Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám
1910-11-03 / 88. szám
Békéscsaba 1910 szept. 29. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 249 mindig mintegy 200.000 korona hiányzik az ópitési tőkéből. Jelezte továbbá a polgármester a kereskedelmi miniszternél való szombati eljárás eredményét, aki megígérte jóakaratát s miután konstatálta, hogy a gyűlésen a részvényesek 2605 részvénynyel vannak képviselve, felhívta a megjelenteket, hogy nyilatkozzanak a részvénytársaság megalakítására vonatkozólag. Szathmáry Tihamér, a vasút ügybuzgó előadója ismertette ezután a történteket s jelezte, hogy szakértők állítása szerint a vasúi a 980.000 korona előirányzat keretében kiépíthető, ez az összeg pedig 20 százalék államsegély mellett már biztosítva van. A vasút kezelésére nézve az arad Csanádi és alföldi gazdasági vasút igazgatóságaival már meg van a megállapodás, melyszerint ezek a legméltányosabb feltételek mellett végzik a kezelést, melyet az érdekeltség egy évre felmondhat, mig ők fel nem mondhatnak. A tarifát a három vasúti érdekeltség együtt állapítaná rneg s vitás kérdésekben a kereskedelmi miniszter döntene. Szakértők a házilag való épités helyett az országos versenytárgyalást és vállalatba adást ajánlják. Az volna a leghelyesebb, hogy amenyiben az 1,800.000 korona alaptőkét összehozni nem sikerült s igy a részvénytársaság meg nem alakulhat, a részvényesek csoportosuljanak vasúti érdekeltséggé s a többi teendők végzésére küldjenek ki egy bizottságot. Sármezey Endre igazgató-főmérnök szintén a bizottság kiküldetését javasolja ós azt mondja, hogy a részvénytársaságot akkor kell megalakítani, mikor az érdekeltség a vasutat már kiépíttette. Azután a vasút fontosságáról ós jövővéről beszólt hosszasabban, kijelentette, hogy 980.000 koronából a vasút kiépíthető. Az indítványt ajánlja elfogadásra. Kovács József már csak a rakpart érdekéből is szükségesnek látja a vasút föltétlen kiépítését, mert annak jövedelmezősége biztos. C s á k y Lajos dr. főügyész ezután az alábbi határozati javaslatot terjesztette elő: Kimondják a részvényaláirók, hogy arra való tekintettel, miszerint a részvénytársaság megalakítása ez időszerint az alaptőke kellő aláírásának hiánya miatt nem vihető keresztül: mint vasúti érdekeltség maradnak együtt, rószvónyaláirásaikat ilyennek kívánják tekinteni és azt ilyenként fenntartják, képviseletükkel Juhász Mihály polgármester elnöklete alatt egy végrehajtó-bizottságot biznak meg és azt felhatalmazzák, hogy nevükben, őket kötelezőleg eljárjon a keskeny vágányu vasút kiépítésére szükséges összes teendőket teljes jogkörrel megtegye. A javaslatot a részvényesek egyhangúlag elfogadván, a végrehajtó-bizottságot Juhász Mihály elnöklete alatt ! a következőleg állították össze: Vásár- ' hely város képviseletében C s á k y Lajos dr., Szathmáry Tivadar, Reich Ede, í Tótkomlós részéről a biró és jegyző, I Sámson részéről a biró ós a jegyző, az í A. Cs. E. V. részéről Sármezey Endre, I az uradalom részéről Wolfinger Miksa, a takarékpénztárak rószóről Fári Antal, Faragó Mátyás, Borbás Sándor, a részvényesek képviseletében dr. Endrey Gyula, Bauer Gyula, Kovács József, Halmi János, Balogi Imre, Lázár Lajos, Müller Lajos, Elkán Lajos, Spilka Antal és Steiner L. József. A városok államsegélye. Képek a közigazgatásból. A miniszterelnök szombaton megígérte a polgármesterek küldöttségének, hogy a városok segélyezésére felvett két millió korona államsegélyt, a mely az 1910 évre esedékes, mielőbb kiutalja. Bizony ez a » mielőbb" még elég hosszú időt vesz igénybe, legalább is annyit, amennyire szükség van a minisztériumban egy sereg akta elintézésére. A mult esztendei két milliót ugyanis az idén tavasszal és nyáron osztották ki tisztviselőiknek a városok s mint annak idején említettük is, alig volt tisztviselői osztály, amely meg volt elégedve a fizetési fokozatokba való beosztásával. Ebből következett, hogy igen sokan felebbezést adtak be a közgyűlési határozatok ellen a belügyminiszterhez s ezek most várják az elintézésüket. Eddigelé minden város elintézte az