Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-04-10 / 29. szám

Békéscsaba, 1910. XXXVII-ik évfolyam. 29-ik szám. Vasárnap, április 10. KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kczlra(ok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ElrOFIZBTÉSI DI1: Egész évre 12 kor. Félévre ő kor. Negyedévre 3 kor. ElSfizetni bármikor lebet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkseztő : GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdjtési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A legnagyobb magyar emlékezete Békéscsaba, április 9. Pénteken ötven esztendeje volt annak, hogy Széchenyi István gróf a döblingi elmegyógyintézetben egy pisztolylövéssel kioltotta sikerekben gazdag eletét. Sokat dolgozott, sokat szenvedett, mig végre megnyugodott. Halálának félszázados évfordulóját a legnagyobb csendben ülték meg. Jóformán csak az iskolákban emlékeztek meg hivatalosan az ő dicsőséges küzdelmeiről és szomorú elhunytáról, pedig az ő emlékének felidézése, munkásságának ismétlő áttekintése nem kárbaveszett dolog, mert a mai politikának szekere egyik kerekével épp abban a vágásban halad, amelyet közel egy század előtt ő már taposott. A politikai élet egyik sarkpontja ma az ország gazdasági kérdése. Minden valamire való politikusunk gazdasági önállóságunkért küzd, hogy gazdaggá tegye a népet, az országot. Tudományos értekezésekben mély bölcselők és a piacokon a nép szónokai állandóan szőnyegen tartják a kérdést, hogy Magyarország iparának, kereskedelmének, gazdálkodásának emelésével, a gazdasági erők kifejtésével, mint lehetne az ország lakosságát az anyagi jólét és az ezzel járó általános megelégedés felé terelni. A mai válságnak is ugró deszkája a gazdasági kérdés. Ezek a küzdelmek, ezek a célok és vágyak nem uj dolgok nemzetünk történetében. Ennek az irányzatnak, gazdasági törekvéseinknek volt már szószólója s nagy munkálatokat megvalósított hatalmas alkotó erejű apostola : Széchenyi István gróf. Az ő eszméje volt az, hogy mindenekelőtt gazdaggá kell tenni az országot és majd akkor a szabadság magától megjön. És épp ebben tért el Kossuth Lajostól, aki azt tartotta, hogy előbb szabaddá kell tenni a népet s tnajd kivívja a szabad nemzet magának a gazdagságot. Széchenyi félt a forradalomtól, nem bizott a nemzet erejében, épp ezért az ország gazdasági ügyeinek rendezését sürgette. Kossuth Lajos pedig erős kezekkel ragadta meg a sors kerekét s nem félt a szabadságharc tisztító tüzétől sem, csakhogy lerázhassuk magunkról a szolgaság jármát. Kossuth azt tartotta, hogy rabkenyérnél nincs keserűbb kenyér és a jobbágyság eltörléséért, a nemzet szabadságáért küzdött. Széchenyi pedig fáradhatatlan erővel, lelkesedéssel, az európai művelt államokban szerzett bő ismeretkörrel, tekintéllyel, gazdag áldozatkészséggel hozzá látott nagy céljának, Magyarország gazdaggá tételének megvalósításához. Evégből éjt, napot eggyé tett, irt, szónokolt, az országgyűlésen és kint az életben folyton tevékenykedett. Különösen az 1825-iki országgyűléstől kezdve mintegy 25 éven át nem volt az országban olyan valamirevaló közgazdasági alkotás, amelynek létrehozásában ő vezérszerepet ne vitt volna. — Avégből, hogy a magyar nemzetet erősbitse, erejét kifejtse, alkotmányát gyökeresen átalakítsa, a nemzet anyagi erejét emelje, 23 önálló politikai művet és több száz cikket irt. Ezek által lett a magyar nemzet ébresztője, a „reformok atyja." Nagyobb alapításai és vállalatai: a magyar tudományos akadémia, a pesti nemzeti kaszinó, a lóverseny egyesület, a magyar orsz. gazdasági egyesület, diszes magyar szinház, a lánchíd, a dunai gőzhajózás virágzásra emelése, Tisza szabályozás, a vaskapui sziklarepesztés, a balatoni gőzhajózás, a soproni vasút, Pest felvirágoztatása stb. Mikor Kossuth Lajos feltűnt a látóhatáron, az ő tekintélye hanyatlani kezdett, mert a nemzet Kossuthért rajongott. benne látta megszabaditóját. Széchenyit mélyen elszomorította az, hogy a nemzet Kossuth tanácsára merész kezekkel fog sorsának intézéséhez s aggódni kezdett a haza sorsa felett. 1841-ben már megjósolta a forradalmat és mikor 1848-ban bekövetkezett, kétségbeesett s attól való rettegésével, hogy örökre elveszünk, elméje beborult. Zavarodott agygyal is 12 évig a haza szomorú sorsán aggódott, mig végre, most ötven éve, szenvedéseitől megváltotta a halál. Ez a rövid jellemzés is bizonyság reá, hogy nagy volt a nagyok között s méltán nevezte őt el politikai ellenfele, Kossuth Lajos a „legnagyobb magyarnak", Mandátumvásár. - Budapesti levél. Igen. Akármilyen hitetlenül rázzák is fejüket, most vatóságaos tavaszi vásárt rendeznek idefönt a mandátumokból. A pártkőrök átalakultak boltokká. A vezérek a „főnök urak", az alvezérek boltoslegények és kinálják fünek-fának portékáikat. Perzse nem ingyen, sőt még hitel sincs. Alkudni azonban lehet, mert nincsen bevezetve a „szabott ár" rendszere. Bemegy például a boltba egy vásárló. — Kérek egy mandátumot. — Milyet parancsol ? Prima minőséget, vagy középfinomat ? — Jó lesz középfinom is. — Igenis. Itt van például az X... i. Finom dolog, kitűnő dolog, vetekedik prima minőséggel. És szerfölött olcsó, nagyon olcsó. — Mennyi ? — Csak csekély harmincezer korona. — Ha . . ha ... ha ... rmincezer ? . . . Hisz kérem, ez valóságos zsarolás. Tizenötezret adok érte ?_ — Mit gondol uraságod ? Hisz nekünk is többe van. No, de önnek megszámitjuk húszezerért. Da csakis önnek> meg ne mondja senkinek. Higyje el, egy árva krajcárt sem nyerünk rajta. És el van adva a mandátum. Ilyenforma jelenetek napról-napra ismétlődnek. Hja, a pártoknak is élni kell és élni pénz nélkül nem lehet. Mert hát az elvek mellett jó egy kis pénz is. Legutóbb a Justh-párt lépett be a boltosok közé. Az üzletvezető nagyszakállú Batthyány Tivadar gróf. Pedig hát emlékezhetnek önök, hogy a Justhpárt mindig és mindenütt csak az elveket hangoztatta ós azt, hogy az ő jelöltjei pénz nélkül, tisztán az eszme jegyében is diadalt aratnak. És most a nemes gróf bizalmas leveleket küldött szét, amelyben arravaló emberekkel tudatja a kerületek szándékát. A kerületek ugyanis meg akarják hódittatni magukat olyan jelöltek által, „akik az alkotmányos költségekhez némi áldozatot meghozni hajlandók." Ilyen jelöltek után kutat most a nemes gróf. Ergó az elvhü, de szegény képviselő-aspiránsoknak már a Justh-pártban is befellegzett. Elv ide, elv oda, ott pénz kell. Szent isten ! micsoda pénzforgalom ; lesz az idei választásokon ! Fizet a mun| kapárt, fizet a Kossuth-párt, fizet a Justhj párt, sőt fizet minden párt. Választói polgárok, okosak legyetek és drágára Békésmegyei Közlöny tárcája. Meta morphosis. Fare well tehát sok régi ábránd. Fare well tehát álom legény te! Leszek ezután a zord valóság S földi harcok küzdő legénye. Tépem halomra majd a rózsát, Nem hagyok egy tövet sem' épen, S ki tiltja meg, hogy nem szabad majd, Virág után tilosba lépnem . . . Az izzó napba nézve váltig Fölemelem magasra főmet, S inkább a tyúkszemekre hágok, De nem köszöntöm a menőket. Kacagjanak csak! birja hátam, Uj Seilenos vig az élet. S bár ne hallgassa senki Bor közt egy csodás világról regélek. Napjaim kacagásba foljtom S tórozok a lelkem halálán, S járok bolygó üstökösként Egyedül, elhagyatva árván. Mégis ad örökös nyugalmat A sir vigasztaló sötétje, Fare well tehát sok régi ábránd Fare well tehát álom legény te! Reszler Sándor. Aranypróba. — A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. — Irta: Déry Jenő. Nos, tudd meg tehát, hogy voltaképpen miért kértem nagyon a te baráti látogatásodat, — szólt az uláhnus főhadnagy barátjához a báró, miután már végig vezette a fényűzéssel berendezett lakásának minden csillogó helyiségén. — Azt hiszem, — válaszolt a főhadnagy, — hogy lakásodat akarod megmutatni., — Óh, igen, azt is, de voltaképen másról lessz szó. Én ugyanis valmi aranypróbát akarok tenni. Akkor jobb lett volna egy vegyészhez fordulnod. — Te nem ^értesz engemet, — kacagott a báró, — nem a rideg fémről beszélek, sokkal értékesebb aranyról van szó: a bizalomról. — Hogyan ? — Figyelj. Te ösmered a feleségemet. Tudod, hogy minden tekintetben tökéletes, de mégis van egy hibája : ós pedig az, hogy babonás egy kissé. — A legtöbb nő babonás. — Igazad van. De mindennek megvan a maga határa. És én most próbára akarom tenni, hogy mi nagyobb nála, az én irántam való bizalma, vagy a babonája. — Én ellene vagyok mindenémü „próbatételnek", ami asszonyokra vonatkozik, — válaszolt sajátságos mosollyal az uláhnus főhadnagy. — Nem biród ezt az ekszperimentumot egyedül elvégezni? — Nem — feleli a báró, — terád, épen terád van szükségem, mert téged mindenfelé lelkiismeretes embernek ismernek és valóságos erényhősnek híresztelnek. — Az én feleségemnek is határtalan bizalma van irántad ... — És ? — szólt közbe egy másik. — Es éppan ez a bizalom nyújtja majd a garanciát ebben a kis tréfában, mert hát az asszonynép ... de te már értesz engem. Azzal karonfogta barátját és addig nem bocsájtotta el, mig újból ott nem álltak a fiatal asszonyka bájos kis boudoirjában. — Ott a kandalló párkányáról levett egy kis mór faragású ládikát, felnyitotta és a főhadnagynak egy kis üvegecskét mutatott, amelyben valami viztiszta folyadék volt. — Látod ezt a^kis üveget ? — kérdezte. — Minthogy nem vagyok vak, természetessen, hogy látom. — És tudod mi van benne ? — Nem ón. — Egy talizmán ? — Igen. együtt vettem ezt a kis üvegecskét Ellivel, a nászuton. Spanyolországban. — Nagyon helyesen. Spanyolországban, Granadában, az Alhambra romjai között egy vén spanyol cigányasszony ajánlotta, hogy vegyük meg. — Ebben a kis üvegcsében, — mondta a vén anyóka,. — varázslatos folyadék van. Amig hüsóg fog lakozni a ti hazátokban, a folyadék fehér marad, de ha a hitestársak egyike megszegi a fogadott hűséget, olyan sötét lesz ennek az üvegnek a tartalma, mint a tenta. — És eddig tiszta fehér maradt ? kérdezte a főhadnagy. — Természetesen. Vagy talán kételkedel bennem és hűségemben. — Csak néha. Egyébként talán csak nem bizol ebben a badarságban ? — Isten őrizz! Nagyon jól tudom, hogy közönséges viz, vagy legföllebb spiritusz ez, amivel az öreg boszorka megcsalt, de Elli hisz benne és épen ezért ki akarom gyógyitani ebből a gyengeségéből. Vagy legalább is meg akarom magam bizonyosodni affelől, hogy babonasága nagyobb-e, vagy irántam való bizalma. — És mi itt az ón teendőm ? — Te légy tanúm mostan cseledelemben és uyugtasd majd meg a feleségemet, hogy minden ugy törtónt. — De hogyan ? — Figyelj csak ide, — válaszolt a báró ós felnyitotta a kis varázsüvegecs- | két és tartalmát a kandalló hamujára öntötte. Aztán egy palack tentát vett elő és e sötét folyadékkal töltötte meg a kis üveget, majd visszatette ismét a mór ládikába és régi helyére, a kandalló párkányára állította. — Értesz már? — kérdezte azután. — Ugy félig-meddig. — Nos, holnap, — folytatta a báró anélkül, hogy a főhadnagy szavaira ügyelt volna, az én kis Ellám visszatérve immár két hónapos távollétéből, természetesen utánna, néz a kis talizmánjának és a folyadékot feketének találva, még természetesebben áruiónak fog gondolni. Én természetesen egy szót sem szólok a ma történtekről, sőt igyekezni fogok, hogy gyanakvásában és tévhitében, még meg is erósitsem. Ekkor megjelensz te és elmeséled mindazt, ami ma ebben a kis boudoirban történt. Elli pedig röstelkedni fog ós pirulni. Nemde ? — Alighanem, — válaszolt szárazon a főhadnagy. — Tehát számithatok rád ? — Holnap a dinerhez? Biztossan. Erős kózsoritással vált el egymástól a két barát. Másnap pontosan az estebéd idejére megjelent a főhadnagy. A szokásos üdvözlő szavak után odasúgta neki a báró : — Még semmit sem szólt arról. — Talán még utánna se nézett, — súgta vissza a főhadnagy. A báró csak a fejével intett, mert észrevette, hogy a báróné őt nézi. A diner kedélyesen és kellemesen folyt le. A fiatal asszonyka bájos volt és a lehető legédesebben mesélte el utazási élményeit. A kávé után már nem birta ki tovább a báró. Annak ürügye alatt, hogy a lakásberendezést akarja megmutatni barátjának, a fiatal asszonyka