Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-06-16 / 48. szám

Békéscsaba, 1910 junius 16 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 5 segítségül Hercegh Sándort, akinek si­került magát Szigetváron kisgazdapárti programmal megválasztatnia. Most an­nak a társaságában járja be a kerület egyes községeit. De kevés sikerrel, mert a gyomai kerület polgárságában van annyi magyaros önérzet, hogy nem tá­mogat szavazatával olyan jelöltet, aki magyar állampolgár létére nem tar­totta érdemesnek megtanulni a magyar nyelvet. A kerület óriási többségének bizalma Kovács Gyula felé fordul, aki ezt a bizalmat meg is érdemli mindenképen. Wintert össze se lehet véle hasonlítani. Kovács igazi ur. Előkelő, lelkiismeretes és szorgalmas, aki bizonyosan szivén fogja viselni képviselő korában a kerü­let érdekeit és fog is tenni érte. Meg­választása épen e körülményekre való tekintettel bizonyosra vehető. Itt kell megemlítenünk azt is, hogy dr. Ohrisztián Kálmán az egyik h. választási elnök arra való hivatkozással, hogy akkor katonai fegyvergyakorlaton lesz: lemondott állásáról. A vármegyei központi választmány legközelebb fogja az állást betölteni. Á gyomai főszolga­bíró H á z y Imrét hozta javaslatba, akit legnagyobb valószínűség szerint a köz­ponti választmány is akceptálni fog. kezdetét, igy a már hét órakor gyüle­kező közönség türelme, a nagy meleg­ben ugyancsak próbára lett téve. Már fél 10 is elmúlt, midőn a püspök a pap­sággal az uj templom ajtajában megje­lent, hogy a póttemplomból a szentsé­get áthozzák. Az uj dús aranyhímzésű baldichin alatt, melyet Petrovszky S. János és Laurinyecz Ádám ajándékoztak az uj templomnak, hozta át a püspök, megkerülve a templomot, a szentséget az uj főoltárra s ekkor a közönség is bebocsájtatást nyert. A templomszentelés fárasztó aktusa fél 12 óráig tartott. Ennek befejezte után F e t s e r püspök misét mondott, majd áldást osztott. Jóval 12 óra után ment fel a szószékre P á 1 f y Béla gyo­mai lelkész, hogy a szentelési szent be­szédet elmondja. Szónoki nagy kézsé­géről ismert lelkész meggyőző érvek­kel, erős hitben gyökerező hasonlatok­kat egyikét mondotta remek egyházi beszédeinek. Beszédének alapaszméje : „Miképen kezdetben vala, ugy legyen mindörökké", az Ui imának e fohásza volt. az eddigi jelek mutatják, diadalmasan. Az igen tehetséges Zsélyi Aladás tragikus lezuhanása után most az egész ország szeme Székely Mihályon van és minden magyar T ember a legteljesebb sikert kívánja neki. Az alábbiakban adjuk egy előkelő budapesti újságnak Székely repüléséről és gépéről szóló leírását. „Hétfőn este, miután végleg elcsön­desedett a Rákosi-mező, a 3-as számú hangárból egy teljesen uj biplánt von­tak ki, azután alapos próbát végeztet­tek a motorral. Ugyanezt a gépet ki­vonták ma hajnali négy órakor is; akik kevesen kint voltak, egy egészen fiatal, pirosas képű, szimpatikus fiatal embert láttak a motor mögé ülni. A gép számnélküli biplán volt, a rendes biplánoktól nagyságban, szerkezetben egyaránt elütő. Csavarja elől van és nem hátul, mint a többi biplánoknak, minélfogva a gép pilótája a gép mögött ül, akárcsak a legtöbb monoplánnál; a hátulsó felületük nem a szokott cel­laszerüek, hanem sík felületüek, vala­mint az oldalfedelek (szárnyak) közül a felső hosszabb az alsónál. De még meg se nézhették alaposan a hajnalban kísérletező sajátságos biplánt, már neki indult és vagy 800 méteres futás után öt méter magasságban vagy száz mé­tert repült, majd újra startolt a biplán, de már ekkor egy kevés indiszpozi­cióval. Kiderült, hogy ez a biplán szarvasi származású magyar ember munkája: Székety Mihályé és hogy ugyanő pró­bálta ki is a gépet. Székely tavaly sze­rezte a mérnöki diplomát; gépén egy üzlettársa támogatásával öt hót óta dol­gozik, ma még csak pár jelentéktelen javítást végez rajta. Gépének szerkeze­ténél Curtiss biplánját vette alapul, de már a részleteiben teljesen az övé. Az oldalt fölső felületnek meghosszabbítási ötletét azonban két Párisban dolgozó magyar aviatikustól, Bírótól ós Fenyve­sitől kapta. Jellemző, hogy Birót ós Feny­vesit ezelőtt még kinevették, de ma már vígan használják a két magyar ifjú ta­lálmányát. Bevált Székelynél is. Gépén a Daraqu-motort alkalmazta, ami annyi­ban újítás, hogy eddig csak monopláno­kon alkalmazták. A csavart nem hátra, hanem előre helyezte; a minap még Paulhan is azt jósolta, hogy emiatt orra fog bukni. Ma reggel a gép rácáfolt. Székely gépe a legkönnyebb biplánok közül való, mig a biplánok átlagos súlya 400—450 kiló, az övé a pilótával együtt 300 kiló. Érdekes, hogy Székely egé­szen ma hajnalig repülőgépet nem ve­zetett, mégis semmi baja nem volt. Székely sikeres fölszállásának hama­rosan hire ment ós a keddi közönség érdeklődéssel várta startolását. Ki is jött, ezúttal már 18 as számmal megjelölve, repült egy keveset, de az oldalkormány kilendült, ami miatt vissza kellett vinni hangárjába. Szerdára azonban kijavítják ós Székely újra startolhat"­Főherceg és professzor. Egy bedugult báróság. - Külön fővárosi tudósítónktól. ­Az alábbi kedves kis história, azt hisszük, ki fogja elégíteni még a leg­finyásabb olvasókat is, akik csak az új­szerű, fordulatokban bővelkedő esete­ket kívánják. A budapesti magasabb orvosi kö­rökben másról sem beszélnek mostaná­ban, mint a kiváló H e r c z e 1 tanár és a József főherceg között lefolyt affér­ról, amelynek a nyilvánosságra való hozatalától bármennyire is féltek az ér­dekeltek, mégis kipattant. Kár lett volna érte, az bizonyos! Az előzmények visszavezetnek ben­nünket a Városligeti Fasor-szanatóriu­mába, ahol a tavaszszal feküdt Auguszta hercegasszony. Rövidesen azonban Her­czel tanár megoperálta a beteget Ó3 minden a legjobban sikerült is az ügyes i kezű sebészorvosnak. A műtét megtör­tént és — József főherceg boldogan sietett köszönetét kifejezni a professzor­nak. A hercegasszony még néhány hé­tig a szanatóriumban maradt, de eltá­vozásakor a főherceg felszólította a ta­nárt, hogy nyújtsa be számláját. — Boldog vagyok fenséges uram! — mondotta Herczel professzor, — hogy ilyen kegyben részesített s reám bizta a fenséges asszonyt a súlyos ba­jával. Ez a bizalom már maga is fényes honorárium. A főherceg nem akart financiális ügyeket tárgyalni, hirtelen más témába csapott át és — meleg kézszorítással elköszönt a sebészorvostól. Másnap pa­rancsot adott udvarmesterének, hogy az esetben, ha Herc^eltől levél jön, rög­tön tegyen jelentést De a várt írás (a számla) csak nem érkezett meg, mire József főherceg udvarmesterét küldte követ gyanánt a szanatóriumba — Á fenséges ur ismételten kéri a számlát — mond a követ. — Kegyes­kedjék azt megírni, hogy elvigyem ma­gammal. A professzor ismét kitért ez elől s azt mondotta, hogy más formában várja a honoráriumot. Az udvarmester a legnagyobb zavarban állt (kis hijja, hogy orvosi beavatkozásra nem lett szükség) s kénytelen volt számla nél­kül eltávozni. És jelentést tett a főher­cegnek, aki magából kikel s imigyen szól: — Hát mit ért a tanár ur a „más­forma" kifejezés alatt? Talán bárósá­got? Én nem vagyok ágens és nem já­rok ki semmit. Az udvarnok zavara tetőfokra emel­kedett s kénytelen volt ezt a kijelentést Herczel tudomására adni. A kiváló sebészorvos erre egy me­rész fordulattal számlát szerkesztett. Ami bors csak volt a szanatóriumban, azt mind rászórta, — olyan borsós volt. Amerikai dollárkirályok hires orvosai is elsápadtak volna tőle. Igy szerzett magának elégtételt a kitűnő professzor és elvégre igaza van. Vagy báró az ember, vagy uj nemes, legalább legyen teli a Wertheim-szekrény. Az endrődi gyilkosság. Másfélnapos esküktszéki tárgyalás. Rendkívül bonyadalmas és izgató ügyet tárgyalt szombaton egész nap és vasárnap délelőtt a gyulai esküdtbíró­ság. Öt vádlott állott a bíróság előtt ós körülbelül negyven tanu. Valósággal monstre tárgyalás volt ez, amely ugyan­csak igénybe vette ugy a birák, mint az esküdtek teljes figyelmét. Nagy is volt iránta az érdeklődés. A hallgató­ság különösen a vádlottak kihallgatása­kor zsúfolásig megtöltötte a padsoro­kat ós feszült figyelemmel leste azok mondását. Vasárnap délután 1 óra volt, mikor az esküdtek verdiktje dr. W e i s z Frigyes elnöklésével elkészült és a bí­róság elnöke, váradiSzakmáryArisz­tid kihirdette az Ítéletet. A gyilkosság története a következő: Hires, vagyis inkább hírhedt em­ber volt Endrődön Rusznyák La­jos. Termete olyan, mint az óriásoké és bikaerő lakozott benne. Emellett na­gyon szeretett kötekedni is. Szerette a korcsmázást és mikor felöntött a ga­ratra, nem lehetett közelében megma­radni senkinek, mert a hatalmas ember vizözönkónt söpört el maga elől min­denkit. Ha valaki szembe mert vele ál­lani, azonnal lesújtott rá ökle csontos buzogánya, amelynek ájulás ós más sú­lyos sérülés járt a nyomában. Rusznyák különösen szeretett járni a Szelei Izidor korcsmájába. Ott csi­nálta a legtöbb galibát és botrányt. A vendéglős szeretett volna már régóta megszabadulni a garázda vendégtől, de ; nem lehetett. Ha szólt neki, őt is meg­| támadta, káromkodott, szidta, mint a ' bokrot, sőt még a keze is lesújtott rá néha-néha. A vendéglőben ilyen tapasz­A csabai rom. kat. templom felszentelése. Bérmálás. Fetser püspök látogatásai Az impozáns csabai uj róm. kath. templom felszentelósi ünnepségének ked­vezett az időjárás, igy óriási számú kö­zönség vett azon részt nemcsak Csabá­ról, de a közeli vidékről: Pusztaföldvár, Apáca, Újkígyósról búcsúk is jöttek. A felszentelósi aktusnál megjelentek Csaba hatóságai, az elöljáróság és a külön­böző hitfelekezetek, tanintézetek is kül­döttségileg képviseltették magukat. Az uj templom hatalmas arányai, Hofhauser, a tervező műépítész terveinek ily művészi kivitele, a remek­művű oltárok nemcsak a nagyközönség, de Fetser püspök és az idegen pap­ság tetszését is megnyerték és ismétel­ten gratuláltak Nemeskey Andor plébánosnak ós dr. P á n d y Istvánnak, mint akik legtöbbet fáradoztak, hogy most a hivek ily nagyszerű, áhítatot keltő templomban dicsérhetik és imád­hatják a Mindenhatót. A templomszentelési ünnepségnek kezdetét fél 8 órára tervezte Fetser püspök, azonban a főoltáron elhelyezett szent ereklyét fedő márványlapocska a postán csak az nap reggel érkezvén, a szertartás egy órával később vehette jól járt, kivéve akkor, amidőn már nyolc napja jól működött és egész belseje el­kazdett recsegni és a mutatója oly gyorsan forgott, hogy nem is tudtam elhinni, hogy ez egy és ugyanaz a mu­tató, mert ugy látszott, mintha egy vé­kony pókháló szaladna az óra számlap­ján. A legközelebbi huszonnégy órát, pedig már egy pár perc alatt lejárta és azután hirtelen lármával megállt. Nehéz, elszomorodott szívvel men­tem tehát az óráshoz, aki hozzáfogott a javításához. De megfogadtam, hogy ke­resztkérdésekkel annyira össze-vissza fogom zavarni, amennyire csak lehet, mert az órám ügye már igazán komoly üggyé vált, Az óra eredetileg kétszáz dollárba került ós két-három ezerbe került a javíttatása. Mig az órásnál vár­tam és ránéztem, ugy éreztem, mintha az órás valami régi ismerősöm volna. Valami gőzhajón kazánkezelő volt, még­pedig nem épen a legjobb fajtából. Az órás az órát gondosan megvizsgálta, ép ugy, mint a többi órás ós azután ugyan­azon a módon mint a többi, mondott az óráról ítéletet. Igy szólt: I — Nagyon sok gőzt fejleszt, — , tudja — Önnek az lesz most a dolga, hogy a monkycsavarkulcsot felakassza ! mégpedig a biztosító szelepre ! j Én erre betörtem a fejét ós a saját ; költségemen eltemettettem. Vilmos nagybátyám (szegény már j meghalt) szokta volt mondani, hogy j egy jó ló addig jó ló, amig meg nem | szökik és egy jó óra addig jó óra, amig meg nem csinálják. És ha ez igy van, mit csináljon akkor a sok üstfoltozó, cipész, kovács? ... De erre a bölcs kórdésre senki sem tudott válaszolni. A temp'omot zsúfolásig megtöltő közönség hitben épülve, igaz lelkigyö­nyörrel hallgatta a prédikációt. Már elmúlt egy óra, mire a fel­szentelósi aktus befejezést nyert. Á felszentelő püspök tiszteletére Nemeskey plébános a parochián ebédet adott, melyen a hatóságok kép­viselői, a tisztikar, az egyháztanács tag­jai és egyház hivei közül többen vet­tek részt. Délután Fetser püspök látoga­tást tett az egyház világi elnökónól, dr. P á n d y Istvánnál, átkocsikázott K n y Antal, B r ó m Lőrinc szentszéki jegyző és dr. M a z u r e k Gyula püspöki könyv­táros társaságában Kígyósra gr. Wenck­heim Frigyes és családja látogatására. E látogatást a grófi pár hétfőn a déli órákban a csabai parochián visszaadta. Meglátogatta hétfőn ebéd után a püs­pök özv. Szabó Gvörgynót, kí 25 ezer koronáért a főoltárt készítette, Mol­nár György birtokost, B e 1 i c z e y Rezsőnét, Szalay Józsefet, D e b r e­c z e n y Lajost, Polgár Lajos máv. főmérnököt, ki ifjúkori ismerőse ós Petrovszky S. Jánost. Hétf n ismét igen fárasztó egy­házi funkciót végzett Fetser püspök. A bérmálás szentségét osztotta 1800-an felüli bérmálkozónak. {A bérmálásnál K n y Antal és B e d á k Mátyás lelké­szek is segédkeztek a püspöknek. Ugy a felszentelósi aktusnál, mint a bérmálásnál a közönség példás ren­det tanúsított. Fetser Antal püspök délután 4 óra előtt szívélyes búcsút vett a lelké­szektől és az egyháztanácstól, Wenck­heim Géza gróf fogatára ült és a bandériumtól kisérve Csaba határáig, Gerlára, a gróf látogatására, innen Gyu­lára, A 1 m ásy Dénes grófhoz hajtatott, majd a 8 órai vonattal visszautazott Nagyváradra. Szarvasi avatikus sikere Budapesten. Székely Mihály repült. Bákésmegye még előbb-utóbb ne­vezetességre tesz szert a magyar ava­tika történetében. Két szülöttje is talált fel és alkotott magának a külföldiektől elütő saját rendszerű repülőgépet. Az egyiknek a szarvasi születésű Szé­kely Mihálynak a fején már ott van a siker koronája, mert repült kedden a magyarok nagy örömére, a másik, a csabai Ő s Lajos még kísérletezik. Örömmel és büszkeséggel tölthet el minden bókésmegyei embert föl­dinknek ez a gyönyörű diadala. Azon a nagy nemzetközi versenyen, melyen a világnak úgyszólván minden valamire való hatalmas ós haladó nemzete képvi­selve van versenyzővel: Székely fogja a magyar szineket képviselni ós mint

Next

/
Oldalképek
Tartalom