Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-06-22 / 49. szám

Békéscsaba, 1913. XL-ik évfolyam. 49-ik szám. Vasárnap, junius 22. BEKESME6YEI SOZLOHT POLITIKAI LAP reiefon-szám; 7. Szerkesztőség: Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova a lap szellem részét ületö közlemények küldendők. Kézíratok nem ctdatuafc vissza Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. EkOFIZBTÉSI DI5 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. El3fizetni bármikor lehet évnegyeden belDl i». Egyes szára ára 12 fillér. Felelős szerkesztő; GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos; SZIHELSZKY JÓZSEF. KiadóhH Ferenc József-tér, 20. sz. és az előfizetési pél A hirdetési dij készpénzzé] NYILTTÉR-ben egy sor Telefon-szám 7 a hirdetések sndők. ;n fizetendő, iija £0 fillér. A jó asszony nem divatbáb. Békésosaba, junius 21. Dacára annak, hogy a világ na­gyobb része vakon követi a divatot, van azért még sok nő, aki nem vál­toztatja át minden negyedévben kül­sejét tetőtől talpig, de e szerényen meghúzódó hölgyek föl sem tűnnek. A divat nagy hatalom és már azért is jogosult, mert nagyon előreviszi a kereskedelmet, az iparmüvészetet és a gyáripart, azonban határozottan káros, ahol túlzásba esik és önkényesen ter­jeszkedik, pedig mostanában ilyen hiába esik. Mindennek ugy van divatja, de a „divat" szó hallatára leginkább az öl­tözetre gondol mindenki és a hires párisi cégek kreációira és változataira. Aki önérzetesen kikerüli a tömeg­szuggesztiót és nem kapkod a „leg­újabb" formák és szinek után, azt megvetéssel „ódivat"-nak minősitik, pedig e kicsinyítő jelzés valójában bóknak is beillik. A divat soha sem eredt magas szellemű körökből, hanem az üzér­kedő ipar és kereskedelem, vagy egy véletlen röpiti világgá és az unatkozó, változást kereső tömeg szárnyaira kapja. A szellemi és születési közép­osztályban találja leghívebb közönsé­gét, mert be van bizonyitva, hogy sem az uralkodó családok nőtagjai, sem a hires irónők vagy női moz­galmak nem foglalkoztak uj divatok föltalálásával. Nem csupán a folyton változó ruhaszabások, de még a kü­lönös, feltűnő frizurák sem láthatók igazán előkelő nőkön. Nincs nevetsé­gesebb, mint mikor a nő megváltoz­tatja alakját, mozdulatait, egész egyé­niségét és egyik nap bő leplekbe burkolódzik, másnap pedig bokáig érő, szük szoknyát vesz magára, csak­hogy ne vétsen a divat szabályai el­len. Ez a folytonos átidomulás főleg idősebb nőknél igen Ízletesen és arról tanúskodik, hogy aki sokat foglalko­zik külsejével, nem sokat törődik lelki műveltségével. Nagyon csalódik, aki azt hiszi, hogy a divat összes kellékeinek föl­használásával hamarabb hódítja meg a férfinemet. Komoly férfi nem vá­laszt élettársul olyan nőt, ki életének háromnegyed részét vásárlással, ruha­próbálással, kéz- és arcápolással és hajbodoritással tölti el. A szépség­ápolás, az elegáns toilette nagyon emelik a nő szépségét és feltűnést kelthet az ilyen hölgy társaságban és nyilvános helyeken, ahol kiállítási tárgyként szerepelhet. Komoly szerel­met, őszinte barátságot a fényes kül­sővel nem lehet ébreszteni, azt csak a báj, a szeretetreméltóság, a jóság tudja kivívni. A férj pedig sokkal boldogabb egy szerény, gyöngéd nő oldalán, kit nem izgat föl minden uj divatjelenség, az ilyen nő nem pa­zarló, nem kiván lehetetlenséget. Mert