Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-11-03 / 88. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1910 oki. 27 zékét és megállapítani a virilistákon kivül álló megyebizottsági tagok választási napját és kijelölni a választási elnököket. A közgyűlés ideje még nincsen kitűzve, de valószínűleg november végén lesz. A felmerült többi tárgy csak a decemberi rendes közgyűlésen kerül elintézés alá. A választásról annak idején bővebben fogunk megemlékezni. Az ág. ev. egyház köréből. Presbiteri közgyűlés Orosházán. Az egyházi gyűlések rendesen szürkék szoktak lenni érdekesség szempontjából már csak azért is, mert igyekszenek megtartani komoly méltóságukat. Érdekesebb csak a csabai ág. ev. egyház presbiteri közgyűlése szokott lenni, amennyiben ott gyakran találnak kitörésre azok a szenvedélyek, amelyek Csaba társadalmát két részre szakítottákOrosházán ebből a szempontból nyugalom van. Még ha merültek is fel a közel mnltban politikai ellentétek, azok az idők folyamán elsimultak és akik nem régen gyilkoló pillantásokat vettek egymásra, ma a legnagyobb békességben járnak együtt. Különösen kitűnik ez a presbiteri közgyűlés lefolyásából. A presbitérium elnöke tudvalevőleg Veres József lelkész, aki nem exponálta magát a lefolyt politikai küzdelemben. Az orosházi ág. ev. egyház presbitériumának közgyűléséről tudósitásunk a következő: A gyűlés megnyitása és a mult közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesítése után felolvasták a bányakerületi közgyűlésnek az orosházi szabályrendeletre vonatkozó határozatát. A kerület helybenhagyta az egyházmegye határozatát és a szabályrendeletet visszaküldte az egyházközségnek módosítás végett. A képviselőtestület tudomáséi vette a kerület határozatát és bizottságot küldött ki az átdolgozás keresztülvitele céljából. Felolvasták ezután a békésmegyei egyházi elnökség azon határozatát, melyben elutasítja Kovács Andor orosházi lelkész felebbezését, miután a hiványok felett való döntés nem az ő hatáskörébe tartozik. Felolvasták továbbá Kovács Andor lelkésznek a képviselőtestülethez intézett levelét, melyben bejelentette, hogy az egyházmegyéi elnökség határozatát megfellebbezi az egyházkerületi elnökséghez s kéri az egyházat, hogy addig nö építtessen, mig az építkezés és a kárpótlás vitás kérdésében a közigazgatási felsőbb hatóság nem ítélkezik. Az igazgató lelkész ajánlatára ezután felolvasták a felebbezést. A felolvasás után M i s z 1 a i János és társai és dr. Bikádi Antal két indítványt terjesztettek a gyűlés elé. Az első indítvány értelme az, hogy kezdjék meg az építkezést ; a másodiké pedig, hogy lehetőleg békés uton igyekezzenek e kérdést megoldani. A közgyűlés végre is V e r e s József ig. lelkész békességes megoldást kereső következő indítványát fogadta el: „A közgyűlés tiltakozik a hiványcsonkitás vádja ellen. Mikor nevezett lelkész elfogadta a hiványt, tudta, hogy mi van benne s már hosszabb idő óta élvezi is anélkül, hogy kifogást emelt volna ellene. A képviselőtestület megütközéssel veszi tudomásul, hogy felebbező az egyházmegyei elnökség döntése dacára is meg akarja akadályozni az építkezést, miáltal az egyháznak csak kárt okoz s békétlenséget szít. A gyűlés pedig korántsem tartja ez ügyet olyan fontosnak, hogy szabad volna miatta még az egyház békéjét is megzavarni. Figyelmeztetik a felebbezőt, hogy az okozott károkért őt teszik felelőssé. Azon feltevésben, hogy Kovács Andor lelkész visszavonja a felebbezést, kiküld a közgyűlés egy békéltető-bizottságot." Az iskolaszék javaslatára kimondotta a közgyűlés, hogy az iskolai bizonyítván, ok újból való kiállítása esetén a tanítók egy korona dijat szedhetnek. Tudomásul vette a közgyűlés a miniszternek a népszámlálásra vonatkozó azon rendeletetét, hogy az 1911. óv első napjaiban a tanítók kötelesek a népszámlálás munkájában mint számlálóbiztosok közreműködni. Hasonlóan tudomásul vették az egyházközség számvevőszékének a gondnoki hivatalban megejtett számvizsgálatáról felvett jegyzőkönyvét. A pónztárvizsgálat megállapította, hogy a bevétel 19978060 K, a kiadás a mái napig 158947-31 K, a maradvány tehát 41682 29 korona. Ugyancsak tudomásul vette a közgyűlés az elnökségnek az uj bérház építkezésére vonatkozó jelentését és megbízta a gazdasági bizottságot, hogy az átvételnél, felülvizsgálatnál teljhatalommal járjon el, mert az egyik bérlő már is panaszt emelt az üzlethelyiség nedvessége miatt. A lakások kiadásával az elnökséget bízták meg. Jelentette ezután az ig. lelkész, hogy a képviselőtestület felének a megbízatása az év végén lejár s intézkedést kór az uj választásra. A közgyűlés az elnökséget bízta meg a szükséges intézkedések foganatosításával. A szavazás napját egy későbbi gyűlésen fogják megállapítani. Néhány kisebb ügy elintézése után a közgyűlés délben véget ért. A kisiparosság bajai. Országos szervezkedés készül A mostani társadalmi viszonyok között minden frakció arra törekszik, hogy megélhetését minél jobban megkönynyitse. Nagyon természetes ennélfogva, hogy teljes joggal indítottak meg mozgalmukat a kisiparosok is, akikre a szocializmus már régebben rátette rom boló kezét. Azt senki sem vonja kétségbe, hogy manapság milliók szenvednek a gondok terhe alatt. A már szinte elviselhetetlenné vált nyomás ellen természetsze rüen védekezni kell, hogy kegyetlen sorsukon valamennyire könnyítsenek. Leghatalmasabb védőszerszám pedig a szervezkedés. Már a nagy tőke emberei is kénytelenek voltak elismerni a szervezkedésben rejlő nagy erőt, ami arra ösztönözte őket, hogy külön szervezkedjenek. A társadalmi frakciók ez általános szervezkedésének közepette egyedül a kisiparosság áll védtelenül. A kisiparosok még nem ocsúdtak fel abból a lethargiából, amelybe az uj életszokások sodorták őket. Nem akarják felismerni helyzetük reménytelenségét, amelyre főleg szervezetlenségük miatt vannak kárhoztatva. Igaz, hogy számtalan bajukat a szervezkedés sem tudná meggyógyítani gyökeresen, de az által legalább annyit könnyithetnének azon, hogy helyzetük türhetőbbó váljék. „ Régebben az iparosságnak könynyebb helyzete volt, amennyiben a közönség csak attól vásárolt, akiről tudta, hogy tisztességesen kiszolgál. A tisztességtelen konkurrencia nem volt kifejlődve, mint ma. Azonban sajnos, azok a viszonyok megváltoztak. Ma már futkosnak a vevők ós az iparosok gyakran kénytelenek olyan árakért szállítani, amelyek mellett keresni legtöbbször képtelenség. Ebben a bajban azonban nemcsak a kisiparos tengődik, hanem a nagyiparos, a gyáros is. Mindössze a kartellbe lépés és egyezségkötés hoz nekik jelentékeny jövedelmet. A kisiparosok, akik egyezséget nem köthetnek, kénytelenek a kartellben álló nagyobb cágektől vásárolni drága pénzen, amely körülmény aztán befolyással van arra, hogy emelni kell az árakat. Ezzel nemcsak a közönségnek ártanak, de maguknak is. Ennek pedig az az oka, hogy igen sok kisiparos nem tud számoln'. A szervezkedés által azonban ezt a bajt is lehet orvosolni. Ha a nagyiparosok egyezmények által kölcsönösen megvédik egymást, mórt ne volna ez lehetséges a kisebb vállalatoknál, a kisiparosoknál is ? Hogy ez mennyire szükséges, mutatják a törvényes alapon álló szövetkezetek is. * A bókósmegyei iparosok már regen érzik a szervezkedés szükséges voltát. Indokolttá teszik e szervezkedést a más kereseti osztályok tömörülése, a munkások, tisztviselők, gazdák, a nagyipar és a nagytőke karteljei, trösztjei is. Ha ez megfelel a más kereseti osztályoknak, miért ne volna jó a kisiparosságnak is? Teljesen közömbös, hogy adandó alkalomkor kisebb, vagy nagyobb iparoskörök lépnek-e egyezségre és az árak meghatározása a szaktársak egyes kisebb csoportjából, vagy azoknak egyesületéből indul-e ki. A bókósmegyei iparosok szövetkezeti szervezkedését ennélfogva örömmel kell üdvözölnünk, mert annak a jele, hogy iparosaink öntudatra ébredtek és felismerték a szervezkedés nagy jelentőségét. Csak egyesülésben rejlik az erő 1 A tótkomlós-hmvásárhelyf mezőgazdasági vasút. Részvénytársaság helyett vasúti érdekeltség. A tervezett tótkomlós—hm vásárhelyi mezőgazdasági vasút részvényesei vasárnap délelőtt gyűlést tartottak Hódmezővásárhelyen, a városháza termében, melyben kimondották, hogy amennyiben a részvénytársaságot megalakítani nem lehet, mert a részvénytőke egész összegében nem jegyeztetett, vasúti érdekeltsóggó alakulnak s mint ilyen, építik ki a vasutat, nyomban egy bizottságot ki is küldvén azzal a megbízással, hogy a vasút ügyében haladéktalanul és minden irányban járjon el. A közgyűlés lefolyásáról, melyen Juhász Mihály kir. tanácsos, polgármester elnökölt s melyen igen szép számmal voltak jelen a részvényesek, az alábbi tudósítást adjuk: Az elnöklő Juhász Mihály polgármester a megjelenteket üdvözölvén, a gyűlést megnyitotta ós bemutatta Sármezey Endrét, az arad csanádi vasutak igazgató-főmérnökét, aki a tervezett vasút terveit készítette ós aki a vasútépítés ügyében szaktanácsokkal szolgál. Majd jelezte a gyülós összehívásának célját, felemlítvén, hogy a részvényaláirások határideje augusztus vé> gével lejárván, a kereskedelmi törvények értelmében a részvényeseket két hónapon belül a részvénytársaság megalakítása céljából összehívni kellett. Bejelenti azután, hogy a nevezett határidőig Vásárhely városa jegyzett 2000, Sámson község 250, Tótkomlós község 100, magánosok 1061 darab 200 korona névértékű, összesen 3411 darab részvényt 682.200 korona értékben. A vasútépítés költségei az eredeti tervek szerint 980.000 koronában voltak előirányozva, mely összeg azonban az engedélyezési tárgyalás alkalmával felemeltetett 1,800.000 koronára s igy, ha a jegyzett részvénytőkéhez hozzászászámitjuk is az állami szubvenciót és a postaszállitásórt nyerendő összeget, még — Oho 1 hogy azt mondja a fizettségnól, hogy maga vitte! — szóllott ravaszkodó szemhunyorgatással. — Inkább leülök egy kicsit. — Voltál már becsukva? kérdeztem. — Egyszer. — S miért ? Vállatvont. — Egy urnák ellopták a zsebéből a bugyellárisát, én ott állottam a közelben ós a rendőr engem fogott el. Pedig láttam az igazi tolvajt. ' — Miért nem szóltál hát ? — Csodálkozva nézett rajtam végig, mintha a méltatlankodás érzete izgatná, nyersen odavágta: — Ohó csak nem leszek tán besúgó ? — S mit csinálsz majd azzal a pénzzel, amit majd én adok neked ? Okosabb dolgot. A pálinka még nem nekem való, köhögni sem akarok. Veszek majd tiz krajcárért husz darab Esti Újságot, azt eladom és lesz husz krajcárom. Aztán holnap ismét veszek husz krajcárért negyven darab újságot és estére már negyven krajcárom lesz. Azt hiszem, ha igy folytatom két hét múlva már sok pénzem lesz. Csak ki tudnám számítani, hogy mennyi? Sóvárgó vágy tüzelt tekintetében, ugy nézett maga elé, aztán habozva ós félénken szólott: Kérem szépen inkább a fele pénzért viszem majd haza holnap, amit vásárol, csak számítsa ki, hogy mennyi pénzem lesz két hét múlva. Kivettem a ceruzát és elkezdtem számolni. Magam is megvoltam lepve az eredményről. — Hallod-e fiu, hisz te gazdag ember leszel 1 — Mennyi ? Mennyi ? — sürgetett. — Ha minden nap eladod az újságokat, két hét múlva ezerharminckót forin tod lesz és husz krajcár. — Igazán annyi ? — A két szeme merengő vággyal volt tele és az egész teste reszketett. — Istenem, de jó lesz. — De nehéz lesz azt meg szerezni. Mert tudod-e, hogy mennyi újságot kell eladnod az utolsó napon? Nagyon sokat. Több, mint százezer újságot. Nagyot sóhajtott, azután felállott és mint akinek sürgős a dolga, gyorsan elkezdett futni, hogy alig tudtam vele lépést tartani. Mintha már ott lebegne előtte az a mesésen sok pénz ... Előtte, fölötte, minden felől kínálkozott csábítóan, elbüvelő csengéssel, amilyen muzsikája csakis a pénznek van. Megittasul tőlle egészen, ha hallja. Ugy szaladt most is utánnal Közbe pedig dünnyögte magában szilárd eltökéltség hangján : — El fogom adni mind . .. mind. Egy órával utóbb — már el is felejtettem az én budapesti gyerekemet. — Az Almási téren vitt keresztül az utam. Hát kit látok ott. A C3eréphordó fiút, ahogy egy padon ülve bámészkodik. — Mit csinálsz itt ? — kérdeztem. — Mikor látsz az üzlethez ? — Annak befütyültek — kacagott a fiu. — Idejöttem, megint játszott a két fiu pénzre. Azt hittem, hogy most már eltanultam tőlük a mesterséget, de megint becsaptak. Pénz volt, nincs. Aztán, mikor látta az arcomról hogy sajnálkozom rajta, hízelkedve hozzá tette: Tudja mit ? Adjon kölcsön egy hatost, ha nagyobb leszek, jobban értek a csaláshoz, majd visszafizetem. A vőlegény. A csengetyü hangja élesen vibrált keresztül a hosszú folyosón, át az udvaron, le a kertig. Suzzie, a kert árnyas fái alól felszaladt a hüs folyosóra, mialatt kis szive hevesen dobogott és csupasz nyakán, gömbölyű állain édes, izgató, gyönge remegés futott keresztül. Egy pillantást vetett a hosszú tükörbe, néhány kis makacs, selymes, szőke hajtincset, amely márványhomlokára lógott, hátrasimított, végigsimította selyemköténykéje ráncait ós néhány mosolyt próbált. Es elővillogtatta hófehér fogait, de mintha száját kissé nagyítaná, azaz mintha egy csöppnyit gunyoros volna . . . ah, egy szép, tökéletes mosolyt keresett, szelídet, gyöngédet, elbűvölőt . . . Ez egész színjáték persze alig tartott néhány másodpercig. Most Suzzie élénken a nagy üveges ajtó felé fordult, mely mögött egy katona sugár alakja tünt fel. És dobogó szívvel ajtót nyitott. A nap ragyogó kévékben sütött be a nyitott ajtón ós Suzzie elfeledte a betanult mosolyt. Riadtan, zavartan állt ott, mint ijedt kis madár. S ezer gondolat cikkázott át agyán. Ez a szép katona, aki ily mesésen lépi át a szülői ház küszöbét, ez lesz-e jövendő életének az ura? Ez hozza-e a megálmodott boldogságot? Ő a jövőt tündérálomnak képzelte, melynek álomutjait egy ily hóditó, édes királyfi karján barangolja be. S most az ösmeretlen láttára kis szive megremeget. Ugy érezte, már is ssereti — örökké szerette — ő reá várt, róla álmodozott, azon nap óta, mióta csak először hallotta nevét kiejteni. S most ime az álom valósággá vált. Pedig mindez igen egyszerű volt. Darnoy doktor, Suzzie atyja móg az egyetemen szoros barátságot kötött társával aki azóta Páris egyik legnevesebb s legtekintélyesebb ügyvédjévé vált. S bár minden évben csak néhány órára találkoztak — az ügyvéd ritkán vetődött ide e vidéki városba s Darnoy se kereste fel gyakran Párist, — ifjúkori barátságukat megőrizték, istápolták. Taraveinek, az ügy védneü volt egy fia, három évvel idősebb, mint Suzzie. S a két apa még a gyerekek csecsemő korában elhatározta, hogy egyesíti őket. Suzzie már három éves korában ezt hallotta az apjától: — Már találtam neked egy fórjet, Marcelt, Taravei barátom fiát. De a fiatalok sose látták egymást. Marcel külföldön végezte tanulmányait és Suzzie sose volt Párisban. Most azonban Marcelt ide helyezték garnizonba a közeli szomszéd városba és végre bejelentette látogatását. Ebédre várták, de a kitűzött időnél két órával jött korábban. Darnoyné a bonnéval még bevásárlásai után járt. Darnoy pedig a betegeit látogatta. — Uram, parancsoljon beljebb jönni.