Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-01-16 / 5. szám

Békéscsaba 1910 január 13. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 5 háznának fel az állatvizsgálás jogosít­ványával. Már pedig ez egyik sem történik meg. És az sem történik meg, a fenyegetés dacára sem, hogy az állatorvosok minden állatot megvizs­gáljanak. Minden esetre ez volna az ideális állapot, de ami nem lehet, csak nem lehet. Ezt már szent Habakuk idejében is tudták, Darányi papa egyszer akart életé­ben szigorú lenni és, ime látjuk, akkor sem sikerült. Marad minden a régiben, legfeljebb annyi eredménye lesz, hogy a hatósági közegek az eddiginél pon­tosabban és lelkiismeretesebben fogják végezni kötelességeiket. Ez is több a semminél. Aktuális tréfák. (Unatkozik a kegyelmes ur.) A sors forgandóságát, amitől régi poéták olyan meghatóan énekeltek, saját magán tanul­mányozhatta az elmúlt hót izgalmas po­litikai eseményei során a volt dezignált, Lukács László. Mikor missziójának teljesítésevei volt elfoglalva, a gyönge fizikumu excellenciás nem győzte udva­rias szólamokkal elhárítani a nyilvános­ság fürge embereinek, az újságíróknak ós a politikusoknak kíváncsiságát. Min­denki eredeti intervjut akart és minden második elhunyt polittkus tőle várta a föltámasztást. Lukács esténkint kimerül­ten dőlt le a Nemzeti Társaskör angol bőrszókébe, de itt még kevósbbó volt pihenése. Kedden történt a fordulat. Lukács a bécsi Sacher-szállóban várta a Khuen­Hédervár.y audienciájának eredményét. A gróf li-re volt a királyhoz rendelve s meghagyta az újságíróknak, hogy a szállóban várják be visszajövetelét. A bécsi ós a budapesti sajtó szépen elhe­lyezkedett a hotel társalgójában s izga­tottan várt, várt. Elmúlt dél, elmúlt fél egy. egy és fél kettő ós Khuen még mindig nem jelentkezik. Egy óra tájban megjelent Lukács László inasa. — A kegyelmes ur — mondta az újságíróknak — szívesen látja az urakat, Tessék befáradni hozzá. Senkise mozdult meg. — A kegyelmes ur unatkozik s ilyen­kor mindent meg lehet tudni tőle, — biztatta a derék inas a sajtó embereit. És az újságírók rendületlenül várták tovább — Khuent. (,Megegyeztek.) A Nemzeti Társaskör­nek nagyon szorgalmas látogatója L i p­c s e y Ádám dr. Természetesen tőle erednek a régi szabadelvűekre rákent legötletesebb mondások, tréfák. Kedden délben, amikor mindenkit az a nagy probléma izgatott,hogy támogatnifogja-e Tisza István a Khuen kormányt, egy nyugalmazott kegyelmes ur sebbel-lob­bal tört a nagyterem közepén álló cso­port felé. — Nos, mi az újság? — kérdezte. — Megegyeztek ! — szólt határozot­tan Lipcsey. — Khuen és Héderváry közt kész a pakli. (Szterényi és — Haynau). Tetszik tudni, ilyenkor a vasúti szabadjegyek évadja van. Ahány álhirlapiró terem szép hazánkban — pedig van ebből a fajtából vagy ötszázezer — mind ott ácsorog a kereskedelmi minisztérium tájékán. Megesik azonban, hogy valódi újságírót is arra vet a sors, mert hát éppen az igazi újságíróknak jut a leg­kevesebb az irigyelt szabadjegyből. Egy nagy budapesti napilap munkatársa "is lemaradt az idén a szabadjegyével. De azért nem esett kétségbe. Volt egy kép­viselő barátja, akinek sokszor szívessé­get tett; ezt magához mellékelte és föl­ment Szterényihez, az utolsó államtit­kári órákat élő teljhatalmú miniszter­helyetteshez Ahogy illik, cikornyás szavak ki só­retében átnyújtotta a kérvényét. Szte­iónyi fölpattant: — Nem adok ! Nem adok ! Elég volt! — De kegyelmes uram, husz éve vagyok hivatásos újságíró. — Akkor se ! Nem adok ! — Pardon, akkor bátorkodom föl­eleveníteni egy történelmi reminiszcen­ciát. Haynau, a véreskezű tábornok, mikor látta, hogy minden elveszett, meg­kegyelmezett negyven magyar generá­lisnak. Szterónyi elértette a célzást, de nem haragudott meg érte Sőt mosolygó arccal adta meg a szabadjegyet. (A grófok és a kóristák). Ki ne is­merné az operák kicsúfolására szer­kesztett kórust: „á gróf belefúlt a vizbe, mentsük meg őt, mentsük meg őt. , ." S míg a kórus igy félóráig énekel, a gróf valóban ós visszavonhatlanul vizbe ful. Most, hogy az Operaház kardalosai sztrájkolnak, egy zenekritikus megkér­dezte a kollegáját: — És mit csinál a kórus, ha be­csukják az Operát ? — Tudod, most a politikában sok gróf fult bele a vizbe, ők majd sietnek és megmentik őket. is az öreg ur rászánta magát, hogy el­beszélje a dolgot. Az öngyilkos orvos Petneki Iván volt. Kora gyermekkorá­ban jutott árvaságra, senkinek se kellett, hát az árvaházba került. Onnan meg Isten tudja hogyan, idegenek közé ne­velőbe. De akár hol lett légyen, min­denütt csak azt prédikálták a fülébe, hogy tanuljon és tanuljon, mert külön­ben semmi sem lesz belőle, csak koldus vagy rossz ember. A fiu hallgatott a szóra, de igen sajátszerű felfogással. Ugy vélte, hopy akik tanulásra intik, azok alapjában veve nem is akarnak neki jót, különben nem vágnák a sze­mébe folyton, hogy ő milyen elhagya­tott, hogy kegyelem kenyéren él ós hogy milyen senki. Meneküit is a könyvei közé, amint tehette. És tanult. A könyvei lettek a jó barátai, a szülői, mindene, itt azt lehet mondani, már gyermek­korában nem törődött a világgal. Nem játszott a pajtásaival, nem hallott a sze­retet melegétől áthatott szót senkitől. Igy nőtt fel. Később az egyetemre kerülve, maga kereste a kenyerét. Az ifjúságát megkeserítette az anyagi gond, ez elől is a tudomány világában kere­sett menekülést. Társaságba nem járt, nem tellett rá, nem is kívánkozott. Végre is teljesen emberkerülővé lett. Nem is érdekelték az emberek. Nem is hitt bennük, a gyermekkora fájó em­lékei ott éltek a szivében. Csodálatos dolog, hogy aztán, mint orvoa, a betegeiért élt-halt. Korán be­került egy nagy kórházba, ott is ma­radt. Csak a tudománynak élt, csak ebben hitt, mert ez szerzett neki tiszte­letet, tekintélyt, fényt, mindent. S bete­gein mutatta meg a tudomány az ő igazi hatalmát. Petneky tömérdek embert meggyó­gyított, de mind csak addig érdekelte, amig beteg volt. Addig az emberek mint egy felsőbb hatalomra, ugy tekintettek ő reá. Kérték, könyörögtek, engedel­meskedtek, de ha meggyógyultak, fizet­tek, vagy era fizettek, néhány köszönő szót mondtak, aztán a faképnél..hagyta a kórházat, meg az orvost. Örültek, hogy megszabadultak. Mindezekből láthatják uraim, foly­tatta az öreg ur elbeszélését, hogy Pet­neky, az öngyilkos orvos, milyen lel­kületű ember volt. Hanem hát megjárta. Tudniillik egyszer csak neki is meg­mozdult a szive. Beleszeretett egy leányba, aki egyszer nagy beteg lett. Petneky meg akarta gyógyítani, de csakhamir belátta, hogy nem lehet. Á leány tüdővészt kapott. Az orvos ki tudta számítani hetekre, hogy még med­dig viheti. És nem tudott rajta segíteni. Elhagyta a tudomány is, megrendült abban is a bizodalma. Nem vallott ő a leánynak szerel­met, titkolta még maga előtt is érzel­meit. De aztán egy napon, amikor két­ségtelenül rájött, hogy hiába minden, akkor végtelen elkeseredés fogta el. Hazatérve szobájába, összehányta könyveit, műszereit nagy haraggal, két­ségbeejtő dühvel, hogy ime most már minden elhagyta, a tudomány is éppen akkor, mikor azon kellett volna segi­tanie, akit tán az ólete árán is megvál­tott volna. Amikor olt a szerteszórt műszerek, könyvek közt a kórházi szobában meg­találták kartársai, mellette olvasták a kis cédulát, hogy a tudomány mit sem ér, ráfogták a szerencsétlen emberre, nogy pillanatnyi elmezavarban ölte meg magát . . . Talán igy volt helyes. Az igazi tra­gédiák titkát az elbukott hős mindig magával viszi az örök megsemmisü­lésbe. Egy szarvasi pánszláv izgató. A politikus csizmadia. Elitélte a gyulai törvényszék. Békésvármegye a nagy magyar Alföld kellős közepén, úgyszólván a szi­vében fekszik. Körülette mindenütt érzésben, nyelvben, gondolatban szín­magyar lakosság él. A megye legna­gyobb része is magyar minden tekin­tetben. Csak Csaba, Szarvas ós Tótkom­lós községek lakosainak az anyanyelve tót még. Azért hangsúlyoztuk ezt a „még" szót, mert nyelv tekintetében is örvendetes a haladás, különösen Csabán, hol a nagyon öreg asszonyok kivételé­vel már mindenki tud magyarul, és a legújabb generációban ismerünk olya­nokat, akik tősgyökeres csabai famíliá­ból származnak és néhány legszüksé­gesebb kifejezésen kivül nem is tudnak tótul beszélni. A békésmegyei tót anyanyelvű la­kosság ellen nem merült fel panasz soha. Sőt például a csabaiak haragusz­nak érte, ha tótoknak nevezik őket. Ennek minden magyar ember örülhet és szeretettel kell keblére ölelni a testvéreket. Csak a másik két községet, Szarvast es Tótkomlóst mételyezte be némi részben az ujabb idők maszlaga, amelyet pánszlávizmusna k neveznek. Néhány felvidéki, muszka pénzen fize­tett kalandor lerándult ezekhez egyóbb­ként derék, becsületes emberekhez"* ós tele beszélte a fejüket azzal a világ végóig meg nem valósitható ideával, hogy az összes szlávoknak, tehát a ma­gyarországi tótoknak, szerbeknek, hor­vátoknak és ruthónek is egyesülniök kell egy egységes, hatalmas szláv biro­dalomban, melynek feje a mindenható atyuska, az orosz cár, aki akkor talpa alá hajtja az egész világot és a szlávoké minden, ami csak a földön van. Gyű­lölni kell minden más népet, tehát a magyart is. Csabán nem ült fel senki ezeknek az apostoloknak, de Szarvason és Tótkomlóson akadt néhány tökkel ütött idióta, akik hiveivé szegődtek en­nek az őrült agyból kipattant eszmének. Egyik rajongó, akit kedden itólt el a gyulai törvényszók, pláne a templo­mot, az Istenházát fertőztette meg. A dolog következőképen törtónt. A S c h o 11 z Gyula elhalálozása folytán megürült szarvasi egyik ág. ev. lelkészi állásra 1909 junius 6-án ejtet­ték meg a választást a szarvasi hivők. A választás, melyen egyházi részről Veres József esperes, világi részről pedig H a v i á r Dániel országgyűlési képviselő elnököltek : az ó-templomban folyt le. Nagy számmal vonultak fel a választók, mert az eredmény mindenkit érdekelt, ügy Veres József esperes, mint H a v i á r Dániel magyarul vezet­ték a választást. Ez nem tetszett egy pánszláv maszlagtól elbódult politikus csizmadiának Biszterszky János­nak, aki egyszerre felugrott egy temp­lomi székre ós a következő szónokla­tot vágta ki az elnökségre mutatva: — Üssétek agyon az antikrisztusokat! Ki kell őket verni a templomból, mint Jézus a kufárokat! A törvény nem tör­vény! Ne fizessen senki adót, mert azok magyar papot akarnak választani. Mi olyan papot választunk, aki csak tótul beszél! A megválasztandó papnak nem szabad magyarul beszélnie ! Azok ott meg­hamisítják a jegyzőkönyvet, mert magya­rul vezetik, nem tótul. Az elnökség és a jelenlevő higgad­tabb elemek rendre akarták utasítani a dühöngő embert, de az folyton kiabált, sőt mellé állott néhány hive és tele to­rokkal kiáltotta : — Misme slováci! (Tótok vagyunk !) Olyan parázs botrány keletkezett i az Istenházában, hogy a rendőri be­avatkozást kellett igénybe venni. A gyulai királyi törvényszék kedden Ítélkezett a pánszláv-izgató fölött. Tanu­ként megjelentek Veres Józset, Haviár Dániel, Benka Gyula, dr. Dancs Szilárd, dr. Bencur Vilmos, Pohl Gábor, Penc­ner Lajos és még számosan. A megidézett tanuk egyértelmüleg azt vallották, hogy Biszterszki csakugyan mondotta azokat a fenti kifejezéseket. Biszterszki igyekezett tagadni, hogy ő izgatott volna, de a tanuk mindnyájan ellene vallottak. Ennélfogva a törvény­szók izgatás vétsége miatt három hónapi fogházra és 500 korona pénzbüntetésre itélte Biszterszkit. Az Ítélet nem lett jogerőssé, mert az ügyész sulyosbbitásért, a vádlott pedig felmentésért felebbezett. Békéscsaba közgyűlése, Érdekes ügyek. Békéscsaba képviselő-testülete e hé­ten, csütörtökön tartja meg január havi közgyűlését. A közgyűlésnek lesz né­hány igen érdekes tárgya. Ezek közül is ki kell azonban emelnünk a posta­palota ügyét, mely most a vár­megye két első helyiségét, Gyulát ós Csabát foglalkoztatja egyszerre. Az ügy előzményei a „Békésmegyei Közlöny" olvasói előtt ismeretesek már, mert nem egy izben foglalkoztunk vele. Rö­viden csak annyit jelzünk, hogy a nagy­váradi postaigazgatóság nem fogadta el a község ajánlatát, amely szerint a postapalota építési költségének, 120.000 koronának a nyolc százalékát kérte évi bérül, ami 6600 koronának felel meg. Közben magánosok részéről is érkeztek be olcsóbb ajánlatok, a postaigazgató­ság azonban a kereskedelmi miniszter utasítására mégis tovább folytatja a községgel a tárgyalásokat és múltkori átiratában méltányosabb, olcsóbb aján­lattételre kérte fel a képviselőtestületet. Az elöljáróság mégegyszer beható tanulmányozás tárgyává tette ezt a fon­tos kérdést. Számításokat tett és ennek alapján sikerült olyan megoldást talál­nia, amelyet ha elfogad a képviselőtes­tület, talán létrejön a megegyezés a postaigazgatóság és a község között. A megoldás alapja az, hogy az e célra kijelölt saroktelken egy momumentális emeletes épület emelendő, ami 160.000 koronába kerülne. Ennek nagyobbik szárnyában foglalna helyet a postahiva­tal, másik, kisebbik szárnyában pedig bolthelyiségek és magánlakások lenné­nek. A nagyobbik szárny egymaga kö­rülbelül 120.000 koronát emésztene föl. Már most, tekintettel arra, hogy manapság lehet 50 évre 95-ös árfolyam mellett 6 százalékos kölcsönt kapni: oda adható az a nagyobbik szárny a postának 7 százalékért, azaz évi 7800 koronáért Ez jelentékenyen, 1800 koro­nával olcsóbb az előző ajánlalnál. Olyan jelentős engedmény, amelyet a posta­igazgatóság előreláthatólag el fog fo­gadni. Hiszen a mai drága lakásviszo­nyok mellett, amelyek idők folyamán még folyton drágulnak, nem képes magának olcsóbb bérért olyan modern és célszerű helyiséget kapni a posta, mint amilyen az fog lenni. Az állam­nak pedig valósággal kötelessége, hogy inkább a községeket juttassa valamelyes jövedelemhez, ha csekély áldozatok árán is, mint a magánosokat. Előreláthatólag a tanácsnak ez a javaslata is támadásnak lesz kitéve parasztpárti részről, amely párt nem lát tovább az orránál ós minden okos beruházásban kételkedik. Bizunk azon­ban az intelligencia és a józanul gon­dolkozó polgárság erejében, hogy ke­resztül fogja hajtani ezt a javaslatot. Fontos tárgy lesz ezenkivül Békés képniselőtestületónek határozata a v i 1­lanyvilágitás ügyében. A békési képviselőtestület tudvalevőleg nagy szó­többséggel hozzájárult a két község által kiküldött bizottság megállapodá­sához s most már csak Csaba hozzá­járulása szükséges, hogy a megállapo­dás a törvényhatóság elé legyen ter­C'.^NM* j Ne tétovázzék, ha fáj a feje, B E R ETVA S - PA STIL L AT | ===== hanem használjon azonnal = — amely 10 perc alatt a legmakacsabb migraint és fej­fájást elmulasztja. Ára l"20 Kapható min­Orvosok által ajánlva ' " den gyógyszer tárban. Készíti Beretvás Tamás gyógyszerész Kispesten. - 3 dobozzal ingyen postai szállítás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom