Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-04-06 / 27. szám

Békéscsaba 1913 március 3 BÉKJCSMJ3GYEI KÖZLÖNY 3 ha azokon nyugtát képviselő kijelentés is foglallatik s mindaddig, mig rajtok a kifizetés elismerése nem igazol atik, csak mint követelés fennállására figyelmeztető számlák bályegzendők, ha pedig a bélyegköteles számlák valamely közhatósághoz C3ak mint valamely beadvány mellékletei nyújtatnak be, akkor a számlabélyegen kivül még 30 fillér mellékleti bélyeggel látandók el. H i pedig e tárgyban szerződés lett a hatósággal kötve, vagy árlejtés avagy ajánlatból kifolyólag nyuj'atnak be, a szabályszerű (munkák elvégzésérői) ava y az anyagszállításoknál a nyugtázott összegek u*án a II fokú nyugtabélyegeken f lül még III. fokú bélyeggel látandók el. Igen sok kereskedő és ipiro- előtt visszatetsző és érthetetlen azért az, hogy bárha számláit a f nt felsorolt bélyegjegyekket-fs látja el, azok benyújtás után megleleteztetnek, ami tínylrg sok esetben jogosult is, de hogy megleleteztetnek, oda ve eth tő vissza, hogy mint laikus emberek, a törvény intentiójának eleget vélnek már aszal t<=nni, hogy a számlára a b'lyeget átiratlanu', vagy pedig kelet és aláírással írva, esetleg felülbéiyegzőjükkel való átütéssel ellátták, vagy c upán csak a nyugtabélyeget róvják le, aminek azonban ezzel csak részben tettek eleget, mert a hivatkozott szakaszok értelmében a megfelelő bélyegjegyek ugy a számlák, mint a könyvecskék első lapj ra ragasztandó fel s a számla vagy könyvecske első tételével irandó keresztül (L 1881 évi XXVI. t.-c. 6 § sa), különben ' szabályszerűen lerovottnak nem tekin'etik ős oly elbírálás alá esik, mintha a szükséges bólyegj^gygyel ellátva nem is lett volna, amint azt a volt pénzügyi közigazgatási biróság 985 sz. elvi jelen'őségü határozatában kimondotta, amelyben megállapította, hogy a számlabélyeg nem tekintetik szabályszerűen lerovottnak, ha az nem a számla egyik tételével, hanem annak kellj

1, cini avagy aláírásával lett keresztül írva. Végül a közig, bíróság legu'óbb 1912 december 17-én kelt 31.532/P. sz. ítéletével azt is kimondotta, hogy a bélyeg és illeték szab. 84. dijt. B. 2. C pontjainak megfelelőleg a felek a díjtétel B. 2. pontjához képest külön tartoznak a számlailleték címén a számlát 2, illetve 10 fiiléres b Myegjegygyel látni el, a számlára vezetett nyu?tatvány után járó II. fok bélyegilletéket p^dig a számlán fölhasználni Kellett 2, esetleg 10 filléres számláb Myeg értékének beszámi tása mellett a megfelelő értékű bélyeg jegy felhasználásával ismét külön leróni. Ha tehát a számlabélyeg a nyugtán róva' i'í is le, ez szabályszerüleg lerovottnak nem tekinthető. Meg van azonban engedve, hogy kereskedők és iparüzők kitöltetlen üres számlalap lkat, midőn az űrlapokba még semmiféle bejegyzés n^m eszkö öltetett, nagyobb mennyiségben ós a szükséges 2 fillér, Metve 10 filléres bélyegj^gyek felragasztásával, az illetékes adóhivatalnál felü bélyegeztessenek, avagy ahol bélyegj^lölőgép van, ott a megkívántató bélyeglc-nyo natokkal ellátassanak, mely esetekben a bélyegjegyeknek keresztül írása egészen elmaradhat. —r - r. Felekezeti ellentét a békési kaszinóban. Kavarodás a húsvéti gyertyagyújtás körül. Az áldatlan felekezeti villongás már a békési kaszinóban is felütötte nydrafejét. Csodálatos, hogy ez épen Békés legelső társaskörében történ*, ahova a város intelligenciája jár. Intelligens emberek között a felekezeliesl;ed

ssnek különösen ma, a felvilágosodás ís emberi haladás nagy száztdaban nincíen helye. Szegény Magyarország u:yis számtalan seb'ől vérzik már és ha a felekezetek közötti egyetéit s is felbomlik, akkor igazán nem következhetik más, mint a teljes megsemmisülés, a Nirvána. Elsősorban n -kiink n i denkib >n az embert, a magyar embert kell szeretnünk és becsülnünk. Hogy melyik felekezethez tartozik, milyen formában tiszteli az Istent, az csak harmadrangú kérdés. Minden intelligens embernek kötelessége a felekezetek közötti harmóniát ápolni, tiszteletben tartani a más felekezetűek meggyőződését, vallásos szokásait és távoltartini magát a konkolyhintő áldatlan szerepétől. Békés lakosságának legnagyobb része tudvalevőleg református, de van ott tekintélyes róm. katb. egyház is. A róm. kath. egyházban szokás Húsvétkor feltámadási körmenetet tartani mind

jn hol és i?y Bíkésen is. Amerre a körmenet elhalad, gyertyákkal szokták kivilágítani az ablakokat, ezáltal is kifejezést adni e vallásos szokással szemben táplált tiszteletnek. Békésen a körmenet elszokott vonu'ni a B'rház elölt is, amelynek emeletén vannak a kaszinó helyiségei négy ablakkal az u'cára. A kaszinó tagjai között számosan vannak katholikusok is. Ezekre való tekintettel j a p'ébános mindig el szokott küld ni néhány szál gyertyát a kaszinóba, kérve, hogy a gyertyákat a körmenet tartamára helyezze el az ab'akokban a szolga. A kaszinó sötét ablakai ugyanis kirivó ellentétet alkotnának a szomszédos kivilágított ablakokkal és sértenék a körmenetben résztvevő vallásos, jámbor híveket is. B i r a b á s György r. kath. pl jbános, e regi szokáshoz hiven a mosteni Húsvétkor elküldötte a gyertyákat. — Mivel Kör bor Tivadar, a Kasánó elnöke akkor nem tartózkodott Békésen, Lipóczy litván járásbiró, alelnök hagyta meg helyette a szolgának, hogy helyezze el az ablakokban ós gyújtsa meg a gyertyákat. A szolga teljesíteni is akarla a parancsot. Ujyanakkor a Kaszinóban tartózkodott Szügyi József ref. énekvezér, az országos hirü zeneszerző is. Mikor meglátta, hogy a szolga mit akar, haragosan rákiáltott: — Vigye ki innen azokat a gyertyákat. A szolga hivatkozott arra, hogy neki az alelnök adta a parancsot, de Szügyi nem respektálta azt sem és megakadályozta a gyertyák kitevését. A kaszinó ablakai tehát gyertya nélkül tátongottak a körmenet alkalmával. Szügyi Józsefnek ez a nagy felekezeti türelmetlenségre valló eljárása nagyon érzékenyen érintette Lipóczy István alelnököt. S

;rtette egyrészt mint kathalikust, másrészt mint alelnököt. Az alapszabályok értelmében az ő intézkedését nem lett volni joga S'.ügyinek megakadályozni, hanem ha kifogása volt ellene, a választmány elé vinni. Emiatt Lipóczy le is mondott az alelnöki állásról. A kínos üggyel foglalkozott már a kaszinó választmánya is ós felhívta S ügyit, hogy magyarázna meg elhamarkodott elj írását. Erre a magyarázatra már csak a kaszinó belbókéje érdekében is szükség van. D olyannak kell lennie annak a magyarázatnak, hogy kielégiísen mindenkit. Mert könnyen megeshetik, hogy a kaszinó ismét ketté válik, amint ezt régebben már megtette. Egy elhirtelenkedett fellépés pedig legtávo'abbról sem érdemes arra, hogy miatta egy társaskör és esetleg egy város békéje megsemmisüljön . . . Ez ügyben ma délután a Kaszinó rendkívüli közgyűlést tart. A lóversenykérdéshez. — Válasz a válaszra. A „Közlöny" mult vasárnapi számában a lóvorsenyrendezés érdekében irott cikkemre a csütörtöki számban válaszol Pfeiffer István gazdasági egyesületi titkár ur és igyekszik érveimet megdönteni. Engedtessék meg nekem, hogy az ő válaszára én is néhány szóval vá laszoljak. Azt állítja a titkár ur, hogy a gazdasági egyesület a lóversenyeket azért szüntette be, mert célravezetőnek nem talá ta és mert a népies lótenyésztésre emelő hatását nem látta. Pedig ennek tulajdonkópeni oka az, hogy az uj vezetőség kényelmesebb, mint a régi volt, amely az állatkiállitások ós lóversenyek fáradhatatlan, nagysikerű rendezése' állal az egyesület mostani j elentékeny vagyonának az alapját megvetette. Abban igaza van a titkár urnák, hogy a nemes ló igába fogva valóságos táncmester. D ) kérdem, hogy mindegyik gazda csak jg'is lovakat tenyészt Békósm

ngyében? Hiny gazda van, aki nemes állatokat nevel nem igába, hanem azért, hogy értékesítse és ezáltal a jövedelmét gyarapítsa 1 A nemes állatoknak megfelelő áron való értékesítése azonban nehéz, mert nincs alkalma a gazdiknak arra, hogy nemes lovait más vidékbeli hozzáértő embereknek bemutassa. Számos esetet tudnék felsorolni a régi lóversenyek idejéből, amikor a gazdák kétszeres áron adták el lovaikat a versenyen megjelent idegen szakértőknek. A kétszereséért annak, amittf itt kaptak volna érte. Az állatdijazásokat idegenek nem igen látogatjuk, a nemes állatot értékesíteni nehéz és nem c~oda, ha a lótenyésztés nivója alábbszál ott. A lóversenyek kü'ö ben az úgynevezett népies lótenyésztést is előzmozditják. Póldínak hozom erre fel ismét Debrecent. Az ottani lóversenyek alkalmával mindig van egy szám, a mezei gardák versenye, amelyen közönséges lovakon vesz részt 25 -30 gazdafiu. Milyen nagy dicsőség az, mikor elsőnek érkezik be valamelyik és elnyeri az elég nagy összegű pénzjutalmat. Eg'isz éven át sarkalja valamennyit az ambíció, hogy ehhez a dic ő-óghez hozzáju?son ós ez a cél nagy mértékben hat állatai nevelésére is. Ha Debrecenben igy van, mért ne lehetne igy Békésmegyében is? A', emiitett terület sincs olyan meszsze, mint a titkár ur állítja. Alig van messzebb a réginél. Ha oda ki tudott vándorolni a közönség, még jobban ki tud vándorolni most, amikor a sportszeretet sokkal jobban ki van fejlődve mint 15-20 évvel ezelőtt. Abban igaza van a titkár urnák, hogy a gazdák nem igen hallgatják meg a rájuk nézve előnyös előadásokat, de azt nem vitathatja el, hogy ha mostani tétlenségükből, maradiságukból a ló versenyek kiragadják a gazdákat, tehát tovább is látnak az ekeszarvánál : bizonyosan több hallgatója lesz a gazdasági előadásoknak is, különösen ha olyanok tartanak előadásokat, kik gazdasággal foglalkoznak, nem p:dig ahhoz nem, csak a betűvetéshez értenek. Egyébként nemcsak az én meggyő ződésem, de nagyon sok gazdatársam meggyőződése az, hogy a C3abai lóversenyek rendezésére szükség van. K-y. Elfogták a Wsinberger üzlet betörőjét. 40 kiló ékszer a betörőkirálynil. A csabai rendőrség talált a nyomára Mindenfelé élénk fellünést keltett az a nagyszabású ós vakmerő betörés, amelyet Szilveszter éjszakáján Weinberger Mór csabai órás és ékszerész üzletébe intéztek. A betörő tudvalevőleg az üzlet mennyezetének felbontása után a padláson keresztül hatolt be ós elvitt onnan mindent, aminek csak nagyobb értéke vo'

1. A rendőrség ós a csendőrség azonnal országszerte nyomozást indított a betörő után, de a nyomozás egészen a legújabb időkig sikertelen volt. H sonló zsánerű betörések történtek aztán Ogléden, Kecskeméten 03 Nagyenyeden is. Mindenütt ékszerész üzleteket fosztottak ki és valamennyibe a padláson keresztül hatoltak. Már ebből is világos volt, hogy a betöréseket ugyanaz a tettes követhette el. A vidéki rendőrség és csendőrség u'án két ügyes és már Csabán is működött határrendőrségi detektív: H us z á r András és K á d á r Elemér vették kezükbe a dolgot. Beutazták a vidéki városokat, de sikertelenül A rendőrség nem tudott semmi adatot a kezükbe juttatni. C*abáa azonb in már nagyobb eredménnyel jártak. Az itteni rendőrség feje, Horváth István főbiztos ugyanis, aki titokban fáradhatatáLfáfOI kiváló bór- és lithiumos £ gyógyforrás és bélya|feaj«luál, ktavénynét, cnkM*«tc«ségaél, vfrfcMynél, emimtW * iéfepéfti tzsrveif karetjaleál kitM hatása. Tmésate nsaiitss uruprÍL SCHVLTIS ÁCOST "Rjffl 'jSfSZT* f lanut végezte a nyomozás*, azt a felvilágosítást adta nekik, hogy a betörőnek vagy Makón, vagy Szegeden kell rejtőzködnie és hogy az nem lehet más, mint Szabó I4ván gyulai születésű asztalos, aki az országnak ez idő szerint legnagyobbstilübb, legveszedelmesebb ékszertolvaja. A detektívek már ismerték hirbő