a divatnak sajátsága, hogy minden idény elején sokféle újdonságot vet a piacra, közte sok feltűnő, Ízléstelen dolgot is és csak egy részét fogadja el a közönség, másrészt teljesen el­veti. A jóiziésü nő a neki való, disz­krét formák közül válogat és a nő általános, banális, efemér apróságok­ról lemond. Épen olyan különös, ha valaki át­alakítja külsejét, mintha teljesen meg­változtatnájvéleményét és modorát. Aki elveihez hü marad, külső egyéniségét sem tudja olyan alaposan megváltoz­tatni, eltekintve attól, hogy ezzel is­merőseit és rokonait is kellemetlenül lepi meg. Ha meggondoljuk, hogy e változások csak a divat szeszélyéből erednek, a tömegszuggesztió ered­ménye, be kell látni ennek nevetséges voltát. Hiszen egy uri nő nem ki­rakati bábu. Azzal is kell számolni, hogy az ujabb divatok nagyon jel­mezszerüek és érzéki jellegűek, vegyük csak a felhasított szoknyákat, a pók­hálószerü harisnyákat, a testhez tapadó formákat, — ilyenben nem mutatkozik szemérmes nő. Mindezen okokból csak dicsérni tudjuk a „nem divatos" nőket. Ezek nem tűnnek föl a nagy tömegben a tarkán öltözött nőcskék közt, de ha sikert aratnak, rokonszenvet keltenek, ez sokkal tartósabb hatás. Mennyivel többet ér a csöndes, belső érték, a természetes báj, mint a tündöklő, fel­tűnő jelenség, ki csak külsejével törő­dik és a külsőségek kultuszának szen­teli teljes idejét. Tisza és a sajtószabadság. - Fővárosi levél. — Gondolni lehetett, hogyha Tisza István gróf egyszer vállalja a kormányt, azzal egyszersmind vállalni fogja a leg­súlyosabb állampolitikai föladatok meg­oldását is. Gondolni lehetett, hogy ő nem^ fog kitérni a legkényesebb kérdé­sek eiől, nem fog bujkálni, hanem meg­mondja nyijtan, egyenesen, mit akar. Ilyen ne nyúlj hozzám dolognak tar­tották a kormányok már ide s tova másfél évtized óta a sajtótörvény re­formját. Tisza ezt is bátran fölvette kormányzatai programmjába és meg­szokott őszinteségével bejelenti, hogy a kormány kötelességének fogja tartani olyan javaslattal lépni a törvényhozás elé, mely a sajtószabadság lényegének érintése nélkül, az esküdtbiróságok fenntartása mellett véget vessen a sajtó terén mutatkozó féktelenségeknek és a számos esetben konstatálható jogi bi­zonytalanságoknak. Minő szánalmas kertelés és kortes­taktikai frázis ezzel a férfias nyilatko­zattal szemben EZ újdonsült független­ségi párt azon programmpontja, amely farizeus szemforgatással a sajtószabad-j ság megvédelmezését hangoztatja „bár| mely önkényes kormány ellen." Holott^ a programmpont készítői maguk is jól 1 tudják, hogy nem a sajtószabadságot! kell ma védelmezni, mert ahhoz senkii sem nyúlt, hanem a közönséget, a ma­gánbecsületet, az erkölcsi ós jóizlós ér­dekeit kell védelmébe venni a sajtósza­badság örve alatt féktelenkedő merény­letek ellen. A szabadsággal való vissza­élés már nem jog többé, hanem jogta­lanság és bün, amelyet az államrend és a polgárok magánérdekei szempontjá­ból éppen ugy kell megtorolni, vagy preventív intézkedésekkel lehetetlenné tenni, mint a vagyon vagy emberélet ellen vétő garázdálkodásokat. A szellemi téren irótollal ós nyomdafestékkel való apacskodás éppen olyan megengedhe­tetlen, mint a száguldó automobilból revolverezők lövöldözése. Jól tudják és érzik ezt a Károlyi-párt programm­gyártói is. Mert hiszen koalíciós kor­mányunk idején Polónyi