Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-07-03 / 53. szám

10 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba l

r

i,0 julius 17 egyenlőség terén. Az esperesi jelentést . helyesléssel fogadja a közgyűlés, ugy ennek, mint a felügyelő megnyitó beszédjének jegyzőkönyvbe iktatását határozattal elrendeli. A közgyűlés dr. D a n c s Szilárd volt világi jegyző helyébe, ki egyházmegyei ügyésszé választatott volt, K o 11 á r Lajos, Szarvas város főjegyzőjét választja egyházmegyei jegyzőül. Az egyházmegyei segélyegylet ellenőrző bizottsága tagjaivá választatnak: Placsko István, Kellő Gusztáv, Mendöl Lajos és Dankó Soma. Az egyházmegyei iskolaszék jelentését örvendetes tudomásul veszi a közgyűlés, javaslatait elfogadja, mire a két újonnan választott körlelkész : Csermák Elemér és Hrdlicska Lajos a közgyűlés szine előtt a hivatali esküt leteszik. A gyámintézeti s állandó bizottsági jelentés tudomásul vétetvén, az egyházmegye hozzájárul azon javaslatához, hogy a gyámintézet nagynevű szervezőjének, dr. S z é k á c s József püspöknek szülőhelyén, Orosházán felállítandó szobrára országos gyűjtés indíttassák meg; ezen akció továbbvitelével megbízta a közgyűlés az egyházmegyei gyámintézetet, melynek ez idő szerinti elnökei: Kovács Andor orosházi lelkész és dr. H a v i á r Gyula kir. közjegyző a megbízatást elfogadják. Élénkebb vita támadt a kerületi elnökségnek, a képviselőválasztásokat megelőzőleg küldött s a lelkészekre sérelmes utasítása. Az egyházmegyei közgyűlés Csermák Elemér előadói javaslatát elfogadta, melyben felszólalás foglaltatik a hatáskör túllépésével szemben. Több rendbeli felebbezés, más kissebb ügyek elintézése után megválasztatnak a kerületi közgyűlésre menendő képviselők, még pedig a lelkészi karból kiküldetnek : megbízó-levéllel: Kovács Andor és Csermák Elemér, jegyzőkönyvi kivonattal: Keviczky László, Rédei Károly, Mendöl Lajos, Zvarinyi János. A világiak közül megbízó-levéllel : dr. Bikádi Antal ós dr. Haviár Gyula, jegyzőkönyvi kivonattal: Bulla Sándor, dr. Dancs Szilárd, dr. Külley Pál és Kollár Lajos. A jegyzőkönyv hitelesítésére kiküldött közgyűlési tagok megválasztása után a közgyűlés délután fél 2 órakor véget ért. A közgyűlés után közebéd volt, melyen számos ékes felköszöntő hangzott el. A volt gyulai polgármester követelése, Döntött a közigazgatási bíróság. A „Békésmegyei Közlöny" olvasói előtt ismeretes már az a sajátságos pör, mely D u 11 k a y Béla, a volt gyulai polgármester és Gyula város között támadt a mult esztendőben. Duttkay Béla körülbelül 15 évig ült Gyula polgármesteri székében. Tele volt az az ember jóakarattal, akart is tenni Gyuláért sokat, mindent, de szerencsétlen keze volt. Nem sikerült semmi, akármihez fogott. Híjával volt a körültekintésnek és meggondolásnak. Vezetése alatt zúdult is Gyulára annyi baj, hogy sok idő telik el, amig kiheveri. Azok miatt kell kínlódnia száz percentesnél is magasabb pótadóval ós mostani vezetőségének minden képességót ós ambícióját össze kell szedni, hogy a város zilált anyagi viszonyait valamiképen rendb8 hozza. A mult óv tavaszán egyik képviselőtestületi közgyűlés kimondotta, hogy Duttkay Béla nyugdíjazott polgármestertől 10,000 korona kártérítést követel azoknak a károknak a fejében, melyek a várost a szerencsétlen benedeki parcellázásból kifolyólag órtók. Erre Duttkay azzal felelt, hogy ő nem tartozik semmivel, hanem ellenkezőleg még neki lehet jogos követelése városon. Aközsógi törvény értelmében ugyanis a polgármestereknek a fizetésen kívül lakbér is jár, épen ugy minta főszolgabíróknak, ő pedig 10 éven át 1889től 1899-ig nem kapott egy krajcár lakbért sem. Tiz évi lakbér pedig a szintén jogos korpótlók-követeléssel együtt 12,000 koronának felel meg. Ezt az összeget követelte a várostól. Sőt annyira ment, hogy pört indított a város ellen a járásbíróságnál, amely azonban nem hozott ítéletet, hanem Duttkayt követelésével elutasi- j totta, kimondván, hogy Duttkay köve- j telésót csak közigazgatási uton érvé- j nyesitheti. A volt polgármester ekkor a kíp- i viselőtestülethez fordult, mely a kórel- j met egyhangúlag elutasította. Az ügy I felebbezés folytán a törvényhatósági j bizottság elé került, ahol hasonlóképpen járt, amennyiben a törvényhatósági közgyűlés a képviselőtestület határozatát hagyta jóvá. Duttkay nem nyugodott meg ebben a határozatban, hanem ellene panasszal ólt a közigazgatási bíróságnál. A bíróság határozata most érkezett le a vármegyéhez. E szerint a legfelső fórum is elutasította a volt polgármester panaszát. Az indokolásban elismeri a bíróság, hogy a rendezett tanácsú város polgármesterét annyi javadalmazás illeti meg, amennyi az illető járás főszolgabiráját, azonban ezt nem lehet mérvadóul venni, mert Duttkay pályázat utján nyerte el a polgármesteri állást, a pályázati hirdetményben pedig világosan fel volt tüntetve a javadalmazás. Duttkay tehát annak tudatában pályázott. Hivataloskodása idején módjában is volt bármikor kifogást tenni a javadalmazás ellen ós kérhette volna fizetésének kiegészítését, de ő ezt nem cselekedte. Ennélfogva elveszítette jussát a lakbérhez és korpótlékhoz egyaránt, mert a törvény értelmében csak a tényleges szolgálatban álló polgármesterek kérhetik fizetésük megfelelő kiegészítését. Duttkay Bélának e döntéssel utolsó reménye is füstbe ment arra, hogy megkapja Gyulától azt az éppen nem megvetendő summát. Fontos tárgyak. Békéscsaba község képviselőtestülete csütörtökön rendkívüli közgyűlést tartott, melyen sok érdekes és fontos tárgy került elintézésre. A képviselőtestületi tagok nem valami nagy számban jelentek meg a közgyűlésen. Különösen a gazdák távolmaradása volt észrevehető, aminek természetszerű oka, hogy most már teljes erővel folyik az aratás. Pedig a nagyobbfoku érdeklődést ez a közgyűlés méltán megérdemelte volna, a tárgyalás alá került sok fontos ügynél fogva. Ezek közül is legfontosabbnak lehet tekinteni az elöljáróság előterjesztését a kataszteri munkálatok költségei tárgyában. Mint már megírtuk, a kataszterezós költségei 57,000 koronára rúgnak. Nagyobb arányú kiadásról lóvén szó, a képviselőtestület egyes tagjai természetesen nem szívesen mentek bele a tanácsnak abbeli javaslatába, hogy az összeget a földvóteli pénztárból fedezzék. Tulajdonképpen ez a pénztár csak kulturális cólokra fordítható, de a képviselőtestület nagy többsége mégis csak hozzájárult a tanács javaslatához, azt a szempontot tartva szem előtt, hogy e tekintélyes teherrel nem kell sújtani a lakosságot. A közgyűlésről egyóbkónt tudósításunk a következő: Szivarra gyújtott . . . Charlotte ekkor már lefelé lebegett a lépcsőn. Majd fejét mólyen lehorgasztva, — ő is távozott. Ilona férjhez megy. Irta; Lengyel Géza. Ilona egyetlen leány volt, szőke, természetesen nem nagyon ábrándos, nem nagyon alacsony. Egyszóval csinos. Az apja szenet árult nagyban, a mi C3ak annyit jelent, hogy nem kellett éppen magának mérnie a félmázsás zsákokat. De Ilona egyedül volt és biztosítással, egy kis kölcsönnel, némi furfangal össze tudtak volna rakni neki hétezer forint hozományt is. Készpénzben, hiány nélkül. Az öregnek főhet tőlle a feje, hogyan fizeti vissza, de a nőnek semmi gondja rá. Nagy dolog az azonban a világban, ahol tízezer koronát se jelentenek, ahol megdöbbentő történetek keringenek váltókkal és apanázszsal felültetett férjekről. Mindez a sok csalafintaság távol állott az öreg Nemes Mózestől, az Ilona apjától, noha a felesége nem idegenkedett volna attól, hogy tízezerre egészítsék ki a jó hangzás kedvéért a szerény hétezer forintot. Nemes Mózes azonban semifóle szélhámosságot nem türt. Ilonka nyugodt öntudattal mehetett hetenként a városba, ahol a rokonok vették pártfogásukba. Tizenkilenc éves volt Ilona, amikor az első komoly célokkal egybekötött utat megtette. Rendbehozta holmiját, fehérneműjét ós szakított a szerelemmel. Ekkor ugyanis — és ez is oly természetes — szerelmes volt egy diákba, aki már egyetemre járt és vakációzni jött haza, A szakítás nem járt semmiféle külsőséggel. Csak önmagában intézte el Ilonka: eddig tartott a gyermekvilág, most férjhez kell menni. A szerelem elvolt intézve, a diák mindent értett és mindent tudomásul vett egy szertartásos déli látogatáson, ahol őt barátságosan ós finoman urnák szóllította Ilona. A napok azlán komoly tanácskozásokkal teltek el. Egy hivatalnok kellett, legalább ezernégyszáz forint fiksz fizetéssel, család nélkül, adóságok nélkül. A rokonoknak nagyon sok gondot okozott az ügy, hosszú leveleket irtak az Ilona anyjának. Az első tél mind a mel • lett eredmény nélkül telt el. Ilona kuplékat zongorázott otthon, amig a nyár tartott, télen pedig ment újra a városba. A rokonok ekkor megtalálták a hivatalnokot. A fizetés ezerötszáz forint volt. Meglátogatta a rokonokat ós Ilonka este sokat sírt A következő héten haza utazott, mert kell, hogy mamáók előtt történjék meg a döntés. Talán az eljegyzés is mindjárt. Ilona baj nélkül ért haza, de benn a szobában nagy sirást kezdett. — O'yan hideg a keze ós olyan ! nedves, mamám, — mondotta, — hogy én sohasem tudnám megfogni. Csak az ujjam hegyével értem hozzá most is. És nagyokat sírt Ilona napokon át. Távirat jött, hogy érkezik a jelölt. Már nem is lehetett bírni Ilonával. A mama nagyokat sóhajtva, fájó szívvel vissza sürgönyözte : ne jöjjön. A következő télen uj jelölt akadt. Ez sem kellett, mert szakálla is volt ós rágta a bajuszát. Az utódáról a rokonok is bevallották, hogy jellem tekintetében nem nagyon megbízható ós hogy a gallérja is hasonlóképpen bizonytalan színű. Most már eljött a végső terminus. A huszonnegyedik óv intette, fenyegette Ilonkát. A rokonok szemrehányó pillantásokat vettek rá. Munkában volt mindegyik és mint a detek| tivek, mikor valami nagy bűnös után kutatnak, egy szép napon diadallal számolt be a végső vőlegény jelöltről, az igaziról, a visszavonhatatlanról. Ilona sóhajtozott ós imádkozott is. Da nem törtónt semmi, nem derült ki semmi rossz a vőlegenyről. Sőt egyre jobb hírek jöttek. Valami kis pénze is van, Ha akarná, önálósithatná is magát. És csinos, tiszta, kedves ember, árva fiu, nem lesz gondja, csak a feleségére. Tehát kitűzték az eljegzÓ3t. Bizalmas emberek már gratuláltak. Megkezdődött a bevásárlás. Ilona felderült és azon gondolkozott, hogy ha már így van, talán sietetni kellene az egészet. Hosszú idők multán most megint találkozott a diákkal. De nem volt már diák. Az utcán találkoztak, a féri nagyot csókolt az Ilona kezén, Ilona vidáman beszélgetett. A férfi az elválás előtt hirtelen azt mondta : — Megakarnak házasítani. Most már tehetem, szüksógem is van az asszonyra, mert messzi vidékre megyek. Az anyámnek ajánlottak valakit, nekem nem tetszik. Ne üssön pofon, de en ebben a pillanatba arra gondoltam : amlyen jó barátok voltunk eddig, egymásé lehetnénk. Eddig nem juthatott eszembe, mert ugy véltem, rég férjhez ment. Ilona fehér lett, mint a fal. A diák — hogy nem jutott eszükbe soha. Hiszen négy évvel ezelőtt se volt már gyerek. Most kész ember, neki való ember. Egyre sáppadt és legjobban szeretett volna egyszerűen belekapaszkodni a diákba. De hirtelen lehanyatlott a feje, a szája sirásra állt, lefelé húzódott. A rokonokra gondolt, a visszautasított jelöltekre, a mostani vőlegsnyóre, aki ellen semmi, de semmi kifogást nem lehet tenni. A kezét nyujotta a férfinek ós intett hogy siessen el. — Nem lehet, — mondta fuldokolva és már nedves volt a szeme. — Nem lehet a rokonok miatt. Mi lenne velem mit szólnának hozzá, ha megint cserben hagynám a jelöltet. Nem lehet, miattuk nem lehet, ismételgette magában, amig szinte futott hazafelé, hogy útközben ne érje a torkát fojtogató nagy keserves sirás. A belügyminiszter, mint annak idején már megírtuk, elutasította Áchim L. András ós társai felebbezésót, melyet ők a képviselőtestületnek a tisztviselők fizetósrendezésére vonatkozó határozata ellen nyújtottak be. Ezt a határozatot tudvalevőleg a törvényhatósági bizottság is jóváhagyta néhány pótlás után. Ebbe nem nyugodtak bele a javaslat ellenzői és felebbezóst nyújtottak be a belügyminiszterhez, aki azonban elutasította a felebbezóst. A miniszter döntését a közgyűlés helyesléssel tudomásul vette s igy a jövő óv elején óletbelép a fizetósrendezós. Ugyancsak tudomásul szolgáltak a törvényhatósági bizottság határozatai a polgári leáoyiskolának megszavazott segély, a járásbirósági épületre vonatkozó szerződés és a gazdasági intézői állásra vonatkozó szabályrendelet módosítása tárgyában. Ez az ügy annak idején nagy vitát képezett ugy a képviselőtestületi, mint a megyei közgyűlésen. A régi szabályrendelet ugyanis az intézői állást gazdasági akadémiai oklevélhez köti, holott a község nem foglalkozik a saját birtokain mezőgazdasággal, hanem bérbe adja földjeit. A gazdasági intézőnek itt körülbelül az a teendője, ami nagy városokban a gazdasági tanácsosnak, akitől pedig gazdasági oklevelet sehol sem szoktak követelni, mert a kereskedelmi szellemet és arravalóságot nézik. Ez a szempont vezérelte a törvényhatósági bizottságot is, mikor a parasztpárt minden szenvedélyes ágálása dacára is hozzájárult a képviselőtestület határozatához. Az egészségügyi bizottságba a képviselőtestület még régebben kiküldött három tagot a saját kebeléből. A bizottság azonban még igy nem teljes. A közgyűlés ennélfogva elhatározta, hogy felkéri a tanintézeteket 1 — 1 tag ajánlására ; gyógyszerésztagul pedig Vars á g h Bélát kérte fel. A nagygerendáspuszta orvosszüksógletónek ellátására vonatkozó határozatot mult vasárnapi számunkban már közöltük. A vármegye tudvalevőleg helyeselte a képviselőtestületnek azt az álláspontját, mely szerint az erzsébethelyi községi orvos köteles ellátni a gerendási puszta orvosszüksógletót, de keveselte a 600 koronányi uti átalányt. A közgyűlés utasította az elöljáróságot, hogy lépjen érintkezésbe az erzsóbetheJyi orvossal, egyben pedig nézzen utána annak is, hogy mily módozatok mellett lehetne Gerendáson önálló orvosi állást rendszeresíteni. A megyegyülés a képviselőtestülettel szemben tudvalevőleg kimondotta, hogy az állatorvosok szavazattal nem bíró tagjai lehetnek az elöljáróságnak. E döntés szintén tudomásul szolgált. A vandháti iskola és a kataszter. Az állam a vandháti és sikkonyi pusztán elemi iskolát szándékozik létesíteni. Mikor a község erről az elhatározásról értesült, azonnal vállalkozott a dologi kiadások fedezésére. A személyi kiadásokat az állam fedezi. A tanfelügyelő el is kószittetett egy tervet, mely szerint az iskola 18,300 koronába kerülne. A képviselőtestület azonban drágának találta ezt a tervet. Ennélfogva kimondotta, hogy a tanfelügyelő tervét ós költségvetését nem fogadja el, hanem a község által épített községi iskolák mintájára építteti fel az állami iskolát is. E szerint az épület és a felszerelés nem kerül többe 9—10,000 koronánál. A folyó évben kezdetüket veszik már a kataszteri felmérési munkálatok is, melyeket még Wekerle Sándor, a koalíciós kormány elnöke és pénzügyminisztere rendelt el. A kataszteri munkálatok specialiter Csabán kiterjednek a város belterületére is, mert 1884, a most érvényben levő kataszterezés éve óta Csaba óriásit fejlődött és még nincs pontosan körvonalozva, hogy a tulajdonképeni belterület meddig terjed. A kataszteri munkálatok 57,CC0 koronát emésztenek fel. Az elöljáróságot az az intenció vezette, hogy a lakosságot nem kell e tetemes költséggel pótadó emelés utján megterhelni ós ennélfogva azt javasolta, hogy a költségeket az úgynevezett földvételi pénztárból fedezzék. A tanácsi javaslat ellen egyesek azt a kifogást emelték, hogy a földvóteli alap a szabályrendelet értelmében csak kulturális cólokra fordítható, a kataszterezés pedig nem kulturális cél. A képviselőtestület ez ellenző beszédek dacára is hozzájárult a tanács javaslatához és megszavazta az 57,030 koronát. A Nagygerendáspusztán kibővitendő községháza, mely a jegyzői lakást is magában foglalja, a mérnök által készített terv- ós költségvetés szerint mintegy 10,000 koronába kerül. A közgyűlés ezt a költséget egyhangúlag megszavazta. Elrendelte a képviselőtestület azt is, hogy a fényesi tanyai iskola elrom-