Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-06-22 / 49. szám

Békéscsaba, 1913. XL-ik évfolyam. 49-ik szám. Vasárnap, junius 22. BEKESME6YEI SOZLOHT POLITIKAI LAP reiefon-szám; 7. Szerkesztőség: Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova a lap szellem részét ületö közlemények küldendők. Kézíratok nem ctdatuafc vissza Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. EkOFIZBTÉSI DI5 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. El3fizetni bármikor lehet évnegyeden belDl i». Egyes szára ára 12 fillér. Felelős szerkesztő; GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos; SZIHELSZKY JÓZSEF. KiadóhH Ferenc József-tér, 20. sz. és az előfizetési pél A hirdetési dij készpénzzé] NYILTTÉR-ben egy sor Telefon-szám 7 a hirdetések sndők. ;n fizetendő, iija £0 fillér. A jó asszony nem divatbáb. Békésosaba, junius 21. Dacára annak, hogy a világ nagyobb része vakon követi a divatot, van azért még sok nő, aki nem változtatja át minden negyedévben külsejét tetőtől talpig, de e szerényen meghúzódó hölgyek föl sem tűnnek. A divat nagy hatalom és már azért is jogosult, mert nagyon előreviszi a kereskedelmet, az iparmüvészetet és a gyáripart, azonban határozottan káros, ahol túlzásba esik és önkényesen terjeszkedik, pedig mostanában ilyen hiába esik. Mindennek ugy van divatja, de a „divat" szó hallatára leginkább az öltözetre gondol mindenki és a hires párisi cégek kreációira és változataira. Aki önérzetesen kikerüli a tömegszuggesztiót és nem kapkod a „legújabb" formák és szinek után, azt megvetéssel „ódivat"-nak minősitik, pedig e kicsinyítő jelzés valójában bóknak is beillik. A divat soha sem eredt magas szellemű körökből, hanem az üzérkedő ipar és kereskedelem, vagy egy véletlen röpiti világgá és az unatkozó, változást kereső tömeg szárnyaira kapja. A szellemi és születési középosztályban találja leghívebb közönségét, mert be van bizonyitva, hogy sem az uralkodó családok nőtagjai, sem a hires irónők vagy női mozgalmak nem foglalkoztak uj divatok föltalálásával. Nem csupán a folyton változó ruhaszabások, de még a különös, feltűnő frizurák sem láthatók igazán előkelő nőkön. Nincs nevetségesebb, mint mikor a nő megváltoztatja alakját, mozdulatait, egész egyéniségét és egyik nap bő leplekbe burkolódzik, másnap pedig bokáig érő, szük szoknyát vesz magára, csakhogy ne vétsen a divat szabályai ellen. Ez a folytonos átidomulás főleg idősebb nőknél igen Ízletesen és arról tanúskodik, hogy aki sokat foglalkozik külsejével, nem sokat törődik lelki műveltségével. Nagyon csalódik, aki azt hiszi, hogy a divat összes kellékeinek fölhasználásával hamarabb hódítja meg a férfinemet. Komoly férfi nem választ élettársul olyan nőt, ki életének háromnegyed részét vásárlással, ruhapróbálással, kéz- és arcápolással és hajbodoritással tölti el. A szépségápolás, az elegáns toilette nagyon emelik a nő szépségét és feltűnést kelthet az ilyen hölgy társaságban és nyilvános helyeken, ahol kiállítási tárgyként szerepelhet. Komoly szerelmet, őszinte barátságot a fényes külsővel nem lehet ébreszteni, azt csak a báj, a szeretetreméltóság, a jóság tudja kivívni. A férj pedig sokkal boldogabb egy szerény, gyöngéd nő oldalán, kit nem izgat föl minden uj divatjelenség, az ilyen nő nem pazarló, nem kiván lehetetlenséget. Mert a divatnak sajátsága, hogy minden idény elején sokféle újdonságot vet a piacra, közte sok feltűnő, Ízléstelen dolgot is és csak egy részét fogadja el a közönség, másrészt teljesen elveti. A jóiziésü nő a neki való, diszkrét formák közül válogat és a nő általános, banális, efemér apróságokról lemond. Épen olyan különös, ha valaki átalakítja külsejét, mintha teljesen megváltoztatnájvéleményét és modorát. Aki elveihez hü marad, külső egyéniségét sem tudja olyan alaposan megváltoztatni, eltekintve attól, hogy ezzel ismerőseit és rokonait is kellemetlenül lepi meg. Ha meggondoljuk, hogy e változások csak a divat szeszélyéből erednek, a tömegszuggesztió eredménye, be kell látni ennek nevetséges voltát. Hiszen egy uri nő nem kirakati bábu. Azzal is kell számolni, hogy az ujabb divatok nagyon jelmezszerüek és érzéki jellegűek, vegyük csak a felhasított szoknyákat, a pókhálószerü harisnyákat, a testhez tapadó formákat, — ilyenben nem mutatkozik szemérmes nő. Mindezen okokból csak dicsérni tudjuk a „nem divatos" nőket. Ezek nem tűnnek föl a nagy tömegben a tarkán öltözött nőcskék közt, de ha sikert aratnak, rokonszenvet keltenek, ez sokkal tartósabb hatás. Mennyivel többet ér a csöndes, belső érték, a természetes báj, mint a tündöklő, feltűnő jelenség, ki csak külsejével törődik és a külsőségek kultuszának szenteli teljes idejét. Tisza és a sajtószabadság. - Fővárosi levél. — Gondolni lehetett, hogyha Tisza István gróf egyszer vállalja a kormányt, azzal egyszersmind vállalni fogja a legsúlyosabb állampolitikai föladatok megoldását is. Gondolni lehetett, hogy ő nem^ fog kitérni a legkényesebb kérdések eiől, nem fog bujkálni, hanem megmondja nyijtan, egyenesen, mit akar. Ilyen ne nyúlj hozzám dolognak tartották a kormányok már ide s tova másfél évtized óta a sajtótörvény reformját. Tisza ezt is bátran fölvette kormányzatai programmjába és megszokott őszinteségével bejelenti, hogy a kormány kötelességének fogja tartani olyan javaslattal lépni a törvényhozás elé, mely a sajtószabadság lényegének érintése nélkül, az esküdtbiróságok fenntartása mellett véget vessen a sajtó terén mutatkozó féktelenségeknek és a számos esetben konstatálható jogi bizonytalanságoknak. Minő szánalmas kertelés és kortestaktikai frázis ezzel a férfias nyilatkozattal szemben EZ újdonsült függetlenségi párt azon programmpontja, amely farizeus szemforgatással a sajtószabad-j ság megvédelmezését hangoztatja „bár| mely önkényes kormány ellen." Holott^ a programmpont készítői maguk is jól

1 tudják, hogy nem a sajtószabadságot! kell ma védelmezni, mert ahhoz senkii sem nyúlt, hanem a közönséget, a magánbecsületet, az erkölcsi ós jóizlós érdekeit kell védelmébe venni a sajtószabadság örve alatt féktelenkedő merényletek ellen. A szabadsággal való visszaélés már nem jog többé, hanem jogtalanság és bün, amelyet az államrend és a polgárok magánérdekei szempontjából éppen ugy kell megtorolni, vagy preventív intézkedésekkel lehetetlenné tenni, mint a vagyon vagy emberélet ellen vétő garázdálkodásokat. A szellemi téren irótollal ós nyomdafestékkel való apacskodás éppen olyan megengedhetetlen, mint a száguldó automobilból revolverezők lövöldözése. Jól tudják és érzik ezt a Károlyi-párt programmgyártói is. Mert hiszen koalíciós