Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-03-06 / 19. szám

2 BÉKÉSMEGYÉI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1913 március 2. aradi gyorshoz van csatlakozása, úgyhogy a szó szoros értelmében ököllel ós könyökkel kell dolgozni, hogy az ember le ne maradjon. Ugyanez mondható el a délutáni motorosról is, amely Nagyváradról a kora délutáni órákban indul el. Yárad akkor valósággal ontja a dolgukat elvégző és hazafelé igyekvő utasokat. Nagyszalontáról, Sarkadról, Gyuláról stb. pedig viszont Csabára utaznak sokan, mert annak a vonatnak szintén van gyorsvonati csatlakozása Csabán kót irányban is. Akárhányszor megtörtént már e sorok Írójával, hogy erről a motorosról, amely Gyuláról 4 óra 12 perckor indul, a nagy tolongás miatt lekésett és csak 3 óra múlva utazhatott el. Legfőbb ideje tehát, hogy ez a két legjobban zsúfolt motoros nagyvonattá alakuljon át, amelyhez kellő számú, kényelmes kocsi van kapcsolva, az utasok tehát nem kénytelenek szorongani í's bosszankodni. Teljesen megbízható forrásból értesülünk, hogy ezt a változást a MÁV. igazgatósága a május 1-től érvényes menetrendben már keresztül fogja vinni. Helyettük motoros vonattá alakítja át a Csabára este fél 8 órakor érkező vonatot, amelynek utasforgalma tényleg csekély. Gyulára csaknem üresen érkezik, ott vesz fel egy pár utast, akikkel aztán Csabára berobog. Az tehát, mint motoros vonat is megfelel hivatásának. A megyebeli utazó közönség bizonyára megelégedéssel veszi tudomásul a MÁV. igazgatóságának ez üdvös elhatározását. A Gazdasági Egyesület köréből. Igazgató-választmányi ülés. Nagyon csekély érdeklődés nyilvánult meg a Békésvármegyei Gazdasági Egyesület igazgató-választmányának vasárnapi ülése iránt. Különösen vidékről voltak kevesen. A nagyobb érdeklődést pedig megérdemelte volna ez az ülés már csak azért is, mert előkészítője volt a március 16-án tartandó közgyűlésnek. Kimagaslott az ülés tárgyai közül P f e i f f e r István titkár tartalmas jelentése az egyesület mult évi működéséről, amelynek jótékony hatását megérezte Békésvármegye egész gazdaközönsége. Az évi jelentést a közgyűlés szintén tárgyalni fogja. Az igazgató-választmány üléséről különben az alábbi tudósításban számolunk be: Jelen voltak Szalay Lajos alelnök elnöklete alatt: dr. Láng Frigyes ügyész, Kökényessy Gyula, Badics Elek, Neumann Manó, ifj. Kocziszky Mihály, Morvay Mihály, Kállay Ödön, Galgóczy Géza, Szalay Gyula, Kiss László főszolgabíró, Zahoran György, Kraft Viktor, Fábry Károly igazgató-választmányi tagok, Holló György gazdasági felügyelő, Ffeiffer István titkár ós Mázor Pál segódtitkár. Szalay Lajos alelnök üdvözölvén a megjelenteket, az igazgató-választmányi ülést megnyitotta ós felkérte Pfeiffer István titkárt a tárgysorozat ügyeinek előadására. Első a földmivelésügyi miniszter körrendelete volt a gazdasági felügyelőségeknek a vármegyével és a gazdasági egyesületekkel kapcsolatos együttműködésé tárgyában. A gazdasági felügyelői állások müködósköre ez óv elején tudvalevőleg megváltozott. Ezelőtt bizonyos fokú önállósággal rendelkeztek a gazdasági felügyelők. Közvetlenül érintkeztek a földmivelésügyi miniszterekkel és tetteikről felelősséggel másnak nem is tartoznak. Ez év elejétől kezdve azonban szorosabban kapcsolódtak a vármegyéhez. Hivatalos helyiségük a vármegyeházán van, közgazdasági előadói hivatalból a közigazgatási bizottságnak, amely tisztet egészen a mult óv végéig Pfeiffer István egyesületi titkár látta el Békósmegyóben. E változás folytán tartotta szükségesnek a miniszter rendeletileg szabályozni a felügyelőségeknek a vármegyékkel és a gazda ági egyesületekkel való együttműködését. A rendeletet az igazgató-választmány tudomásul vette. Az egyesület még régebbe a felirt a földmivelésügyi miniszterhez az iránt, hogy a Csabán rendezendő bikavásár költségeihez nagyobb összeggel járu'jon hozzá A miniszter fedezet hiányában nem teljesitette a kérelmet, ami sajnálattal szolgált tudomásul. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület Budapesten a Tattersalban nagy tenyészállatvásárt és gépkiállítást rendez, amelyre meghivta a békésmegyei gazdákat is. Leküldött egy csomó plakátot kifüggesztés és szétküldés céljából. Egyben arról is értesitette az egyesületet, hogy csoportos fel rándulás esetén kedvezményes belépőjegyeket bocsát a felrándulók rendelkezésére. Morvay Mihály elégtelennek tartja, hogy az OMGE. csak kedvezményes belépőjegyeket ád. Kedvezményes vasúti jegyeket ki kellene eszközönie. Hisz a vonaton a legtöbben kedvezményes jeggyel utaznak, mert az állam boldog-boldogtalannak ad vasúti jegyet. Hát épen csak azok ne részesüljenek az utazási kedvezményben, akik az ország tulajdonképen fenntartói és akik úgyis csak a legritkább esetekben veszik igénybe a kedvezményt ? Nagy igazságtalanság ez, ami ellen tenni kell valamit. Indítványozza, hogy az egyesület írjon fel az OMGE-hez és kérje meg, hogy kedvezményes vasúti jegyet is eszközöljön ki. Az ilyen vásár- és kiállítás nagyon hasznos ós tanu'ságos a gazdákra nézve, azt tehát látniok kell. Pfeiffer István titkár: Többször irt már fel az egyesület hasonló értelemben az OMGE hez, de sikertelenül. Mindig csak az volt a válasz, hogy a kereskedelmi miniszter csak a naggyülósekre ad kedvezményes jegyet, a hasonló jellegű kiállításokra azonban nem. Fölöslegesnek tartja tehát az újból való felterjesztést. M o r v a y : Mégis meg kellene próbálni. Talán a mostani kereskedelmi miniszter másként gondolkozik. Az igazgató-választmány ilyen értelemben határozott. A Temesvármegyei Gazdasági Egyesület köriratban kéri az összes társulatokat oíyan célú akciójának támogatására, hogy a dohánybeváltási felügyelőségek a pénzügyminiszter hatásköre alól vétessenek ki ós a földmivelésügyi miniszter hatáskörébe utaltassanak. A Temesmegyei Egyesület indoka az, hogy a dohánytermesztés elsősorban mezőgazdasági ügy, a gazdákat érdekli, nincsen tehát semmi értelme annak, hogy a dohánybeváltó felügyelőségek a pénzügyminiszter hatáskörébe tartoznak. Az igazgató-választmány helyes intenciójának találta a köriratot ós elhatározta, hogy támogatni fogja hasonló szellemű felirattal. A Gazdasági Egyesület még az öszszel elhatározta, hogy a szokásos téli felolvasásokat a télen is megtartja és kiváló szakembereket kér fel azok megtartására. A szakemberek közül azon ban dr. K e r p e 1 y Kálmán, a debreceni gazdasági akadémia igazgatója betegségére való hivatkozással lemondott az előadás megtartásáról. Ennél nagyobb szerencsével járt el az egyesület elnöksége Szók ács Elemérnél, aki készséggel vállalkozott egy felolvasás megtartására. Az érdekesnek Ígérkező felolvasás idejéül március 16-át, a közgyűlés napját tűzte ki az igazgatóválasztmány. Pfeiffer István titkér bemutatta a közgyűlés elé terjesztendő évi jelentést ós egyesületi számadást. Mind a kettőt helyesléssel vette tudomásul az igazgató választmány, amelynek ülése ezután véget is ért. A i állami tisztviselők tömörülése. Gyűlés Gyulán. A Békésmegyóben működő állami tisztviselők már régebben felismervén a tömörülés ós együttműködés fontosságát, Gyulán kört alakítottak, amely igen szép működést fejtett ki már eddig is. A tisztviselők eleinte nem valami nagy érdeklődóst tanúsítottak a kör iránt, egy jelentékeny részük vonakodott a beiratkozástól is. A megye többi községeiből is kevés tag iratkozott be. Szemei megakadtak a naptáron, amely vörös és kék jelzésekkel volt telefirkálva. Kató asszony szemei boldogan csillogtak. Az ő születése napja! Vájjon a házassági évfordulót is megjelezte-e ? Szeptember 15! Oda is ugyanolyan finom kis keretet rajzolt az a kedves, hűséges fiu 1 Ha most hirtelenül bejönne, — tárt karokkal fogadná! De Bandi nem jött és Kató unatkozott. Felvett egy felbontottan ott heverő sürgönyt ... Elolvasta . . . Sápadtan nézte — és megsemmisülten ejtette vissza az asztalra. Szemei félősen villantak még és tollat ragadva, nagy feltűnő betűkkel irta a legfelső kéziratpapirra: — „Szörnyeteg, — gonosz, becstelen, háládatlan — utálatos szörnyeteg!" . . . Elkeseredésében kétszer vastagon aláhúzta az inzullust és mólyen felsóhajlott. — Tudja meg, hogy itt jártam és felfedeztem mindent! — gondolta ; arcára húzta sürü fátyolát, nehogy észrevegyék feldúlt arcvonásait ós gyorsan távozott. Néhány pillanattal később a szedőinas újból megjelent a szerkesztő szobájában. Visszaküldték, hogy hozzam el a kézirat befejezését. Tudom biztosan, hogy elvittem mindent, amit itt leltem az asztalon ; mindig csak loholni kell az embernek, hiába dörmögte és keresgélt az íróasztalon ... és tényleg . . . itt felejtettem egyet. Az imént nem is láttam . . . fene tudja, hogy lehet ez, tűnődött magában. Fekete ujjaival megragadta azt a papírlapot, melyre Kató irta szerelmes üzenetét az urának ós sietve rohant vissza a nyomdába . . . A nyomda vezetője, abban a reményben, hogy főnökétől külön elismerésben részesül és dicséretót is kiérdemli magának, rögtön szedés alá adta a lapot és mire Tarcal hazakerült, a portai szállítmány már otthon volt. Tarcal Bandi széles jókedvben érkezett vissza. Előnyös szerződést kötött a kormánypártiakkal ós pezsgővel itták meg az áldomást. Ezért került ily elkésetten vissza. Álmélkodva látta, hogy lázas tevékenységben van a nyomdaszemélyzet és a nagy gép. — Hát a vezércikk?! — Rendben van kérem; leadtuk, — mondta kezét dörgölve a nyomdász. — Leadták ? ! Csak nem bolondult meg? — Hiszen még be sem fejeztem! A szerkesztő ur téved, kérem mi megtaláltuk a befejezést is, — jelentette ki elnéző mosollyal a nyomdavezető. Tarcal a pezsgő dacára is, határozottan emlékezett reá, hogy befejezetlenül hagyta a cikket. A legközelebb álló jhajtogató munkásnő kezéből kiragadott egy lapot ós lázasan olvasni kezdett. „Jelöltünk minden izében . . ." — alatta nagy vastag betűkkel: „Szörnyeteg-gonosz, becstelen, háládatlan, — utálatos szörnyeteg!" — Maga szerencsétlen! — ordított az ijedt nyomdászra. — Szép kis botrányt csinált. Szakítsák félbe a nyomást j Hallotta ? Mit bámul ? C ak nem expediáltak még el semmit? — Kérem szerkesztő ur — dadogta sápadtan a megrémült ember — a pósfai küldemény már elment! — Tarcal egy székre roskadt. Végre hebegett valamit. — Hozzák ide a cikk kéziratát. - Elhozták. Az utolsó lapot nézte. Jól ismerte a kózirást, nem szólt semmit. — Kivétessem a gépből a formát? — kérdezte a nyomdász. — Ne bántsa ! Nyomják ki! . . . — mondta fásultan Tarcal. Amikor a szobájába ért, finom illatot érzett, a felesége parfümje ... ós íróasztalán ott hevert az ott felejtett sürgöny . . . megsemmisülten ment haza , . . Otthon egy teljes óráig tartott, amig a házasfeiek kimagyaráztak egymásnak mindent. Az asszony könnyes szemekkel mondta : — Minek használtatok női álnevet! Ez okozta a szerencsétlenséget! T trcal szomorúan felsóhajtott: — Bizony, a a Híradó" mindörökre kimúlt! — Oh, Bandi hidd el, hogy mélységesen sajnálom. Szentül megígérem neked, hogy soha sem leszek már fél tókeny! Csak ez egyszer légy elnéző irántam, — ós szeres! Tarcal szomorúin csókolta meg a feleségót ós gondterhes fejjel várta a jövendőket. Másnap a feldühösödött kormánypárti levelét olvasta és a szolga jelentette, hogy öt úriember kiván vele beszólni. Az urak Tárcáihoz jöttek és az egyik a többek között ezt mondta : — Engedje meg, igen tisztelt szerkesztő ur, hogy az ellenzéki párt nevében csodálatunkat ós hódolatunkat fejezzük ki önnek a „Hiradó"ban megjelent elmés és fettünést keltő vezércikke alkalmából. E gyönyörű, zseniálisan szerkesztett cikk megfelel pártunk intencióinak ós tisztelt szerkesztő ur részünkről a legmesszebbmenő támogatásra számithat stb. stb. A váratlan örömtől meghatott Tarcal alig tudott kellőképen válaszolni a méltányló, dicsérő beszédre. E-zel aztán a „Hiradó" teljesen az ellenzék lapja lett, ami annál örvendetesebb fordulatot jelentett, mert az ellenzék jelöltjót páratlan lelkesegéssel megválasztották képviselőnek és a „Hiradó" a nyertes párt hivatalos organuma lett. Mindezt pedig a szerelmes, féltékeny feleségének köszönheti Tarcal Bandi. Sok különben nem is iratkozhatott, mert a többi községekben nem sok az állami tisztviselő. A legtöbb állami hivatal ugyanis Gyulán van, tehát az állami tisztviselők száma is, ott a legnagyobb. Utána legjelentékenyebb mennyiségben Csabán vannak állami tisztviselők, akik azonban úgyszólván semmi érdeklődést sem mutattak a gyulai egyesület működése iránt. Csak természetes ennélfogva, hogy a békésmegyei állami tisztviselők helyzetének javítása érdekében működött és pedig sikerre). A tisztviselők lakbérügyónek rendezésénél például Gyulát az ötödik lakbérosztályba sorozták. A tisztviselők köre erélyes akciót indított ós sikerült is elérnie azt, hogy Gyulát egy fokkal magasabbra, a negyedik lakbérosztályba sorozták. Csabát, ahol a lakás épolyan drága, vagy talán még drágább, mint Gyulán, szintén az ötödik lakbérosztályba sorozták ós ott is marad sokáig, mert az itteni tisztviselőknek kisebb gondjuk is nagyobb volt annál, hogy a magasabb lakbérosztályba való áthelyezésüket szorgalmazzák. Látva a Békésmegyei Tisztviselők Körének eredményes működését, a tisztviselők mindinkább nagyobb érdeklődést tanúsítanak iránta. Ez megnyilvánult a vasárnap tartott évi közgyűlésen is, amelyen B o t k a István pénzügyigazgatóhelyettes, alelnök elnökölt. Az elnöki jelentós szerint a kör a mult esztendőben, fennállásának 10 ik óvóben szép működést fejtett ki. A tisztviselői mozgalmaknak az 1912. évben elért eredményei (családi pótlók, nyugdíjtörvény) igazolták, hogy mennyire szükséges a tisztviselők tömörülése, a közös célok érdekében való összetartás. A gyulai állami tisztviselői kar ennek szükségét meg is értette, aminek bizonysága, hogy igen sok uj tag lépett be az egyesületbe a postahivataltól és a bíróságtól. Az egyesületnek a megélhetés megkönnyítésére irányuló tevékenysége is rövid idő múlva jelentékeny sikert fog felmutatni. Nevezetesen gróf W e n c kh e i m Dénes nagybirtokos felkérés folytán hajlandónak nyilatkozott ez év augusztus havában Gyulán mészárszéket nyitni, melyben az uradalmában nevelt elsőrangú vágómarhát, borjut ós sertóst mérsékelt áron méretne ki a tisztviselők részére. A nemes főúr nem kiván ezen üzletből hasznot, csupán azt az árat kívánja biztosítani, amelyet a nagykereskedők fizetnek az uradalomnak. Az egyesület áli t Gyu a város polgármesteréhez, a piaci viszontelárusitó kofák megrendszabályozása iránt, mire a polgármester azt az értesítést küldte, hogy e kérdés a városi képviselőtestület jogkörébe tartozik. A közgyűlés elhatározta, hogy a kérelmet a képviselőtestület elé terjeszti. Az 1908. évi áüalános lakbárrendezéskor Gyula város a tényleges lakbérviszonyoknak messze mögötte maradó V ik lakbérosztályba soroztatott, amely sérelmet kérvényezós folytán a minisztertanács az 1911. évben orvosolt azzal a tényével, hogy Gyulát a magasabb IV. lakbérosztályba sorozta, elismervén, hogy a beosztás annak idején tévesen történt. A magasabb lakbér a~onban csak 1911. október 1 tői lett utalványozva. Igy a gyulai tisztviselők 1908. IV. negyedtől 1911. III. negyedig terjedő két ós háromnegyed évi lakbórkülömbözettel megrövidültek. A közgyűlés felkérte a kör elnökét, hogy eme különbözetek kiutalását a tisztviselők érdekében a minisztériumnál kérelmezze. Egyben felkérik az állami tiaztviselők országos egyesületét, hogy a kérelem kedvező elintézését a minisztériumban támogassa. Ha a kérelem eredményre nem vezetne, a közigazgatási bírósághoz fordulnak panasszal. A tisziikar megbízatása lejárván, a tisztújítás következett. Elnökké újból Z á d o r Mór pénzügyigazgató, a tisztviselői ügyek önzetlen ós mindig tetrekész előzékeny támogatója választatott meg. Alelnökök B o t k a Isván és dr. Tóth Ferenc, pénztárnok B a r t o s József, számvizsgálók H o r t i B 51a és S a 1 István, jegyzők Elek Lajos ós W e r t h e i m Bála, választmányi tagok Horváth Béla, Deimel Lajos, dr. A i g n e r Dezső, B 1 a u r Gyula, C z ó b e 1 Károly, Palasovszky Sándor, Kutassy József, dr. Nagy Kálmán, Balassovich Zoltán ós T a r r Dezső.