Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-11-24 / 94. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 312 nek fontos jogai lóvén, állasuk betöltésénél nem a népszerűség mérvadó, hanem az arravalóság, a tudás. Az a hatalom nem müveltségnélküli ember kezébe való, mert az még jobban visz- j sza tud élni véle. Ajánlja az igazoló választmány határoznának elfogadását. A törvényhatósági bizottság e felszólalás után el is fogadta a javaslatot. A többi tárgyak. A kereskedelmi miniszter leirt a vármegyéhez az iránt, hogy az állomási uiak fedőanyagának 6 evre leendő biztosítása céljából megtartandó versenytárgyaláshoz elnököt küldjön ki. A megyegyülés dr. Ladics László gyulai ügyvédet választotta meg egyhangúlag erre a tisztségre, tehát efogadta az állandó-választmány javaslatát. Mint annak idején megirluk, dr. M a r t o 8 József a kórházi építkezési bizottságban elfoglalt tagsági állásáról lemondott, azzal az indokolással, hogy ő a fővállalkozónak, Szabados Józsefnek az ügyvédje. A törvényhatósági bizottság az ő helyére Molnár Albert gyulai városi mérnököt választotta meg. Körösladány község egyik képviselőtestületi közgyűlésén határozatot hozott az ottani bábaügy rendelkezésére vonatkozólag. E határozatát jóváhagyás végett beterjesztette a törvényhatósági bizottsághoz. A bizottság a határozatot legnagyobbrészt jóvá is hagyta, cs k azt a részét kifogásolta, amely a tanyai bábaállásoki ól szól. Ez állásók rendszeresítését a törvényhatósági bizottság nem tartotta szükségesnek s határozatának ilyen értelemben való módosítására utasította a községet. Füzesgyarmat községnek a beton járda felülvizsgálatára, valamint Gádoros községnek az egészségügyi bizottság ügyrendjére vonatkozó határozatait a metyebizottság jóváhagyta. Úgyszintén elfogadásra talált Békéssámson község határozata a gyula mezői vasúti átjáróhoz szükséges területek vétele tárgyában. Forschner Rezsőmezőberényi községi irnok lakbérsególyért folyamodott a képviselőtestülethez a nagy drágaságra való hivatkozással. A képviselőtestület nem adta meg ugyan a lakbérsegélyt, de személyi pótlék citnén 200 koronát szavazott meg néki. A tör vény hatósági bizottság ez a határozatot jóváhagyta. Békéscsaba község a törvényhatóság elé terjesztette az ifj. Varga György és társai között kötött kisajátítási egyezséget. Ezt az elég jelentéktelen ügyet Áchim L András szintén alkalmasnak találta arra, hogy egy kis kirohanást intézzen Csaba város vezető férfiai ellen. Kimondani kérte ugyanis azt hogy községi vagyon fölött nyilvános árverés nélkül rendelkezni ne lehessen, egyszóval minden bérbeadás nyilvános árverésen történjék. Ezt azért tartja szükségesnek, mert Csabán klikk uralom van. Egy klikk intéz minden ügyet és természetesen a község vagyonát is olyan embereknek adja oda béxbe, akiket ő kedvel. Ambrus Sándor alispán : Tessék a tárgyhoz szólani. Az ilyesmi nem tartozik ide! Áchim még egy darabig igyekezett vagdalkozni, de később meggondolta a dolgot és leült. Tótkomlós község különböző szűk ségleteinek fedezése céljából 65,000 koronás kölcsönt akar felvenni. Érintkezésbe lépett több pénzintézettel, amelyek közül az Orosházi Népbank ajánlaia volt a legelőnyösebb. A képvise.őtestület azzal is kötötte meg a szerződést, amelyet jóváhagyás céljából beterjesztett a törvényhatósághoz. A megyebizottság ezt a határozatot jóváhagyta. Y i c i á n Mátyás kondorosi h. másodjegyző a jegyzőválság idején hónapokon keresztül helyettesített. A képviselőtestület e helyettesítésekért havi 120 koronát szavazott meg neki. Ez jóváhagyásra talált a törvényhatósági bizottság részéről is. A beterjesztett községi számadások tudomásul szolgáltak. Ezek voltak a hétfői megyegyülés érdekesebb tárgyai. A községi számadások bemutatása után Ambrus alispán a hitelesítő gyűlést kedden délelőttre kitűzvén, e rendkívüli közgyűlést háromnegyed tizkor berekesztette. A Sárrét kulturális haladása. Uj népiskolák. A sárréti községeknél ujabban örvendetes fejlődés tapasztalható minden téren. Az ott lakó szép s?inmagyar nép ugylátszik megértette már a kor jelszavát, mely visszafejlődést nem ismer, csak előrehaladást. Szeghalom, Füzesgyarmat, Vésztő és Körösladány úgyszólván minden évben gazdagodnak egy-egy közintézménynyel, ami annak a jele, hogy e községek ambiciózus és lelkes vezetők kezében vannak. Csakis az ilyen vezetés lehet biztositéka ős záloga a haladásnak. Különösen örvendetes a fejlődés kulturá.is téren. E^yre-másra állítják fel ugy a községek, mint az egyházak és az állani az elemi iskolákat, a meglevő, de némiképpen célszerűtlen iskolaépületeket ujakkal cserélik ós pedig sokszor nagy anyagi áldozatok árán. Füzesgyarmaton póldíul az ottani református egyház nem régen elhatározta, hogy nemcsak eddigi iskoláit fogja egy szép épületben összpontosítani, hanem még két uj iskola felállításával is fejleszti kulturális intózményeit. Ezzel az impozánsnak ígérkező kulturépülettel a fü^esgyarmati református egyház nagy mórtékben előre viszi a népnevelés ügyét ós bizonyítékát szolgáltatja annak, hogy a nép szellemi érdekeinek istápolását a szivén viseli. Vésztőn a meglevő elemi iskolák, már mind elégtelenek voltak a növendékek befogadására. A község elöljárósága ekkor akcióba lépett és sok utánajárással ugyan, de sikerült elérnie azt. hogy az állam egyszerre négy uj iskolát állított fel s most már hírehamva sincsen a túlzsúfoltságnak az iskolákban. Most, mint értesülünk, a járási községek között Körösladány község következik, hogy meghozza áldozatát a népnevelés oltárán. A körösladányi református és róm. kath. iskolák túlzsúfoltsága régen foglalkoztatja az illetékes köröket; ma már odajutott a dolog, hogy e baj orvoslása elől ki nem térhetnek. Ugy az állami, mintáz egyházi hatóságok régen sürgetik az iskola-fenntartó egyházakat, iskoláik fejlesztésére. Az egyházak azonban aligha lesznek abban a helyzetben, hogy önerejükből annyi uj iskolát s tanitói állást szervezzenek, amennyivel a túlzsúfoltság elenyészthető legyen. A róm. kath. egyház 2, a református egyház 4 uj iskola állítását határozta el; sőt az uj iskolák számára szükséges telkeket már meg is vette, de a dolog nehezebb része, az építés még hátra marad. , Az egyházak — ha belemennek is az építkezésbe, ezt csak az egyházi felsőbb hatóság és a község anyagi hozzájárulásával, segítségével tehetik. Nincs kizárva azonban, hogy az uj iskolák állami iskolák lesznek s az állam a községre hárítja az uj iskolák építési terhét. Hogy ez esetben sem találja készületlenül a községet az iskolák fejlesztésének kötelessége: a községi képviselőtestület e hó 14-én tartott közgyűlésén népnevelési célra 16000 koronát szavazott meg, illetve letetben kezelt tőkéiből tizenhatezer korona összeggel népnevelési alapot létesített. Mindenesetre elismerés illeti a képviselőtestület ama nemes gondolkodását, amelylyel a népoktatás ügyének ilyen áldozaiot hozott akkor, amikor az állam ridegen elzárkózik az elől, hogy az iskolafenntartókat segítse abban a munkában, amelyben az állam helyett látják el a népoktatás ügyét anyagi erejüket felülhaladó áldozattal. A csabai ág. ev. egyház köréből. A presbyterium ülése Az egyháztanács újra választása. A csabai ág. ev. egyháztanács kedden délelőtt tartott ülésén foglalta el újból dr. Zsilinszky Endre az egyházfelügyelői állást s megnyitó beszédében, melyet általános figyelem és helyeslés kisért, igaz egyházszeretettől athatott, sok üdvös dolgot mondott. Midőn ismét mint vezető, egyháza szolgálatába állott, vezérelte az, hogy a legnagyobb ev. egyházat, az egyháztanécscsal karöltve, az első egyházak közé emelje, gondozva annak egyházi, iskolai és vagyoni gyarapodását. Az ülés fontosabb tárgyai közé tartozott az egyházi iskolai körzeti igazgatók megválasztása és az uj presbyterium megválasztására a választási nap kitűzése. Az egyháztanács a választás napját december 22-re tűzte ki. Öt helyen szavaznak az egyháztagok, tiz küldöttség előtt. Az ülésről tudósításunk a következő : Szeberényi Lajos igazgatólelkész üdvözölve a szép számban legjelent egyháztanács tagjait, tudatta, hogy elnöktársa : dr. Zsilinszky Endre egyházfelügyelő a vásárnapi istentiszteleten letette az esküt ós állásában installáltatott. Midőn ismét mint elnöktársát üdvözölheti, tudja és meg van róla győződve már a múltból is, hogy az uj egyházfelügyelő egyházszeretetót, nagy tudását, erős akaraterejét az egyház erősbitésére, elöbbrevitelóre fordítja s ennek megvalósithatására kéri a Mindenható áldását, az egyház ügyeinek vitelében a maga részére szeretetteljes támogatását. Dr Zsilinszky Endre egyházfelügyelő, midőn köszönetet mond a választással ismételten tanúsított bizalomért, azért vállalta újból e felelősségteljes megbízatást, mert erős meggyőződése, mindenkinek kötelessége egyháza javát tudásával, munkásságával szolgálni. Nem ad nagyhangú programot, mert az hiábavaló volna, hiszen az egyháznál is az életszükséglet teremti a teendőket. Szívvel lélekkel azon lesz, hogy egyházát fejlessze, a visszamaradástól óvja. Erre egymaga elégtelen, hanem kéri a presbyterium támogatását, közremunkálkodását. Nem szabad és nem lehet azzal megelégedni, hogy a csabai a legnagyobb ev. egyház, hanem arra fog és kell törekedni, hogy minden tekintetben a legkülömb egyház s nekem ezt tudnom kellet. Te nagyon jószivü vagy s a jósággal együit jár a jóság gyöngesége is. De ón megcsaltalak téged és megcsaltam magamat, amikor azt hittem, hogy elég erős leszek téged örökre magamhoz fűzni. Én nem vagyok a házasságra teremtve. Más az én rendeltetésem. Uiazni, menni, folyton tovább-tovább, bolyongani a tengerparton, járni az erdők rengetegében, űzni a vadat naphosszanta, lovagolni viharos öszi szélben, e tu ladó lólekzettel: ez az én elemem. S minderről lemondtam egy — házasság kedvéért, amelyről tudnom kellett volna, hogy nem lessz szerencsés. De akkor tavasz volt s nyi tak a rózsák, ma ősz van s hullanak. Ma már tisztán látom, itt hiábavaló minden jóakarat, lelkeket öszszeeröltetni nem lehet. — Margit, nem s7eretsz többé? — Mit feleljek I Szeretlek, mert jó vagy és gyöngéd, hogy gyönge is vagy arról nem tehetsz : de mi az én hűvös szeretetem a te rajongó lelked féktelen szenvedélye mellett. Belátom most már, nagyon be/átom, hogy en vo tam a hibás. Minden vád, amit n agadra szórtál, az én lelkemet égeti. S mennyit kellett emiatt szenvedned. Te nem találtad meg bennem azt, akit kerestél, bár ezt magadnak sem akartad bevallani. Egy hozzádillő nő mellett egészen más életed lett volna, de te csak magadban kerested a hibát Neked becézgető, forró, rajongó szerelemre van szükséged s milyen messze esik ez tőlem. Ismét mondom, lelkeket összeeröltetni nem lehet. Ezért fölszabaditlak. Fiatal vagy még megtalálhatod a boldogságot, amelyet ón nem tudtam nekem megszerezni. Csend, mély csend. A vázáról ismét lehullik egy rózsalevél halkan, mint egy selyem sóh .j, a lábas óra lassú zenejé megint felhangzik, mintha csak most szólalna meg. Künn ragyog a napsugár, virulnak a szép szomorú Krizantémok s az elmaradt madárka dalol: de meddig tart ez ? ! Ah ez már a haldokló ősz utolsó , mosolya. A férfi feláll, azután oda'ép a felesége elé s leborul előtte; f. jét lehaj ja a nő előtt, megadóan, mint egy töredelmes gyermek. Az pedig végig simiija azt a szép, könnyelmű fejet szelíd szeretettel. — S te Margit? — kérdi halkan a férfi, — mi lesz veled ? — Velem ? Visszaadom hálátlan magamat az én egyetlen, régi, igaz barátomnak, a hatalmas, örök természetnek, amelyet egy gyenge pillanatban, bűbájos tavaszi reggelen, engedve az emberi gyarlóságnak, hűtlenül cserben hagytam. A csodatest. Irta: Szombatos Elemér. A sűrű párákból ragyogva válnak ki a szépséges női testek. A nedves gőzöket lehelő víz kéjelegve, fodrozva csókdossa őket. Hízelegve simul a hófehér melltől a buja ölelésre termett karoknoz ós susogva nyaldossa őket vógig-végig. Egymás kívánatos testének látása megrészegíti az asszonyokat. Szemeikből csak nehezen elfojtott vágy üti ki tüzsugarait. Fé.ig elterülnek a iágy hullámokban. Gyorsan szedik a lélegzetet. Lassan-lassan suttogásba vész hangos beszédjük. Az asszonyok nézik egymás fönséges testét. Bujálkodnak a szemükkel. A levegő egyre nehezebb lesz. — Csak tessék bemenni, nagyságos kisasszony, jövök a papucsokkal, ebben a szempillantásban ott leszek. Hűvös áramlat csap be. A párafelhő megtörik, bejött valaki. Még mielőtt végignézhetnék, hirtelen lekuporodik a nedves szőnyegre. Feloldalt fekszik. A téli nap betörő sugarai az üvegtetőzet vérvörös, lila reflexét rávetik. A fénysugarak beszöknek a vékony batiszt leplen. Mintha meggyuladt volna a vére, rózsaszínűén világit. Finom kezeivel simogatja csípőit, lábait gondosan eltakaija. A vízből kiáltoznak feléje : — Na, miért nem jösz be ? — Tatán félsz tőlünk ? Az egyik leány átjön a tu'só oldalról. — S-ervusz Mira. Nem is hittem volna, hogy találkozni fogunk. Góza eltére elutazik valami sürgős ügyben. Mikorra hazamógy, azt hiszem, várni fog a levél. Na. gyere a vizbe. — Még nem megyek, Rózsi, mindjárt. — Várj, kimegyek érted. — Nem, nem, nem megyek még. Valóságos rémület hangzik ki szavaiból. Az asszonyok figyelmesek lesznek. Összevi lan a tekintetük, mely sápadozó irigvséggel nézte eddig a város legszebb testű leányát. Hangosan kezdenek vele kötekedni. — Kacórkodol velünk ? Ó, cicim, minket nem részegitsz meg, akármilyen csábosán helyezkedtél is el ott. — Mi rajtunk próbálod ki, hogy milyen hatással leszel Gézára a nászéjszakán ? Egy pillanatra csönd lett. Az aszszonyok fejébe ugyanaz a gondolat villant. Mikor erről a leányről először hull le a szűzi lepel. Megmarni, czóttépni szerették volna. Bahasogatni selymes bőrét és körmeikkel vájkálni pompás mellét, csípőjét. Ellenségesen villogott az asszonyok szeme. — No, még mindig nem jösz be ? — Mit különcködői ? — Talán nem méltóztat habtestednek velünk egyvizben fürödni? —szóit egy kicsi vézna leány. — Ugyan, hogy jut ez eszedbe Ilus ? Hagyjatok békében, akkor fürdöm, amikor akarok. Ráérek még. Hangja szelid, kérő volt. Ez még jobban ingerelte amazt. — No, mit szólsz ehez Rózsi ? Nem találod, hogy furcsa szeszélyei vannak jövenoöbeli sógornőcskédnek ? Rózsi kiabál Mirának: — Uayan gyere mar be. L4tod, hogy bolondulnak. Vagy azt akarod, hogy behozzunk ? — Nem, nem akarom. Az asszonyok kezdenek kiemelkedni a vi/ből. Mira halálos ijedtséggel kezd kiabálni: — Ne merjetek hozzám nyúlni Ordítok, cr-ipek, ha idejöttök. Rózsi papucs, papucsot adj! Mint a kígyó, összehúzta magát. Haja fö:bomolva tekerődzött körülölte. Tórdeit e^ész a melléhez húzta fel. A finom szövet feszült rajta. — Azért is, c-ak azért is behozunk. Ugy-e, most félsz tőlünk ? Bezzeg a fiuk közt hencegsz, mint egy királynő. Gyerünk ! A vizet másuk körül fröcscsentve, zaiongva jöttek ki a vizből és közeledtek feléje. Mira vergődve, tágra nyitott szemekkel nézett rájuk Hideg veríték verte ki testét. Karj íit mereven, görcsösen szoritot'a térd i körül. Kékesfehérré vált ajkain finom hab közt verődött ki : — Papucsot, papucsot! Az asszonyok sikongva értek hozzá. Testükhöz csapzott ruhájukban ugy álltak ott, mint a mesebeli szirének. — Vigyük, vigyük! Ilus fölrántotta fürdőruháját. — Minek az a papucs ? Rettenetes, gúnyos kacaj, sikoly hangzott el ajkaikról, amelybe vért fagylaló hörgés jajdult. A legszebb, a megcsodált test láb helyett valóságos két csonka, uijnólküli, pataszerü hustömegben vóg/ődött. Egy percig ijedten, rémülien állták körül, amint tehetetlen görcsökben rángatódzott, amíg összetörve, eszméletlenül nyúlt el megmeredt teste. Aztán suttogva rebbentek szét a puhatestű asszonyok és elegtételüktöl borzadva menekültek el, kifelé . . .