Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-03-06 / 19. szám

Békéscsaba, 1913. XL-ik évfolyam. 19-ik szám, Csütörtök, március 6. V BEKESMEGTEI EOZLONT Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kíziratok nem adatnak vlt«i:a. POLITIKAI LAP Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap ós csütörtökön. ElíOFIZHTÉSI DO : Egész évre 12 kor. Félévre ő kor. Negyedévre 3 kor. !.!3fizctíii bármikor lebei íuucgvcdcn belül l». Egyes szára ára 12 fillér lelelcs szerkesztő; OUI.YÁS JÓZSEF. Laptulajdonos ; OZIHEI.BZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Lesz-e tömegsztrájk? Békéscsaba, márc. 5. Végsőkig felizgatott kedéllyel, a lelki feszültség minden izgalmával várta Magyarország közönsége a mai napot. A munkapárti parlament megkezdette a választójogi törvényjavaslat tárgyalását, a szövetkezett ellenzék bevonult a Házba s ugy érezte mindenki, hogy itt a döntő pillanat, amikor egyesült erővel rohamra fog indulni. Kedden volt esedékes a tömegsztrájk proklamálása is, az utolsó órákban azonban, miután az ellenzék megtette ünnepélyes manifesztációját a Házban, felmerült az a gondolat, hogy érdemes-e vájjon ezer és ezer ember életét kockára tenni. De azért ma, mikor ezeket a sorokat irjuk, még nem tudjuk nem szakad-e ránk a legközelebbi órákban az uj korban megérthető legnagyobb veszedelmek egyike, az általános sztrájk, mert a szociálisták vezetői meglepetésszerűen akarják a munkabeszüntetést proklamálni. A külső háború veszedelme lehet mondani elmúlt már a fejünk felől, de helyébe áll egy benső háborúnak közeli és rémes eshetősége. Az egész ország hetek óta a nagy sztrájkra készült elő. Minden gazdasági munka megbénul ebben a vára- ! kozásban, mintha egy szervezetben megakadna a vérkeringés. Ez a hoszszu várakozás szinte több kárt okoz ennek az amúgy is kifáradt és kimerült országnak, mint amennyit maga ! a sztrájk okozhatna. Az egész ország szinte várja már azt, hogy a központból mikor fog kirepülni a jelszó, amely akárhogyan is, de véget vet ennek a kinos és minden megőrlő bizonytalanságnak. Mikor legelőször hangzott fel az a kijelentés, hogy az ország munkása; politikai cél érdekében a mindent megakasztó általános sztrájkot fogják alkalmazni utolsó eszközként, akkor a közvélemény először felháborodott, azután megrémült a következményektől, ma pedig teljes hidegséggel és fásultsággal várja azt, hogy mikor fognak a tömegek munkaeszközök helyett fegyvert fogni. Az egész sztrájk legszomorúbb ténye t. i. nem az, hogy a munkások ölbeteszik a kezüket, mert ez nem igaz, hanem épen az, hogy a munkára, dologra termett erőt a rombolás és harc szolgálatába állítja. Akármennyire is fognak vigyázni a munkások vezetői arra, hogy a sztrájk békés és csendes lefolyású legyen, a szenvedélyeket megállítani nem tudják. Igen szép jelszó az, hogy békés sztrájkot akarnak, de a munkássztrájkoknak meg van az a szomorú kisérő jelenségei, hogy felszabadul a csőcselék a rendőrség felvigyázása alól és felszabadulva a legféktelenebb rombolási düh tör ki belőle. Nem a munkások és nem a proletárok teszik veszélyessé az általános sztrájkokat, hanem éppen a hozzájuk nem tartozó csőcselék, amely nem törődve a tettének következményeivel, tör és zuz, felidézve a fegyveres erő közbelépésének szükségét. Az azután épen ehhez a jelenséghez tartozik, hogy a fegyveres erő közbelépését mindig mások szenvedik el, nem a rendbontó. Épen ezek az elháríthatatlan következmények teszik szükségessé azt, hogyha még van idő, akkor ebben az utolsó percben a két szemben álló oldalon minden politikától menten kerekedjék felül a józan meggondolás és a békés egyezkedésre való hajlam. össze kellene fognia minden arra hivatott tényezőnek, hogy megszabadítsa az országot és különösen az ország nagyobb városait attól a veszélytől, amelyeket rá nézve ez a sztrájk — nem mint sztrájk, hanem mint zavargás — következményeivel igen erősen sújtana. Maguk a munkások sem szívesen mennek bele ebbe a a demonstrációba, épen azért, mert nem tudják biztosítani annak békés lefolyását. Nem a sztrájktól kell tehát félnünk, mert csak egy impozáns és esetleg hasznos demonstráció lenne, hanem azoktól a szomorú következményektől, amelyekkel ez a sztrájk az egész országot létalapjában támadhatná meg. Változások a Nagyvárad-Csabaszegedi vonalon. Motorvonatok helyett nagy vonatok. A Nagyváradtól Csabán keresztül Szegedig haladó sinpár jelenleg a másodosztályú vonalak közé tartozik. Ezért döcög rajta végig olyan sok motoros. Különösen a Csaba ós Nagyvárad közötti rósz van megáldva ezekkel a jámbor közlekedési eszközökkel, úgyhogy egy örökkévalóság, mig az ember Csabáról Nagyváradra kerül és viszont. Eíek csöppet sem erőltetik meg magukat. Lassan, móltósággal döcögnek előre. Ha tehervonat jön velük szembe, diszkréten meghúzódnak valamelyik állomás mellékvágányán és várnak akár háromnegyedóráig is, csakhogy magukra ne haragítsák a goromba tehervonatot. Akik Gyuláról jönnek Csaba felé, gyakran vannak kitéve ilyen kellemes várakozásoknak, úgyhogy a káromkodások özönétől csaknem felleg támad az égen. A kényelmes lassúság mellett azonban még másik nagy bajuk is van a motoros vonatoknak. Az nevezetesen, hogy mindinkább szűkeknek bizonyulnak az utasok befogadására. Mert miből is áll a motoros vonat ? Egy mozdonyból, egy postakocsiból, egy özönviz előtti második osztályú ós két szintén lomtárba való harmadik osztályú kocsiból. Semmi több. És móg ezeket is nehezen vonszolják a köhögős, végelgyengülésben szenvedő mozdonyok. A második osztályú jegyet váltó utas folytonosan ki van téve annak, hogy helyet nem kap a zsúfolt másodosztályú kocsiban, sőt móg a harmadik osztályuakban se nagyon, úgyhogy második osztályú jegyének birtokában a harmadik osztályú kocsi p9rronján állva kell utaznia. Nincsen annyi tenger csillag az égen, mint ahány panasz hangzott el már emiatt is. A Máv. urai nagy nehezen végre is belátták, hogy ez igy tovább nem maradhat, hogy a busás dijat fizető közönség kényelméért is tenni kell végre valahára, valamit. Mint örömmel értesülünk, május 1-től fogva lesznek is célszerű változtatások Nagyvárad és C.-aba között. Május 1-től fogva tudvalevőleg ez a vonal is elsőosztályu vonallá avanzsál, amennyiben rajta robog át a Nagyvárad —fiumei gyorsvonat, melynek közlekedésügyi és közigazgatási jelentőségével már olyan sokszor foglalkoztunk. Ecenkivül két motorosvonat is átalakul nagyvonattá. Egy délelőtti és egy délutáni. A délelőtti 11 óra 4 perckor érkezik Csabára, a délutáni 4 óra 33 perckor. Mindkét vonatnál égető szükség van már arra, hogy nagy vonattá alakuljanak át, mert az örökös túlzsúfoltság már tűrhetetlen. A délelőtti motoros 10 óra 39 perckor indul Gyuláról Csaba felé. Már odaérkezésekor tele van. Gyulán mindig sokan várják, mert Csabán az Békésmegyei Közlöny tárcájaRégi udvarházunk. Régi udvarházunk kandallós szobája. Az én álmaimnak legdrágább tanyája. Vissza száll a lelkem — messze múltba. Itthon vagyok megint — gyermek vagyok [újra .. . Havas téli est van, tombola hideg szél, Édes Anyám itt benn tündérekről mesél : Majd kis kezeimet imára kulcsolja, Imádkozó számat százszor megesókolja ; Kis ágyamba fektet, felhúzza a rácsot, ígér reggelihez puha kalácsot A fejem alatt még igazitt a párnán . . . Édes szelid arcát mintha most is látnám. Amióta onnan kizavart az élet, Nem akad szémomra puha, meleg fészek ; Az én életemnek nem akadt hü társa Egyedül bolyongok, árva vagyok, árva ! Régi udvarházunk kundallós szobája Hogyne lenne nekem az emieke drága ! Ott vett édes anyám ölelő karjára, Ott borultam sirva a koporsójára. Grigássy Jánosnó. Váratlan fordulat. ettet énekelt egy fiatal hölgygyei. Ezt a ténykedését, Kató asszony, — a felesége — aki szenvedélyesen szerette az urát, de rémesen féltékeny is volt reá — megbocsáthatatlan bűnnek minősítette. — Egyáltalán nem illtk, hogy nős férfi, akinek nem kenyere a kornyikálás — szerelmi kettőst énekeljen egy fiatal leánynyal ! — duzzogott. Eléggé ízléstelen voltál, smikor szivedre szorított kézzel, gyöngéden lehajoltál hozzá. — Nagy gyerek vagy te fiácskám, hogy ilyen jelentéktelen semmiségekből jeleneteket kovácsolsz. Ha ilyesmikkel mindenáron elrontod a kedvedet — sajnálom, de igazán nem tehetek | róla. Pá, kis bolondom ! Szokásához híven megakarta csókolni a feleségót, de Kató elfordította a fejét. A kívánt hatás elmaradt ezúttal, ; mert Tarcal sarkon fordult és vigan fütyörészve elhagyta a szobát. Kató siiva fakadt. Milyen gonoszak a ft'rfiak. Láthatta az a barbár, hogy ő félig-meddig megbékül már, de azért mégis ugy tett, mintha észre se venné. Ennek csakis az a kacér teremtés az oka ! Elkeseredett gondolatai odáig kalandoztak, hogy az ura megszökteti azt a leányt és őt szegénykét, hűtlenül el| hagyja . . . Irta : Dóra. Abban a kis vidéki városban, ahol Tarcal Andor tulajdonosa, szerkesztője és kiadója volt a „Híradó" cimü politikai napilapnak, sohasem történt semmi. Az egyhangú unalom csak választás alkalmával változott át lázas izgalommá. Tarcal, akinek kellemes tenorhanjíja volt, a legutóbbi kaszinói estólyen duA választás időpontja elérkezett. Tarcal ügyes, vállalkozó szellemű férfi volt. Alkalmas eszköznek akarta felhasználni a választást, hogy a „Hiradó"-ból általánosan olvasott, de főleg jól jövedelmező lapvállalatot teremtsen. Eddig pártonkívüli orgánum volt a „Hiradó." Da most, a választások alkalkalmával, határozott irányzatúvá kellett átváltoznia. Jobban a kormány felé haj. lott Tarcal Bandi és a kormánypárt elnökével lépett összeköttetésbe. — Síükségünk van egy teljesen megbízható, szolgálatkész lapra — mondotta az einök. — Önök, ugy sejtem, teljes egészében kívánják leadni a jelölt beszédeit ? — Természetesen! De ez ugy hiszem, mindenképp megtörténnék? — Hm ! — Attól függ, hogy menynyi munkát igényei az ügy. Tudja kérem, mit jelent az, ha megígérjük, hogy teljes odaadással támogatjuk majd a jelöltjüket, a báró urat? Kérem, ez azt jelenti, hogy valamennyi szónoklatát, elejétől végig, átgyurjuk, kifósüljük, igazán kimondva, helyette csináljuk meg, — mert különben, tudvalevőleg, lesujtóan kevés okos gondolatot fejtene ki a báró ur. — Maga tetszik nekem, Tarcal. Értelmes és nagy hasznára lehetne a pártnak. Da nagy óvatosságot kell kifejtenünk, ezért az Írásbeli közléseimet ós a sürgönyeimet is — „Bella" aláírással jutottam önhöz. — Rendben van kérem, de jóelőre ki kell jelentenem, hogy egyáltalán nem vagyok hajlandó, légyen az bármely párt részére is, hiábavalóan feláldozni magamat! — Értem! Majd beszélek a báróval és megbeszélésünk eredményéről értesítem önt. Közben fogalmazzon meg egy lehetőleg rajongó dicshimnuszt a választók részére, lót állok érte, hogy munkája és fáradozásai a megérdemelt jutalomban részesülnek. A cikk kinyomatásának idejét sürgönyileg tudatom önnel. Tarcalnak nem volt nagy kedve dicshimnuszt zengeni a báróról, akit ismert. Már későre járt az idő, amikor végre leült íróasztalához ós néhány I összehordott politikai frázist irt le be| kezdésnek a „jövő emberéről", megszerkesztett „dicshimnuszának". Bpfejezésül ezeket irta : R

5góta kere3ünk és kétségtelenül , meg is érdemiünk egy olyan férfit, egy olyan képviselőt, aki a parlamentben becsületesen, hűségesen, de főleg önzetlenül tesz eleget a választó kerületével szemben vállalt kötelességének. — Legalább ártalmatlan, amit eddig irtam — gondolta, miközben átolvasta az eddig írottakat; azután folytatta : — Természetesen a választópolgárok is komolyan vitatják, vájjon a jelölt megfelel-e a fentemiitett tulajdonságoknak?! Erre csak egy választ adhatunk : Jelöltünk minden izében . . . E percben a szolga sürgönyt hozott be Tarcalnak. — Sürgős ügyben rögtön elvárom. Bella. Tarcal félbehagyta a cikket ós kalapot véve elsietett. Félóra után egy betűszedő inas nyitott be a szobájába. Kéziratért jöit ós meglátta a megszokott helyén, az Íróasztalon lévő, sűrűn teleirt papírlapokat, azokat vitte el a nyomdába. Alig távozott, amikor egy nagyon csinos, fiatal hölgy, kopogtatás nélkül surrant be a dolgozószobába. — Kató asszony volt. — Oh Ban ... kezdte, de hirtelenül elhallgatott, mert Ban . . . nem volt a szobában. Csalódott arcot vágott szegényke. Otthon feltette magában, hogy nagyon kedves lesz ! Az ura közömbös távozása után egész délelőtt rosszkedvű volt. Végre elhatározta, hogy felkeresi Bandit az irodában és megkötik ott a békét. — Minek is futkos el, amikor ón idejövök — bosszankodott magiban. Leült a férje Íróasztalához ós türelmetlenül várakozó állásba helyezkedett.