Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-06-16 / 48. szám

XXXVII-ik évfolyam, 48-ik szám. Csütörtök, junius 16. KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. EliOFIZHTÉSl DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. ClSfizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkseztő : GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Az obstrukció árnyéka. Békéscsaba, junius 15. Nyolc nap múlva megnyílik a képviselőház. Ezt az időt harci készülődésekre fordítják a pártok. Támadásokra készülnek az ellenzéki frakciók, a támadások visszaverésére készül a nemzeti munkapárt. Az összecsapások színhelyei a felirati és az indemnitási vita lesznek. Az ütközőpont mindkettőben a tiszta parlamentarizmus, a képviselőházi munkák egyezségének helyreállítása. Az ellenzék helyzete e kérdésben félszeg és homályos, a többsége tiszta és világos. Az eredmény ; a többség győzelme pedig kétségtelen. Minden képviselőház első vitájának, a felirati vitának természetszerű, kizárólagos tárgya a választások és a kormány-programm megvitatása. Régi és szinte kiküszöbölhetetlen szokás, hogy a kisebbségben maradt pártok ilyenkor hosszasan és aprólékosan megtárgyalják kisebbségben maradásuk okait, de azokat sohasem magukban, programmjukban, elveikben, törekvéseikben és a közhangulat megváltozásában keresik, hanem a kormány, hogy ne mondjuk: kormány részéről „hallatlan", "frivol", „bűnös" és a többi visszaélésekben, atrocitásokban és hasonlókban. Ismerjük már ezt a regi nótát. Rozsdás fegyver ez már, ezt semmiféle köszörülés nem teszi élessé és veszedelmessé. Ezúttal pedig pláne veszélytelen, még pedig azért, mert a kúriai bíráskodásról szóló s a koalíció által meghosszabbított törvény óta képzelt vagy tényleg megtörtént választási visszaélések érdemleges megtárgyalásának és megtorlásának legális fóruma nem a képviselőház, hanem a minden pártpolitika fölött álló kúria. Éppen olyan egyszerű és világos a kormány helyzete, a másik ütközőpont, a kormány-programm körül. Elvégre a kormánynak nemcsak munkaprogrammja van — a miniszterelnök már a feloszlatott képviselőházbsn előadta és újra fogja előadni a trónbeszéd és a többség felirati javaslata — de van munkaakarata és van munkaereje is: van többsége, egységes többsége, a nemzet bizalmára támaszkodó, a nemzet félreérthetetlen akaratát kifejező többsége és ha a kérdés az, hogy a kormány és ez a többség fog-e érvényt szerezni már a felirati és indemnitási vita alkalmával minden obstrukció izü kísérlettel szemben a maga és a nemzet akaratának, már arra csak azt felelhetjük : igenis fog érvényt szerezni ennek az akaratnak. Szembe fog szállni minden támadással, vissza fog verni minden támadast. Az öt-hat felé szakadozott ellenzéknek ezer és egy oka van tartózkodni minden obstrukció izü kísérlettől, a maga részéről is tiszteletben tartani a tiszta parlamentárizmus legelemibb szabályait is a maga részéről is, de az ország érdekében is mielőbb lehetővé tenni a parlament munkaképességének helyreállítását. Hiszen a választók bizalma éppen azért fordult el a mai ellenzéktől, mert az többség korában illoyálisan megszegve a paktumot, megállította a képviselőház és a kormányzat gépezetét és felidézte az áldatlan, káros ex-lex állapotot. A nemzet hatalmas bizalmatlansági rohamával letörte ezt az ellenzéket, térjen ez most észre, mert ha nem józanította ki a választások eredménye, hát ki fogja józanítani a parlamentben a többség ereje és elszántsága. Az uj többség nem hadakozni akar a képviselőházban, hanem komolyan dolgozni. A kormánynak esze ágában sincs klotürrel, szájkosárral mártírokká avatni az ellenzékieket. A kormány nagyon jól ismeri a többség kötelességeit és a kisebbség jogait. Nem fog minden nagyobbszabásu és megfelelő , komoly nivón álló vitát obstrukciónak minősíteni, aminthogy példának okáért 1888—89-ben a véderő vitát és 1893-ban ' az egyházpolitikai vitát sem minősi- , tették az akkori kormányok obstruk- ; ciónak, pedig mindkét vita hónapokig tartott. De obstrukció volt, amit Széli . Kálmán alatt, amit Tisza István kormányelnöksége idején művelt az ellen- : zék — nos, a kormány álláspontja és I szilárdan eltökélt elhatározása semmi körülmények közt sem megengedni és minden rendelkezésére álló legális eszközzel megakadályozni, hogy egy nagyobb vita