Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-06-19 / 48. szám

Békéscsaba, 1913. XL-ik évfolyam. 48-ik szám. Csütörtök, junius 19. BEKESHE6YEI KÖZLÖNT POLITIKAI LAP Telefon-szám; 7. Szerkesztőség: Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova a lap szellem

1 részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. EltOFIZBTÉSI DIH : Egész évre 12 kor. Félévre 0 kor. Negyedévre 8 kor. ElSfizetni bármikor lehet évnegyeden belül i*. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő; OULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZXHEIÜSEKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Teleton-szAm 7 Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A tanév befejezése. Békéscsaba, junius 18. A tanuló ifjúság a jövő reménye. Az a virág, amelyről a költő énekel, mikor aggodalmaskodva kérdi, hogy lesz-e "gyümölcs a fán, melynek nincs virága s mindjárt hozzáteszi: „virág vagy te hazám ifjúsága?" Az a szorgalmi időszak, a tanév, az iskolai év most ér véget. Nemcsak korban, időben tesz egy lépést az ifjúság, hanem értelmi, erkölcsi felfogásban is közelebb jut ahhoz, amely az életbe lépésre alkalmassá teszi. Nem csoda tehát, hogy nemcsak az a kisebb-nagyobb kör, amely a család- és hozzátartozók közül kerül ki, nemcsak a szakszerű foglalkozást üző és kötelességet teljesítő tanitó és tanári testület, hanem a társadalmi életjelenségeket szemlélő szociológus is megfeszített érdeklődéssel, figyelemmel kiséri azokat a jelenségeket, melyekből a jövő reménységének a fejlődésére. következtetést vonhat. Meggondolatlan és könnyelmű nyilatkozat lenne merész kijelentéseket tenni és apodiktikus állítással keresztül siklani az eredmény fölött, de kicsinyesség számba menne és egykönnyen végzetes következtetésekre vezetne a kákán is csomót keresve, doronggal menni neki, mikor simogató kézre, becéző szóra van inkább szükség. Nem is szakhozzászólás ez a pár szó, még kevésbé irányítás, hanem egyszerű megfigyelés, amelyet bárki — közvetlen környezetében — észlelhet, kinek nincs dugva a füle, nincs bekötve a szeme. Ez a megfigyelés pedig az, hogy a mai tanuló ifjúság túlérett, gondolkodása tulmodern. Nem állítjuk azt, amit a világhírű Foerstner hirdet, hogy a mai fiatalság morális elsülyedése egyenesen bűnözési hajlam, hanem aggódva látjuk azokat a tüneteket, melyek a betegség félreismerhetetlen symptomái, olyanok, mint amit Tarde Gábriel mond a bűncselekményekre vonatkoztatva : kiütések a társadalom testén. Nagyon is vitatott kérdés lehet, vájjon oknyomozólag visszahaladva, hol és mibe keressük a hibát? Az egyéniségben, a tanulási rendszerben, a környezetben ? Nem tévedhetünk azonban, ha ezt a hármas felsorolást egybehalmozva, azt merjük kimondani, hogy együttes okai a jelenségre alapított megfigyelésnek. Ezzel beérni, még inkább megnyugodni azonban szűk látókörre vallana. Ha eddig jutottunk, nemcsak megállapítani kell az okokat, hanem javítani is a helyzeten. A javítás pedig önként kínálkozik azon eredmények szakszerű és elfogulatlan mérlegelésével, mely mint tapasztalat minden iskolai év végén, a vizsgák elérkeztekor adva van. A felhasználás és értékesítés azonban nem kis dolog. Hiszen sokszor a gyógyszerben van a hiba, ami a szervezet erejét megtámadja és nem kevesebbszer rosszul alkalmazott kezelési mód idéz elő ellentétes eredményt. A gyógyszerek előírása, a kezelési mód alkalmazása első sorban a szakemberek dolga. Nemcsak a hitet döntené meg bennük vállalt kötelességük betöltésénél, ha laikus elem ebbe belekontárkodnék, hanem vakmerő kisérletezésszámba menne is. De másrészt a jelenségek és tünetek figyelmességre hivnak fel mindenkit és azt szabják elő, hogy félreértve kicsinyes tekinteteket, csak a célt szolgálják, amely cél a társadalom fennállhatásának feltételével összeesik. Ezt nyomatékosan és alkalomszerüleg most, a vizsgák hetében hangoztatni nem céltalan, hiszen a tanuló ifjúság a jövő reménye, az iskolából kikerült fiatalság a nemzet jövője. Feslő bimbó, rügy, virág a fán, amelynek termést is kell hozni. A termést óvni, fejlődését biztosítani pedig kötelesség. Nagy Zoltán. Küzdelem a gyomai mandátumért. Uj jelöltek a látóhatáron. Ide s