Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-12-01 / 96. szám

Békéscsaba 1910 nov. 24. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 339 Ilyen eljárás által az Ármentesitő Társulat elveszti az érdekelt közönség bizalmát maga iránt. | Ugy hiszem, szerkesztő ur, hogy ; levelem tartalmával sokan egyet érte- j nek, tehát az a közéi deket szolgálja. Kiváló tisztelettel: Öreg halász. Az ünneplő. Gyula. Erkel Ferenc születésének századik évfordulója. Gyula polgárságának sokáig emlé­kezetében fog maradni a hétfői nap. E békés, csöndes város felé irányult akkor Magyarországon minden zeneértő figyelme, mert ott ünnepelték a magyar klasszikus zene leghatalmasabb szellemű művelőjét, Erkel Ferencet. Az ország legelső zenei müintézetének, a in. kir. Operaháznak elsőrangú tagjai jöttek le erre az alkalomra, hogy szülővárosában áldozzanak a nagy zeneköltő emlékeze­tének. Lobogódiszt öltött az egész vá­ros, akárcsak a többi nemzeti ünnepen. A délelőtti órákban az utcán tartózko­dott minden valamire való épkézláb ember és meghatottan, folyton fokozódó érdeklődéssel leste, várta a szépen ren­dezett ünnepség fejleményeit. Fáradsá­gos volt a rendezőség munkája, de ezt az önzetlen lelkesedésből kifejtett mun­kát siker is koronázta, mert Gyulát olyan ünnepség színhelyévé tette, melyre nagy, gazdag városok is joggal büszkék lehetnének. A nagy zeneköltő ércszobi a, hogyha szólni tudna, csak azt mond­hatná, hogy „földieim, büszke vagyok rátok !" Az ünnepségről egyébként részletes tudósításunk a következő : A város díszközgyűlése. Délelőtt 10 óra tájban ünneplőbe öltözött férfiak és nők siettek a város­háza öreg épülete felé, hogy részt ve­gyenek a képviselőtestületnek Erkel em­lékére rendezett díszközgyűlésén. A tá­gas nagyterem zsúfolásig megtelt kép­viselőtestületi tagokkal ós közönséggel, melynek soraiban nagyon sok hölgy is volt. Az elnöki széket dr. Lo vich Ödön polgármester foglalta el, szom­szédságában pedig a vendégek ültek, akik között ott lehetett látni dr. L u­k á c s Györgyöt, Gyula város ország­gyűlési képviselőjét, Takács Mihályt, az Opera világhírű művészét, Bos­nyák Zoltán miniszteri tanácsost ne­jével, Sándor Erzsivel, az Opera mű­vésznőjével ós Kornyey Bélát, az Opera zseniális tenoristáját stb. A díszközgyűlés a Hymnusz el­óneklésóvel kezdődött, melyet az Erkel Ferenc-dalkör nagy precizitással adott elő Székely Lajos karnagy vezetése alatt. A végső akordok elhangzása után dr. Lovich Ödön polgármester emelke­dett szólásra, aki rövid, de lelkes és Márta félholtan ül a helyén ós leszámolt már mindennel. És miallatt a gyorsasá­got a végsőig fokozza, igy szól végre Hjalmar : — Márta, szeretném megtudni egy­szer és mindenkorra, hogy ki az ur a házban, én vagy te? — Te, te ! — kiált Márta. — És meggyőződésed ez ? — Igen, Hjalmar! Hjalmar ekkor kissé mérsékelte a gyorsaságot. — Sziklaszilárd ez a meggyőződé­sed ? — kérdi aztán. Márta pillanatra gondolkodóba esik. Hjalmar erre megint neki ereszti az automoöilt ós ekkor Márta igy szól: — Igen, igen. Ez az automobil-út volt az, amely Márta és Hjalmar házasságában helyre­állította az egyensúlyt. És ettől kezdve Márta otthon, a négy fal között mindig arra gondol, hogy Hjalmar a valóság­ban nem is olyan jelentéktelen ember, mint ahogy azt ő eddig hitte. Nem fe­lejti el soha, hogy az automobil gyor­sasága teljesen az ő saját, naponkénti hangulatától függ. Ha ő is szelid, ak­kor az automobil is olyan bókós, mint a bárányka. Ellenben ha nem tud ma­gán nralkodni, akkor az automobil bőgő oroszlánhoz hasonlít. És nem használ semmit, ha egy napon, amikor épp kedvetlen volt Hjal­marral szemben, egyszerűen nem akar vele elmenni. Az automobilnak döbbe­netes emlékezőtehetsége van, amely, mint egy láthatatlan taxaméter, jegyzé­ket vezet arról, amivel neki Márta tar­tozik. JUlOB. nagyhatású beszédben méltatva az ün- , nepnap jelentőségét, megnyitotta a disz - j közgyűlést ós felkérte dr. Lukács; György országgyűlési képviselőt em- \ lékbeszédónek megtartására. A jelenlevők zugó éljenzése köz­ben állott fel a város népszerű ország­gyűlési képviselője dr. Lukács György. Az ő ismert nagy szónoki készségével vázolta Erkel elévülhetetlen érdemeit. Visszapillantást vetett a mult századnak arra a korszakára, melyben Erkel ólt és működött. A magyar faj asszimiláló ereje egyik legszebb bizonyítékának mondotta azt, hogy egy németalföldi származású ember, mint Erkel Ferenc, annyira magyarrá tudott lenni, hogy megteremtette a nagy müzenót. És hogy Erkel nagyságát már kartársai is meny­nyire felismerték ós méltányolták, mu­tatja az, hogy működésének negyed- és félszázados évfordulója alkalmával az akkori világ első irói méltatták érde­meit. Működésének huszonötödik óvfor­fordulójakor Szigligeti Ede, az öt­venedik évfordulókor pedig Jókai Mór intézték hozzá az üdvözlő beszédet. Lelkes hangon buzdította végül a gyu­laiakat, hogy Erkel emlékét mindenkor kegyelettel őrizzék meg szivükben. Az emelkedett, gondolatokban gaz­dag beszédet szűnni nem akaró taps és éljenzés honorálta. Ezután felolvasták dr. Molnár Viktor kultuszminiszteri államtitkár szép üdvözlő levelét, melyben elismerését fejezi ki Gyula városának a fölött, hogy oly kegyeletes módon és hazafias lel­kesedéssel tud áldozni a magyar kul­tura egyik nagy bajnoka emlékének. Dr. Ladics László indítványozta, hogy a díszközgyűlés táviratilag üdvö­zölje gróf Zichy János vallás- és közoktatásügyi minisztert és Molnár Viktor államtitkárt, akik ugy erkölcsi, mint anyagi támogatásukkal nagy mér­tékben hozzájárultak az ünnep sikeré­nek emeléséhez. Az indítvány egyhan­gúlag elfogadásra talált. Úgyszintén el­fogadta a díszközgyűlés azt az indít­ványt is, hogy az elhangzott beszéde­ket egész terjedelmükben jegyzőkönyvbe kell foglalni ós kinyomatva szét kell osztani a képviselőtestület tagjai között. A díszközgyűlés végén dr. L o v i c h Ödön polgármester meleg szavakban mondott köszönetet Lukács György dr.-nak beszédjéért. Az Erkel daloskör éneke után a díszközgyűlés véget ért. Az emléktábla leleplezése. A díszközgyűlés befejez ével a kép­viselőtestület tagjai ós a vendégek Er­kel Ferencnek a németvárosban levő szülőházához vonultak. A szerény föld­szintes ház ott húzódik meg a német katholikus templom tövében. Jelenleg is kántori lak, mint 100 óv előtt, Erkel születése idején. Mire a képviselőtestü­let oda érkezett, már ezrekre menő ér­deklődő tömeg szorongott a temp óra körül levő tágas téren. Itt a polgári ha­tóságokon és testületeken kivül képvi­selve volt a 2. honvéd-gyalogezred tisz­tikara is báró Bothmer ^rpád ezre­des vezetésével. E őször a gyulai róm. kath. főgim­názium énekkara adott elő néhány sze­melvényt Erkel müveiből. A fiatal ének­kar vezetője Matschenbacher Gyula gimnáziumi tanár valósággal cso­dát müveit. Bámulatos biztossággal, tö­kéletes színezéssel birkóztak meg a fiatal énekesek a nehéz darabokkal. Nagy ós megérdemelt tapsot is arattak érte. Ez­után Domby Lajos gyulai ref. espe­res mondott költői szárnyalású felavató beszédet. Szépen fejtegette a dal neme­sítő, építő hatását és Erkelt ugy tüu­tette fel, mint a magyarság nemesedó­sének, kulturálódásának egyik legelső zászlóvivőjót. Beszédje végén lehullott a lepel a csinos emléktábláról, mely Mogyoróssy Sándor gyulai szob­rász müve. Az emléktáblán a következő felirat ékeskedik : Erkel Ferenc, született 18i0 november 7. Mint a meséknek tündér kis királya, Kinek raérhetlen volt a gazdasága, Ugy lépted át az áldott szülőháznak Álmokat termő gazdag küszöbét S lelked trónjára magadhoz emelted Hamupipőkét, — a magyar zenét! Békésvármegye Közművelődési Egyesülete iy 10 november hó. Az emléktábla leleplezése után dr. Linderberger János gyulai róm. kath. plébános a róm. kath. egyház ne­( vében átvette az emléktáblát ós szép szavakban ígérte meg, hogy azt az egy­ház mindig kegyelettel fogja gondozni ós megőrizni. Mar csaknem dél volt, mikor az ün­neplő közönség az Erkel Ferenc mell­szobrához érkezett, hol mindenekelőtt az Erkel Ferenc dalkör adott elő szé­pen szemelvényeket Erkel müveiből. Ezután Hoffmann Mihály főgimná­ziumi tanuló szavalta el nagy hatással Somló Sándornak a szobor leleple­zése alkalmára irt ódáját. Majd dr. L o­v i c h Ödön polgármester tette le rö ­vid lelkes beszéd kíséretében Gyula vá­ros közönségének hatalmas babérkoszo­rúját a szobor talapzatára. A koszorú szalagján a következő felirás van : „Hal­hatatlan emlékű fiának, kegyelete jeléül — Gyula város közönsége." A hangverseny. A vén vármegyeháza nagy termé­nek falai alig láttak még olyan ragyo­gást és fényt, mint hétfőn este. A vil­lanylángok pazar világosságot szórtak a hangversenytoalettbe öltözködött höl­gyekre s az ünneplő feketeruhás fér­fiakra. A terem maga gyönyörűen volt diszitve drapériákkal, zászlókkal, dél­szaki növényekkel. A meglehetősen nagy beléptidij dacára is zsúfolásig meg­telt a terem, ugy hogy a férfiaknak ülőhely egyáltalában nem is jutott. Az ülőhelyeket a hölgyek foglalták el. Nem is lehet csodálni azt a zsúfoltságot, hiszen nagyon kevés vidékinek jutott még ki az a szerencse, hogy egy hang­verseny keretében hallhassa az Opera zenekarát ós elsőrangú művészeit. So­kan igyekeztek ennélfogva megragadni a kínálkozó alkalmat. Talán fölöslegesis mondanunk, hogy a hangverseny mindenik száma tökéle­tes művészi színvonalon állott. A dicsérő jelzők helyett elég legyen csak felso­rolnunk a szereplőket. Hogy sikerük