Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-04-07 / 28. szám

2 BÉKÉSMEGYÉI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1910 március 31 mas hullámokat verjen. Pedig milyen könnyen, a társadalmi béke minden megzavarása nélkül lehetne ezt a két kérdést ebben a törvény által megígért kormányrendeletben megoldani, mert hisz az országos rendezés nem bir a területi rendezés kivételt alkotó jellegével, — a kedélyek sokkal nyugodtabban fogadnák. A közegészségügyi törvény életbelépte óta sok városunk ós községünk jutott abba a kényszerű j helyzetbe, hogy régi temetőinek megteltsóge folytán uj temetőt kellett nyitnia, de sehol az emiitett fontos kérdéseket megoldani nem tudták, még a legutóbbi időkben sem, amikor pedig e fontos kérdés iránt való előszeretet a városok és községek vezetőségében hatalmasan kifejlődött Néhány város, mint például legutóbb Győr, már hozott érvényes határozatot köztemető létesitósóre. Példáját remélhetőleg nemsokára követni fogják a többi, — • közöttük a békésmegyei — városok, illetve községek is. Mert a haladás szellemének előbb-utóbb győzedelmeskednie kell mindenfelé. A leghálásabb téma. - Budapesti levél. — A politikai nagyhetek kezdetüket vették. Mindenütt, uton-utfólen kortesbeszédeket hallhatunk s kiváltképen a vasárnapokat, meg az ünnepnapokat használják fel a jelöltek, meg azok, kik a jelöltek érdekében mozgolódnak, hogy kifejtsék nézeteiket a múltról s kifejtsék azt a jövőről is. A politikai tornában azonban egyetlen olyan hálás téma sem kínálkozik, amely olyan egyhangú lelkesedéssel, olyan igazi, kitörő örömmel fogadtatnék, mint a letűnt koalíciós uralom kritikája, becsmérlése, lepocskondirozása. Mintha valamennyien összebeszéltek, hogy egy nótát fújnak az összes hangszereken, mindegyik pártállásu jelölt, vagy annak képviselője legszentebb becsületszavára jelenti ki, hogy a letűnt uralom semmittevővel, annak képviselőivel minden közösséget megtagad, azoknak ténykedéseit elitéli s azok hibáit, ha csak lehetséges, jóvá teszi. Az a gyönyörű álom tehát, melyet ezelőtt négy esztendővel oly színesre font a jó hazafiak képzelete, ime mivé foszlott?! Maguk, akik megcsinálták a koalíciót, azok, akik minden reménységüket vetették belé, akik az ország boldogulását, előrehaladását, esetleg teljes függetlenségét látták ebben az egyesülésben valóra válni, azok is most ime látják, hogy semmit, de egyáltalában semmit sem tudnak elérni, ott fent, hol a mi sorsunkat, rólunk, nélkülünk intézik már évszázadok óta. S most a leghálásabb téma szidni mindent, ami a koalíciós uralomra vonatkozik s ezt a hálás témát ki is használják az összes pártokon, a kormánypártot, sőt a minisztereket sem véve ki. Vájjon, ha a választásokat a koalíciósok vezették volna, ha ugy hozta volna magával a véletlen, hogy még ezt a választást azok vezették volna, akik oly sok ós olcsó mandátumot szereztek sok üres férfiúnak, vájjon ugyanazon ajkak, melyek most a koalíciót s annak minden ténykedését a sárgaföldig ócsárolják, vájjon nem az egekig magasztalnák annak minden ténykedését, tekintet nóltiül a pártállásra, a minisztereket nem véve ki ? ! Ce la vie! — mondja a francia, de épen olyan joggal mondhatjuk mi is. Mert hiszen mi sem akarjuk védelmezni a koalíciót, még kevósbbé annak működését. Megmondtuk mi erről a véleményünket már akkor, mikor ez a hatalmas egyesülés virágkorát élte, amikor csupa hizelkedés, csupa cirogatás vette körül. De viszont azt sem nézhetünk egykedvűen, ha a halott oroszlánon azok rúgnak még egyet, akik abból, a nem is tudom hamarjában micsodából, oroszlánt csináltak. Már a jó öreg Aesopus is megalkotta véleményét azokról, kik nem átalják bátorságukat azokon bizonyítani, akik féktelen jókedvüket sehogysem tudják megtorolni s azt hiszem, mi is megalkothatjuk véleményünket azon nagyszájú kortesbeszédekről, melyek egyebet sem tudnak a haza védelmére felhozni, mint szigorú birái lenni volt kenyéradó gazdájuknak. A leghálásabb témát tehát nem hagyják kiaknázatlanul azok, akiknek érdekében volna a hallgatás, mert hiszen akkor is hallgattak, mikor tehettek volna s a halott oroszlán rugdalás nem áll sem a szamárnak, de még kevésbé a volt képviselőknek jól. Hagyjuk a holtakat pihenni, az élők pedig ne abban merítsék ki erejüket, hogy a mások ténykedéseit bírálgatják, hanem fogják meg az ekeszarvát s vállvetve, közös akarattal dolgozzanak egy szebb, egy boldogabb jövő megteremtésén s igyekezzenek közös ellenségünk, az osztrák hatalom letörésén közreműködni. A vármegyi kórház építése. Akadályok az alapozásnál. Rejtélyes gödrök. Olvasóink előtt ismeretes már az a nagyszabású átalakítás, melyen Békésvármegyének gyulai közkórháza fog az év folyamán keresztülmenni. Ilyen nagyarányú átalakításra csak Budapesten volt még példa, hol csak pár évvel ezelőtt is öt millió korona költséggel bővítették ki és szerelték fel az egyetemi klinikákat. A gyulai közkórház átalakítása 700,000 koronába kerül, amely meglehetősen kicsi összeg ugyan a budapesti klinikák költségeihez képest, de mégis oly nagy, amennyit egyetlen vidéki városban sem fordítottak mostanában hasonló célokra. Az átalakítást szükségessé tette a kórháznak országos jó hirc, melyet kitűnő orvosai által szerzett meg magának. Messze vidékekről, sőt Budapestről is sereglettek a betegek Gyulára, hogy különböző bajaikra gyógyulást szerezzenek. Igy aztán lassankint szűknek bizonyult a kórház és szükségessé vált három uj pavilonnal való kibővítése, amire a belügyminiszter is megadta az engedélyt. A szükséges összeget — mint már megírtuk — annuitásos kölcsön utján szerezte meg a vármegye. Fedezetül az annuitásos kölcsön törlesztésére az ápolási dijakból eredő jövedelem szolgál, amely oly tekintélyes összeg, hogy egy részét a vármegye minden különösebb megerőltetés nélkül fordíthatja törlesztésre. Sokféle huzavona és alapos munka után most már az árlejtés ügye is elintéződött. A különböző munkálatokat egyes vállalkozók között osztotta szét a kórházi építési bizottság s a vállalkozókkal kötött szerződés értelmében pár nappal ezelőtt meg is kezdődtek az építkezési munkálatok. Azonban az alapozásnál az ásások alkalmával váratlan akadály merült fel. A munkások ugyanis a a talaj szintje alatt mintegy félméterre két hatalmas kutgödörre akadtak. Mindegyiknek a fenekén méternyi magasságú talajvíz van. A kutakat a kórházi telek előbbi birtokosai ásathatták és annak idején elfelejtkeztek betömésükről gondoskodni. Időközben az elhanyagolt kutgödrök fölött a szelek által hordott különböző szemetek és a por által réteg képzőnött, mely folytonosan vastagodott, szilárdult, ugy hogy nem is lehetett észrevenni, hogy alatta két hatalmas kutgödör tátong. Csak most, az alapozás alkalmával vették észre a gödröket a munkások. Érthető minő kinos meglepetés volt ez a felfedezés, mert az építkezést mindenesetre hátráltatja. Vagy be kell tömni a kutgödröket, ami amellett, hogy sok időt vesz igénybe, olyan nagy épületnél meglehetős bizonytalan is, vagy más módon kell gondoskodni a baj orvoslásáról. A kórházi építési bizottság elnöke : Ambrus Sándor alispán, amint hirt vett a felfedezésről, azonnal összehívta kedden délelőttre a kórházi bizottságott. Az ülésre meghívta Jendrassik Alfréd budapesti műépítészt, az uj pavillonok tervezőjét és R á s e 1 Jánost, az aradi államépitészeti hivatal mérnökét, akit a kereskedelmi miniszter a kórházi építkezés ellenőrzésével bizott meg legújabban. A bizottság a szakértők véleményének meghallgatása után elhatározta, hogy a kutgödrök eltemetésének fogas kérdését a pilóta-rendszerrel oldja meg. A gödrökbe pilótákat állit és azokon