obstrukcióvá fajuljon. A kormány kiáll minden tisztességes és parlamentáris fegyverekkel való mérkőzésre, de teknikázásokat nem fog tűrni. A vármegye közigazgatásából. A közigazgatási bizottság ülése. Békósmegye közigazgatási bizottsága hétfőn, e hónap 13-án tartotta junius havi rendes ülését. Az ülésen a tagok csaknem teljes számmal megjelentek, amit a kánikulai forróságra való tekintettel alig lehetett remélni. Maga az ülés nem tartozott az úgynevezett érdekes ülések közé, mivel nem volt olyan tárgy ós a szokásos havi jelentések között sem volt olyan, amelyik vitát provokált volna. A bizottság legtöbb esetben hozzájárult az előadók javaslatához. Csak egy-két esetben történt némi módosítás. A közigazgatási bizottság üléséről egyébként részletes tudósításunk a következő : Jelen voltak Ambrus Sándor alispán elnöklete alatt: dr. Daimel Sándor főjegyző, dr. Zöldy János tiszti főorvos, dr. Zöldy Géza tiszti főügyész, Roediger Gyula pénzügyigazgató, Mikler Sándor tanfelügyelő, Perszina Alfréd, az államépitészeti hivatal főnöke, Sárossy Gyula árvaszéki elnök, dr. Liszy Viktor kir. főügyészhelyettes, Varságh Béla, Haraszti Sándor, dr. Török Gábor, Veres József, dr Ladics László és Morvay Mihálybizottsági tagok. Ambrus Sándor alispán a megjelentek üdvözlése után az ülést megnyitván, dr. Daimel Sándor főjegyző felo'.vasta a vármegye május havi közérdekű eseményeiről szóló jelentést, melynek érdekesebb adatai a következők : A személybiztonság 14 esetben támadtatott meg, még pedig súlyosan 8 és könnyen 6 esetben. A vagyonbiztonság 17 esetben, mégpedig Í6 lopással és 1 betöréssel lett megtámadva. Baleset 13 esetben történt, melyek közül súlyos volt 6 és könnyű 7. Öngyilkosság volt 8. Öngyilkossági kísérlet 1. Tűz volt 8, nagyobbrészt lakóházakban tett kárt, mely kár azonban biztosítás folytán jórósz'ben megtérült. A mult hónap időjárása a gazdákra nézve általában kedvező volt. Mindenfelé kiadó és bőséges esők segítették elő a növényzet kedvező fejlődését. Igaz, hogy a búzákat, különösen a buja é3 dült táblákat a levélrozsda nagyon lefogta s a szemképződósben hátráltatta, de a kedvező szárazság beálltával a rozsda fejlődése megakadt, sőt meg is szűnt s most már, ha a hátralevő idő alatt ködök vagy esők a szár-rozsdát ki nem fejlesztik, a jó középtermésnól átlagban nagyobb várható. Sem takarmányrépa, sem cukorrépa az idén nem lesz a vármegyében, da cára a sok helyt háromszori vetésnek. Kiette azt a bolha, ugy hogy negyedszerre tengerivel kellett bevetni. A takarmánytermés elég jónak mondható, de legtöbb helyen renden áztak több izben is, ennek folytán a minőség nem mindenütt mondható kifogástalannak. Munkásaink a közelgő aratásra már mindenütt leszerződtek s biztosították maguknak a nyári keresetet, kivévén a kisebb gazdaságokban, mert ezek tulajdonosai rendszerint mindig csak az aratásra kész gabona levágása előtt szerződtetik munkásaikat A napszám 1 kor. 60 fillér ós 3 korona között ingadozott. Az orosházi községi főpénztári elBékésmegyei Közlöny tárcája. Rút epilógus. Csendesen álmodni kezdtem : Rózsás arc . .. meg picinke lábnyom. Es bontogattam alkonyesten Levelét ki — legénytanyámon. Elcsücsül sok magasba vágyó, Egretörő, mihaszna — vágyam. Ssórakozottan, hallgatottan • Kicsiny levelét zsebre vágtam. Illat csapott meg, mit a szellő Friss, tavaszi rétekről áthoz. Nem sejthetém még: a levélke, hogy olyan szörnyen — szóvirágos. A szerelem / — naiv s mi dőre / A mi szerelmünk ! — semmi már az! „Lettem számító üzletember*.. Üzleti levélre válasz. S elméikedék most: a hideg víz Lehűt, de fel nem üdít egyben. Leöntött és ezt elfelejté . .. Bocsánat, én magát jelejtem. Ressler Sándor. A nővér. Irta: Szilágyi Jenő. A hajnal félhomálya beszűrődött a hálószoba ablakain. Ott feküdt a fiatal, sáppadt asszony a hófehér, csipkés ágyon, álmatlanul hánykolódva. Ha néhány pillanatra kábító fólálomba merült is, valami képzelt neszre azonnal felriadt. Zaklatta a nyugtalanság, kínozta a gyötrelem. Férjét várta egész éjszaka, nem először törtónt meg, hogy vacsorára sem jött haza, de őt inkább az a biztos tudat bántotta, hogy nem is utoljára történik. Túdta, hogy hol van : annál a nőnél, aki minden bajának okozója, az ő életének megrontója. Megtudta, hogy már két óv óta jár hozzá. De sőt többet is tudott, hogy férjének attól az asszonytól gyermeke is van. Régóta tudta már és tűrt, szenvedett, hallgatott, magába fojtva a kitörő panaszt, mély titokba temette szivót-lelkót marcangoló fájdalmát. Csak akkor engedte át magát fájdalmának, csak akkor lett rabja szivének, mikor tudta, hogy senki sem látja. És könnyei megkönyI nyebülést szereztek neki, de csak rövid időre, aztán ismét szótlan, hallgatag lett. ismét búskomorságba esett és hiába faggatta özvegy édes anyja, meg az ő bájos kis huga, hogy mi baja van, ő mindenre csak azt felelte, hogy semmi. Es mosolyt söt nevetést erőszakolt magára. Ilyenkor bizonyos megelégedettséget érzett. Meg volt elégedve önmagával. Érezte, hogy ennek igy kellett lennie. Nem, Margitnak nem szabad tudni arról, hogy milyen pokol az élete. Ha férjhez megy, akkor majd ő is segit a maga baján. Addig csak Margitról gondoskodik, meg a kis lányáról. Kivőlük senkit sem akar ismerni. És a martir csodálatos erejében küzdött az elérzékenyülés, az ellágyulás ellen, amitől jobban félt, mint a jövőtől. Pedig azt móg sötétebbnek, móg üressebbnek látta, mint a jelent. Gyermeke árva lessz, akinek nem halt meg ugyan az apja. — de ami ennél több — elzüllött. És gondolkozni kezdett, hogy ugyan mi is törtónheiik egy olyan egyónnel, aki eltaszítja magától nejét, gyermekét, minden igaz ok nélkül, csak azért, mert rájok unt ? És ilyenkor, mikor a csöndes, sötét éjszakában önmagához szólt, hangjat rémesen suttogóvá tette az előre érzett bosszú. — Az ilyen ember magában hordja már a büntetés csiráját? ismételte többször is és már előre érezte az édes bosszú gyönyörét. Igen lessz idő, mikor majd az az ember megtér és görnyedten fog bocsánatért könyörögni. Es az az asszony? óh hát boldogíthat valakit, aki összeadja magát egy nős emberrel? Majd széjjel mennek, de ő nem fog többé megbocsájtani annak, kinek móg most is nevét viseli. Az asszony az órára nézett. Ötre járt az idő. A februári éjszaka lassanként dagadó felhomályba olvadt. Ugy látszott, mintha beleolvadt volna kísérteties uralmába. Az asszonyt elkábította a hosszú álmatlanság, a kínzó nyugtalanság. Mintha eltűnt volna kitartása ós szenvedésében eddig tanúsított ellenállása. Ugy érezte, hogy ez nem tarthat tovább. Ezen változtatni kell. És egy ugrással kint termett az ágyból, megdörzsölte duzzadt szemét, és gyorsan öltözködni kezdett. Oda lent az utcán már hallatszott a korán kelő munkás emberek beszéde. Öt óra volt, a kapukat kinyitották. A házmester söpörni kezdte a gyalogjárót. Ekkor az utca másik oldalán feltűnt egy álmosan közeledő alak. Dömóny Ferenc volt, az ő férje. Télikabátjának gallérja fel volt tűrve, kezeit zsebébe mélyesztette, kalapja valahogy félre csúszott, szájában kialudt szivar volt. Bizonytalan léptekkel közelgett ; többször megállt és révedező tekintete a házszámot kereste és az ópü letet vizsgálta. Az asszony látta, hogy a házmester köszöntésére eszmélt csak fel. Arcába szökött a vér, keble zihálni kezdett; bizonyos, hogy a házban tudnak férje éietmódjáról, mert a házmester nem most látja először hazajönni. Határtaian szégyenérzet töltötte el. Ez csak megerősítette elhatározásában, hogy végett kell vetni ennek a dolognak. Ez igy nem maradhat. Ezen változtoztatni kell. Az előszoba ajtaja kinyilt. Az aszszony szive hevesen dobogott. Rászorította szivére tenyerét, mintha csitítgatni akarná, miközben férje mozdulatát megfigyelte. kHaIotta, amint fölakarta akasztani télikabátját, de nem találta a fogast és a kabát a földreesett, csúnyán elkáromkodta magát. Undor fogta már, el az asszonyt. És szinte sajnálta, hogy egyátalában törődik még ezzel az emberrel. Az előszobából egy gyufa hangos sercegése hallatszott. Az ajtó üvegtábláján keresztül lehetett látni a láng többszöri fellobbanását. — Szivarra gyújtott — gondolta az asszony — és van benne annyi pimaszság, hogy szivarral mer bejönni a hálószobába. Annyi tekintettel sincs a feleségére, hogy ne átalja hálószobájának levegőjét szivarfüsttel megrontani ? Minden részében megrázkódott a határtalan gyűlölet hatása alatt. Ugy érezte, hogy darabokra tudná tépni ezt az állatot. Mert nem tekintette már embernek, hanem ösztöneit követő állatnak. Szikrázó szemekkel állt ott, szemben az ajtóval és a szenvedélyes vadász türelmetlenségével lesett rá. Végre hallattszott Dömény Ferenc csoszogó lépteinek zaja. Természetes