Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-04-17 / 30. szám

202 BÉKÉSME€fYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1913 április 25 kedvezőek voltak. A fagy az őszi veté­sekben mintegy 10% kárt okozott. A gyümölcsfák virágzásban vannak. Nap­számbérek közepesek, 2—3 kor. között változnak. Szentetornyán az ürese dósben volt segódjegyzői állásra Szóvá János ed­digi helyettes segédjegyző, Szarvas köz­ségben március hó 19-én külső végre­hajtóvá Fáfrik Márton és Molnár Mihály, a belső végrehajtói állásra pe­dig Hegedűs Ferenc, végül Körös­tarcsa községben a nem ügyvezetői köz­ségi orvosi állásra dr. Ferenczy Emil gyakorló orvos, a lemondás foly­tán üresedésbe jött végrehajtói állásra pedig Tóth Sándor köröstarcsai lakos választatott meg. S u c h István feörös­lad nyi községi főjegyző folyó évi már­cius hó 28-án elhalt. Az állás betöltése iránt a megfelelő intézkedés megtörtént. Az alispáni jelentós meghallgatása és tudomásulvétele után Moldoványi János másodfőjegyző felolvasta a tör­vényhatósági állatorvos jelentésót, mely szerint a vármegye állategészségügyi viszonyai a mult hónapban kielégítők voltak, amennyiben a ragadós állatbe­tegségek kevés számmal fordultak elő. Mindössze 8 darab nagy- ós 72 kis ha­szonállat hullott el ragadós állatbeteg­ségben. Tudomásul szolgált. Gyulavári község hatarában az egyik dülőut melletti vízlevezető árok nagyon megrongálódott, ugy hogy annak helyre állítása vált szükségessé. A hatóság a községet kötelezte az árok helyreállítá­sára. A község megfelebbezte ezt az in­tézkedést a közigazgatási bizottsághoz azzal az indokolással, hogy az árok helyreállítása a parti tulajdonosok kö­telessége. Az aradi kulturmórnöki hiva­tal kiküldöttjének véleménye alapján a bizottság elutasította a felebbezóst és kimondotta, hogy a községnek kell az árkot helyreállítani, mert az közérdek, a közérdeket ápolni pedig elsősorban a község hivatása. Ha a község mégis keresni akarja az igazát, akkor vissz­keresettel lehet a bíróságnál az érde­kelt telektulajdonosok ellen. Z á d o r Mór pónzügyigazgató elő­admánya szerint erre az évre 1,316.286 korona van előírva. A békésmegyei ma­gyaroknak ekkora összeget kell leszur­kolniok a mostani cudar idő drcára is. A szép summából a mult hónap végéig befolyt 554,044 korona, tehát már csak körülbelül 800,000 korona hiányzik, Hogy ezt nehéz lesz kiizzadnia a békósmegyei adófizető polgárságnak, az az előjelek­ből itólve bizonyosra vehető. Had men­tességi adóból 1169 Korona folyt be a mult hónapban. Ennél sokkal jobban jövedelmeztek a közvetett adók. Fo­gyasztási adóból ugyanis 25,869 korona, szeszadóból 25,000 korona, illetékekből 89,000 korona, dohányból pedig 172,000 korona folyt o Békésvármegyében a mult hónapba Szóval elég szép sum­mát szipákol K el egy hónap alatt. A pénzű igazgató jelentése tudo­másul szolgái Dr. Z ö 1 d y János főorvos jelen­tése szerint a közegészségügyi állapo­tok márciusban kielégitők voltak, mert ragályos betegségek kevés számmal for­dultak elő. Legnagyobb számmal, mint mindig, a mult hónapban is a tüdő­vész szedte áldozatait. Dr. Jankó Károly pusztaföldvári orvosnak kové3 a fizetése is, a jöve­delme is. Emiatt azzal a kórelemmel fordult a vármegyéhez, hogy eszközöl­jön ki bzámára a belügyminiszternél 1200 korona helyi pótlókot. A közigaz­gatási bizottság bár jóindulattal volt el­telve a kérvényező orvos iránt, mégis dr. Z ö 1 d y János főorvos javaslatára áttette az ügyet az orosházi járás főszol­gabírójához azzal az utasítással, hogy vizsgálja meg a helyi viszonyokat ós te­gyen jelentést arra nézve, hogy az or vos csakugyan méltó-e a legmagasabb helyi pótlókra ? Ezután dr. Z ö 1 d y János tiszti fő­orvos a gyulai közkórház mult évi for­galmáról szóló kimutatást terjesztette elő. Eszerint a közkórházban összesen 7589 beteget kezeltek az előző évről visszamaradottakkal együtt. Az évi be­tegfelvétel 6743 volt. A legnagyobb beteg kvantumot Gyula szolgáltatta, ami termeszetes is. Az idegen törvényható­ságok közül Aradmeaye 1332, Bihar­megye 882, Csanád 495 beteget szolgál­tatott. Voltak ezeken kivül szépszámmal betegek Csongrád-, Pest-, Jásznagykun­szolnok- és Temesmegyékből is. Leg­kevesebb beteg juniusban volt, a leg­több pedig januárban. A kórház forgalmáról szóló jelen­tést a bizottság tudomásul vette. Ezután M i k 1 e r Sándor tanfel­ügyelő jelentése következett, amely szintén tudomásul szolgált. Az e!ő)d­mányok közül külön említést érdemel a gyulavárii állami iskola negyedik tan­termének az ügye. Gyulavári község annak idején az állammal szemben kö­telezettséget vállalt arra nézve, hogy amikor szükség lesz rá, felépi a negye­dik tantermet is. Ez a szükség már a mult évben elkövetkezett, amennyiben a növendékek száma annyira megsza­porodott, hogy egy részüket egy kis szobában kellett elhelyezni. Csakhogy a község nem akarja felépíteni a tanter­met. Arra való hivatkozással, hogy szegény, a kultuszminisztertől kérte a tanterem felépítését. A miniszter azon­ban a tanfelügyelő által felterjesztett kórelmet kétszer is elutasította. Most a község a közigazgatási bizottság párto­lását kérte. A bizottság azonban a tan­felügyelő javaslatára kimondotta, hogy tekintettel a kétszeri elutasításra, a ké­relmet nem terjeszti fel, mivel az úgyis sikertelen volna. Ehelyett utasította a községet, hogy 60 nap alatt hozzon kedvező határozatot a negyedik tan­terem felépítésére nézve, mert ellen­kező esetben s község jövő évi költ­ségvetésébe, annak a tárgyalása alkal­mával a negyedik tanterem költségeit is beállítja. A nagyszéaási uj állami iskola terveit, amelyei módosíttattak, kiadta a bizottság az álamépitészeti hivatalnak azzal, hogy azt sürgősen vizsgálja felül, aztán küldje azta tanfelügyelőhöz, mert szeptemberben már msg kell nyílnia az állami iskolának. Dr. Konkoly Tihamér, az oros­házi járás főszolgabirája nemrég ki­szállott Endrődre az ottani izr. tanitó javadalmának megállapítása végett. Ezért napidijat követelt. A követelést azonban a közigazgatási bizottság elutasította, mert felfogása szerint a főszolgabíró közérdekből ment ki oda, napidíj pedig csak a magánérdekből tett utakért jár. Dr. Konkoly e határozat ellen felebbe­zóst jelentett be, amelyben követelésé­nek a jogosságát vitatja. A bizottság e felebbezést döntős végett felterjesztette a közigazgatási bírósághoz. A tanfelügyelő két más előadvá­nyáról lapunk más helyén számolunk be. A • többi jelentés nevezetesebb, a közt érdeklő adatokat nem tartalmazott. mint az, hogy önmaga vállalkozzék családi békéje megrontójának eltávolí­tására. Ugy is történt. Őfelsége ismét kinyomoztatta Hófehérkét, ós rávette, hogy az országból kivándoroljon. Szegényke tehát megindult az ön­kéntes száműzetésébe. Szomorúan ült fel a vonatra, ós sok, sok fáradság után megérkezett Mitidóniába, Dóniá­nak fővárosába. De most már mit te­gyen epyes-egyedül ebben az ismeret­len városban ! Azonban a szerencsétlenségben is akad néha egy kis szerencse, és ez a ritka eset ezúttal bekövetkezett. Amint az érkezési csarokban épen azon gon­dolkodott szegény Hófehérke, melyik penzióba hajtasson, mert a szállodák abban az időben nom voltak megbíz­hatók, elébe toppan egy tisztes külsejü asszonyság. — Kit keres, édes gyermekem — kérdezte. Hófehérke a nagy naivságában elpanaszolta a tragédiáját, mire a mat­róna megnyugtatta, mondván, hogy a legjobbkor vezette őt oda a sors, ő gondoskodni fog tovább a jövőjéről. Ei is vitte mindjárt magával autóján a lakására. Ez a hölgy pedig nem volt más, mint a dón királyi opera igazgatójának a neje, aki a kérdéses alkalommal vé­letlenül az unokahugát várta, de az nem érkezett meg. Hófehérke bájos naivsága annyira meghatotta, hogy — gyermeke ug.vsem lóvén — örökbe akarta őt fo­gadni. Férje, meglátván ós megismer­vén Hófehérkét, örömmel adta bele­egyezését, ós, igy hősnőnk a dón tör­vények szerint az igazgatóék gyer­meke lett. Felfedezték, hogy csodás szép hangja van ós kiképeztatók operaénekesnővó. És ekkor ismét /ándorutra indult Hó­fehérke, de most már diada'ut volt az utja. Egy-egy felljpóseórt mesés pén­zeket kapott. Aunri szuverénnek lett a kamaraénekesnője hogy se szeri, se száma. Ebben az útjában aztán elju­tott Bergengóciáta is, ahol szintén óriási sikerrel óne:elt. Egy izben az udvarhoz is kapott meghívót és a felsíges pár előtt kellett énekelnie. A király; annyira elragadta Hófehérke bájos íangjá ós kedves egyénisége, hogy Í koronáját is kész lett volna vele meg)sztani, ha a ki­rályné útban nem litt volna. Igy azon­ban hódolatát másként kellett bemu­tatnia. Vásárolt egy kedves kis házat Mitidóniában és azt fellóptidijul Hó­fehérkének ajándóktzta. Majd pedig arra is rábírta, hogy állandóan ott lak­jók, ő pedig szigorú nkognitóban na­ponta látogatást tett lála. Ne gondol­junk azonban semm rosszat, mert ezek a vizitek mindeaor a mama je­lenlétében folytak le. Ki tudja, meddig ártott volna igy a dolog, ha egyszer a királynénak is­mét eszébe nem jutotta tükör. Sietett is megkérdezni, mert mm volt bizonyos abban, hogy Hófehérto nem szebb-e nála. Ismét azt a válási nyerte, hogy szebb. Ennek a hallatíra halálos sá­padság ömlötte el az acát és egy óra múlva már nem volt sadálya annak, hogy Theobald király lófehórkóvel a koronáját megossza. Csak a gyászév elteifit várták meg és azután egybekeltek, oapván heted­hót országra szóló lakodimat. És bíz­vást elmondhatjuk, hogy Bergengóciá­nak ez volt a legboldogatb korszaka. , Nő, mint — város-atya Gyulán. i A közigazgatási biórság és dr. Kurtucz Valéria. Az egész ország, különösen a femi­nista sereg, a leghaladóbb szellemű vá­rosok között emlegette Gyulát, mikor két óv előtt megválasztotta városi or­] vossá az első orvosnők egyikét, dr. j Kurtucz Valériát. A tudós kisasszony í meg is felel a beléje helyezett bizalom­nak szépen, úgyhogy a gyulai