Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-06-16 / 48. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1910 junius 12. lenőri állásra B á r ó f i Sándor választatott meg. Endrődön az anyakönyvvezető helyettes segédjegyzői állásra Y i 1 á g h y Elemér választatott meg. Kondoroson első jegyzővé Mold Béla választatott. A szarvasi járás főszolgabirája a közigazgatási bizottság folyó évi 1163—1910. sz. határozata alapján F ü 1 ö p p József kondorosi másodjegyzőt állásától felfüggesztette s arra Viczián Mátyás járási Írnokot helyettesítette. Az alispáni jelentós megemlékezik a képviselőválasztásokról. Az alispáni jelentós meghallgatása és "tudomásul vétele után dr. Daimel főjegyző a törvényhatósági állatorvos jelentését olvasta fel, mely szerint az állategészségügy megyénkben kedvező volt. A gyulai közvágóhídon rendezett tanfolyamra hét hallgató jelentkezett a szomszédos vármegyékből. Fegyelmi ügyek és mások. Szathmáry Kálmán békési iktató ellen sikkasztás vétsége miatt bűnvádi eljárás volt folyamatban. A közigazgatási bizottság annak idjén akként határozott, hogy a bűnügy befejeztéig a fegyelmi eljárás megindítását függőben hagyja. A bűnügyi eljárás azzal végződött, hogy a bíróság Szathmáry Kálmánt felmentette a vád alól. Ez alapon a közigazgatási bizottság sem tartotta szükségesnek a fegyelmi eljárás megininditását. Dr. W i e 1 a n d Sándor szarvasi főszolgabíró egy társaságban azt állította az ottani telekkönyvvezetőről, hogy az a telekkönyveket pénzért megmutatja akárkinek. A telekkönyvvezető ezért rágalmazás cimen feljelentette a bíróságnál a főszolgabírót. Hasonló esetekben minden közigazgatási tisztviselő köteles maga ellen fegyelmi eljárást kérni. Megtette ezt dr. Wieland Sándor is. Csatolta a fegyelmi eljárást kérő iratához a bíróság előtt tett vallomását is. A közigazgatási bizottság azonban, tekintettel arra, hogy a vád nem olyan súlyos, amely a főszolgabírói állás tekintélyét csorbítaná : nem határozta el, sem a fegyelmi eljárást, sem a felfüggesztést, hanem döntését a bírói eljárás teljes befejezésétől ós a tanúvallomások beérkezésétől tette függővé. Az alispán már régebben elrendelte, hogy a gyulai tüdőbeteg-szanatórium szennyvize chlórmésszel fertőtlenitessók, mivel a szenyviz a tiszti főorvos véleménye szerint sok bacillust tartalmaz. A budapesti halólettani állomás igazgatósága tiltakozott ez ellen, mert a chlórmész a halakat pusztítja. Az alispán ennek dacára is fenntartotta határozatát. A szanatórium főorvosa ez ellen fellebbezett a közigazgatási bizottsághoz, azzal érvelvén, hogy szenyvizben elenyészően C3ekóly a bacillusok száma ós a chlórmésszel való keverés nagyon drága, 8—10,000 koronába kerül évente. A közigazgatási bizottság a fellebbezést elutasította azzal a helyes indoklással, hogy a tüdővész-bacillusok ellen még a legtulzottabb intézkedések is helyesek. Dr. Zöldy János tiszti főorvos olvasta fel ezután a jelentést, mely szerint a közegészségügyi állapotok májusban is kedvezőtlenek voltak ugyan, de kedvezőbbek az április havi állapotnál. Leggyakoribb halál-ok mint mindig, májusban is a tüdővósz volt. A járványok közül a diftéria, kanyaró ós tífusz pusztított. Legelterjedtebb a kanyaró volt, de szerencsére mindenütt enyhén folyt le, úgyhogy a halálozás csekély volt miatta. A gyulai közkórház alkalmazottainak fizetésrendezésót határozta el nemrégen a kórházi bizottság. Ez a határozat természetesen a kórház 1911. évi költségvetésének a módosítását vonja maga után. A módosítás már mégis történt. A közigazgatási bizottság a főorvos véleménye alapján érdemlegesen nem foglalkozott a módosított költségvetéssel, hanem jóváhagyás végett felterjeszti a belügyminiszterhez. A békéscsabai közkórház 1911. évi költségelőirányzata, mely szerint a napi ápolási díj 188 koronában megállapítva: tudomásul szolgált. Veres József bizottsági tag a nagy halálozási százalékra való tekintettel még a mult ülésen kérte a főorvost, hogy állítson össze mintegy 20 évről szóló statisztikát a vármegyei születésekről és halálozásokról, mert csak pontos statisztikai adatok birtokában lehet megtenni a szükséges intézkedéseket. A főorvos most bemutatta a statisztikát 1893-tól 1908. végéig. Eszerint 1893-tól 1900 ig 25.508 at tett ki a szaporulat. A következő 8 óv alatt 1900-tól 1909-ig 90.309 volt a születés, 65.519 a halálozás, a szaporulat tehát 24,782. A második 8 éves ciklusban tehát 102t-el volt kevesebb a szaporulat, mint az elsőben. Ambrus Sándor alispán szerint ez apadás dacára sem nagyon aggályos a helyzet, úgyhogy a rendkívüli intézkedésekre nincsen szüksége a bizottságnak a közegészségügy megvédése céljából. D r. L a d i c s László a halálozási arányszám emelkedését a gyulai és a csabai közkórházaknak tulajdonítja, amelyekben sok idegen megyebeli beteg hal el. Az intézkedések megtételét ez alkalommal ő sem tartja szükségesnek, de kéri a főorvost, hogy a nemsokára bekövetkező népszámlálás után terjeszszen elő újból statisztikai adatokat és akkor lesz helye az intézkedéseknek. E felszólalások után a bizottság a jelentést tudomásul vette. Roediger Gyula pénzügyigazgató jelentése szerint május hónapban 627,748 koronával kevesebb adó folyt be, mint a mult óv megfelelő időszakában. E nagy hiány oka a törvényenkivüli állapotban keresendő. Jelentése egyébként vita nélkül tudomásul szolgált. Úgyszintén tudomásul szolgált M i kler Sándor tanfelügyelő jelentése is, melynek kapcsán néhány érdekes ügy került tárgyalás alá. A tanfelügyelő ugyanis B r ó d y Sámuel gyulai izraelita tanítót mindenképen alkalmatlannak találta a tanításra. Testihibája mellett módszere rossz, magyarul tisztességesen beszélni nem tud, pedig az iskola hivatalos tannyelve magyar. Tekintettel ezekre a körülményekre ós arra, hogy a tanitó többszöri figyelmeztetés dacára se mondott le állásáról, a tanfelügyelő javasolta, hogy ellene a fegyelmi eljárás meginditassék és igy mozditassók el állásából, amelyre méltatlan. A bizottság hozzájárult a tanfelügyelő javaslatához. A közigazgatási bizottság még régebben elrendelte a csabai óvókötelesek összeiratását. Ez meg is történt. A bizottság azonban a jegyzéket a tanfelügyelő javaslatára visszaadta a községnek, mert némi pótlások szükségesek. Pótválasztások előtt. A pártok hadállásai. A jövő hét igen nevezetes lesz a megye politikai életében. Négy kerületben döl el ugyanis a mandátum sorsa. Csabán 20-án, hétfőn, Gyomán és Orosházán 21-én, kedden, Szarvason pedig 25-ón, szombaton lesz a központi választmányok határozata szerint a pótválasztás. A pártok mindegyik kerületben erősen készülődnek szervezkednek. A kortesek taktikai fogásokon törik a fejüket, mert tagadhatatlam, hogy jó taktika nemcsak a valódi, hanem a választási hadjáratban is elsőrangú követelmény. Az egyes kerületek pótválasztási kilátásairól az alábbi értesüléseink vannak : Békéscsaba. Az elmúlt vasárnapot döntő fontosságúnak lehet tekinteni z pótválasztás szempontjából. A nemzeti munkapárt ugyanis vasárnap délután 3 órakor a „Fiume" éttermében értekezletet tartott dr. S a i 1 e r Vilmos és B e 1 i c z e y Géza elnöklésével, melyen többek felszólalása után egyhangúlag kimondotta, hogy a pótválasztás alkalmával^a város belbékéjének biztosítása és a demagógia letörése céljából a függetlenségi párt jelöltjét, dr. Urszinyi Jánost fogja támogatni azzal a feltétellel, hogy adandó alkalomkor hasonlóképpen fog a függetlenségi párt is cselekedni. Ez a határozat nagy örömet keltett a függetlenségi páton, mert közel 300 szavazópolgár hozta. A Schwézner-féle vendéglőben ugyanekkor tartott értekezleten ki is mondta a függetlenségi párt, hogy az együttműködést szükségesnek tartja ós fenntartandónak nemcsak a mostani választási alkalomra, hanem továbbra is, mikor a megye vagy a községi életben annak szüksége merül fel. Ez az egyesülés nagy kihatással van dr. Ursziny János győzelmére, akit épen az egyesülés perceiben igyekezett a csirkepiacon kissebbiteni a nagy hős, a parasztvezér, a ledönthetetlen bálvány, ós a többi: A c h i m L. András. Ő ugyanis vasárnap délután újból programmbeszédet mondott. Beszéde elején szidta a koalíciót, mint jograblót, majd a kormányt dicsérte, mert a Népegylet kinyitását engedélyezte. Uj volt programmjában a kereskedők és iparosok érdekeinek felkarolása. Esdekelt, kunyorált, hogy szavazzanak reá, de ha nem méltatják erre, legalább ne szavazzanak Urszinyra. Korholta a hatóságot szokott modorában, szenvedélye pedig akkor kezdett lángolni, mikor a „Földmivelő" c. röpiratra tért át, mely oly súlyos vádakkal van tele, hogy Áchim szerint is, ha igazak volnának, neki a börtönben volna csak helye. A röpirat megjelenését a függetlenségi párt jelöltjének tudja be Áchim. Azt az Ígéretet is tette a parasztvezér a kereskedőknek és iparosoknak, hogy a parasztpárt ismert fölényével a megyebizottsági és a községi képviselőtestületi választásoknál ezután nemcsak soraiból fog választani, hanem az arra érdemes iparosok és kereskedők közül is. — A választók azonban már ismerik Áchim ígéreteit ós igy hatástalan maradt a handabandázás. Dr. Ursziny pártja egyébként is folyton erősödik. Különösen künn a határban sikerül a parasztkirálytól elvonni sok hivet. Ott künn is leghevesebb a választási küzdelem. Nem ritkák még revolverlövósek sem„ de természetesen mind a levegőbe. Minden különösebb optimizmus nélkül lehet bízni abban, hogy a demagógia pöffeszkedő hatalmát ez egyszer sikerül legyűrnie Csaba józan gondolkozású polgárságának. Orosháza. Orosházán már szó se lehet dr. B ik á d i Antal győzelméről. Bíkádi az ő I modorával ós durva támadásaival anyI nyira magára haragította a Kossuth ' pártot, hogy azok inkább R e c k Gézára, a mnnkapárt jelöltjére szavaznak, vagy pedig semlegesek maradnak. Legutóbb az öcsödi függetlenségi párt határozta el, hogy Reck Géza lobogója alá sorakozik. Mindezen körülményekre való tekintettel Rjck G5za megválasztása bizonyosra vehető. Gyoma. A gyomai kerületben is erős hirc folyik a mandátumért. Kovács Gyula és Winter Ádám között. Ez utóbbi | mindenáron kapaszkodni akar. Beszélni nem tudván egy csöppet sem, lehívta egyszerűséggel nyitotta be a hálószoba ajtaját, mint az olyan ember, aki egyáltalában semmire se gondol. Eleinte nem is látta az asszonyt, ki a sötétben állott. Csak akkor vette észre, mikor beleütődött. Meglepetve állt meg, mert egyáltalában nem gondolt rá, annál kevésbé várta, hogy ébren lesz. Az asszony csak nézett, nézett szikrázó szemekkel, dühös pillantásokat vetve a sötét alakra, de a pillantások hatását inkább ő maga érezte, mert Dömény Ferenc nem láthatta. Szólni azonban nem birt, annyira elfogta a a gyűlölet és undor. Amint Dömény Ferenc tudatára ébredt a helyzetnek, azonnal felülkeredett benne a veleszületett gonoszság és a zsarnok tempó. Metsző, bántó hangon szólt: — Hát te mórt nem horkolsz ? Vagy talán én rám lestél ? Az asszony meghátrált Érezte, hogy ez a döntő pillanat. Mondani akart valamit, de aztán megijedt a következményektől. Eszebe jutott Margit, a nővére és ismét megszállotta az önfeláldozó gondolkodás édes érzete. Egy pillanat alatt cikkázott át agyán a gondolat, hogy a legcsekélyebb szavára is kidobhatná őt a férje, mert úgyis csak szabadulni akar már tőle. Es aztán minden kitudódik. Botrány lesz belőle. És akkor vége mindennek, vége Margit jövőjének, boldogságának. Vagy ugyan ki venné nőül egy ilyen botrány hősnőjének a nővérét ? Tudta, hogy az dönt, amit most mond. És határozott. — Rossz álmom volt, — szólt — nyugtalanul aludtam, azért keltem föl. És elhaló, gyönge hangon tette hozzá: — Mindjárt visszafekszem . . . Az én órám. — Márk Twaiu humoreszkja. — Az én szép, uj órám másfél évig járt, nem késett és nem sietett ós nem állt meg soha. Ugy hogy végre be kellett látnom, hogy teljesen csalhatatlan és egész testében és egósz csont rendszerében soha el nem pusztítható. De valamelyik este elfelejtettem az órát felhúzni. Nagyon szomorú lettem, mert ugy éreztem, hogy ez nagy szerencsétlenséget jelent. Csak lassan, igen lassan nyertem vissza újra jókedvemet és csak ekkor húztam fel órámat, megfogadván, hogy igyekezni fogok belsejtelmeimtől teljesen megszabadulni. Másnap bementem egy órásüzletbe, hogy órámat a pontos időre igazítsák. A bolt tulajdonosa kivette a kezemből az órát, felém tartotta és igy szólt: Ez az óra négy perccel késik, a reguláiért előre kell tólni. De ezt már nem hagytam és ahogy csak tudtam, ugy akartam vele megértetni, hogy az órának semmi baja sincsen. De hiába, egészen hiába; mindaz, amit ez az emberi nyakra illesztett tökfej maga előtt látott, csak az volt, hogy az óra négy perccel késik ós hogy a regulátort előre kell tolni. Ugy, hogy hiába táncoltam körülötte a legiszonyúbb kétségbeesés kínjával és hiába rimánkodtam, hogy hagyja azt az órát békében, ő egészen nyugodtan, de annál hidegebb kegyetlenséggel vitte véghez gyalázatos tettét. Az én órám járni kezdett. És sietni kezdett. És mindennap jobban és jobban sietett. Az első héten már heves lázt kapott, úgyhogy ötszázötvenet vert óránkint. Két hónap múlva már egészen elhagyta a város összes időmérőjét ós a kalendáriumi időszámítást már tizenhárom nappal kezdte megelőzni. Véleménye szerint már november volt odakünn ós már örült a frissen lehulló hópelyheknek, amidőn én még fáztam és reszkettem az októberi széltől meghajló lombok alján. A házbér idejét ós az évi számadásaimat és több hasonló dolgot is oly romboló gyorsasággal hagyta maga mögött, hogy nyugodt szemmel nézni ezt a dolgot már igazán nem bírtam. Elvittem tehát az óráshoz, hogy igazítsa meg. Megkérdezte, hogy voltam-e már órásnál vele. — Nem, — mondám — mert még j nem volt sohasem baja. Szemeiből gonosz mosoly villogott ekkor, gyorsan felnyitotta az órát, valami hengerfólót tolt a szemére ós belenézett a gépbe. Azt mondá, hogy ki kell pucolni, meg kell kenni és egy hét múlva érte jöhetek. Miután pedig órámat kipucolta, megkente, órám olyan lassan kezdett I járni, hogy ép olyan lassan hangzott, mint valami toronyóra. Minden vonatot lekéstem, minden ebédet elhanyagoltam, három napból négyet csináltam és összes hitelezőim mindinkább korábban ós korábban jöttek a nyakamra; lassan-lassan azután visszakerültem a tegnapi napba, majd a tegnapelőttibe, majd a mult hétbe, — úgyhogy azt vettem észre, hogy teljesen az elmúlt hetekben élek ós hogy ezért az egész világot vesztettem el szemeim előtt. Egyszóval azt érzem, hogy pajtási viszonyban vagyok a muzeumban levő múmiákkal ós hogy velük a legújabb dolgokról beszélgetek. Újra elmentem tehát az óráshoz. És az órás, amig én mellette álltam, teljesen szótszedte az órát és azt mondta, hogy a rugó „fölpuffadt". De megígérte, hogy három nap múlva megint jól fog járni. Ezen műtét után az óra rendesen járt, de ez volt azután minden. Egy félnapig ugy ment ugyanis, mint egy testet öltött düh ós oly ugatásban, vonitásban, hörgésben, tüsszentésben tört ki, hogy már a saját gondolataimat sem hallottam. És még hozzá* az időt is teljesen a kénye-kedve szerint választotta. Mondhatom, az egósz országban nem volt ehhez hasonló óra. Valahányszor járni kezdett, akkorát ütött, akár egy hatalmas csendőrőrmester. Megint elvittem az óráshoz. És az órás az órát igen apró darabokra szedte és a roncsokat egy nagyító üveg alatt megforgatta ós azt mondta, hogy a mutató tokjában van a hiba. Megszorította az órát ós újra járni kezdett. Most még jól végezte a dolgát, persze csak akkor nem, amikor minden tíz percben a mutatók ugy össze nem csukódtak, mint az olló ós szépen össze nem ragadtak. A világ legbölcsebb embare sem tudta volna megmondani, hogy mikor van félóra ós mikor háromnegyed, ugyliogy órámat megint óráshoz kellett vinnem. Ezúttal megint más óráshoz mentem. Ez a személy meg azt mondta, hogy elgörbült rajta az üveg és a lánc elcsavarodott, de móg az a véleménye is volt, hogy az órát be kell keretezni. És miután ezt megcsinálta, órám újra