Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-03-27 / 25. szám

5 mára útazási kedvezmónnyek és a ki­állításra küldendő tárgyak kedvezmé­nyes szállításának a kieszközlósóről is gondoskodik. A kiállító arra érdemes tárgyainak és müveinek jutalmazására szépszámú díj, érem, oklevél stb. áll majd a bíráló­bizottság rendelkezésére. Gyula, 1910. márc. 23. Mikler Sándor, kir. tanfelügyelő. A politika husvátje. — Budapesti levél. — Idefenn, kéremalássan, manapság szörnyű nagy a csöndesség. Ünnepel­nek a hordárok, a boltosok, a korcs­márosok, sőt a politikusok is. Az utób­biak ünneplése azonban, joggal állitha­tom, nem őszinte. Nem a Megváltó cso­dálatos feltámadásával törődnek azok a jó urak, hanem mással, vagyis hogy nevén nevezzem a gyermeket, a válasz­tással. A gond fellegei borongnak min­denütt a homlokokon. A tekintetes urakká vedlett nagyságos urak most egyszerre, szinte kétségbeesetten kere­sik azoknak a társaságát, akikre a nagy­ságos korszakban rá sem akartak is­merni. Keresik pediglen azért, hogy legalább néhány biztató, reménytfakasztó hangot halljanak, vagy pedig valami jó és olcsó kortest fogjanak a közelgő választásokra. Az aggodalom, a reménykedés han­gulata omlik tehát el a politikai klub­bokban, amelyeknek különben most veszedelmes konkurrenciát csinál a főkapitányság bűnügyi kihallgatási szo­bája, ahol a képviselőházi tentatartós ülés lefolyását igyekeznek megállapítani tanúvallomások alapján. Igazán, most a rendőrségen játszódnak le a politika érdekességei. No meg a korzón. Szép napsugaras idők járnak, tehát tele van sétálókkal a Kossuth Lajos-utca, a Dunapart, meg a Váci-utca. Ott tartóz­kodnak leginkább a volt és reménybeli képviselők is, akik bizonyos méla re­zignációval szokták mostanában mon­dogatni : — Képviselőjelölt vagyok. — Az most semmi, — mondja va­lami rosszmájú hazafi. — Van ám ötvenezer forintom a választási költségekre. — Ez már más. Ez már valami. Feltéve, természetesen, hogy az ellen­jelöltednek csak húszezer forintja van, mert akkor te harmincezer forinttal ér­vényesebb jelölt vagy. Ilyenforma diskurálások folynak le mostanában Budapest korzóin. Különben most már ugyancsak dol­goznak a pártkörök irodáiban is azon, hogy a jelöltek névsorát összeállítsák. A munkapárt — mint hírlik — azt ter­vezi, hogy csak a választások kiírása után adja ki a névsort, mert most még nagy tölekedés van egy-egy kerületért. A munkapártban egyébként elvé­gezték a Nemzeti Társaskörnek poli­tikai klubbá való átalakításának munká­latait és megcsinálták az alapszabályo­kat, amelyek még a választmány elé kerülnek, aztán a közgyűlés fogja végle­gesen elfogadni és Khuen Héderváry, mint belügyminiszter, jóváhagyni. Az alapszabályok, hir szerint nem tartal­maznak megszorításokat arra nézve, hogy ki lehet a párt tagja. Fogadalmat senkitől sem kivannak és különösen a választójog miatt a legszélsőbb nemzet­közi irányzat hívei is beléphetnek a pártba épúgv, mint a nemzeti álláspont alapján álló politikusok. Csak ezt kell mondaniok : — Még találkozni fogunk. A munkapárlban a mandátumokért tolongóknak most Zsilinszky Mi­hály, a patrónusok. Csaba kiváló szülött­jén áll jelenleg, hogy kik les nek a párt hivatalos jelöltjei. Azt hiszem, önök megörülnének, ha a Csabai Munkapárt Csabán jelölné Nem is volna rossz, I ugye? ! A husüzletek tisztátalansága. I ­Közegészségügyi intézkedések. Csak nem régen foglalkoztunk la­punkban a törvényhatósági állatorvos­nak a közigazgatási bizottság elé ter­jesztett szenzációs jelentésével, mely igen szomorú világításba helyezi vár­megyénk állategészségügyi és az ezzel kapcsolatban álló közegészségi viszo­| nyait. Konstatálja a főállatorvos, hogy i a vármegye legtöbb községének vágó­hídja köztiztaság szempontjából való­sággal kritikán alul áll és hogy a mé­száros és hentesüzletek legnagyobbró­sze tobzódik a lisztátalanságban. Már van egy országos érvényű szabályren­delet arra vonatkozólag, hogy a mé­száros- és hentesüzletek falait mos­ható mázzal kell bevonni ós hogy az ilyen üzletekben csak aszfalt-, cement,­beton- vagy keramit padlók tűrhetők meg. A rendelet kivételt csak kisebb üzleteknél tesz e tekintetben, de ott is kimondja, hogy a deszkapadlót olajo­zott, tehát könnyen tisztitható mázzal kell bevonni. Sajnos, azonban az illeté­kes hatóságok e rendelkezés végrehajtá­sát szigorúan nem őrzik ellen sem a mi megyénkben, sem másutt az országban. Az újító törekvéseknek mindig küzde­niök kellett a maradisággal, a konzer­vativizmussal, amely képes megkötni a hatóságok kezét is. Éppen ezért nagyon helyén volt H e c k s Miksa törvény­hatósági állatorvos jelentése, amely egyrészt lerántotta a leplet a várme­gyénkben uralkodó botrányos állapo­tokról, másrészt pedig meggyőző érvei­nél fogva arra intette a hatóságokat, hogy szigorúbban ellenőrizzék ugy a vágóhidak, mint a husüzletek műkö­dését. A földmivelésügyi miniszter egy ré­gebbi leiratára való hivatkozással ismé­telten elrendeli, hogy a nagyobb mé­száros- és hentes-üzletek mosható, tehát folytonosan tisztán tartható falakkal le­gyenek ellátva, a kisebb üzletekben pe­dig a fapadlót linoleum-burkolattal lás­sák el. Békésvármegyében a földmivelés­ügyi miniszter rendelete legnagyobb­részt már végre van hajtva, Békés­csabán teljes mérvben, mert a mé­száros* ós hentes üzletek mindenütt mintaszerűek. Mit ér azonban a köz­egészségügynek ez az egyik védőbás­tyája, ha a másik, a vágóhidak csak tisz­tátalanok maradnak ? A törvényhatósági állatorvos havi jelentésének a földmi­velésügyi miniszter jelentésével karöltve kell szolgálnia a közegészségügyi érde­keket. Mert niába fejti ki egyik fórum a legnagyobb tisztaságot, ha a másik lerombolja, amit ő épített. A földmivelésügyi miniszternek e terjedelmes, egyébbbként uj rendelke­zéseket nem igen tartalmazó leirata vé­gén kiterjeszkedik a sertés betegségekre is, amelyek különösen az 1905-ik év óta szaporodtak el nagy mértékben. A miniszter a fontos közgazdasági baj okozóiul elsősorban az úgynevezett „miskárolók"-at a kissebb kupeceket tünteti föl, akik legtöbbször tudatosan, összevásárolják olcsó pénzen a beteg sertéseket is s ezzel elhurcolják a ser­tésbetegségeket immúnis területekre is. Figyelmezteti a miniszter az alispánt, hogy e kupecek manővereivel szem­ben a legszigorúbb intézkedéseket fo­ganatosítsa. Egyébbként a miniszternek ezzel a fontos közegészségügyi rendelkezésével lapunk más helyén tüzetesebben fog­lalkozunk. Asszonyi szemmel. A tavaszi szél rügyet bont, vérpezsdítő, mámoros párát lehel a mindenség s szer­teszét a házfalakon rémes vörös kereszttel jelölt papiros-cédulán táncol a napsugár. A még alig egy-két éve boldog, gondtalan, szerelmes pár ember, kinek érzelmei szá­mára szük volt ez a nagyvilág, most ösz­szekuporodva, fázva, reszketve búvik meg egy kis zöldhálós ágyacska mellett, lesve, irtózatos kétségbeeséssel figyelve azt a pi­hegő, sebes lélegzetvételt, mely egy kicse­repesedett szájacskán ömlik ki s be. Imád­ságra kulcsolja kezét a nemrég hitetlen férfi s megváltó félistenét látva benne, si­mult hozzá a gyönge, törékeny asszony ... S én látom az ősrégi bibliai képet. A che­rub, a lángoló pallossal az a kicsi lázas ember ott a bölcsőben, aki megjelent, hogy egy hosszú élet szenvedéseire jegyezze el azt az anyát, azt a szülőt. Mentől jobban szeret, annál több szenvedésre Hogy le­gyen egy nagy, egy óriási kincsnek a bir­tokában, de amiról tudja biztosan, hogy éjjel-nappal ezer láthatatlan rabló veszi kö­rül, akik