Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-05-01 / 35. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba 1910 április 17. ugyan lehet már véleményeket, hogy nem látogatóba kellene elhoznia Khuen grófnak a királyt, hanem az állandó udvartartást kellett volna hoznia azzal a meghatalmazással, hogy a király az óv egy részét Budapesten töltse. A kortesbeszédekben, mikor a Budapesten tartózkodó királyról lesz szó, bizonyonyosan felvetik a magyar udvartartás kérdését is. Ezek a nyilatkozatok azonban nem ronthatják le a kedvező benyomást, mert az uralkodó azt olvashatja ki belőlük is, hogy Magyarország mindig kész megadni uralkodójának azt a hatalmi támaszt, amelylyel az európai államok között a monarchia súlypontjává vál hátik. Hogy másról is legyen levelemben szó, megemlítem, hogy J u s t h Gyula kegyelmes ur most ugyancsak kikapott egy nyílt levélben a kuruc pennaforgató He ntaller Lajostól. Le van tárgyalva rettenetesen. Az öreg Hentaller elnevezi köpenyegforgatónak, országbolonditónak, aki becsapja a választókat s akit minden lépésében a személyes hiúság vezet. És az a fő, hogy mindenik vádnak van alapja. Békésvármegye közgyűlése. Néhány fontosabb tárgy. Békósvármegye közönsége mindenkor a legnagyobb érdeklődéssel szokta várni a törvényhatósági bizottság tavaszi közgyűlését, mely rendesen a legnépesebb és legérdekesebb szokott lenni. E közgyűlés népességét és érdekességét növeli egyrészt az a sok elintézni való anyag, mely a téli és tavaszi közgyűlések között eső intervallumban a vármegyénél összegyűl, másrészt pedig az a körülmény, hogy a nagy pihenés előtt a megyeatyák szeretik magukat kialkotmányoskodni, mert egy kis lelkiizgalom után sokkal édesebben esik a nyaralás. A mostani közgyűlés érdekességét ezen kivül az is emeli, hogy épen a képviselőválasztások előtt — május 30-ára - esik, tehát a megyeatyáknak bő alkalmuk nyilik a korteskedésre, barátkozásra a fehér, borral ós sörről telerakott asztalok mellett. Előreláthatólag tehát nagyon tanulságos képe lesz a májusi közgyűlésnek. Sőt az sem lehetetlen, hogy egyes vehemensebb vérmérsékletű honatyák heves vitákat provokálnak a politikai kérdésekről nemcsak benn a közgyűlési teremben, hanem az úgynevezett társalgóban is, mely rendes közülmónyek között a vármegyeháza kis tanácsterme szokott lenni. Hiába ! Ennyit meg lehet bocsátani ilyen izgalmas időkben még a komoly megyeatyáknak is, hiszen akkorára, az előrevetett árnyékok szerint, talán lángbaborul egész Magyarország és lesz olyan választási csetepaté, amilyet még nem látott Európa. Ebben a csetepatében pedig főrésze a megyeatyáknak, a választókei ületek vezetőinek, vagy legalább is oszlopos tagjainak lesz. A meglehetős nagy távolság miatt még véglegesen nincs megállapítva a május 30-iki megyegyülés programmja, de az már bizonyos, hogy nagyon sok tárgya fog lenni. Néhány fontosabb tárgyat alkalmunk van közelebbről ismertetni. Egyik érdekes tárgya lesz a májusi közgyűlésnek a vármegyei háztartási pénztár ós az egy százalékos pótadó zárószámadása. Ismeretesek már olvasóink előtt azok a nehézségek, melyeken az egy százalékos pótadó keresztül ment. A pótadó tudvalevőleg mindenütt a vármegyék házi szükségleteinek fedezésére szolgál, amelyet az állam csak nagyon kivételes esetekben szokott elvállalni. A törvények értelmében a pótadó 3 százaléknál magasabb nem lehet, de azért vannak olyan vármegyék, amelyek a kivételes körülmények folytán külön engedelemmel még 5 százalékot is szedneK. Békésmegye ebben a tekintetben igen kedvezően áll a maga egy százalékos pótadójával. Mégis az őszi közgyűlésen akadtak sokan, akik különböző hangzatos frázisok emlegetésével ezt az egy százalékot is sokalták és mivel az intelligencia a közgyűlési teremből időközben eltávozott; tudtak maguknak híveket szerezni arra, hogy a törvényhatósági bizottság többsége a pótadót megtagadja. Ezt a tragikomikus csorbát csak a decemberi közgyűlés hozta helyre, amikor felolvasták a belügyminiszter rendeletét, mely szerint a miniszter egyáltalában nem mutatkozott hajlandónak az 1 százalók megtagadásából származó körülbelül 25COO koronányi hiány megtérítésére és ujabb haI tározathozatalra utasította a törvényhatósági bizottságot. Ekkor sikerült keresztül vinni a pótadó megszavazását, amelynek zárószámadása most kerül a megyegyülés elé. Előreláthatólag nem lesz senkinek kifogása ellene s a közgyűlés hozzájárul az állandó választmány javaslatához, mely szerint tudomásul kell venni a zárószámadást. Egyébként a zárószámadás a törvények órtel1 móben a 15 napi közszemlére lesz kitéve a közgyűlés előtt, azonkívül a vármegye hivatalos lapjában is megjelenik, úgyhogy minden megyeatya áttanulmányozhatja ós megalkothatja róla kedvező, esetleg kedvezőtlen véleményét. Másik fontos tárgya lesz a közgyűlésnek az építkezési szabályrendelet módosítása. E módosítások legfőképpen a gazdasági cselédlakásokra vonatkoznak, amelyeknek méreteit és beosztását a gazdasági munkás- és cselédtörvény állapítja meg. Annak idején a törvényhatósági bizottság már módosította a szabályrendeletet, — lapunk is foglalkozott véle, — de a miniszter különféle kifogásokat tett a módosítások ellen, amelyeket végre kellett hajtani. Ez most megtörtént és nem kell hozzá más, mint a törvényhatóság hozzájárulása, amely esetben a módosított szabályrendelet életbe is fog lépni. Ezt a hozzájárulást is a mostani Jiözgyülés lesz hivatva megtenni. Szintén fontos közgyűlési tárgy lesz a községi jegyzői nyugdij-szabályrendelet módosítása. Ezzel a kérdéssel is bőven foglalkozott nem régen lapunk. A módosítás értelmében a saját nyugdíjintézettel rendelkező községek jegyzői nem lehetnek tagjai a vármegyei nyugdíjintézetnek, amely már úgyis eléggé meg van terhelve. Ilyen helység Békésmegyében csak kettő van: Csaba és Gyula. A csabai nyugdíjintézet erős alapokon áll, azonban ezt korántsem lehet elmondani Gyula nyugdíjintézetéről. Hiszen legutóbb is csak felényi nyugdijat tudtak nyújtani két nyugalomba vonult városi tisztviselőnek. A gyulaiakat tehát igen érzékenyen érinti a" szabályrendeletnek ez a módosítása. Nehezen is járulnak hozzá s a tárgyalások még mindig folynak a vármegye és Gyula városa között. E tárgyalások eredményéhez képest fog az állandó választmány javaslatot tenni a közgyűlésnek. A többi tárgyakról alkalomadtán fogunk referálui. Választási mozgalmak a vármegyében. Ujabb változatok. A vármegyei választási mozgalmakban ujabb ós fontosabb változások a csütörtöki számunkban közöltek óta nem igen állottak elő. Különben is mindig a vasárnapok azok a kilomóterjelzők, amelytől a választási mozgalom ujabb fázisai kiindulnak. A hót első felében a vasárnap történteken rágódnak a kisebb-nagyobb politikai korifeusok, második felében pedig készülődnek a következő vasárnapra. Egyébként most már intenzív harc folyik nem C3ak országszerte, de Békésmegyében is. négyfogatú korintusi kocsival. Mikor a császár megtudta, hogy abba az ő szobrát akarják elhelyezni, nagyon megharagudott. Elhivatta Fontainet, aki a diadalivet tervezte s megkérdezte, rajta van-e az ő szobra azon a rajzon, amit neki bemutatott. — Nem, felség, azon Mars istené volt. — Miért tett hát engem Mars helyébe — Felség, nem én tettem, hanem a muzeum igazgatója. — Az igazgató rosszul cselekedett, — fakadt ki türelmetlenül a császár. — Vegyék le azt a szobrot, mert ez a leghelytelenebb dolog. Csak nem az ón dolgom szobrot állítani saját magamnak ? Maradjon a diadalszekór üresen ! Egyszer, épp mikor a Carousseltóren szemlét tartott, megbokrosodott a császár lova. Mig megfékezte a megvadult állatot, lerepült a sapkája s odaesett Rabusson hadnagy lábaihoz. Ez kilépett a sorból s átadta a császárnak. Az még mindig lovával volt elfoglalva s igy szólt: —- Köszönöm, kapitány. — Melyik ezredben felség ? — kórdó a tiszt. A császár csak akkor vette jobban szemügyre s épp oly gyorsan felelt: — Helyes ! A gárdánál. Sok érdekes apróságot ír le Constant az erfurti találkozóról is. Napoleon az összegyűlt fejedelmek tiszteletére odahozatta párisi színészeit, köztük Talmát ós feleségét is s pompás előadásokat rendeztetett velük. Sándor cár nem akart hátramaradni az előzékenységben s mindenkáppen igyekezett Napoleon kegyeit keresni s elhalmozta ajándékokkal a császárt ós egész kíséretét. A többi közt három mesés értékű cobolyprémet ! is ajándékozott Napoleonnak, aki az egyiket nővérének, a másikat Ponté- . lorvo hercegnónak adta. A harmadikat magának csináltatta meg bélésül annak I a zöld bársony bundának, amit az egész orosz hadjárat alatt viselt s amit Gros megörökített csataképén. Paulina hercegnő nagyou büszke volt bundájára ós mindenkivel megbámultatta, aki hozzájött. Canoville ezredes egyszer épp olyankor érkezett oda, mikor azt többeknek mutogatta. A hercegnő őt is megkérdezte, tetszik-e neki a bunda? Ez,talán csak hogy bosszantsa, azt felelte, hogy nem. Erre Pauline reáerőszakolta, hogy fogadja el, sőt megkövetelte, hogy hordja is a bundát. A szép ezredes eleinte szabadkozott, később mégis elfogadta a fejedelmi ajándékot. Mikor nemsokára a császár szemlót tartott a Caroussel-téren, Canonville lova nagyon nyugtalankodott, ami zavart okozott s felhívta a császár figyelmét. De amint odanézett, alig birt uralkodni haragján, mert megismerte Canonvillen a nővérének ajándókozott^bundát huszárdolmánynyá alakítva. — Canonville ur ! — kialtotta menydörgő hangon — lova nagyon tüzesvérü, majd elmegy lehűteni Olaszországba. S Canonville három nappal később elhagyta Párist. Különös előérzés volt-e, vagy csak véletlen, de azon az éjjelen, amikor Sándor cár Erfurtba érkezett, Napoleont álmában borzasztó rémlátás gyötörte. Constant ós Roustan, a mameluk, kik a mellette levő szobában feküdtek, éjjel olyan nyögést és hörgést hallottak, mintha valakit fojtogatnának. Constant besietett urához s azt eltorzult arccal az ágyban keresztbe fekve találta. Hozzálépett ós felköltötte. A császár nagy ordítással ébredt fel s megköszönte Constantnak, hogy felkeltette, mert rettenetes álma volt. Egy medve szótszaggatta keblét ós szótmarcangolta szivét. Négy évvel később az orosz medve valóban szótszakgatta szivét, keblét . . . Ugyancsak Erfurtban törtónt, hogy a weimari herceggel a császár az arany bulla felett vitatkozott. A weimári herceg azt állította, hogy az 1409-ben, Napoleon, hogy 1336-ban kelt. Végre a weimári herceg belátta tévedését és csodálkozását fejezte ki, hogy a császár ennyire tudja a német történelem minden apróbb mozzanatát. Ekkor Napoleon az összegyűlt uralkodók és hercegek előtt fesztelenül elbeszélte, hogy mint egyszerű tüzérhadnagy egy előzékeny könyvkereskedő mellett lakott Valenceban. A három év alatt, mig ott volt állomáson, többször átolvasta egész könyvtárát s mivel jó emlékezőtehetsége van, megjegyzett magának mindent, amire nem is volt szüksége. Egy évvel később, í mikor legnagyobb diadalai közepett, több időt töltött Schönbrunnban, a császár átrándult a magyar földre is, Győrbe. Mikor ismét lóra akart szállni, hogy visszatérjen Schönbrunnba, néhány lépésnyire megpillantotta a győri püspököt. — Ugy-e ez a püspök ? — kérdó a császár Jardintől, aki a lova fejét fogta. — Nem, felség, ez a Soliman. — Azt kórdém tőled, hogy ez-e a püspök ? — ismételte a császár az egyházfőre matatva. Jardin teljesen a lóval volt elfoglalva s csak a császár püspök — Evóque — nevü lovára gondolva, újra felelte : — Esküszöm, sir, hogy azt tegnapelőtt lovagolta. A császár felkacagott. Napoleonhoz schönbruni tartózkodása alatt került először az a szerencsétlen gondolata, hogy osztrák leányt visz haza feleségül. Még ő példátlan éleslátásával sem birta előre látni, hogy az osztrák sas minden törekvését arra fordította, hogy lerántsa karmaival a mélységbe azt, aki vele szövetkezett. Annak dacára is, hogy maga mégsem tudna a magasba emelkedni a roncsok felett. Czenk. Az ujabb változásokról tudósításaink a következők: Békéscsaba. Csabán az egyedüli jelelölt még mindig a függetlenségi dr. U r s z i n y János, akinek pártja máris nagy agitációt fejt ki. A „jobb hamarabb, mint késő" elvénél fogva már megtette a folyton izmosodó párt a szükséges előkészületeket. Zászlók lengenek dr. Ursziny éltetésével. Sőt meg van már a pártiroda és a párttanya is. Az Ursziny-párt irodája és tanyája Schwózner Károly „Próféta" cimü vendéglőjében van. Az itteni munkapárt még mindég keresi a jelöltet, de nehezen találja meg. Országos nevü politikusok nem hajlandók itt belemenni a bizonytalan küzdelembe s valÓ3zinüleg helyi jelölttel kell megelégednie a pártnak. Hire jár, hogy a munkapárt Wagner József ipartestületi elnök mellé tömörül, aki — mint mult számunkban megírtuk — alapjában véve demokrata, de pártonkívüli programmal szándékozik fellépni. Ha Wagner fellép, abban az esetben előreláthatólag egyik jelöltnek sem lesz meg az abszolút többsége és pótválasztásra lesz szükség. A függetlenségi és munkapárt együttműködésére azonban még ebben az esetben is kevés a kilátás. A paraszt párt is, mely mindig szervezve van, most már nyilvánosság elé lép. A volt Pető-féle választási zászló kat cserélik át, hogy Áchim L. András jelölését hirdesse. Mult vasárnap a Népegyletben a parasztpárt végrehajtó bizottsága ülést tartott s azon Áchim L. András ama nézetének adott kifejezést, hogy neki a választási küzdelemre nincs anyagi ereje. A pártok helyzetét tekintve pedig, ez évben valószinüleg még egy választást kell megküzdeni. A végrehajtóbizottság unszolta a vezért a jelölés elfogadására, mert arra neki nem lesz költsége. Miután Áchim még mindig szabadkozott, a párt hangosabb vezetői azzal szorították ki aztán a hajlandóságot, mert fenyegetődztek. hogy a párt a hatóság egyik kedvelt emberét jelöli és meg is fogja választani. Ez aztán hatott. Á c h i m L. Andrást ma, vasárnap jelöli hivatalosan a parasztpárt, mivelhogy vörös május nemcsak a szociáldemokratáknak, de a parasztpártnak is ünnepe. Áchim jól szervezett táborában bízva, számit a győzelemre. Gyula. A vármegye központjában most még csak dr. B e r é n y i Ármin, a függetlenségi párt jelöltje zászlaját lengeti a szél. Lengyel Endre teljesen letört, bár már ő is küldözgette zászlait, de csak néhányat tudott elhelyezni ós azokat is bevonták. A függetlenségi párt országos központját a gyulai pártviszonyokról oly sokféleképen informálták, hogy a központ szükségesnek látta B oz ó k y Árpádot megbízni, győződjók meg a helyszínén a tiszta helyzetről. Bozóky szerdán Gyulán tartózkodott s meglátogatta Nóveryt, Simonkát, kik a maguk álláspontjuk szerint informálták, még pedig ugy, hogy Berényinek nincsen pártja. Azonban a függetlenségi kör vezetősége, Schriffert s a Berónyipárt vezetősége az ellenkezőről győzték meg, mert alig 2 óra elteltével Bozókynak módjában volt mintegy 400 Berónyi választóval a pavillonban értekezletet tartani. Itt Bozóky a pártot a központ támogatásáról biztosította s Berónyit, mint a Justh-párt hivatalos jelöltjét jelentette ki, kinek megválasztása csak nyereség lenne a parlamentre. A 67-es alapon álló választók még mindig a talajt szondirozzák. Dr. L uk á c s György volt főispánt óhajtják pártonkívüli programmal felléptetni. Orosháza Az orosházi kerület 48-as függetlenségi (Kossuth) pártja mult vasárnap délután alakuló-gyűlést tartott; zsúfolásig megtelt az „AÍtöld"-szálloda nagyterme és ét.ermei. Az elnökség ismervén a körülményeket, belépőjegyekkel bocsátotta : be a párttagokat s mikor a jegygyei jej lentkezök eifoglalták helyeiket, szabadon I beeresztett mindenkit. Jellemző, hogy a Bikádi-párt részéről kétféle hamis be| lépő-jegyeket is nyomattak s azokkal ; akartak bejutni. Dr. Bertóthy Károly megnyitván a gyűlést s vezetvén a megalakulást, jelölésre hivta fel a pártot, elmondván, hogy az orosháziak értekezlete elismervén Veres József nagy