Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-12-18 / 101. szám

18 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1910 dec. 18. litett tisztviselői állások, a közigazga­tási bizottságban mandátum lejárás foly­tán megürült 5 tagsági hely, továbbá a vármegyei igazoló-választmány és a köz­ponti választmány tagsági helyei. Mint mult számunkban irtuk, dr. T a r d o s Dezső megyebizottsági tag indítványt nyújtott be'a közgyűléshez a husdrágaság megszüntetése és ezzel kapcsolatban a szerb- és román határ megnyitása ügyében. Ez az indítvány előreláthatólag élénk vitára fog alkal­mat adni az agráriusok és merkantilis­ták között, annyival is inkább, mert tárgyalás alá kerül, esetleg ezzel együtt Fehérvármegye körirata is, mely a Tar­dos indítványával épen ellenkező, tud­niillik tiltakozik a szerb határ megnyi­tása ellen, ami az agráriusok állás­pontja. A tárgyalás alá kerülő társtörvény­hatósági átiratok között igen érdekés­nek lehet tekinteni Debrecen sz. kir. város átiratát, mely arra kéri a vár­megyét, hogy csatlakozzék szintén a Kassa—Debrec3n — N.igy várad - Arad­Temesvár között rendszeresítendő vas­uii fővőnal érdekében megindult moz­galomhoz. E csatlakozás előreláthatólag meg is történik, mert Békésmegyének is fontos érdeke, hogy e nagy, észak­déli fővonal rendszeresítessék. A honvédelmi miniszter utasította a vármegyét, hogy a jövő évi újonco­zás ügyében tegye meg az előzetes lé­péseket. Egy lépést m8r a decemberi megyegyülés is meg tesz, amennyiben ott fogiák kijelölni a sorozó bizottság polgári elnökeit. Ezeken kivül az öcsödi hidvámbór­let meghosszabbítási ügye, a szarvas­marhatenyésztósi szabályrendelet mó­dosítása, segélykérvények és községi ügyek kerülnek még tárgyalás alá a közgyűlésen, mely, mint látható, igen érdekesnek ígérkezik. A vármegyei közkórház építése. Intézkedések a kórházi bizottság részéről. Békésvármegye kórházi bizottságá­nak építkezési albizottsága szerdán dél­után Ambrus Sándor alispán elnök­lésével ülést tartott, melyen az építke­zés körül felmerült különböző ügyeket intézte el. A kórház uj pavillonjainak épitkezési munkálatai tudvalevőleg már a befejezéshez közelednek, sőt már a berendezkedés is nagy arányokban fo­lyik, csak néhány, lényegileg fontos részletkérdés megoldása van hátra, ami­nek véghezvitele után a kibővítés által elsőrangúvá és impozánsabbá vált kór­ház nemsokára átadható lesz rendelte­tésének. Gyula és vármegyénk az átala­kított kórház által olyan közegészség­ügyi intézményhez jutott, amelynek a fővárosi kórházakon és a kolozsvári klinikán kivül alig van párja az egész országban. Hozzájárul móg ehhez az is, hogy jeles orvosai vannak. Érthető en­nélfogva, hogy messze vidékről jönnek a kórházba a gyógyulást kereső beteg emberek. Az ópitkezósi bizottság először Pick Móric vállalkozónak a deritő medencére vonatkozó beadványát tár­gyalta. Kimondotta a bizottság, hogy a vállalkozó beadványában említett ós a deritő medence eddig végzett munká­lataira vonatkozó pótmunkálatait, illetve a kórt egységár felemeléseket tárgyalás alá nem veszi, azoknak elbírálását a fe­lülvizsgálat alkalmával véli tárgyalan­dónak. A bizottságban levő szakértők meg­hallgatása után tekintettel arra, hogy a deritő medence víztelenítése jelenleg nem tökéletes, a talaj pontos megálla­pítása céljából szivattyúzó kut részére próbafúrások eszközlését rendali el, melyek végrehajtására vállalkozók és J o ó István mérnök közbenjöttével épi tósi ellenőrt bízza meg azzal, hogy a próbafúrások eredménye után vállalko­zók terjesszék elő módozataikat arra nézve, hogy miképen találják célrave­zetőnek a legelőnyösebb árak mellett saját felelősségükre a deritő medencé­nek teljes víztelen és kifogástalan álla­potba való helyezését. Kimondja a bi­zottság. hogy a próbafúrások házilag viendők keresztül. J o ó István építési ellenőr előter­jesztésére a következő pótmunkákat en­gedélyezte : Á külső szürőmedencénél az ön­töző-telep létesítése folytán a szürőme­dence falainak tervezettnél jóval maga­sabb épitése vált szükségessé. Ennél­fogva a kőműves munkáknál 3360 ko­rona, a földmunkáknál pedig 400 ko­rona többletmunkát engedélyez. Ugyan­csak a szürőmedencénél a vizeiosztás céljából pótlólag 7 darab zsiliptábla el­helyezését engedélyezi. Ennek összege 385 korona. A kokszágyak felületére a szinviz elosztása céljából lyukasztott kő­agyagcsövek beszerzésére 816 korona összeget utalvá yoz. A bizottság ez utóbbi munkálatoknak házilag leendő beszerzésére az épités vezetőségét fel­hatalmazta. Fővállalkozók kérelmére arra való tekintettel, hogy a keresetükben meg­állapított összegeken felül az itt föl nem számított, de már teljesített munkák ér­téke az esetleg előálló kötbérekre tel­jes fedezetet nyújtanak ós a munkála­tokat nagyobb erővel folytatják, a bi­zottság a kereseti kimutatások alapján Pick ós Tóbiás fővállalkozóknak 30,000 koronát, Neumann Lajosnak 29,000 koronát, S c h i 11 i n g e r Vil­mosnak 6000 koronát, S a 1 Istvánnak pedig 5500 koronát kiutalt a bizottság. N. Szabados József vállalkozó ke reseti kimutatására elhatározta, hogy amennyiben azok a tényleges munkála­toknak megfelelnének, a kimutatást szin­tén érvényesíti s felhatalmazta a vár­megye alispánját, hogy a teljesíttetett munkák összegét a 10% levonásával utalványozza ki. Jendrassik Alfréd tervező mű­építész kérelmére a bizottság elhatá­rozta, hogy a művezetői munkálatokért megállapított 3000 korona müvezető­dijnak felét, 1500 koronát kiutalványozza. János József kir. mérnök azon kérelmét, hogy a próbaterhelések foga­natosításért i észére a teljesített munká­val arányban álló összeg utalványoztas­sék ki, a bizottság nem teljesiti, mert a hivatalosan megállapított napidijakon felül magasabb dijakat utalványozni a bizottságnak jogkörében nem áll. Mind­azonáltal az építkezés befejezése után János József móltányos dijazása tárgyá­ban a vármegye törvényhatósági bizott­sághoz a bizottság előterjesztést fog tenni. Az építésvezető azon bejelentésére, hogy a sebészeti pavillon tető födemének leszakadása alkalmával megsérült aszta­los munkák még máig sem rendeltettek meg, felhívja a bizottság N. Szaba­dos József fővállalkozót, tegyen 8 nap alatt jelentést arról, hogy a megsérült asztalos munkák helyett uj astzalos mun­kákat megrendelte-e már s ha igen, ki­nél rendelte azokat meg ? Felhívja egy­szersmind! N. Szabados Józsefei, hogy a felszólítás vételétől számított 1 hónap alatt a még hiányzó asztalos munkákat szállítsa be, mert ellenesetben az ő költ­ségére fognak azok az építésvezetőség által beszereztetni. Felhatalmazza azért a bizottság az építésvezetőt, hogy aineny­} yiben N. Szabados József a szóban lóvő asztalos munkákat 30 nap alatt be nem szállítaná, azok megrendelését nyomban foganatosítsa és ezen munkák beszerzési árát N. Szabados József ke­resetéből annak idején vegye levonásba. E határozatok meghozatala után Ambrus Sándor alispán az albizott­sági ülést berekesztette. Gyula rendkívüli közgyűlése. Az érdekesebb tárgyak. Gyula város képviselőtestülete teg­nap, szombaton, rendkívüli közgyűlést tartott, amelynek összehívását néhány fontos, halasztást nem tűrő ügy tette, szükségessé. Ezek közé lehetne számí­tani bátran a város 1911. évi költség­vetését is, azonban a költségvetés a szombati közgyűlésen nem került tár­gyalás alá, mert még teljesen nincs be­fejezve, némi módosítást igényel és várni kell arra is, mig a nyomda elkészül a kinyomással. A költségvetés tárgyalását a képviselőtestület december végén ösz­szehivrndó rendes közgyűlésen fogja megejteni. A szombati közgyűlés leg­fontosabb tárgya az államsegély gya­nánt kapott 18.000 korona felosztása volt. Ez összeg, mint már említettük, egyáltalában nem elégséges a törvény által kontemplált célra, tudniillik a tiszt­viselők javadalmazásának kiegészítésére. Több mint kétszerannyi összegre van szükség, hogy a cél elérhető legyen. A közgyűlés fontosabb tárgyai a következők voltak: Dr. L o v i c h Ödön polgármester a képviselőtestületi tagok üdvözlése után a közgyűlést megnyitván, előter­jesztette a belügyminiszter 175.000/910. számú leiratát, melyben arról értesít, hogy a város a folyó évre is 18.000 ko­rona államsegélyt kapott. A tanács ál­tal készített felosztási tervezet szerint ez az összeg nem elégséges a tisztviselők fizetésének kielégítésére, amennyiben annak csak a 4266 százalékát lehet be­lőle fedezni. A polgármester javaslatára elhatározta a képviselőtestület, hogy fel­terjesztéssel ól a miniszterhez az állam­segély fölemelése tárgyában. A város tőkepénzeire vonatkozólag a közgyűlés akként határozott, hogy azokat a gyulai pénzintézetekben hé lyezi el arányosan felosztva. A gyulai kir. törvényszék elnöke átiratilag megkereste a várost, hogy a törvényszók előtt elhúzódó útszakaszt aszfaltburkolattal lássa el, mert az örö­kös kocsizörgós, különösen vonatórke­zósek alkalmával a tárgyalások menetét zavarja. A főtárgyalási termek ablakai ugyanis mind az Erdély Sándor-utra nyílnak, amely közönséges makadám­mal van burkolva. A közgyűlés e kére­lem teljesitósóre vonatkozólag érdemle­ges határozatot nem hozhatott, mert annak az útnak a fenntartása és gon­dozása a vármegye kötelessége. Ennél­fogva a kérelmet átteszik megfelelő el­intézés végett a vármegyéhez. Dr. L o v i c h Ödön jelentést tett a képviselőtestületnek arról, hogy az ideiglenes kisegítő mérnök alkalmazá­sára vonatkozó pályázata eredményte­len maradt, amennyiben egyetlen pá­ljázó sem jelentkezett. A közgyűlés e sajnálatos eredmény miatt ujabb pályá­zat kiírását nem tartotta szükségesnek, hanem kimondotta ugyancsak a polgár­mester javaslatára, hogy a városi mér­nök mellé segéd gyanánt Kukla Ist­ván okleveles építőmestert alkalmazza, aki vállalkozott is erre ós a mérnök felügyelete alatt kötelességeinek képes is lesz megfelelni. Az állami elemi és polgári leány­iskola épitése, mint már megirtuk, 140 ezer koronába kerül, amely összeget kőlc3Önképan vett fel a város. Az épít­kezési munkálatokra hirdetett árlejtésen Pfaff ós Schn eider gyulai vál­lalkozók győztek, akikkel a város a szerződést már meg is kötötte. E szer­ződéshez a tanács javaslatára hozzá­járult a közgyűlés. Gyula város tudvalevőleg előfoga­tainak szaporítását határozta el s az elő­fogatozásra árlejtést hirdetett. A kitű­zött határidőig három ajánlat érkezett be, melyek közül legelőnyösebb az ed­digi előfogatosé, Schwimmer Li­póté volt, amennyiben ő kötelezte ma­gát arra is, hogy szükség esetén a vá­rosi előfogatok lovait saját istállójában helyezi el. Schwimmer 15.000 koronás ajánlata fölött nagy vita keletkezett, emiitették. Az egyiknek jól esett róla beszélni, a másiknak jól esett hallgatni. Lassan beértek a városba. Az elő­kelő világ egy mulatóhelye mellett ve­zett el uíjuk. Bent hangos nevetés, ének kurjongatás járta. Egy ismerős kacaj csendült ki a zagyva férfinótázás közül. Dermedten állottak meg. Azután egy kis nyíláson benéztek. Nem csalódtak. A dőzsölő férfiak között ő mulatott. Az egy^Jlen nő volt. Ölelkeztek, csóko­lództak. A két férfi undorodva fordult el. — Menjünk! * Aztán mindenről beszéltek, csak róla nem. Soha többet, pedig minden­nap találkoztak, mert ismét jó barátok lettek. Riport a levegőben. — Séta a felhők között. — — A szól megint igen erős, alig­hanem ma sem szállhatunk fel — már három nap óta ezzel fogadott Csermely Károly, az egyetlen magyar aviatikus, aki számbavehető eredményeket ért el. Az automobil villámgyorsan szá­guMott végig az országúton, messze felkavarta mögöttünk a port és az éles őszi szél megtópdeste a fák koronáját, és szóles völgyeket szántott a hulámzó vetésben. Semmi reményünk sem volt tehát, hogy csak egy kissé elüljön a szól. Pár perc múlva" már a hangárok széles utcáján robogtunk végig és ag­godalmasan figyeltük a versenytér ár­bocán lobogó nemzeti színű zászlót. A szeszélyes szellő, mintha inger­kedni akart volna velünk. Egy-egy pil­lanatra elült, de másik percben már erősen belekapott a háromszínű triko­lór fodraiba. — Felszállok, ha addig élek is — ragadta meg a karomat Csermely és mintha az erős energia még a termé­szetnek is parancsolna : a zászló lom­hán himbálódzott, egy párszor körül csavarodott a magas zászlórudon, majd szárnyaszegetten simult a fenyőszálhoz. A bátor avatikus egy intésére már vontatják ki a hangárból az óriási gép­madarat. Hatalmas, egy emeletnyi ma­gasságú Voisinbiplán. A magassági kor­mány elől van, a kormányzó felületet hátul alkalmazták. A vászon a gép két oldalát is befödi és ez különös, ska­tulyaszerü alakot kölcsönöz neki. Csermely már felkapaszkodott a pilótaülósbe. Egy-két rántás és moso­lyogva jelenti, hogy minden rendben van. A legcsekélyebb rántásra is reagál. — Ha tetszik, kerüljön föl, — in­vitál minden póz nélkül, — megvizsgál­tam mindent, nyugodtan indulhatunk. — Vigyázz, széjjel — kiáltanak a magyar montőrök ós messze zavarják a kíváncsiakat. j — Készen — hallatszik Csermely J hangja ós abban a pillanatban a hátunk mögött elkezd kattogni a motor. Mintha hallóidegeim egyszerre megbénultak volna : egyetlen hangot sem hallok többé. A fülemet betöltötte a zúgás, a lárma, a kattogás. Alattunk, mellettünk a kíváncsiak egész tömege. Gyerekek futnak utánunk, de ón csak a vigan ló­bált kendőket, a nevető arcukat látom, meg a tátogó szájukat, de egyetlen hang sem ért el hozzám. De nem sok időm maradt fezen gondolkozni. Csermely felemelte a jobb kezót, a montőrök eleresztették az em­beralkotta madarat, mire az óriási gép­szörny zúgva, kattogva megindult. Mint a kilőtt nyíl száguldott végig a pályán. Az avatikus hirtelen megragadta a kor­mánykereket : egy erős rántás ós a gépmadár a levegőbe emelkedik. Lassan, biztosan, egyenletesen röpültünk föl­felé. Ekkor már a magassági kormány vízszintesen állt ós a gép méltóságtel­jesen úszott a levegőben. Fönséges ér­zés lepi meg ilyenkor az embert. Alatta az örömmámorban uszó tömeg, szemeim előtt vibrálnak, összefolynak a tér ma­gas fákkal övezett határai. Az égen itt-ott úszkálnak a kóbor bárányfelhők. Valahonnan előbukkant a fénylő nap korongja ós a meleg, verőfényes suga­rak szelíden körülsimogatják a szóles biplánt. A tér északi része felől hirtelen erős szél kerekedett. A felkavart por mint egy sötét felhő közeledett felénk. Az aviatikus kezének egy htrtelen moz­dulata • és a gép egyenletes eséssel száll lefelé, a másik pillanatban azon­ban ismét a szelek szárnyán jártunk. Hataímas, széles ívben kerültük meg az óriási teret. Egyszer a fák fölött jártunk, a másik percben már a tér közepén hasítottuk a levegőt. De a szél nem akart elülni. Beló­kapaszkodott az óriási gépmadár fehér szárnyába s kényé-kedve szerint dobá­lódzott vele. A vakmerő pilóta hirtelen feláll a gépben, megragadta a kormány­kereket, a kormányzó felületet a szél­nek irányította, a magasság felülettel is erősen dolgozott. S mig minden idege lázasan működött, addig keze nyugodtan pihent a kormánykeróken, biztosan mozgatta a kormányzó felüle­teket. Egy szempillantás alatt történt mindez. A következő percben már ismét simán repültünk tovább Ha nem hal­lanám a gép félelmetes bugását, automo­bilon képzelném magamat. Csermely egyik keze még mindég n keréken, a másikkal büszkén mutat le a start körül csoportosuló emberekre. Hirtelen elengedte a karomat. Megrán­totta a kereket s a gépmadár villám­gyorsan bukott lefelé. Az emberek jobra-balra szótszaladnak. Már-már ugy Játszott, hogy a gép orrával a földbe fúródik, de az utolsó pillanatban elég egy mozdítás, hogy könnyen, zökkenés nélkül simuljon a földre. A tömeg körülfogja Csermelyt, vál­lukra emeli és valóságos diadalmenet­ben hordozzák körül. Csermely azon­ban a mönka embere. Karonfogott ós agódva mentünk oda a géphez Sejtel­münk nem csalt. Az egyik drót, mely a szárnyfelületet tartotta, elpattant. Á többi drótok is erősen ropogtak az iszvnyu megfeszítéstől, de szerencsére nem történt kolyabb baj. A szól megint megunta a rövid pihenőt. Haragosan süvültött végig a mezőn, újra kibontotta az összegöngyölt zászlót. A felhőh mögül előbukkant az őszi nap egy elkésett sugára és bágyadt fényével aranyozta be a háromszínű lobogót . . . És ebben a hangulatban kissé pro­fánul hangzott a mindig reális Csermely ajkáról a szó : — Nem jó volna most a fellegek között járni, ugyancsak megtáncoltatna ez az erős szól . . . Paizs Ödön.

Next

/
Oldalképek
Tartalom