Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-05-01 / 35. szám

Békéscsaba, 1910. XXXVII-ik évfolyam. 35-ik szám. Vasárnap, május 1. # BEKESME&Y POLITIKAI LAP Telefon-szám:7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: yasárnap és csütörtökön. EliOFIZBTÉSl DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre S kor. Negyedévre 3 kor. ElSfizetni bármikor lehet éuneayeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkseztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos; SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdjtési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A szocializmus ünnepe. Békéscsaba, áprlis 30. A világ szociáldemokratái a mai napon ünnepet ülnek. Ünneplik azt a nagy eszmét, mely az idők méhében megérve, megszületésekor lázba hozta az emberiségnek különösen azt a részét, amely a régi társadalmi berendezkedés szerint, jogok tekintetében alig volt küiömb az igavonó állatnál. Több, mint félszázad alatt ez az eszme alakult, módosult, sőt torzult világraszóló nagy elmék igyekeztek megvalósítására valamelyes formát kitalálni, azonban minden törekvés meddő maradt. A rajongók tábora azonban növekedett, növekszik ma is és növekszik folyton, átalakítva a mai társadalom egész gazdasági berendezését, hadat üzenve mindennek, tűzzelvassal harcolva mindenki ellen, aki véleményük szerint az úgynevezett proletáriátus érdeke; ellen törekszik. Hogy e küzdelemben igen gyakran nincsen igazuk, az a tárgyilagosság szemüvegén keresztül nézve is természetes, dehát a rajongóknál minden téren igy szokott lenni. Magyarországon is szemlátomást hódit a szocializmus, bár a mi nyomorúságos gazdasági és politikai viszonyaink közepette még nem győzhetett minden téren. S nem is tartjuk olyan nagy szerencsétlenségnek, hogy a szocialisták nem győznek minden vonalon. Nem tartjuk szerencsétlenségnek pedig azért, mert a mi országunk még nem olyan erős, hogy elbírja azt a megrázkódtatást. melyet egy nemzetközi áramlat diadalmas térhódítása maga után vonhat. A mi országunk ipara még nem olyan fejlett, a mi tőke- és munkaviszonyaink még nincsenek abban a szerencsés helyzetben, hogy már azokat az állapotokat kellene orvosolni, melyeket a nagy tőke túlkapásai okoztak a munkásokkal szemben s érdekeik rovására. Sajnos, még nem tartunk ott. Még csak munkásaink intelligenciája sem olyan fejlett, mely egy nagyobbszabásu szociális akció sikeres vezetését megköveteli. Sem viszonyaink, sem képességeink még nem értek meg annyira, hogy a nemzetközi szociálizmus javitó áramlatával együtt haladhasson. A mi szociálizmusunk még indokolatlan, indokolatlan abban az értelemben, melyben az a közéletben szerepel. Mi átvettük a szociálizmust készen, minden jó és hibás tulajdonaival egyetemben, ahogyan azt Franciaországban megcsinálták. De átvettük ugy, ahogyan azt a francia viszonykra és a német állapotokra alkalmazták, annélkül, hogy azokat a viszonyokat, azokat a szerencsés helyzeteket is átvettük volna, amint az az illető országokban uralkodik. Hol van nálunk még az az idő, amikor a nagytőke túlkapásairól beszélhetnénk. Hol kell nálunk a munkásságnak sorompóba állania, hogy a trösztök, kartellek ereje ellen felvegye eredményesen a harcot ? ! Hiszen nálunk egyelőre sem nagytőke, sem nagyipar, sem kartellharc, sem trösztküzdelem nincsen, csak csupán szegénység, vigasztalan nyomor, nagymérvű élhetetlenség s az annyira káros kivándorlás. Ne kívánjuk meg tehát előbb azt a harcot, mely majd elkövetkezhetik akkor, mikor országunk majd olyan örvendetes ipari föllendülés részese, mint aminő Anglia, Franciaország és Németország. Ne akarjunk előbb meghalni, mielőtt még megszülettünk volna, hanem tekintsünk bizalommal a jövőbe, azzal a bizalommal, melylyel egy reményteljes, tetterős és munkabíró ezeresztendős nemzet tekinthet. Őrizzük meg magyarságunkat, mely az egyetlen biztosítékunk egy szebb jövőben, ne hagyjuk magunkat nemzetközi, előttünk teljesen értelmetlen és érthetetlen jelszóktól félrevezetni, hanem magyaros munkával, szorgalommal, verejtékező fáradtsággal teremtsük meg azt