Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-02-02 / 10. szám

Békéscsaba 1910 február 2 3 len cselekedetbe, hogy elnapolja a Házat. Az ebből származó veszedelmekért tehát nem az uj kormány felelős, hanem a koalició. De hiszi, hogy a legközelebbi választásokon, melyek valószínűleg májusban lesznek: leszámol a koalícióval a nemzet. A parasztpártnak szerinte nem kell még állást foglalni az uj kormánynyal szemben se pro, se kontra. A parasztpártnak csak olyan kormányt kell támogatni, amely meghozza az általános választójogot. Mindegy az, akármilyen darabontnak is nevezik. Átváltozik az egész ország, mihelyt a nép elfoglalja megillető helyét a parlamentben. Dr. P e t ő Sándor beszédét a hallgatóság nagy éljenzéssel és tapssal fogadta. A beszámoló beszéd után Áchim L. András a következő határozati javaslatot ajánlotta elfogadásra: „A békéscsabai választó-polgárok 1910 január 30-án megtartott nyilvános népgyülése, melyen ez országos parasztpárt vidéki szervezetei is résztvettek, kijelenti, hogy a képviselőház többségének azon határozatát, mely az ország népét a kormány ellen újból is úgynevezett nemzeti ellenállásra hivja fel: irányadónak el nem fogadja. És pedig azért, mert sajnálatosnak tartja ugyan alkotmányosság szempontjából az ex-lex állapotot, de megállapítja a népgyűlés, hogy ezért annál kevésbbé terheli felelősség a kormányt, mert a képviselőházi többség maga jelentette ki, hogy a kormánynak még választási célokra sem szavazná meg az indemnitást. A költségvetesnélküli helyzetbe tehát a többség maga kergette az országot. A népgyűlés örömmel fogadta azon kormány és többség bukását, amelyek dacára ünnepélyes Ígéretüknek, hogy megvalósítják a választójogot, ezen kötelezettségüket nem teljesítették. Kijelenti a gyűlés, hogy a jövőben is erélyes ellenzéke lesz minden olyan kormánynak, mely nem hozza az általános választójogot és egyéb, a nép gazdasági helyzetét javitó demokratikus reformokat." A határozati javaslatot a népgyűlés egyhangúlag elfogadta. Végül még Horváth Gusztáv, aki most töltötte le kilenc hónapi fogházbüntetését, beszólt és a biharmegyei parasztpárt üdvözletét tolmácsolta. A tetszéssel fogadott beszéd után Darabos János a népgyűlést berekesztette. vert, hogy a legnagyobb valószínűség szerint tü tetésre van kilátás. Itt is felhangzik majd Isten szolgájának beszéde alkalmával, hogy: — Mizme szlováci ! (Tótok vagyunk.) Csudáljuk ezt a tüntető fellépést. Csudáljuk pedig azért, mert tudomásunk szerint a csabai római katholikus egyházban csekély kivétellel csak magyarul történik ugy az éneklés, mint a prédikációk. Maga a plébános is csak csekély mértékben tud tótul, a segédlelkészek között pedig nagyon sok akad, aki egyáltalában nem ért Szvatopluk nyelvén. Hogy a pánszláv maszlagot már itt sikerült beadni, bizonyítja az a kérvény, melyet most nyújtottak be vagy kétszáz aláírással a plébánia hivatalhoz s amelyben azt kérik, hogy az elemi iskolákban a vallásoktatás alkalmával legyen jelen a tanitó is és ő tolmácsolja tótul a gyermekeknek a rendesen magyarul beszélő lelkész szavait. A kérelem fölött a nagyváradi püspökség fog határozni. Mi e buzgalom dacára is bízunk Csaba róm kath. értelmes polgáraiban, hogy nem ülnek fel a pánszláv maszlagnak és lesznek továbara is olyan jó magyarok, amilyenek eddig voltak. A korlátoltság ellen csak az intelligencia győzhet és ezt feltételezzük Csaba minden józanul gondolkozó polgáráról. A esabai róm. kat. templom felszentelése. Tőt tüntetés készül. Egyik mult számunkban, a szarvasi pánszláv tüntetéssel kapcsolatban, dicsérettel emlékeztünk meg arról, hogy míg Szarvason és Tótkomlóson napirenden vannak a pánszláv tüntetések és megnyilatkozások, addig Csabán, a vármegye tulajdonképpeni gazdasági . központjában ilyen jelenségek nem tapasztalhatók. Megírtuk akkor, hogy a turócszentmártoni „MaticaMól küldött ( pánszláv apostolok jártak Csabán is, de ennek magyarérzelmü és józanul j gondolkozó népét nem sikerült az ő j hülye fantazmagóriáiknak beugratni, illetve megnyerni. A magyarosodás szempontjából mindenesetre örvendetes ez a tény, mert arról tesz tanúbizonyságot, hogy Csaba tótajku polgárai jó magyarok s hogy őket semmiképpen sem lehet a nagyszláv birodalom képtelen eszméje számára megnyerni. Mi a magunk részéről az ilyesmi törekvéseket ostorozzuk, mert ebben az országban nem lehet megtűrni senkit, aki a magyar állameszme ellen izgat és megbontja azt a loyalitást, amelyről a magyar nemzet az idegen fajokkal szemben ősidőktől fogva ismeretes s amelyet mindannyiszor tanúsított, amikor csak dolga volt a nem magyar, idegennyelvü elemekkel. És most váratlanul fekete felleg borult az eddig oly tiszta azúrkék ég fölé. Értesülésünk van ugyanis arról, hogy az impozáns arányokban emelkedő, hatalmas római kath. templomnak májusban, vagy juniusban történendő felszentelése alkalmával a hivők nagy része csak tót beszédet, tót éneklést és tót istentiszteletet akarnak hallani. A mozgalom már olyan széles hullámoka „ Nem oszlatjuk fel a csabai Népegyletet. Azt ígérte Khuen-Héderváry. A csabai, de az egész békésmegyei közönség is jól ismerte a cssbai Népegyletet, melyben a parasztpárt bölcsője ringott s amely Áchim L. András politikai karrierjének is a szoptatós dajkája volt. A Népegylet tulajdonképpeni, alapszabályszerü célja az lett volna, hogy a nép gyermekeit magába fogadja és a hasonló körökben szokásos módon szórakoztassa. Szóval, olvasóköri jellege volt. A Népegylet ennek dacára Áchim L. András folytonos tüzelése folytán el kezdett politizálni. Valósággal intézte Csabát. Ott állapították meg, hogy a nép milyen álláspontot foglaljon el ugy a községi kérdésekben, mint az országgyűlési képviselőválasztások alkalmával. A maga számára szinte diktátori hatalmat vindikáló egyletnek azonban nem nagyon volt rendben a szénája. Pénztárkezelése a legenyhébb kritikát sem állotta meg. A bevételekről, kiadásokról rendes könyveket nem vezettek s a vezetőség arra költekezett, amire neki tetszett, — természetesen az elszámolás kötelezettsége nélkül. A sürün felhangzó panaszok folytán Ambrus Sándor alispán mintegy négy évvel ezelőtt vizsgálatot rendelt el a Népegylet ellen, mely azzal az eredménynyel végződött, hogy az alispán kénytelen volt az egylet feloszlatását és bezáratását elrendelni, illetve azt javaslatba hozni a belügyminiszternél. Az erre vonatkozó akták éveken keresztül hevertek Andrássy belügyminiszternél, anélkül hogy érdemlegesen elintézték volna. A Népegylet pedig tovább működött „parasztpárti iroda" elnevezés alatt. A feloszlatás nagyon fájt a Népegylet tagjainak, akik valamennyien a parasztpárt tagjai. Pető Sándor dr. képviselő utján minden követ megmozgattak a megnyitás érdekében, de hiába, Andrássy, aki a szociálista irányú egyesületeknek egyáltalában nem volt nagy barátja és sok szociáldemokrata szakszervezetet feloszlatott: hagyta az egész dolgot ugy, ahogy benne Ambrus alispán intézkedett. A Khuen-Héderváry kormány alatt azonban váratlan fordulat állott elő, amely fordulat legnagyobb valószínűség szerint a Népegylet újból való feltámadását vonja maga után. Vasárnapi beszámoló beszéde kapcsán ugyanis kijelentette dr. Pető Sándor országgyűlési képviselő többek között azt is, hogy pénteken délelőtt fentjárt KhuenHéderváry belügyminiszternél ós előhozta a dolgot. A miniszter azonnal magához kérette az ügyre vonatkozó iratokat és hamarosan áttanulmányozta. Döntést azonnal nem hozott ugyan, de kijelentette Petőnek, hogy a Népegylet összes helyiségei nyolc nap alatt meg fognak nyilni. A következő vasárnap tehát a tagok újból elfoglalhatják helyüket a régi Népegyletben. Dr. Pető ezt is felhozta arra, hogy az uj kormány mellett hangulatot csináljon a csabai választópolgárok körében. A Népegylet azonban nem igen sokáig lesz nyitva. Tagjai körében ugyanis, akikről fentebb mondottuk, hogy parasztpártiak : most még sokkal jobban dühöng a politizálási kedv, mint négy évvel ezelőtt. A legközelebbi választások alkalmával ez a kedv bizonyosan meg fog nyilvánulni s mivel az alapszabályok értelmében az egyletnek politizálni nem szabad : a hatóság ismét kénytelen lesz fellépni ellene. A törvényeket pedig még egy Khuen-Héderváry nak sem lehet megszegnie a darabontcim veszedelme nélkül. Eotyec ur a vonaton vagy : Nem jó a pénzzel hencegni. Érdekes társaság állott hétfőn délelőtt a gyulai törvényszék előtt. A panaszos egy csabai parasztember volt : K o t y e c János, akinek neve a cikk élén ékeskedik, a vádlottak szintén paraszti sorban élők, akik mint az utóbbiakból ki fog tűnni, cseppett sem maradnak a naivságukról ismeretes, sőt szinte legendás rátóti atyafiak mögött. Az eset a következő. A mult év junius 2-ik napján egy rózsás kedvű, alaposan becsudálkozott bácsi szállott fel Gyulán a Csaba felé robogó, vagyis inkább, döcögő vonatra. Ez a bácsi Kotyec János volt. A harmadik osztályú fülke utasainál csakhamar derüliséget keltett bortól felvillanyozott modorával és humorával. A vonat ment a maga utján, de a kalauz is ment, a maga utján és betért természetesen a Konyec uram fülkéjébe is. Hivatalos egyszerűséggel 3zólt oda a társaságnak: — Kérem a jegyet. A többiek annak rendje és módja szerint oda is adták, csak Kotyec uram nem tudta előteremteni sehonnan. Egy darabig kereste, aztán türelmetlenül odaszólott a kalauznak : — Nincsen jegyem, nekem nem is kell. — De még mennyire kell ! — szólt vissza könyörületlenül a kalauz. — De nekem nem kell! — erősködött Kotyec — van itt pénz, mennyivel szúrjam ki a szemét ? Erre nadrágzsebéből elővett egy nagy pénztárcát és kinyitotta. Volt abban pénz bőven. Az ezres, százas és tizes bankók csak ugy virítottak benne. — Mennyi kell ? — kérdezte Kotyec az utasok nagy irigykedésére. — Itt van egy ezres, itt van két százas, vagy egy ötvenes is elég lesz? A kalauz látván, hogy nem lehet a jókedvű utassal birni, ott hagyta és ment tovább, Kotyec pedig tovább dicsekedett az ő sok pénzével Abban a fülkében utaztak ugyanekkor K é r i Sándor, Kondor János és H o r z s a János gyulavárii emberek. Szegény ördögök voltak, akik annyi pénzről, amennyit Kotyecnél megpillantottak : még álmodni se mertek soha, egész életükben. Sóváran, kidülledt szemekkel tekintettek a sok ropogós nagy bankóra és kimondhatatlanul irigyelték Kotyecet, a bankók boldog birtokosát aki a tárcát végre-valahára visszadugta a zsebébe, de ugy, hogy minden pillanatban kieshetett. Mikor a csabai állomásra értek, Ko(c felállott, hogy kimenjen. Alig tette ki lábát az ajtón, a nehéz pénztárca nagy zuhanással a földre esett anélkül, hogy észrevette volna. Kéri Sándornak sem kellett több. Azonnal lehajolt, villámgyorsan felemelte a tárcát és még villámgyorsabban zsebrevágta. Aztán intett a társainak és leszállottak a vonatról. Félrevonultak a pályaudvar egytk rejtett zugába és kíváncsian nyitották ki a tárcát. Csak ugy dobogott szivük az örömtól. — Micsoda pénz lehet ez ? — tanakodtak az lOOOkoronás bankó láttára, mert olvasni nem tudtak ós olyat még nem is láttak. ! J — Nem is pénz lehet az, — szólalt meg Horzsa. — De pénz az, üsse meg a ménkű, csak hát nem magyar pénz. Nesze, neked adom, - rendelkezett Kéri, a főmacher. Horzsa eleinte méltatlankodott és gyűlölettel nézte Kondort, aki 126 koronát kapott, mind ismert 10 és 20 koronásokban. A többi megmaradt a tárcában levő 2146 koronából Kérinek. Hogy aztán volt a harmadik osztályú étteremben nagy muri a zsákmányból, azt, ugy hiszem, mondani is fölösleges. Ez a muri volt azonban árulója a társaságnak. Mert Kotyecz uram észrevette a pénze eltűnését és iszonyú patáliát csapott. Az állomás személyzete csakhamar el is csipte a vigan dőzsölő gyulavárii magyarokat. A gyulai törvényszék előtt azzal védekeztek, hogy ők nem akarták ellopni Kotyecz pénzét, hanem csak azt tartották, hogy nem azé a madár, aki elveszti, hanem aki megleli és ezért vágták zsebre a bukszát. A biróság helyet is adott ennek a védekezésnek és Kériéket nem lopásért, hanem jogtalan eltulajdonításért Ítélte el 3—3 hónapi fogházra. Az ítélet jogerős. Morzsák a beszámolóról. Népgyűlések alkalmával igen gyümölcsöző a nép arcvonásait tanulmányozni annak, aki az öreg Lavater „arcismé

u-jének hive és szeret az arcvonásokból valakinek a jellemére következtetni. Magam nem tartozom ugyan telses mértékben Lavater bácsi hívei közé de azért szeretem vizsgálni a nép fiainak arcvonását és mondhatom az nekem gyönyörűséget okoz. Vasárnap is megtettem a mellett, hogy éberül figyeltem és állhatatosan körmöltem a szónokok ajkáról elhangzott bölcsesógeket. Egy pár morzsával bátor leszek alább szolgálni a mélyen tisztelt publikumnak. Sokan mondják itt Csabán, hogy Áchim L. András, a parasztkirály, elveszítette népszerűségét és hogy az ő csillaga is kezd már alkonyulni. Én mást tapasztaltam a vasárnapi beszámolón. Épen szemben állott velem egy elvtárs. Magas, széles vállú, lelógó bajuszu. Mikor Darabos, vagy Pető beszélt, közömbösen bámult bele a levegőbe, mintha nem értette volna meg azoknak a nagyszerű megnyilatkozásait. De meg kellett aztán nézni, mikor Áchim emelkedett szólásra. Idegesen izgett-mozgott és mikor a vezér kinyitotta a száját, ő is beszélt vele együtt. Két tenyerét a füléhez illesztette, hogy egy betűt se szalasszon el azokból a „szent" igékből. A szája pedig folyton járt, ahogy Áchim beszélt. Természetesen hang nélkül. Mikor aztán a vezér lelépett a szószékről, ordított, lengette a kalapját, mint egy exaltált. Téved tehát, aki azt hiszi, hogy Áchim L. András nem népszerű. * Hogy Pető Sándornak Csabán befellegzett, hogy Áchim L. András akar már most itt képviselő lenni, arra körülbelül ciankálit lehet venni. Erre a meggyőződésre következtetés utján jutottam. A parasztok hatalmas királya