Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-03-27 / 25. szám

4 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Békésscsaba, 1910 március 20 való megállapodás tekintetében fog tárgyalni. A párttá való megalakulásnál ez a sokkal fontosabb kérdés, vélik a füg­getlenségiek. Pedig nem az. A legfontosabb kérdés : a jelöltnek győzelemre vitele. Ha ezt a 48-asok, a volt szabad­elvűek szivvel-lélekkel akarják, akkor győzünk. Ha pedig jelölünk és csak tessék-lássék cselekszünk s a küzde­lemre azzal biztatjuk egymást, hogy úgyis hiábavaló, akkor kár minden szóért. Nem csak kár, de veszedelem is, mert csak a demagógiát tesszük még merészebbé, Csaba társadalmát még tagolttabbá. Ki legyen és ki lesz a jelölt? Ezt kérdik régen és várnak határozott vá­laszt. Mi nem tudjuk, hogy a husztagu bizottság kinek személyeben fog meg­állapodni, de azt igenis határozottan mondhatjuk, hogy csak egy férfiúval győzhet áz egyesült párt. Annak a férfiúnak a nevével, ki Békéscsabáért sokat tett, ki e városnak fia s kit pártkü'önbség nélkül nemcsak Békés­megyében, de az ország egyetemben tudásáért, nagy munkabírásáért, a köz­nek tett eiévülhetlen szolgálataiért szeretnek. Ha nem mondanók, ugy is tudnák, hogy ez nem más, mint Zsi­linszky Mihály, Csabának több izben volt képviselője és hü fia. Ő reá mindenkinek, ki Csabát, a közt szereti, le kell adnia szavazatát ! Szarvis község országgyűlési kép­viselője, Haviár Diniéi ma délután 3 órakor tanja beszámolóját a köz>égháza udvarán. S ombaton délután 5 órakor dr Haviár Gyula kir. közjegyző egybe­hívta a 48-as függetlenségi körbe a 100 tagból áiió végrehajtó bizottságot, s ott megállapodtak a közeledő képviselővá­lasztás teendőire nézve, amikor is nagy és tüntető lelkesedéssel újból Haviár Dánielt kiáltották ki jelöltjüknek s meg­választatása mellett rendületlen kitar­tanak. Békésen Kecskeméti Ferenc­nek is meg van az ellenjelöltje. A 48-as Kossuth-párti választók, kik a volt kép­viselő nem annyira politikai, mint a község fejlődésére, haladására oly káros szereplésével már régen elégedetlenek, mint már irtuk, jelöltül Wenckheim László grófot ohajtották volna meg­nyerni. Wenckheim László azonban már régebben a kisjenöi választóknak tett Ígéretet s most ott fog fellépni. A választókat igy dr. Török Gábor csütörtökön délután ujabb ér­tekezletre hívta egybe s azon több, mint négyszáz választó dr. Ivánka Imre, ! volt zirci képviselőt jelölte. Ivánka Imre | hétfőn délelőtt a városháza udvarán | már programmbeszédet mond. ( A gyomai választókerület kiküldöt­tei — mint már jeleztük — e hónap 28-án, hétfőn délután tartják jelölő­gyülésüket Gyomán, a kerület központ­jában, Biró Benedek kerületi pártelnök vezetése alatt. A jelölőgyülés előrelátha­tólag Fábry Károlyt lépteti fel ismét, egyhangúlag. Fábry Károly egyébénkt vasárnap délután a kondorosi választó­polgárok előtt fogja ismertetni a poli­tikai helyzetet beszámoló keretében. A kibuktatott intelligencia. A szarvasi 48-asok és a Kisgazdák Köre harca. Az egyházfelügyelőt kibuktatták a presbitériumból. A szarvasi ág. ev. egyháznál meg­valósították azt, mit a parasztpárt a csa­bai ev. egyháznál megkisérlett s hogy az Csabán is meg nem történt: a dema­gógiának eddig útját állta Szebe­rényi Lajos igazgató-lelkész. Szarvason az ev. egyház vezető­ié) fia iránt az elégedetlenség az isten­tiszteletek nyelvének meghatározásakor keletkezett. A magyar nyelv miatt fo­lyik a harc. Hiszen az utóbbi lelkész­választáskor Haviár Dániel egyház­felügyelő magyar beszédét nem akar­ták meghallgatni s a tumultust elkerü­lendő, a felügyelő kénytelen volt tótul beszélni. Azóta a „Kisbirtokos Országos Szö­vetsége" megalakította a Kiabirtokosok Körét és ugy, mint Csabán a Nópegy­let, most itt ez a kör igyekszik a hang­adó lenni. Eiső szereplésével e kör a héten nagy konsternációt keltett az egyház vezetőségénél, mert bár csak a fele a százhusztagu egyháztanácsnak került választás utján betöltésre, kibuktattak minden intelligens embert, Haviár D niel felügyelőt, dr. Haviár Gvula másodfelügyelőt és a gondnoki hivatal tagjait. Ez ügyben Szarvasról tudósítónk a következőket irja: A szarvasi ág. ev. egyház 120 tag­ból álló presbitériuma felének a hat évre szóló megbízatása lejárt s 60 uj presbiter megválasztására a mult héten folyt a titkos szavazás. A szavazatok leadása körül az egyház érdekeit szem előtt tartó szeretet helyett erős pártszenve­dély dominált. A régi 48-as függetlenségi és az újonnan alakult 48-as függetlenségi kis­birtokosok köre versenyzett egymással korteskedésben, szenvedélyes kapacitá­lásban. Mind a két kör a maga jelöltjei mellett agitált. A régi 48-as párt ki­sebbségben maradt. A kisbirtokosok listája győzött. Szomorú jelenségről tesz tanúságot e lista, egyetlen intelligens és iparos egy­háztag sincs rajta, mind a 60 földmivelő. Haviár Dániel, aki mint felügyelő több mint 30 éve nagy tudással és körülte­kintéssel vezeti az egyház ügyeit, ki­maradt a választott presbiterek sorából. Dr. Haviár Gyula kir. közjegyző, má­sodfelügyelő és a gondnoki hivatal tagjai szintén. A választások az egyház­ban nagy konsternációt idéztek elő s megfelebbezik. De nem csak a férfiak, a politikai körök avatkoznak Szarvason az egyházi életbe és szervezetbe, hanem már a földmivelő munkás nép asszonyai is. Ugyanis egyidő óta a szarvasi ev. egy­ház tagjai között mindenre aláírások folynak. A föld niv^s asszonyok meg­figyelték férjeiktől ezt az eljárást s most ők is aláírásokat gyűjtenek. Azt kérik az egyháztól, hogy K e 1 1 ó Gusz­táv lelkész ne csak az ő kerületében járjon a temetésekre, hanem az egész városban, mert hát az ő t ó t prédiká­cióit az összes asszonyok szeretik, az tudja legjobban az ő anyanyelvüket. Kíváncsiak vagyunk az egyház ha­tósága mily intézked st tesz a hitélet 1 egrontására törekvő áramlat megfé­kezésére. Méhészek vándorgyűlése. Tanitók figyelmébe! A magyar, német és osztrák méhé­szek 55-ik vándorgyűlésüket ós ezzel kapcsolatos méhészeti kiállításukat a magyar föidmivelésügyi miniszter meg­hívására s József kir. herceg fővédsége alatt hazánk székesfővárosában, Buda­pesten ez óvi augusztus 19—23 napjain tartják meg. Hogy hazai méhészetünk fejlődé­séről, müvelésének a helyes irányáról, céltudatos iparnodásunk sikereiről, a külföldön kedvelt móhtermókeink ki­f válóságáról s a méhészet fejlesztését szolgáló intézményeink és berendez­kedésünk üdvös hatásairól éppen azok­nak az országoknak a méhészei győ­ződhessenek meg ismételt közvetlen­séggel, amely országok a mi termelési fölöslegeink legjobb piacai; hogy to­vábbá termékeink keresettségét is nö­veljük ós biztosítsuk ; hogy végre mé­hészeti ismereteink és tapasztalásaink bővüljenek és gyarapodjanak; minden hazai méhésznek már most kell készül­nie komoly törekvéssel azokra a mé­hószünnepsógekre Ezen körülmények folytán a vándorgyűlés arra kéri M i k­1 e r Sándor kir. tanfelügyelőt, hogy tankerülete tanítóságát a vándorgyű­lés tanulságos munkálkodásában való részvételre és a kiállítás gyarapításához való hozzájárulásra buzdítsa. A vándorgyűlés rendezősége an­nál inkább számit a tanítóság támoga­tisára, mert a méhtenyésztés fe le ídi­tóse körül éppen a tanítók bu/gó kod­tak ós buzgólkodnak a legsikeresebben és mert a tanitók számtalanjai a méh­tenyésztés okszerű műveléséből élvez­ték és élvezik családi életük terhes gondjainak a megkönnyebbülését. A vándorgyűlésen előadásra szánt értekezések targyának a bejelentésót f. évi április 20 ára, az értekezés kézira­tának a beküldését pedig — hogy a német és osztrák méhészekre való te­kintettel az ő nyelvükre szükséges le­fordításról idejekorán gondoskodva le­gyen, április 30 ára kéri a rendoző­bizotiság. A kiállítás 5 csoportra oszlik ; ne­vezetesen : I. csoport: ólőmóhek (méh­fajok, méhcsaládok, anyanevelő népek, benépesített kasok és kaptárok.) II. csoport : móhlakások (kasok, kaptárok, auyanevelők, dúcok, esetleg paviilonok) és ezek fölszereléséhez tartozó alkat­részek. III, csoport: méhészeti eszkö­zök, fölszerelesek ós tárgyak ; IV. cso­port : a méhek termései (méz és viasz) s a méz és viasz földolgozása ; V. cso­port : méhészeti szakirodalom, prepará­tumok, tervek, rajzok, képek, s b. kiál­lítása. A kiállítási tárgyak bejelentésének végső határideje folyó évi junius 30 ika. Az azon túl bejeleniett tárgyak a kata­lógusból is kimaradnak és az esetleges díjazásban sem részesülhetnek. Bejelentő ivet ós egyebekre vonat­kozó tájékozást kívánatra szives m küld a kiáliitási bizottság (Föidmivelésügyi minisztérium földs/int 3.) ós a vándor­gyűlésen ós kiállításon résztvevők szá­össze, ajkaim között sziszegett az indu­lat feltörő utolsó szava s felugrottam, hogy a vőlegényedre rohanjak, hogy ... s felébredtem Künn a hideg őszi szél ablakom­hoz verte a zuhogó esőt s csörögtél ve sodorta a nedves kerti harasztot. Éb­redve, zokogtam párnáimon, hallgattam egy édes búsongó dalra, mit ablakod alatt játszottak, mely ott zokogott lel­kemben : „Könnyű a leányt feledni 1" Égeti kezem a könnyed, lelkemet marja, nézz a szemembe édes pici pá­rom, lelkedet látom két könnyes sze­medben s érzem csak az enyém lehetsz, szerelmed gyermekkorának minden édes emléke füz. Nos, ne duzzogj, majd más­kor szebb ós igazabb lesz mesém. As imádság ereje. (T. A. kis húgom, emlékkönyvébe.) Ha a szivedben öröm fakad S talán boldognak érzed magad: Hő áhítattal borulj térdre, Hálaimát küldj fel az égbe. Ha gond, búbánat, fájdalom ér, A sors keze rád keresztet mér: Esdő imára kulcsold kezed', Fájó szívsebed is beheged. Kiket szeretsz s akik szeretnek, Akik drágák érző szívednek: Sződd a nevüket imádságba, Nem lész soha elhagyott, árva. Ha tán valaki ellened vét Öntve a poharadba epét: Miként az Üdvözítő tette Imádkozzál te is érette. Nőiességed legszebb éke Legyen a hitnek szelid fénye. Élted sajkája szirtre nem jut: Amíg ajkad imádkozni tud. Sántha Sándor. A titokzatos levél. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. ­Irta: Gulyás József. Döröghy Tivadar cs. és kir. kamarás, miniszteri tanácsos ur nagy léptekkel jár fel s alá keleti kényelemmel berendezett dolgozószobájában. Arcáról világosan kive­hető, hogy valami nagy gond nyomhatja lelkét, szeme olykor-olykor vészterhesen villog Ha valami ismerőse látná most, nem hinné el, hogy Döröghy úrhoz van neki szerencséje. Mert hát a kamarás ur soha­sem szokott búskomor lenni és még ke­vésbbé szokott gondolkozni. Anyagi viszo­nyai rendezettek, hivatalában csak a sablo­nos ügyeket intézi el, mert a fogósabb kérdéseket a fogalmazókra szokta bizni. — Átadom ezt önnek, — mondogatja — hogy a nagyfontosságú dolgok intézé­sébe is belejöjjön. Magam már csináltam ilyet eleget. Ha ügyesen csinálja meg, ter­mészetesen lesz gondom rá, hogy illetékes helyen tudomást szerezzenek róla. A fiatal fogalmazó ilyen biztatásra ter­mészetesen rettenetes ambícióval fekszik neki a dolognak, éjjel-nappal bújja a tör­vénykönyveket és igazán elsőrangú mun­kát produkál. Döröghy ur meg, mint már gondolhatják is, magának vindikálja az egész érdemet, említést sem tesz a fiatal fogalmazóról. Ilyen eszközökkel nőtte ki magát szaktekintélylyé, ugy hogy nem egy­szer vették már kombinációba az állam­titkári, sőt a miniszteri állások betöltésé­nél is. Döröghy ur ilyen körülmények között az elképzelhetőbb leggondnélkülibb életet éli. Mi lehet tehát az a nagy ügy, amely feldúlta nemcsak nyugodt kedélyét, hanem az ábrázatát is és amely arra kényszeríti, hogy döngő, nagy léptekkel járjon fel s alá, mint annakidején Arany János bajnok Páz­mánja ? Időközönként a kamarás ur megáll az íróasztala előtt, izgatottan, görcsösen fel­kap egy levelet, kidülledt szemekkel elol­vassa, aztán dühösen visszadobja, Közben morog: — Az az asszony! ... Az az asz­szony! . . . Egyszer nem birja türtőztetni magát. | Idegesen csönget. A következő pillanatban feltárul a szárnyas ajtó és elegáns frakk- , ban Jean, az inas. Tiszteletteljesen megha­jol, aztán megáll, mintha lécet nyelt volna és ugy várja a parancsot. — Zsán! — kiált rá Döröghy ur — kéretem a méltóságos asszonyt. Pár perc múlva ismét nyílik a szár­nyas ajtó és becsoszog, vagyis pardon, be­lebben rajta Döröghyné őméltósága elra­gadó otthonkában. A méltóságos asszony régen elhagyta már az úgynevezett Bal­zac-kort is, amikor tudvalevőleg az asszony legkívánatosabb. Kövérség omlik el egész porhüvely mivoltán, szeme alatt pedig meg­jelentek, sőt ijesztően szaporodnak a ráncok, í — Mi baj Odorkám ? — kérdezi mo­! solyogva. A mosoly azonban megfagy az ajkán, amikor meglátja férje feldúlt arcát, j _ — Jajj, Istenem, beteg vagy ? — Zsán, • Zsán, az istenért, orvost, orvost! Döröghy ur megvetően legyint a ke­l zével. I ^ — Nem orvos kell nekem, hanem más. Nekem felvilágosítás kell arról, hogy ki irta ezt a levelet. Olvassa el, aztán be­széljen asszonyom. Ideges remegéssel felkapta az asztal­1 ról a levelet és odanyújtotta. Döröghyné meglepetve olvasta a következőket: „Édes kicsi Margitkám! Folyton csak rád gondolok. Te vagy előttem álmaimban, te vagy előttem min­den szép virágban, minden madárdalban, mert őrülten szeretlek. Szeretem azt a fejedelmi szépséget, amely varázsos lé­nyeden elömlik. Könyörgök, értesíts, mi­kor mehetek el, mikor szoríthatlak ismét dobogó szivemre. Csókol Sanyid." — Nos asszonyom — szólt vésztjósló tekintettel Döröghy ur — elolvasta? Most hát feleljen, Margit felelj, felelj, ki irta ezt a levelet ? Megölöm azt a gazembert! — De Odorkám, — felelt csaknem pi­tyeregve a méltóságos asszony — hogy gondolhatna ilyet? Kitől kaphatnék én le­velet? Hát vettél valaha valamit észre hu­szonöt éves házasságunk alatt ? — Én nem vettem észre, de ez még nem zár ki semmit. — Ódor! Ódor! — sikongott Dö­röghyné — te nem tudod, mit beszélsz. Engem gyanúsítgatni, engem ? ! Jajj! A méltóságos asszony kinos nyögés­sel hanyatlott lassan, vigyázva egy puha pamlagra, síró hangokat ejtett ki s illatos zsebkendőjével veresre dörzsölte a szemét. Döröghy ur összefont ,karokkal, tehát napóleoni pózban nézte Éva leányának gyötrődését. Már kezdte is szánni. Egy­szerre enyhébb hangon megszólalt : — Hát az a levél csak misztifikáció volna ? — Pe pe-persze, hogy misztifikáció, aljas misztifikáció — erősítette Döröghyné most már dühösen. — De akkor is végére kell járni a dolognak Meg kell tudni, ki irta — Meg hát, meg háti kivánom, kö­vetelem ! — Helyes. Már nekem van is egy eszmém. Hogy micsoda, nem árulom el. Most elmegyek és eredménnyel fogok visszatérni nemsokára. Addig légy nyugton. Ezzel Döröghy ur, mint egy hóditó hadjáratra induló hadvezér eltávozott és magára hagyta a méltóságos asszonyt, aki elgondolkozva bámult ki az ablakon. Iz­gatta a levél. De ez az izgalom kellemes volt Elővette ismét a levelet. A vonásokon látszott, hogy fiatalember irása. Vájjon kit hódithatott ő meg ? Mennyi szerelem van abban a levélben! Óh micsoda érzés tom­bolhat annak a bolond fiúnak a szivében ! Hogy tudna az ölelni, csókolni! ... De ki lehet ? . . . Meg kell tudni mindenáron

Next

/
Oldalképek
Tartalom