Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-12-18 / 101. szám

Békéscsaba 191Ó dec. 18. BÉKÉSMEGYEJ KÖZLÖNY amelynek c redményekópen megbízta a közgyűlés a tanácsost, hogy csináljon számítást és terjesszen elő jelentést ar ról, hogy mennyibe kerülne a városnak a saját előfogattartás? A könyvkötői munkák és hivatalos nyomtatványok szállítása tárgyában tartott árlejtésen a D o b a y-cég ajánlata volt a legkedvezőbb, ennélfogva a szállítás jogát őreá ruházta a képviselőtestület. Néhány apróbb ügy elintézése után a közgyűlés véget ért. Bögöte — Mezőberényben. Hazánkban eddigelé csak egy dunántuli kis községben : Bögötén volt oly népiskola, melyben vallást egyáltalában nem tanítanak. Legújabban ez iskolának párja akadt: Mezőberényben. Az Arad—békési ev. egyházmegyének legutóbb tartottközgyülés

;'n ugyanis Zsilinszky Endre körlelkész egyebek közt ezeket jelenti „A. mezőberényi Il-ik kerületi egyházban az ismétlő iskolai növendékek vallásoktatása annyira hiányos, hogy az egész tanévben, alig egy pár gyermek, alig egy-két órában részesült vallásoktatásban." Ezen jelentós alapján a közgyűlés ily határozatot hozott : „Az egyházmegye sajnálattal értesül arról, hogy az ismétlő iskolai tanulók alig, sőt egyáltalában nem részesülnek vallásoktatásban. Felhívja az egyházat, hogy e bajokat végre gyökeresen orvosolja s a vallásoktatásról az ismétlő iskolákban is feltétlenül gondoskodjék." A megrovott egyház nemcsak a jelen, de az előző években is mindenkor gondoskodott az ismétlő iskolások vallásbeli oktatásáról. Csak azt nem lehetett tudni: mi az oka annak, hogy az ő intézkedéseinek oly kevés sikere van ? s miért csak a Il-ik kerületi egyház gyermekei nem akarnak vallásoktatásra térni ? Most aztán kipattant a titok. A fentebbi kérdésekre megadja a feleletet azon levél, melyet a mezőberényi Il-ik ker. egyház lelkésze M i k1 e r Sándor tanfelügyelőhöz intézett s mely igy hangzik : „Nagyságos kir. Tanfelügyelő Ur! Az 1868 ik évi XXXVIII. t. c. 48 és 55 §-ai a hit- és erkölcstan tanítását az elemi népiskolai oktatás ismétlő iskolai tanfolyamára nézve is kötelező tantárgyként írják elő. A mezőberényi Il-ik ker. ág. h ev. egyház külön díjazás mellett Kemény Károly és S z r n k a István tanítókat bizta ineg azzal, hogy az itteni gazdasági ismótlőiskola ág. h. ev. vallású növendékeit, hetenként egyszer — vasárnap délután — egy órában tanítsák a vallásbeli tantárgyakra. Ezzel szemben a gazdasági ismétlőiskola igazgatója az iskolában kijelen tette, hogy a növendékek nem kötelesek ezen vallási órákra járni. ^Mezőberény község elöljárósága pedig, midőn Szrnka István tanitó a tankötelesek névsorából az evangelikus vallású növend .keket kiirni akarta, nemcsak megtagadta a névsor átadását, hanem a tanügy kezelésével megbízott községi előljáró kijelentette, hogy „inkább a háztetőről leugrik a földre", semhogy a vallási órát mu'asztókkal szemben a törvény rendelkezéseit almazza. Ily körülmények közt nem csoda, hogy a növendékek nem akarnak a vallási órákra járni. Ahelyett inkább az utcákon csatangolnak, vagy a korcsmákat látogatják. Nem tételezhetem fel, hogy Nagyságod a törvény intenciójának és világos rendelkezéseinek eme kijátszását, illetve csuffátótelót ós az ifjúság erkölcsi elvadulásának hatósági közegek közreműködése mellett való előmozdítását helyeselné s megtorlás nélkül hagyni * ;

,""dó volna. iért azon tiszteletteljes kéréssel ok Nagyságodhoz, méltóztassék ótlőiskola igazgatóját nyilatkozate felhívni az iránt: tette-e a fentebb tt kijelentést a növendékek ós a istanitással megbízott tanítók előtt, gy nem ? s méltóztassék intézkedni, .ogy amennyiben a panasz igazoltatnék, ezeii kijelentés káros hatása ellensulyoztassók s az ismótlőiskola növendékei a vallási órák pontos látogatására szoríttassanak. Méltóztassék továbbá Mezöberóny község elöljáróságát szigorúan utasítani, hogy a tankötelesek névsorából az egyházunk kötelékéhez tartozó, vallásoktatásra móg fel nem vezetett növendékek neveit haladéktalanul irassa ki, az igy összeállított hiteles névsort egyházunk iskoldszóki elnökségének a legrövidebb idő alatt bocsássa rendelkezésére s a nevezett iskolaszék által jövendőben beterjesztendő mulasztókkal szemben — a fentebb hivatott törvény 4. §-át — felelősség mellett lelkiismeretesen alkalmazza. Tekintettel arra, hogy ezen itt előadott bajok gyökeres orvoslására már felsőbb egyházi hatóságunk által is fel- > híva lettünk s tekintettel a tanév előrehaladottságára, arra is kérem Nagysá godat, méltóztassék ez ügyben sürgősen intézkedni s a tett intézkedésekről engem mielőbb értesíteni, hogy azokról még idejekorán jelentést tehessek a bajok orvoslását sürgető felsőbb egy házi hatóságnak." Mezőberény, 1910 december 13. Kiváló tisztelettel: Jeszenszky Károly, 1 ev. lelkész. i Ezen ügy kapcsán még egy dologról szerzett magának tudomást az egyház elöljárósága. Ugyanis, midőn Szrnka István tanitó a tankötelesek kiírása végett a körségházán jelentkezett s a tanügyi előljáró a háztetőről való leugrást kezdte emlegetni előtte, az ijedező tanférfiunak ezt mondták a tanácsteremben: „Az egyház soha se törődjék azzal, hogy az ismétlősök nem járnak vallásoktatásra! hisz az első kerületi egyházban is ugyan igy állanak a dolgok. Olt is eleget inti, buzdítja a pap a híveket a szószékről, hogy küldjék a gyerekeket a vallásoktatásra. De ott se jár senki a vallási órákra /"' Tehát az ismétlősök vallásbeli oktatását illetőleg nemcsak a II ik kerü'eti, hanem az I-sö kerületi evang. egyházban, sőt a fentebbiekből következtetve, valószínűleg a többi helybeli felekezeteknél is, bögötei állapotok uralkodnak Mezőberényben. Csak azt nem lehet érteni, miért nem emlékezett meg erről Zsilinszky Endre körlelkész ur a maga jelenlétében? Miért lett a bögötei állapotok dicsősége csak a Il ik kerületi egyház nyakába varva ? Talán csak nem azért, mert az utóbbiak „tótok", amazok pedig „németek" ? Avagy talán Mezőberényben csak j a Il-ik kerület felett ragyog az igazság I napja, az I ső kerület felett pedig a csilí lagos eget is „bőgő"-nek nézik az illetékes tényezők? Csillagvizsgáló. A békésmegyei orvosok közgyűlése. Mu'.t számunkban röviden megemlé- ' keztünk a megyei orvosszövetségnek a f. hó 14-én Orosházon tartott közgyűléséről. Most módunkban van bővebben beszámolni a látogatott közgyűlésről, melyen ott voltak, dr. Hajnal Albert elnöklésével: dr. Reisz, dr. Remenár, dr. Wagner, dr. Keleti, dr. Weisz, dr. Szamek, dr. Wallfisch (Békéscsabáról), dr. Frey, dr. Hajnal József (Békés), dr. Kunos, dr. Rajz, dr. Hazai, dr. Steiner, dr. Csermák, dr. Kovács Gábor, dr. Klein (Orosháza), dr. Varga (Gádoros), dr. Láng (Nagyszénás), dr. Faragó, dr. Takács (Szarvas), dr. Décsi, dr. Feldman, dr. Kovács Károly, dr. Szóbei (Gyula), dr. Berényi (Mezőberény), dr. Molnár (Csorvás) és mint vendégek: dr. Z ö 1 d y János varmegyei főorvos és L á s z 1 ó Elek vármegyei tb. főorvos. Dr. Hajnal Albert elnök vissza. pillantást vet a lefolyt esztendőre, melyben főleg a betpgpánztár foglalta le a szövetség tevékenységét. Nem kívántunk semmi olyat, ami a pénztárnak, avagy a beteg tagnak hátránya s a pénztár nem nyújtott olyat, ami azoknak előnye lett volna. Nem jött létre megegyezés, mert a pénztár vezetősége nem respektálta törvényadta jogainkat. Most mint ellenfelek állnak egymással szemben azok, akik békében munkálkodhatnának együtt, mint két és fél éven át, a beteg tagok érdekében. Hogy miként s mikor fog eidőlni a harc, az a jövő titka. De az bizonyos, hogy a békésmegyei orvosok a kartársi összetartás és egyetértés oly fényes tanújelét mutatták meg az országnak, ami tiszteletet p3rancso ó, mert ékesen igazolja, hogy nem veszett ki még az ideálizmus a lelkekből, bárminő kápráztató csillogással csábítson is az arany borjú, küzd a lelkes sereg igazaiért s bizik diadalában. Dr. W a 1 f i s c h Ferenc szövetségi titkár miután felolvasta az O. O. Sz. alelnökönek, dr. báró Babarci Schwarzer Ottó egyetemi orvostanárnak üdvözlő s buzdító sürgönyeit, továbbá a a bácsbodrogvármegyei társszövetség meleghangú sürgönyét, melybe.í anyagi támogatásukat ajánlják fel a pénztarral folytatott küzdelemben anyagi kárt szenvedő kartársaiknak — előadta terjedelmes évi titkári jelentésit, melyben beszámol részletesen a szövetség lefolyt évi tevékenységéről s az elnökség munkálkodásáról. Tartatott 1 választmányi gyülós, 7 rendkívüli közgyűlés ós 1 rendes közgyűlés. Elintézett az elnökség 264 ügydarabot. A fiókszövetség tagjainak száma 76 volt. Ezután dr. Wagner Dániel terjesztette elő pénztári jelentését, mely szerint készpénzben vagyona 696 korona van a fiókszövetsógnek. A bpénztári ügyről dr. Wallfisch Fereoc titkár referált, előadván mindazt, ami ez ügyben a pénztári orvosok szerződésének lejárta óta felmerült s amit minden egyes szövetségi tag a számos körlevélből s a közgyűlésekből anélkül is tud. Csak az elmékben való felfrissítés okáért számol be az ügy minden fázisáról, a küzdelem minden mozzanatáról. Nem azért harcolunk, hogy sebeket üssünk a pénztáron, hanem a békéért folytatjuk a viadalt. És hogy a győzelem biztos kilátásával kecsegtető a küzdelmünk, azt a több mint másfél hónap óta tartó hadjáratnak tünetei mutatják. A pénztári pályázat meddő maradt (ahogy megjósoltuk)! Az orvosok ellen inscenált népgyülésekkel fiaskót vallott a pénztár s az országos munkás biztosító hivatal a szerződéses viszony mellett döntött. Öt orvossal gyógyíttat közmegelógedetlenségre 12 -14 000 tagot. Látni való, hogy itt bajok vannak a pénztár hadi szerei körül. Sehogy sem szuperálnak a fegyverei, visszafelé sülnek el. Mi nyugodtan, türelemmel várjuk be a harc végét a mi igazaink ós seregünk erősségének tudatában. Dr. Hajnal elnök erre — mint minden gyűlésen — provokálja a közgyűlés határozatát arra nézve, hogy hely esli-e az ötös-bizottság eljárását a múltban s felruházza-e a jövőre nézve is a pónztárorvosi ügyekben való eljárásra. Egyhangú, lelkes „igen" volt a felelet, mire azt elnök határozatilag kimondotta s a gyűlést berekesztette. Este a bókósmegyei orvosi-estélytársaság vacsorájára gyűltek össze az orvosok az „Alföld"-szálló külön éttermében. Lelkes és vidám hangulatban telt az est. Felköszöntőkben nem volt hiány. Beszéltek : dr. H a j n a 1 Albert, ki a vacsora két illusztris vendégét, dr. Z ö 1 d y t és dr. L á s z 1 ó t éltette. Dr. László Elek az Orosházára gyűlt bátor orvossereget éltette, kiket egy igaz eszme eszményileg összeforrasztott. Dr. Z ö 1 d y János a tőle megszokott magas nivoju beszédoen orvostársai összetartásának nagy jelentőségét fejtegette és poharát a küzdők diadalára ürítette. Dr. W a 11 f i s c h Ferenc mondott még köszönetet társai nevében is azért az elösmerésórt, melylyel egy megbonthatlan csatasorban való állásuknak dr. László és dr. Zöldy adóztak s élteti mindkettőjöket, valamint a vezért: Hajnal dr.-t és vele küzdő társait. A társaság tiz órakor szótoszlott a szélrózsa minden irányában. Megmérgezte az apját. A kiderített titok. Apagyilkosság Csanád-Apácán. A megyónkhez közeli Csanádapáca községnek nagy szenzációja van. A kis falu lakosságát lázas izgalomban tartja az a példátlanul álló apagyilkosság, melyet az apácai csendőrsóg most derített ki a maga egész borzalmasságában. Egy elvetemült fiu tulajdon édesapját egy jó barátja tanácsára méreggel elpusztította, mert nem akarta tűrni apja szigorúságát és fösvénységét. A szenzációs ügyről munkatársunk a következő értesülést szerezte: Móg ez év februárjában törtónt, hogy Zalai-Szabó György, földbirtokos, ki a Csanádapáca ós Nagybánhegyes között fekvő pusztáján lakott egyetlen félnőtt fiával, Jánossal. Egy napon hirtelen rosszul lett, ugy, hogy ágyba kellett feküdnie. Miután a betegség egy néhány nap alatt sem mullott el, fia rábeszélésére beleegyezett, hogy az orosházi kórházba vigyék gyógykezelés végett. János fia fel is tette kocsijára és a súlyos beteggel nekiindult az orosházai országútnak. Alig járta be azonban a kocsi a fél utatat, Zalai Szabó György a kocsin meghalt. A fiu bevitte apja holttestét Orosházára és miután ott semmi gyanúsat nem találtak a holttesten, a hatóság megadta az engedélyt a temetésre. Zalai Szabó György halála már régen feledésnek indult, mikor egy szép napon a falubeliek között suttogás támadt a hirtelen elhunyt földbirtokos halála felől. Él a faluban ugyanis egy Harangozó Ferenc nevü ember, aki régebben kupeckQdóssel foglalkozott, az utóbbi időben azonban abbahagyta a mesterségét és hogy miből ólt, nem lehetett megállapítani. Dacára, hogy a jövedelméből nem igen tellett, a falubeliek azt tapasztalták, hogy Harangozó Ferenc ugyancsak bőven bánik a pénzel. Napokig a korcsmában ült és átdorbózolta az éjszakákat. Mikor igy lumpolás közben megkérdezték tőle, hogy honnan futja az a sok mulatozás, Harangozó Ferenc ezt a homályos feleletet adta : „Van móg Zalai Szabónak elég". A falubeliek kezdtek tisztán látni a a dologban. Harangozó Ferenc fenti kijelentésével kétségtelenül elárulta, hogy közte és Zalai Szabó György fia között valami összeköttetés van. Kezdtek visszaemlékezni Zalai Szabó György hirtelen halálának gyanús körülményeire és az a nézet terjedt el a faluban, hogy a földbirtokos nem természetes halállal mult ki. A falubeliek felhívták a csendőrök figyelmét Harangozó Ferenc viselkedésére. Miután ez a csendőrök előtt is gyanúsnak tünt fel, vallatóra fogták Harangozót, hogy magyarázze meg a faluban hangoztatott kijelentésót. Harangozó e nem várt fordulatra megszeppent. Kezdett észretérni, hogy ittas állapotban többet beszélt, mint kellett volna. Erélyesen tiltakozott mindenféle váddal szemben és hangoztatta ártatlanságát. A csendőrsóg azonban annyi bizonyítékot olvasott fejére, hogy végre megadta magát 03 vallott. Harangozó Ferenc szenzációs vallomást tett a csendőrségen. Elmondta, hogy Ztlai Szabó György tényleg nem természetes módon halt meg, hanem megmérgezték. Saját fia, János adta be az öregnek a mérget az ő (Harangozó) tanácsára. A gyilkosság részleteire vonatkozólag azt adta elő, hogy ez óv elején Szabó János gyakran panaszkodott előtte, hogy édesapjával nem tud összeférni, mert az öreg nagyon keményen bánik vele, minden csekélységért leszidja s amellett nagyon zsugori vele szemben, mimden krajcárt megvon tőle. Harangozó igy folytatta vallomását: Zalai Szabó János tanácsot kért tőlem, hogy mit csináljon az apjával, mert ő ezt nem bírja ki tovább. Nem tűrheti, hogy apja gazdag ember létére minden támogatást megvon tőle. Erre én azt tanácsoltam neki, hogy hivassa el a községi állatorvost, írasson vele a beteg állatok részére arzenikum-port és azt észrevétlenül keverje az apja életébe. A fiu megfogadta tanácsomat, elhivatta az állatorvost, aki minden gyanú nélkül felirta a mérget. A többit elvégezte Szabó János. Ez óv februárjának egyik napján, mikor éppen étkezésnél ültek, a gyilkos mérget belekeverte az apja ételébe. A hatás nem maradt el. Az öreget egy kis idő múlva rosszullót fogta el ós ágynak esett. A többi ismeretes. Zalai Szabó György, mikor kórházba akarták szállítani, az Orosháza felé vivő országúton meghalt. A csendőrsóg a beismerő vallomás után Harangozó Ferencet azonnal letartóztatta és rövidesen előkerítette a méregkeverő fiút is. Szabó Jánost vallatóra fogták, de ő nem ismerte be bűnét. Azt mondja, lehet, hogy méregtől pusztult el apja, de a méreg véletlenségből kerülhetett ételébe, ő nem keverte bele. A csendőrsóg azonban a súlyos gyanuokok és Harangozó vallomása álapján Zalai Szabó Jánost is letartóztatta ós mindkettőjüket bekísérte a battonyai járásbíróság fogházába, egyidejűleg pedig megtette a feljelentőét a szegedi kir. ügyészségen. Tömeges okirathamisitás Szarvason. A furfangos sógor. Érdekes vádlott állott csütörtökön a törvényszék előtt. Nagy volt a bűne, amennyiben több rendbeli okiratham-i sitással vádolta az ügyészség, amelyeket sógora kárára követett el. A furfangos ember azonban ügyesen tagadott és ; védekezett. Olyan ügyesen, hogy teljes határozottsággal nem lehetett megállapítani bűnösségét s bár a véghezvitt bűncselekményekért a fegyházbüntetés járt volna, a biróság csak börtönbüntetést szabott ki rá. A vádlott azonban móg ezt is megfelebbezte. Felebbezést nyújtott ám be az ügyész is, aki enyhének találta a büntetést. Boros Jánosnak hívják a vádlottat. Szarvasi egyszerű parasztember. Az ügyészi vádirat szerint Boros János a