Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-05-08 / 37. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1910. áprliis 17. mihelyt a választásokat kiirják, a kor' mánypárt is teljes erővel belemegy a választási küzdelmekbe. A magyarázathoz különböző kombinációkat fűznek arra vonatkozólag, hogy a választási szótár szerint mit jelent a „teljes erővel" kitétel. A kormánypárton a kerület nélkül maradottak igy ijesztik a jelölteket: -— Teljes erővel, ez annyit jelent, hogy — ki kell nyitni a nagy bugyellárist. Az ellenzéki politikusok meg azt mondják: — Teljes erővel annyit jelent, mint csendőrség és katonaság. Sokféle kommentárt fűznek most ahhoz a tényhez, hogy a miniszterelnök audienciája nem volt előzetesen bejelentve a kabinetirodánál, hanem Őfelsége meghívta magához, amikor Bécsbe érkezett. A dolgot ugy tüntették fel, hogy Khuen grófnak nincs szüksége a rideg formalitásokra, ő elmegy Bécsbe előzetes készülődós nélkül és anélkül, hogy audienciát kellene kérnie. Biztosra megy, mert csak üzennie kell, hogy Bécsben van ós király üzen utána, hogy legyen szerencséje, szívesen látja. A színpadias „beállítás" sikerült is és ezzel együtt sikerül azt a benyomást is kelteni, hogy Khuen gróf nem is nagyfontosságú ügyek miatt ment a királyhoz, hanem mintha csak azt mondaná : „ha itt vagyok már, benézek egy kicsit felséges uramhoz, gazdámhoz". A király Budapestre érkezésének nézve is megtörtónt a döntés és most már félhivatalosan közlik, hogy a király május 11-én érkezik Budapestre. Vagyis amit előbb félhivatalosan megcáfoltak azt félhivatalosan visszaerő3itik. A király azonban még a választások előtt vissza megy a vén, elaggott Burgba. Nem is olyan öregembernek való közvetlen közelről látni azt a felfordulást, mely bekövetkezik itt nemsokára. Valószínűleg azonban ez a dátum halasztást szenved, mert VII. Edvárd angol király, őfelségének testi-lelki jó barátja pénteken éjjel fuldoklási roham következtében meghalt. King Edvárd halála részvétet keltett mindenfelé. Ötven esztendeig várt a trónra ós csak 9 évig ülhetett rajta. Gyulaváros legelői. Gyula, vármegyénknek ez igazán szegény szókhelye, csak nehezen tud kiigazolódni a bajokból. Alig intéz el egyet valami nagynehezen, már ujabb kettő támad helyébe. Régi, rövidlátó és meggondolatlan vezetői baklövéseit nyögi most ez a város s a mostani ambiciózus, tehetséges vezetőségnek valójábau emberfeletti munkát kell kifejtenie, hogy valamiképpen helyrehozza a mulasztásokat. Megirtuk már, hogy a város anyagi ügyei rendezésének egyik módjául a város tulajdonában levő ingatlanok eladását javasolták. Ez ingatlanok között valóságos tengeri kígyóvá fejlődött ki a Benedeki-föld, melynek megvásárlása egyik legkönnyelmübb cselekedete volt a régi vezetőségnek. Azért a földért horribilis summát fizetett ki a város ós nem hoz semmi jövedelmet, sőt még rá is kell fizetni. Ilyen körülmények között továbbra is megtartani, határos volna a könnyelműséggel. Ezért a mostani vezetőség a Benedeki-föld eladását határozta el. Az eladás elé azonban váratlan akadályok gördültek. A Benedeki-föld nagyrósze ugyanis legelő. Gyulának már a föld megvásárlása előtt is volt legelője bőven, amennyi C3ak kellett s éppen azért volt meggondolatlanság a föld megvásárlása. Kénytelen is volt Gyula bérbe adni a Benedeki-legelőt más községbeli birtokosoknak. Leginkább csabai ós kétegyházi gazdák bírják ma is. A régi vezetőség még azt a meggondolatlanságot is elkövette, hogy az említett legelőket szintón felvette a legeltetési szabályrendeletbe, amit igazán nem kellett volna megcselekednie. Most, hogy minél több jövedelme legyen a városnak az eladásból, a benedeki legelőket parcellázás utján akarta értékesíteni. Ez az elhatározás természetesen maga után vonta a szabályrendelet megfelelő módosítását is. A módosítást a képviselőtestület meg is ejtette és a szabályok értelmében jóváhagyás végett felterjesztet

1 e a polgár mester az alispánhoz. Ambrus Sánder alispán nem akart dönteni a kérdésben a gazdasági felügyelő, véleményének meghallgatása nélkül. Át is tette az iratokat C s a n á d y Aurél gazdasági felügyelőhöz Szolnokra, aki azt válaszolta, hogy nem ismeri Gyula legelőviszonyait, tehát véleményt sem nyilváníthat. Az alispán ekkor az iratok visszatszármaztatása mellett utasitotta Gyulát, hogy tisztázza a kérdést a földmivelésügyi miniszterrel. Dr. Lovich Ödön polgármester a két válasz megérkezése után azonnal terjedelmes beadványt küldött a gazdasági felügyelőhöz, melyben bőven ismertette a benedeki legelő ügyeit ós megmagyarázta azokat az indokokat, melyek a legelő parcellázását szükségessé tették. Kérte egyúttal, hogy menjen el Gyulára és vizsgálja meg személyesen a körülményeket. Most érkezett meg a válasz, mely szerint a felügyelő nem helyesli a parcellázást, mert elvi ellensége a legelök felosztásának. Szükségtelennek tartja a kiszállást is, mert a miniszter úgyis elrendeli a helyszíni szemlét s akkor módjában lesz megismerkedni a körülményekkel. Különben azért sem barátja a iegelők felosztásának, mert a környékbeli községeknek nincsen kellő mennyiségű legelője. Ajánlja, hogy Gyula adja el a legelőt Kétegyházának. Ez utóbbi tanácsot azonban Gyula nem hajlandó elfogadni s most a földmivelésügyi miniszter dönt e vitás kérdésben. A vármegye rendkívüli közgyűlése. Néhány érdekesebb tárgy. Mint mult számunkban egy újdonság keretében jeleztük, Bókósvármegye törvényhatósági bizottsága e hónap közepén rendkívüli közgyűlésre jön össze. A közgyűlés napját meghatározni még nem lehet addig, mig az uj országgyűlést összehívó királyi meghívó levél a hivatalos Közlönyben meg nem jelenik ós kihirdetés céljából le nem érkezik Békósvármegyéhez is. A hasonló tartalmú királyi leveleket ugyanis a törvény értelmében rendkívüli megyegyűlésen kell kihirdetni. Maga ez az egy tárgy azonban nem igen vonzaná a megyeatyákat Gyulára, mert annak a bizonyos királyi leveleknek a szövegét olvasták már a budapesti lapokban, szükség volt tehát más attrakcióról is. Ennek dacára előreláthatólag, kevesen lesznek a rendkívüli közgyűlésen, mert két hét múlva, május 30-án, rendes közgyűlés lesz és két közgyűlésre való beutazás nem kícsinylendő érvágást jelentene különösen a távolabb lakó megyeatyáknak. Tisztán az alkotmányoskodásért annyit áldozni egyáltalában nem fizeti ki magát. A rendkívüli közgyűlés, mely valószínűleg e hónap 14-én, vagy 16-án lesz, a királyi meghívó levelen kivül a következő érdekesebb tárgyakkal rendelkezik : Tudvalevőleg a vármegyei közkórház átalakulóban van. Három uj, modern berendezésű pavillont építenek. Az építkezés és berendezés költségei felülmúlják a 700,000 koronát, mely összeget a vármegyének kölcsön kellett felvenni egy előkelő fővárosi intézettől. A kölcsön teljes összege 766,000 korona. E tekintélyes summára vonatkozó kölcsönkötvényt most terjesztik jóváhagyás végett a közgyülós elé s ezzel elmúlt az építkezés utolsó kicsi akadálya is. Még abban a kellemetes meglepetésben is részesült a vármegye, hogy a budapesti pénzintézet a pónzviszonyok javulása folytán ujabban olcsóbbá tette a kölcsönt, ami a megyének 7000 koronányi megtakarítást jelent. 'A soproni honvéd-főreáliskolánál, ezt követőleg a Ludovika-Akadómiánál, továbbá a nagyváradi honvéd hadapródiskolánál a váirmegye alapítványi helyei megüresedtek. Ez a közgyűlés lesz hivatott arra, hogy a pályázók közül valakit javaslatba hozzon a honvédelmi miniszternél. A soproni, illetve a Ludovika-Akadómiai alapítványi helyre pályáztak : dr. N a g y Elemér orosházi ügyvéd György fia érdekében ós H e r zb e r g e r József mezőberényi kereskedő József fia érdekében. A nagyváradi hadapródiskolai alapítványra csak özv. Oláh Gyulánó pályázott Imre fia érdekében. A Békésvármegyei Muzeum könyvtárának gyarapítása céljából a törvényhatósági bizottságtól segélyt kór, melyet a megyegyülés meg is fog adni bizonyára. Gyula város az uj betonjárdák építésére vonatkozólag SchriffertJózseffel kötött szerződést. Most ezt be terjesztette jóváhagyás végett a megyegyülósnek. Ugyancsak gyulai érdekű ügyek lesznek : a bicerei tanyai iskola építése ügyében P f a f f építőmestertől beadott felebbezés ós a jéggyárra vonatkozó, lapunkban már ismertetett szerződés is. Ezeken kivül kisebb fontosságú községi ós személyi ügyek lesznek a közgyülós tárgyai. A tárgy'sorozati ügyek száma körülbelül 50 lesz. Igazságos földadó-alap. A telekkönyvek kiigazítása. Felmérések Békéscsabán. Annak idején igen gyakran és bőven foglalkoztunk lapunkban a föladadó kataszter kiigazításával, melyet tudvalevőleg még Wekerle Sándor, a koalíciós kormány pénzügyminisztere rendelt el. Már meg is alakult ugy az országos, mint a megyei földadó-bizoltság, azonban a jelenlegi politikai konstellációk miatt még egyik sem kezdhette meg működését. A kataszteri kiigazítás azonban óriási munka. Évek telnek bele, mig a felmérési munkálatok befejeződnek, aztán megint évek az óriási anyag feldolgozására, csak azután lehet törvényessé. Addig is azon igyekszik a kormányzat, hogy a jelenleg érvényben levő kataszter mellett is fennálló szabálytalanságok és igaztalanságok a lehetőséghez képest orvosoltassanak, ami által egyrészt sok ember jogos kívánsága teljesül, másrészt pedig redukálódik azoknak a pöröknek a száma, amely pörök a telekkönyvi adatok ós a földUtálalos ! S az ón húgom az övé lesz. Az ón húgom falun nőtt fel. Tizenhét éves gyermek. Tiszta, fehér virág, fehórorgona-ág kertünkben, akit a csúf beszédtől is óvtunk. S most a viharba dobjuk ? Természet. A harmat lehull, ragyog a napban, aztán eltűnik. Jó. De vihar szórja szét, vagy virág ringatja ki, vagy a nap csókolja fel magához ? Kábultan jártam ezen a héten. S ha legalább ilyen tiszta képeket láttam volna! Azokra a festett portékákra gondoltam, amiket István eddig vásárolt. Előttem nyújtotta ki karját feléjük elégszer. S a többiek, a sok, a sok, egész az aratólányig. S most majd jön Ilonka. Vétek erre gondolni ? Haj, jobb szeretnék nem gondolni erre, de rágondolok, im kínoz a valóság, a bizonyság, a holnap ! Miért ismerem ezt az embert, talán jobb lene ugy ? Nem, mindegy. Ember ember, s Ilonkát nem neveltük emberró. Csak leánnyá. Virággá, akin a harmat még ott rezeg; csillog édesen. S már már nyul hozzá a kéz, a barna, erős, kantárszoritó férfi kéz, nyilvánosan mindnyájuk előtt.. . Ki kellett jönni a siratóból. Siratni akartam Ilonkát. VI. Nem lehet elmondani, miféle látások gyötörtek akkor éjjel. Elcsöndesedtek a házban s én rád gondoltam te virág ! Mit csinálsz ? Mit gondolsz ? Ilus, kicsi Ilus, akire gondolva a tisztaság képe vett körült engem, most szenvedne lealázón, fájdalmasan sejtem, kutatom a gondolataidat. Arra gondolsz-e ? A valóságra? Rettenetes hinni. Vagy álmodsz még most is ? Testetlen lovagról, imbolygó árnyakról, trófás hazugságról ? Álmodtam az édes hazugságot, öleled s arra ébredsz, hogy az ocsmány igazság tart a karjai közt? Mert mi, férfiak, mi düllöngő, nyújtózkodó tigrisek, mi vagyunk az élet, az igazság! Befúrtam a fejem a párnába. De azért láttam. Kiláttam a kékes ablakon a meleg éjszakába. Fényesen villant elő az egyik épület eresze s az ereszre leszállt egy