Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-12-18 / 101. szám

Békéscsaba, 1910. XXXVII-ik évfolyam. 10I-ik szám. Vasárnapi december 18. POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ElrOFIZETÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre a kor. Negyedévre 3 kor. ElSfizetni bármikor lehet évneayeden belül i». Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkseztő: GUL7ÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A megyebizottsági Békéscsaba, dec. 17. Holnap, hétfőn mozgalmas lesz az élet Békésmegyében. A szavazati joggal biró polgárok ugyanis akkor fogják betölteni a vármegye parlamentje, a törvényhatósági bizottság megüresedett tagsági helyeit. Sokan egyáltalában nem tartják fontosnak ezt a választást. Különösen azok gondolkoznak igy, akik nincsenek tisztában a törvényhatósági bizottság jelentőségével. Pedig már csak a megye autonómiájának biztosítása szempontjából is nagy jelentősége van ennek a szervezetnek. Minden müveit magyar ember tisztában van azzal, hogy a vármegyék alkotmányunknak legfőbb biztosítékai. De csak addig lehetnek azok, mig ügyeiket önmaguk intézik, mig autonóm hatáskörrel rendelkeznek, anélkül azonban, hogy államot alkotnának az államban. A vármegyei önkormányzat legfőbb szerve a törvényhatósági bizottság. A megye közgazdasági és kulturális színvonala és fejlődése szempontjából tehát elsőrangú fontossággal bir, hogy a törvényhatósági bizottság milyen elemekből van összeállítva. Intelligens, komoly tagokból álló megyebizottság természetesen sokkal méltóbb és illetékesebb a vármegye ügyeinek intézésére, mint az olyan, amelyben a tagok nagy része kerékkötői minden haladásnak, szük látókörrel rendelkeznek és akadályt gördítenek a megye vezetőinek minden üdvös törekvése elé. Békésmegye törvényhatósági bizottságában — sajnos — még mindég vannak olyan elemek, akiknek nincsen helyük a közgyűlési teremben és még sajnosabb, hogy ezek legnagyobb kontengensét a vármegye legnagyobb községe, Csaba szolgáltatja, A most vége felé járó ciklus tartama alatt nem egyszer adták ezek az elemek tanúbizonyságát annak, hogy tele vannak rosszakarattal minden, a megye haladását célzó törekvés iránt és céljuk nem más, mint hogy handabandázásaikkal, botrányos viselkedésükkel meggátolják a tárgyalások komoly méltóságát. Soha neui állottak elő egyetlen üdvös, hasznos indítvánnyal sem, de azt megtették, hogy vagy cinikus félremagyarázással, vagy buta rövidlátósággal gyöngítették a legéletrevalóbb indítványok és javaslatok hatását is. Minden józanul gondolkozó ember beláthatja, hogy az ilyen elemeknek nincsen helyük a vármegye parlamentjében. Sőt egyenesen a megye érdekei parancsolják, hogy azok a törvényhatósági bizottság tagjai ne lehessenek. Éppen ezért, különösen a csabai választópolgárok komolyabb részét nem tudjuk eléggé kérni és buzdítani arra, hogy a holnapi megyebizottsági tagválasztás alkalmával tegyék félre szokásos nemtörődömségüket, álljanak sorompóba, szavazzanak a békés haladást munkáló pártok közös jelöltjeire, akiket kvalitás és arravalóság szempontjából egy napon se lehet említeni a másik párt jelöltjeivel. Az öszszetartásban nagy erő rejlik. Szerencsére azok a pártok, akiket politikai téren közjogi ellentétek választanak el egymástól, erre az alkalomra félretettek minden politikát, hogy annál hathatósabb együttműködést fejthessenek ki. Most már csak a pártok tagjainak és a szavazópolgároknak lelkesedésén és kötelességtudásán múlik, hogy az együttműködésnek meg lesz-e az óhajtott eredménye, vagy sem ? Bizunk Csaba józanabb gondolkokásu polgáraiban, hogy teljesiteni fogja kötelességét és vállvetve dolgozik mindenki a parasztpárti demagógia letörésén. Már csak azért is szükség van erre, mert az egyesült pártok jelöltjei olyan emberek, akik a megyegyüléseken lelkiismeretesen fogják teljesiteni kötelességeiket abban a tekintetben is, hogy nem hagyják ott a gyűlést néhány tárgy lemorzsolása után. A mostani megyebizottság ülései alkalmával bizony gyakran megtörtént, hogy délután már csak öt-hat ember lézengett a teremben és hangtalanul fogadta el az előadóknak sokszor fontos és vitára is méltó javaslatait. A parasztpárti megyebizottsági tagok voltak az elsők a távozásban. Az ilyen képviselőkre Csabának nincsen szüksége. Oda olyan férfiak kellenek, akik meg is tudják becsülni azt a bizalmat, melyet a választópolgárság helyezett beléjük. Az egyesült pártok jelöltjei pedig olyanok. Szavazzon tehát rájuk minden komoly gondolkozású csabai polgár ! Közgyűlés a vármegyénél December 30-án lesz. Tömege3 választások. Mostanában nem volt még a törvényhatóságnak olyan közgyűlése, melyen annyi és olyan sokféle választás folyt volna le, mint a decembar 30-án tartandó közgyűlésen. A tárgyak nagy részét a különböző választások alkotják ós előreláthatólag a közgyűlés idejét is azok fogják leginkább igénybe venni. Különös érdeklődés nyilvánul meg a megüresedett kót szolgabírói állás iránt, melyekre nagyon sok az sspiráns. Az I. osztályú szolgabírói állásnál dr. D e taré c z e n i Lajos szolgabírónak most versenytársa is akadt dr. V a n g y e 1 Endre vármegyei III. aljegyző személyében. Móg pedig csöppet sem kicsinylendö versenytárs, mert dr. Vangyel, amellett hogy kitűnő, szorgalmas és ambiciózus tisztviselő, móg nagy öszeszeköttetésekkel is rendelkezik a vármegyében. Joggal lehet tehát kilátás arra, hogy esetleg a III. jegyzői állás is megüresedik. Egyben az esetben legméltóbb volna ez állásra Körös Lajos h. szolgabíró, ki a központban éveken át működött, mint közigazgatási gyakornok, tehát az ügymenet minden csinja-binjával ismerős. Ha igy esik a dolog, akkor a két másodosztályú szolgabírói állásért dr. Kiss Lászlő, V er e s József ós dr. Márki Barna vetélkednek, akik közül a két idősebb megválasztása vehető legtöbb joggal bizonyosra. A december 30-iki közgyűlés fontosabb tárgyai különben a következők lesznek: Mindenekelőtt a szokásos alispáni jelentést terjesztik elő a vármegyének a mult közgyűlés óta történt érdekesebb eseményeiről. Utána a Ja n ty ik Mihály gyomai tb. főszolgabíró lemondása következik, akit a napokban vizsgált meg az orvosi bizottság és munkaképtelennek talált. Nyugdíjaztatásához ennélfogva a megyebizottság előreláthatólag hozzá fog járulni ós az ez által megüresedendő I. osztályú szolgabírói állást móg azon a közgyűlésen be fogja tölteni választás által. Hogy minő alaptalanok a főispáni állás betöltéséről keringő hósza hírek, legjobban bizonyitja az, hogy Ambrus Sándor alispán felhatalmazást kapott a belügyminisztertől a közgyűlésen megejtendő választások vezetésére. O lesz egyúttal a kijelölő választmány elnöke is, amely állást más körülmények között a főispán szokta betölteni. Választás alá kerülnek a cikkünk elején emBékésmegyei Közlöny tárcája. Születésenapján. Adj Uram Néki mosolygást, kacajt! Gondtalan derűből soha ne fogyjon ki, Az utca zsivaját látlan elkerülje; S verőfényhomlokát bánat meg ne ülje — Uram add meg Néki! Adj Uram Neki ábrándos szivet! Vigat, hisz'' a rosszat, nyomort nem ösmeri. Ne érje az élet nehéz, fojtó ködje, Gyűlölet, szánalom lelkét ne gyötörje — Uram, add meg Neki! Adj Uram Néki boldog nemlátást! Tarka, bűvös fátyolt, mi a bút befedi ( Legyen mindig sok-sok szines álmodása S éjek bús lovagját sir ni sose lássa — Uram add meg Néki! Adj Uram neki buzgó, szent hitet, Hitet, mely sugarát messze széjjel veti! Hogy én rám is hulljon egy-egy meleg kéve S imádjalak Téged, kezem összetéve — Uram add meg Neki! Hellíán. Találkozás. Irta: Peterdy Sándor. Valahol a Ferencváros külső részén botorkál egy szánalmas alak. Látszik rajta, hogy már eleget bevett a jóból, mert meglehetősen bizonytalan léptekkel méregette az utcát. Egy kávónáz elé ért. Benézett. Az alacsony, vásott faluhelyiség tele volt mesterlegónyekkel, akik sörözve, szivarozva énekeltek és ugyancsak buzgólkodtak, hogy heti keresetükből holnapra minél kevesebb maradjon. A férfi megállt egy kicsit, gondolkozott, | mialatt farkasszemet nézett a kávóház \ tetejéről lecsüngő lámpával, amely körül a füst, a kigőzölgós egész udvart képezet