leselkednek reája, akik a hosszú virrasztásban töltött éjszakákon ellopják az anya szeméből is a fényt, arcáról az öröm rózsáját, hogy helyette át-, meg átbogozzák a gond redőjének a lélek vonaglásából szőtt ezer, meg ezer szálával. Az anyaság mártiriumában gyökered­zik ama naiv mese az első emberpár vét­kéről, ahol a történetíró, vagy mondjuk inkább legendamester fordított számtani müveletet csinált. A már kész eredmény­ből számította vissza a kiindulási pontot. Az anyai önfeláldozást felirta a nagyobb bűnösség számlájára, visszafelé következ­tetvén. S ez az ál-hypothézis, ama nevetsé­ges tétel vérünkbe öröklődött formák fel­fogása kisért a mai modern felfogás tisztult látókörében is, vetette meg a női nem sor­sát ezer éveken keresztül és még sok időre, amig a sexuális kérdésnek az álszemérem oltárán áldoznak, amig bün lesz a szerelem és a világ felfogása szerint azoknak legna­gyobb bün, akiket az Isten és természet leginkább arra teremtett. A legnagyobb ostobaságot az követte el, aki a szerelmet, ezt az egész mindenségre kiterjedő létfenn­tartási ösztönt mint tiltott gyümölcsöt, mint meglepetést találta fel, maga lévén bizo­nyára a legnagyobb gourmand. Mig az ifjú, de különösen a leányok fantáziájában a rejtett, ezer alakban megálmodott valóság kialakul, az állat és növényvilág élettani folyamatából levont következtetések termé­szetes alapján : addig száz, meg száz ráz­kódtatáson megy keresztül az az akarattal álösvényre vezetett fiatal lélek. A bizony­talanság elfátyolozott khaoszába tévesztve sokkal többet ártunk neki, mintha helyes, különösen az anyai szeretet, szenvedés és önfeláldozás bázisára épített, fokról-fokra haladó utján igyekszünk velük a valóságot megismertetni. A paraszt-család gyermeke az egyszerű erkölcs, szókimondás, az egymásra utaltság és szük lakásviszonyok miatt már rég sutba dobta a gólya-mesét. Az intelligens osz­tálynál sem emlegetik, -- olyan naiv és annyira nem gondolkodó gyermek alig akad, aki elhigyje, hogy a meleg dunnába pólált, széltől is óvott babát pld. január és megvigasztalni szegényt . . . Milyen szépen irja: „fejedelmi szépség . . ." —• Hát még mindig olyan szép vol­nék én ? A "méltóságos asszony oda állott a tü­kör elé, kedvtelve nézegette magát min­den oldalról és végeredményben konsta­tálta, hogy még mindig fejedelmi szép­ség. Aztán ismét leült és elmerült az át­ellenes ház legnagyobbik kéményének szemléletébe. Álmodozásából az ajtó nyilása zavarta föl. Egy csinos, ennivaló teremtés jött be rajta, a szobalány. — Mit akar itt — förmedt rá Dö­röghyné. — Jajj, itt van a méltósága ? Csak keresni akartam valamit. — Mit? — Hát ... hát . . . — hebegett a leány — egy levelet keresnék. — Hogy jön maga ahhoz, hogy itt keressen levelet? — Ma délelőtt kérem szépen, a levél­szekrényt nem én nyitottam fel, hanem a méltóságos ur. Én pedig tudom, hogy volt benne levelem, mert mára biztosan igérte a bátyám, hogy ír. — Ott van a posta az Íróasztalon, nézze meg. A szobacica odament az asztalhoz, sorra megnézte az aznap érkezett levelek címzé­sét, de nem találta köztük, amit keresett. — Ugy látszik, nem jött mégsem — mondotta. Egyszerre megakadt a szeme a kritikus levélen. Örömmel kapta föl. — Ni, hisz ez a bátyám irása. — Melyik ? — Ez ni, vájjon mit ir ? És olvasni kezdte, de Döröghyné közbe vágott. — Hát az a maga levele ? — Igen, hiszen a Sanyi küldte. — Ki az a Sanyi ? — A bátyám. — Micsoda? — Joghallgató Döröghynével felfordult a világ. Azt hitte, hogy a földalá süllyed rögtön. Hát a szobalánynak jött az a szép szerelmes le­vél, hát az, az a fejedelmi szépség ? Ret­tenetes. Dühösen kiáltott a levelet még mindig boldogan olvasó lányra. — Margit takarodjon ki a levéllel eggyütt. Margit ki is lebbent