osztogatást, vége van a további felebbezések lehetőségének s a minisztériumban hozzáfoghatnak az egyöntetüsitéshez, tekintetbe véve a kívánságokat, igényeket ós amennyiben jogosultak, segíteni azokon. Ez kótsógenkivül jelentékeny időt vesz igénybe a legnagyobb jóindulat meltett is, amiben egyébként sem kételkedik a városok tisztviselői kara, amely — mellesleg említve — súlyos vizonyok között várja az összeg mielőbbi kiutalását. A két millió, amely háromra emelkedik jövőre. ugyanis arra való, hogy a városi hivatalnokok pótlékban kapják meg azt a különbséget, ami az ő elmaradott fizetésük és az állam hasonló állásban levő tisztviselőinek fizetése között van. Már most képzelhetni a városi dotációk rendezetlen voltát, hogy milyen alacsonyak lehetnek azok, amikor irigylés tárgyei az államiak, akik a magukóval sincsenek megelégedve ós folytonos kongresszusokkal, kultursztrájkok ötletével igyekeznek a helyzetükön javítani. A belügyminisztériumban tudják már, hogy a városi tisztviselők ezt a törvónyhozásilag is megszavazott segélyt jórészt elköltik — persze, adósság formájában — addigra, amíg hozzájutnak s ez a körülmény is hozzájárul, hogy az idei kót millió korona kiutalványozása, ha már nem törtónt meg a nagy polgári katasztrófák alapját jelentő novemberi házbérnegyedre, legalább az idén megtörténjók. A városi tisztviselők, mint az imént fejtegettük, elégedetlenek, a megyeiek azonban, a beérkezett hírek szerint, egyenesen forronganak. Nagy az elégületlensóg a vármegyei tisztviselők soraiban, mert a törvénybiztositotta státusrendezósük 1911-re se várható, arról az 1911. évi budgetben szó sincs s a kimaradás okát se tartotta szükségesnek a pénzügyminiszter expozéjában megemlíteni. A vármegyei tisztviselők, kikre a törvények és rendeletek végrehajtásának, az állami igazgatás közvetitésénak, az autonomia körében alkotott rendszabályok foganatosításának a munkája nehezedik s kik társadalmi téren is vezető hivatást töltenek be, — rendA fiatalember is mintha kissé zazarban volna. Suzzie ezt jó jelnek tekintette. Pirulva, szemlesütve állt az ifju előtt, aki viszont bajuszát húzogatta. Es Suzzie nem mert feltekinteni a fiúra, akit vőlegényének tekintett tizenöt év óta, vőlegényének, kit sohasem látott, de aki álmaiban élt. Ő az ! Itt van ! Előtte ! Ugy érezte, hogy egy kéz összeszorítja a szivét. — Kisasszony, szólt végre Marcel. Darnoy ur házában vagyok-e ? — Igen uram. De Darnoy nincsen itthon. Megszokta „Darnoy urat" mondani, ha atyját kérdezték. De érezte, hogy „papát" kellett volna mo:dani ós móg jobban elpirult. — Ah! — feleié a katona — ós Darnoyné ? — O sincs itthon, de rögtön hazatér. — És . . . ós . . . Darnoy kisasz- j szony ? Suzzie ajkába harapott. Marcel szobaleánynak nézte. Szerette volna letépni a kis melles kötényt, mely e tévedést előidézte. Végtelen szégyenérzés fogta el és sirni szeretett volna. E szégyenletes jelenet egész életére nevetségessé tette. Marcel sosem fogja feledni, hogy ; először cselédnek nézte . . . Majd ra- j vasz gondolata támadt. Folytatni fogja . e szerepet s később, ha leleplezi ma- ' gát, azt fogja mondani, készakarva tette, hogy jobban megfigyelhesse azt, akit vőlegényéül szántak. Most már ő diadalmaskodott s huncutul mondta : — A kisasszony is távozott a nagyságos asszonnyal . . . Talán le tetszik fáradni a kertbe . .. Ő pedig ott elővette varrását, de boldogan érezte Marcel rajta pihenő elragadtatott tekintetét. — Hát a gazdái csakugyan olyan gazdagok ? — kérdezte egyszerre Marcel. Suzzie kezdte megérteni. — És a kisasszony van-e olyan szép, mint maga ? — Istenem, uram . . . — Beszéljen nyíltan ... Jó magához ? Suzziet kínos tudnivágy gyötörte, — Hogy jó e? Hát nem mindig. Nagyon büszke. Pedig nincs oka rá. szülei gazdag emberek hírében állnak, pedig fülig el vannak adósodva, min denkinek tartoznak. — De hiszen az életemet mentette meg! És ón, aki . . . No ugyan csinos ostobaságot követtem volna el! . . . Mindegy — azért nem sajnálom, hogy ideutaztam. Tudja-e, hogy maga elragadó ? Lehajolt ós ajkát Suzzie fenór nyakára tapasztotta. De látta, hogy Suzzie rögtön felugrik, három lépést tesz előre, aztán lezuhan a földre ós keservesen zokog. kivül el vannak keseredve amiatt, hogy egy élő törvény rendelkezéseit (1904. X-ik t.-cikk 15. §-a) rájuk nem alkalmazza a kormány. Egyik-másik vármegye osztozván tisztviselői jogos felháborodásában, drágasági pótlókot szavazott és fog megszavazni a tisztikarnak, de ez annál kirívóbbá teszi a helyzetet, mert a legtöbb és legnépesebb vármegyékben födözet hiányában (pótadóról említést se lehet tenni) nem követi társai példáját s egy fillért se ad vagy adhat a tisztviselőinek. Tehát a helyzet ugy áll, hogy a kormány nem respektálja az 1904. X. t.-cikk 15. § át azon tisztviselőstátussal szemben, melytől a törvények ós rendeletek respektálását, tiszteletét és végrehajtását elsősorban elvárja. Ünnepies komoly kormány és pártigéretek s a törvény imperativ rendelkezései dacára se kapnak semmit a vármegyei tisztviselők az államtól. Egyik-másik vármegye kárpótolja a megye tisztviselőit ad hoc (egy évre szóló) drágasági pótlókkal. A legtöbb vármegye nem cselekszi. Tehát a tisztviselők nyomorognak, zúgolódnak ós forronganak. Még abban reménykednek, hogy legközelebb tartandó kongresszusuk, — melyen néhány ezeren vesznek részt, — figyelmet kelt igazságos ügyük iránt s a belügyi költségvetés tárgyalása s elfogadása előtt sikerűt a képviselőházban ülő volt megyei tisztviselők indítványára az Andrássyfóle kész státusrendezósi törvényjavaslatot és ezzel a státusrendezést 1911 re keresztülvinni. A vármegyei tisztviselők körében mozgalom indult meg arra nézve is, hogy az országos kongreszszus egyenesen gróf Tisza Istvánt kérje föl arra, hogy az ő belügyminisztersége alatt megalkotott 1904. évi X-ik törvénycikk végrehajtását a vármegyei tisztviselők státusrendezósót, illetőleg a kormánynál kieszközölje. A státusrendezós tárgyában a vármegyei tisztviselők országos egyesületének igazgató-tanácsa elhatározta, hogy november hó közepére rendkívüli ülésre hivja össze az egyesület nagy választmányát, amelyet csak igen ritkán, a legfvntosabb esetekben szokott összehívni az egyesület elnöksége. Ebben a nagy választmányban ugyanis minden egyes vármegye négy-öt taggal van képviselve és igy határozatai is nagy sulylyal és jelentőséggel bírnak. A novemberi választmányi ülésen az elnökség részletes előterjesztéseket fog tenni a tervbevett akciót illetőleg, amelyre mindenesetre döntő befolyással lesz az elnökségnek közbenső igyekezete a jogos sérelemnek lehetőleg békés uton való elintézésére. Gaston Derys. Az orvosok és a munkáspénztár. Nincsen megegyezés. Az országos Munkásbiztositó-Pénztár igazgatója, S a r k a d i Ignác, mint irtuk, szombaton tárgyalt az Orvosszövetség bókésmegyei fiókja tagjaival, kimutatni igyekezvén, hogy a pénztár jogos alapon áll és az orvosok hiába strájkotnak, mert célt érni nem fognak. Az orvosok azonban továbbra is megmaradtak szolidárisán feltételeik mellett. Az utóbbi ülésről, illetve tárgyalásról az Orvosszövetség 5-ös bizottsága a következő hattyúdalt intézte tagjaihoz: Az okt. hó 29-iki közgyűlésünk egyhangúlag ugyanazt határozta, amit az okt. 19-iki gyűlésünk. Az O. O. Sz. békésvármegyei fiókja ragaszkodik álláspontjához s megmarad szilárdan régi határozata mellett, hogy : 1. csakis szerződéses alapon hajlandók orvostagjai a szövetség 5-ös bizottsága révén a pénztárral egyezséget kötni,{nem. kívánván a pénztárnak tisztviselői lenni), 2. csakis orvosszövetségi tag lehet pénztári orvos, 3. az eddigi pénztári orvosok ezutánra való alkalmaztatása föltétlenül *kiköttetik. Ezek voltak elejétől fogva főfeltételeink, de az Országos Pénztár — amint tudjátok — főleg az első két pont ellen kemény harcot hirdet írásban ós szóban. A szerződéses viszony elleni harc vezére Sarkadi Ignác, az O. M. P. igazgatója azonban, valamint az okt. 22-iki egyezségi tárgyalás alkalmával minket, 5-ös bizottságot, épp ugy 29-iki közgyűlésünk előtt tartott előadásával a közgyűlésre jött collegáink közül egyetlenegyet nem volt képes meggyőzni,arról, hogy az orvoshivatalnoki rendszer az egyedül