f. — Bemegyek ! Ugy sincs sietősebb dolgom, — döntött a férfi és bement. Egyik asztalnál helyet is foglalt. — Sört vagy konyakot, vagy mind akettőt — kiáltotta a feléje siető szutykos kabátu pincérnek. Aztán körülnézett. — Hm. Ugy látszik, itt még nem voltam. Sebaj, legalább szaporítom az ismereteimet. A jó pap holtig tanul. Majd sorba vette a vendégeket. — Na, nem éppen uri közönség, de az mindegy. Az egyik fajta éppen olyan komisz, mint a másik. Hopp, azt a pofát ott ismerem. Egymagában Kunynyaszt, mint a túzok ... de kicsoda is? Aha, tudom már, nem ő az, csak hasonlít hozzá. Brr, egyszerre keserű ! lett a sör a számban. Most az a másik férfi is föltekintett s meglátta az újonnan érkezettet. Elkurjantotta magát, aztán a hóna alá szedte a sörös üvegeket és átment hozzá. — Szervusz Firkász ! Vagy még most is haragszol? Kössünk fegyverszünetet. — Hát mégis te vagy tábornok ur. Jól nézel ki. Nem bókülünk, — szólt a Firkásznak nevezett. — Dehogy nem, nincs ok, hogy haragudjunk egymásra. Inkább mulassunk egyet. — Miért nem mégy haza? — Haza ? Minek ? Jobb itt! — Hát a ... a ... izé ... a feleséged . . . A tábornok ur kicsücsöritette a száját, egy hosszút füttyentett és nagyot lóditolt a kezével a levegőben. — Nem értem, — szólt a Firkász. Arra a másik ismételte a füttyentést, nagyothuzott az egyik sörös üvegből és csak azután mondotta: — Volt . . . nincs ... a faképnél hagyott, megszökött. — Ne mond ! Hogy törtónt a dolog? No ülj le és mond el. És a Firkász félretolt néhány sörösüveget, rákönyökölt az asztalra és ugy nézett a tábornokra. Ezt csak harsány hangjáért, hatonás járásáért nevezték igy barátai; különben hivatalnok-ember volt, — Érdekel? Hát már nem haragszol? No, előbb béküljünk ki. Kocintottak és ittak. — Hát mikor te udvaroltál neki és azt hittem, hogy hozzád megy, tutod, főbe akartam magam lőni. De vártam még és . . . — Sikerült is engem kiütni a nyeregből. — Igen. Az enyém lett. Olyan boldog voltam, hogy . . . — Nem vagyok rá kíváncsi. — De nem tartott soká. Nemsokára beláttam, hogy nem olyan nő, mint amilyennek te verseidben leírtad. Szeszélyes, nagyigényű, zsarnoki természetű volt. Mindennapra jutott egy veszekedés ; azzal keltünk, azzal feküdtünk. Hamar kiábrándultam a nagy szerelemből. Nem csoda. Pokol volt az otthon, hát nem jártam haza, inkább korcsmába mentem. Egy szép napon az asszony ... és ismét füttyentett egy hosszút. — Hová? — Jó helyre. Egy gazdag ember szöktette meg. Egy kis ideig csend volt. — Látod, — szóllalt meg a Firkász. — miért nem bántál jól vele. Annak az asszonynak eltűrhetted volna a]szeszélyeit. Nem becsülted meg. A tábornok hosszan nézett cimborájára. — Azt hiszed ? Lehet. De hát ő miért nem türt ? Miért keserített móg jobban el ? Miért nem vigasztalt ? Miért nem szeretett Ne beszólj I Nem szeretett! A feleségem lett, mert hízelgett neki, hogy megakartam halni miatta, mert azt hitte, hogy gazdagabb vagyok, mert jobb állásom volt, mint neked. Nem szeretett. Punktum ! Én se szerettem ! Örülök, hogy megszabadultam tőle. Szervusz Firkász ! Igyál! Ittak. — Hát te mitt züllesz itt ? Honnan vetődsz ide ? Mit csinálsz ? Mit dolgozol ? — Semmit. Minek ? Kinek ? Egyszer akartam nagy iró lenni. Ami láng, ami tüz volt bennem, beleöntöttem a verseimbe. A szivem vérével irtam őket. Eh, nem szeretek rá gondolni. De mert sokszor eszembe jut, sokszor iszom. Akkor felejtek. Szervusz ! És ismét ittak. Aztán nem szólottak semmit. Néztek egymásra merően, égő tekintettel. Majd ösztönszerűleg átnyúlva az asztalon, kezet fogtak. Miért? Nem tudták, jól esett. Egyszerre azután megosuklott a fejük ós lehanyatlott. Sírtak. — Szegény Firkász ! Mennyit szenvedsz ! — Szegény tábornok, sajnállak. — Te talán boldoggá tetted volna ? — Tied volt, elvesztetted, kétszeres gyötrelem. Aztán mindkettő azt gondolta a másikról : — Mennyire szereti móg mindig. Egy idő múlva cihelődtek. Egymást 1 karonfogva mentek ki a kávéházból. Az u'.cán ismét róla beszéltek. A nevét nem