ismét a sorsa miatt panaszkodott, rá szóltak : — Mit zokogsz itt örökösen ? Törj ki! . . . Törj ki ! . . . — Megtenném, de nem tudom, hol kezdjem, — feieite az elégedetlen fiatal­én; b:>r. — A nyakadnál! — mondták neki a kollegái. Gyakorlatok alatt. Katonalisztek beszélgettek a gya­korlatokról, nevezetesen egy tüzérségi gyakorlatról, amelyről a következő vi­dám megemlékezést mondták el. Egy alkalommal a tüzérségnek gya­korlata volt, amelyen több tartalékos is részt vett. A gyakorlat hevében egy . tartalékos hadnagy rossz mozdulatot | akart tenni a csapatával. Erre a ve­zénylő őrnagy messzebbről rákiáltott: — Hadnagy ur! Jobbról tüzet kap! . . . A hadnagy udvariasan felelte: — Köszönöm őrnagy ur, nem do­hányzom. fÜi«V£^YKE£á§. § Tolvaj suhancok. Oltyán János 16 éves, P e t r e h « l e Ignác 18 éves es Piros Ignác 16 éves suhancok, i kovacsinasok Gyulán. Az inasoknak, különös m pedig a kovácsinasoknak í nem vaiami sok örömük, szórakozásuk van, inert nem igen van alkalmuk p^nz­nragra szert tenni. A három suhanc mégis szert t«;t rá, h » nora is tisztes­séges uton. Ö s'.eb^szóltek és a mult ev október 16-án éjjel behatoltak Hick Márton udvariba a kerítésen s maguk­kal vittek öt zsak tengerit, amit még azon az éjstakán eladtak Ilich János szabómesternek 16 koronáért. Az igy szerzett pénzből aztán volt hegyen­völgyö i lakodalom. A turpisság azon­ban nemsokára kiderült és a gyulai törvényszék O tyánt, mag Pirost 15—15 | napi, Prttrehelét ós Itichet pedig 1—1 ! hónapi fo házra itólte. Lich tiltakozott az orgazdaság vádja ellen. Azzal érvelt,

Next

/
Oldalképek
Tartalom