kormányunk idején Polónyi igazságügyminiszter és Apponyi Albert gróf is nem egyszer hangoztatták a sajtótörvény reformjának szükségességót és például a pornográfia ellen való törvényes intézkedéseket egyetlen párt sem sürgette oly hangosan, mint ópp9n az a néppárt, melyet az egyesült függetlenségi párt a fúzió napján a fegyverbarátság forró rokonérzósóvel üdvözölt. Hogy van tehát, hogy a programmkészitők a négy-öt év előtt vallott állásBiberach szeretője. Irta : Gács Demeter. Nemrég találkoztam hajdani csavargásaim hü osztályosával. Nemes barátomat évekkel ezelőtt Durazóban láttam utoljára, egy máltai gőzös fedélzetén. Igen megörültem tehát, az áldott véletlen kegyelméből, igy viszontlátva őt a körúti kávéház üveges asztalánál. Kissé megsápadva csupán, hosszudad arccal ült ott, megnőtt szemeit álmatagon pihentetve az előtte fekvő keskeny papírszalagon, melyet három vagy négy ceruzával irott, fekele sor szántott keresztbe. Egy gyüszünyi, de magasnyaku pohárka állott ezenkívül az asztalon, némi színes folyadék maradványaival. Aggódva, hogy zavarom talán, megálltam előtte s vállát megérintettem. Homályos szemében bágyadt öröm csillant fel, amint kezemet gyöngéden megszorította s leültetett. Láttam, hogy egy megkezdett vers szomorkodik előtte a papíron s régi cimborák közt fölösleges udvariassággal kértem garanciát. Biberach elmosolyodott, — Gedeon, ne légy szamár, — mondotta szokott atyai jóindulatával. A vers csak ürügy, hogy itt ülhessek az asztalnál, tehát nem zavarsz. Valójában fázom. Példátlanul hideg őtzelő didergett, valóban, odakünn a körúton. Biberach arca valamely diplomáciai térképhez volt hasonló, változatos színezésével. Beesett szemeit szóles, barnakók sávok határolták a déli peremek mentén. Az orra harcias pirban tüzelt elő megfakult arcából, lilázó halántékai alatt kót lázas tűzfolt piroslott. Vizsgálódó pillantásaim nem kerül< tók el figyelmét, mikor bánatos mosolylyal fordult felém. — A korai telet okolhatom egyedül a képzőművészeti hatásokért, melyeket arcom látása ébreszt föl benned. Érző szivemen komor bu rágódik az emberiség ama tetemesen nagyobb feléért, melynek számításait kaján mosollyal húzta át a zord idő. Ki van minálunk olyan helyzetben, hogy október elején télikabátot ölthessen ? Hitelem utolsó roncsain e pohárka Cordial medocot szereztem be. Ezzel kiitta a pohárka alján szégyenkező maradókot s finom gusztussal kabátom belseje felé utalt. — Érzem, hogy a szerencse pillanatnyi kedvezóse folytán bőven elláttad magad cigerettával. Már sokan megcsodálták ebbeli, tulfinomodott ösztönömet. Köszönöm. Ó . . . ó .... fölösleges, majd csak magam gyújtok rá. No . . . lehetne rosszabb is. Nem oly zamatos ugyan, mint a nagyszerű bengocheák, miket boldogabb időkben füstöltem el Andalúziában, sőt nómikóp paraszti ize van. De most kiválóan jól esik. Akár a szomjas vándornak egy korty friss ital. Az élet nem is oly reménytelen, amilyennek néhány perccel ezelőtt hittem, bár sok tekintetben elég mostohán bánt el velem. E percban például lakásom sincsen. Készséggel ajánlottam föl neki a magamét. Mikor holléte után kérdezősködött, pirulva neveztem meg a távoleső utcát, amely a véletlen kiszámíthatatlan szeszélyéből magában rejtette az otthonomul szolgáló hónapos szobát. — Igaz, hogy a konyhán