Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-04-10 / 29. szám

2 BÉKÉSMEGYÉI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1910 március 31 tartsátok magatokat! Most lehet csak keresni, ha valaha lehetett. Kicsit szomorú, de igaz, hogy ma már a legkurucabb elvnek is pénzre van szüksége. Boldog Ugrón Gábor, aki csak a romlott értelmiség fölött esett kétségbe. Batthyány levele megbélyegzi a romlott népet, mely csak a módos jelölteket kivánja. És beismeri a legrövidebb prózanyelven, amilyet függetlenségi politikustól régen hallottunk, hogy pártkassza kell. Egyébként most gombamódra nőnek a gazdátlan hirek. A Kossuth-párt hivatalosan megcáfolja azt a bizonyosan Justh-párti forrásból eredő hirt, mintha a kerületekben a kormánynyal megegyezett volna a jelöltekre nézve. Egy újonnan alakult erdélyi lapocska pedig azt a szenzációt kürtölte legjobban szét, hogy a Kossuth-párt az Apponyi-frakció nélkül még a választás előtt belép a nemzeti munkapártba. Bár a nap alatt semmi sem lehetetlen, ez a hir mégis hihetetlenül hangzik. Valósággal fantazmagória. Ilyen időkben az ilyesmin nem is lehet csodálkozni. Békéscsaba közgyűlése. Néhány érdekesebb tárgy. Békéscsaba képviselőtestülete a délelőtti ev. egyházi gyűlés miatt kivételesen csütörtökön délután 3 órakor tartotta április havi közgyűlését. A közgyűlés, a rövid tárgysorozatból itélve, semmi különös érdekességgel nem kecsegtetett. Az érdekességek azonban szeszélyes, tréfás kedvvel legtöbbször olyankor szoktak előtűnni, mikor senkisem várja. Ezen a lassúnak, unalmasnak Ígérkező közgyűlésen is parázs kis vitát provokált egy indítvány, amelynek konklúziója az volt, hogy a cselédleányok tiltassanak el az esteli vizhordáskor a Főtér és Vasut-utca forgalmasabb oldaláról. Hogy Csabán ennek az indítványnak meg van a létjogosultsága, az kétségtelen. Itt esti hattól, nyolc óráig a cselédek és az oldalukon vonalozó bakák és civillegények: urak a korzón. Pedig természetszerűleg olyankor érnek rá egy kissé mozogni, sétálni azok, akiket nappal leköt a munka, kötelesség. Ha már most egy séta-expedicióra rászánja magát, ki lehet téve annak, hogy jobbról-balról oldalba lökik egy kantával, le is öntik, ha épen ugy tetszik, dobhártyáját pedig fülsiketítő sikoltozások, vihogások, káromkodások és trágár megjegyzések szórakoztatják. Ez állapotok figyelembevételével mindenesetre szükség volna a déz3atündérek valamelyes megrendszabályozására, de teljes eltiltásuk már az egyéni szabadság és a szabad közlekedés elvébe ütköznék. A közgyűlésről tudósításunk egyébként a kővetkező: Kovács Sz. Ádám biró megnyitván a gyűlést, Korosy László főjegyző terjesztette elő a különböző tárgyakat. Felolvasta mindenekelőtt a közigazgatási biróság döntvényét, mely Áchim L. Andrásnak és társainak Zsilinszky Sándor hagyatékügyi jegyzővé történt megválasztása ellen beadott panaszát elutasítja és a választást jóváhagyja. A döntvényt a közgyűlés tudomásul vette. Ezzel 'kapcsolatban utasította az elöljáróságot, hogy az üresedésben levő pénztári ellenőri és írnoki állásokra hirdessen pályázatot. Többször megemlítettük már, hogy az öntözött rétnél egy centrifugális szivattyú beszerzésére van szűkség. Ez a szivattyú 10000 koronába kerül. Egy régebbi közgyűlési határozatból kifolyólag az elöljáróság kérvényt intézett a földmivelésügyi miniszterhez, hogy a szükséges 10000 koronát államsegélyként utalványozza. Korosy László főjegyző és A c h i m Gusztáv mérnök személyesen is jártak a minisztériumban, ahol láthatólag jóindulatot tanúsítottak a kérelem iránt, de az összeg utalványozása a törvényen kívüli álla- i pot miatt nem volt lehetséges. Ennélfogva a tanács azzal a javaslattal járult a közgyűlés elé, hogy szavazza meg az összegnek a tőkepénztárból történendő kölcsönfelvételét addig, mig a politikai helyzetben változás áll be ós az összeg a minisztériumtól újból kérelmezhető lesz. A tanács javaslatát Korosy László főjegyző ajánlotta elfogadásra. Hivatkozott az ügy sürgősségére és arra, hogy ha a szivattyút be nem szérzik, a rét nem lesz öntözhető, kiszárad, elsenyved s ezt legalább két éven át megfogja érezni. Nagyobb kár lesz ez a községre 10000 koronánál. Az érvek hatottak és a képvisílőtestület névszerinti szavazással egyhangúlag hozzájárult a tanács javaslatához. Ami nagy ritkaság, még a paraszlpártíak is igennel szavaztak. Természetesen nem volt ott a vezér. Korosy főjegyző bemutatta ezután a békési villanyvezeték 65,000 koronájára vonatkozó s a Magyar Jelzálog Hitelbankkal kötött szerződést. Többak hozzászólása után a közgyűlés a szerződést jóváhagyólag tudomásul velte. Dr. Reisz Miksa ügyvezető orvos — mint már megírtuk — égy szabályzatot készített, mely rendelkezéseivel a két ártézi kútnál a vizhordás alkalmával előforduló sok rendellenesség megszüntetését célozza. A közgyűlés a szabályzatot egyhangúlag elfogadta, kinyomatását elrendelte és vele kapcsolatban elhatározta, hogy a két ártézi kut mellé faköpenyeget állíttat fel. Dr. Fáy Samu ezzel kapcsolatban azt indítványozta, hogy a cselédek tiltassanak el attól, hogy az esteli szokásos vizhordáskor a Főtér és Vasut-utca forgalmasabb oldalán járjanak udvarlóikkal együtt. Ott van mindkét utcának a másik oldala, járjanak ott, ne zavarják a gyalogközlekedést. Korosy László főjegyző szerint a képviselőtestületnek nem áll módjában határozatot hozni e kérdésre vonatkozólag, mert a rendőrhatósághoz tartozik. Különben sem helyesli dr. Fáy álláspontját, mert a közlekedési szabadságba ütközik. A főtér és a vasut-utca mindenkié ; joga van ott sétálni mindenkinek, mégha puttonyt is visz a hát in, nem pedig kantát a karján. Egészen más, ha csoportosulás támad. Ebben az esetben már indokolt a szigorú intézkedés. Maga részéről napirendre térne az indítvány fölött, de amennyiban a közgyűlés valamelyes más féle határozatot hozna, azt csak olyan formában teheti, hogy az elöljáróság tegyen előterjesztést a főszolgabíróhoz. A két álláspont körül meglehetősen parázs vita indult meg, melyben dr. Fáy Samun kivül részt vettek Áchim Gusztáv, Reisz Hermann, dr. W a 11f i s c h Ferenc, Korosy László és mások. Végeredményben a képviselőtestület a főjegyző javaslatát fogadta el. Néhány Prónai-utcabeli lakos az utca kikövezését kérelmezte, megajánlván 6000 korona hozzájárulást. A közgyűlés a kérelmet kellő fedezet hiányában elutasította. A gyűlés végén Reisz Hermann, hivatkozva más városok példájára, azt az eszmét vetette fel, hogy jövőben délelőtt helyet délután tartsa közgyűléseit a képviselőtestület, mert délelőtt legtöbben magánügyeik intézésével vannak elfoglalva. Kiadták az elöljáróságnak megfontolás céljából. Egy kinevezéshez. Dr. Bartóky József címzetes államtitkár. Egészen biztosan tudjuk, hogy Békésvármegye társadalmának nincs olyan teremtett lelke, aki ne örvendenee annak, hogy a megye egyik fiát: dr. Bartóky József miniszteri tanácsost a földmivelósügyi minisztériumban, a mezőgazdasági munkás-ügyosztály vezetőjét, a minisztertanács államtitkári címmel és jelleggel tüntette ki és e kinevezést aláírás végett felterjesztette a királyhoz. Hogy a földmivelésügyi minisztérium annyi ügyosztálya ujjal szaporodott, az is Békésvármegyéhez fűződik. A földmivelésügyi minisztérium ugyanis az 1890-es évekig gondozta a terménynemesitést, az állattenyésztést, a talajművelést, de senki sem törődött a mindezen munkát teljesitő néppel: a mezőgazdasági munkásokkal és cselédekkel. A hatóság ügyet sem vetett rá, hogy vándor szocialista-apostolok bejárták a magyar Kanaánt és agitálásukra lassankint keletkezni kezdtek azok a bizonyos Munkáskörök, amelynek mindegyike a parasztszociálizmus hirdetője lett. Csorváson Konecsányi János foltozó csizmadia, Csabán Maján János, nem annyira földmives-munkás, mint inkább gyógyszertári számla kézbesítő lett a munkáskör szervezője ós Bókészki Mátyás állathajcsár az elnök. Megjelent nemsokára tót nyelven: „Cso je to ten Munkáskör" ismertető füzet s kitudódott, hogy a mezei munkások és éves cselédek is a nyolc órai munkaidőre törekszenek és duppla fizetést követelnek. A munkások szervezkedése leggyorsabb volt és legerősebb lett Orosházán, magához ölelve a határában elterülő nagy uradalmak összes éves cselédeit. 1891 ben már olyan erős volt az elvtársi szervezet, hogy május elsején, a szociálisták vörös ünnepnapján, az orosházi munkások, az uradalmi cselédséggel, akik minden szó nélkül otthagyták szolgálatukat, vörös zászló alatt a községben tüntető fölvonulást akartak tartani. Az akkori főszolgabiró, E ö r d ö g h, azt hitte, hogy azzal, hogy a munkáskörből csendőrökkel a vörös zászlót elvéteti, már meg is akadályozta a munkások demonstrációját. Ellenkozőleg. Az egybesereglett munkásnép megtámadta a főszolgabírói hivatalt s anynyira szorongatta a főszolgabírót a vörös zászlóért, hogy ez kénytelen volt katonai karhatalmat kérni. Csak két század csabai katonának sikerült helyreállítani a rendet, a nyugalmat azonban nem. Az orosházi vörös május megdöbbentette az ország birtokosságát. A mezei munkásság és éves cselédek a legagresszívebb szociálista követelésekkel állottak elő. Két hétre reá Csabán volt egy szombati piaci napon zendülés. Itt a főszolgabírót teperték a földre és véresre bántalmazták, azon egyszerű hiedelem miatt, hogy nem adja ki nekik a minisztériumtól meg sem küldött munhuzódása mellett is a boudoirba vezette a főhadnagyot. — Ah, — kiáltott fel a meglepetés hangján, mint hogyha a kis faládika látásánál, valami eszébe ötlött volna, — mond Zili, megkérdezted már a taliszmánodat, hogy hü voltam-e ez alatt a hosszú idő alatt? — Erre még nincs szükségem ! — nevetett a fiatal asszonyka — a te irántad való hálám határtallan. A boldog férj tekintével nézett a báró a főhadnagyra, de a felesége felé fordulva komolv ráncokba erőltette arcát : — A bizonyosság jobb, mint a bizalom, győződj is meg felőle. A fiatal asszonyka mintha elpirult volna, egy kissé zavart, szinte remegő hangon válaszolt férjének : — Amint akarod, — és elővette a a kis ládikát, majd az üveget a világosság felé taltotta. De a kéz mintha reszketően megrándult volna néha. A két barát a csodálkozásnak egy rövid pilantását váltotta egymással: a kis üvegcsének tartalma tiszta volt mint a kristály. Rövid C3önd állott be. A főhadnagy sietett, hogy felhasználja a pillanatnyi csendet és sürgős szolgálati teendőket emlegetve, ajánlotta magát. A báró szótionul kikísérte az előszoba ajtajáig és csak ott szólalt meg újból. — Te ! tudod, eddig mindig kinevettem a babonaságot, de most igazán valóságos rejtély előtt állok. A párbaj. Irta: Bonls-Charanoie. Pigerre Bonevanture elhagyta fényes ügyvédi irodáját és visszavonult nejével, megtakarított vagyonkájával egy kis vidéki városkába. Minden komolyabb foglalkozás nólkül töltötte napjait. Egyedüli szórakozása az volt, hogy meglátogatta fiatal ügyvéd barátait, kiknek ta nácsokat osztogatott. Ez a szórakozása azonban nem tartott soká, mert megunták örökös okvetetlenkedóseit és ajtót mutattak neki. Ekkor más időtöltés után nézett. Ezentúl Fayollas gyógyszerészt, régi barátját kereste fel, innét pedig naponta benézett Marcussis vén kisasszonyokhoz is, kiknek nem felejtett el soha cukorkákat vinni, melyeket Fayolles barátja üzletéből vásárolt. Járkálásai közben az iskolából kijövő gyermekekhez intézett kérdéseket, néha a fodrászüzletekbe tért csevegni ós igy folytak semmittevóssél napjai. Az estéket otthon töltötte, házastársával. Egyszer csak panaszkodik Pigerolla ur a feleségének, hogy az esték igen unalmasak. — Persze, maga nem tudja mivel elütni idejét — válaszolt a házastárs. Ha én az ön helyén volnék . . . — Hát mit csinálna? — kórdi a férj. .. — Ön valóságos remeteéletet él. Okosabban tenné, ha minden este idegyüjtené néhány barátját, kikkel kártyajáték mellett almabort szürcsölgetnénk. — Asszony, igazad van, — kiáltott a férj — ajánlatodat még máma megvalósítjuk és megyek most meghívásokat eszközölni. Kezébe vette aranyozott gombu botját és végigjárta a kis városkát. Mindenütt szívesen fogadták ós igy gyorsan összetoborzotta legjobb barátait: egy nyugalmazott kapitányt, a falusi bérlőt, ki kevés műveltséggel bírt, de gazdag volt; a már emiitett gyógyszerészt és még másokat, kik mind megjelentek az estélyen. Az est kártyázás mellett pompásan telt el. A vendégek igen jól mulattak ós a házigazda nem győzte eleget mondani : „Istenkém, de jó eszme volt ez a feleségemtől". Egyszersmind holnapra is meghívta őket. Mindennap megismétlődtek az esti szórakozások, itták erősen az almabort és mint a legjobb barátok váltak el egymástól. A ház urát azonban a meg nem szokott mulatozások igen kifárasztották. Mindég gyakrabban kezdett vendégei előtt ásítani. Eleinte titokban, később már nyíltan és a kártyázásnál is állandóan veszített. Egy este már nem bírta tovább. Szeretetreméltó arccal mondá meghívottjainak ; — Kénytelen vagyok aludni menni, azért azonban önök maradjanak, mulassanak, igyanak és játszódjanak. Én majd hallgatni fogom ágyamban csevegésüket, mely szépon el fog altatni. — Jól van, csak ne feszélyezze magát tőlünk, — kiálták a vendégek meglepetve a házigazda túlságos őszinteségétől. A mulatozás minden fenakadás nólkül folyt tovább. Másnap este azonban a vendégek közül egy sem jött el. Pigerolle panaszkodott is házastárcának, hogy mily udvariatlan emberek. — Udvariatlanok ! — rikácsolá a házastárs. — Udvariatlanok! Maga nem tudja az illemet. Micsoda gondolat az, hogy aludni megy, mikor a maga által meghívott barátai itt vannak és önt szórakoztatni akarják. Pigerolle meggondolta a dolgot, kezébe vette aranyozott gombu botját és ment kiengesztelni a vendégeit. Először is Fayollas barátját látogatta meg. Ez őt igen rosszul fogadta. Pigerolle boszankodott. Egyik szó a másikat követte, mig a gyógyszerész a már kimenni igyekvő hősünknek azt mondá : — Maga egy neveletlen ember! * — Neveletlen, — mormogta Pigerolle hazatértekor — neveletlen! Ez sértés! Ez vért kiván, Fayollas velem párbajozni fog. Haragjában bo'.jával az útközben talált kis kavicsokat ütögette. Másnap Pigerolle elküldte két barátját, mint segédeit a gyógyszerészhez. Fayollas a két férfiú látásától rendkívül megijedt. — Párbaj . . . Párbaj nekem ! . . . — halványodott el a gyógyszerész. Azonban mégis rövid idő alatt magához tért és beleegyezett a párbajba. A párbaj másnapra határoztatott el, tiz órákkor reggel az erdő előtti kis tisztáson, karddal végkimerülésig. A kis városka lakossága mindjárt megtudta a nagy eseményt. Persze a bensőbb részletek homályosak voltak, ami még inkább növelé az érdeklődóst. Az emberek az uteákon csakis arról susogtak, a vén asszonyok is kijelentették, hogy a malom égése óta nem láttak ily rettenetes dolgot. A két ellenfél otthon töltötte a napot. Leveleket irtak, megcsinálták a végrendeleteiket. Este tiz óra felé azonban mindkettő elrejtve arcukat hatalmas téli kabátjukba, hazulról eltávoztak. Pigerolle ur zörgetett a csendőrkaszárnya kapuján. Az őrtiszt kinyitá neki az ajtót. — Hogyan, ön az ? 1 milyen jó szól hozta ide Pigerolle ur ? — Rám ismert ? — Hogyne ... Tessék csak belépni. Pigerolle bement az őrtiszt szobájába és mindjárt belefogott idejövetele • okainak elmondásába. — Ugyebár ön még nem tudja (pej dig az egész város tudta), hogy holnap i reggel tiz órakor a gyógyszerésszel pár! bajt vivők az erdő előtti tisztáson ? Az őrtiszt gúnyosan mosolygott. — Hát én nom szeretném életemet