Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-03-30 / 25. szám

Békéscsaba, 1913. XL-ik évíolyam. 25-ik szám. Vasarnap, március 30. BEKESBE&YEI EGZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám; 7. Szerkesztőség: erenc József-tér, 20. sz. ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. éziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap ós csütörtökön. ElrOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. előfizetni bármikor lebet évnegyeden beiDi is. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos ; 8ZIHEL3ZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy ser közlési dija 50 fillér. Az uj tagositási törvény. Békéscsaba, márc. 29. Nagy bajunk, hogy még mindég kilencezer község határa nincs tagositva. A mi vármegyénknek rendkivül fájdalmas tengeri kigyója ez: Minden gazda tudja, hogy eredményesen gazdálkodni csak rendezett birtokon lehet. Husz-harminc darabban fekvő birtoktesteken célszerű gazdálkodást folytatni nem lehet. Nagyon eldarabolt földbirtokon a gazda nem juthat a megmunkált földből eredő jövedelemnek ahhoz a szaporodásához, amelyet a legegyszerűbb és Iegolesóbb módon nagy beruházások nélkül is biztositana számára az okos gazdálkodás elvei szerint való birtokrendezés: a jó tagosítás. A jó tagosítást pedig biztosítja most a két uj tagositási törvény, (1908. VII. és XXXIX. t. c.) mely négy év óta van életben s máris átment a köztudatba annak használhatósága és jósága. Ez a törvény Magyarország birtokpolitikájában uj, virágzó korszakot nyit majd meg, mert elsősorban gazdasági elvek szerint készült. Minden vidéknek, minden községnek különleges gazdasági viszonyai érvényesülhetnek most a rendezésben. Nem holt betűkkel s a mérnökök mappáján húzott vonalakkal rendeződik ezután a százfelé elszórt parcella, hanem gazdaságos előrelátással, igazságosan, egységes mérlegelés alapján. Lássuk, hogyan érvényesül a kisgazda érdeke az eljárások során. Lássuk nagyjából, hogyan folyik le az uj törvény szerint egy határ tagosítása. Ha valaki annak a község határának tagosítását, amelyben földbirtoka van, előnyösnek gondolná és a határ még nincs rendezve, legelőször kérvényt ír a földmivelésügyi miniszterhez, amelyben elmondja, milyen okoknál fogva kivánná ő a tagosítás kereresztülvitelét és kéri a minisztert, hogy a birtokrendezés megkezdésére az engedélyt adja meg. Ezt a kérvényt aztán ahhoz a törvényszékhez kell beadni, amelynek területébe a kérdéses határ tartozik. A kérvényhez mellékelni kell a kérelmező birtokának hiteles telekkönyvi kivonatát és külön egy községi bizonyítványt, amelyben igazoltatik, hogy ő annak a területnek tényleges birtokosa is. A kérvényen az aláírás a községi elöljáróság vagy közjegyző altal hitelesítendő s mellékelni kell azon végzést is, melyből kitünőleg kérelmező ötszáz koronát birói letétbe helyezett a tagositási eljárási költségekre, amely az ügy befejezésével visszatérül. Amint ez a kérvény a földmivelésügyi miniszterhez kerül, kiküldi megbízottját a helyszínére, hogy ott a kérelmezőkkel mindent apróra megtárgyaljon s a határt bejárja. Az ilyen tárgyalás napja a községben s a szomszédos községekben is jóelőre kihirdettetik, A miniszter megbízottja egész bizottság^-kiséretében jelenik meg a községházán, ahova a tagosítást esetlegesen ellenzők saját maguk közül választott bizalmi férfiát is meghívják s minden legcsekélyebb körülményről jegyzőkönyvet vesznek föl és köteles a miniszter megbízottja mindenről személyesen tájékozódni. Látjuk tehát, hogy minden érdek képviselve van az ilyen helyszíni tárgyaláson. A miniszter megbízottja aztán minisztériumban az Állandó Gazdasági Szakbizottság legközelebbi ülésén tövéről-hegyére előadja a tényállást, a melynek alapján ez a szakbizottság nagy megfontolás után javaslatot hoz, hogy célszerü-e, hasznos-e, megengedhető e a községben a tagosítás. Ezt a javaslatot aztán a földmivelésügyi miniszter magáévá teszi és értesiti kérelmezőt az eredményről. Ha megengedi a tagosítást, akkor ezen engedéllyel a bírósághoz kell fordulni a tagosítás keresztülvitele végett, ha ellenben megtagadja, öt éven át nem , kérelmezhető a tagosítás engedélyezésére. Tulajdonképpen az Állandó Gazdasági Szakbizottság javaslatától függ minden. Azért igen nagy gonddal válogatta össze ennek tagjait a miniszter. Tapasztalt, érdemes kúriai bírók, miniszteri tanácsosok, gazdasági szakemberek e bizottság tagjai, akik régebbi hivataloskodásuk alapján közvetlenül, jól ismerik e nép s gazda helyzetét, bajait. Nagy előnye az uj törvénynek az, hogy kényszertagositás most már nincsen s ha a helyszíni tárgyalásból az tűnik ki, hogy a kérelmezőnek csak , magánérdeke volna a tagosítás, amely' t • k keresztülvitele a gazdák többségének érdekeit sértené, nem engedte| tik meg a tagosítás. Aztán tetemesen olcsóbb is lett az egész eljárás, mert az állam előlegezi a költségeket s államilag külön e célra képesített mérnököt lehet csak alkalmazni a földmérős munkálatoknál, akik nem fogják — mint addig sokszor megtörtént, — megrövidíteni a kisgazdát a nagybirtokos előnyére, avagy silány célszerűtlen terveket készíteni. Láthatjuk mindezekből, hogy az uj tagositási törvény legkisebb részletében is a nép s a kisgazda iparainak megvédését tartotta szem előtt. Rendezzünk Csabán lóversenyeket! A megyebeli gazdatársadalom figyelmébe. Tagadhatatlan, hogy a magyar lótenyésztés világhírű volta az ezzel paszszionatusan foglalkozó földbirtokosok mellett elsősorban a budap3Sti ós alagi lóversenyeknek tulajdonítható. Ezek a lóversenyek ma már nemcsak sportesemények, hanem társadalmi események is. Öászgtalálkozik ott úgyszólván egész Európa előkelősége, különösen mikor a klasszikus Szent-István dijról van szó, amelyért a kontinens legjobb paripái versenyeznek. A lóversenyek tehát nagymértékben emelik Budapest idegenforgalmát is. Csak egy rossz oldala van, a totalizatőr,"amelyet már valósággal túlzásba visznek. A totalizatőrön óriási vagyonok csúsztak már el ós sok elég jól szituált exisztencia ment tönkre. E nagy hátrányt azonban eltörpítik azok a hatalmas előnyök, amelyekkel a lóverseny-sport rendelkezik és amely előnyöknek a hatását úgyszólván az egész magyar mezőgazdaság megérzi. Ha még Budapesten is eseményszámba mennek a lóversenyek, el lehet képzelni, hogy milyen események azok vidéken. A két napos debreceni Bus szonett az anyámhoz. flnyám, egyszer mit mondottál, tudod?: Legyen ám sorsom bármily mostoha, Engem meg nem siratsz többé soha; Én nem leszek megkönnyezett utód. Fiad, szegény, hogy föl mégsem jutott, Hová bizton remélted őt, oda, fl többiekhez, föl a Parnasszusra, Belétörődtél már egyszer, tudod És most, lám. mégis sirsz — ó miért anyám ? fi holnap ne bántson, fiad ma él; 5 ha százszor győz is holnap majd a mán, Semmi I . . . Parittyámhoz nagy volt a cél: fiz ég sem volt elég: R szij szakadt És biz' a drágakő földön maradt. Az érckakas. Irta: Frém József. Megbízhatatlan madár a kakas. Már Péter apostolnak is háromszor okozott kellemetlenséget. Nem csoda, ha Galambosvár uj kálvinista templomának építőjét is megtréfálta. Volt az építő urnák, Barnabás Timót uramnak nagyon, de nagyon szép leánya, Paula. Afféle szőke csoda, mély tüzü, sötét tekintetű szemekkel, nevetgélő szájjal és mintegy százezer forint hozománnyal. Az öreg Barnabás sok házat, templomot és kaszárnyát épített. Különben ki nem állhatta a katonákat. Megcsontosodott 48-as volt. Rósztvett a szabadságharcban s mint huszárkapitány csodákat müveit, amit maga is legkevésbé tagadott. Nem tudta később se becsülni azokat, akik ellen valamikor vitézkedett. Rsndes szavajárása volt: — Sok furcsaság van ezen a furcsa világon, de legfurcsább az olyan katona, ki nera a hazának s az alkotmánynak, hanem a szomszéd ország császárának esküszik örök hűséget! Kerülte a katonákat, ahogy csak lehetett, még akkor is, amikor kaszárnyát épített nekik. A galambosvári lovaskaszárnyát is Barnabás uram tervezte. Akkoriban törtónt, hogy egy nap beállít hozzá a kiküldött katonai szaké ibér. — Harmatos Gyula főhadnagy — mutatkozott be feszesen a látogató. — A műszaki csapatnál szolgálok és . . . — Van szerencsém ! Mindent tudok. Műszaki csapat? Hm! S persze azért jött a főhadnagy ur, hogy . . . — Az ezredes parancsából. Itt a megbízatásom. S átadta a hivatalos iratot. — Ismerem. Volt már efféle a kezemben. Nos, hát azért jött, hogy katonai szakvéleményével támogasson. Hát építész a főhadnagy ur? — Okleveles építész, igenis. Csak azt tekintse bennem. — És persze ellenőrizni akarja terveimet, felülvizsgálni a munkámat, helybenhagyni vagy elvetni, amit kieszeltem ? Harmatos Gyula jóvérű magyar fiu volt. Ismeste a vén kurucot s nagyrabecsülte namcsak a hazafiasságot, hanem a nagy tudását is. Aztán a lányával, a szép Paulával néhányszor táncolt. Tetszett neki a lány, de nem merte megkockáztatni, hogy mint látogató bekopogtasson. Most is csak az építési irodába jött. A hideg fogadtatás kissé megzavarta, mégis nyájas szeretett volna lenni. Da azután felülkerekedett a büszkesége. — Ismétlem, nem a magam jószántából vagyok itt. Ez a hang tehát, ez a barátságtalan hang — tette hozzá nyugodtan — nem engem illet, hanem az ezredesemet. Magam tán eltűrném, mert tisztelek minden öreg embert, de a feljebbvalóm iránt, ki nincs jelen, tiszteletet kérek, tiszteletet az ezredem parancsának ! — Parancs? Nekem ugyan nem parancsol semmiféle följebbvaló, még ha ezredes is. — De nekem parancsolt, s ha őt képviselem itt, akkor ezt a tiszteletet magamnak is követelem. Barnabás uram nagyot nézett. Elhallgatott egy pillanatra, miközben a terveket rendezgette az asztalon. Aztán hirtelen megragadta a szivaros tálcát és odatartotta a főhadnagy elé 1 — Tán rágyújtanánk. — Köszönöm. Munkaközben soha ! Az öreg építész félrelökte a szivartálcát és bosszúsan dörmögte: — Hát fogjunk hozzá a munkához. Átnéztek apróra minden tervet. Megvitatták az alaprajzot, a keresztmetszeteket, a hosszmetszeteket, homloktórt, az oldalszárnyakat. — Pompás! Pompás! Ez az elismerés a főhadnagy szájából hangzott el s az öreg ember mindannyiszor édes meleget érzett a szive táján .. . Pompásan haladt a közelebbi ismerkedés, amikor egy váratlan kí rdés ismét zavart okozott. — De hát lássuk csak az egészségügyi szempontokat! —- Mindenre gondoltam. Ez a pavillonrendszer, melyet ón alkalmaztam először hazánkban. — Jó, jó — szakította félbe a főhadnagy. De az elrendezés célszerűbb is lehetne. — Itt ujjá kell alakitanunk mindent. — Halomra döntsem az eddigi müveimet ? Én nem! Soha ! Ha tetszik, dolgozza át maga, de ón nem. — Szívesen! Ha-tudta volna Barnabás uram, hogy ez a mohó szolgálatkészség mire való volt! II. Harmatos Gyula e naptól fogva mindsürübben látogatott el az építési irodába. És különös, hogy Paula, ki ritkán tekintett be a rajzokkal, gipszmintákkal telerakott szobába, most minduntalan keresett valamit ott a főhadnagy közelében. Barnabás uram nem sokat törődött a leányával. Megbízott benne, mert Paula korán elvesztette anyját s már serdülő kora óta ő vezette a házat. Az apa lázasan folytatta munkásságát. Még felében sem volt a laktanya építésével, már a galambosvári református templomot tervezte. Ebbe senkinek beleszólása nincs, semmiféle egyházi szakembert nem küldenek a nyákára. Egész szenvedéllyel tervezgetett, alkotott az öreg ur. Paula ezalatt édes titkot rejtegetett a szivében. Megszerette Harmatos Gyulát, aki maga is lobogó szerelemre gyuladt a bájos lány iránt. Da lehetett-e reményük, hogy a katonagyülölő apa csak meg is hallgassa őket! — Eiő kell készíteni apuskát. Majd ón beszélek vele, szólt Paula. Óvatosan és olyankor, ha igazán jókedve van. — De mire való a félelem ? Nincs-e tisztességes állásom ? Nem előkelő-e a családom ? Férfiasságom nem tűri, hogy... — Csitt! Jobban ismerem apuskát. Még aznap este, amikor fáradtan hazajött Barnabás uram s ledőlt a díványra, hogy a vacsora előtt pihenjen : Paula, mint a hízelgő cica oda simult a torzonborz szakállú emberhez, simogatta a haját, csókolta a pirosas arcát, s kicsi kezébe vette az ő sulyo3 öklét. — Apuskám, édes jó apuskám! Hát mikor hagyod már abba ? Gazdag vagy, hires vagy, mórt nem pihensz már ? Él-