kell átmenni, hogy bejuthassunk, — mondtam szégyenkezve, de villanyvilágítása van s az ablak egy elzárt kertre tekint. Biberach jólelkűen sietett megnyugtatásomra. — Az éiet számos kellemetlensége között, hidd el, ez teljesen elenyésző. A fő, hogy nem kell szállástalanul kódorognom a téli éjszakában. Az utca különben is kedvező. Megpengette az asztal üvegét a pohárkával s a fizetőt kérte a felfigyelő pikkolófiu utján. — Egy Cordial medocom volt, Gyula, — s felém intett kezének egy elhaló mozdulatával. Bámulandó képességével eltalálta, hogy módónban van helytállani érte. Groteszk előkelőséggel simult bele elaggott felöltőjébe. Odakünn fázósan tűrte föl a felöltő gallérját ós kómlelődve tekintett szét a körúton. -— A villamos kocsik, ugy látszik, nyugovóra tértek már. Annál jobb, gyalog megyünk. A legkívánatosabb volna persze egy zárt fiakker, vagy legalább egy konflis, de nem akarnálak a tönk szélére juttatni. Hohó, nincs baj, Gedeon a humorom szemlátomást kezd visszatérni. Fuj, ennek a szélnek semmi érzéke sincs a finomabb viselkedése iránt. Ugy csíp mint egy bakakáplár. — Az utca határozottan kedvező,"— folytatta néhány pillanat múlva. Hajlandó vagyok szerencsés ómennek tekinteni ezt. A hosszú gyalogsótát enyhíti, hogy azon az utcán fogunk menni, melyben szeretőm lakik. Azt hiszem három óv mult el, mióta utolszor láttuk egymást. A kivilágított Rákóczy-útról egy elhagyott mellékutcába fordultunk. Odon paloták szegélyezték kétoldalt a homályos utcákat, régies cirádáikkal. A bezárt ablakok hallgatagon ós sötéten tűnődtek, mint egy fáradt aggastyán lehunyt szemei. A hold elvesző fénye koronként megpihenve, lassan villant át sima tábláikon ós bizonytalan derengést támasztott a sötétségben. Rozzant cipői sarka bántóan kopogott a némaságban. Biberach ismét megszólalt: — A szeretőm piros cipelőt visel aranyozott sarkakkal ós bolondja a régi házaknak. A magányos házakat szereti, ahol senki sem zavarja az elhagyott folyósók csendjót, a némaságot, a homályos szobákat, öreg butotorokkal. Nehéz függönyökkel borítja el ab'akait, damaszttal ós selyemmel, a legsötétebb bíborok hullámzásával, mint egy hercegnő. A haját sohasem láttam m^g. Régi kínai és velencei csipkefátyolokba rejti a haját, mindennap másba, a jó ég tudja, honnan szerezte őket. Csodálatos asszony. Néha Itáliáról beszél, granadai kertekről, és Kairó mecsetjeiről, hova hivő arabnak öltözve belopta magát. Máskor a Szeut Kaábáról beszél, Mohamed sírjáról, Hellász romjairól, a szigettenger vakitó napjáról s a lourdesi csodatévő képről, mely előtt négy napig vezekelt száz meg száz áldozati gyertya sápadt fénye alatt. Azután rejtelmesen hallgat napokon át és régi foszlányok között antik kösöntyűkkel ós diadémekkel játszik. És hogy csókol Gedeon, talán Bótsábe csókolhatott igy, vagy Jezábel. A Judit ölelése lehetett olyan halálosan részeg, mint az övé. Néha hirtelen dölyfös és méltóságos lesz, mint egy spanyol hercegnő; eltaszít, eldob magától. Ilyenkor hetekig nem látom. Rettenetes. He

: tek multán levelet kapok tőle. Micsoda levelet. Megalázkodva rimánkodik, hogy bocsássak meg neki, térjek vissza, nem tud élni nélkülem. Levél lóvólre jön. Aztán, hogy nem is felelek, egy este fölkutat ós elvisz, elrabol magával, ellenálhatatlanul. Azok az éjszakák! Da