holló viaskodni a galambbal. Szegény galamb, hogy hullot a tolla. Pihegve búgott, fejét elforditotta s a fekete madár csapkodott felé a szárnyaival, a csőrevel. Velük küzködtem gyötrelmes álomban s nem birtam fölébredni, mert ébren voltam. Ébren, egész éjjel. VII. A pap, ez a korlátolt képű keresztyén tatár, kereste a levegőt s kezével szorongatta magán össze a palástot. — Atyámfiai az Úrban ! — mondta s amint szállt körülöttem a kellemetlen hang, egyszerre Kovács Annára gondoltam. Beteg voltam, ugy kell lenni, lázam volt, mert eltűnt előlem a templom, a násznép, csak a papot láttam. Egy másik papot, de az is éppen igy beszólt s igy mondta : — Atyámfiai az Úrban! A pap Kovács Annát temette valahol messze, verőfényes délután. Akkor egy erdélyi kis városkában voltunk állomáson s Kovács Anna az ezredorvos leánya volt. Szép, ó, mily szép volt ez az Anna, szegény. S a holló rávetette magát. Mi volt ? Ki tudja biztosan ? Senki Anna meghalt, megmérgezte magát. S mi ott állottunk mind a tisztek a temetósén s mig a fekete, száraz képű beszólt, én nem tudtam levenni a szemem Istvánról. Néztem, néztem, milyen könnyed, milyen erős dajkával altatja a gyanút, a lelkiismeretet. A fekete bajusza a száját félig elfödte, rövidre nyirt haja maga a szörnyű közömbösség, a frissen borotvált arca a fehér por alatt erőssen, húsosán duzzadozik, él. Kováas Anna, az István halottja, egyszerre tudtam, biztosan éreztem most, mikor a pap húgomat összekötötte Istvánnal. VIII Elmentek s én elbújtam a nagy kert egy zugában kínlódni, mint a beteg kutya, mely elviszi az emberek elől a fájdalmát, mert tudja, hogy úgyse mondhatja el. Gondolat nélkül értelmetlen gyötrelemben hanyat feküdtem a fűbe s néztem az eget. Valahonnan a fák közül előjött meglátogatott Kovács Anna. Szembeült velem egyszerűen, csinosan. Egy majálison egyszer éppen igy ült velem. — Mit akar tőlem, Fejér ? Hiszen ón nem haragszom Istvánra Miért ? Amiért meghaltam ? Hiszen ezért neki kellene haragudnia, — Amiért a húgát elvette ? Az ismeretlen leányra haragudjam, neki roszszat kívánjak ? Legyen boldog, annak nem fáj a más boldogsága, aki már olyan boldog, mint én vagyok. Én előbb voltim az, mint ő. — Miért, mereszti a szemét, miért harapja a fogát dühösen, kicsi Fejér ? Amiórt engem szeretett István ? Amiért én voltam ? Hahaha. Hát nincs mindeniknek Kovács Annája, megéli a feleségét. Én okos voltam, hogy nem éltem tovább, meghaltam, ab, dé előbb éltem ám ! Anna felállt előttem a fűben, kiegyenesedett s karját szótterjesztette. Feje előre hajolt, mellén megfeszült a ruha s erős csípői ringva mozdultak. — Éltem, mikor a karjába dobtam magam, mikor a szám megkereste azt a piros, erős száját, mikor a két karomon éreztem az öleléseinek a gyötrelmes édességét, akkor éltem és tudtam, hogy meg fogok halni. Azért az ölelésért érdemes volt meghalni, meg . •. Öszszerántotta kifeszített karját, mintha ölelné Istvánt, — láthatatlan s nagy, erős teste megroppant ez ölelésben. Szakadozott, tört darabokra s eltűnt előlem. Felugrottam. IX. Ott álltam a kertben, langyos párákkal apró bogarak csapódtak arcomhoz. Az alkonyat csendje borult rám, a zizenő, neszező nyári csendesség. Valami madár-tilinkózás szól egyet-egyet az alsó útról, messziről baktató kocsi csengetyüszava. Szét néztem. A fák felett szállt, szállt lefele az alkony, az este. Szinte láttam, mint gyűrűzik elő a sötétség az ég kereksógéből, Suhogott, csapkodott, csattogva, dübögve, kérlelhetetlenül közeledett az éjszaka. Az éjszaka! Vártátok-e már félve, kínlódva az éjszakát, melyen szerelmesetek a férfié lesz, egy férfié, aki elvette, elvitte nászra magával ? A szerelmeseteket ! De nekem testvérem, a testvérem ! Halljátok ? A testvérem.