áll az épület falazatának föléjük eső része. A betömés a bizottság egyhangúlag elejtette. De még a pilótázás által is jelentékeny halasztást szenved az építkezés. Ilyen váratlan akadályok is merülnek fel oly ősi városban, mint Gyula. A békésmegyei igazságügyi tisztviselők szervezkedése. Összejövetel Békésen. Már régebben megírtuk, hogy végre az igazságügyi tisztviselők is felismerték az összetartás és együttműködés fontosságát, aminek eredménye az lett, hogy szervezkedni akarnak. Éz a mozgalom Békésvármegyében csírázik és innen indult ki, hogy megnyerje magának az egész ország igazságügyi tisztviselőit. A szervezkedés tulajdonképen a kezelőtisztviselőkre szól, mert a bíróságok jogász-személyzetének már régebben meg van a maga szervezete. A birák a mi megyénkben szívesen segítik elő a kezelőtisztviselők szervezkedését. Hiszen a kezdeményező lépést maga G á 1b o r y József gyulai törvényszéki elnök tette meg. Eleinte ugy volt a dolog kontemplálva, hogy havonta egyszer mindig más-más járásbirósági székhelyen társas összejöveteleket tartanak az összetartandóság érzetének emelése céljából. Az első összejövetelen, mely Békéscsabán történt meg, nagyon sokan veitek részt nemcsak a kezelőlisztviselők közül, hanem a bírói karból is. A békéscsabai összejövetelen vetődött fel az az eszme, hogy a kezelőtisztviselők az egyszerű összejövetelnél szorosabb szervezetbe tömörüljenek. Nem rendes, alapszabályokkal biró egyesület még ez a szervezet, csak mégis tömörebb ós egységesebb az összejövetelnél, amennyiben néhány tisztviselőt választottak maguknak egyrészt az összejövetelek rendezése, másrészt az összejöveteleken felmerülő s a kezelőtisztviselőket érdeklő eszméknek, kisebb-nagyobb reformoknak az illetékes fórum elő juttathatása céljából. A második összejövetelen, melyet Békésen tartottak vasárnap délután: szintén sokan jelentek meg ugy Gyulá' ról, mint a vármegye járásbirósági székhelyeiről is. Először a járásbíróság tanácstermébe értekezletre jöttek össze a megjelentek, melyen Asztalos Károly békési telekkönyvvezető, akit már az első összejövetelkor elnökké válaszraég sem életcél. Szivében önkéntelenül, lassan, az irigység kezd elhatalmaskodni, hogy körülötte a sokkal fiatalabb leányok is már mind saját fészket raktak."Erzsi eltökéli, ha Kálmán ma sem szól, ugy ő lesz a kezdeményező. Tudni akarja végre ő, mit gondolkodik. Gondolataiba merülve, észre sem veszi az ajtónyitást. Sugárzó, rózsás, boldog arccal, mint a fiatalság megtestesülése, előtte áll a délceg, sugár termetű, vállas legény. Fénylő szemmel, kipirultán vágja össze a sarkanytyúját és hévvel csókolja meg a feléje nyújtott, keskeny, habfehér kis kezecskét. — Erzsikóm — tört ki száján a szó, — én ma oly boldog vagyok. Tudod-e milyen boldog ? Mint mikor kis fiu koromban átszöktem a kertetekbe és eggyüt hintáztunk egy száll deszka-hintán és ég felé repülve, tele torokkal kikurjantottam nagy gyerekes boldogságomat a világba. Tudod-e Erzsike, mit határoztam el ma. — Na találd el ? — és ki sem várva a választ, folytatja — azt határoztam, hogy mit sem ér a pusztaságban igy egyedül az élet. Megnősülök ! Már uccse! Megnősülök ós olyan kis feleségem lesz, de olyan egy asszony, hogy még hetedhét vármegyében is megirigyelnek érte. — Aztán túláradó, pajkos boldogsággal magához szorítja a kis pajtást, ahogy Erzsit becézve nevezni szokta és mámoros csókkal belefúródik annak göndör, szőke hajfürtei közé. — De Kálmán, te szeleburdi — szól átszellemülve, boldog pirulással a leány és kibontakozva karjaiból szemrehányó kedveskedéssel mondja : — Na, mondhatom még eddig nem j hallottam, hogy ily formán támadjanak j valakit, ha leánykérőbe mennek — Igazad van kis Erzsikém, igazán szógyenlem magamat, de ugy-e nem haragszol ezért ? Hidd el oly boldog vagyok, hogy végre leküzdöttem bátortalanságomat és ki mertem mondani, amit már oly régóta rejtegetek. Mit szólsz hozzá, kis pajtikám, jó férj lesz-e belőlem ? Na néz rám és jósolj. Ügy tetszett Erzsikének, mintha kicserélték volna Kálmánt, semmi a régiből. És a mód is, ahogy tudtul adta szándékát, kissé különösnek tünt neki. Úgyszólván meg sem kérdezte, hogy ő tényleg a felesége akar-e lenni, hanem magától értetődőnek tartja a dolgot. Erzsike büszkesége kissé fellázadt, bár nagyon szerette Kálmánt, mégis meg akarta leckéztetni ezért, kissé megtréfálni, aztán annál jobban ízlik neki, ha ismét megbékülnek ós ö bizalommal telve, boldog megadással feléje nyújtja a kért kezét. — Tudod Kálmán, hogy egész őszinte legyek, kissé furcsának találom eljárásodat. Csak láttad volna Tóth Marcit, hogy ő mily várakozással telve várta válaszomat, amidőn megkért. Mily szép szavak kiséretéaen ecsetelte érzelmeit, te pedig cseppet sem gondolkodsz, hanem helyénvalónak találod, ha beállitsz egy leányhoz azzal a szándókkal, hogy feleségül vedd, az mindjárt igent is áment is mondjon reá. Ez nem szép tőled és elbizakodottságot árul el. Ha jósolnom szabad, ebből zsarnoki hajlamot jósolok a jövőre nézve. — Szó sincs róla Erzsikém, rosszul gondolod. Igen soká tartott, mig annyi bátorságot szedtem össze magamban, hogy ezzel a nagy, életbevágó kéréssel előmerészkedjek. Bizony napokig raktam össze magamban a beszédet, ahogy a megkérést nyélbe ütöm, nrg tán százszor is ismételtem magamban ma délelőtt. De tudod, mikor a keliő perc itt volt, mikor szemközt álltunk egymással, elfelejtettem az egész mondókát és magam sem tudom már, mily zöldeket hadartam össze zavaromban. Da mit tartozik mindez a dologhoz, tény az, hogy vőlegény vagyok. Ugy-e bár! És pedig igen boldog, megelégedett vőlegény, kis Erzsikém . .. Da mit nézel jám oly csodálkozó tekintettel, mintha meg sem értenél? — És ha azt mondanám Kálmán szólt sértődött ajkbigyesztóssel a leány, — hogy én Tóth Marcit választom élettársul. Mit szólnál reá? — Azt, hogy okosan cselekszel. Marci derék, becsületes ember, korban is megegyeztek, mert ő még nincs negyven éves, végtelenül szeret, előkelő állása van, szép vagyona és tudom, mindig törekedne, hogy téged boldoggá tegyen. Ha nem is szereted szerelemmel, rajongással, lassan hozzá fogsz szokni ós megelégedett lész. Nem ér az semmit egy leánynak, egyedül élni a világon. Kis melegség, kis bizalmas derű szükséges. Tudod, hogy nagyon szeretlek ós igaz jóakaród vagyok, ne haragudjál, ha őszintén mondom, ne en- ] gedd múlni az éveket. Leánynál minden szál ősz haj egy lépés távolabb a házasságtól és minden megjelenő uj redő, egy-egy hívével kevesebb a körében. Oly extázissal beszólt, hogy észre sem vette Erzsi árcán a hirtelen változást. A fakó, hamvas szint, az elfehórlő ajkakat, a könytől megtört szemet ós a lázas remegést, mi testén átszaladt. Lehanyatlott egyik karosszékbe, forró, lüktető homlokát jéghideg kezeiben támasztva, bambán bámult maga elé. Csak midőn Kálmán kissé félbehagyva a szót, azzal folytatja, hogy hisz még el sem mondta, ki a menyasszonya, kapta fel Erzsi ismét a fejét és mereven nézett Kálmánra. — Na találd ki, kis pajtás — szól bizalmáskodva az ifju. Ugy-e nem nehéz, bizonyára úgyis sejtetted már ? — Igen, vagyis nem — szól elfúló hangon a leány — talán a mi utódunk ? A szomszédék Rózsikája? — Igen, igen, az_ a fekete kis angyal, az a huncut. Észre sem vettem jóformán, mennyire rabul ejtette a szivemet. — Persze tizenhét éves ós van édesanyja — mondja zokogástól megtört hangon a leány. — Mi bajod Erzsike — szól hirtelen az ifju, ki csak most vette észre Erzsin a változást és a szeméből előtörő könyeit. — Semmi, semmi — erőlteti Erzsi a köhögést — csak a torkomra szaladt a szó, majd elmúlik. Ha hoznál egy pohár vizet!? Kadelburg Beatrioe.