Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-03-27 / 25. szám

4 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Békésscsaba, 1910 március 20 való megállapodás tekintetében fog tárgyalni. A párttá való megalakulásnál ez a sokkal fontosabb kérdés, vélik a függetlenségiek. Pedig nem az. A legfontosabb kérdés : a jelöltnek győzelemre vitele. Ha ezt a 48-asok, a volt szabadelvűek szivvel-lélekkel akarják, akkor győzünk. Ha pedig jelölünk és csak tessék-lássék cselekszünk s a küzdelemre azzal biztatjuk egymást, hogy úgyis hiábavaló, akkor kár minden szóért. Nem csak kár, de veszedelem is, mert csak a demagógiát tesszük még merészebbé, Csaba társadalmát még tagolttabbá. Ki legyen és ki lesz a jelölt? Ezt kérdik régen és várnak határozott választ. Mi nem tudjuk, hogy a husztagu bizottság kinek személyeben fog megállapodni, de azt igenis határozottan mondhatjuk, hogy csak egy férfiúval győzhet áz egyesült párt. Annak a férfiúnak a nevével, ki Békéscsabáért sokat tett, ki e városnak fia s kit pártkü'önbség nélkül nemcsak Békésmegyében, de az ország egyetemben tudásáért, nagy munkabírásáért, a köznek tett eiévülhetlen szolgálataiért szeretnek. Ha nem mondanók, ugy is tudnák, hogy ez nem más, mint Zsilinszky Mihály, Csabának több izben volt képviselője és hü fia. Ő reá mindenkinek, ki Csabát, a közt szereti, le kell adnia szavazatát ! Szarvis község országgyűlési képviselője, Haviár Diniéi ma délután 3 órakor tanja beszámolóját a köz>égháza udvarán. S ombaton délután 5 órakor dr Haviár Gyula kir. közjegyző egybehívta a 48-as függetlenségi körbe a 100 tagból áiió végrehajtó bizottságot, s ott megállapodtak a közeledő képviselőválasztás teendőire nézve, amikor is nagy és tüntető lelkesedéssel újból Haviár Dánielt kiáltották ki jelöltjüknek s megválasztatása mellett rendületlen kitartanak. Békésen Kecskeméti Ferencnek is meg van az ellenjelöltje. A 48-as Kossuth-párti választók, kik a volt képviselő nem annyira politikai, mint a község fejlődésére, haladására oly káros szereplésével már régen elégedetlenek, mint már irtuk, jelöltül Wenckheim László grófot ohajtották volna megnyerni. Wenckheim László azonban már régebben a kisjenöi választóknak tett Ígéretet s most ott fog fellépni. A választókat igy dr. Török Gábor csütörtökön délután ujabb értekezletre hívta egybe s azon több, mint négyszáz választó dr. Ivánka Imre, ! volt zirci képviselőt jelölte. Ivánka Imre | hétfőn délelőtt a városháza udvarán | már programmbeszédet mond. ( A gyomai választókerület kiküldöttei — mint már jeleztük — e hónap 28-án, hétfőn délután tartják jelölőgyülésüket Gyomán, a kerület központjában, Biró Benedek kerületi pártelnök vezetése alatt. A jelölőgyülés előreláthatólag Fábry Károlyt lépteti fel ismét, egyhangúlag. Fábry Károly egyébénkt vasárnap délután a kondorosi választópolgárok előtt fogja ismertetni a politikai helyzetet beszámoló keretében. A kibuktatott intelligencia. A szarvasi 48-asok és a Kisgazdák Köre harca. Az egyházfelügyelőt kibuktatták a presbitériumból. A szarvasi ág. ev. egyháznál megvalósították azt, mit a parasztpárt a csabai ev. egyháznál megkisérlett s hogy az Csabán is meg nem történt: a demagógiának eddig útját állta Szeberényi Lajos igazgató-lelkész. Szarvason az ev. egyház vezetőié) fia iránt az elégedetlenség az istentiszteletek nyelvének meghatározásakor keletkezett. A magyar nyelv miatt folyik a harc. Hiszen az utóbbi lelkészválasztáskor Haviár Dániel egyházfelügyelő magyar beszédét nem akarták meghallgatni s a tumultust elkerülendő, a felügyelő kénytelen volt tótul beszélni. Azóta a „Kisbirtokos Országos Szövetsége" megalakította a Kiabirtokosok Körét és ugy, mint Csabán a Nópegylet, most itt ez a kör igyekszik a hangadó lenni. Eiső szereplésével e kör a héten nagy konsternációt keltett az egyház vezetőségénél, mert bár csak a fele a százhusztagu egyháztanácsnak került választás utján betöltésre, kibuktattak minden intelligens embert, Haviár D niel felügyelőt, dr. Haviár Gvula másodfelügyelőt és a gondnoki hivatal tagjait. Ez ügyben Szarvasról tudósítónk a következőket irja: A szarvasi ág. ev. egyház 120 tagból álló presbitériuma felének a hat évre szóló megbízatása lejárt s 60 uj presbiter megválasztására a mult héten folyt a titkos szavazás. A szavazatok leadása körül az egyház érdekeit szem előtt tartó szeretet helyett erős pártszenvedély dominált. A régi 48-as függetlenségi és az újonnan alakult 48-as függetlenségi kisbirtokosok köre versenyzett egymással korteskedésben, szenvedélyes kapacitálásban. Mind a két kör a maga jelöltjei mellett agitált. A régi 48-as párt kisebbségben maradt. A kisbirtokosok listája győzött. Szomorú jelenségről tesz tanúságot e lista, egyetlen intelligens és iparos egyháztag sincs rajta, mind a 60 földmivelő. Haviár Dániel, aki mint felügyelő több mint 30 éve nagy tudással és körültekintéssel vezeti az egyház ügyeit, kimaradt a választott presbiterek sorából. Dr. Haviár Gyula kir. közjegyző, másodfelügyelő és a gondnoki hivatal tagjai szintén. A választások az egyházban nagy konsternációt idéztek elő s megfelebbezik. De nem csak a férfiak, a politikai körök avatkoznak Szarvason az egyházi életbe és szervezetbe, hanem már a földmivelő munkás nép asszonyai is. Ugyanis egyidő óta a szarvasi ev. egyház tagjai között mindenre aláírások folynak. A föld niv^s asszonyok megfigyelték férjeiktől ezt az eljárást s most ők is aláírásokat gyűjtenek. Azt kérik az egyháztól, hogy K e 1 1 ó Gusztáv lelkész ne csak az ő kerületében járjon a temetésekre, hanem az egész városban, mert hát az ő t ó t prédikációit az összes asszonyok szeretik, az tudja legjobban az ő anyanyelvüket. Kíváncsiak vagyunk az egyház hatósága mily intézked st tesz a hitélet 1 egrontására törekvő áramlat megfékezésére. Méhészek vándorgyűlése. Tanitók figyelmébe! A magyar, német és osztrák méhészek 55-ik vándorgyűlésüket ós ezzel kapcsolatos méhészeti kiállításukat a magyar föidmivelésügyi miniszter meghívására s József kir. herceg fővédsége alatt hazánk székesfővárosában, Budapesten ez óvi augusztus 19—23 napjain tartják meg. Hogy hazai méhészetünk fejlődéséről, müvelésének a helyes irányáról, céltudatos iparnodásunk sikereiről, a külföldön kedvelt móhtermókeink kif válóságáról s a méhészet fejlesztését szolgáló intézményeink és berendezkedésünk üdvös hatásairól éppen azoknak az országoknak a méhészei győződhessenek meg ismételt közvetlenséggel, amely országok a mi termelési fölöslegeink legjobb piacai; hogy továbbá termékeink keresettségét is növeljük ós biztosítsuk ; hogy végre méhészeti ismereteink és tapasztalásaink bővüljenek és gyarapodjanak; minden hazai méhésznek már most kell készülnie komoly törekvéssel azokra a méhószünnepsógekre Ezen körülmények folytán a vándorgyűlés arra kéri M i k1 e r Sándor kir. tanfelügyelőt, hogy tankerülete tanítóságát a vándorgyűlés tanulságos munkálkodásában való részvételre és a kiállítás gyarapításához való hozzájárulásra buzdítsa. A vándorgyűlés rendezősége annál inkább számit a tanítóság támogatisára, mert a méhtenyésztés fe le íditóse körül éppen a tanítók bu/gó kodtak ós buzgólkodnak a legsikeresebben és mert a tanitók számtalanjai a méhtenyésztés okszerű műveléséből élvezték és élvezik családi életük terhes gondjainak a megkönnyebbülését. A vándorgyűlésen előadásra szánt értekezések targyának a bejelentésót f. évi április 20 ára, az értekezés kéziratának a beküldését pedig — hogy a német és osztrák méhészekre való tekintettel az ő nyelvükre szükséges lefordításról idejekorán gondoskodva legyen, április 30 ára kéri a rendozőbizotiság. A kiállítás 5 csoportra oszlik ; nevezetesen : I. csoport: ólőmóhek (méhfajok, méhcsaládok, anyanevelő népek, benépesített kasok és kaptárok.) II. csoport : móhlakások (kasok, kaptárok, auyanevelők, dúcok, esetleg paviilonok) és ezek fölszereléséhez tartozó alkatrészek. III, csoport: méhészeti eszközök, fölszerelesek ós tárgyak ; IV. csoport : a méhek termései (méz és viasz) s a méz és viasz földolgozása ; V. csoport : méhészeti szakirodalom, preparátumok, tervek, rajzok, képek, s b. kiállítása. A kiállítási tárgyak bejelentésének végső határideje folyó évi junius 30 ika. Az azon túl bejeleniett tárgyak a katalógusból is kimaradnak és az esetleges díjazásban sem részesülhetnek. Bejelentő ivet ós egyebekre vonatkozó tájékozást kívánatra szives m küld a kiáliitási bizottság (Föidmivelésügyi minisztérium földs/int 3.) ós a vándorgyűlésen ós kiállításon résztvevők száössze, ajkaim között sziszegett az indulat feltörő utolsó szava s felugrottam, hogy a vőlegényedre rohanjak, hogy ... s felébredtem Künn a hideg őszi szél ablakomhoz verte a zuhogó esőt s csörögtél ve sodorta a nedves kerti harasztot. Ébredve, zokogtam párnáimon, hallgattam egy édes búsongó dalra, mit ablakod alatt játszottak, mely ott zokogott lelkemben : „Könnyű a leányt feledni 1" Égeti kezem a könnyed, lelkemet marja, nézz a szemembe édes pici párom, lelkedet látom két könnyes szemedben s érzem csak az enyém lehetsz, szerelmed gyermekkorának minden édes emléke füz. Nos, ne duzzogj, majd máskor szebb ós igazabb lesz mesém. As imádság ereje. (T. A. kis húgom, emlékkönyvébe.) Ha a szivedben öröm fakad S talán boldognak érzed magad: Hő áhítattal borulj térdre, Hálaimát küldj fel az égbe. Ha gond, búbánat, fájdalom ér, A sors keze rád keresztet mér: Esdő imára kulcsold kezed', Fájó szívsebed is beheged. Kiket szeretsz s akik szeretnek, Akik drágák érző szívednek: Sződd a nevüket imádságba, Nem lész soha elhagyott, árva. Ha tán valaki ellened vét Öntve a poharadba epét: Miként az Üdvözítő tette Imádkozzál te is érette. Nőiességed legszebb éke Legyen a hitnek szelid fénye. Élted sajkája szirtre nem jut: Amíg ajkad imádkozni tud. Sántha Sándor. A titokzatos levél. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. Irta: Gulyás József. Döröghy Tivadar cs. és kir. kamarás, miniszteri tanácsos ur nagy léptekkel jár fel s alá keleti kényelemmel berendezett dolgozószobájában. Arcáról világosan kivehető, hogy valami nagy gond nyomhatja lelkét, szeme olykor-olykor vészterhesen villog Ha valami ismerőse látná most, nem hinné el, hogy Döröghy úrhoz van neki szerencséje. Mert hát a kamarás ur sohasem szokott búskomor lenni és még kevésbbé szokott gondolkozni. Anyagi viszonyai rendezettek, hivatalában csak a sablonos ügyeket intézi el, mert a fogósabb kérdéseket a fogalmazókra szokta bizni. — Átadom ezt önnek, — mondogatja — hogy a nagyfontosságú dolgok intézésébe is belejöjjön. Magam már csináltam ilyet eleget. Ha ügyesen csinálja meg, természetesen lesz gondom rá, hogy illetékes helyen tudomást szerezzenek róla. A fiatal fogalmazó ilyen biztatásra természetesen rettenetes ambícióval fekszik neki a dolognak, éjjel-nappal bújja a törvénykönyveket és igazán elsőrangú munkát produkál. Döröghy ur meg, mint már gondolhatják is, magának vindikálja az egész érdemet, említést sem tesz a fiatal fogalmazóról. Ilyen eszközökkel nőtte ki magát szaktekintélylyé, ugy hogy nem egyszer vették már kombinációba az államtitkári, sőt a miniszteri állások betöltésénél is. Döröghy ur ilyen körülmények között az elképzelhetőbb leggondnélkülibb életet éli. Mi lehet tehát az a nagy ügy, amely feldúlta nemcsak nyugodt kedélyét, hanem az ábrázatát is és amely arra kényszeríti, hogy döngő, nagy léptekkel járjon fel s alá, mint annakidején Arany János bajnok Pázmánja ? Időközönként a kamarás ur megáll az íróasztala előtt, izgatottan, görcsösen felkap egy levelet, kidülledt szemekkel elolvassa, aztán dühösen visszadobja, Közben morog: — Az az asszony! ... Az az aszszony! . . . Egyszer nem birja türtőztetni magát. | Idegesen csönget. A következő pillanatban feltárul a szárnyas ajtó és elegáns frakk- , ban Jean, az inas. Tiszteletteljesen meghajol, aztán megáll, mintha lécet nyelt volna és ugy várja a parancsot. — Zsán! — kiált rá Döröghy ur — kéretem a méltóságos asszonyt. Pár perc múlva ismét nyílik a szárnyas ajtó és becsoszog, vagyis pardon, belebben rajta Döröghyné őméltósága elragadó otthonkában. A méltóságos asszony régen elhagyta már az úgynevezett Balzac-kort is, amikor tudvalevőleg az asszony legkívánatosabb. Kövérség omlik el egész porhüvely mivoltán, szeme alatt pedig megjelentek, sőt ijesztően szaporodnak a ráncok, í — Mi baj Odorkám ? — kérdezi mo! solyogva. A mosoly azonban megfagy az ajkán, amikor meglátja férje feldúlt arcát, j _ — Jajj, Istenem, beteg vagy ? — Zsán, • Zsán, az istenért, orvost, orvost! Döröghy ur megvetően legyint a kel zével. I ^ — Nem orvos kell nekem, hanem más. Nekem felvilágosítás kell arról, hogy ki irta ezt a levelet. Olvassa el, aztán beszéljen asszonyom. Ideges remegéssel felkapta az asztal1 ról a levelet és odanyújtotta. Döröghyné meglepetve olvasta a következőket: „Édes kicsi Margitkám! Folyton csak rád gondolok. Te vagy előttem álmaimban, te vagy előttem minden szép virágban, minden madárdalban, mert őrülten szeretlek. Szeretem azt a fejedelmi szépséget, amely varázsos lényeden elömlik. Könyörgök, értesíts, mikor mehetek el, mikor szoríthatlak ismét dobogó szivemre. Csókol Sanyid." — Nos asszonyom — szólt vésztjósló tekintettel Döröghy ur — elolvasta? Most hát feleljen, Margit felelj, felelj, ki irta ezt a levelet ? Megölöm azt a gazembert! — De Odorkám, — felelt csaknem pityeregve a méltóságos asszony — hogy gondolhatna ilyet? Kitől kaphatnék én levelet? Hát vettél valaha valamit észre huszonöt éves házasságunk alatt ? — Én nem vettem észre, de ez még nem zár ki semmit. — Ódor! Ódor! — sikongott Döröghyné — te nem tudod, mit beszélsz. Engem gyanúsítgatni, engem ? ! Jajj! A méltóságos asszony kinos nyögéssel hanyatlott lassan, vigyázva egy puha pamlagra, síró hangokat ejtett ki s illatos zsebkendőjével veresre dörzsölte a szemét. Döröghy ur összefont ,karokkal, tehát napóleoni pózban nézte Éva leányának gyötrődését. Már kezdte is szánni. Egyszerre enyhébb hangon megszólalt : — Hát az a levél csak misztifikáció volna ? — Pe pe-persze, hogy misztifikáció, aljas misztifikáció — erősítette Döröghyné most már dühösen. — De akkor is végére kell járni a dolognak Meg kell tudni, ki irta — Meg hát, meg háti kivánom, követelem ! — Helyes. Már nekem van is egy eszmém. Hogy micsoda, nem árulom el. Most elmegyek és eredménnyel fogok visszatérni nemsokára. Addig légy nyugton. Ezzel Döröghy ur, mint egy hóditó hadjáratra induló hadvezér eltávozott és magára hagyta a méltóságos asszonyt, aki elgondolkozva bámult ki az ablakon. Izgatta a levél. De ez az izgalom kellemes volt Elővette ismét a levelet. A vonásokon látszott, hogy fiatalember irása. Vájjon kit hódithatott ő meg ? Mennyi szerelem van abban a levélben! Óh micsoda érzés tombolhat annak a bolond fiúnak a szivében ! Hogy tudna az ölelni, csókolni! ... De ki lehet ? . . . Meg kell tudni mindenáron