üdvözítő. Mi azt a jogunkat, hogy a pénztárral szerződéses alapon rendezzük ügyünket, nem adjuk fel, mert — amint Deák Ferenc bölcsen mondotta — azt a jogot, melyet elvesznek tőlünk, móg vissza; szerezhetjük, de azt a jogot, melyet ön1 ként adunk fel, azt nem szerezhetjük vissza soha. Szomorú, hogy Arad, Temesvár s velők néhányan lemondtak e jogról, de az ő gyászos fegyverletételök nem tántorít el minket. Az akták tehát végleg le vannak általunk zárva. Mi kimondottuk érett megfontolás után már régebben az utolsó szót s 29-iki közgyűlésünk ezt nyomatékkal megismételten fent vázolt határozatával. .Vagyunk, akik voltunk s- leszünk, akik vagyunk. Közgyűlésünk után tudattuk ultimátumunkat a kerületi pénztár igazgatóságával. Kijelentették, hogy ez alapon nem tárgyalnak. Nem tesszük ugyan fel, hogy közgyűléseink ismételten kifejezett, egyöntetű,következetes állásfoglalása után egy egész megye önérzetes orvosi karával szemben idegenből jövő bármily kétes exisztencia vállalkozni merne olyanra, amit egy megye orvosi testülete szívósan elhárít magától, mégis el kell készülnünk minden eshetőségre. Ha akadna akár a megyében működő oly orvos, ki azorvosrendi ethikát semmibe sem veszi, vagy idegenből idetévelygő olyan ki előtt az orvosrend jól felfogott érdekében hozott határozat Hekuba, az szemben kell hogy magával találja mindenikünket ! Szemébe nézünk annak, aki hátba támad bennünket! A pénztár esetleg idetelepíthet egykét catilináris exisztenciát a megye-'nagyobb helyeire: Gyulára, Csabára, Orosházára, Szarvasra. De a kisebb községekbe nem hozhat 4000 koronával dotált orvost, mert azt rem bírja a pénztár anyagilag. Azt tervezi, hogy ott kétszeres táppénzt ad tagjaínak. . m tegye amit jónak lát. Nekünk szilárd a meggyőződésünk, hogy a kérdés ilyen megoldása nem megoldás s hogy előbbutóbb ezt a pénztárnak is be kell látnia ós kénytelen lesz az ellenünk emelt fegyvert letenni. Ennél a Sedánnál persze mi leszünk a poroszok. Ami a gyógykezelés köriili eljárást illeti, ezután — miután a pénztár idegen orvosokkal fogja a betegellátást eszközölni, illetve tagjainak kétszeres tápdijat ad — mindenkit a szokásos dijak fejében gyógyítsál s dijaid behajtási módja tetszésed szerinti. Az eddig kezelt pénztári betegeid gyógykezelési diját a munkaadójával fizettesd ki, receptedre irt elösmervény ellenében, amelynek előmutatásakor neki (a munkaadónak) ama összeget a pénztár visszatéríteni tartozik. Az O. O. Sz. békésvármegyei fiókjának 5-ös bizottsága. A munkásbiztositó-pónztár az orvossztrájkot ugy reméli letörni, "hogy már szerződésileg biztosított 240 orvost helyez el az ország nagyobb városaiban, kisebb községben pedig a betegek orvos helyett dupla táppénzt kapnának. A községek költségelőirányzata. A képviselőtestületek jogai. A községek rendes körülmények között ősszel szokták a jövő évi költségelőirányzatot összeállítani. Megtörténik és pedig nem is egyszer, hogy az elöljáróságnak nincsen módjában az előző év őszén megállapítani a költségvetést, csak január, vagy február hónapban. Ilyenkor tehát költségvetés nélkül kormányozzák a községeket. Hogy ilyen esetekben mik a képviselőtestületek kötelességei, arról a belügyminiszter a következőleg rendelkezik : A községekről szóló 1886. évi XXH. t. cikk szerint a községi háztartás zavartalan menetének fönntartása végett az őszi képviselőtestületi ülésen meg kell állapítani következő évi költségelőirányzatot, mely a járási főszolgabíró utján, a járási számvevő szakszerű észrevételeivel együtt a a vármegyei törvényhatósági bizottság elé kerül, miután a közgyűlést, illetve az állandó választmány ülését megelőzőleg a pónzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőség átvizsgálta. A törvény e rendelkezését azonban számtalan, (talán a legtöbb) községben későn mutatják be s igy a törvényhatóságok többnyire téli, január, februári közgyűléseiken foglalkozhatnak a községi költségvetésekkel. Mi tehát a község teendője ily esetben, mikor a naptári év első napjára a vármegye rószóről jóváhagyott költségvetéssel nem rendelkezik ? Indemnitást, költségvetési