hamarosan a szár­nyas ajtón. Döröghyné mint a fúria, járt-kelt fel s alá a szobában, ahol pár órával azelőtt még férje végzett hasonló mozgási müve­letet. Szerette volna megfojtani azt a szoba­lányt a Sanyijával együtt. Majd az urára is dühös lett, amiért olyan hiábavaló kel­lemetlen perceket okozott neki. — Vájjon hol lehet már az a vén szamár? — hajtogatta egyre. Nemsokáig kellett várnia. Megjelent Döröghy ur lihegve, izzadva, homlokáról csak ugy törölgette a verejtéket. — Hiába fáradtam, lelkem. Nem tud­tam még beszélni azzal a gaz fickóval. De nyomában vagyok. Holnap okvetlenül el­intézem ezt a kellemetlen dolgot. A méltóságos asszony keserűen fel­kacagott. — Már én nyomára is jöttem. Nem nekem küldte azt a levelet a nyomorult, | hanem a — szobalánynak. Tableaux . . . Egy piros rózsához. Szivem felett egy piros rózsa lángol, Részeg vaoyok már buja illatától. Légy áldott érte szerelmes virág! Csupa napsugár, gyönyörűség, illat, Testet öltése örök vágyaimnak Ez a tavaszi világ! Érzem, hogy bennem fellángol ó élet, Múlandósággal dacoló szent véred, Most minden csókom életet adó! Nem kisért sápadt arca a halálnak, Reám még üdvök, édes napok várnak, S csillagkoszorú : sohsem hervadó! Köszöntelek virága szerelemnek, S ha elhajolsz, könnyezve eltemetlek, Szivem verése lesz a siratod. A te életed nincsen kárba veszve. Tőlem te űzted gondjaimmal messze Pillanatra bár — a gyászos valót. Alfay Zoltán. Három lap egy népszámláló naplójából. Irta : Revlozky Irma. Rózsa-hónapban volt. A megyés püspök bérma uton járt. Ünneplőbe öltözött a mezővároska apraja nagyja, hogy őt méltón fogadhassa. Lobogó­diszt öltött a város. Ünnepre készült. És ünnepet ült a természet is. Sátoros ünnepet. Mert ahány rózsabimbó csak volt a rózsafákon, kivirult mind ós illa­tozott. A templom körül álló magas hársak is teljes virág díszben pompáz- j tak és kábító illatott terjesztettek. Az j útszéli akácokon csak ugy fehérlett a sok virág és a reggeli szellő lágy fu­valma szertehordta az édes illatot, egyszersmind illatos ákác-virág esőt hintett az uton sorfalban fölállított fe­hérruhás leánykákra. Már kora reggel durrogott a mo­zsár, hirdetve a főpásztor jövetelét. És megkondult a harangok ércnyelve. Ek­kor fönt voltam a toronyban, — hogy meglessem már messziről a püspök ur fogatát, — jelt adhassak a templom-té­ren összesereglet hívőknek, kémlelve néztem az akáckeretü útra és az alat­tam elterülő városka kéményerdejére is. A hajnali eső hajgyöngyharmatjai vörösre mosták a házak cserépzsinde • lyes tetőzetét s a felkelő nap arany­sugára bearanyozta a zöldfák árnyából kiemelkedő kastély bádogfödeles kupo­láját. És vakítóan fehérítette a kima­gasló kürtők falait, melyekből ezüst füstoszlopok szálltak föl a tiszta légbe. A torony tetején csicseregtek a fecskék ós vidám csicsergésük halkan beleve­gyült a harangok zajos giling-galang­gozásába. Óh be szerettem volna ón is fecske madár lenni ós szárnyra kelni és nyílsebesen áthasítani a verőfényes levegőt, csicseregve üdvözölni a szép nyári reggelt! . . . Aztán pedig le­szállani a házak ereszére és meglesni az embereket a házuk udvarán . . . Évek multak el azóta és amiről mint kis fiu ábrándoztam, — odafönt a toronyban, — az némileg teljesedésbe ment. Sorba jártam a házakat, de nem mint fecske madár, — hanem mint nóp­számláló — és csak a hosszú télikabá­j Ne tétovázzék, ha fáj a feje, B E R ETTÁ S - PA STIL L ÁT I V t* hanem használjon azonnal amely 10 perc alatt a legmakacsabb migraint és fej­fájást elmulasztja. K ,.nr\ Kapható min­Orvosok által ajánlva ' " 1 den gyógyszer tárban. Késziti Beretvás Tamás gyógyszerész Kispesten. - 3 dobozzal ingyen postai szállítás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom