Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-04-28 / 34. szám

28 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1910 április 17 még érvényben levő szabályrendelet értelmében a személyi pótlók a nyug­díjazáskor csak az olyan jegyzőnél ve­hető figyelembe, akiknek 2000 koroná­nál kevesebb a fizetésük. Barossnak pedig több volt. Ujjabban módosították ugyan a szabályrendeletet olyanformán, hogy a személyi pótlékokat, melyeket a jegyzők anyakönyvi tiszteletdíj címén kapnak : korlátlanul be lehessen a nyugdíjazásnál számítani, azonban ez a módosítás még nincs jóváhagyva, tehát nem emelkedett jogerőre. Báross ügyé­ben ennélfogva a régi szabályreudelet intézkedései szerint kellett még eljárni. A községi jegyzői nyugdijalap 1909. évi számadása, mint fentebb emiitettük, 4800 koronányi deficittel zárult. A vá­lasztmány elhatározta, hogy addig is, mig valamiképen meg nem erősitik a nyugdijalapot: a deficitet a tőkéből fe­dezik. Ujabban a jegyzők nem a község­nél veszik fel a fizetésüket, hanem a vármegyénél, hova minden község tar­tozik a reá eső megfelelő összeget be­szállítani. Ilyenformán tekintélyes tőke van a vármegye kezében, melyet ő gyü­mö'.csözőleg elhelyez, Ez az úgyneve­zett községi jegyzői fizetési alap, melynek mult évi számadása 1500 korona maradványnyal zárult. Ennyit tettek ki ugyanis az idő­közi kamatok. E maradványokból évek sora alatt tekintélyes alapot gyűjt össze, valamelyes később meghatározandó célra a vármegye: az erről szóló jelen­tést tudomásul vette a választmány, amelynek ülését ezután Ambrus alispán berekesztette. A függetlenségi párt jelölése. Dr. Ursziny János a jelölt. A hosszú ideig tartó készülődés, tapogatódzás és határozatlanság után végre vasárnap megtörtént az első ha­tározott lépés Csabán is. Az eredmény már köztudomásu: dr. U r s z i n y Já­nost jelölte egyhangúlag a független­ségi párt. Mi őszintén kívánjuk dr. Ur­sziny győzelmét már csak azért is, mert olyan embernek ismerjük, aki szülő­városának, Csabának az érdekeit őszin­tén fogja munkálni a mandátum birto­kában is, de azért — nem tartjuk egé­szen célravezetőnek a függetlenségi párt vasárnapi lépését. Nem tartjuk cél­ravezetőnek pedig azért, mert Csaba legnagyobb ellensége, a kitűnően szer­vezett parasztpárt ellen megoszolt erő­vel sikeresen harcolni alig lehet. A vasárnapi lépésnek az lesz a kö­vetkezménye, hogy a munkapárt is ál­lítani fog jelöltet, ha egyébként nem, már csak azért is, hogy megmutassa magához tér, ébred csak tudtára szoron­gatott helyzetének. Egy pár markosabb szomszéd már nyakon is ragadja a pó­ruljárt Rómeót és ő még nem is sza­badkozhatik, hiszen nem mondhatja el mindenki füle hallatára, hogy ő — légyottra jött és nem loDni, rabolni. Ez nem volna lovagias fériiuhoz és költő­höz méltó eljárás. E közben megérkezik a rendőr is, akiért nyomban elfutottak. És Erdynek követni kellett a rend éber őrét. A ka­pitányságnál igazolta kilétét. Egyúttal pedig kénytelen volt elbeszélni szeren­csétlen bekisértetésének előzményeit, mert különben még éjszakára is ingyen szállást is kaphatott volna. Szégyentől, dühtől 'lángolva érke­zett haza s egész éjiel le sem hunyta szemét. Mindehhez járult az a gyötrő tudat Sis, hogy a már-már szájába re­pült téma sült galambja ismét elszállt. Mikor másnap felment ahhoz a család­hoz, ahol Bellát bemutatták neki, ott ter­mészetesen mit sem tud'ak szenvedett csúfos szerelmi kudarcáról. Itt értesült aztán arról, hogy Bella, tegnapelőtt este, mikor haza ment, annyira fel volt in­dulva, hogy még az éjjel lázba esett és most veszélyesen beteg. Lázas álmá­ban folyvást szerelmet, légyottott em­leget, most még anyja is gyengélkedik az ijedség miatt, mely tegnap este érte. Aztán Erdynek elbeszélték, hogy beakar­tak törni tegnap Belláékhoz, azonban a tolvajt hamarosan nyakoncsipték. És Érdynek mindezt a legnagyobb nyugalommal kellett végig hallgatnia, nehogy elárulja magát. Nem volt to­vább maradása. Búcsúzott, sietett el. Ott­hon elkeseredetten ült le Íróasztalához, előszedte naplóját és a következőket irta bele s amint poétához illik, versben: „Nem bánom, ezután bármint gúnyoljanak, Tárcát én nem irok, ha nincs hozzá anyag ; Nem megyek kutatni soha többé témát, Én nem bolonditok soha többé vén lányt! * számbeli főlényét a függetlenségi pár­ton. Az intelligensebb, jobb meggyőző­désű csabaiak tehát egymás ellen küz­denek, mialatt a parasztvezér könnye­bült lélekkel a markába nevet. Vagyis „inter dius litigantes tertius gaudet". Mi, mégegyszer mondjuk, már Csaba érdekében is kívánjuk Ursziny János dr. győzelmét, de nem igen bizunk benne. A vasárnapi jelölő gyűlésről alábbi tudósításunk számol be részletesen. A „Fiume" tágas uj éttermében kö­rülbelül 40 ember szorongott, mikor dr. P á n d y István pártelnök a gyű­lést megnyitotta. Megnyitó beszédében köszönte a nagyarányú érdeklődést, mely annak bizonysága, hogy a függet­lenség utáni vágy még nem veszett ki a magyar szivbőJ. Beszámolt a két párt 10-es bizottságának együttes tanácsko­zásáról, amely nem vezetett eredményre, mert a függetlenségi párt kijelentette, hogy munkapárti jelöltet semmi körül­mények között sem hajlandó támogatni, legfeljebb csak pártonkivülit. Hangoz­tattak ugyan neveket . . . Egy hang: Tagányi! P á n d y . . . de megállapodás nem történt. A függetlenségi párt is át van hatva attól a meggyőződéstől, hogy Csabán a fennálló áldatlan állapotokat szanálni kell és hajlandó is olyan jelöl­tet támogatni, aki erre képes, de helyi politika mellett az országos politikára is tekinteni kell. Ha pedig ezt teszi, a függetlenségi párt munkapárti jelöltet nem támogathat. (Éljenzés). Kéri a meg­jelentekel, szóljanak hozzá, hogy párton­kívüli jelöltet akarnak-e, vagy függet­lenségit ? K o r e n Pál ág. ev. lelkész (aki, mellékesen megjegyezve, az utóbbi vá­lasztáson 67 es volt) nem hive a két párt egyesülésének, mert ebből az egye­sülésből hiányzik az őszinteség. Halíoita és olvasta nem egyszer, hogy a csabai munkapárti korifeusok kicsinylőleg nyi­latkoznak a függetlenségiekről. Minden bajért a függetlenségi minisztériumot okolják. Hivatalos lapjuk (nem mi! Szerk.) legutóbb is Jenózőleg irt a füg­getlenségi pártról. O olyan párttal nem egyesül, inkább egyáltalában tartózko­dik a szavazástól. (Éljenzés) S a j b e n Pál szintén elitélőleg nyi­latkozik az egyesülés eszméjéről, mert nem a község, hanem a haza érdeke az első. Csak a tiszta függetlenségi lobo­góért kell küzdeni! Könyves T. Kálmán szerint a képviselőházban már sok a fiskális hon­atya. Nemcsak jogászokat, hanem más társadalmi állású egyéneket is kell már oda beereszteni, hogy minden társadalmi osztály érdekei védelemre találjanak. Ajánlja Wagner Józsefet, aki hajlandó pártonkívüli programmal fellépni. Felkiáltások: Hiszen az mun­kapárti alelnök! Könyves: Le fog köszönni! Dr. P á n d y István elnök, Korén és S a j b e n felszólalásaiból és az azo­kat követő helyeslésből örömmel győ­ződött meg arról, hogy a gyűlés azon a nézeten van, hogy a függetlenségi párt járjon a saját lábán. De neki, mint elnöknek kötelessége feltenni a kérdést, hogy egyesüljenek-e a munkapárttal, vagy külön jelöltet állítsanak ? Hangos kiáltások: Nem egyesülünk ! É jen a külön jelölt! Dr P á n d y : Köszöni ezt az egy­hangú, lelkes megnyilatkozást. Most már a jelölt személyéről van szó. Köny­ves Wagnert emiitette. A függetlenségi párt nem néz személyre vagy állásra, de az bizonyos, hogy Wagner munka­párti alelnök. Olyan jelöltet pedig ő (!) nem támogathat. Ajánlja ennélfogva dr. Ursziny Jánost. (Éjenzés) Dr. Ursziny János azonnal fel­szólal, hogv ne tekintsék őt jelenlevő­nek. Az ő jelenléte ne korlátozzon sen­kit véleményének szabad nyilvánítá­sában. Olyan jelölt kell, akinek zász­laja alatt mindenki mellékgondolat nél­kül tömörülhet. Dr. Pándy indítványára egy tizen­kéttagú bizottságot küldöttek ki a jelölt személyében való megállapodás céljából, amely bisottság visszavonult. Rövid ta­nácskozás után dr. R e 11 Lajos, a bi­zottság nevében jelentette, hogy egy­hangúlag dr. Ursziny János szemé­lyében állapod' ~ik meg. Lelkes éljenzés hangzott fel e ki­jelentésre. Dr. Ursziny János rövid beszéd­ben köszönte meg a bizalmat. Elfogadja a jelölést és küzdeni fog minden ere­jével a függetlenségi és 48 as eszmék­! ért. Sajnálja, hogy a nagy független­ségi párt kettészakadt. Nem csatlakozik ; egyik frakcióhoz sem, hanem megma­rad a tiszta, hamisítatlan 48-as elvek alapján. A jelölt beszéde után az elnök né­hány buzditó szóval a jelölő gyűlést berekesztette. A jelenvoltak a Kossuth­I nóta éneklésével oszlottak szét. 1 A Békésvármegyei Gazdasági Egylet köréből. Igazgató-választmányi ülés és közgyűlés. A Békésmegyei Gazdasági Egylet vasárnap délelőtt 9 órakor igazgató-vá­lasztmányi ülést, ezt követőleg pedig V2II órakor közgyűlést tartott. Mindkét gyűlés színhelye az uri kaszinó nagy terme volt, mert az egyleti székház építkezési munkálatai már megkezdőd­tek. Legfontosabb tárgyai mindkét gyű­lésnek a szokásos évi jelentés és a számvizsgáló bizottságnak az 1909. évi számadásokról szóló jelentése voltak, melyek nagyobb vitát a meglehetősen csekély taglétszámú gyűléseken nem provokáltak, Általában csöndes lefolyá­súak voltak a .gyűlések s ennélfogva hamarosan véget is értek: Részletes tudósításunk a következő: Jelen voltak: B e 1 i c z e y Géza elnöklete alatt: Haraszti Sándor alel­nök, Wágner István, Kiss Antal, Bene­dikty Kálmán, Kovács L. Mihály, Badits Elek, Kállay Ödön, Blascsok G.vula, Farkas Gyula, ifj. KocZiszky Mihály, Szalay Lajos, Neumann Manó, Szabó János, dr. Urszinyi János, Morvay Mi­hály, Freyler Jenő, id. Kocziszky Mi­hály, Kiss Albert, id. Widovszky Károly, Seiler Elek, Szathmáry Elek, Wagner Ferencz, Bolla István, Rosenthal Adolf, Bányai András, Sajben János, Budai Mátyás, Reiner Béla, Vajda Jenő, Pfeif­fer István titkár és Mazor Pál s.-titkár. B e 1 i c z e y Géza elnök a megje­lentek üdvözlése után az igazgató vá­lasztmányi ülést megnyitván, mindenek­előtt részvéttel emlékezett meg dr. F á y Samu elhunytáról, aki szintén tagja volt az igazgató-választmánynak. Indít­ványára a választmány egyhangúlag el­határozta, hogy dr. Fáy emlékét jegyző­könyvileg megörökíti, ezenkívül család­jának is részvétét fejezi ki. Bejelentette ezután az elnök, hogy az egyesületi ház átalakítási munkálatai már megkez­dődtek. A munkálatok 54,CC3 koronába kerülnek. Ez összegben azonban még nincsen benne a festés, a villanyvilágí­tás és a kályhaberendezés. Ezeket is hozzászámítva a költség körülbelül 60,CC3 koronára rúgnak. Hozzájárul még ehhez a tervezése, költségvetés-készítés és művezetés dija, mely munkákért Wagner József az építkezési összeg 6V2 százalékát kéri. Id. Kocziszky Mihály sokallja Wagnernek a 6V2 százalékot. A műve­zetést olcsóbb kezekre is lehetne bizni. B e 1 i c z e y Géza elnök részletezi a Wagner követelését. Maga a műveze­tés csak körülbelül 2 százalékba kerül. A többi munkálatokkal nő fel 67a szá­zalékra. Szalay Lajos tudomása szerint a magyar mérnök és épitészegyletnek van hasonló körülményekre egy orszá­gosan elfogadott szabályzata. Bizonyo­san Wagner is ahhoz alkalmazkodott. Ezért szerinte meg lehet neki adni a kért összeget. P f e i f f e r István titkár: Wagner minden munkáért a legminimálisabb j összeget számította, ezért nem lehet so­kallni az összeget. Nem lehet már csak azért sem, mert a felügyelethez szakér­telem ós idő kell, ezenkívül még Wag­ner felelős is a munkálatok helyes vég­rehajtásáért. Megérdemli ő azt az ösz­szeget. Az igazgató-választmány végre is utasította az elnökséget, hogy próbáljon ! meg valamit még lealkudni Wagnertől, 1 de ha ez nem volna lehetséges, teljesül­jön a Wagner követelése. Az egyesület elnöksége még régeb­ben kérte a földmivelésügyi minisztert, hogy a katonai raktárakban korpát bo­csássa az egylet rendelkezésére a kis- ; gazdák között történendő szótosztás cél- : jából. A miniszter a kérelmet teljesítette j s a nagyváradi katonai raktárakból már meg is érkezett a január, február és j március hónapokban összegyűlt korpa, ' melyet kiosztottak a gazdák között. i P f e i f f e r István titkár felolvasta j a terjedelmes évi jelentést az egylet ' mult évi eredményes működéséről, mely arról tanúskodik, hogy a Gazda- j sági Egylet vezetőségével együtt igazán 1 hivatása magaslatán és minden erejével : arra törekszik, hogy egyrészt a várme- ! gye mezőgazdaságát föllenditse, más- i részt pedig tőle telhetőleg támogassa, ! előmozdítsa a gazdák érdekeit. A beve- 1 zetés sajnálattal emlékezik meg a rossz gazdasági évről, aztán pedig felsorolja azokat a sokféle ós sokoldalú tényke­déseket, melyeket az egylet a mult év­ben kifejtett. A szépen megfogalmazott tartalmas jelentést az igazgató-választmány tudo­másul vette. Pfeiffer István titkár ezután a számvizsgáló bizottság jelentését olvasta fel az egylet 1909. évi vagyoni állapo­táról. E szerint az egyes alapok állása a következő volt: Alapítványi pénztár 82,910 kor. Tartalék-alap 88Ó5 korona. Szarvasmarha-alap pénztár 13.953-60 K. Kerteladási pénztár 32.12677 koron \ A forgalmi pínztárban 282915 kor. ma­radt. Hátralók 680 korona. Az egyesü­let összes tiszta vagyona körülbelül 79— 80.000 korona. Az igazgató-választmány a számvizs­gáló-bizottság jelentését tudomásul vette s a titkárnak, aki egyutial pénztáros is : a felmentvényt megadta. A folyó ügyek során jelentette az elnök, hogy a m. kir. gazdasági föl­ügyel ség ez évre is 1000 koronát adott szarvasmarha- ós lódijazásokra. Örven­detes tudomásul szolgált. Az ülés végén B e 1 i c z e y Gáza elnök indítványozta, hogy az egylet az idén is rendezzen tanulmányi kirándu­lást valahova. Különösen ajánlaná Jó­zsef főherceg bánkuti uradalmának meg­tekintését, melyet különösen a magte­nyésztés szempontjából lehet mintasze­iünek tekinteni. Az indítvány elfoga­dásra találván, elnök az igazgató-vá­lasztmány ülését berekesztette. A közgyűlés. Délelőtt fél 11 órakor nyitotta meg B e 1 i c z e y Géza elnök a közgyűlést, melyen ugyanazok vettek részt, akik az igazgató-választmányi ülésen is jelen voltak. Tulajdonképen csak formális volt az egész közgyűlés, mert tárgyai nem voltak mások, mint a választmányi üléséi. Tudomásul vette a közgyűlés az évi jelentést, a számvizsgáló bizott­ságnak a számadásokról szóló jelenté­sét és megadta a titkár-pénztárosnak a felmentést. Indítványok nem tétetvén, Beliczey elnök a rövid közgyűlést be­rekesztette. A trónörökös magyar politikája. Zichy János hivei a választói ligában - Külön fővárosi tudósítónktól. ­Budapesten az elmúlt vasárnap ala­kult meg az általános választójog or­szágos ligája, legközelebb pedig az or­szág minden nagyobb városában meg­alakítják a liga szervezeteit. A hatalmas arányokben megindult agitáció vezetői között uj neveket talál a magyar kö­zönség. Közöttük van R á c z Gyula dr. és K r e j c s i Rezső dr., akik a Fejér­váry-kormány idején a radikális polgári pártokat akarták megszervezni az egész országban. Rácz Gyula már évek óta egész csomó röpiratban, könyvben, sok népgyűlésen harcolt az általános vá­lasztójogért. Két esztendeig nem szere­pelt, de ez a két esztendő érdekes ösz­szeköttetéseket szerzett neki. Egy ma­gyar politikus, akinek nevét sok gyű­lölettel emlegették mindenfelé, auden­cián volt a bécsi Belvedereben 1908 október közepe táján és a trónörökösnek a magyar politika válságáról referált. Szóba kerülhetett a koalíciós paktum ós a halogatott választói reform is, mert egy héttel később Ferenc Ferdinánd cí­mére elküldték Rácz Gyula könyvét, amely a választójog széles kiterjesztéséről szól A könyv több napig volt ott a trón­örökös dolgozószobájának íróasztalán, mikor pedig az emiitett politikus meg. jelent Ferenc Ferdinánd előtt, a jövendő magyar király elragadtatással jegyezte meg: — Excellenc, dieses Buch behandelt die Frage in sehr interessanter Form! (Excellenc, ez a könyv nagyon érdekes módon tárgyalja a kérdést). A trónörökösnek tehát tetszett' a könyv. Viszont a trónörökösnek Zichy János gróf régi bizalmi embere ós könnyen érthető, hogy Zichynek is tet­szett a könyv. Etiől kezdve szoros po­litikai összeköttetés támadt Zichy és Rácz Gyula közt. Néhány hónap óta pedig Zichy két ember társaságában tölti minden szabad idejót. Ezek : Rácz Gyula és Krejcsi Rezső.

Next

/
Oldalképek
Tartalom