1, C abán pedig a szemólyleirását is megkapták. Ebben az irányban kezdtek nyomozni a detektívek és a nyomozás fényes sikerrel is járt, amennyiben sikerült kózrekeriteniök Szabó Istvánt Makón, ahol szegényesen elvonu'tan élt az anyjával és nővérével. A betörő elfogatásának körülményeiről a következőkben számolunk be: Kedden délután 3 órakor érkeztek Makóra Kádár ós Huszár detektívek s Kocsis makói rendőrfőbizlos

;al elmentek a Berzsenyi-u'ca 17 számú házba. S abó nem volt otthon, csak anyját és nővérét találták. Az öregasszony, mikor a rendőrbutost és két kisérőj >t meglátta, ijedt mozdu'attal sepergetni kezdte a földön heverő forgácsot. Az egyik detektív odaugrott, s a hová az asszony a forgácsot söpörte, onnan egy súlyos faládát húzott ki, amit láthatólag eltakarni akartak a forgáccsal. -Fölnyitva B ládát, abban töméntelen mennyiségű arany ós ezüst tárgyat találtak. Nem kevesebb, mint 39 kilogramm volt a láda tartalma, benne mintegy 10 kilogramm arany és 29 ki ogram ezüst. Gyűrűk, láncok, melltük, óratokok voltak a ládában felhalmozva. Érdekes, hogy az órák belső szerkezete, mint értéktelen réz-tárgy, hiányzott. Ezeket eldobta a betörő s csak a neme3 fémeket tartotta meg, nyilvánvalóan oly célból, hogy azokat egybeolvasztja és értékesiti. A 39 kilogramm arany-ezüst igy mintegy 50 000 korona értéket képSzabó István ekkor még ner. otthon. A detektívek vártak rá, g San vigyázva a házbeliekre, neho kalmük legyen S?abót értesíteni este volt, mikor Szabó mitsem hazavetődött. E'ső pillanatban, a L belépett, átértette a helyzetet, s hii. len mozdulattal a zsebéhez kapott. A detektívek azonnal lefogták, megmotozták és két pisztolyt talál'ak a zsebeiben. Azonnal letartóztatták ós a makói rend őrség fogházába szállították, a honnan ma már elszállították a gyu'afehérvári ügyészség fogházába, hogy a legutóbb Nagyenyeden elkövetett betörésért számot adjon. S:abó először Cegléden, majd gyors egymásutánban Kecskeméten és Békéscsabán fosztott ki egy-egy ókszeresboltot. A lopott ékszerek egy részét Budapesten, Szegeden és Kolozsvárott zálogosította el, a legnagyobb részét p dig Nagyváradon. Hogy igy pénzre tett szert, elköltözött Makóra s itt nagy szerényen visszavonultan ólt. Innen azután kirándult Erdélybe s legutóbb Erzsébetvároson ésNtgyenyed

3n követett el nagyobbszabásu betöréseket. Kizárólag ékszerész-boltokba tört be s az összes betöréseket egyazon mód szerint követte el, hogy belopódzott a ház pad ására, felülről éj idején megfúrta a mennyezetet, rést szakított és azon keresztül leereszkedett az üzlethelyiségbe. Az öt városban félév leforgása alatt elkövetett ókszerrablások óriási feltűnést keltettek, mert a rabiott ékszerek értéke meghaladta a 200 000 koronát, de a nyomozás teljesen sikertelen maradr. S ;abó kincsesládájában csak aranyat és ezüstöt találtak, pedig ludvalevő, hogy tömérdek drágakő, brilliáns is van a lopott holmi között. Szabó azt vallotta, hogy a köveket eldobta. Ez nyilvánvalóan nem igaz, mert Szabó igen jól ismerte az értéküket. Pénzt sem találtak nála, pedig az is bizonyos, hogy a zálogba tett ékszerekért sok pénzt kapott. A detektívek most ennek kipu hatolásán és S:abó bűntársainak kinyomozásán fáradoznak, mert lehetetlen, hogy a nagy fizikai munkát igénylő betöréseket mind egyedül követhette volna el. Érdekes, hogy a betörőkirály milyen kicsinylóssel beszól a vid ki rendőrségről. Elfogatása után a detektívek Budapestre kisérték ós ott Nagy Károly detektivfőnök elé állították. Nagy Karoly már régebb idő óta ismeretségben áll a hírhedt betörővel. Bizalmas hangon szólította meg: — N í Pista bebuktái ? Mi tcsináltál ? Szabó István a detektivfőnök kérdésére érdekes vallomást tett, amelyben egyszersmind szigorú kritikát is mondott a vidéki rendőrségek tehetetlenségéről; hogy futni engedték, nem törődtek vele és hogy a vidék a legjobb te-