az ipart és gazdagságot, melyet azok az országok élveznek ma már, melyeknek apostolai azokkal a tanokkal óhajtanak nálunk hódítani, amely tanok otthon, őnáluk aktuális, talán hasznos is, de nálunk, mint minden koraszülött, éretlen dolog, haszontalan, káros, sőt egyenesen veszélyes. A piros betűs május elseje, egy tapodtal sem fogja munkaviszonyainkat megjavítani, mindaddig, mig nagyiparunk nincsen és a piros betűs május elseje egyetlen fillér munkabért sem szerez majd azoknak, kik a »Marseilles" előttünk amúgy is teljesen érthetetlen s nem lelkesítő dallamainál köszöntik a munka ünnepének gyönyörű, lélekemelő napját. Nem a munkaszünetek s nem az ünnepek azok, melyek hasznára, szolgálatára lehetnek egy ország s ugyanakkor egy nemzetnek, hanem azok a szürke hétköznapok, melyeket a műhelyekben szorgalommal, kitartással s munkával becsülünk meg. Ezek a szürke hétköznapok az igazi ünnepei a munkának, ezeket kell megbecsülnünk s tisztelnünk, mert ezeknek köszönhetjük majd, hogy mi is egy sorba kerüljünk azokkal a hatalmas országokkal, melyekben a szociálizmus, annak küzdelme s minden fegyvere, jogosult és indokolt. Nagy napok előtt. - Budapesti levél. — Hogy micsoda nagy napokat érlek ott fönn a címben, remélhetőleg már tudják önök. Igen, a választásokat. Ezek foglalják el ma az egész politikai világot. Más, talán nagyobb és fontosabb politikai érdekek háttérbe szorulnak, komoly és nem komoly politikusok csak a választások esélyeit tárgyalják, mintha csak attól függene a világ fennmaradása. Mindent abból a szempontból néznek, még Khuen hazaérkezését is. Megjött, megjött, megjött. Más politikai szenzációk hiányában a kőnyomatosok garmadával közlik a tudósításokat ós cáfolatokat, melyek mind a Khuen-Hóderváry hazaérkezésére vonatkoznak. Csütörtökön éjjel jött az expresszvonaton, de pénteken még a munkapárti klubvárakozók hiába várták. Csak este felé lehetett hozzáférkőzni. Körülfogták a kíváncsiak, a várományosok és kérdezgették, hogy mit hozott B'csbő'. De hiába kérdezgették, mert szenzációt nem hozott a miniszterelnök semmit, ha ugyan annak nem vesszük azt, hogy a király május 7-ón, vagy 8 án Budapestre érkezik és az itt tartózkodása pár hétig fog tartani, esetleg junius 12-ig, közbevéve a gödöllői időzést is, amely különben a szép időtől van függővé téve. Az magától értetődik, hogy az uralkodó itt tartózkodásának ideje alatt alkalmat találhat arra, hogy a helyzet és viszonyok felől benyomásokat és tapasztalatokat s tájékozást szerezzen azon leglényegesebb kérdések felől, melyek a választási agitációk alatt felszínen maradnak. Különös érdekességü az a körülmény, hogy a király olyan időben fog Magyarországon tartózkodni, amikor a választóközönség alkotmányos jogait gyakorolja és a küzdelmek előrehaladott idején kocsija amerre megy, korteszajjal és választási zászlókkal találkozik. Kétségtelen, hogy a király itt tartózkodása befolyással lesz az agitációkra és a király meggyőződhetik afelől, hogy Magyarországon a legerősebb I politikai mozgalmak között is teljesen | érvényesül a király akarata. Hallani Békésmegyel Közlöny tárcája. Ot év után. Nem azóta élek, M ióta születtem; Amióta képed Él az én szivemben. Azóta tudom csak, Hogy mit ér az élet; Mióta megtudnék Halni is teérted! Fönn virrasztok nyugtalan lelkemmel S rád gondolok édes szerelemmel . . . Megjelenik előttem a képed, Együtt vagyok kedves rózsám véled. Oda, ha én is eljuthatnék hozzá! Gondolatim, hogy ha megálmodnád S megtudnád, hogy milyen az én lelkem, Talán te is megszeretnél engem. Apró történetek. Irta: Multatuli. Erkölcstelen ée erkölcsnélküli. A szamojédek között, — nem tudom, hogy hívják az országot, de ez olyan nyelvhiba, mely még pótlásra szorul — tehát a szamojédek között az a 3zokás, hogy a fejétől le, egészen a talpáig minden ember jó avas olajjal keni be a testét. Egy fiatal szamojéd nem cselekelett igy. Egyáltalában nem kente be a :estét, sem olajjal, sem mással. — Nem követi a mi erkölcsünket — mondogatták a szamojéd bölcsek, — nincs erkölcse ... erkölcstelen. Es nagyon helyesen volt ez igy. A fiatal szamojédet természetesen mindenki bántalmazta. És bár több tengeri kutyát fogott mint más, nem használt semmit. Elvették tőle a tengeri kutyákat ós odaadták egy másik szamojédnek, aki jól bekente magát jó avas olajjal ; ő meg éhezett. De ez később rosszabbra fordúlt. A fiatal szamojéd, miután ebben a be nem olajozott állapotban volt, elkezdett ódkelonnyal mosakodni ... — Erkölcseink ellenére cselekszik — hangoztatták a bölcsek — erkölcstelen ! Jól van, mi majd továbra is el fogjuk venni tőle a tengeri kutyákat ős még meg is fogjuk verni..." És ez igy is történt. De mivel a szamojédek nem ismerték az ócsárlást, sem a sajtótörvényt, sem buta konzervátivizmust, sem pedig a hamis liberálizmust, sem pedig a korrupt politikát, sem a főrendi házat, sem psdig a megvesztegethető minisztereket, a fiatal szamojédet egész egyszerűen annak a tengeri kutyának a csontjával verték agyon, amelyet ő halászott. Mi a speciálista. — De kérem komolyan, ne tréfáljon, mondja csak meg, mi áz a speciálista? — Nem tréfálok. Én nem is fogok tréfálni. A tárgy nagyon komoly ! Speciálista az a személy, aki egy hosszú életen át egy csomó dolgot elhanyagolt, hogy köznépszerüség fokát olyan foglalkozási ágban elérhesse, amit más is tud, Speciálista az, aki vakká teszi magát azzal, hogy egy bizonyos pontra mereszti a szemét... ki beképzeli, hogy j joga van ahhoz, hogy rövidlátó legyen vagy, hogy legalább is olyannak lássék — más dolgokkal. Ez egy speciálista .. . No, de én még máskép is megfogom önnek magyarázni, hogy mi az, egy speciálista .. . Látott ön már utcát söpörni ? — No, nem annyiszor, ahányszor ezt az utca egészsége kívánatossá tette volna. De hát néha mégis ! — Nem érezte néha, hogy mint kívánkozik önben felfelé valami vágy, hogy például azt a seprőt kiragadja annak az utcaseprőnek a kezéből és hogy maga mutassa meg, hogy hogyan kell söpörni ? — Ó, de mily gyakran! — Nos, az ön fogalmai szerint, amelyeket a seprésről alkotott magának, jól sepertek ezek az emberek ? — Lelkiüdvösségemre uram, a boldogságomra, hogy nem ! — Nagyon jól van ! Nos, miután mi mindezt megállapítottuk, csak azt kérdem öntől, elhiszi-e, hogy egy ehez hasonló utcaseprő képes volna arra, hogy önnek jogi tanácsot adjon, vagy hogy gyermekeiből a görvélyt kipusztítsa, vagy államadósságokat "csökkentsen, vagy hogy Amerikát felfedezze stb ? Igen ? — Boldogságomra és lelkiüdvössógemre mondom uram, hogy nem. — Hát kérem ! Az az utcaseprő, aki nem tud seperni, de más valamihez, mint nem seperni tudni, nem ért, ez az utcaseprő — a speciálista. A nagy Napoleonról. Talán soha többet nem irtak emberről, mint I. Napoleonról. És itt fekszik előttem Constant, Napoleon első inasának most megjelent emlékirata, amelyből ugy látom, hogy még mindig van tömérdek apró, kis epizód, egy-egy pillanatfelvétel, amely eddig nem került a közforgalomba s mégis annyira érdekes. Constant nem a világhódító hadvezérről és a lángéiméjü államfórfiuról ír, az ő elméje odáig fel nem ér. Csak jóságát látja és az ka tisztelet tölti be iránta, melyet az egyszerűek éreznek azok iránt, akik felettük 'állanak, állásuknál ós lényüknél fogva is. O csak ruháját adta rá és csizmáját húzta le, azt a csizmát, ami az orosz háborúban és a koalíciósok ellen folyt harcokban sokszor ugy átázott, hogy szétmállott. S mégis, a nagy császár összes harcai alatt csak egyetlen-egyszer történt, hogy megfázott és dideregve, lázba feküdt ágyába, miután egész nap zuhogó esőbe, a drezdai hídon állva, vezényelte az ütközetet, 1813-ban, julius 26-án. De másnap már nem volt semmi baja, reggel korán ismét talpon volt s vitte a harcba katonáit. Constant a kis eseményeket irja le, miket főleg öltöztetés közben hall meg, vagy egy-egy szárnysegéd beszél el neki. Ismételten visszatér arra, hányszor húzta meg Napoleon a fülét, ha jókedvű volt; de megtette ezt nemcsak vele, hanem egy-egy kedvesebb szárnysegédével, sőt tábornokával is. Elmondja, milyen rendkívüli volt a császár a helyes megítélésben s hogy gyűlölte a hizelgést. Mikor 1808 tavaszán Spanyolországból visszatért, készen állt a rliaHaiiv a