igazságügy­miniszter és Apponyi Albert gróf is nem egyszer hangoztatták a sajtótör­vény reformjának szükségességót és például a pornográfia ellen való tör­vényes intézkedéseket egyetlen párt sem sürgette oly hangosan, mint ópp9n az a néppárt, melyet az egyesült füg­getlenségi párt a fúzió napján a fegy­verbarátság forró rokonérzósóvel üd­vözölt. Hogy van tehát, hogy a programm­készitők a négy-öt év előtt vallott állás­Biberach szeretője. Irta : Gács Demeter. Nemrég találkoztam hajdani csavar­gásaim hü osztályosával. Nemes bará­tomat évekkel ezelőtt Durazóban láttam utoljára, egy máltai gőzös fedélzetén. Igen megörültem tehát, az áldott vélet­len kegyelméből, igy viszontlátva őt a körúti kávéház üveges asztalánál. Kissé megsápadva csupán, hosszudad arccal ült ott, megnőtt szemeit álmatagon pi­hentetve az előtte fekvő keskeny papír­szalagon, melyet három vagy négy ce­ruzával irott, fekele sor szántott kereszt­be. Egy gyüszünyi, de magasnyaku po­hárka állott ezenkívül az asztalon, némi színes folyadék maradványaival. Aggódva, hogy zavarom talán, meg­álltam előtte s vállát megérintettem. Homályos szemében bágyadt öröm csil­lant fel, amint kezemet gyöngéden meg­szorította s leültetett. Láttam, hogy egy megkezdett vers szomorkodik előtte a papíron s régi cimborák közt fölösle­ges udvariassággal kértem garanciát. Biberach elmosolyodott, — Gedeon, ne légy szamár, — mon­dotta szokott atyai jóindulatával. A vers csak ürügy, hogy itt ülhessek az asz­talnál, tehát nem zavarsz. Valójában fázom. Példátlanul hideg őtzelő didergett, valóban, odakünn a körúton. Biberach arca valamely diplomáciai térképhez volt hasonló, változatos színezésével. Beesett szemeit szóles, barnakók sávok határolták a déli peremek mentén. Az orra harcias pirban tüzelt elő megfakult arcából, lilázó halántékai alatt kót lázas tűzfolt piroslott. Vizsgálódó pillantásaim nem kerül­< tók el figyelmét, mikor bánatos mosoly­lyal fordult felém. — A korai telet okolhatom egye­dül a képzőművészeti hatásokért, me­lyeket arcom látása ébreszt föl benned. Érző szivemen komor bu rágódik az emberiség ama tetemesen nagyobb fe­léért, melynek számításait kaján mo­sollyal húzta át a zord idő. Ki van mi­nálunk olyan helyzetben, hogy október elején télikabátot ölthessen ? Hitelem utolsó roncsain e pohárka Cordial me­docot szereztem be. Ezzel kiitta a pohárka alján szé­gyenkező maradókot s finom gusztus­sal kabátom belseje felé utalt. — Érzem, hogy a szerencse pilla­natnyi kedvezóse folytán bőven elláttad magad cigerettával. Már sokan megcso­dálták ebbeli, tulfinomodott ösztönömet. Köszönöm. Ó . . . ó .... fölösleges, majd csak magam gyújtok rá. No . . . lehetne rosszabb is. Nem oly zamatos ugyan, mint a nagyszerű bengocheák, miket boldogabb időkben füstöltem el Andalúziában, sőt nómikóp paraszti ize van. De most kiválóan jól esik. Akár a szomjas vándornak egy korty friss ital. Az élet nem is oly reménytelen, ami­lyennek néhány perccel ezelőtt hittem, bár sok tekintetben elég mostohán bánt el velem. E percban például lakásom sincsen. Készséggel ajánlottam föl neki a magamét. Mikor holléte után kérdezős­ködött, pirulva neveztem meg a távol­eső utcát, amely a véletlen kiszámítha­tatlan szeszélyéből magában rejtette az otthonomul szolgáló hónapos szobát. — Igaz, hogy a konyhán kell át­menni, hogy bejuthassunk, — mondtam szégyenkezve, de villanyvilágítása van s az ablak egy elzárt kertre tekint. Biberach jólelkűen sietett megnyug­tatásomra. — Az éiet számos kellemetlensége között, hidd el, ez teljesen elenyésző. A fő, hogy nem kell szállástalanul kódo­rognom a téli éjszakában. Az utca kü­lönben is kedvező. Megpengette az asztal üvegét a po­hárkával s a fizetőt kérte a felfigyelő pikkolófiu utján. — Egy Cordial medocom volt, Gyula, — s felém intett kezének egy elhaló mozdulatával. Bámulandó képes­ségével eltalálta, hogy módónban van helytállani érte. Groteszk előkelőséggel simult bele elaggott felöltőjébe. Odakünn fázósan tűrte föl a felöltő gallérját ós kómlelődve tekintett szét a körúton. -— A villamos kocsik, ugy látszik, nyugovóra tértek már. Annál jobb, gya­log megyünk. A legkívánatosabb volna persze egy zárt fiakker, vagy legalább egy konflis, de nem akarnálak a tönk szélére juttatni. Hohó, nincs baj, Gedeon a humorom szemlátomást kezd vissza­térni. Fuj, ennek a szélnek semmi ér­zéke sincs a finomabb viselkedése iránt. Ugy csíp mint egy bakakáplár. — Az utca határozottan kedvező,"— folytatta néhány pillanat múlva. Haj­landó vagyok szerencsés ómennek te­kinteni ezt. A hosszú gyalogsótát eny­híti, hogy azon az utcán fogunk menni, melyben szeretőm lakik. Azt hiszem három óv mult el, mióta utolszor láttuk egymást. A kivilágított Rákóczy-útról egy elhagyott mellékutcába fordultunk. Odon paloták szegélyezték kétoldalt a homá­lyos utcákat, régies cirádáikkal. A be­zárt ablakok hallgatagon ós sötéten tűnődtek, mint egy fáradt aggastyán lehunyt szemei. A hold elvesző fénye koronként megpihenve, lassan villant át sima tábláikon ós bizonytalan deren­gést támasztott a sötétségben. Rozzant cipői sarka bántóan kopogott a néma­ságban. Biberach ismét megszólalt: — A szeretőm piros cipelőt visel aranyozott sarkakkal ós bolondja a régi házaknak. A magányos házakat szereti, ahol senki sem zavarja az el­hagyott folyósók csendjót, a némasá­got, a homályos szobákat, öreg buto­torokkal. Nehéz függönyökkel borítja el ab'akait, damaszttal ós selyemmel, a legsötétebb bíborok hullámzásával, mint egy hercegnő. A haját sohasem láttam m^g. Régi kínai és velencei csipkefá­tyolokba rejti a haját, mindennap másba, a jó ég tudja, honnan szerezte őket. Csodálatos asszony. Néha Itáliáról be­szél, granadai kertekről, és Kairó me­csetjeiről, hova hivő arabnak öltözve belopta magát. Máskor a Szeut Kaábá­ról beszél, Mohamed sírjáról, Hellász romjairól, a szigettenger vakitó napjá­ról s a lourdesi csodatévő képről, mely előtt négy napig vezekelt száz meg száz áldozati gyertya sápadt fénye alatt. Az­után rejtelmesen hallgat napokon át és régi foszlányok között antik kösöntyűk­kel ós diadémekkel játszik. És hogy csókol Gedeon, talán Bótsábe csókol­hatott igy, vagy Jezábel. A Judit ölelése lehetett olyan halálosan részeg, mint az övé. Néha hirtelen dölyfös és mél­tóságos lesz, mint egy spanyol her­cegnő; eltaszít, eldob magától. Ilyen­kor hetekig nem látom. Rettenetes. He : tek multán levelet kapok tőle. Micsoda levelet. Megalázkodva rimánkodik, hogy bocsássak meg neki, térjek vissza, nem tud élni nélkülem. Levél lóvólre jön. Aztán, hogy nem is felelek, egy este fölkutat ós elvisz, elrabol magával, el­lenálhatatlanul. Azok az éjszakák! Da

Next

/
Oldalképek
Tartalom