Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-01-16 / 5. szám

10 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1910 január 16. ség, hogy újból kistájgeroltassuk magunkat azoktól, akik magukat nálunk különb hazafiaknak hirdették. Általában megállapítható, hogy a békülésre nagyobb a hajlandóság a Justh-pártban, mint a Kossuth-pártban. Bár maga Kossuth az erők egyesítésének a híve és a béke mellett van, követői között, mint a fenti nyilatkozat is bizonyítja, nagyon sokan vannak, akik Justhék csúnya eljárását és azokat a rágalmakat, melyeket a Kossuth-pártra szórtak az elszakadás óta: nem tudják felejteni. Valószínű azonban, hogy ezeket az érzékenykedő elemeket Kossuth tekintélye le fogja győzni s a béke a Khuen-Héderváry elleni harc jegyében mihamarább létrejön. Khuen gróf folytatja tovább a tárgyalásokat. Keresi a minisztereket, de sokszor olyan nehéz pasasokat választ ki, hogy nem tud velük semmiképpen megállapodásra jutni. Egyébként állandóan derült, mint aki bízik vállalkozása sikerében. Valóságos grand-seigneuri eleganciával lép fed mindenütt, szívesen áll szóba az újságírókkal és könnyed, röpke modorban adja meg kérdéseikre a felvilágosításokat. Egyénisége az újságírók előtt már csak ezért is kedveltté lett. A kormányalakítást talán nemsokára sikerül is nyélbe ütai. Még csak a földmivelósügyi- és kultusztárcák hevernek gazdátlanul, bár talán mire e levelem napvilágot lát, ezeknek is meglesznek a maguk gazdái. Khuen gróf — mint hírlik — nyomban a kormány kinevezése után megkezdi tárgyalásait a pártokkal. Pénteken ez irányban már érintkezésbe lépett a pártok vezéreivel. Kijelentette a vezéreknek, hogy csak a kabinetalakitási munkálatok gátolták eddig abban, hogy a jelenlegi parlamenti pártokkal érintkezésbe lépjen. Mihelyt ezeket befejezi, azonnal kötelességének tartja a pártok vezéreivel érintkezésbe lépni. Kossuth, Andrássy és Zichy ezt tudomásul vették, justh. azonban kijelentette, hogy a Justh- \ párínak semmiféle határozathozatalra nincsen szüksége, megmarad elvi álláspontja mellett. Semmiféle határozatot nem tart szükségesnek arra nézve, hogy a Justh-párt milyen álláspontot foglaljon el a Khuen-kormánynyal szemben. Ez nem egyéb, mint nyilt bejelentése a harcnak. Tűzoltószövetség BókósA budapesti központ akciója. A modern állami berendezkedésnek egyik fontos kelléke a tűzrendészet minél tökéletesebb ó tótele. Mindenki tudja, hogy a régiek egyik úgynevezett „eleme", a tűz mily horribilis károkat és szerencsétlenségeket okozott ez előtt, sőt okoz ma is. Évente hány elmaradt falu, vagy kis város lesz a lángok martaléka, hányan mnlnak ki irtózatos tüz halállal és hány ezer ember jut koldusbotra ! A különböző biztosító-társaságok nem tudják a tüz által okozott károk mindegyikét orvosolni, hiszen a biztosítás eszméje úgyszólván teljesen ismeretlen a zsúp- és nádfedeles házak lakosai előtt. Elmondhatni, hogy a leghátborzongatóbb tragédiák és katasztrófák a tüzveszede! emhez fűződnek manapság is. Valósággal országos, sőt állami érdek tehát, hogy a tűzrendészet minél magasabb színvonalra emelkedjék és a tüzveszedelem elleni védekezés eszközei minél tökéletesebbek legyenek. Ezt a nagyfontosságú célt szolgálja az „Országos Tűzoltó-Szövetség", melynek élén ezelőtt boldogult József főherceg állott, most pedig gróf Széchenyi Emil áll. E szövetség humános működését a belügyi kormány is honorálja, amennyiben évek óta részesiti már erkölcsi ós anyagi