képvise­lőtestületnek még nem volt oka meg­í bánni a választást. Azonban érdekes bo­' nyodalmak támadtak a választás nyo­mán. Magyarország ugyanis szintén azok közé az udvariatlan országok közé tar­tozik, amelyekben nincs a nőknek sza­vazati joguk. A magyar szüffrazsettek hiába harcolnak a nők szavazati jogáért, hiába gyűléseznek, hiába küldenek a miniszterekhez egyik küldöttséget a má­sik után. A kormányon levő férfiak ke­mény szive csak nem akar meglágyulni, c^ak azt a stereotyp választ adják min­dig, hogy várjanak még a nők, még nem jött el az ő idejük, hiszen még a férfiak közül se vettek be mindenkit az alkotmány sáncaiba. És a magyar szüff­razsettek várnak, ha nem is egészen nagy türelemmel, de legalább nem csi­nálnak olyan botrányokat, mint kolló­gináik, az angol szüffrazsettek, akik mi­niszterek ellen követnek el merénylete­ket, akik börtönbüntetést is képesek el­szenvedni az ő nagy eszméjükért, a nők szavazati jogáért. Gyulán, mint mindenütt, a városi orvosok tagjai az elöljáróságnak, tehát a képviselőtestületnek is. Ha pedig a törvény értelmében tagjai, akkor sza­vazati joggal is kell birniok. Dr. K u r­t u c Valériát megválasztották városi , orvossá, ezzel tagja lett a képviselő­ig testületnek. Most már aztán az lett a | bökkenő, hogy mi lesz a szavazati jo­í gával ? A nők nálunk sem képviselő­? választáskor, sem a városi ügyek inté­zésénél nem birnak szavazati joggal. Erre alapította dr. Jancsovics Emil a törvényhatósági bizottsághoz intézett felebbezését, amelyben kérte dr. Kurtuc Valéria megválasztásának megsemmisí­tését. A törvényhatósági bizottság azon­ban udvarias volt és a felebbezós el­] utasításával jóváhagyta a választást. Dr. Jancsovics ekkor panasszal ólt a köz­igazgatási bírósághoz, amely most le­érkezett érdekes döntésével a panaszt | elutasította és kimondotta, hogy dr. Kurtuc Valéria minden baj nélkül tagja lehet az elöljáróságnak és képviselőtestü­letnek. Az elvi jelentőségű döntés érde­kes indokolását egész terjedelmében szükségesnek tartjuk leközölni: „Dr. Kurtucz Valéria Gyula r. t. vá­ros Ill-ik orvosává választatván, a tör­vényhatóság a választást dr. Jantsovits Emil felebbezósónek elutasításával hely­benhagyta. Nevezett a törvényhatóság ezen határozatát támadja meg panaszá­val. A panasznak egyik s legfőbb indoka az, hogy Gyula r. t. város szervezeti szabályrendeletének 63. §-a értelmében mind a három városi orvos az elöljáró­ság tagja és az 5. §. szerint a képviselő­testület köz2yülósón szavazati joggal bir. Az 1886. évi XXII. t.-c. 75. §. a) pontja szerint azonban községi elöljá­róvá nem választható, aki községi kép­viselő nem lehet. Dr. Kurtucz Valéria a 40. §. értelmében községi képviselővé nem választható, mert az 1874. 33. t. c. 3., 6., 7. és 9. §-aiban meghatározott mi­nősítéssel nem bir, miután a most idé­zett törvény 1. §-a értelmében nők az országgyűlési képviselőválasztók név­jegyzékébe fel nem vehetők. Ezen az alapon a választás nem semmisíthető meg. Ugyanis az időközben életbelépte­tett 1912. évi XXXVIII. t.-c. 22. §-a, mely a rendezett tanácsú városok tisztviselői­nek minősítését megállapítja, nem tartja fenn az 1886. XXII. t.-c. 75. §. a) pontjá­nak azt a rendelkezését, mely az elöljárói állásnál minősítésül a községi képviselői minősítést megkívánja, tehát ez a ren­delkezés az 1912. LVIII t.-c. 32. § a alapján hatályát vesztette s ennek kö­vetkeztében dr. Kurtucz Valériának elöl­járói minősítése a hatályban levő törvény szempontjából nem kifogásolható. Panaszló egyéb kifogásainak mellőzését pedig a törvényhatóság a panaszszal megtáma­dott határozatával alaposan indokolta. Ezen indokoknál fogva a bíróság a pa­nasznak helyt nem adhatott." Gyula tehát a nők szavazati jogának kérdésében ia megelőzte Magyarország összes városait. Fegyelmi a bucsatelepi jegyző ellen. A belügyminiszter utasítására történt. Még olyan okból talán az egész Magyarországon nem indítottak fegyelmi eljárást egyetlen jegyző ellen sem, mint amilyen ok a bucsatelepi jegyzőnél szerepel. Csaknem mindegyik fegyelmi ügynél azok az okok, hogy az illető jegyző nem teljesiti hiven a kötelessé­geit, hivatalát elhanyagolja, meg nem engedett magánmunkálatokat végez és községét hűtlen kezelés által kisebb­nagyobb mértékben megkárosítja, végül, hogy a fölöttes hatóságokkal szemben tiszteletlenül viselkedik. Más okok csak nagy ritkán szerepolnek. Azért előfor­j dúlnak néha, különósen nemzetiségi vidékeken, hogy a magyar állameszme elleni izgatásért kell egyik-másik jegyző ellen fegyelmi eljárást kell indítani. A bucsatelepi jegyző, Egyed Ig­nác fegyelmi ügye azonban egyedül­álló, speciális. Legalább ezen a kör­nyéken olyan okból még egy jegyző ellen sem indítottak fegyelmit. Ugy esett a dolog, hogy a bucsa­telepi uradalomban nemrég elhullott egy marha. Hogy milyen betegségben pusz­tult el, nem lehetett megállapítani. Erre való tekintettel Ruffy Pál uradalmi tiszttartó az állati hulla egyes részeit fel akarta küldeni a m. kir. Bakterologiai Intézethez megvizsgálás ós a halál oká­nak megállapítása céljából. Félt, hogy az állat valami ragályos betegségben pusztult el, és hogy betegsége a többire is ráragad. Állati hullarészek csomago­lásánál és küldésénél nagyon vigyázni kell. Belügyminiszteri rendelet intéz­kedik aziránt, hogy a csomagolásnak hogy kell történnie. Ezenkívül postára sem szabad addig tenni a csomagot, mig a községi, vagy a járási állatorvos meg nem vizsgálja és nem igazolja, hogy a csomagolás helyesen történt. Ruffy Pál azonban nem tartotta be ezt az intézkedést. Nem akarta a távollevő Füzesgyarmatra beszállítani ós az ottani állatorvossal megvizsgáltatni a csoma­got. Gondolta, hogy a jegyző igazolása is elég lesz, hiszen az is hivatalos sze­mély. Bekocsizott tehát a bucsatelepi községházára, ahol Egyed Ignác azon­nal késznek nyilatkozott a csomagolás szabályosságának igazolására. Emiatt támadtak aztán zavarok. A csomagolás ugyanis természetesen rossz volt. Már a vonaton is szétszakadt és kilátszottak az undorító szagot terjesztő véres cafatok. Igy érkezett meg a bak­terologiai intézetbe is a csomag. Az intézet vezetősége jelentést tett erről a nagy szabálytalanságról a belügymi­niszternek, aki a jelentós vétele után azonnal leirt Békésmegyóhez ós utasí­totta, hogy Egyed Ignác ellen a fe­gyelmi vizsgálatot rendelje el és foly­tassa le, mivel a jegyző jogtalanul ós a fennálló szabályok ellenére igazolta a csomagolás helyességét. A közigazgatási bizottság hétfői ülésén foglalkozott a belügyminiszteri

Next

/
Oldalképek
Tartalom