Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-04-06 / 27. szám

2 BÉKÉSMEGfYEl KÖZLÖNY Békéscsaba, 1913 március 4 riilet a betörők számára. Igy kezdte vallomását: — Bebuktam, nagyságos uram. A fővárosban nem tudtam már „dolgozni". Kénytelen voltam vidékre menni. Ott azután paradicsom van, nagyságos uram, a betörőknek. A vidéki rendőrségek nem törődnek velünk ós hagynak ben­nünket élni. Nagyegyeden betörtem egy ékszeresboltba. A menyezeten keresztül jutottam be az üzletbe, sok-sok ékszert csomagoltam össze, amelyeket a tás­kámba tettem, azután egész nap vidáman sétáltam Nagyenyeden, anélkül, hogy valaki meg is szólított volna. Innen el­utaztam Kolozsvárra Amikor a pálya­udvarra érkeztem, észrevettem, hogy egy ember figyel és jön utánam. Meg is szólított: — Hallja, maga nekem nagyon gya­nús. Igazolja nfagát! Én kivettem a munkakönyvemet, amely Szabó István névre szól s átad­tam az ismeretlen urnák, akiről tudtam már, hogy gyakorlott ember, hogy de­tektív. Megnézte, aztán igy szólt: — Maga soká volt facér, gyanús, jöjjön be a kapitányságra. — Szörnyen szorultam, mert a zse­bem tele volt a nagyenyedi lopott ók­szerekkel. A rtendőrségre vittek, ahol egy fogalmazó hallgatott ki. Megkér­dezte tőlem, hogy mit keresek Kolozs­váron, azt mondtam, hogy munkát. — Mondja csak, nem maga a nagy­enyedi betörő? Erre én igy válaszoltam: „ugyan kérem, hogy volnék az, hisz aki annyi ékszert lop, az nem ilyen rongyos." Azután rám szGlt szigorúan. — Mi van a zsebében ? Erre az egyik zsebemből is, a má­sikból is egy-egy zsebkendőt vettem ki: Nincs más semmi, mondottam. Jegyzőkönyvet vettek fel vallomá­somról, azután újra rámszólt a fogal­mazó : — Nohát most szabadon eresztjük, íegyvennyolc órán belül hagyja el j'OSt. - Nagyon szívesen, mondottam, izután anélkül, hogy megmotoztak elengedtek. Az első dolgom az hogy a lopott ékszereket a kolozs­í zálogházban elzálogosítottam. Igy beszélt tovább vidáman és lát­ható lebecsüléssel a vidéki rendőrsé­gekről a hírhedt betörőkirály, akit a rendőrség átadott az ügyészségnek. Pedig ha tudná a betörő király, hogy a csabai rendőrség vezette nyomára a detektiveket, talán más véleményt al­kotna a vidéki rendőrségről. Legalább némely részéről . . . 1 =r A Lukács-Désy pör, A királyi tábla elrendelte a bizonyítást. Napokig tartotta élénk izgalomban mondhatni az egész ország közvéle­ményét a budapesti királyi Ítélőtábla, mely elé, mint felsőbíróság elé a Lukács-Désy pör került döntés végett. Az ellenzéki lapok igen vehemens tá­madást intéztek a főügyész ellen, aki­nek az előterjesztését jogi abszurdum­nak mondották. Azt is széltire han­goztatták, hogy a kormány meg akarja félemlíteni a bíróságot és keserves jerémiadókat zengettek a biróí függet­lenség pusztulásáról. És ime, az ellenzéknek nem volt igaza. A kormány egyáltalában nem félemiitette meg a bíróságot, mert mint egy szombaton délután hozzánk ér­kezett távirat jelenti, a budapesti kir. tábla a törvényszéknek a Désy-ügyben hozott ítéletét megsemmisítette és el­rendelte a vizsgálatot a Magyar Bank pénzére vonatkozólag. A királyi táblának ez az Ítélete élénk feltűnést keltett mindenfelé. Szerb katonaszökevény Gyulán. „Nem megyek haza, mert agyon­lőnek !" A balkáni bonyodalmak kezdetén Szerbiában járt magyar újságírók színes leírásokat adtak közre arról, hogy a szerbek milyen csodás fanatizmussal készülődnek háborúra a gyűlölt török ellen. Belgrád ós Nis utcáin a leírások Szerint a harci vágytól ós a török iránti gyűlölettől szinte őrjöngő töme­gek jártak fel és alá, a katonakötelese­ken kivül az élemedett korú önkénte­sek egész légiója jelentkezett a toborzó tisztek előtt, a lány küldte kedvesét, az asszony a fórjót, az anya a fiát küldte háborúba a gyűlölt törökök ós a még jobban gyűlölt „svábák" (ez alatt minket is kell érteni!) ellen. Szépek voltak ezek a leírások és el is hittük őket, mert a belgrádi lapok valameny­nyien szintén lármáztak ós izgattak. De nem élünk már a hadi erények virágkorában, a középkorban. Vala­mennyire már még a szerbek is eltá­volodtak tőle, bár nem sokkal. Az er- ! köleseik durvák, vadak, intelligenciájuk j alacsony, a egyszóval Montenegróval egyetemben Szerbia a legbalkánabb Balkán. Mégis akadnak ott is már civi­lizáltabb felfogású emberek, akik nem barátai az emberpusztitó öldöklő hábo­rúnak, sőt menekülni igyekeznek belőle, még ha az úgynevezett „hazafias köte­lesség" bele is kényszeríti őket. Ezek közé tartozik Z s i k i c s De­meter dimitrivics születésű szerb atyafi is, aki néhány nap óta Gyulán tartóz­kodik, a közönség nagy érdeklődésétől kisérve. Zsikic3 nem tesz ugy, mint a szintén szökevény török katonatisztek, akik Kaposvárott, vagy Nagyváradon egész nap a kávéházban ültek, kesereg­tek és unatkoztak. Nem. Zsikics koma dolgozik ós örömmel dolgozik. Nagyobb örömmel, mintha törököket vagy albá­nokat kellene néki felkoncolnia. Mert Zsikics jámbor, békeszerető ember. A már évek óta Gyulán tartózkodó és montenegrói származású Dimitrievics. kövező mesternél dolgozik megfelelő napszámért, de — rendőri felügyelet mellett. Zsikics, aki 30 éves, tehát még fiatal és bizonyára szüksége is lenne rá a szerb hadseregnek: a vakmerőség­gel határos szökést produkált pár hét előtt 8 társával együtt. Ő maga követ­kezőképen mondja el szökése történetét: „Én nem szerettem katoni' lenni. És hogy őszinte legyek, abban az ez­redben amelyikben voltam, alig szerette valaki a katonáskodást. Tartalékosok voltunk és behívtak bennünket. Már ki is volt tűzve az idő, amikor elvisznek bennünket segíteni a bolgároknak Csa­taldzsánál, vagy a montenegróiaknak Szkutarinál. Én nem akartam menni. El is mondtam ezt legközelebbi szom­szédaimnak, akik hasonló véleményben voltak. Él is határoztuk nyolcan, hogy a legelső alkalommal átszökünk Magyar­országba. Az alkalomra nem is kellett sokáig várni. Ugyanis! mielőttj levittek volna bennünket, erdőáthatolási gyakor­latokat végeztettek velünk. Mert odalenn sok az erdő. Egy ilyen gyakorlatot Pan­csovával átellenben végeztünk. A cim­boráimmal, akik egy szakaszban voltak velem: mindig együtt voltunk. Az ez­red többi része szét volt szórva az er­dőben. Lassan közeledtünk a Dunapart­hoz. Mikor odaértünk, eldobtuk fegyve­rünket, ruhástól mind a nyolcan bele­ugrottunk a vízbe és nagy erővel úszni kezdtünk. Körülbelül a folyó közepén us^tunk, mikor óízrevettek bennünket. Tüzeltek ránk, de szerencsére nem ta­láltak. Lassan átértünk a magyar partra. Fellélekzettünk, mert tudtuk, hogy nem adnak ki, különösen most. Bementünk PatiCsovára, ehol elfogtak bennünket. Eddig a szökés története. Zsikicsó ket a hatóság nem hagyta Pancsován, sem a délvidéken, mert a fanatikus ma­gyarországi szerbek legyilkolták volna őket, mint árulókat. Ehelyett egyenkint elhelyezték az alföldi magyar városok­ban. Igy került Zsikics Gyulára Di mitrievics kövező mellé, ahol nagyon jól érzi magát, mert van kivel beszélnie. T a n c i k Lajos főkapitány, akinek az őrizetére van bizva, megkérdezte tőle, hogy vágyakozik-e haza ? — Most nem, most nem ! — tilta­kozott élénken — agyonlőnének ! Az a terve, hogy itt telepszik le Magyarországon, ahol talán mégis C3ak jobb világ van, mint Szerbiábán . . . KróniKa. Rügyfakadás, virágos fák . . . Nagyszerű most élni I Igy kiált fel rokkant bácsi És tötyögő néni. Igy érez a fiatalság, Így érezek én is, Szerelemre, lángra gyulád Még a vérszegény is. Csavarogni a szabadban Beh isteni munka I fi napsugár mint az áldás Ömlik a nyakunkba. Kellemesebb, mint a zápor, Bizony mondom néktek, Kik a meleg napsugártól, Mint a tűztől, féltek. fi napsugár a kövérnek Jó hasznára válna, Ha szeretné, mert egy kissé Lefogyna a hája. Tiz-husz kilót leizzadna Könnyen szaladgálna S maholnap a vásártérre Footballozni járna. Igen, igen, footballozni . . . — Észre csak most tértem, Hogy footballról az idén még Egy szót se regéltem. Pedig rúgnak a fiuk már Ugyancsak a pályán Harsány csatakiáltás van Már mindegyik száján. fi publikum érdeklődik, Mint Samuka szokta, Már annyira hozzá van a Focizáshoz szokva. Ha baj van a kapu előtt, Vagy ha gól hull szépen, Szegény fülem tiltakozik : Hát ezt is megértem ? fi football most mindenható, fiz vonzza a népet Pedig más is van, aminek Megörülhetnének: fi Weinberger betörőjét Elfogták a héten, Hát ez nem nagy szenzáció ? Mondják meg csak, kérdem. Hát nem öröm például, hogy Van egy fogoly szerbünk, fikire egy vércsepp nélkül Csak ugy könnyen leltünk ? Gyulán van az istenadta Nagy megbecsülésben, Oltalmazzák, óvják, védik Minden bajban vészben Ez aztán a nagy szerencse; Hadifoglyot lelni, finélkül, hogy ágyúgolyót Kellene lenyelni. De ne hozzák én elémbe, Mert kérdhetik, hol vagy? Clgy ránézek az árvára, Hogy mindjárt elolvad . . . Guy. méterenkint 1.15 korona, legutolsó divat.. Frankó és vámmentesen házhoz szállítva. Gazdag mintaválaszték azonnal. G. Henneberg, a német császárné udv. szállítója, Zürich. ÚJDONSÁGOK. Kovács Gyula Gyomán. A Tisza István ellen elkövetett me­rénylet folytán nagy hirre vergődött Kovács Gyula, mint már megírtuk, lemondani készül a gyomai mandátum­ról. A lemondásról értesítette már ke­rületét is. A fővárosi és vidéki lapok is hasábos cikkeket irtak róla, mert most még nevezetes egyéniség Kovács Gyula és nem közömbös senki előtt, mikor ő olyan nagy ós Magyarországon csak ritkán látott fába vágja a fejszót, mint a mandátumról való lemondás. Magyarországon a képviselők görcsö­sen ragaszkodnak a megszerzett man­dátumhoz és mivel Kovács Gyula nem cselekszi azt, megérdemli, hogy foglal­kozzanak vele ismét a lapok. Pedig ő ragaszkodhatna a mandátumához, mert szó ami szó, nem csekély summájába került. Mint választóihoz irott levelében irta, Kovács Gyula ma délelőtt 11 óra­kor érkezik Gyomára, hogy beszámolót tartson és egyúttal elbúcsúzzék. Dél­után 3 órakor Endrődön tart beszá­molót. Leérkezésének hire nem keltett nagyobb emóciót a kerületben. Kovács több befolyásos választójához levelet irt, amelyből kiviláglik, hogy szeretné, ha tüntetésszerüen fogadnák, de a pol­gárság erre nem igen hajlandó. Sőt, több választója azt irta neki, hogy leg­helyesebb volna, ha a leutazás helyett más képviselők módjára, nyilt levelet küldene le, abban számolna be és bú­csúzna el. Arra is kérték többen, hogy ne mondjon le, tartsa meg mandátumát. A hatóságnak Ő s a p a y Lajos, endrődi gyógyszerész jelentette be Ko­vács Gyula érkezését. A gyomaiak ugy tervezik, hogy ha nagy néptömeg lesz a pályaudvaron, akkor gyalog történik a bevonulás, ha pedig kevesen lesznek künn, akkor három-négy kocsival. Arra az esetre, ha Kovács határo­zottan ragaszkodna a mandátumról való lemondáshoz : a kerületnek sok higgad­tan gondolkozó polgára már gondolko­zik azon, hogy a föllépő jelöltekkel szemben milyen álláspontot foglaljanak el. A kerületnek tudvalevőleg sok min­dene hiányzik, amit főként ellenzéki ál­lásfoglalásának köszönhet. Gyomának például járásbíróságra volna szüksége, Szeghalomnak állami polgári iskolára. Mindeddig egyik óhaj sem teljesült, pe­dig mindenik alaposan indokolt. Erre való tekintettel a kerületnek sok hig­gadt gondolkozású polgára abban a vé­leményben van, hogy valamelyik befo­lyásos politikust kellene megválasztani, aki tudna is tenni a kerület érdekében, aki tehát közel áll a kormányhoz. És ez eszme hivei napról-napra szapo: ód­nak. Csak épen a személyben nem tör­tónt megállapodás. Mult számunkban azt irluk, hogy a gyomai kerületben K o 1 o z s y Endre mezőberényi főjegyző is fel szándéko­zik lépni Kossuth-párti programmal. A hírt akkor is fenntartással közöltük. Most aztán kijelenti Kolozsy Endre, hogy esze ágában sincs a mandátumért pályázni. — Tanácsülés Békéscsabán. Békés­csaba elöljáróságának pénteki tanács­ülésén a következő nevezetesebb,ügyek kerültek elintézés alá: Brüller Ármin­nak a Beliczey-ufcán levő háza szabá­lyozási vonalba efő részét négyszög­ö'enként 5 koronájával megvásárolta a taníc?. — Erzsébethelyen és az Oros­hézi-uton a Tomc3ics-u ca sarkán egy­egy Northon-kut fúrását határozták el. -A „Hubertus" szövőgyár azzal a ké­relemmel fordul a községhez, hogy az eddig adott 3200 korona segélyt emelje föl 3600 koronára, mivel már 85,000 Korona van lekötve, ennek a kamatja pedig 3600 korona. A tanács megtar totta az ilyen esetben fölösleges arany középutat és 3400 koronára emelte fel a segélyt. — A tanács utasította a tizedbeli esküdteket az adóösszeirásra, egyben pedig azt is kötelességükké tette, hogy a mult évi katonabeszállá­solás körül támadt hibák orvoslásának is nézzenek utána. — Mivel az adóügy höz beosztott írnokot adótisztté válasz­totta meg a képviselőtestület, a tanács engedélyt adott egy napidíjas felfoga­dására. — Ezzel a tanácsülés véget ért. — Nöegyleti felolvasó délután. A ma délutánra, április 4-ére tervezett csabai nöegyleti felolvasó délutánt közbejött, előre nem látott akadályok miatt egy héttel későbben rendezi a nőegylet el­nöksége. Igy a legközelebbi felolvasás 13-án, vasárnap d. u. 3 órakor lesz, melynek müsorpontjai közül már most közölhetjük a következőket: „A femi­nizmusról" felolvas L a u t n e r János dr. főgimn. tanár, monológot ad elő P o 11 á k Olga urleány, zongorázik Pongrácz István zongoraművész, szaval Domokos József stb. — A közigazgatási bizottság ülése. Bé­késvármegye közigazgatási bizottsága e hónap 14-ón, hétfőn tartja április havi rendes ülését a vármegyeháza kis ta­nácstermében. — Hol lesznek még sorozások ? A me gyében már négy helyen, a szeghalmi békési, orosházi és gyulai járásban mái megtörtént a sorozás. Hátra vannal még a gyomai, csabai, szarvasi járásol és Gyula város. Leghamarabb április 12-ón és 14 ón Gyomán lesz sorozás aztán következik Gyula április 20—21 Csaba április 22—24. ós Szarvasoi április 25—30. napjain.

Next

/
Oldalképek
Tartalom