óriási volt, az természetes. Először az Opera 42 tagu zenekara adta elő a Hunyadi-opera nyitányát K e r n e r István karnagy vezetésével. Utána Tóvölgyi Margit, a szegedi színház drámai hősnője szavalta el Kozma Andornak ez alkalomra irott ódáját. Hatalmas drámai erő nyilvánult meg a művészi interpretálásban, ami nem is tévesztette el hatását a közön­ségre, dr. K ö r n y e y Béla Erkel egyik eléggé elfelejtett operájából, a „Névte­len hősök u-ből énekelte el Elek dalát gyönyörűen. Majd ismét a zenekar kö­vetkezett a „Névtelen hősök" hires ver­bunkosával. Legnagyobb hatást azon­ban Sándor Erzsi ós Takács Mi­hály értek el a „Bánk-bán" tiszaparti jelenetének előadásával. Több, mint tíz­szer szólította a jeles művészeket a lel­kes közönség a dobogóra. Figyelemmel hallgatta a közönség Demóny Dezső, a jeles zeneszerző fejtegetéseit is Erkel Ferencről. A róm. kath. főgimnázium énekkara itt is meglepetést keltett a Himnusz preciz, szinte müvószi előadá­sával. A jelenlevő fővárosi zenekapaci tások őszintén gratuláltak a karnagynak, Mutscheubacher Gyula tanár­nak. Takács Mihály ós dr. K ö r n y e y Béla a „Bánk-bán" egyik kettesét ad­ták elő, végül pedig a zenekar játszotta el Erkel gyönyörű É-dur ünnepi nyi­tányát. A művészi hangverseny egyébként meglehetősen gyors lefolyású volt. Az egyes számok között nem sokat szüne­teltek, úgyhogy a meglehetősen hosszú műsor fél 10 órára befejezést nyert és a vidékről átrándult közönség a leg­utólsó vonattal kényelmesen elutazha­tott Gyu áról, amennyiben nem szándé­kozott ott maradni. A hangverseny után a Kaszinó a müvészvendógek tiszteletére társasva­csorát adott, melyen mintegy 80-an vet­tek részt. A vacsorán számos lelkes fel­köszöntő hangzott el. Ez a felejthetetlen szép gyulai nap krónikája. Az oláh harangozó tragédiája. Belefúlt a Körösbe. A gyulai oláhvárosi templon haran­gozója és egyúttal egyházfija volt már évtizedek óta az öreg S z v e r 1 e Mojsza Ismerte egész Gyula, nemcsak tipikus alakjáról, hanem arról is, hogy az öreg sohasem volt megvetője a hegy levé­nek, amelytől tudvalevőleg Nóó apánk csipett be legelőször. Sokszor lehetett bizony észre venni, hogy az oláhvárosi templom kis harangja nem egyenletes ütemben cseng bong, ahogy annak nor­mális körülmények között történni kel­lett volna, hanem olyan formán, ahogy a sánta ember szokott lépegetni. Ez annak a jele volt, hogy az öreg Mojsza egy kissé többet szedett be a jóból. De nem is volt ez valami nagy csoda, különösen igy, ősz tájékán. Ilyen­kor nyakra-főre lakodalmaznak Gyulán az oláh legények. Alig múlik el nap, hogy egy-két esküvő ne volna. Esküvő alkalmával pedig a görög keleti rítus szerint a pap és a mátkapár felveszik az urvacsorát, melyhez a Krisztus véré­nek jeleképen bor is jár. A kehelyben természetesen mindig marad egy pár deci ital, amely a harangozót illeti meg ősi szokás szerint. Az öreg Mojszának tehát még talán akarata ellenére is in­nia kellett mindennap. Hétfőn délután ugyancsak kijutott neki a jóból, mert egymásután három lakadalom is volt. Mojsza uram a szer­tartások végeztével az üres templom­ban hozzáfogott a drága jó maradék­hoz ós lassankint beszedegette az egé­szet. Már ott beszeszelt és takaritgatás közben borizü hangon fújta az ősi éneket: — Gospodi pomuluj ! .. . Aztán felmászott a toronyba, elha­rangozta abban a bizonyos sánta em ber tempóban a vecsernyót, aztán igye­kezett hazafelé. De csak hazafelé. Útköz­ben betért egy vendéglőbe tovább kva­terkázg^tni. Kompániára természetesen azonnal talált s el-eldiskurálgattak, el­eidalolgattak késő estig. Még az oláh táncokra is rá került a sor. Bizony nagyon ingatag alapon ál­lott már az öreg Mojsza, mikor ugy este 10 óra tájban most már csakugyan haza igyekezett. A legrövidebb utat vá­lasztotta, a Körösparton, ahol csaknem koromsötótsóg terjengette fekete szár­nyát. Mojsza bizonytalan léptekkel bo­torkált a hepehupás talajon, éppen a csatorna szólón, melynek ott nagyon meredek a partja. Egyszer aztán elve­szítette az egyensúlyt ós fejjel bele­bukott a piszkos vízbe. Részeg volt az öreg, mozdulni nem tudott és odafúlt. Ugy találták meg reggel a járókelők. Felesége, egy ráncos arcú, töpörö­dött anyóka siránkozva panaszolta el kedden délelőtt ura gyászos sorsát a rendőrkapitánynak, aki az esetről jegy zőkönyvet vett fel. — Akarja-e, hogy íelboncolják az urát? — kérdezte a kapitány. — Jaj, jaj, dehogy akarom, dehogy akarom ! Az öre í Mojszát tehát boncolás nél­kül vitték ki a temetőbe. R^gi barátja, a kis harang szomorúan, búsan kon­dult, amikor temették . . . ÚJDONSÁGOK. - Idöl&r&a. A? ori/ágos központi ídöielző ál­lomás mára változékony, szeles, hűvös" időt jelez, sokhelyütt csapadékkal. — A kö/ponti választmány ülése. Bó­kósvármeüye központi választmánya de­cember 6-án, délután 3 órakor a vár­megyeháza kis tanácstermében A m­b r u s Sándor alispán elnöklete alatt ülést tart, melyen az országgyűlési képviselőválasztók 1911. évre szóló név­jegyzékét fogja hitelesíteni. — Emlékkő egy orvosnak. A Sárrét egyik legnépszerűbb és legkedveltebb alakja volt Csák István szeghalmi or­vos. Ismerte és szerette az egész Sírrét ós halálát őszintén fájlalta a környéken mindenki. Most, mint értesülünk, moz­galom indult meg az iránt, hogy a nép­szerű orvcs sirját diszes emlékkővel jelöljék meg. A szükséges összeget tár­sadalmi uton óhajtják összehozni. E cólböl legközelebb nagy hangversenyt rendez a szeghalmi uri társadalom, vál­tozatos ós érdekes műsorral, melynek tiszta jövedelmét a síremlékre fogják fordítani. A hangverseny iránt egész Sárréten nagy érdeklődés mutatkozik. — Esküvők. Bacsó G.yula gyulai főgimnáziumi tanár tegnapelőtt vezette oltárhoz G r e z 1 ó Ilonkát, Grezló János tiszahegyesi körjegyző leányát. S á r o s y Gyula, Bókósmegye árva­széki elnöke e hó 26-án esküdött örök hűséget a szarvasi ág. h. ev. templom­ban Mész áros Gizellának, Mészáros Gusztáv, szarvasi járásbiró leányának H uba y Lajos, gyulai törvényszéki biró, szombat délután tartotta esküvőjói özv. Frankó Lászlónó, Endrődy Ito nával. — Tanitóválasz'ás. A füzesgyarmat egyház e hó folyamán egyik uj tanitó állásra Balogh Zsigmond oki. tanitó választotta meg Az uj tanitó a jövő óv január 1-ón foglalja el állását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom