Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-02-13 / 13. szám

Békéscsaba 1910 február 13 BÉKÉSMEGYEI KÖZL0NT tók, hogy a miniszterelnök meglátogatta a régi függetlenségi párt egyik ismert vezéralakját, Komjáthy Bélát. — Inkognitóban kereste föl, — tette a hirhez egy benfentes nagy titkolód­zással. — Mi az, hogy inkognitóban ? ­kérdezték. — Útközben nem találkozott senki­vel, aki főispánságot, vagy mandátumot kért volna tőle, — magyarázta meg egy epés ellenzéki. (A tárra.) Székely Ferenc, az igaz­ság- és kultuszminiszter a napokban vásárolni ment egy belvárosi divatáru­üzletbe. Mikor fizetésre került a sor, a kegyelmes ur riadtan kapkodott egyik zsebétől a másikhoz s végül mentege­tődzve jelentette ki: — Ejnye, otthon felejtettem a tár­cámat. — Melyiket, kegyelmes uram ? — kérdezte az ötletes kereskedő. — Az igazságügyit, vagy a kultuszt? — Az mindegy, — szólt mosolyogva a miniszter. — Pardon, kegyelmes uram, mégse egészen mindegy, mert a kultusztárcára ugyan nem adnék sok hitelt. (,Mért lépett vissza?) Iglón nagy bajban voltak a választási harc közben mind a két párt kortesei. A jámbor tótocskák sehogyse tudták kiejteni se az egyik, se a másik jelölt nevét. Hát bizony nehéz név mindkettő: Hieronymi és Batthyány. A kortesek direkt kiejtési kurzusokat rendeztek, de nagyon nehe­zen boldogultak Batthyány Pál grófot ez is elkedvetlenítette. Mielőtt vissza­lépett volna, fölkeresett egy Hieronymi­párti főkortest. — Nagyon nehéz választás lenne ez. Arról győződtem meg, hogy még a nevünket se tudják, nemhogy a pro­grammunkat értenék. Legjobb is lesz, ha egyhangúlag választanak. Igy leg­alább nem kell a szavazókat megkinozni. És a nemes gróf visszalépett. (iKülönbség.) Politikai káröröm-vicc : — Mi a különbség a mostani és az 1905. évi politikai helyzet közt ? — Akkor Fejérváry alatt az volt a jelszó: veszélyben az alkotmány ; most pedig: veszélyben az alkotmány párt. A esabai ipartestület köréből. Előljárósági ülés. A csabai ipartestület elöljáróságá­nak tagjai már régóta nem tanúsítottak akkora érdeklődést, mint amilyen szer­dán délutáni előljárósági ülés iránt megnyilvánult. Csaknem teljes számban megjelentek. Ezt a szép érdeklődést indokolttá teszi egyrészt az, hogy a jelenlegi lagok mandátuma lejárt s a nemsokára megtartandó közgyűlésnek uj elöljáróságot kell választenia, más­részt a csabai iparosság körében foko­zódó elégedetlenség a tanonciskola úgy­nevezett tanszerdij és a tanoncrnulasz­tások túlságosan pedáns és szigorú bün­tetése miatt. Az elégedetlen iparosok szószólója Márton József lakatos­mester volt, aki vehemens hangon tá­madta meg az iparostanonciskola igaz­gatóságát. Az ipartestületi gyűléseken szokatlan zajos jelenetek játszódtak le, mert a jelenlevő iparosok nagy része Márton felszólalását pártolta. Hoszas vita után végre mégis létrejött vala­melyes megegyezés. Másik fontos tárgya volt az ülésnek a tagsági díjnak fel­emelése a házépítés ügyében a közgyű­lés elé terjeszteni. A javaslatokat alább ismertetjük. Z:ijos ovációban részesí­tették a tagok Wagner Józsefet, az ipartestüiet elnökét abból az alkalom­ból, hogy csütörtökön ünnepilte há­zasságának 25-ik évfordulóját. Az ülésről részletes tudósításunk a következő : Jelen voltak Wagner József el­nök, majd ennek távozása után K i s z e 1 y Pál alelnök elnöklete alatt: Horváth Mihály jegyző, Uhrin András pénztáros, Zlehovszky János alelnök, továbbá Papp Sándor, Márton József, Thiesz János, Tímár Endre, Fikker Antal, Fikker ' Károly, Timkó András, Hricsovinyi Sá­muel, Matulai Ferenc, Vlcskó Lajos, Csjernyik János, Oubravcsik János, Gaj­dács Mátyás, Valentinyi András és Mi­hály. Wagner József elnök a tagok üdvözlése után megnyitváa az ülést, Horváth Mihály jegyző jelentést tett a mult ülés jegyzőkönyve kapcsán el­intézett ügyekről. Az iparosok nyugdija ügyében az Ipartestületek Országos Szö­vetsége által küldött kérdésekre a fele­letek a központnak beküldettek. Disztl Mihály szolgával a megegyezést létre­hozni nem sikerült s igy helyette Csa­biánszki Andrást fogadták fel évi 200 kor. fizetéssel és lakással. A világítást és fűtést ezután házilag fogja kezelni a testület. A vásári szabályrendelet megváltoztatása ügyében átirat ment a szolgabírósághoz, arra azonban válasz még nem érkezett. Vita a tanoncok körül. Horváth Mihály jegyző felolvasta az iparostanonc-iskola igazgatóságának a két korona tanszerdijra ós a tanonc­szerződések bemutatására vonatkozó át­iratát. Mindkettőt kifogásolja ugyanis az iparosság. Az átirat szerint a két korona tanszerdijra szükség van, mert az iskola igényei évről-évre növeked­nek. Régebben elégséges volt az az évi 300 korona segély is, melyet a testület adott az iskolának, de ma már, mikor évi 9000 korona az iskola ki­adása, napyon csekély. Csak tanszerekre többet kelt kiadni 1300 koronánál. A tanoncázerződ^se'í bemutatására pedig a név és az életrajzi adatok pontos feljegyzése céljából van szükség, mert legtöbb tanonc még a nevét sem tudja helyesen bemondani. Wagner József tudomásulvételre ajánlja az átiratot. Akik az iparoktatás iránt meleg szivvel éreznek, azoknak azt a csekély két korona díjat nem szabad sajnálniok. Különben is, ha a mester adja a tanszereket, az még több költségbe kerül és kellemetlenségekkel is jár. A tanoncszerződést sem kell minden évben bemutatni, csak egyszer, a beiratkozáskor. Minden iparosnak hálával kell eltelve lenni a tanonciskola szakszerű oktatásáért. Márton József a maga részéről mellette van a tanszerdijnak, mert az ipar haladását szivén viseli, de biztos tudomása van arról, hogy az iparosok nagy részének nem tetszik. Nem hirte­len kellett volna azt behozni, hanem csak 2—3 év múlva, mikor a mostani inasok felszabadulnak. O jóindulattal vi­seltetik a tanügy iránt, de viszont az igazgatónak is jóindulattal „kell visel­tetnie az iparosság iránt. Ő p?dig és mások is az ellenkezőt tapasztalják. Nyakra-főre hurcolják tanonca egyszeri mulasztásáéit is a főszolganiróság elé, ahol ugv bánnak el velük, mintha nem adófizető polgárok, hanem főbenjáró bűnösök volnának. A mulasztások iga­zolását az igazgató is tudomásul ve­hetné, nem kellene mindjárt áttennie az ügyeket a hatóságnak. Ez ellensé­geskedésre vezet az igazgatóság és az iparosok között, akik pedig az iskola anyagát szolgáltalják. (Helyeslés.) Wagner József elnök nem he­lyesli Márton felszólalását. Az iparos­tanonciskola és az iparosság közötti harmóniát ápolni kell. Hiszen az igaz­gató éppen azért jelenik meg az elől­járósági üléseken, hogy sok kérdésben felvilágosítást adjon ós eloszlassa a félre­értéseket. Jól tudja, kogy az igazgató­ság szívesen veszi igazoltnak a mulasz­tásokat, csakhogy erről idejekorán ke­vés iparos gondoskodik. Ajánlja az átirat tudomásul vételét. Láng Gusztáv igazgató szívesen jelenik meg az előljárósági üléseken, de most megütközéssel kell tapasztalnia, hogy az iskola belső ügyeit is ide hur­colják. Nem várta, hogy olyan megtá­madtatásban lesz része, mint amilyen­ben Márton részesítette. Akárhány ipa­rosrá hivatkozhatik, névszerint is fel­sorolhatja azokat, akiknél a mulasztá­sokat számtalan esetben igazoltnak vette. Természetes azonban, hogy mikor az idézés napján jelennek meg nála, akkor ö már nem segíthet. Márton kioktatására nincs szüksége. A tanszerdijakat külön­ben minden iparos,, lefizette. Kik hát azok a zúgolódók? O sérelmet nem kö­vetett el senkin. Konciliánsan bánik az iparosokkal s ugyanezt elvárja ő is. Ne lássanak ellenséget benne, különben senkisem tud mindenkinek tetszésére tenni. Márton József: Ő nem akart sér­teni, csak az iparosság elégedetlenke­désének adott kifejezést talán élesebb hangon, a főszolgabiróságnál az iparo­sokkal szemben tanúsított bánásmód miatt. E felszólalások után az elöljáróság tudomásul vette az átiratot. A tagdijfelemelés. A mult előljárósági ülés egy bizott­ságot küldött ki, amelynek feladatává tette azt, hogy állapítson meg valame­lyes formulát a tagdij felemelésére nézve, mert a mostani 2 korona— figyelembe véve a hátralékok temes összegét is — egyáltalában nem elégséges a testület folyton fokozódó igényeinek kielégíté­sére. A kiküldött bizottság tárgyalás alá is velte az ügyet és komoly megfonto­lás után — Horváth Mihály jegyző elő­adása szerint — abban állapodott meg, hogy leghelyesebb lesz a tagdíjnak a „progresszivitás" elve alapján való ki­vetése. Alapul a jövedelmi adó szolgál. Aki 1-20 koronáig fizet adót, az 2 kor., 20—50 koronáig 4 kor., 50—100 kor.-ig 6 kor., 100 koronán felül pedig 10 kor. évi tagdijat tartozik fizetni. Horváth Mihály jegyző már csak arra való te­kintettel is ajánlotta elfogadásra a ja­vaslatot, mert a felhalmozódott irodai munkálatok már szükségessé teszik egy segéderő alkalmazását, ami a testület mostani ereje szerint lehetetlen. K i s z e 1 y Pál nem helyesli a ja­vaslatot, mert nem tartja méltányosnak, hogy csak az fizessen, aki gazdag. D o r n József: Aki többet keres, azt a pir korona többletet nem sajnál­hatja. Én szívesen fizetnék 100 koronát is, csak ennek megfelelő jövedelmem lenne. Zlehovszky Jáno3 a progresz­szivitás helyett az általános tagdíjeme­lés hive, mert az szerinte több jöve­delmet hajt a testületnek. Hiszen az iparosok 80—90 százaléka a 2 koronás fokozatban marad. Horváth jegyző elfogadásra ajánlia a javaslatot. Többek hozzászólása után, a testü­let Wagner József elnök indítvá­nyára akként határozott, hogy két vagy­lagos javaslatot terjeszt a közgyűlés elé. Az egyik a fenti progresszív tagdíj­emelés, másik pedig az, hogy általában mindenki tagdija 4 koronában állapit­tassók meg. Amelyiket aztán elfogadja a közgyűlés, az emelkedik érvényre. Wagner József üdvözlése Kisebb ügyek. Ezután általános csendben szólásra emelkedett Horváth Mihály jegyző és szép lelkes beszédben méltatva Wag­ner József elnöknek az iparosság körül tett elévülhetetlen érdemeit, fáradozá­sait, áldozatkészségét: a testület nevé­ben örömét fejezte ki afölött, hogy sikerült néki nejével együtt házasságuk huszonötödik évfordulóját megérni. Me­leg szavakkal üdvözölte a testület nevé­ben e ritka szép évforduló alkalmából és kérte, hogy ez üdvözletet tolmá­csolja nejének is. Az előljárósági tagok lelkesen ünne­pelték a beszéd elhangzása után Wag­ner Józsefet. Wagner József meghatottan mon­dott köszönetet az ovációért. Jól esik neki az üdvözlós, mert aki ismeri az életet, az tudja, hogy mily sokat ér egy jó feleség. Őt az Isten olyannal áldotta meg. Igaz gondozója volt egész életé­ben s ezért hálával tartozik néki. Köszö­netet mondott végül az előljárósági tagoknak is azért a nagy buzgóságért, melyet a lefolyt évben kifejtettek. Kí­vánja, hogy ha most, a testületi év vé­gén elválnak, az uj évben ismét talál­kozhassanak. i Horváth Mihály jegyző ezután a tagforgalmi jelentést olvasta fel, mely szerint a tagok száma 1909 decemberé­ben 3-al szaporodott, úgyhogy a lét­szám december végén 7Ö1 volt. A ta­noncok összes száma ugyanakkor 453 volt. Az érkezett ügyiratok között érde­kes volt az iparostanonciskolai tanítók országos egyesületének átirata, mely arra kéri a testületet, hogy a kebelébe tartozó tanoncok munkáival vegyen részt az egyesület által 25 éves fenn­állása alkalmából rendezendő országos tanoncmunkakállitáson. E célból el­! határozta a testület, hogy ez óv tava­' szán ismét rendez helyi tanoncmunka­1 kiállítást. Az előljárósági ülés utolsó tárgya a közgyűlés szokásos előkészítése volt, melyre vonatkozólag az elnökség javas­latát Horváth Mihály jegyző terjesz­tette elő. A nagy Áchim Khuennél. Utazás a húsosfazék körül. - Fővárosi tudósítónktól. ­A választások szele immáron kezd fújdogálni. A választókerületekben or­szágszerte csak az esélyeket tárgyalják ugy a malom alatt, mint a klubbokban és a kávénázi törzsasztaloknál. Napról­napra vonul a törtetők hadjárata az ország szive felé, hogy megnyerjék maguk számára vagy a kormányelnök, vagy a pártvezérek kegyét ós legalább egy kis jelölést kiszorítsanak. Sokan azzal sem törődnek, ha meg is buknak a vá'asztásokon, csak forgalomba ke­rüljön a nevük és elmondhassák uno­káiknak : Voltam én is valamikor or­szággyűlési képviselő -- jelölt. Egyik budapesti tudósítónk érdekes epizódját mondta el telefonon ennek a törtető hadjáratnak. Csütörtökön délelőtt dolga volt a miniszterelnökségnél. Mint aféle szem­füles újságíró, betért szótnézni a mi­niszterelnök fogadó termébe is, ahol az audienciázók nagy serege várako­zott. Nagy meglepetésére a várakozók között két csabai benszülöttet pillantott meg. Az egyik volt Áchim L. András, a parasztpárt nagyhatalmú vezére, má­sik pedig Sz. L. Az utóbbi jelenlétén egy csöppet sem csodálkozott, mert azt gondolta, hogy valami magánügyben jár a miniszterelnöknél. De annál job­ban bámult Áchimon. Mit keres ez itt ? Az általános választójogért tele torokkal küzdő parasztkirály, mit akar Khuennél, aki nem akarja a szociáldemokrata és parasztpárti értelemben vett általános választójogot ? Délntán aztán megtudta, mit kere­sett Áchim L. András Khuennél. A sors ugyanis ismételten összehozta Sz. L. csabai úriemberrel, aki ismerőse volt és beszédbe elegyedett vele. — Megvallom nyíltan, — mondotta Sz. L. - ón azért jártam a miniszter­elnöknél, hogy jelöltet kérjek tőle Áchim L. András ellen, aki folytonos gyanúsí­tásaival, paklizásával a kisgazdák nagy része előtt annyira elveszítette már nép­szerűségét, hogy bármely valamire való jelölt a biztos siker reményében veheti fel véle a küzdelmet, akárhogy is ter­rorizál. Jelölt már van is, de a nevét még nem mondhatom meg. A miniszterelnökkel folytatott szi­ves társalgás során szóba hoztam Achi­mot ís. Ő megvetően legyintett a kezé­vel és a következőket mondotta: „Az az ember fenn járt nálam és különféle tá­mogatásokat kért maga számára. De én nem állok szóba sem vele, mert tudom, hogy megbízhatatlan." Látja kérem, ilyen a parasztkirály elvhüsóge. Budapesti tudósítónk ezt az értesü­lést feltétlenül megbízható és illetékes for­rásból szerezte. Ebből aztán mindenki levonhatja a konzekvenciákat. Az álta­lános választójog egyik teleszáju hőse alamizsnáért kunyorál egy olyan mi­niszterelnöknél, aki nem hive az általá­nos választójognak. Egyszóval, ő a po­litikát csak üzletnek tekinti. Az elv mellékes, fő a húsosfazék. Csakhogy most az egyszer nem sikerült az üzlet, mert Ktiuen kiadta az útját. Meglátják csak, milyen ellenzéki lesz most Áchim — a már előzőleg kikunyorált elsőosz­tályu szabadjegy dacára is. Mert a sza­badjegynél mégis többet ért volna vagy 20.000 forint ropogós ezresbankókban. | Ne tétovázzék, ha fáj a feje, B E R ETVÁ S - PA STIL L ÁT 1 hanem használjon azonnal amely 10 perc alatt a legmakacsabb migraint és fej­fájást elmulasztja. - k l-On Kapható min­Orvosok által ajánlva 1 den gyógyszer tárban. Késziti Beretvás Tamás gyógyszerész Kispesten. - 3 dobozzal ingyen postai szállítás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom