Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-05-01 / 35. szám

Békéscsaba, 1910 április 17. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY érdemeit, méltányolván tevékenysége eredményeit, egyhaugulag megint őt ajánlja képviselőjelöltnek, mert az ellene intézett alaptalan és durva támadások, amiknek célját mindenki tudja, teljes­séggel nem ingatták meg az ő iránta negyedszázad óta táplált bizalmat és ragaszkodást. A pártgyülés egyhangúlag és lelkesedéssel magáévá tette az indít­ványt s küldöttséggel hivta meg Verest a gyűlésre. A küldöttség szónoka Kiss László ref. lelkész, lelkes, szép szavak­ban tolmácsolta a nagy gyűlés elisme­rését, bizalmát, határozatát. Veres József meghatottan köszönte meg a régi elv­társak bizalmát, de ragaszkodik ahhoz az elhatározásához, amit az orosháziak­kal közölt. A jelöltséget nem fogagja el. Értesülése szerint dr Bikádi ugy nyi­latkozott volna, hogy ő sem lép föl, ha Veres nem ; ha tehát a pártegység visz­állitásának ez a módja: Veres készség­gel félreáll a pártegység érdekében ; álljon félre Bikádi is. A küldöttség mél­tányolta ugyan Veres okait és nemes célzatát, de biztosította arról, hojy a párt lelkesedése és bizalma még nagyobb győzelmet biztosit neki, mint az előbi két alkalommal dr. Bikádi ellen: ismé­telten fölkérte, ne térjen ki a párt ké­rése elől s a gyűlésen megjelenve, maga győződjék meg rósii pártja ragaszkodá­sáról ós erejéről. Veres újra megkö­szönte a bizalmat, de kijelentette, hogy semmiféle gyanúsításra nem akar alkal­mat adni a személyes megjelenéssel s nem akarja még fájdalmasabbá tenni ?z elválást, megmaradt elhatározása mel­lett s a jelöltséget nem fogadta el. A küldöttség visszatérvén a közgyűléshez, számott adott eljárása eredményéről ; dr. Bertóth.y Károly, Nagy Mihály plé­bános, K. Mészáros földbirtokos magasz­talva emlékeztek meg Veres érdemeiről, nagy sajnálattal hallották elhatározását s érdemeit jegyzőkönyvben megörökí­teni ajánlották. A közgyűlés nagy lelke­sedéssel kisérte a szónokok nyilatkoza­tait. Újra jelölés kérdése következvén, dr. Bertóthy Károlyt hangoztatták, azonban a jelölést, többször ismételt kérés dacára, ő sem fogadta el, hivat­kozva hivatalából folyó elháríthatatlan akadályokra. Vasárnap tehát magint je­lölő-gyűlést tart a párt. Gyoma. A gyomai kerületben F á b r y Ká­rollyal szemben igen sokan próbálkoz­tak és próbálkoznak ma íf, de vala­mennyien visszariadnak és megfutamod­nak, mikor megismerkednek a választó­kerület hangulatával, mely néhány em­ber minden mesterkedése dacára is, csak Fábry mellett van. Radocza el­vonulása után most Kovács Gyula tolnavármegyei földbirtokos, G o n d a Henriknek, a „Magyar Tudósító" cimü függetlenségi kőnyomatos szerkesztőjé­nek sógora kísérletezik függetlenségi és 48-as gazdapárti programmal. Nem bízunk ennek a vátlilkozásnak sem a sikerében Fekete-sárga falragaszon hív­ják a 48-as választókat ma Gyomán tar­tandó alakuló gyűlésre. 48 ós fekete­sárga. Jó ómen. — Dr. Simonka György gjulai ügyvéd, aki szintén as­pirált a kerületre, most már végképen lemondott fellépési szándékairól ugy Gyulán, mint Gyomán. Munkapárti alakulási hirek is ér­keztek a kerületből. Szeghalmon ugyanis május 2-án tartja alakuló gyülósót a munkapárt. A mozgalom élén Reck Géza földbirtokos áll. A választási küz delembe azonban a siker minden re­ménye nélkül mehet csak bele, mert a gyomai kerületben a munkapártnak kicsi a talaja. Közgyűlés Gyulán. Jéggyárszerződés és egyebek. Gyula város képviselőtestülete e hónap 28-án, csütörtökön délelőtt rend­kívüli közgyűlést tartott, melynek tárgy­sorozata ugyan elég gazdag volt, de ér­dekességekben annál szegényebb. A képviselőtestületi tagok meglehetősen j szép számmal jelentek meg a közgyü- , lésen és érdeklődéssel hallgatták a pol- j gármester által előadott ügyeket, na­gyobb vitába azonban csak akkor ele- j gyedtek, mikor a Gyulai Kötött- és Szö­vöttiparárugyár Részvénytársaság rész­vényaláirási felhívásáról volt szó. Egyes rövidlátóbb városatyák ugyanis semmi­képpen sem akartak belemenni a rész­vényjegyzésbe, de a többség mégis méltányolta azt a nagy közgazdasági fontosságot, melylyel a gyár különösen Gyulára nézve bir és belement a rész­vényjegyzésbe, ami egyébként Gyulára nézve is csak előnyös lehet, mert a gyár részvényei igen jól jövedelmeznek. A közgyűlés határozatairól egyéb­ként tudósításunk a következő : A földmivelésügyi miniszter a kép­viselőtestületnek a városerdő kiirtására vonatkozó határozatát az erdőfelügye­lőség alapján, — mint már megírtuk, — nem hagyta jóvá. A mostani közgyűlés sajnálattal vette tudomásul a miniszter határozatát, mert még mindig abban a véleményben van a többség, hogy az erdőre szükség egyáltalában nincs. Az árnyékos lombok ellenségei most az egyszer nem érték el céljukat. Gyula város 1910. évi költségelő­irányzatát, melyet a mult évben részle­tesen ismertettük, a törvényhatósági bizottság tudvalevőleg némi módosítás­sal jóváhagyta. Ez a jóváhagyó határo­zat csütörtökön került kihirdetésre s a közgyűlés tudomásul vette. Több izben irtuk m'ir, hogy Gyula városa a Szabó Emil és Társa buda­pesti céggel a jéggyárra vonatkozólag olyan értelmű szerződóst kötött, hogy a város a cég által építendő jéggyárhoz 20 000 koron\val járul hozzá, aminek fejében a gyár köteles a városi jégver­meket mindig megtölteni, tiz óv mu'va pedig te jesena város tulajdonába megy átal a gyár. A cég az építkezést már meg is kezdette, bár a szerződós ad­dig nem emelkedik érvényre, mig a közgyűlés jóvá nem hagyja. Ezt a jóvá­hagyást most a képviselőtestület név­szerinti szavazással egyhangúlag meg­adta s igy a jóggyár felállításának többó semmi akadálya sincs. A borital- és húsfogyasztási adók házi kezelésére vonatkozó szabályren­delet tervezetét némi módosítással a közgyűlés magáévá tette s most a tör­vényhatósági bizottság elé kerül jóvá­hagyás végett. A nagy virágzásnak örvendő és folytonosan fejlődő gyulai kötött és szövött iparárúgyár, mint már megír­tuk, alaptőkéjének emelése céljából ujabb rószvónyaláirási felhívást bocsáj­tott ki. A felhívás Gyula városához is megérkezett, amelynek már vannak gyári részvényei kezdettől fogva. Az állandó választmány javaslata az volt, hogy tekintettel a gyár közgazdasági fontosságára és a jegyzésből származó tagadhatatlan anyagi előnyökre: jegyez­zen a város ujabb 200 részvényt. A ja­vaslat nyomán nagy vita keletkezett, mert egyes skrupulózus városatyák bi­zalmatlansággal viseltetvén a gyár iránt, nehezen akartak a részvényjegyzésbe belemenni. Néhány higgadtabb gondol­kozású férfiú érvelése után azonban a közgyűlés többsége elfogadta az állandó választmány javaslatát. Kocsis Szilárd városi kiadó és Kiss Károly iktató kölcsönös áthe­lyezésüket kérték. A képviselőtestület a mindenképpen indokolt kórelmet tel­jesítette, amit a szolgálat érdekében helyesen cselekedett. Kelemen Béla v. adóvégrehaj­tónak, tekintettel súlyos betegségére, 3 havi szabadságidőt engedélyezett a közgyűlés. D e m k ó Ödön és társai gyulai lakosok azt kérték, hogy a város intéz­zen megkeresést az Alsó-Fehér-Kőrösi Ármentesitő-Társulathoz a szabadkai dűlőben levő káros belvizek lecsapolása érdekében. A közgyűlés a kérelmet tel­jesítette. amennyiben az érdekelt lakos­ságnak jelentékeny károkat okoznak a káros belvizek. A csabai selyemgombolyitó-gyár vizimü engedélyezési okirata ellen nem merült kifogás, amennyiben a gyárból lefolyó szennyvíz Gyulának semmi kel­lemetlenséget nem okoz. Több kis fontosságú személyi., ügy elintézése után dr. L o v i c h Ödön polgármester a közgyűlést berekesztette. A csabai tűzkárosultak nyomora. Segítséget nekik! Nagyobb szerencsétlenségek alkal­mával mindig impozáns módon szokott megnyilatkozni az emberi részvét. A kalábriai földrengés, a párisi árviz, az ajkai bányakatasztrófa és legutóbb az ököritói borzalmas tűztemető, felébresz­tették maguk iránt az egész kulturvilág figyelmét és távoleső országok ós nem­zetek siettek adományaikkal a szeren­csétlenek könyeit részben letörölni. A csabai keddi tűzvész méreteiben még csak meg sem közeliti az emiitett katasztrófákat, mert mindössze tiz ház égett le és néhány sebesülésen kivül nem esett kár sem emberi, sem állati életben. Azonban mégis szomorú követ­kezményeket vont maga után az ósző­lői tűzvész is, mert kicsi, csaknem leg­kisebb exisztenciáknak okozott szinte pótolhatatlan veszteséget. Munkatársunknak alkalma volt csü­törtökön a veszedelem színhelyén meg­jelenni. A város középpontjától távol, mindegy háromnegyed órányira épül­tek fel a régi Ószőlő helyén azok a kis viskók, melyek közül tizet elpusztított a rohanó lángözön. Szük, sikátorszerű, girbe-görbe utcákon keresztül "lehet el­jutni az úgynevezett Szikszak-utcába, melyben a tűzvész pusztított. Valóság­gal tűzfészek az az egész városrész s igazán csak a szerencsének ós a tűz­oltók önfeláldozó munkájának leh9t kö­szönni, hogy az egész városrósz a lán­gok martalékává nem lett. Négy-öt méter széles udvarok választják el a legnagyobbrészt nádfedeles viskókat egymástól. Kényük-kedvük szerint ug­rálhatnak a lángnyelvek még kis szél­ben is egyik házról a másikra. A tűz színhelye a pusztulás szo­morú kópét nyújtja. Tetőnélküli, kormos faluházak, rendetlen, kihurcolt bútorok­kal, égett gerendákkal, nádtörmelókkel telehányt udvarok mindenfelé. A pici, betört ablakokon benézve, ugyanolyan rendetlenség látható az ala­csony, szük kis szobákban. A károsult szegény emberek már hozzállátnak a helyreállítás munkájá­hoz. Férfiak, nők és gyermekek taka­rítják, hordják a törmelékeket és romo­kat. Mások már faragják is a fákat, amelyekből az uj tető váza készül. Szo­morúan, könybelábbadó szemmel néz­nek ránk, mikor hozzájuk érkezünk. Körülbelül az épületek fele egyáltalá­ban nem volt biztosítva. Laginkább azok vannak kétségbeesve, mert nincs pénzük, amiből a rekonstruálást végre­hajthassák. De még a biztosított házak tulajdonosai is szomorúak. — Kapunk ugyan, uram, pár száz koronát, — mondta az egyik, — de az mind kevés. Van itt több kár is annál. Tönkrementek a bútoraink, azok helyett is ujakat kell venni. Azonkívül a nagy ijedtségtől feleségem betegen fekszik a szomszédban. Pénzünk nincs, mert el­éltük tavalyi keresményünket a télen. Jó, hogyha naponta egy karéj kenyér jut a családnak. A többiek könyes szemmel bólogat­tak, hogy igaza van a beszélőnek. Tudomásunk szerint Csaba község fog valamelyes segélyt nyújtani a sze­rencsétleneknek. De az nem elég. Meg kell mozdulnia Csaba jószívű társadal­mának is ós filléreivel, adományaival segíteni a nyomorgókon I A mi szűkebb társadalmunknak ez épp olyan köteles­sége, mint a világnak ja nagy szeren­csétlenségek áldozatainak gyámolitása. Reméljük is, hogy Csaba jótékonyságá­ról ismert közönsége nem fog elfelejt­kezni az ószőlői tüzkáro3ultakról. Ado­mányokét az elöljáróság is elfogad. Asszonyi szemmel. . .. Zúg, zakatol a gép. Öles átmé­rőjű hajtó szíjak, olajtól csepegő síkos kerekek ördöngös motolája közül om­lik mint tajtékos fehér hab az az át­látszó, lehelet-szerü valami, amibe bol­dog menyasszonyok burkolják szűzi lé­nyüket szimbolizáló karcsú alakjukat. Sápadt arcú, vértelen szájszélü „gyári . lányok" igen sokszor éhesen és kisirt szemmel rakják, rakosgatják halomba a boldogságnak azt a sterilizált és anya- i giasitott fogalmát, amig szinte gyűlö­lettel móri végig egy-egy kormos, fésü­letlen munkás a képzelet eme fonálba fogott, megkötött realitását. Mert ez a mindeneket megszépítő, lenge pókháló­szövedék nem egyéb, mint egy óriási nagy hazugság. Hazugság, mely ott kísért a nászójszaka előtt, hazugság, mely eltakarja halottas ágyunk bor­zalmait a koporsóban. Szent hazugság, — illúzió . . . Hazugság, mely ideig­óráig elkábítja a két lábára kapaszko­dott és magasba látó ember idegeit, aki sokszor egy élet nyomorúságát hurcolja titkon, csakhogy jólétének, boldogságának azt a bizonyos tetszetős, látszólagos fátyolát, ami az emberek szeme előtt gyönyörködtetésre ós irigy­lésre méltó, — ne legyen kénytelen széjjel tépni. És szövi, szövi a fátyolt, amíg titkon gyűlölettel, éhesen nézi végig, ami sokszor jobban szorítja, mint megannyi vas-abroncs, ami erő­sebb lakatot ver reá, mint aminők a börtönök ajtajain vannak. Az a lenge fátyol, ami a tömeg előtt s a kevésbé gyakorlott szemnek idealizálja a rideg, prózai valóságot, egy darab szincs üve­get tait elénk. Csak képzeljük el, mennyivel jobb dolguk van azoknak, akik valamely ün­nepélyt végignéznek, — azoknak, akik­nek rendezik, mint akik abban szere­pelnek. Milyen meleg a kócsagos kucsma, s mily nehéz a mentén a sok aranylánc és drágakő ! — No hát még az asszonyok! Akiknek bepréselve, ki­frizurázva, uszályt cipelve, az etikett fo­galmának ezer árnyalatát szem előtt tartva kell sokszor irigykedve vagy kárörvendőn a szerepöket végig játsza­niok. Adni a felsőbb lényt, a kiváltsá­gost, mosolyogni és kecses mozdulat­tal nyársalni a finom menüt, elnyelni egy-egy közbevetett nyájas célzást, vagy tetőtől-talpig végigmérő tekintetet, fe­szengeni a szük cipőkben, mint akik hírből som ismerik a tyúkszemet. És ezzel ellentótben a jó ünneplő és bá­mész publikum otthon a maga kényel­mes ős egyszerű otthonában kibontott blúzzal, megeresztett nadrágszíjjal, oly­kor két kézre fogott csirkecombbal ví­gan szidja az urakat, akiknek olyan jó módjuk van. A látszatnak hódolva, a maguk öntudatlan boldogságát semmibe se veszik s irigylik amazoktól az illú­zió-béklyókat, Irigylik, hogy az ő hátuk mögött nem áll fejenként két lakáj, akik még a lélegzetvételét is ellenőriznék, hogy nem irja ki minden szavukat a szemfüles gyorsíró riporter-agár. Fo­galmuk sincs róla, hogy ezek az urak­nak minősített etikett szolgák ós illúzió­vitézek nekik tartanak előadást . . . Azonban régi dolog, hogy a két lábára kapaszkodott ember már a két földön járó lábát is resteli. Attól is sza­badulni szeretne. Nem elég, hogy olyan figurát csinált magából, hogy bizonyára a jó Isten is alig ismerne rá tulajdon képére és hasonlatosságára. Mert az igazságot és valóságot ugy kell néha kihámozni a tengersok lopott holmiból. Apropos! — a lopás. A sacharin most egyszeribe aktuális lett, valamint a gyógyszerészek is. Ám egy illúzió­tragédiával ismét több. Török úrnak ezuián nem fognak hinni sem a „gólya­váró", sem b n gólyamenesztő" boldog szerelmesek. Slusz. A pasztilláknak vége. Valamint az Egger úr patriarchális ké» peinek, — az „óh jaj, megfojt ez az átkozott köhögós"-nek is. Jóllehet ezen tanultunk meg olvasni. Kár, kár, de legfőkép kár azokért a milliókért, amit ezek a dicső urak az államtól cukor ké­pében elloptak. Édes Istenem, hány sze­gény lány hozománya kitelt volna be­lőle I — Hány szép szem meg lett volna váltva a keserves éjszakázástól, köny­nyektől, hány boldog házasságot lehe­tett volna abból nyélbe ütni, megváltva a sötét barbárságra emlékeztető keser­ves rabszolgamunkától a nőt, az asz­szonyt, abból a rabszolgaságból, amit a nők létfenntartásának kérdése okoz. Mi­dőn a szegény leánynak érző idegeit, természetes jogait, szépségét, mindent, mindent a megélhetés feneketlen hor­dójába kell öntenie, amiért viszonzásul kap egy darab száraz kenyeret, amivel tovább vegetálhat. Manapság a legtöbb házasság az érdekek sacharinjával van édesítve, a valóságos cukornak kevés köze van hozzá . . . No de lesz még egyszer ünnep a világon! mpo. | Ne tétovázzék, ha fáj a feje, B E R ETVÁ S - P A STIL L Á T 1 = hanem használjon azonnal = amely 10 perc alatt a legmakacsabb migraint és fej­fájást elmulasztja. Ára l-on Kapható min­Orvosok által ajánlva M r" 1 den gyógyszer tárban. Készíti Beretvás Tamás gyógyszerész Kispesten. - 3 dobozzal ingyen postai szállítás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom