Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-11-24 / 94. szám

XXXVII-ik évfolyam. 94-ik szám. BEEESHEGTEI EOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ElfOFIZBTÉSl DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 8 kor. Negyedévre 3 kor. EISHzetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Kiadóhivatal: Telefon-szám. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Felelős szerkseztő: GÜLYAS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELS7KV JÓZSEF. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A katonai kérdések. Békéscsaba, nov. 23. A képviselőházban még mindig a polgári perrendtartás izgatja a képviselőket, amennyiben a törvényjavaslat részletes tárgyalása csak kedden kezdődött meg. Mi azonban hagyjuk most a honatyákat az ő polgári perrendtartásukkal, paragrafus-tömegükkel Foglalkozzunk e helyett egy folyton aktuális, nemzetünk jövőjére, fennmaradására, haladására sokkal fontosabb kérdéssel, a katonai kérdéssel. A legutóbbi napok politikai eseményei leverő hatásuk mellett jók lesznek arra, hogy mindenkinek, minden magyar pártnak, minden jóhiszemű magyar politikusnak megmutassák az utat, amelyen haladni kell s amely egyenesen a bajok forrásához vezet. Minden tiszta látású politikus tudja, íogy a válságoknak azt a sorozatát, melyet a huszadik század első évei Magyarországra zúdítottak, a katonai kérdésekelintézetlensége okozta. A fennló bajokat ennélfogva mással, orvosolni lint a katonai kérdések megoldásával em lehet. Évekkel ezelőtt a koalíció j7-es részének Andrássy Gyula ^róf „köré csoportosult vezérei ajánlották Őfelségének és az országnak ezt az utat, mint a bajok megszüntetésé nek eszközét. Azóta a koalíció és még későbben a nemzeti munkapárt foglalkoztak más tervekkel és módozatokkal is. Nem személyek mutatnak rá most már erre az útra, hanem maga a helyzet, maguk a tények, maga a másképen való megoldás lehetetlenségének érzete utal a katonai kérdések rendezésére. A magyar államiság érvényesülésének érdeke nem ellentétes, de azonos a király és monarchia tekintélybeli érdekével, tehát nem lehet, nem szabad, de nem is kell akarnunk a katonai szervezet erejének csorbítását, a hadsereg egységes vezetésének megbontását, mely könnyen végzetessé j válhatna rá nézve. A katonai kérdések megoldása azonban már első! rendű szükségletet alkot, mert úgyszólván egyedüli ütköző pont ez a | monarchia két nemzete, az osztrák és a magyar között Ha valamiképen sikerülne kielégítő módon, mind a két | nemzet teljes megelégedésére ezeket a ( kérdéseket megoldani, akkor egyszerre 1 eltűnnének a most fennálló, ledönhetetlennek látszó válaszfalak és mind. két nemzet diadalmasan haladna előre a békés fejlődés utján. Hosszú időre befejeződnének a belső válságok, a hadsereg fejlesztése lehetővé lenne és teljessé válhatnék végre katonaság és polgárság között a harmónia, amely pediglen a társadalmi békének és az állam katonai erősségének egyik igen fontos tényezője. Egyben könnyebbé válnék az egyes egyénekre nehezedő szolgálati kötelezettség súlya és érvényesülhetnének katonai téren a szociális igazságnak, az egyenlőség elvének igényei. Amikor Hazai honvédelmi miniszter julius havában elmondotta emlékezetes szép beszédjét, az érdeklődés, amelylyel a parlament és a sajtó ezt a megnyilatkozást fogadta, már biztató jelként szerepel arra nézve, hogy az ország a katonai kérdések rendezéséhez objektív alapon komoly akarattal hajlandó hozzálátni. Akik pedig a monarchia és a hadsereg érdekeit féltik, ne féljenek a magyar államiság érvényesülésétől, mert a magyar államiság erőteljes kifejlése a trón hatalmának, a monarchia erejének és a közös védelemnek, mint mindig, ugy most és a jövőben is a legerősebb támasza lesz. Békésvármegye rendkívüli közgyűlése. Mikor választják a megyebizottsági tagokat ? Békésvármegye törvényhatósági bizottsága hétfőn délelőtt rendkívüli közgyűlést tartott. A közgyűlés megtartását tulajdonképen az tette szükségessé, hogy a törvény értelmében a megyebizottsági közgyűlés van hivatva a törvényhatósági bizottsági tagok választási napjának kitűzésére. A választott megyebizottsági tagok mandátuma ugyanis ez év végével lejár. Ezért van szükség uj választásra. Nemsokára tehát ismét korteszaj veri fel a vármegye nyugalmát. A községekbeu pártok alakulnak, akárcsak a képviselőválasztás alkalmával, amely pártok mindent megmozgatnak egymás letörésére. Különösen Csabán lesznek izgalmasak a bekövetkező napok. Itt ugyanis rövid egymásutánban folynak le a képviselőtestületi-, megyeI bizottsági-, presbiteriumi-ós iparkamarai ! tagválasztások. Mindegyik választásra I már is nagyban folynak az előkészületek. A közgyűlésen különben kevesen I vettek részt. A vármegyeháza nagyI terme csak ugy kongott az ürességtől. • A messze fekvő községekből, mondhatni, senki sem jelent meg, úgyhogy a közgyűlés nagy része gyulai és csabai megyebizottsági tagokból állott. Hamarosan vége is lett a gyűlésnek, mert viták nem fordultak elő. A c h i m L. András igyekezett ugyan a nagy egyhangúságba egy kis pezsgést belevinni, | de neki sem sikerült, amennyiben A m! b r u s Sándor alispán néhány okos szóval mindig letorkolta. Részletes tudósításunk a közgyűlésről a következő: Ambrus Sándor alispán a megjelentek üdvözlése után megnyitván a gyűlést, Kiss László tb. főjegyző előterjesztette a vármegyei központi választmány határozatát a legtöbb adót fizető megyebizottsági tagok jövő óvi névjegyzékének megállapítása, valamint a választott megyebizottsági tagok sorában megüresedett tagsági helyek betöltésére vonatkozólag. A igazoló választmánynak az utóbbira vonatkozó javaslata az volt, hogy a választás december 19 én tartassék meg E javaslathoz a törvényhatósági bizottság hozzájárult minden vita nélkül. Felolvasta ezután előadó az egyes községekben kijelölt választási elnökök névjegyzékét. A javaslatnak ehez a részéhez mindenekelőtt Áchim L. András szólalt föl. Kifogásolta, hogy Békéscsabán a választasi elnökök mind fiskálisok. Méghozzá olyanok, akiüet a nép nem szeret. Követelte, hogy a választási elnökök közé az ő parijából is legyen legalább egy. Tudja, hogy a választási elnökök hatalma nagy, karhatalommal is rendelkeznek. Ezt a hatalmat azonban rendesen a nép ellen szokták felhasználni, tehát jogaikkal mindig visszaélnek. Büszkén jelentette ki: — Mi nem félünk a karhatalomtól Követe'.te ezután, hogy ha már meg is maradnak a választási elnökök, meg kell őket fosztani a karhatalmi jogtól, vagy pedig adjanak helyet az elnökségben az ő pártjának is. Fenyegetőleg mondta, hogy a karhatalom ellen majd ők is hasonló eszközökkel fognak élni. Egyszóval kilátásba helyezett egy kis , portugáliai forradalmat. Ambrus Sándor alispán nyomban válaszolt a felszólalásra. Felvilágosította a naiv urat, hogy a választási elnökök hatáskörét nem a törvényhatósági bizottság van jogosítva meghatározni, mert arról törvény intézkedik. Azt a hatáskört sem csorbítani, se bővíteni nem lehet. A választási elnökökBékésmegyei Közlöny tarcaja. Ha kivirágzik majd a pálma . . . *Ha újra kivirágzik majd a pálma j> a kék tavon suhan a május álma, ifi visszajösz-e hü idegenem ? üvön, virágon, Oarda parti nádon • a fülemüle-dalos eszplanádon Zenél-e halkan a tavasz nekem ? Ha újra pendül hívó kis gitárom 'zs forró, barna karomat kitárom könyes szememben Nápoly tüze ég: ondd jó vadász, idegen föld lakója, 'omád, nagy pusztaságok álmodója : h visszajösz e, visszatérsz e még? /« Mikor virágzik nálatok a pálma a kék tavon suhan a május álma : °.m térek vissza többé soha én. xdd járjam én a körösparti rónát, tépjek pálmát, csak vadrózsát c borongjunk el tovább a bús mesén : Hol nincs visszhangja párjahívó dalnak, Valahol élt egy bolondos dalnok, — Szomorú volt az ajka, — lelke is. A rezgő nyárfa űzte, — pálma hívta . . . Elment, . .. s amit feledt is — visszaszívta - És eljelejtett még nevetni is.'. Zvarinyi Szilárd. Síkor a rózsa levele hull. Irta : Katona Ernö. Künn verőfényes, kései őszi reggel ; a szép, szomorú krizantémok komoly pompájukban díszlenek ; benn a fehórház tágas szobáiban vihar van kirőben. Ebben az ünnepi csöndben sak az ebédlő lábas órájának ketyegése hallik s csak az utolsó rózsák, a nagy kert leszedett ékességei mosolyognak. Ez az egyetlen mosoly. A ház ura komor, az urnő szomorú. Mikor aznap reggel, tépelődésben átvirasztott éj után bejött a reggelihez, szép halvány arcán már nyoma sem volt a szenvedésnek, nyugodt volt és szomorú. Harcát megvívta, lecsilapodott. De a férfi szégyenben és bünbánatban vergődő lelkének gyötrelmei most érték el a tetőpontot. Ha — amint hitte — felesége szenvedélyes kitöréssel, a harag tomboló viharával várta volna, nem lenne a találkozás oly kínos, mint most, látva ezt a szomorú szép arcot. — Ott voltál megint ? — Ott voltam — feleleli tompán. És azután újra csönd lesz. Egy halvány rózsalevél nesztelenül hullik alá a vázáról. Künn hódító pompájának utolsó kincseit ragyogtatja az ősz; még madárdal is zeng töredékeny, el-elmaradozó, csüggedt csicsergés, de még is madárdal. A férfi feláll, hogy az ablakhoz lépjen, a nő egy kézmozdulattal visszatartja. — Kérlek György, maradj. Beszélnünk kell egymással. A férfi megrázkódik, idegesen, türelmetlenül, aztán beszélni kezd, keskeny, finom ajkáról gyorsan zudul alá az önvádnak forró zuhataga. — Nem. Ne szólj egy szót se Margit. Mit mondhatnál te olyat, amit én már százszor el nem mondtam volna magamnak, de nem akarom tőled hallani azt, amit én magam is belátok. Tudom, mit akarsz mondani, egy szavad sem lehet más, mint vád ellenem. Jó voltál hozzám mindig, nem, nemcsak jó, ez szegényes jelző a te hatalmas lelkedre. Te sokkal több voltál: türelmes, önfeláldozó. Ugy vezettél engemet kézenfogva, mint egy gondatlan, könnyelmű, nagy gyermeket. És megcsaltalak minduntalan, gyáván, hitványán. Elhallgatott egy pillanatig. Homlokán megfeszültek az erek, arca lassan tűzbe borult. A vázáról, amelyet egy porcelán gyermek tartott, lehullott a második rózsaszirom is, halkan, nesztelenül. — Tudom Margit, mit fogadtam neked s tudom, hogy megszegtem ezt a fogadást. Isten tudja, mi vitt rá. Most is csak téged szeretlek, olyan gyöngéden, mint amikor először csókoltalak még a fenyvesben, emlékszel ? akkor vasárnap reggel. De a vérem féktelen tüze eltántorit s ón gyönge vagyok. Miért tegyek most neked ujabb fogadást ? Mit Ígérjek ? Nézd, össze vagyok törve a szégyentől ós önvádtól, s meg is tudom, hogy újból megszegném igéretemet. Künn újra megcsendül a madárdal, panaszosan, gyöngén. — Nálam sokkal hatalmasabb szenvedély uralkodik rajtam, sokáig azt hittem, leküzdhetem, s valahányszor te szemrehányásokkal halmoztál el, mindig megígértem a javulást. Akkor hittem is benne, hogy megtudok változni, ma már nem hiszek többé. Most már nem teszek több ígéretet, mert nem tudok hazudni. De különben is késő volna. — Tudom, — folytatta gyorsan, — hogy ez a leszámolás. A te türelmed nem tarthat örökké s megkellett szakadnia most, amint amikor mind e határt átléptem. A tegnapi botrányról már mindenki tud. Az egész város reggelijót az én kalandom fűszerezte meg. Mindenki erről beszól. Targyalni fogják a mi házas életünket s nem értik meg a te nagylelkűségedet. Kárhoztatni fognak téged, azt mondják, hogy nincs benned büszkeség, hogy már óritt nem hagytál s el nem fordu tál tőlem. Igen, ezt fogják mondani. De ón nem akarlak továbbra is kitenni ennek. Tudom, hogy elakarsz válni tőllem, látom az arcodról, de ón magam ajánlom azt. Várt egy pillanatig, de a nő nem szólt egy szót sem, kezét összekulcsolta öleben s merőn nézett a férjóreOdakünn elhallgatott a fáradt kis énekes, benn a porcellán vázáról lehullott a harmadik rózsalevél. — Nem tudnál hibát találni bennem Margit, amit már régen el nem Ítéltem volna magamban. Tudom, hogy kárhoztatsz, de ón még jobban kárhoztatom magamat. Valahányszor megcsaltalak, menyei tisztulás volt reám nézve, ha újra közeledhettem hozzád, ós mégis megtudtalak csalni újra. Váljunk hát el egymástól. A lelkem nemesebb része, boldogságom, jobbik énem szakad el tőlem veled, de teljék be a pohár. Én nem érdemellek meg, hiszen nem tudok móg csak metnsóget se találni bűneimre. Csak arra kérlek Margit, ne kárhoztass. Váljunk el békében, amennyire lehet, jó emiekekkel. Talán idővel megbékülsz majd velem s szelíd szeretettel gondolsz vissza reám. Kérlek Margit, szerelmünkre, a hajdani boldog napokra kérlek, ne kárhoztass. Végre megszólalt a nő : kissé fáradtan, ós halkan, de határozottan. Hangja, mint a harang, tiszta csengése a hideg téli levegőben, ugy zengett végig a tágas ebédlő boltozata alatt. — Igazad van György. El kell válnunk de nem a te hibádból, hanem az enyémből. Egész éjjel ezen tépelődtem s most tisztán és világosan látok mindent. Te nem csaltál meg engemet, mert mindig az voltál, ami most vagy