Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-05-08 / 37. szám

Békéscsaba, 1910. Vasárnap, május 8. BEKESMEGTEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. EltOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 3 kor. Negyedévre 3 kor. ElSfizetni bármikor lehet évnegyeden beiül is. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkseztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A liberalizmus és a szociáldemokrácia. Békéscsaba, május 7. A szociáldemokrácia haza, vallásellenes tanaik és helyes erkölcsi alapot megvető elveik mindinkábbi térfoglalása gondolkodóba ejthet minden hazafit. A szociáldemokráciával szemben fel kell lépnünk! De hogyan? Az erőszakkal célt nem érünk, az ő fegyverük : izgatókat meggyőzni elveik helytelenségéről nem lehet, mert a kenyérkeresetüket csak nem fogják feláldozni az igazságnak. Tehát kutatni kell az okot, a csirát, mely a szociáldemokrácia fejlődési alapjául szolgált és melynek ellenhatásakép jelentkezett. Ez pedig a mindenható, bűvös jelszó: a liberalizmus, mely dacára a homlokegyenest ellenkező elveknek, melyeket a szociáldemokrácia vall, mégis a mélyebb kutatás és vizsgálat után ama meggyőződésre juthatunk, hogy ez az a talaj, mely alkalmas a szociátdemokrácia kifejlődéséhez. Azonkívül rá kell mutatnunk az értelmi osztály ama sajátos jelenségére, hogy mily hamar képes kerülő uton a szociáldemokrácia hiveivé szegődni. Nem szükséges csak néhány hazug jelszó, mint demokrata, radikális, liberális, szabad polgári párt stb. és sorakoznak sürün e zászlók alá. Pedig az egész csak a szociáldemokrácia helyes számítása az emberi hiúságra. Mert az embernek ugy tetszik az ideig-óráig álló népszerűség, mert büszke, ha őt felvilágosult, modern tudományu egyénnek tartják és ebben a kétes dicsőségben nem látja, hogy voltakép kinek a szekere rúdját tolja előre. A liberalizmus a szabadság nagy eszméjét veszi alapul, azt minden téren érvényesíteni óhajtja. De mint minden nagy és magasztos eszme, ha a gyarló ember túlságba viszi, veszélyessé válhatik, ugy a szabadság is, ha teljes és korlátlan, a társadalom romlására vezet. Óvatosan kell ily nagy eszmékkel bánni! Ime Jézus Krisztus a lelki szabadságot hirdette és uj korszakot nyitott az emberiség számára, mig a francia forradalom hármas jelszava : szabadság, egyenlőség, testvériség öldöklést, emberi őrjöngést idézett elő, minek kevés eredménye föl nem ér az elhullott emberek ezreivel, az ország erejének egyre mélyebbre való sülyedésével. Az ember ugy szellemi, mint anyagi életében a szabadság keresztülvitele alkotja a liberalizmus forgalmát. Az ember szellemi életének szabadsága bizonyos mértékig helyes. Az ember elsőbben szabad akaratból cselekszik. Jellemző, hogy mégis a liberalizmus ujabb hívei, mind az akarat determinismusát, a kötöttséget hirdetik. Hol itt a következetesség, kérdezhetnők? De hagyjuk, meg fogjuk látni, hogy a liberalizmus irányzata egyéb téren is az ellenmondások tömkelegébe jut. Az embernek lelke van, értelmes lény; persze a szociáldemokraták a liberalismus akarat determinismusából következtetve tagadják, hogy az ember értelmes lény és egyenlővé teszik az öntudattal nem biró és ösztönszerűleg cselekvő állattal. A következtetése helyes, mert ha az akarat kötött, ugy az ember cselekedetét nem maga, hanem egyéb külső motívumok befolyásolják, melyek ellenállhatatlanul hatnak reá. A szellemi élet egyik legfontosabb tere a hit és vallás. A szellemi szabadság elvéből kiindulva, a hit és vallás az ember szabad ténykedése. Senkit sem kényszerithetünk valamely hitre és senkit nem üldözhetünk, mert más vallást követ. Ez elfogadható elv, de a liberalizmus ennél tovább haladt, a vallás hatalmas erejét vette alapul és politikai elvként vallotta, hogy az államnak a hittel, vallással törődnie nem kell, az egyes felekezeteket teljesen magukra kell hagyni. A szociáldemokrácia ezt csak következetesebben viszi keresztül, amennyiben azt hangoztatja, a vallás magánügy, az egyes ember tetszésére bízandó. Helytelenségét bizonyítani se kell, hit és vallás nélkül ember nincs és az az erő, mely valalamely hit és vallás eszméjében rejlik, az állam által semmibe sem vételfjsaját létét veszélyeztető politika. A szociáldemokrácia ügyes, ők már az erkölcsöt elvetik. Nekik a hit, az erkölcs egy kolonc, melyet a középkori, reakciós világban lehetett figyelembe venni, de most fel kell szabadítani e nyomasztó suly alól az emberiséget. Ám szabadítsák fel az erkölcs szabályai alól, de akkor ne csodálkozzanak, hogy az emberiség egyre csenevészebb, mindinkább fogy. Az anyagi élet terén az ember gazdálkodásában a szabadság érvényrejutásának helytelenségét a jelen példái alapján láthatjuk. Ime a földmivelésnél a munkások, cselédek kivándorlása, a kisbirtokosok romlása, a föld eladósodása, mind a liberalizmus rendszerének bajai; az ipar terén a kisiparos tengődése, a szabad verseny eredménye, a kereskedelem terén a tisztességtelen, az uzsoráskodó nagykereskedők és börzejátékosok dominálnak, miért? Mert az állam politikájának alapja; a szabadság nem engedi ezek megrendszabályozását. A szociáldemokrácia e zavaros viszonyokat felhasználja, a nyomorgó munkás és iparosnépet izgatásaival, ígérgetéseivel karmai közé kaparitja. Hirdeti újra a szabadságot, mely pedig már a gazdasági életben csődöt mondott, csakhogy mig a liberalizmus a hitet pusztán öntudatlanul az emberi természet félreértéseiből követte el, addig már a szociáldemokraták öntudatosan viszik tévútra a társadalmat. Harcok küszöbén. — Budapesti levél. — A választási küzdelmekben fegyverekül eddig még csak a torkok, tüdők és — záptojáaok szerepeltek, de most már komolyabra fordul a dolog. Az exponáltabb politikusok, legyenek azok akár képviselő-jelöltek, akár főkortesek : már hetek óta dzsiu-dzsicu-órákat vesznek, koponyájukat verdesik a falba, hogy masszírozzák és hozzászoktassák a szóklábakhoz és tégladarabokhoz. Minden ambiciózus és elszánt politikusnak meg kell ezt tennie, ha nem akarja, hogy mire a választások befejeződnek, ő Ábrahám kebeléből, esetleg Szent Péter oldala mellől tekintgessen búsan e nyomorult sártekére. No ja, mert most már teljes gőzerővel megindul a küzdelem. A király pánteken fogadta Khuen-Héderváry miniszterelnököt. Ő felsége belement a minisztertanács által megállapított propozicióba, mely szerint a választások junius 1-től 10-éig folynak le, a parlament pedig junius 21-én, tehát a törvényes határidőn belül ül össze. A klubbokban e hirre fellélekzettek. — No, most jövünk mi — mondogatják. — Most kiírták a választásokat és hozzálátunk a munkához. E kijelentéshez hozzáteszik, hogy megkapták a megbízatást erra, hogy Békésmegyei Közlöny tárcája, Örökkémlóság. Merengve ne'zek ki az éjszakába, Nem látszanak az égen csillagok; Ilyenkor fénylik nékem a sötétség Es láthatatlan könyvből olvasok. Beszélni kezd a végtelenség csöndje S megértem én titokzatos szavát, Csak ez a kettő az örök valóság-. A végtelen sötétség s a némaság. A lelkemet ragadja a Sötétség És én e géniusz után megyek ... Redős homlokkal, ragyogó szemekkel Virrasztanak itt ott az emberek; Fejük fölött tovasuhan az éjben Az álomisten, e sötét alak . . . Ti álmodoztok, akik ébren vagytok És bölcsek, akik éjjel alszanak ! Ir a tudós a lámpa fénye mellett, Agyában forr a sok-sok gondolat; S midőn egy percre megpihen a tolla, Átálmodja a legszebb álmokat: Ő rajta nincs hatalma a halálnak, Hiába száll a gyors idő tova. Az ész, a szellem mindörökre fénylik, Ez a sugár ki nem lobban soha. Az éjszakába egymáshoz simulva, Virrasztanak az ifiu és a lány És halkan, mint a szivük dobbanása, Beszéd hangzik az ifju ajakán: Az ég, a föld, a csillagok kivesznek És a halál győz majd az életen, Csak egy örök van s ez az én szerelmem, Az érzelem hatalma végtelen. ... Az emberek itt ébren álmodoznak. Ott fönn virraszt az álom, a halál. 2 És mig a föld a balga álmodókkal A semmibe, az űrbe tovaszáll, Öröklétről beszélnek a parányok... Fölöttük hallgat a nagy éjszaka És megvető mosolylyal néz le rájuk, A végtelen halálnak angyala. Mezei Iván. A testvér. Irta : dr. Somogyi Endre. I. Esküvő előtt, este, sirató volt s elnézt

Qm, egész esle néztem Ilonkát, amint a vőlegénye mellett ült. Észrevettem, hogy kezük egymás mellett pihen az asztalon Egy kicsi fehér kéz s egy erős, barna kéz a fehér teritőn. Melegem let', aztán hidegség költözött balém ós reszkedtem. Mintha széles, sima lábai lettek volna a hidegnek, puhán, nedvesen csuszkáit a ruhám alatt. Bort akartam inni, sokat, de nem izlett: már nem tudtam tovább inni. Csak néztem akaratlanul s a fogam ijedten koccant össze. A barna kéz fent, a teritőn, átfogta a feh ér kezet. Az érző gyönge fehérség simult, simult a kemény erős kézszorítása alá saférfi katona kabátjának nyers, durva aranyzsinóija szinte vágta az alákerült puha hallványsárga szövetet a lány karján. Tudom, a két kéznek a folytatását képzeltem tovább, az emberi karokat. Ránéztem az arcukra, most hirtelen egyszerre vizsgáltam mind a kettőt s ijedten kiáltottam fel: — Hohó ! Csodálkozva néztek rám ; valaki, talán egy öreg ur kedélyesen igyszólt: — Igaz is, a fiatalok türelmetlenek. Azt hitte én is tréiálok. H. A kézszorítás odacsalta a leány tekintetét a férfi arcára. A férfi arcán a bor melegsége lobogott inkább, mint a türelmetlenség, mint izgalom ült a vonásain s félig nyilt szemmel nézett le a lányra. Ilonka szegény bágyadtan, szinte vergődve adta oda tekintetét s a szemében kínlódást láttam. Behunytam a szemem s egyszerre valami kép tünt elém. Valahol, talán még gyermekko: romban láttam alacsony fehérre meszelt fa'on, keskeny aranyrámában azt a képet. Nagy pogány cirkuszban egy nő vergődik a porondon. Oszlopokhoz van kötözve s kötelek puha testébe vágódnak. A nő tekintete oda mered egyik kapura s kapuban egy tigris alakja clüllöng elő. Testét himbálja, kinyújtja a vad, körül pedig a biztos, védett menedékhelyeken meredt utálatos, zajongó j ember fejek sorakoznak, lármájuk, pogány vadságuk, örömük morajlik a képről. Ez Iszonyú ! III. Kinyitottam a szememem, füstben, zagyva, zűrzavaros lármában tolongnak körülöttem. Valaki tosztot mondott az ifiu párra. A poharam tele van, gépieisen fölemeltem, hogy menjek vele ón se Nem birom a poharat, a szemim elhomályosodik. A poharat elejtem. — Érős bor, lám Miklós, — mondják. És kimegyek a szobából s nem is térek vissza. Istvánt, a húgom vőlegényét, ismertem régen. Veleszolgáltam a huszároknál. Azt hitték mind, hogy azért hagyom ott a katonaságot, hogy apám helyett gazdálkodjam. De nem igaz. Nem volt az nekem való állapot. Azt hittem, lágy vagyok hozzá és képzelődő. Oda fás ember kell. Ezek a katonák fából vannak. Hajlós fából. Olyanok e vékony fekete nadrágban feszülő kilovagolt szikár izmok, mint a nádvessző kemény rostjai. Én is lovagolok, de az más. Esek a huszárok ugy lovagolnak, mint ahogy a csizmadia üti a bőrt a kaptafán élte fogytáig. ' István meg katona volt. Semmi csak katona. „Pista, a holló." Sötétképü, árnyékos szemű volt, azért hívták igy. S fényes és kegyetlen ragadozónak tartották. Szivnyövő békeksséges katonák és asszonyok sohasem fogják megérteni a viziállat komikumát, amelyik a szárazföldön használja az uszókészletét. IV. Istvánt iss csak ugy néztem, mint a többi. Da nem haragudtam rá soha. Miért is ? Közönyös volt nekem. Csak mióta a húgom jegyese volt, nyugtalanított. Egy hót óta meg már rá se tudtam nézni. Nálunk volt s ha az asszonyok elzavarták, járt velem erre-arra, a tagban, a munkások közt. Arattak. István lakkcipőben, kard nélkül, cigarettázva, ténfergett mellettem, ahogyan az aratók mögött jártam. A marokszedő fehérnépek vissza-vissza néztek kíváncsian. — A kisasszony vőlegénye, te! — Derék szál ember ? — Mit vicogsz, te ? Lögdösték egymást s nevettek, beszéltek maguk közt. István megfogta a kezem s rámutatott egyikre. — Ejnye milyen formás nózd csak ! — Melyik — kérdeztem megütődve. — Az a tarka üsző, ni. — Te ! István 1 — kiáltottam. Rám csodálkozott, aztán tréfásan ütötte el a dolgot: — Sejtem már, hogy miért aratsz olyan szorgalmasan.