Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-04-06 / 27. szám

2 BÉKÉSMEGfYEl KÖZLÖNY Békéscsaba, 1913 március 4 riilet a betörők számára. Igy kezdte vallomását: — Bebuktam, nagyságos uram. A fővárosban nem tudtam már „dolgozni". Kénytelen voltam vidékre menni. Ott azután paradicsom van, nagyságos uram, a betörőknek. A vidéki rendőrségek nem törődnek velünk ós hagynak bennünket élni. Nagyegyeden betörtem egy ékszeresboltba. A menyezeten keresztül jutottam be az üzletbe, sok-sok ékszert csomagoltam össze, amelyeket a táskámba tettem, azután egész nap vidáman sétáltam Nagyenyeden, anélkül, hogy valaki meg is szólított volna. Innen elutaztam Kolozsvárra Amikor a pályaudvarra érkeztem, észrevettem, hogy egy ember figyel és jön utánam. Meg is szólított: — Hallja, maga nekem nagyon gyanús. Igazolja nfagát! Én kivettem a munkakönyvemet, amely Szabó István névre szól s átadtam az ismeretlen urnák, akiről tudtam már, hogy gyakorlott ember, hogy detektív. Megnézte, aztán igy szólt: — Maga soká volt facér, gyanús, jöjjön be a kapitányságra. — Szörnyen szorultam, mert a zsebem tele volt a nagyenyedi lopott ókszerekkel. A rtendőrségre vittek, ahol egy fogalmazó hallgatott ki. Megkérdezte tőlem, hogy mit keresek Kolozsváron, azt mondtam, hogy munkát. — Mondja csak, nem maga a nagyenyedi betörő? Erre én igy válaszoltam: „ugyan kérem, hogy volnék az, hisz aki annyi ékszert lop, az nem ilyen rongyos." Azután rám szGlt szigorúan. — Mi van a zsebében ? Erre az egyik zsebemből is, a másikból is egy-egy zsebkendőt vettem ki: Nincs más semmi, mondottam. Jegyzőkönyvet vettek fel vallomásomról, azután újra rámszólt a fogalmazó : — Nohát most szabadon eresztjük, íegyvennyolc órán belül hagyja el j'OSt. - Nagyon szívesen, mondottam, izután anélkül, hogy megmotoztak elengedtek. Az első dolgom az hogy a lopott ékszereket a kolozsí zálogházban elzálogosítottam. Igy beszélt tovább vidáman és látható lebecsüléssel a vidéki rendőrségekről a hírhedt betörőkirály, akit a rendőrség átadott az ügyészségnek. Pedig ha tudná a betörő király, hogy a csabai rendőrség vezette nyomára a detektiveket, talán más véleményt alkotna a vidéki rendőrségről. Legalább némely részéről . . . 1 =r A Lukács-Désy pör, A királyi tábla elrendelte a bizonyítást. Napokig tartotta élénk izgalomban mondhatni az egész ország közvéleményét a budapesti királyi Ítélőtábla, mely elé, mint felsőbíróság elé a Lukács-Désy pör került döntés végett. Az ellenzéki lapok igen vehemens támadást intéztek a főügyész ellen, akinek az előterjesztését jogi abszurdumnak mondották. Azt is széltire hangoztatták, hogy a kormány meg akarja félemlíteni a bíróságot és keserves jerémiadókat zengettek a biróí függetlenség pusztulásáról. És ime, az ellenzéknek nem volt igaza. A kormány egyáltalában nem félemiitette meg a bíróságot, mert mint egy szombaton délután hozzánk érkezett távirat jelenti, a budapesti kir. tábla a törvényszéknek a Désy-ügyben hozott ítéletét megsemmisítette és elrendelte a vizsgálatot a Magyar Bank pénzére vonatkozólag. A királyi táblának ez az Ítélete élénk feltűnést keltett mindenfelé. Szerb katonaszökevény Gyulán. „Nem megyek haza, mert agyonlőnek !" A balkáni bonyodalmak kezdetén Szerbiában járt magyar újságírók színes leírásokat adtak közre arról, hogy a szerbek milyen csodás fanatizmussal készülődnek háborúra a gyűlölt török ellen. Belgrád ós Nis utcáin a leírások Szerint a harci vágytól ós a török iránti gyűlölettől szinte őrjöngő tömegek jártak fel és alá, a katonaköteleseken kivül az élemedett korú önkéntesek egész légiója jelentkezett a toborzó tisztek előtt, a lány küldte kedvesét, az asszony a fórjót, az anya a fiát küldte háborúba a gyűlölt törökök ós a még jobban gyűlölt „svábák" (ez alatt minket is kell érteni!) ellen. Szépek voltak ezek a leírások és el is hittük őket, mert a belgrádi lapok valamenynyien szintén lármáztak ós izgattak. De nem élünk már a hadi erények virágkorában, a középkorban. Valamennyire már még a szerbek is eltávolodtak tőle, bár nem sokkal. Az er- ! köleseik durvák, vadak, intelligenciájuk j alacsony, a egyszóval Montenegróval egyetemben Szerbia a legbalkánabb Balkán. Mégis akadnak ott is már civilizáltabb felfogású emberek, akik nem barátai az emberpusztitó öldöklő háborúnak, sőt menekülni igyekeznek belőle, még ha az úgynevezett „hazafias kötelesség" bele is kényszeríti őket. Ezek közé tartozik Z s i k i c s Demeter dimitrivics születésű szerb atyafi is, aki néhány nap óta Gyulán tartózkodik, a közönség nagy érdeklődésétől kisérve. Zsikic3 nem tesz ugy, mint a szintén szökevény török katonatisztek, akik Kaposvárott, vagy Nagyváradon egész nap a kávéházban ültek, keseregtek és unatkoztak. Nem. Zsikics koma dolgozik ós örömmel dolgozik. Nagyobb örömmel, mintha törököket vagy albánokat kellene néki felkoncolnia. Mert Zsikics jámbor, békeszerető ember. A már évek óta Gyulán tartózkodó és montenegrói származású Dimitrievics. kövező mesternél dolgozik megfelelő napszámért, de — rendőri felügyelet mellett. Zsikics, aki 30 éves, tehát még fiatal és bizonyára szüksége is lenne rá a szerb hadseregnek: a vakmerőséggel határos szökést produkált pár hét előtt 8 társával együtt. Ő maga következőképen mondja el szökése történetét: „Én nem szerettem katoni' lenni. És hogy őszinte legyek, abban az ezredben amelyikben voltam, alig szerette valaki a katonáskodást. Tartalékosok voltunk és behívtak bennünket. Már ki is volt tűzve az idő, amikor elvisznek bennünket segíteni a bolgároknak Csataldzsánál, vagy a montenegróiaknak Szkutarinál. Én nem akartam menni. El is mondtam ezt legközelebbi szomszédaimnak, akik hasonló véleményben voltak. Él is határoztuk nyolcan, hogy a legelső alkalommal átszökünk Magyarországba. Az alkalomra nem is kellett sokáig várni. Ugyanis! mielőttj levittek volna bennünket, erdőáthatolási gyakorlatokat végeztettek velünk. Mert odalenn sok az erdő. Egy ilyen gyakorlatot Pancsovával átellenben végeztünk. A cimboráimmal, akik egy szakaszban voltak velem: mindig együtt voltunk. Az ezred többi része szét volt szórva az erdőben. Lassan közeledtünk a Dunaparthoz. Mikor odaértünk, eldobtuk fegyverünket, ruhástól mind a nyolcan beleugrottunk a vízbe és nagy erővel úszni kezdtünk. Körülbelül a folyó közepén us^tunk, mikor óízrevettek bennünket. Tüzeltek ránk, de szerencsére nem találtak. Lassan átértünk a magyar partra. Fellélekzettünk, mert tudtuk, hogy nem adnak ki, különösen most. Bementünk PatiCsovára, ehol elfogtak bennünket. Eddig a szökés története. Zsikicsó ket a hatóság nem hagyta Pancsován, sem a délvidéken, mert a fanatikus magyarországi szerbek legyilkolták volna őket, mint árulókat. Ehelyett egyenkint elhelyezték az alföldi magyar városokban. Igy került Zsikics Gyulára Di mitrievics kövező mellé, ahol nagyon jól érzi magát, mert van kivel beszélnie. T a n c i k Lajos főkapitány, akinek az őrizetére van bizva, megkérdezte tőle, hogy vágyakozik-e haza ? — Most nem, most nem ! — tiltakozott élénken — agyonlőnének ! Az a terve, hogy itt telepszik le Magyarországon, ahol talán mégis C3ak jobb világ van, mint Szerbiábán . . . KróniKa. Rügyfakadás, virágos fák . . . Nagyszerű most élni I Igy kiált fel rokkant bácsi És tötyögő néni. Igy érez a fiatalság, Így érezek én is, Szerelemre, lángra gyulád Még a vérszegény is. Csavarogni a szabadban Beh isteni munka I fi napsugár mint az áldás Ömlik a nyakunkba. Kellemesebb, mint a zápor, Bizony mondom néktek, Kik a meleg napsugártól, Mint a tűztől, féltek. fi napsugár a kövérnek Jó hasznára válna, Ha szeretné, mert egy kissé Lefogyna a hája. Tiz-husz kilót leizzadna Könnyen szaladgálna S maholnap a vásártérre Footballozni járna. Igen, igen, footballozni . . . — Észre csak most tértem, Hogy footballról az idén még Egy szót se regéltem. Pedig rúgnak a fiuk már Ugyancsak a pályán Harsány csatakiáltás van Már mindegyik száján. fi publikum érdeklődik, Mint Samuka szokta, Már annyira hozzá van a Focizáshoz szokva. Ha baj van a kapu előtt, Vagy ha gól hull szépen, Szegény fülem tiltakozik : Hát ezt is megértem ? fi football most mindenható, fiz vonzza a népet Pedig más is van, aminek Megörülhetnének: fi Weinberger betörőjét Elfogták a héten, Hát ez nem nagy szenzáció ? Mondják meg csak, kérdem. Hát nem öröm például, hogy Van egy fogoly szerbünk, fikire egy vércsepp nélkül Csak ugy könnyen leltünk ? Gyulán van az istenadta Nagy megbecsülésben, Oltalmazzák, óvják, védik Minden bajban vészben Ez aztán a nagy szerencse; Hadifoglyot lelni, finélkül, hogy ágyúgolyót Kellene lenyelni. De ne hozzák én elémbe, Mert kérdhetik, hol vagy? Clgy ránézek az árvára, Hogy mindjárt elolvad . . . Guy. méterenkint 1.15 korona, legutolsó divat.. Frankó és vámmentesen házhoz szállítva. Gazdag mintaválaszték azonnal. G. Henneberg, a német császárné udv. szállítója, Zürich. ÚJDONSÁGOK. Kovács Gyula Gyomán. A Tisza István ellen elkövetett merénylet folytán nagy hirre vergődött Kovács Gyula, mint már megírtuk, lemondani készül a gyomai mandátumról. A lemondásról értesítette már kerületét is. A fővárosi és vidéki lapok is hasábos cikkeket irtak róla, mert most még nevezetes egyéniség Kovács Gyula és nem közömbös senki előtt, mikor ő olyan nagy ós Magyarországon csak ritkán látott fába vágja a fejszót, mint a mandátumról való lemondás. Magyarországon a képviselők görcsösen ragaszkodnak a megszerzett mandátumhoz és mivel Kovács Gyula nem cselekszi azt, megérdemli, hogy foglalkozzanak vele ismét a lapok. Pedig ő ragaszkodhatna a mandátumához, mert szó ami szó, nem csekély summájába került. Mint választóihoz irott levelében irta, Kovács Gyula ma délelőtt 11 órakor érkezik Gyomára, hogy beszámolót tartson és egyúttal elbúcsúzzék. Délután 3 órakor Endrődön tart beszámolót. Leérkezésének hire nem keltett nagyobb emóciót a kerületben. Kovács több befolyásos választójához levelet irt, amelyből kiviláglik, hogy szeretné, ha tüntetésszerüen fogadnák, de a polgárság erre nem igen hajlandó. Sőt, több választója azt irta neki, hogy leghelyesebb volna, ha a leutazás helyett más képviselők módjára, nyilt levelet küldene le, abban számolna be és búcsúzna el. Arra is kérték többen, hogy ne mondjon le, tartsa meg mandátumát. A hatóságnak Ő s a p a y Lajos, endrődi gyógyszerész jelentette be Kovács Gyula érkezését. A gyomaiak ugy tervezik, hogy ha nagy néptömeg lesz a pályaudvaron, akkor gyalog történik a bevonulás, ha pedig kevesen lesznek künn, akkor három-négy kocsival. Arra az esetre, ha Kovács határozottan ragaszkodna a mandátumról való lemondáshoz : a kerületnek sok higgadtan gondolkozó polgára már gondolkozik azon, hogy a föllépő jelöltekkel szemben milyen álláspontot foglaljanak el. A kerületnek tudvalevőleg sok mindene hiányzik, amit főként ellenzéki állásfoglalásának köszönhet. Gyomának például járásbíróságra volna szüksége, Szeghalomnak állami polgári iskolára. Mindeddig egyik óhaj sem teljesült, pedig mindenik alaposan indokolt. Erre való tekintettel a kerületnek sok higgadt gondolkozású polgára abban a véleményben van, hogy valamelyik befolyásos politikust kellene megválasztani, aki tudna is tenni a kerület érdekében, aki tehát közel áll a kormányhoz. És ez eszme hivei napról-napra szapo: ódnak. Csak épen a személyben nem törtónt megállapodás. Mult számunkban azt irluk, hogy a gyomai kerületben K o 1 o z s y Endre mezőberényi főjegyző is fel szándékozik lépni Kossuth-párti programmal. A hírt akkor is fenntartással közöltük. Most aztán kijelenti Kolozsy Endre, hogy esze ágában sincs a mandátumért pályázni. — Tanácsülés Békéscsabán. Békéscsaba elöljáróságának pénteki tanácsülésén a következő nevezetesebb,ügyek kerültek elintézés alá: Brüller Árminnak a Beliczey-ufcán levő háza szabályozási vonalba efő részét négyszögö'enként 5 koronájával megvásárolta a taníc?. — Erzsébethelyen és az Oroshézi-uton a Tomc3ics-u ca sarkán egyegy Northon-kut fúrását határozták el. -A „Hubertus" szövőgyár azzal a kérelemmel fordul a községhez, hogy az eddig adott 3200 korona segélyt emelje föl 3600 koronára, mivel már 85,000 Korona van lekötve, ennek a kamatja pedig 3600 korona. A tanács megtar totta az ilyen esetben fölösleges arany középutat és 3400 koronára emelte fel a segélyt. — A tanács utasította a tizedbeli esküdteket az adóösszeirásra, egyben pedig azt is kötelességükké tette, hogy a mult évi katonabeszállásolás körül támadt hibák orvoslásának is nézzenek utána. — Mivel az adóügy höz beosztott írnokot adótisztté választotta meg a képviselőtestület, a tanács engedélyt adott egy napidíjas felfogadására. — Ezzel a tanácsülés véget ért. — Nöegyleti felolvasó délután. A ma délutánra, április 4-ére tervezett csabai nöegyleti felolvasó délutánt közbejött, előre nem látott akadályok miatt egy héttel későbben rendezi a nőegylet elnöksége. Igy a legközelebbi felolvasás 13-án, vasárnap d. u. 3 órakor lesz, melynek müsorpontjai közül már most közölhetjük a következőket: „A feminizmusról" felolvas L a u t n e r János dr. főgimn. tanár, monológot ad elő P o 11 á k Olga urleány, zongorázik Pongrácz István zongoraművész, szaval Domokos József stb. — A közigazgatási bizottság ülése. Békésvármegye közigazgatási bizottsága e hónap 14-ón, hétfőn tartja április havi rendes ülését a vármegyeháza kis tanácstermében. — Hol lesznek még sorozások ? A me gyében már négy helyen, a szeghalmi békési, orosházi és gyulai járásban mái megtörtént a sorozás. Hátra vannal még a gyomai, csabai, szarvasi járásol és Gyula város. Leghamarabb április 12-ón és 14 ón Gyomán lesz sorozás aztán következik Gyula április 20—21 Csaba április 22—24. ós Szarvasoi április 25—30. napjain.