tova már egész hadsereget alkotnak azok a jelöltek, akik a gyomai mandátumra aspirálnak, illetve a nevüket forgalomba hozatják az újságokkal. No ja, mert manapság már a „ képviselőjelölt" is cim, akárcsak a királyi, vagy udvari tanácsosság. Sőt még jobb azoknál, mert kevesebbe kerül. Az ember „nyomatékosan" szól valamelyik újságírónak ós az, a markában érezvén a ropogós nyomatékot, mindjárt megteszi képviselőjelöltnek. A cimkórságban szenvedők aztán akár a névjegyükre is nyomathatják, hogy „X. Y. a gyomai kerület|kópviselőjelöltje". Mindjárt nagyobb a tekintély. Hogy megválasztják-e, vagy sem, az mellékes. Ha nem választják meg, akkor sem esik kétségbe, mert akkor ugy szerepel, mint „volt képviselőjelölt." Póldául, mikor Horváth Jenő, a budapesti könyvkereskedő érdeklődött a gyomai kerület iránt, röstellette magát könyvkereskedőnek címeztetni. Mivel más címe nem lóvén „a fővárosi VIII. kerületnek volt képviselőjelöltje" címet használta. Csak az a baj, hogy nem tudott véle imponálni. Leutazott Gyomára, de ott arról kellet meggyőződnie, hogy a gyomai kerület meglehetősen drága ós még ráadásul a sikertelenség jegyében mehet csak bele a választási küzdelembe. A mandátumra határozottan aspi| ráló jelöltek közül Nagy József, a 48 as kisgazdapárt jelöltje vasárnap programmbeszédet mondott Gyomán elég nagy hallgatóság előtt. Nagy József a kisgazdapárt ismeretes programmját vallotta magáénak ós e programm alapján kérte a szavazópolgárok támogatását. Erről egyesek biztosították is. Mégpedig az önzetlen támo gatásról. Az ilyen Ígéretekben pedig, különösen a gyomai kerületben, nem igen lehet bizni — a Kovács-féle választás óta. Mindenki tudja, hogy a gyomai kerület választói milyen „önzetlenül" szavaztak le Kovács Gyulára. Végre-valahára határozott lépést tett a nemzeti munkapárt is, amit a Kovács lemondása óta mi folyton sürgettünk. Mert most a munkapárt a siker biztos reményével mehet bele a választási küzdelembe. A gyomai kerületbe tartozó községek haladását, fejlődésót akaró polgárok ugyanis mindinkább hajlanak a munkapárt feló ós olyan képviselőt akarnak, aki a kerület érdekében tesz is valamit. A gyomai munkapárt legjobban magát gróf Tisza István miniszterelnököt szerette volna megnyerni jelöltül. Veszprómy István pártelnök vezetése alatt küldöttséget is menesztett Tiszához. A küldöttség a szó szoros értelmében könyörgött Tiszának, hogy vállalja el a jelöltséget, de a miniszterelnök hajthatatlan maradt. Kategórikusan kijelentette, hogy ő Aradon lép fel. Sőt ha véletlenül Gyomán megválasztanák, akkor is az aradi i mandátumot tartaná meg. A munkapártnak mégis akadt egy rendkívül alkalmas jelöltje báró S o 1 ym o s s y Jenő személyében. Solymossy flz oroszlán és a róKa. — Mese. — Beteg lett az oroszlán, Magy beteg. Keresgélni, vadászgatni Nem mehet: Egymagában Otthon nyög a barlangjában. Látogatók persze jönnek Seregestül mindenünnen. Mindenféle állatok, Mert illik, hogy megkérdezzék: Jobban van-e? meddig fart még fi beteges állapot ? ~ • Csak egy nem néz még felé se, S az aggasztó híresztelésre Nem ügyel. És ez az egy — róka koma; fizt mondja : ő nem rokona, Hát azért nem vizitel. Igaz volt-e amit mondott fi mi rókánk, a ravasz? Vagy hát csak egy szava is volt Eddig még igaz? Füllentett biz ő kigyelme Most is, mint már oly sokat, Ezúttal is messze hagyva Magától az igazat. Mert szűkebb családi körbe' Utoljám is kibökte fiz okát Hogy a beteg oroszlánhoz Miért nem rándult ő is át? „Hej, fiaim, én vigyáztam S amit láttam, jól megrágtam, Jól bizony, Már pedig én csak azt hiszem, fimit megnéz a két szemem; Semmi másban nem bizom. S az oroszlán barlangjába Befelé sok állat lába Nyomát láttam : ez igaz, Hanem visszafelé aztán Egyetlen nyom sem haladt ám ... . Tette hozzá hunyorítva a ravasz. Gábor diák. A reneszánsz erkölcsi felfogása. Minden koinak s minden nemzetnek van bizonyos jellemzetes vétke, mely csaknem általánosan uralkodik, melyet síig haboz valaki bevallani és melyet móg szigorú erkölcsbírák is csak gyengén kárhoztatnak, — mondja Maculay. Ugyancsak ő fejtegeti a reneszansze erkölcsi felfogását rendkívül érdekesen egy Machiavelliről való tanulmányában, melyben annak ad kifejezést, hogy csak a közvélemény által szentesitett vétek vétek csak. A rossz magáb n éri végét. Azon vétek, melyet a közvélemény kárhoztat, kártékony hatást gyakorol az egész jellemre. Az első csak helybeli baj, az utolsó az egész . szervezetet megtámadja. Hogy ha a j vétkes elveszti jó hírnevét, erénye rom" jait nagyon is gyakran veti kétségbe esetten utána. A felföldi lovag, ki egy századdal ezelőtt abból élt, hogy szomszédjai podgyászát elszedte, tulajdonkép azon vétket követte el, melyért Wildet kétszázezer ember ujjongása kisérte Tyburnba. De nem lehet kótséÍ

günk, hogy ő sokkal kevósbbó volt elvetemült, mint Wild. A tett, melyért , Brownrigg asszonyt felakasztották, semj mivé enyészik, ha azon római cselekeI detóvel hasonlítjuk össze, ki a közönI sóget kétszáz viadoron vendégelte meg. Móg is nagyon igaztalan volna ily rómait oly kegyetlen hajlamúnak tartani, minő Brownrigg asszony volt. A nő saját hazánkban is eljátssza állását a társaságban oly tettel, melyet a férfiben nagyon is gyakran dicséretes tulajdonnak, vagy legrosszabb esetben megengedhető tévedésnek tartanak. A következtetés köztudomásu. A nő erkölcsi principiu, az sokszor jobban szenved az erény egyetlen sértése, mint a férfi 20 évi kalandjai miatt. A classikus ó-kor, ha lehetséges, még erősebb példákat nyújtana, mint azok, melyeket felhoztunk. Ez elvet kell az előttünk levő esetre alkalmazni. A tettetés a ravaszság szokása korunk s hazánkban egészen semmirekelőnek s elvetemültnek bélyegzi az embert. De innen semmi esetre sem következik, hogy hasonló itélet igazságos lenne a középkor olaszára. Sőt ellenkezőleg, gyakran találjuk azon hibákat, melyet megszoktuk a kedélyromlottság bizonyos jelének tekinteni, nagy és jó tulajdonok kíséretében, milyenek: nagylelkűség, jóakarat, önzóstelensóg. A társadalom ily állapotából elméletének szintoly találó magyarázatát vehette volna Palamodes Hume gyönyörű párbeszédében, mint bármely azok közül, melyeket Fourli nyujta neki. Jól tudjuk, ós nem azon tanulság, melyet a történetíró oly gondosan tanit, vagy az olvasó oly készséggel tanul. De azért nem haszon nélküli. Hogy állította fel seregét Fölöp Chaeroneónál, hol kelt át Hannibál az Alpokon, ha Mária röpitette-e légbe Darnleyt, vagy Siquier lőtte meg XII. Károlyt s tízezer hason nemű kérdés nem lényeges magában. A nyomozás mulattathat, de a meghatározás nem tesz okosabbá. Csak az olvassa helyesen a történetet, ki észrevévén, mily hatalmasan folynak be a körülmények az ember őrzései s nézeteire, mily gyakran válik a vétek erónnyó, paradoxon axiómává, megtanulja a különbséget a közt ki az emberi természetben esetleges és múlékony ós a mi lényeges ós változhatatlan. E tekintetben a lombárb s toscan köztársaságok története nyújt legfontosabb tárgyat a gondolkodásra. Az olasz államférfi jelleme első pillanatra ellentétek összetételének, oly szörnyű fantomnak látszik, mint Milton poklának ajtó-őre, félig Isten, félig kigyó, fenséges és szép felső, csúszó és mérges alsó része. Oly férfit látunk, kinek gondolatai ős szavai közt nincs semmi kapcsolat, ki soha nem haboz esküjével, ha csábítani akar, kinek soha sem hiányzik ürügye, ha csalni hajlandó. Kegyetlenségei nem a vér hevéből, nem a korlátlan hatalom esztelensógeiből, hanem móly s hideg meggondolásból erednek. Szenvedélyei, mint egy jól gyakorolt csapat, rendszerint hevesek ós a legmagasabb dühben sem feledik soha a fegyelmet, melyhez szoktatva voltak. Egész lelkét a dicsvágy nagy és a szövevényes tervei töltik be ; de kinézése s beszédje philosophusí mórtékletet tanúsít. Gyűlölet és bosszú evődnek szivében, de minden pillantása szives mosoly, minden mozzanata bizalmas nyájasság. Soha sem költi fel ellenei gyanúját kisszerű kísértések által. Céljai csak akkor táruln:k fel, ha elérte őket. Arca nyugodt, beszéde udvarias, mig az őrködés el van altatva, oly hely, hol halálos a seb, kitárva, csalhatatlanul célba véve; s aztán sujt, először ós utoljára. A katonai bátorság, az együgyű nőmet, a ledér s csevegő francia, a regényes ós gőgös spanyol e büszkesége nem tulajdona s nincs is becsben előtte. Kerüli a veszélyt, nem mintha érzéketlen lenne a gyalázat