támogatásban. Különösen fontos az államhatalom részéről az erkölcsi támogatás. Mert nagyon sokat tesz az a tüzveszedelem csökkentésére, ha a belügyminiszter a szövetség üdvös eszméinek megvalósítására rendelet utján kötelezi a hatóságokat. Most az Országos Szövetség megint egy igazán életrevaló eszmével állott elő. Ez a megyei tiizoltószövetségek megalakítása, amely szövetségek mint az országos központ vidéki fiókjai működnének. Az eszme egyébként Békésvármegyében nem uj. Néhány év előtt, ugyancsak a budapesti központ biztatására, Békósmegye tűzoltói szervezkedni akartak, már el is készültek a szövetség alapszabályai, azonban az akkori belügyminiszter, ugy látszik, más állásponton volt, mert a szövetség megalakulását ellenezte s az alapszabályokat sem hagyta jóvá. Azóta azonban változtak a viszonyok. Azóta megborzasztotta az egész országot a Párisi Nagy Áruház, a Concordia-malom égése, nagyon sok község és nagyon sok emberélet rettenetes elpusztulása. A belügyi kormány is belátta, hogy a régi állapotok tarthatatlanok, hogy a tűzrendészetet tökéletesíteni kell. Szívesen is fogadja és igyekszik megvalósítani most már az Országos Tűzoltó-Szövetség törekvéseit, amelyeknek, hogy eredményei csak áldásosak lehetnek, az kétségtelen. Az országos szövetség most, hivatkozva a belügyminiszternek egyik előző rendeletére, felhívást intézett Bókésvármegye alispánjához az iránt, hogy tegye meg a szükséges lépéseket a megyei tűzoltó-szövetség megalakítására. Ez — mint a'felhívás mondja -- a tűzrendészet érdekében szükséges. A megyei szövetség ugyanis, mint az országos központ fiókja, gondoskodnék a községi tűzoltóságok szervezéséről, a tűzoltók oktatásáról, a lakosság felvilágosításáról a tüzveszedelem elleni védekezésre vonatkozólag. A szövetség kebelében azután rendszeresíteni lehetne megyei és járási tiizrendészeti felügyelői állásokat. Á megyei tüzrendószeti felügyelő az alispánnak, a járási felügyelők pedig a főszolgabiráknak lennének tüzrendószeti ügyekben szakközegei és tanácsadói. Kétségtelen, hogy a budapesti központ eszméje, melynek megnyerte már a belügyminisztert is: igen életre való és megvalósítása nagyon emelné a tüz rendészet színvonalát. Képzettebb tűzoltók lennének, ezen kívül az országos központ révén tudomást szerezhetne a szövetség kebelében levő minden testület ós tűzoltó a modernebb felszerelési eszközökről, a tűzoltás sikeresebb módszereiről stb., ami egy csöppet sem válna a tűzrendészet kárára. Ambrus Sándor alispán az országos szövetség felhívását ki fogja adni a községi elöljáróságoknak azzal az utasítással, hogy tárgyaljanak róla, lépjenek érintkezésbe az önkéntes tüzoltóegyesületekkel, valamint a fizetéses tűzoltóság vezetőivel ós legyenek rajta mindenképpen, hogy a megyei szövetség létrejöjjön. Ilyképen kilátás van arra, hogy még az idén megakul a „Békósmegyei Tűzoltók Szövetsége". Allatvizsgálat a vásárokon Darányi papa, a szigorú. Lesz dolguk az állatorvosoknak. Azt pártkülönbség nélkül elismeri mindenki, hogy Darányi Ignácnál, az egész ország „Darányi papájáénál különbb földmivelésügyi minisztere nem volt ós talán soha sem lesz Magyarországnak. Mig az exponáltabb minis" teri tárcák birtokosai civakodtak, * szekedtek és sokan el is vérezte politikai küzdőtér porondján, Dr papa meghúzódott a földmive j minisztérium egyik puritán r sóggel berendnzett dolgozó^ ós dolgozoft. Jóságos arr mindig az törte, hogy mi' könnyítsen az rajon' fiai, a magyar gazdák baj volt segített, hol o' tekintvén lesújtó pillantással az állatorvoson, megszólala: — Most pedig hallja meg a baromorvos ur, hogy mit mond a törvény. Aszongya: „ . . . egyéb tisztviselők az elöljáróságnak nem tagjai; az üléseken részt vehetnek ugyan, s ha arra felszólittatnak, akkor fel is szólalhatnak " — Hát csak amondó vagyok, hogy a baromorvos ur egyéb tisztviselő. Az urnák tényleg nem is muszáj itt lenni. Az állatorvos akkor már tényleg nem is volt ott. — Látszik — folytatá a biró — hogy ez a baromorvos csak a barmokhoz ért, mert tudják meg, hogy ez a fog az én tulajdon zápfogam. — Ugy történt, hogy még a kisasszonynapi vásáron mézeskalácsot vettem az unokámnak. Mikor haza vittem neki, hát megkínált vele a kis apróság. No, a magunk fajta ember nem áhitja az eféle eledölt; de már mondok, édes vérem, ha olyan szívesen kínálod avval az apró kezeiddel, hát csak megkóstolom, ha belehalok is. — No hát, azótátúl fogva mindig sajog a fogam, — nem ez, itt az asztalon, hanem ez, itt belül, mert az a sehonnai, csúf borbély, mellé fogott a rosz fognak ós ezt az egészségeset húzta ki — két darabban, mert egyszerre nem bírta a nyavalyás. A karját mindjárt föl is kötötte után" -- tátott fogat ulán bélyrja a sztelt djuk a főíógis góre, hogy a borbély épen a tulajdon bírójának a fogain akarja kitanulni a mesterségét. Az ezután hozott egyhangú határozat alapján Árkus jegyző mindjárt megírta a jelentést ilyenkópen. „Tekintetes Főszolgabíró ur! A) alatt hivatalos tisztelettel 2 darabban becsatolt bírói zápfog tanúsága szerint Jarabin Mátyás helybeli borbély fogat is húz; azon körülmény pedig, hogy jelen zápfogat 2 (kettő) darabban vette ki, amellett látszik bizonyítani, hogy nevezett borbély roszúl húz fogat; végül azon tény, hogy a fog tulajdonosa — alulirt biró — illetékes tanusága szerint nem a kihúzni szándékolt rosz fogat, hanem a mellette levő jó fogat húzta ki: nyilvánvalóan bizonyítja, hogy többször nevezett borbély a foghúzáshoz egyáltalán nem ért. Tekintettel a fent jelentettekre s azon körülményre, hogy borbély iparosnak foghúzással foglalkozni egyáltalán tilos s igy Jarabin Mátyásnak azon ígérete, hogy jövőben egy a kor színvonalán álló borbélysegédet fog szerződtetni, érdemben figyelembe nem vehető: ennélfogva stb." — Hát jegyző ur — mondotta a biró a jelentós felolvasása után — én ezt nem írom alá. Hanem írja újra a jegyző ur és irja bele a jelentésbe, hogy Jarabinnak kutya kötelessége azt a színvonalas borbély legényt, aki fogat húzni tud, megfogadni. — De biró ur, a borbélynak tiltja a törvény a foghúzást. — A törvényt csak bízza rám a jegyző ur, a jelentést pedig irja meg. A jegyzőnek mindent le kell irni, amit I a biró mond. — Igazán ! Hát ezt már hol tanulta I a biró ur ? — Hol-e ? Hif gyerekek is tudjá' kioktatom a jegy Csöngetett — Menjen kérjen a tanit olvasóköny

T Csakham. uram lapoz be^. oda bök ujjával az — Aszongya 16-ik v. »A jegyző." Hát most figyeljeu, Csávás esküdt oda sug a túto. no most . . . Biró ur folytatja az olvasást jól megnyomogatván a szavakat ott, ihol kell: „Amit a biró határoz, azt a jegyző feljegyzi ós megirja. „A jegyző minden iratot elkészít, amelyet a biró neki megparancsol ' Hát ezt nem tudta jegyző ur? Tessó:< hát csak megírni azt a jelentést, ugy ahogy mondtam. — Mutassa csak azt a könyvet biró ur. Ugy van betüről-betüre, amint a biró felolvasta. A jegyző arca pirul, majd halványodik. Csak ugy félig hallhatóan, magának motyogja : nesze neked falu esze — szellemi vezető — ezt olvassák a gyerekek az iskolában — azokból majd községi birák lesznek. A címlapra fordít s olvassa „Magyar nemzeti olvasókönyv. Népiskolák III. oszt. számára," — No, biró ur, itt van ez a könyv, tegye a mellé a másik mellé a polcra: ez a kettő kiegészíti egymást. . Azzal fogta az asztalon heverő, ár| tatlan biró csontokat ós ugy vágta a i tanácsszóba ajtajához, hogy menten nógy darabba szakadtak. hol olcsó vetőmaggal, egy szóval a különböző apróbb, nagyobb kedvezmények százaival. Nemcsak a nagyokat vette védőszárnyai alá, hanem — és főképpen — a kicsikeket, a kisgazdákat munkásokat, gazdasági cselédeket. Meg is oldott sok súlyos szociális problémát. Erről a folytynosan dolgozó, jóságos arcú Darányi papáról senkisem gondolta, hogy még szigorú is tud lenni, éppen azért kapta a becsóző „papa" nevet, mert szelíd volt mindig, nem haragudott soha. És ime, most, hogy igazán eredményekben gazdag csaknem másfél évtizedes működés után odahagyja a miniszteri bársonyszéket, egyszerre el kezd mérgesedni, mint egy cholerikus öreg úr. Mintha gondolná : — Megálljatok csak! Eddig papá| nak hívtatok. Tudok én ám nemcsak szelíd, hanem szigorú papa is lenni! Megemlegetitek még a nevemet! Ezt gondolta. Aztán leült, szemöldökeit haragos ráncba szedte, akárcsak Bismarck ós rendeletet irt Bókésvármegye alispánjának. A rendeletben mindenekelőtt leszidja Békésvármegyét, — hogy az állatvásárok alkalmával a hatósági szakértők, tehát az állatorvosok, nem gyakorolnak kellő ellenőrzést, az állatokat csak felületesen vizsgálják meg. Ezek után megparancsolja, hogy a lovakat, szamarakat, (még ilyenek is vannak Bókésmegyóben? Szerk.) öszvéreket, kecskéket, juhokat ós sertéseket ezután egyenkint kell megvizsgálniok az állatorvosoknak. Ez a parancs. A végén pedig ott van az a fenyegetés, hogy ha ezt a rendeletét nem tartják be, az illető szakközegek ellen igen szigorúan fog eljárni. Nagy haragjában Darányi papa nem gondolta meg, hogy ennek a rendeletnek a végrehajtása teljességgel k'ívietetle különösen olyan asgy vásároko minők : békéscsabai, gyulai, h orosházai, amelyeken vesznek lovakat, 1 és disznókat, 'felehetne "aknái Jgjsok jnnel, tfet rukávóházban iögólt együtt .rról beszólget. irják meg az .et megtudnak itt «. Élénken folyt a jJtek, hogy a jó ujjgtud, amit csak akar. /ében észre se vették, ik levő asztalhoz egy edett le s figyeli a tárant meg lehet tudni, de nem mindbe net megírni, de meg vannak dolgok, amelyekről nem is érdemes írni olyan sokat. Például annak az orvosnak az öngyilkossága tegnap. Tiz sor volt az egész, nem is érdemelt többet . . • Az öreg ur, aki most még jobban figyelt, e szavaknál beleszólt a társalgásba. — Csalódik uram. Önök nem tudnak meg mindent, sőt nagyon keveset. A legtöbb esetben semmit. Csak felszínesen dolgoznak, nem iparkodnak a dolog mélyére tekinteni, vagy nincs is kedvük hozzá, vagy nincs idejük, vagy tudja Isten, mi az oka. De nem hü krónikásai az eseményeknek. A társaságban ülő újságírók hevesen cáfolták a vádakat, firtatták a vén riportert, aki hetykén odavágta a kérdést, hogy hát mondjon csak egy esetet is, amit nem hűen irtak meg! Hát például az orvos esete, az az öngyilkosság, amiről az imént beszéltek. A legszomorúbb és a legmegindítóbb tragédiák egyike. Az a szegény ember meghalt, eltemették tiz sorban s a világ önöktől soha sem tudja meg azt a bús történetet, amelyből pedig. sok a tanulság. Az újságírók nem engedtek. Végre